Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!

Információk

Cím : Yi San Projekt


Verzió : v30 – Tokyo Alleyway


URL : www.yisanprojekt.hu


Tulajdonos : Brigi


Indult : 2009. február 2.


Host : Dotroll


Credits : Pixabay


Stat :

Free site counter


Aktív film- és sorozatfordítások

Good Job

Származás: Dél-Korea (2022)
Fordítás státusza: 16/5
Mûfaj: akció, humor, romantikus

Eun Seonu (Jung Ilwoo) az Eunkang vállalatcsoport fiatal vezérigazgatója. Hétköznapi, üzleti teendői mellett titokban azonban bűnügyek megoldásával foglalkozik. A különös hobbi saját gyermekkorából eredeztethető, ugyanis egy végzetes napon édesanyja rablógyilkosság áldozata lett, Seonu pedig sosem tudta igazán feldolgozni a történteket. Édesanyja becses gyémánt nyaklánca, a “Királyné Könnyei” azonban 20 évvel később felbukkan egy aukciósház árverésén, Seonu pedig barátja, az ügyvéd Yang Jinmo (Eum Moonsuk) segítségével a potenciális tettesek nyomába ered. A hajsza közben véletlenül keresztezi az útjukat a szerény körülmények között élő Don Sera (Kwon Yuri), aki szorgalmasan dolgozik, hogy árvaházban lévő húgának és magának egy nap biztos megélhetést tudjon biztosítani. A találkozás azonban nem várt következményekkel jár mindannyiuk számára…

Adatlap   Előzetes

Aktív mangafordítások

Captain Tsubasa

Írta és rajzolta: Takahashi Yoichi
Származás: Japán
Megjelenés éve: 1981-1988
Fordítás státusza: 37/1-4. kötet
Folyamatban: 5. kötet
Mangadex

Tervezett filmek és sorozatok

 Live – Season 2 (ha egyszer elkészül)
Voice (OCN/tvN) – Season 5 (ha egyszer elkészül)

Befejezett animációs sorozatok

Befejezett japán sorozatok

Befejezett kínai sorozatok

Befejezett koreai sorozatok

Elkészült filmek

Sorozatkritikák, ismertetők

2022 – az 1.2.3. – 4. negyedév sorozatai
2021 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2020 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2019 – az 1.2. félév sorozatai
A 2018-as év visszatekintője
A 2017-es év visszatekintője
A 2016-os év toplistája
A 2015-ös év toplistája

Rendezvények, élménybeszámolók

Mostanában hallgatom

Chat

Társoldalak

Admin

Legutóbbi hozzászólások

MiniCon+ 2022, Debrecen

Szerző: | ápr 11, 2022 | ajánló, anime, japán | 0 hozzászólás

Megint conon jártam.

A legutóbbi, MonoConon tapasztaltak után nem volt kétségem afelől, hogy nagyon hasonló dolgok várnak rám Debrecenben is, maximum szerényebb formában. A munkát sajnos megint nem tudtam megúszni indulás előtt (sőt, annyival rosszabb volt, hogy este várt rám utána az éjszakás műszak, így sok alvással nem kalkuláltam…), és megint csak egy hajszálon múlt, hogy időben el tudjak indulni. A szerencse ezúttal is mellém szegődött, és 10 percel a műszak után már a villamoson zötyköldtem. Azt továbbra sem értem, hogy szombat hajnalban mégis mi indokolja a szinte teli villamost, hacsak nem az akciós farhát, de hogy szabályosan egymást tapossák az emberek még egy ilyen istentelen órában is, az szinte érthetetlen.

Meglepetésemre, a Debrecen felé tartó (és onnan hazafelé jövő) IC jóval konszolidáltabb volt, mint a múltkor a budapesti. Nem tudom, csak a főváros felé járnak ilyen csöves vonatok, vagy mi van? Itt rendes tisztaság volt, és még fűtés is, nem kellett végig kabátban ülni.

Izgatottan vártam az érkezést, annak reményében, hogy a 15-20 évvel ezelőtti, helyi animésekből álló, baráti társaságból legalább 1-2 emberrel találkozhatunk, akik esetleg a nosztalgia kedvéért ugyanúgy ellátogatnak majd erre a rendezvényre. Korábban mi is szerveztünk cont Miskolcon, meg velük hasonlót Debrecenben is, csalódottan kellett azonban megállapítanom, hogy a szervezők közt egy baráti arcot se láttam. Az eladópultok mögött állt mindössze egy lány, akit felismertem, de ő engem már nem (ezen mondjuk nem csodálkozok, mert akkor még másképp is néztem ki, meg is öregedtem, és eltelt vagy 10 év, hogy utoljára találkoztunk).

Mivel elég hamar megérkeztem, volt egy jó másfél órám, hogy bámészkodjak egy kicsit, de olyan pocsék idő volt, hogy még turistáskodni se lehetett. Sétálgattam az esőben és fényképezkedtem a rég látott helyszíneken, de aztán ahogy egyre jobban esni kezdett, inkább szerettem volna behúzódni valahova előle. A sok-sok büfés, bisztrós, éttermes, kávézós és a Subway is épp akkor kezdett nyitni és kifelé pakolni, és ahogy egyik-másik előtt elmentem, olyan késztetésem támadt, mint Hófehérkének, hogy mindenhonnan csippenteni kellene valami finomat. A kirakatban pizzát gyúró emberke különösen csábító volt, de végül uralkodtam magamon.

Csodálkoztam egy sort a környező utcákon és városképen, mert sokkal inkább skandináv stílusjegyeket hordozott magán, mint a történelmi debreceni sétálóutcák jellemzőit. Miskolchoz és Budapesthez képest meglepett a tisztaság (fura, hogy ezt meg kell említeni, de hát ilyen világban élünk…). A helyszín a belváros egyik mellékutcájában álló, ifjúsági/művelődési ház volt, mely inkább emlékeztetett valami iskolára, mint tágas rendezvény-helyszínre. Egy szűk bejáraton lehetett csak bejutni (legalábbis a mezei con-látogatónak), és vagy 45 perccel a nyitás előtt ott toporogtam benn az előtérben ázottan, de a szervezőkön és fellépőkön kívül senki nem kaphatott karszalagot addig, míg hivatalosan meg nem nyitották az eseményt. Én türelmesen vártam, aztán ahogy egyre több érdeklődő próbálta bepasszírozni magát az eső elől, érezhető lett a szervezők bosszússága, ahogy kerülgetniük kellett bennünket. 11-kor aztán hivatalosan is elkezdődött az értékesítés, így pár perccel később már beljebb tolódhatott mindenki.

Ha valamivel, a helyszínnel nem voltam kibékülve. A bolhapiac és megnyitóbeszéd egy olyan teremben volt megszervezve, ami kb. egy nagyobb osztályteremnek felel meg, és a standok közt jó, ha 20 ember szellősen elfért. A konzolos pult, ahol különböző játékokat ki lehetett próbálni, a lépcsőfordulóban volt felállítva, a japán sakk (?) asztala konkrétan a vécék előtt. A nagyterembe pedig, ami a földszinten volt, csak úgy lehetett eljutni, hogy felmentél az emeletre, végig egy hosszú folyosón, majd le egy másik lépcsőn vissza a földszintre. (MIÉRT?!)

A bolhapiac pici volt ugyan (a MondoConhoz képest), de azért voltak kincsek. Egy regényes-képregényes eladónak feltúrtam az angol nyelvű képregényeit, találtam is köztük pár érdekeset, de végül csak egyet vettem meg:


A Star Wars-regények és -képregények között mindig is a vadászpilótás történetek voltak a kedvenceim, melyek Luke Skywalker, Wedge Antilles, Tycho Celchu, Wes Janson és Derek “Hobbie” Klivian kalandjait mutatják be. Ezek nagy része ma már nem része a Disney-kánonnak, de mai napig kedvesek a szívemnek. Gondolkoztam még egy Fekete Özvegyesen is, de az végül már annyira drága volt, hogy elengedtem a dolgot. Voltak saját rajzaikkal ellátott termékeket forgalmazó művészek, és ahogy láttam, egy kozmetikumokat forgalmazó asztal is, de ahhoz nem igazán fértem oda. Kb. ennyi időt is akartam a vásárlásra szánni, mert dél körül kezdődtek a programok a különböző termekben.

Az első előadás a hamarosan érkező, Dr. Stange 2 – Az őrület multiverzumában c. filmhez kapcsolódott, előzetessel, teóriákkal, találgatásokkal. Ezekkel tele van ugyan a net, nem is volt igazán hosszú, inkább csak egy kedvcsinálónak tekinteném. Ezt egy olyan prezentáció követte, melyben egy frissen végző, Szabó Boglárka nevű lány a diplomamunkáját kívánta bemutatni a közönségnek “Az anime-szubkultúra Magyarországon” címmel. Érdekesnek tűnő, méltatlanul rövidre kurtított előadás volt, mert a programban sajnos akadt egy jó 5-10 perces csúszás a kpop táncegyüttes gyakorlása miatt, mert ők is késve érkeztek és tudtak csak próbát tartani. Nagyon zavaró volt, hogy a következő előadást tartó srác (Juhász Péter) többször is felment a színpadra Boglárkához, hogy sürgesse őt, ami miatt egy csomó, talán sokakat érdeklő témát egyszerűen ki kellett hagynia, át kellett ugrania. A diplomamunka egy kérdőíves kutatás eredményeit tárta elénk. Volt egy rész, amivel nem teljesen értettem egyet, vagy legalábbis csodálkoztam a készítő csodálkozásán. A kitöltők életkori megoszlása azt mutatta, hogy voltak a 40-50-es korosztályból is köztük, és hogy ez milyen “furcsa”. Miért is lenne ez furcsa? Az animés “szubkultúra” nem 10 meg nem is 15 évvel ezelőt indult el az országban, hanem még bőven a 90-es évek elején-közepén. A tévében sugárzott Dragon Ball és Sailor Moon előtt is voltak rajongók, (már akkor is) fiatalabb és idősebb korosztályból, akik mára minimum gyermekes szülők, de lehetnek köztük nagyszülők is. Valahogy róluk, rólunk mindig megfeledkezik ez a a mai közeg, és ez zavaró volt, főleg egy diplomamunka keretei közt. Utána következett egy előadás a Magyarországon elérhető streaming-szolgáltatásokról, ami jól felépített volt ugyan, de kevésbé éreztem fontosnak vagy érdekesnek, mint Boglárka munkáját.

Ezt követően átcammogtam az úgynevezett Narancs Terembe, ahol – mint kiderült – kerekasztal-beszélgetésekkel készültek, aminek láttán először megtorpantam, és mint konfliktus- és figyelemkerülő ember, úgy gondoltam, inkább kivonom magam alóla. De aztán úgy voltam vele, hogy már úgyis bevásároltam, nincs egy ismerős se, akivel beszélgethetnénk, mégis mit kezdjek magammal, ha már ott vagyok, legyünk bátrak. Úgyogy beültem, és kezdtük is a Harry Potter-témakörrel. Nem voltunk sokan, ráadásul volt két külföldi (egy indiai és valamilyen délkelet-ázsiai származású) fiatalember, akik miatt ráadásul angolul tartottuk az egész diskurzust. Nagyon izgalmas, érdekes volt, ahogy mindenki próbálta megosztani a saját véleményét, élményeit a történetekről. Ezt egy Star Wars-beszélgetés követte, úgyhogy fel se álltam a székemből, és nagy örömömre egy, az én korosztályomból származó, baráti társaság ült be mellénk, és olyan jó volt velük lelkesen elviccelődni a témáról! Ketten voltunk csajok, mégse éreztük, hogy kinéznének bennünket onnan. 🙂 Nagyon jó volt látni, mennyire hasonló a véleményünk a Disney Star Warsról és az újkori SW-történetekről. Nagyjából ugyanez a társaság maradt utána a MarvelDC-képregényhősök témájú beszélgetésre, ami hasonlóan kellemes hangulatban telt.

És hiába voltam csalódott, hogy régi ismerősökkel nem tudtam találkozni, az utolsó 3-4 óra alatt mégis remekül éreztem magam. Rájöttem, hogy felesleges arra számítanom vagy várnom, hogy a régi barátok egyszer csak majd megjelennek, hiszen a legtöbben már továbbléptek ezen, és más elkötelezettségeik vannak, semmit nosztalgiázni egy ilyen animés rendezvényen. Inkább a saját örömömre, szórakozásomra kell összpontosítanom a későbbiekben, hogy aztán ha mégis összefutnék valakivel, az csak egy kellemes plusz legyen.

Ezúttal fotókat nem készítettem az épületben vagy a programok során, volt ugyanis egy furcsa kikötés a honlapjukon, hogy tilos a szervezők előzetes hozzájárulása nélkül megosztani olyan fényképeket, melyeken ők is szerepelnek. Egyikük sem tűnt kiskorúnak, szóval nem értettem ezt a szabályt (főleg úgy, hogy ők folyton fotóztak minket, látogatókat…), de ha ezt akarják, hát legyen. Ezért inkább hoztam nektek egy galériát azokról a műalkotásokról, melyek az emeleti folyosókat díszítették. Nagyon tetszett a stílusuk, gondoltam, hátha nektek is bejön. Sajnos a legtöbbet csak féloldalról lehetett lefényképezni, mert a folyosón székek, padok és szekrények álltak, kb. megfelezve a bejárható területet. 🙁

Visszafelé a pályaudvaron megkísértett az ördög egy kürtős kalács formájában, de majdnem fél órát kellett volna várni arra, hogy elkészüljön, így végül ez égi jelnek bizonyult, és mégsem vettem meg. 🙂

Felkészül… a Budapest Comic Con júliusban, ha a Resource Plannerek istenei is úgy akarják.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This