Az őszt igyekeztem kimaxolni, miután egész nyáron ott lebegett a fejem felett Damoklész kardjaként a hír, hogy valószínű műteni kell a térdemet, mint kiderült, egy ciszta miatt, amit a bal térdem MR-jekor találtak. Mondanom sem kell, hogy először elfogott a pánik, hogy már megint egy k.rva műtőasztalra kell feküdni, “nem hiszem el, hogy mindig van valami“, hónapokra ki fogok esni a testedzésből, mozgásból, és itthon fogok vele tespedni, vagy mi lesz, ha valami balul sül el és nagyobb baj van a lábammal, mint gondolták… Szóval szerettem volna még előtte néhány olyan élménnyel gazdagodni, melyekre visszagondolva esetleg kellemesebben telik majd a lábadozás időszaka.

A tavalyi évben több alkalommal is jártam Debrecenben különféle tematikájú rendezvényeken, és nagyon vártam, hogy újra visszatérhessek. Sokkal kellemesebb, nyugodtabb, családiasabb jellegűek voltak mindig, mint a fővárosi tömegrendezvények, így reméltem, hogy most is hasonlót tapasztalhatok majd. Az idei Mifecont elvileg tavaszra tervezték, ám akkor a szervezők kénytelenek voltak elhalasztani, mikor több közintézmény is a “rezsicsökkentés” jegyében bezárni kényszerült a kapuit, és nem tudták fedél alá hozni a dolgot. Most azonban a csillagok szerencsés együttállása úgy hozta, hogy a Csapókerti Közösségi Házban mégis sikerült megszervezni a dolgot.

Ha már con, anime, japán és miegymás téma, gondoltam, össze kellene rántani a bandát, a régi, debreceni animés társasággal így meg is egyeztünk abban, hogy nem fogjuk kihagyni. Négyen négyfelől érkeztünk, így a helyszínen beszéltük meg a találkozót. Én vonattal mentem (cipelve magammal egy jó kis ottalvós táska tartalmát is, mert másnap szerepjátékozásra készültünk), és a pályaudvarról (vagy ahogy a helybéliek hívják: a Nagyállomásról) testmozgás gyanánt elsétáltam ebbe a külsőbb kerületbe. Valamiért a Google térkép mindig megbolondul, ha Debrecenbe megy az ember, nem is értem, valami fekete lyuk van itt, vagy mi? Ettől függetlenül viszonylag nagyobb kerülők nélkül, könnyen odataláltam. Néha akadtak kétségeim, jó felé megyek-e, mert egy nagyon kertvárosi negyedről van szó, és nem tudtam elképzelni, hogyan fogok majd itt nagyobb művelődési házat találni, ahol egy nagyobb embertömeget megmozgató rendezvényt le lehet bonyolítani. Végül csak megtaláltam a helyszínt, ahol szerepjátékos kompániánk egyik oszlopos tagja, Nitus már a bejáratnál várt bennünket a szintén “csak” látogatóként érkező Miyaou-val, akivel több conon artistként találkoztam már. Nem sokkal később befutott Bazsi is, és Raya a kislányával, így együtt kezdhettük meg felfedezni a helyszínt. Egy nagy fogadócsarnok/aula volt a fő helyszín, a végében egy színpaddal, körben pedig viszonylag kis számú pultos eladók, főként regényekkel, mangákkal, figurákkal, az artistok saját termékekkel, valamint volt egy pult, ahol 3D nyomtatással foglalkoztak, így készült figurákat árultak, és élőben is nyomtattak az érdeklődőknek.

Nitus, akihez hasonlóan én is nagy figura-gyűjtő vagyok, az anime-figurás pultot nézte ki magának, én viszont a Nagymama Padlása nevű eladó pultjánál lootoltam egy Marvel képregényes gyűjteményt kedvenc Marvel-figurámmal, a Fekete Özveggyel (Scarlett Johansson). Még alkudni is sikerült egy kicsit, mert én voltam aznap az első vásárlója. 🙂

Nem sokkal az érkezést követően “letámadtak” minket a Mensások mindenféle ügyességi játékkal, ördöghurokkal, hogy népszerűsítsék a szervezetüket. Sikerült megoldanom az egyik feladatot, amivel Raya és a kislánya összegabalyodott, ezért kaptam a hölgytől egy szórólapot, hogy csináljunk bátran online IQ-tesztet. Mondtam neki, hogy világéletemben gyűlöltem a dolgot, mikor iskolában kötelezően IQ-tesztet kellett írni, mert olyan frusztráció volt bennem, hogy “biztos kiderül, hogy egy kretén vagyok“, és hogy mindenki jobb nálam. Azt mondta, a látottak alapján nem kellene ilyesmitől tartanom, szóval lehet, hogy majd nekiugrok valaimkor.

Szerettük volna meghallgatni a megnyitót, de olyan borzalmas volt a hangosítás, hogy szinte semmit nem lehetett érteni belőle. Úgyhogy fogtuk magunkat, és a belépéskor kapott “menlevél” segítségével igyekeztük bejárni a con helyszínét. Ez egy apró kis papíros tulajdonképpen, mely a programok különböző állomásaira kalauzolja a látogatót, ahol, ha részt veszünk az adott tevékenységben, pecsétet lehet szerezni, és ha eleget összegyűjtünk, tombolaként indult a szelvényünk a nap végi sorsoláson. Tök jó dolognak tartom, mert így eljut az ember esetleg olyan programra is, amire nem is tervezett volna menni (és a szervezők sem ülnek úgy ott, azt érezve, hogy senki se kíváncsi rájuk), és ad egyfajta irányt, kalandosságot az egésznek. Mivel táncban antitálentum vagyok, Raya és a kislánya letáncolták nekünk a Just Dance-szel a pecsétnek valót. Többen kipróbáltuk a VR-videojátékozást, ami izgalmasnak hangzik ugyan, de rendkívül összezavarja az ember érzékeit, és nem tudnék hosszú távon így játszani egy videojátékkal sem. Bazsival az “életnagyságú játékok” közt amőbáztunk a következő pecsétért, majd lenyomtunk egy Mario Kartot a konzoloknál (jó béna voltam, LOL). Én még egy japán sakk-(sógi)-partiba is belementem, pedig soha életemben nem játszottam még ilyet. Ki is kaptam, de hamar elvesztettem a fonalat a kínai írásjeles figurák láttán. De lehetett a többi látogatóval közösségi játékot játszani pecsétért, origamizni, meg még ki tudja, mit csinálni. A lényeg, hogy végül mindannyiunknak lett elég pecsétje ahhoz, hogy a tombolán induljunk. Tavaly Bazsival mindketten nyertünk egy egész kompakt kis mangás ajándékcsomagot, idén csak egy nyertest tudtak hirtedni, és ennek vélhetően az is volt az oka, hogy jóval szerényebb büdzsével dolgoztak a szervezők.

Utána betelepedtünk az egyik emeleti terembe, ahol először Harry Potter-témájú kerekasztal beszélgetés zajlott, utána Marvel és Star Wars. Na, gondoltam, én innen fel se állok. XD Nagyon jó volt, és volt azért átfedés is a beszélgetések résztvevői közt, mert nagyjából mindig ugyanazok az arcok ültek vissza. Tavaly is jó volt, most is tartalmas volt a beszélgetés. Volt egy kislány, 10-12 éves forma lehetett, de olyan gyönyörűen, artikuláltan fejezte ki a mondanivalóját mindhárom témakörben, hogy azt szerintem sok felnőtt megirigyelhette volna. Komolyan öröm volt hallgatni.

A beszélgetések miatt sok más programról (kpop tánc, japán élménybeszámoló, kendo bemutató, anime kvíz, rajzverseny, workshopok) lemaradtunk ugyan, mégis úgy éreztem, hogy remek program kerekedett a rendezvényből, és biztos vagyok benne, hogy jövőre is elmegyek majd, ha megrendezik. És ami a legjobb, másnap fantasztikusat szerepjátékoztunk és hajókáztunk is egyet a Tiszán! XD