A szép, tavaszi idő eljövetelével beröffentette magát a fesztivál- és con-szezon is, így sikerült eljutnom az első, egész napos rendezvényre az évben (a télvégi Galaxy Fesztivál nem igazán számított annak, az szinte csak vásár és kiállítás volt, nem több). Az utam ezúttal is egyik kedvenc helyszínemre vezetett, Debrecenbe, ahová mindig szívesen látogatok vissza (lásd előző évek MifeConjai és MiniConjai), mert számos, régi, iskoláskori barátom, barátnőm él ezen a környéken, akikkel ezek a programok mindig jól szoktak alakulni. Most úgy hozta az élet, hogy az elfoglaltságaik máshová szólították őket, így egyedül indultam útnak a cívisváros aznapi rendezvényére.

A már megszokott, fél nyolcas vonattal indultam, amivel általában ezekre a rendezvényekre járok, mert ezekkel időben odaérek nyitásra, és jellemzően nem a sor végén kell várakoznom a hőségben. Most is ott voltam már olyan 9-re, így elsétáltam a Nagyállomástól a helyszínig (Dóczy-csarnok), mely, mint kiderült, egy középiskola tornaterme lesz. Ezen már egy kicsit vakartam a fejem, mert bár biztosan az olcsóbbik megoldások közé tartozott (és tulajdonképpen a nagyobb, budapesti MondoConok is ilyen nagy, egyterű csarnokokban szoktak lenni), akadtak aggályaim (melyek végül jogosnak is bizonyultak).

Mivel a rendezvény helyszínén csak készpénzzel lehetett fizetni (belépőért és az árusoknak is), ezért elindultam keresni egy ATM-et (Miskolcon nem akartam pénzt felvenni, mert ott mindig olyan furán nézik az embert, amikor az ATM-mel babrál, és nem akartam, hogy kifigyeljenek vagy kövessenek utána…), a debreceni állomáson meg furcsa mód nem is láttam, hogy lenne. Úgyhogy tettem egy nagyobb sétát a környéken, és közben egy palack vizet is betáraztam. Útközben egy kirakodóvásárba botlottam, ahol főként gyerekholmit és játékokat lehetett venni.

Ahogy mindennel megvoltam, visszakanyarodtam a csarnokhoz, és láttam, hogy elkezdtek érkezni az első látogatók, így beálltam én is a sorba. Online lehetett úgynevezett okosjegyet foglalni, ami olcsóbb volt 500 Ft-tal, és remélte is az ember, hogy ezzel esetleg hamarabb be is juthatunk, de sajnos nem így történt. Eljött a 10:30, de nyoma se volt annak, hogy kezdeni akarnák a beléptetést, ami furcsa volt, mert az üvegajtókon keresztül láttuk, hogy össze-vissza mászkálnak odabenn a szervezők, volt, aki közülük benn parádézott a Dance Dance Revolutionnél, az emberek meg csak álltak ott, és érezhetően egyre frusztráltabbak voltak. Belesve az üvegablakokon lehetett látni, hogy jóval szerényebb lesz a rendezvény, mint amire szerintem mind számítottunk volna, mert csak egy maroknyi eladó, 2 vagy 3 fős artist alley várt csak minket odabenn, az étkezésért (és autentikus ázsiai ízekért) felelős Wok to Box is csak előrecsomagolt műanyag dobozos, iskolai padra kipakolt ennivalóval készült, nem volt konkrét pult vagy foodcart, ahol frissen készített kaját lehetett volna venni.

10:40 körül már kezdtem nyűgös lenni, izzadtam is, mint a disznó, mert volt vagy 27-28 fok, így nem volt kellemes lassan 40-45 perce ott álldogálni, még ha valamelyest árnyékot is vetett ránk az épület. Megnyílt végül az ajtó, és elkezdtek beengedni minket, de semmi indoklás vagy bocsánatkérés a csúszásért nem volt. Nem kérem, hogy térden kússzanak előttem, de azért egy bocsit odavethettek volna…

A helyszín… csalódást keltő volt, és nagyon alulmúlta a várakozásaimat. Egy nagy, méretes tornaterem volt, így még akár sokan el is fértünk volna (narrátor: nem voltunk sokan). Az egyik sarokban állt sok-sok székkel a “fő színpad”, ahol a nagyobb létszámra számító rendezvények, előadások voltak műsorra tűzve. Innen üvöltött vagy a kpop, ahogy a két tánccsapat próbált a későbbi fellépésére, vagy az anime zenés videók döbörögtek. A másik sarokból ugyanez ment a Dance Dance Revolutionnel (folyamatosan ismétlődő Jégvarázzsal és Lady Gagával…), így mindenki, aki e kettő között volt, a saját gondolatait se hallotta. Mint kiderült, a kerekasztal-beszélgetésként tervezett Star Wars, Marvel és DC “mozitalk” pont ide lett szervezve, amit csak azért tudtam, mert megismertem a tavalyi, ugyanilyen beszélgetés akkori résztvevői közül most néhányat, kiplakátolva ugyanis nem volt, hogy “helló, paraszt, majd ide üljél“. Emiatt hárman, azaz konkrétan HÁRMAN beszélgettünk, mert a többiek vélhetően nem találtak ide, vagy ennyire gyér volt az érdeklődés a téma iránt. Az ide tervezett, szerepjátékos beszélgetés emiatt (és a késő délutáni program-csúszás miatt) teljesen el is maradt, ami végképp feltette a pontot az i-re.

Tettem egy kört az árusok és művészek asztalai körül, de olyasmit, amit szerettem volna meg is venni, nem nagyon találtam. Ezek a mai figurák nem igazán nekem valók, a mai sorozatok nem tudnak megszólítani, bár kétségkívül jó áron voltak (a fővárosi rendezvényekhez képest).

Főként a 3D nyomtatásos eljárással készült szuperhősös figurákra lehetett jó áron lecsapni, melyekre néhol rendesen rácsodálkoztam. A legtöbbnél az anyagár (műgyanta), a festék ára, az áram/idő, míg a gép elkészíti a nyomatot, és nem utolsó sorban a művész általi utómunka és kifestés jóval magasabb árat eredményezett volna, így aki a zsebébe tudott nyúlni, nagyon jól járt ezekkel.

A Mensa (magas IQ-val rendelkező embereket magába tömörítő szervezet) itt is képviseltette magát, ahogy több rendezvényen is szokta, és logikai feladatokkal várták az érdeklődőket. Engem, mint akit mindig triggereltek még az IQ-tesztek is, nem nagyon tud az ilyesmi lekötni, a “melyik kötelet húzd át melyik hurkon” jellegű feladatok, szeretem gyakorlatiasan megközelíteni a dolgokat, “vágd el és kész“. A nő próbálkozott ugyan, egyem a szívét, de látta rajtam a heves ellenkezést, így biztos nem voltam neki különösebben szimpatikus.

Ki lehetett próbálni a japán sakkot is, és a 3D nyomtatós pultnál élőben meg lehetett csodálni azt, hogyan is készülnek az ilyen termékek.

Ebédre elsétáltam a plázába beverni egy KFC-t, mert valahogy a dobozolt ázsiai kaja nem nyerte el a tetszésemet. Utána megnézhettük két, koreai zenékre táncoló csapat előadását (összesen 4 koreográfiával), ami jó is lett volna, ha nem lett volna most is az az elmebeteg visongás, amit a nézők vagy az egymást bíztató táncosok műveltek a színpad mellől. Nem értem, hogy erre mi szükség van.

Volt egy videós előadás a CosHelp nevű csoport munkájáról, akik jótékonysági tevékenységgel igyekeznek segíteni az arra rászorulókon: kórházakba járnak jelmezbe öltözve, hogy az ott betegeskedő gyerekeknek vidám pillanatokat szerezhessenek. Nagyon érdekes volt, és rendkívül becsülendő is a munkájuk, kár, hogy olyan pocsék volt a hangosítás, és olyan halvány a projektor által kivetített kép, hogy alig lehetett látni és hallani valamit abból az üzenetből, amit küldtek (épp egy ilyen eseményen vettek részt, ezért személyesen nem tudtak eljönni Debrecenbe).

Utánuk a Mife egyesülete tartott egy tagtoborzót, illetve beszámoltak arról, milyen nehézségeket jelentett ennek a connak a megszervezése, mert bár az ország 2. legnagyobb városáról van szó, a legtöbb helyszín tulajdonosa elzárkózik az együttműködéstől, amint meghallja, hogy milyen tematikája lesz a rendezvénynek, vagy olyan irreális árat kér, amit az egyesület nem tud megfizetni. Saját becslésük alapján ez a con is mínuszos lesz számukra, és az év elején már majdnem feladták, de végül csak tető alá hozták a dolgot, és próbálnak őszre jobb körülményeket teremteni. Éppen ezért szeretnék, hogy az erre elhivatottságot érzők jelentkezzenek hozzájuk az egyesületbe, vagy ha vannak olyan helybéli, debreceni formációk, akik fellépőként beleférnének a tematikába, azokkal egyeztetni tudjanak és meghívhassák őket.

Remélem, sikerülni fog nekik.

Megértem, hogy Budapest ilyen szempontból nagyon központi helyen van, az ország bármely pontjából könnyű oda felutazni, mint mondjuk a Dunántúlról csak ezért a pár órás rendezvényért Debrecenbe elmenni. Viszont a régió számára rendkívül fontos lenne, hogy itt is lehessen egy központja az animés, mangás, koreás, geek-kultúrás közösségnek, főleg úgy, hogy Miskolcon évek óta szintén nincs ilyen rendezvény, azaz lenne jókora vonzásterülete, csak valahogy jobban kellene reklámozni, jobb helyszín kellene, és persze színesebb programok is.

Ha van ötletetek, jelezzétek nekik vagy jelentkezzetek náluk!

Felkészül: az Országos Star Wars Rajongói találkozó április 20-án (ahová, tanulva a mostaniból, már biztos, hogy nem farmerben fogok menni, hogy megsüljek, hanem kerítek valami legginget, ruhát vagy szoknyát, tunikát, mert ez a hőség már most elviselhetetlen volt).