Természetesen mikor máskor kellene elromolnia az ember játékkonzol-kontrollerjének, mikor egy ígéretesnek tűnő, gyönyörű grafikájú, történelmi Kínában játszódó, wuxia-szerű ingyenes játék jelenik meg…?

Jelen cikk megírása előtti pénteken, azaz magyar idő szerint alig 2 napja jelent meg a Where Winds Meet, vagyis “Ahol a szelek találkoznak” című akció-kalandjáték, mely az ősi Kínába, a Tang Dinasztia bukását követő kaotikus időszakba kalauzolja a kíváncsi játékost. A 2022-ben bejelentett és most, 2025. november 14-én nemzetközileg is elérhetővé váló játék fejlesztése mögött ugyanaz a NetEase áll, mely a hamarosan érkező, szintén középkori kínai világban játszódó történetért, a Blood Message-ért is felel, melynek előzeteséről nemrég az oldalon szintén bejegyzést olvashattatok tőlem. A játék a cég saját fejlesztésű, egyedi motorján, a Messiah Engine-en fut, akárcsak a korábbi megjelenésű Diablo Immortal, így akik azzal játszottak, azoknak ez már ismerős lehet. A közösségépítés, nyílt világú történetvezetés, harcrendszer és testreszabhatóság pedig az Everstone Studio feladata volt.

A történet szerint egy nap egy titokzatos harcos, Jiang egy csecsemővel tér vissza Qinghe vidékére, akit nagybátyjaként nevel fel. A szelíd lankákkal, békés falvakkal tarkított, gyönyörű tájon a gyermek [hősünk] aztán szépen felcseperedik, igyekszik kitanulni a harcművészetek és különböző fegyvernemek tanait, felfedezni a vidék titkait, kincseit, és közben megszabadítani azt a homályban lappangó, titokzatos, ártó erőktől. Vajon a béke, lovagiasság és hősiesség útját fogja járni, vagy káoszba sodor mindent és mindenkit, aki csak az útjába kerül…?

Egy egyjátékos és többjátékos (“multiplayer”) módban is játszható, külső nézetes (“third person view”), nyílt világú, történelmi kínai közegben játszódó, több platformon is elérhető, ingyenes játék hallatán még szerintem az is felkaphatta a fejét, aki nem dorama-rajongóként szerette meg az általános, kosztümös sorozatok vagy wuxiák világát. Számos hasonló játék látott már napvilágot az évek során, sok azonban csak az ázsiai régióban vagy épp egyedül csak Kínában volt elérhető, így a nyugati játékosok számára csak körülményesen vagy egyáltalán nem volt legálisan játszható. Szerencsére a Where Winds Meettel nem kellett emiatt aggódnunk: számítógépen elérhető a Steam és az Epic Games Store webáruházaiban vagy webböngénszőben, Sony Playstation 5 játékkonzolra pedig a Playstation Store-ban.

Első indításkor, a rövid felvezetőt követően végighaladunk az alapvető beállításokon (fényerősség, színek, árnyékok, stb.), kiválaszthatjuk, hogy milyen szinkronnal (kínai vagy angol) és felirattal (angol, német, francia, kínai) szeretnénk játszani a játékot (én a kínait javaslom, nyilvánvalóan, sokkal autentikusabb így), valamint egy hiperrealisztikus szerkesztőben megalkothatjuk későbbi hősünket. Választhatunk női és férfi szereplő közül, az előre megalkotott arcformák helyett teljesen egyedileg is megtervezhetjük hősünk vonásainak minden részletét, orrnyeregtől kezdve az áll vonalán át a szemek ívéig, választhatunk számára frizurát és öltözéket is, és kezdődhet a móka. Ha elégedettek vagyunk a kreációnkkal, a közösség számára feltölthetjük azt a közös galériába is, ahol más játékosok karaktereit is megcsodálhatjuk.

[ruhaválasztó]

Beállíthatjuk, hogy magányos, egyedüli játékosként vagy több játékossal együtt kívánjuk elkezdeni a kalandokat, jómagam (játszótársak hiányában) az előbbi mellett döntöttem. Állíthatunk természetesen a nehézségen is, könnyű, történetközpontú megközelítéstől kezdve hardcore-ig, viszont a legdurvább mód induláskor még nem is volt elérhető. Kiválaszthatjuk, hogy szeretnénk-e, ha utasításokkal a játék segítene minket haladás, felfedezés vagy épp harc közben, és ez sajnos kell is: rendszere, harci mechanikája annyira összetett, hogy bizony ránk fér az az útmutatás, amivel egyáltalán képet kapunk arra vonatkozólag, hogy mit milyen gomb lenyomásával tudunk elérni. Tanít is a játék szorgalmasan, ha kérjük, és van is mit, mert Playstation-ön a kontroller számos funkciógombja ennél a játéknál nem azokért a feladatokért felel, mint amikhez más játékokban hozzászoktunk, ami nekem nagyon furcsa volt.

És ezzel el is érkeztem a legkomolyabb problémámhoz a játékkal kapcsolatban. Nem veszem rajta észre a fokozatosságot. Különleges képességek nélkül indul a karakterünk, minimális fegyverzettel (kard, lándzsa és íj), melyeket kezelni már tud, de misztikus képességek megtanulásával később eredményesebben tud forgatni. Mégis úgy csöppenünk bele a nyílt világba, mintha annak minden elemét, trükkjét, mozzanatát már ismerni kellene. Az első kisebb közösségben, a tábornok sírjánál, ahova a fő történetszál elsőként visz bennünket, fel kell fedeznünk egy föld alatti kriptát. Ott a frissen megtanult, lángoló nyílvesszővel kellene utat tisztítanunk magunknak, de ha elbénázzuk az 5 nyílvesszőt, akkor állunk ott tehetetlenül, hogy mit csináljunk. Mert kimászni a kriptából emiatt nem tudunk, ráadásul az üregek tele vannak dekorációs céllal odakészített nyílvesszőkkel, de azokból újra és újra nem tudunk venni, csak egy alkalommal, így ott állunk anélkül, hogy tovább tudnánk haladni. Így merült fel bennem a gondolat, hogy tudunk-e egyáltalán fegyvert, tárgyakat készíteni, mint más játékokban, ha már úton-útfélen mindenféle virágot, kavicsot vagy botot összeszedetett velünk a játék a környéken, és IGEN! Van egy rejtett menüben egy “crafing” menüpont, amit eddig nem is találtam meg (magát a menüt is egyszer sikerült valamilyen gombok lenyomásával előhívni és azóta sem!), és ott lehetett nyílvesszőket gyártani, annak ellenére, hogy a saját táskánkban (“bag”) már volt 120! (azt se értem mondjuk, hogy lehet akkora tegez bármilyen karakter hátán, amiben elfér 120 nyílvessző, amit nem tudunk a megfelelő alkalommal előhúzni, de ez már szinte részletkérdés…) És míg oda eljutottam, hogy ezt egyáltalán felfedezzem, eltelt jó 15-20 perc ide-oda mászkálás, rejtett járatok keresése, amivel megkerülhető lett volna az előttünk álló feladat… Melyek közül semmi sem vezetett előre. És pont ebben a kritikus pillanatban nem súgott a játék semmit, hogy “te barom, kifogytál a nyílvesszőkből, csinálj magadnak!“. És ez rendkívül frusztráló volt.

A menürendszer teljesen átláthatatlan. Ahelyett, hogy a fegyvertár, a szerzemények, eszközkészítéshez szükséges alapanyagok, a térkép és annak felfedezése, a képességek, a megismert ellenfelek és esetleg a súgó/tutorial egy helyen lenne, a játékképernyő különböző sarkaiban apró betűkkel írva, különböző gombok lenyomásával hívható elő egyik vagy másik, nincs köztük átjárás.

[egy véletlenül megtalált menüpont, ami az előrehaladást mutatja]

És ahogy a bevezetőben írtam, épp most romlott el a kontrollerem egyik gombja, azaz haladni a játékkal egy szenvedés emiatt, pedig nagyon érdekelne a világ és a különböző erőviszonyok, frakciók felfedezése, de még egy kifogástalanul működő eszközzel is úgy érzem, hirtelen azt se tudom, mihez kezdjek.

Szeretnék adni neki még egy esélyt, de nekem hiányzik az, hogy lépésről lépésre tanulunk meg benne minden képességet. Nem tetszenek azok a látványos harci elemek sem, amikor varázslattal, mindenféle csili-vili akrobatikával meg óriásfegyverekkel harcolunk az ellenségeink ellen. Én a lineáris történetvezetés és földhözragadt képességek kedvelője vagyok, de ezúttal kicsit csalódott vagyok. Emiatt kicsit talán jobban várom a Blood Message-et, mert abban több realizmust érzek, de lehet, hogy vissza-visszatérek majd a Where Winds Meethez is, mert ezernyi érdekességet ígér. A hangulata, zenéje, atmoszférája csodálatos.

A játék jelen formájában elég gyengén muzsikál (még konzolon is!), több benne az elakadás, bug és nem ritkán az összeomlás is, annak ellenére, hogy minden indítás egy frissítőcsomag telepítésével indul.

[egy összeomlás után…]

Kicsit olyan érzésem van, hogy sokat akart a szarka, de nem bírja a farka. A cég szerint több, mint 10000 nem játékos karakter vesz (majd) körül bennünket, és 1200-nál is több gyűjthető elem vár arra, hogy felfedezzünk mindent, ami irdatlan sok. Nem tudom, mi a cél a játékkal, egyfajta Genshin Impact-szerű közösségépítés, és hogy sok éven keresztül életben tartsák, új frissítéseket, küldetéseket, felfedezendő tartományokat adjanak hozzá, avagy sem, mert ez jelen formában még nagyon kiforratlan. A játékosok kommentárja is teljesen moderálatlannak tűnik: a “signpost” funkcióval más játékosok elhullásának emlékét és üzenetét tekinthetjük meg, ahol az férfi ejakulációtól Trump 2028-as győzelmén át vallási és radikális töltetű üzenetekig (“Allahu Akbar“, “Christ is King“) mindent megtalálhatunk, ami nem vet jó fényt a fejlesztőkre, mert ezeknek itt semmi keresnivalója.

Remélem, hogy mire a kontrollerem megjavul és vissza tudok térni a játékhoz, sok bosszantó elemet addigra kigyomlálnak belőle, és kicsit egyszerűbben, átláthatóbban tudom folytatni hősöm megkezdett kalandját.

Nektek felkeltette az érdeklődéseteket a játék? Kipróbáltátok már? Osszátok meg a benyomásaitokat a hozzászólások közt!