Újabb vidéki rendezvényen jártunk, bár nem különösebben szeretem a “vidék” szót, sok fővárosi szemében olyan pejoratív a hangzása. Nem picsányi zsákfalvakról van szó, ahogy azt sokan gondolják, hanem azért mégis csak nagyvárosokról, megyeszékhelyekről. Miskolc után Debrecen is egy napra a kelet-magyarországi anime-, manga- és geek kultúra fővárosává vált.
Baráti társaságunkkal eredetileg úgy terveztük, hogy a hétvégén összekötjük a kellemest a hasznossal, és egy szombati con-látogatás után vasárnap szerepjátékozunk is egyet, de az sajnos időpontbeli ütközések miatt nem valósult meg. Mivel amúgy is kocsival készültem, a terven így már nem változtattam, bár azért izgultam valamelyest, mert eddig Miskolc volt A nagyváros, ahol autóval közlekedtem. A GPS elvezet persze kisebb-nagyobb települések között, de egy (több?) százezres nagyváros a maga pezsgő ritmusával és forgalmával mégis csak más. Ehhez még Miskolcon is rutin kell, hát még egy idegen helyen, melyet eddig csak tömegközlekedéssel vagy gyalogosan ismertem. Tény, hogy Miskolcról Debrecent megközelíteni vonattal a legegyszerűbb, vagy autópályán a leggyorsabb, de az utam némi kitérőért kívánt: Hajdúnánáson felvettem egy kisebb különítményt, egy szerepjátékos társunkat, Nitust és az ő kis családját és Rózsa barátnőjét. Szóval 3 felnőttel és 2 gyermekkel, tele kocsival indultunk meg onnan Debrecen felé. A nemlétező OCD-m természetesen már napokkal korábban újra és újra megterveztette és Google Mapson végigkattintgatta velem az utat, hogy tudjam, merre mell majd mennem, hogy ne vesszek el Debrecen olykor ijesztő forgalmában. De minden félelmem ellenére nagyon könnyedén és egyszerűen megérkeztünk a helyszínre, a VOKE művelődési házának épületébe.
A helyszín érdekes volt, egy vasúíti sinen és sorompón át eléggé lepusztult, olykor poszt-apokaliptikus külsővel bírő, egykori vasutas épületek mellett kellett elmenni, míg egy rövid séta után a helyszínt meg nem találtuk. Viszonylag hamar érkeztünk, Nitusék rögtön a sor elejére tudtak állni, mert előre váltott, online okosjegyük volt, amivel olcsóbban foglalhatott magának mindenki jegyet, és elsőbbségi belépést élvezett. Vicces volt, hogy pont én írtam a csapatnak ennek lehetőségéről, aztán pont én voltam az, aki ezt végül elfelejtette megváltani, és mikorra eszembe jutot, már lezárták a jelentkezést rá. Nem volt baj, mert bár már ekkor is rekkenő hőség uralkodott, így addig vártam közös barátnőnk, Raya és családja érkezését, aki férjestül és két gyermekestül érkezett maga is.
Ahogy az az elmúlt években már megszokott volt, a belépők egy kicsi papírlapon egyfajta menetlevelet kaptak, melyekre pecsételni lehetett, a pecsétekért pedig különböző, interaktív foglalkozásokon kellett részt venni. Ezúttal annyival fokozták az izgalmakat, hogy csak az első 100 belépő kapott belőlük, a nap végén pedig tombolaszerű nyereményjáték várt azokra, akik legalább 5 pecsétet sikeresen összegyűjtöttek és leadták a szelvénykéjüket. A feladatok között szerepelt a MoziTalk kerekasztal beszélgetések egyikén való részvétel, eldugott Pokémon képek felkutatása, a Wednesday-sorozathoz kapcsolódó interaktív online játékban való részvétel, konzolos vagy Kinect-es táncos játék, életnagyságú Pacman is, azaz a papírka egyfajta iránytűként is szolgált a programok között. A Wednesday-játékokat QR-kóddal kellett beolvasni és a feladatokat elvégezni, a Pokémonokat pedig pl. fotózni kellett. Nekem sikerült megtalálni mind a 20-at. 🙂
Egy rendezvényterem, egy büfével és mosdókkal ellátott, hosszú folyosó és egy másik nagyobb helyiség állt a látogatók rendelkezésére. A rendezvényterem volt a “nagyszínpad’ helyszíne, ami gyakorlatilag ragasztószalaggal volt körberajzolva, nem volt konkrét emelvény számára, de így talán látni is mindent jobban lehetett. Itt kaptak asztalt az árusok és az artist alley megjelent művészei. A Mifeconok állandó vendége már a hajdúnánási+nyíregyházi illetékességű Nagymama Padlása, akit már jól ismerünk mi is és gyakran vásárolunk náluk, ezúttal is szép nagy mangás és képregényes kínálattal érkezett. Sajnos a jelenleg Magyarországon megjelenő kötetek jó része számomra (a) nem is ismert címekből vagy (b) közömbös kötetekből áll, egyedül az Orange-et gyűjtöm, mert nagyon szép és igényes kiadás, és persze egy rendkívül drámai történet, a többi valahogy nem érdekelt. Készültem, hátha lesznek viszont könyvek vagy Star Wars képregények, de sajnos Marvel és DC kiadványokon kívül mással ezúttal a többi eladó sem készült.
A kézművesek és művészek között voltak rajzokat/lenyomatokat kínáló pultok, chokeresek, kitűzősök, gyöngyös művészek, és japán import ajándékokat kínálók is, akik néhány anime-figurát is hoztak. A legtöbb karaktert nem is nagyon ismertem, de ha lett volna egy szép Oshi no Ko, talán még meg is vettem volna. Megint jelen volt a DDD 3D nyomtatással foglalkozó csapata is, akiket szintén gyakran látni ilyen rendezvényeken. Ők élőben nyomtattak egy Anycubic Kobra segítségével, és kiállították saját nyomtatott és festett figuráikat, valamint kézi, ceruzaszerű filament-nyomtatóval lehetőséget biztosítottak arra, hogy az érdeklődők ingyen kipróbálják, milyen az ilyenekkel dolgozni. Különböző minták közül választhattunk (pillangó, kisvirág, stb.), amit aztán kézügyességünkhöz mérten tudtuk a filamenttel megrajzolni, az anyag pedig a levegőn pillanatokon belül megszilárdulva kirajzolta a végső terméket. Úgy éreztem, nincs kézügyességem ehhez, mint ahogy nincs oly sok más mindenhez se, ezért szeretem, ha az én 3D nyomtatóm elvégzi helyettem a dolgot, és már csak a kész terméket kell megmunkálnom. A gyerekek számára viszont nagyon izgalmas volt, és Raya is csinált egy nagyon szép fotótartót.
[a DDD pultosa az én kajla pillangómat javítgatja]
A színpadon a programot a köszöntő után a Ni To Jutsu Sei Shin Ryu csapatának kardos bemutatója követte, majd délig különböző kvízekkel szórakoztatták a látogatókat, melyeknek győzteseit a nap végén értékes ajándékokkal díjazták.
Ebédszünet után egy japán nyelviskola képviselőjével, a VSS filmes csapatával voltak beszélgetések, és a Kagari Yosakoi csapata is egy dinamikus programmal készült: nemcsak saját koreográfiájukkal szórakoztatták el a közönséget, hanem utána az érdeklődők beállhattak melléjük, és elsajátíthatták a különböző, tradicionális táncmozdulatokat. Kpop random táncbemutatóval is készült egy fiatal táncosokból álló kis közösség.
Meg kell mondjam, kimondottan jól szórakoztunk. A gyerekek össze-vissza rohangáltak, egyik programról a másikra, szabadon gyűjtögették a saját szelvényeikre a pecséteket, és egy pillanatig sem kellett aggódni értük, hogy bármi bajuk történne. Nyugodt, családias, barátságos légkör uralkodott végig az egész nap során, a gyerekbarát programok pedig kiválóak voltak fiatal, családos látogatók számára. A meghirdetett MoziTalk Harry Potter-beszélgetésére mi is beültünk, a Star Wars– és Marvel/DC-beszélgetés azonban érdeklődés vagy rajongók hiányában elmaradt, illetve animés/mangás beszélgetéssé alakult át. A beígért szerepjátékos panelből minket inkább a M.A.G.U.S érdekelt volna különösebben, ha már ennek a világában játszunk, de arról nem igazán esett szó, inkább általános, és DnD témakörben beszélgettek, akik megjelentek.
Az előtérben (lobbiban) helyben rajzolós verseny és konzolbajnokság is volt, két tehetséges hennás pedig testfestéssel szórakoztatta az érdeklőket. Mondanom sem kell, a gyerekek, ha lehetett volna, többször is sorba álltak volna hozzájuk. 🙂 A kislányok emellett gyakran a Kinect előtt lógtak és a Just Dance-re táncoltak, amivel látszólag remekül elvoltak.
Ha bármi kritikával lehetne illetni az eseményt, az a légkondicionálás hiánya, de ez nyilván az épület adottságainak vagy felszereltségének köszönhető. A szervezők igyekkeztek ajtók és ablakok nyitásának segítségével kereszthuzatot csinálni, de amikorra megnövekedett a létszám, ez sokat már nem tudott segíteni.
Egészen zárásig maradtunk, hiszen 9 fős társaságunk azért komoly esélyekkel indult, hogy legalább egyvalaki közülünk nyerhessen valamit a szelvényekkel és így is lett! A Nitussal érkező egyik kisfiú, Sanyika cetlijét húzták ki végül a kalapból, ő pedig egy vaskos sci-fi manga antológiával és egyéb apróságokkal gazdagodott, aminek nagyon örült.
Gratuláltunk a szervezőknek a tartalmas és élvezetes programokért, és hogy ismét sikerült megszervezni a rendezvényt, valamint adakoztunk is az egyesületüknek, és reméljük, következő alkalommal is sikerül majd megszervezniük egy hasonlót. A terveik szerint szerepel állítólag még egy idei esemény, de már a jövőre készülnek, és nézelődnek a 2027-es, potenciális helyszínek után. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön azt is tető alá hozni, Debrecenbe mindig is örömmel fogok visszatérni egy ilyen programra.
0 hozzászólás