Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!
Verzió : v31 – After School
URL : www.yisanprojekt.hu
Tulajdonos : Brigi
Indult : 2009. február 2.
Host : Dotroll
Credits : Pledis
Stat :
–
Írta és rajzolta: Takahashi Yoichi
Származás: Japán
Megjelenés éve: 1981-1988
Fordítás státusza: 37/1-5. kötet
Folyamatban: 6. kötet
Mangadex / Animeaddicts
On the Edge
Szerepjátékos történet #1 (Legend of Grimrock alapján)
Szerepjátékos történet #2 (M.A.G.U.S. alapján)
Szerepjátékos történet #3 (Root alapján)
Star Wars történetek
Az univerzum hercegei
Bevezető információk
1. rész: A Birodalom szolgálatában
Bevezető: Valahol, egy messzi-messzi galaxisban sok-sok éve ismét béke honol. 17 éve már, hogy a Klónháborúkat követően Palpatine főkancellár, a későbbi uralkodó irányításával a Galaktikus Köztársaság átalakult az Első Galaktikus Birodalommá. A fennhatósága alá tartozó csillagrendszerek azonban nem is sejtik, milyen démoni erők uralkodnak felettük valójában. Néhány kalandvágyó fiatalember útnak indul, hogy próbára tegye magát, és egy nap talán a galaxis legjobb pilótájává válhasson. Ám ki tudja, a sors végül merre veti majd őket…
Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai
Bevezető információk
Bevezető: A Galaktikus Köztársaság fénykorát éli. A fennhatósága alá tartozó csillagrendszerekben évszázadok óta bőség és jólét honol, a Jedi Rend lovagjai pedig a béke követeiként járják a galaxist. Az ifjú padawan, a twi’lek lány, Aayla Secura mestere, Quinlan Vos mellé szegődve igyekszik elsajátítani a tudást, mely a jedi lovaggá váláshoz elengedhetetlen. A férfi azonban nem tudja, hogy a cserfes növendék a mester-tanítvány kapcsolatnál jóval többet érez iránta…
Doramamajom
Ázsia Ékkövei
Az én végtelen történetem
Sohoneysubs
Inaktív/legacy fordítók, csapatok, oldalak
Egao FanSub
Rx oldala
Kawaii Fansub
Whalemények
Jinjja?? Dorama Fansub
Holdfény Pavilon
Saranghaeyo Dorama
New Tales of Hayako Fansub
Jdrama.movie
Ocu gyűjteménye
Byakuya Fansubs
Miután már az atyaúristen is megírta a maga kis beszámolóját, felrakta a fotóit, elárasztották a Youtube-ot a fan videók, sőt, teljes koncertfelvételek “büntetlenül” (én meg semmilyen, hivatalosan licenszelt dallamot nem tehetek be a videóim háttérzenéjének, mert megb.sz a Youtube és oda a csatornám…!), igen, jöjjön most ez a bejegyzés is: One OK Rock koncerten jártunk.
Szinte már visszajáró vendég vagyok az FMK-ba, azaz Ferencvárosi Művelődési Központba, ami számos, geek kultúrával kapcsolatos eseménynek otthont adott már az elmúlt évek során. Szinte már GPS nélkül tudom gyalog az utat, ami odafelé vezet, de minden egyes alkalommal megbánom, hogy le akarom sétálni, mert az a mocsok, a penetráns csatornaszag, a széjjeldobált szemét, a sok undorító graffity, ami elcsúfítja Budapest utcáit, újra és újra kiveszi belőlem a lelket. Ezúttal különösen feldúlt, amit tapasztaltam, és valahogy most a biztonságérzet is hiányzott, sokszor a telefont nem mertem elővenni, hogy ránézzek, hány óra van, jó időt futok-e, mert már attól is fél az ember, hogy kikapják a kezéből. És hát igen, mit várunk, mikor a Lidl-lel szembeni kis, kerítéssel körülvett park falában a nyílt utcán állnak le vizelni az emberek, mikor ott lenne 20 méterre a nyilvános vécé…? Migránsok, rosszarcú külföldiek sorakoznak a bolt előtt, bemenni alig lehet, mert az üvegvisszaváltós maffia úgy néz rád, mintha embert öltél volna… Meghalnék, ha egy ilyen városban kellene élnem.
Tavaly a debreceni Korea-napról, mint utólag rájöttem, elmulasztottam összefoglalót írni, idén viszont ezt nem akartam kihagyni, még ha egy kicsit megkésve kerülnek is fel a benyomásaim.
A nyár, de talán az év legnagyobb popkulturális eseménye kétségkívül mindig a Comic Con. Negyedik éve, hogy sikerül megrendezi ezt nagyszabású eseményt, melynek külföldön évtizedes hagyománya alakult már ki, így valamilyen szinten elvárható volt, hogy itthon is sikerüljön megvetnie a lábát. Mikor az első ilyenre elmentem, 4 évvel ezelőtt, kicsit úgy éreztem magam, mikor a 2000-res évek elején-közepén, amikor az első Hungarocomix nevű eseményt tartották meg Darth Vader megformálójának, David Prowse-nak meghívásával, aki az esemény díszvendége volt, és egyben szerintem az első igazán nagy profilú hollywoodi személyiség, aki valaha egy ilyen geek rendezvényen megvetette a lábát. A sors iróniája, hogy pont egy ilyen félreeső helyen, Salgótarjánban tartották meg a rendezvényt, ma már ilyesmi szerintem elképzelhetetlen lenne. Minden (sajnos) a fővárosra korlátozódik, ami infrastruktúra szempontjából valamilyen szinten érthető, mégis bántja azért a (vidéki) ember szívét.
Ezúttal se volt ez másként. Jó előre, még tavaly év végén gondoskodtam a hétvégi bérlet megvásárlásáról. A szállás lefoglalását tavaszig halogattam, ami talán hiba volt, mert egyre fogytak a lehetőségek. A velencei szállásunk kapcsán először Airb’n’b-ztünk, így még az ilyen lehetőségekbe is belekukkantottam, de őszintén szólva egyik sem bizonyult olcsóbbnak (még az egyéni szobakiadások is, amiktől a hideg kiráz, nekem keringjen ott főbérlőként senki, míg meg akarok szállni valahol…), mint amit végül választottam. Az indulás egyetlen kellemetlen vonzata az volt, hogy még az indulás előtti napon is késő estig (hajnali fél 2-ig) dolgoztam, úgy, hogy másnap reggel a 6:30-as vonattal indulnom kellett, így az alvásnak sok értelme és haszna nem volt. Igen, lehetett volna előre gondolkozni, és kivenni egy szabadnapot, egy nappal korábban felmenni, plusz egy éjszakát ott tölteni, és kényelmesen gurulós bőrönd nélkül megközelíteni az első napot, de ez sajnos nem az a munkahely…
Az az igazság, hogy jó ideje kiábrándultam a Mondoconokból. Mindig ugyanazok az árusok, zömével ugyanazok az arcok az artist alley-n, egyforma programok mindig (kpop cover dance, cosplay versenyek, stb.), ami kevés változatosságot nyújtott. Az érdekesebb előadások vagy beszélgetések szinte kikoptak a programfüzetből. Idén azonban valami más volt.
Tavasz van, hivatalosan is elkezdődött a fesztivál-szezon, lassan minden második hétvégére jut majd egy kocka-rendezvény, ami magához csábítja majd tematikájának rajongóit. Csak pénz legyen elég, hogy eljusson az ember mindenre, ami érdekli.
Nagyon rég nem volt alkalmam elmenni közösségi eseményre. Vagy dolgoztam, vagy szerepjátékoztunk, és értelemszerűen az élvezett prioritást. Szóval hiányzott kicsit az élmény, ezért alig vártam az elmúlt hétvégét, hogy az új helyszínre költöző, farsangi Fantasy Expóra eljuthassak. Kár volt.
Valahogy mindig esik az eső, amikor egy Star Wars rendezvényre megyek… Pedig nagy lelkesedéssel kerekedtem fel, mert a télvégi Galaxy Festivál (a szép Aayla Secura-loot ellenére) eléggé alulmúlta a várakozásaimat. Az egész csak egy kis kiállítás és vásár volt, de semmi több. Most jóval több programra lehetett számítani, így alig vártam, hogy újra hasonszőrűek között lehessek.
A szép, tavaszi idő eljövetelével beröffentette magát a fesztivál- és con-szezon is, így sikerült eljutnom az első, egész napos rendezvényre az évben (a télvégi Galaxy Fesztivál nem igazán számított annak, az szinte csak vásár és kiállítás volt, nem több). Az utam ezúttal is egyik kedvenc helyszínemre vezetett, Debrecenbe, ahová mindig szívesen látogatok vissza (lásd előző évek MifeConjai és MiniConjai), mert számos, régi, iskoláskori barátom, barátnőm él ezen a környéken, akikkel ezek a programok mindig jól szoktak alakulni. Most úgy hozta az élet, hogy az elfoglaltságaik máshová szólították őket, így egyedül indultam útnak a cívisváros aznapi rendezvényére.
Köszöntelek titeket az új évben! Számomra kicsit döcögősen indult, hosszúra nyúlik a restanciám, és nehezen érem utól magam. Ezért kellett egy kis kikapcsolódás, amikor elengedhetek mindent, még ha csak pár órára is, és így jutottam el múlt hétvégén a Galaxy Fesztiválra Budapesten.
Amióta csak az eszemet tudom, két koncertre akartam elmenni: egy Michael Jacksonra és egy DJ Bobóra. Gyerekkoromban ámulattal eltelve néztem mindig a róluk készült koncertfelvételeket, dokumentumfilmeket, hogy micsoda élmény lehetett az a látogatóknak, milyen elképesztő hangulatot, látványvilágot tudtak teremteni. Sajnos Michael Jackson halála miatt az elsőre már soha nem lesz lehetőségem, tavasszal azonban feldobta a Facebook, hogy a karrierjének 30. évfordulóját ünneplő DJ Bobo szeptember 16-n Budapesten is koncertet ad. Több se kellett, ott helyben megvettem a jegyet, lesz, ami lesz, én erre a koncertre el fogok menni. Szállást lefoglaltam, aztán ahogy közeledtünk a dátumhoz, gondoltam, csak nézni kellene még valami programot erre a hétvégére, ne csak a koncert miatt menjek már fel a fővárosba. Hogy-hogynem épp aznap rendezték az Őszi Fantasy Expót.
Az őszt igyekeztem kimaxolni, miután egész nyáron ott lebegett a fejem felett Damoklész kardjaként a hír, hogy valószínű műteni kell a térdemet, mint kiderült, egy ciszta miatt, amit a bal térdem MR-jekor találtak. Mondanom sem kell, hogy először elfogott a pánik, hogy már megint egy k.rva műtőasztalra kell feküdni, “nem hiszem el, hogy mindig van valami“, hónapokra ki fogok esni a testedzésből, mozgásból, és itthon fogok vele tespedni, vagy mi lesz, ha valami balul sül el és nagyobb baj van a lábammal, mint gondolták… Szóval szerettem volna még előtte néhány olyan élménnyel gazdagodni, melyekre visszagondolva esetleg kellemesebben telik majd a lábadozás időszaka.
A tavalyi évben több alkalommal is jártam Debrecenben különféle tematikájú rendezvényeken, és nagyon vártam, hogy újra visszatérhessek. Sokkal kellemesebb, nyugodtabb, családiasabb jellegűek voltak mindig, mint a fővárosi tömegrendezvények, így reméltem, hogy most is hasonlót tapasztalhatok majd. Az idei Mifecont elvileg tavaszra tervezték, ám akkor a szervezők kénytelenek voltak elhalasztani, mikor több közintézmény is a “rezsicsökkentés” jegyében bezárni kényszerült a kapuit, és nem tudták fedél alá hozni a dolgot. Most azonban a csillagok szerencsés együttállása úgy hozta, hogy a Csapókerti Közösségi Házban mégis sikerült megszervezni a dolgot.
Ez se ma volt. Akkor miért tartott ennyi ideig megírni róla az élménybeszámolót? A bejegyzésből kiderül! 🙂
Legutóbbi hozzászólások