Filed in ajánló Egyéb hírek koreai magyar felirat moonlight drawn by clouds

Hírek, visszatekintés 2016-ra

Sziasztok!

Meghoztam nektek a Moonlight drawn by clouds c. sorozat 2. speciális epizódjának magyar feliratát. Nem volt könnyű munka elkészíteni, hisz az időzítés sajnos teljesen rám maradt. Ezzel viszont végre teljessé válik a történet. Az egyik főszereplőnk, a Kim Byeongyeon testőrt alakító Kwak Dongyeon narrációjában bepillantást nyerhetünk a sorozat forgatásába, a díszletek mögé, valamint ellátogatunk a helyszínekre, melyekkel az epizódokban találkozhattunk. Jó szórakozást kívánok hozzá!

 

Emellett hoztam egy amolyan nosztalgikus posztot is az idei évben általam látott, értékelt sorozatokról, egyfajta személyes toplistaként és ajánlóként is egyben. Fogadjátok szeretettel, és ha esetleg egyiket vagy másikat még nem láttátok volna, bátran vágjatok bele!

A világszerte és a nemzetközi szórakoztatóiparban tapasztalt csapások és veszteségek ellenére 2016 a koreai sorozatokat illetően nagyon pozitív és kellemes csalódás volt. Voltak persze álságos botrányok, melybe sokszor ártatlanul rángattak bele amúgy makulátlan hírű színészeket (Park Yoochun, Lee Jinwook), de ha ezektől eltekintek, számtalan csodálatos sorozatot, illetve azok élményét kaptam ettől az országtól.

Sokan tudjátok, de talán nem bűn, ha leírom, hogy a fordítói munka sajnos sok lemondással jár. Nem csak az ember általános szabadidejéből von el értékes pillanatokat, de saját fordításunkon kívül gyakran nehéz naprakészen nyomon követni egy-egy új szériát is. Emiatt sokszor úgy érzem, hogy a klasszikus, közismerten jó sorozatokat tekintve évekkel vagyok lemaradva a többiek mögött. Így hát ha épp nem fordítok semmit, mindig olyan szisztéma szerint választok megnézendő történetet, hogy legyen közte régi is, meg új is. Nem volt ez másképp idén sem.

Az alábbi sorozatokat volt szerencsém idén végignézni. A lista nem tartalmazza azokat, amelyekből csak 1-2 részt néztem meg, de félbehagytam nemtetszés miatt, vagy azokat, amiket egyelőre félretettem, és később fogok folytatni, ha úgy lesz hangulatom hozzájuk. A sorozatok címei mögött zárójelben szerepel az általam adott értékelés is, ahol a 10 pont a legjobb, a 0 pedig értelemszerűen a legrosszabb.

High End Crush (2015) 10/7
Imaginary Cat (2016) 10/6
Protect the Boss (2011) 10/7
Signal (2016) 10/10
Neighborhood Hero (2016) 10/6
Splash Splash Love (2015) 10/8
The Virus (2013) 10/9
Reply 1988 (2015-2016) 10/8
Descendants of the Sun (2016) 10/8
Call Center no koibito (2009) 10/6
Babysitter (2016) 10/7
Goodbye Mr Black (2016) 10/8
Dramaworld (2016) 10/7
The return of Iljimae (2009) 10/6
Resurrection (2005) 10/8
Moorim School (2016) 10/9
Vampire Detective (2016) 10/6
Jackpot (2016) 10/9
Bad Guys (2014) 10/7
Orange Marmalade (2015) 10/8
Entertainer (2016) 10/8
Hello Monster (2015) 10/10
Phantom (2012) 10/8
Capital Scandal (2007) 10/7
Cinderella and the four knights (2016) 10/5
Moonlight drawn by clouds (2016) 10/9
Moon Lovers (2016) 10/10
Becky’s Back (2016) 10/8
W (2016) 10/8
The K2 (2016) 10/8
Shopping King Loui (2016) 10/10
Nine: Nine times time travel (2013) 10/10

Folyamatban (még nincs értékelés):

Hwarang (2016)
The Princess Weiyoung (2016)
Goblin (2016)

És hogy mindezek közül melyek voltak a kedvenceim? Következzen egy lista, pár szóval megindokolva, miért is ezekre esett a választásom.

10. Moorim School (2016)

Joggal vádolhattok elfogultsággal, mikor saját fordításomról van szó, de talán sokat elmond a történetről, hogy még akkor is képes voltam belevágni a fordításába, ha sejtettem, hogy nem fogják azt a nézők vagy a fordító közösség szívesen fogadni. Nem tehetek róla azonban: annyira megfogott újszerű történetvezetésével, “nemzetközi” jellegével, szimpatikus karaktereivel és kiváló betétdalaival, hogy nem bírtam neki ellenállni.

Noha fiatalok, szinte még tinédzser karakterek a főhősök, az ember mégis sokat tanulhat általuk és történetük segítségével a barátság erejéről, az őszinteségről, az összetartásról, mellyel keservesen ugyan, de végül minden akadály legyőzhető.

 

9. Entertainer (2016)

Meglepő lehet talán, hogy ez az amúgy nem túlságosan dicsért sorozat felkerült a top 10-es listámra. Furcsa mód nem is a szereplők vagy a színészek miatt kedveltem meg mégis, mert úgy igazán egyiküknek sem vagyok nagy rajongója. A történetvezetés, még ha néhol bugyuta volt is, egészen érdekessé tette a feltörekvő rockbanda útját a szupersztárság felé, ahogy egy megtépázott hírnevű menedzser próbálja egyengetni az útjukat.

Tetszett, hogy a sorozat mert “bátor” lenni, és nem csak a megszokott csillogást, kemény munkával a csúcsra érő hősöket ábrázolta. Hanem megjelenik a szórakoztatóipar árnyoldala is: a túlhajszolt sztárok, a szellemi tulajdon kisajátítása, ötletek/szerzemények ellopása az eredeti alkotóktól, piszkos módszerek a slágerlistákon való szereplés növelésére, és a csalás egyéb formái. Melyek – ne áltassuk magunkat – sok mai kedvencünk “sikerei” mögött ugyanúgy megvannak a koreai (és bizonyára a nyugati) szórakoztatóipari életben. Profitra hajtó, pénzéhes menedzsmentek, gerinctelen menedzserek, szex, erőszak és zsarolás… Ebben a sorozatban nem csak a szépet, de a mocskot is láthatjuk.

 

8. W – Two worlds (2016)

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az idei év egyik legérdekesebb sorozata volt. A “könyv a könyvben”, “film a filmben” jellegű történetek mindig is vonzottak, így természetes volt, hogy ezt is megnézem majd. Életre kelnek és önállósítják magukat egy képregény szereplői, és cselekedeteik kihatással vannak a rendes világra is? Nagyon érdekes koncepció. A megvalósítás pedig páratlan.

Kiváló képi világ és csodálatos illusztrációk, dinamikus zene, és ami a legfontosabb: okos, tenni akarő hősnő. Bár több ilyen volna! Zseniális helyzetkomikum, látványos akciójelenetek és versenyfutás az idővel, aminek láttán az izgalomtól tövig rágja az ember a körmét. Milyen kár a befejezésért! Mindezek ellenére nagyon emlékezetes volt számomra.

 

7. Jackpot (The Royal Gambler) (2016)

Sokáig vonakodtam megnézni ezt a sorozatot a főszereplő, Jang Geunsuk miatt, kedves csingum aztán mégis rábeszélt, és együtt néztük, párhuzamosan, mobilon tudósítva az izgalmakat egymásnak. Nagyon kellemeset csalódtam, mert 1-2 logikátlan húzás ellenére egy nagyon okos és élvezetes történetvezetést kaptam, kiváló karakterekkel, akiket még kiválóbb színészek alakítottak.

A főhős lánykát nem tudtam hova tenni, vele se több, se kevesebb nem lett volna a történet, és a főgonosz, Yi Injwa szerepében Jeong Kwangreolt is kicsit visszafogtam volna – mert a történet vége felé egyszerűen már fájt a sok tragédia, a zsigeri gonoszság, ami emberéleteket követelt. De összességében nagyon elégedett voltam. Sokadjára kellett megállapítanom, hogy Yeo Jingoo milyen rendkívüli tehetség a maga zsenge 19 évével, és karizmájával képes nála jóval tapasztaltabb színészeket is túlszárnyalni a filmvásznon.

 

6. Moonlight drawn by clouds (2016)

https://www.youtube.com/watch?v=YKalIVv3Z24

Azt hiszem, sokat nem kell áradoznom erről a történetről, megtettem azt itt az oldalon és a DA-n elégszer. 🙂 Csodálatos képi világú, kedves, romantikus kis történet, aminél szintén fájó pont a befejezés. Hiába volt igényes és gondos a stáblista, a történet inkább gyönyörű Park Bogum tündökléséről szólt, aki valóban hiba nélkül, sziporkázó humorral és elbűvölő bájjal alakította a trónörökös szerepét.

 

5. Shopping King Loui (2016)

Nem vagyok a klasszikus értelemben vett romantikus sorozatok híve. Ezt talán már tudják rólam egy páran. Mit keres hát a “Loui” a listámon, mikor ez intravénás romantika a javából? Jó kérdés. Be kell vallanom, az első rész után majdnem feladtam, mert azt hittem, végig ilyen sekélyes és anyagias lesz, ami nem szól másról, csak a pénz esztelen herdálásáról, amit rettentő mód megvetek.

Szerencsére azonban rájöttem, hogy mindez csak a kontraszt kedvéért kellett, hogy utána a sorozat ebből építkezzen. Két szerencsétlen sorsú, ágrólszakadt fiatal küzdelmeit nézhettük végig, ahogy a nélkülözésből sikerül szerényen élve, tisztességes munkával és barátok őszinte segítségével felküzdeniük magukat egy olyan életszínvonalra, melyben már nem kell éhesen és fázva lefeküdniük aludni… Nagyon szívbemarkoló, és igazán emberközeli. És én szeretem az ilyen történeteket, melyek képesek megszólítani, melyekből árad az élet. És ez a sorozat mindezt olyan finom bájjal, ártatlansággal és parádés humorral tette, hogy szem nem maradt szárazon a nevetéstől. Seo Inguk lenyűgöző a félkegyelmű Loui szerepében, ahogy a kamera elindul, egyszer sem esik ki a karakterből: vagy az utolsó testtartásig és gesztikulációig meg van pontosan tervezve minden, vagy egyszerűen képes ennyire eggyé válni a bolondos figurával, és ha meg kell háborodni, akkor ő készségesen hozza az elmeháborodottat. A mindig elegáns és jól öltözött színész ezúttal egy tohonya, gusztustalanul evő és ivó fiatalembert alakít, mindezt olyan természetességgel, hogy a néző közben elpusztul a röhögéstől.

 

4. Hello Monster (2015)

Egy sorozat, amit régóta halogattam, de már jó ideje meg akartam nézni. Ismét csak Seo Inguk, meg némi Park Bogum, briliáns történetvezetés, agytornáztató nyomozás, rendőrsztori, izgalom a köbön. Amilyen őrült volt Seo Inguk Loui szerepében, annyira lehengerlő a zseni kriminológusként, aki nemcsak a rendőrség munkájához akar hozzájárulni, de családjának sötét múltját is meg akarja fejteni. Vajon kiderül sorozatgyilkosok titka, és elnyerik méltó büntetéseiket rémtetteikért? Nem mehetek el szó nélkül Choi Wonyoung vérfagyasztó alakítása mellett, akinek köszönhetően hátborzongató pillanatokat élhet át a néző a főhősökkel együtt. Ugyanígy kiemelendő Park Bogum teljesítménye a pszichopata ügyész szerepében (micsoda kontraszt ez a bájos holdas herceg szerepéhez képest!!), akinek karakterében rettentő mélység és tragédia bújik meg.

Zseniális fan videó:

https://www.youtube.com/watch?v=pm2Q7JGxe_g

 

3. Nine: Nine times time travel (2013)

Nem egy mai történet, de sokan rágták a fülem, hogy ezt meg kellene néznem. És tényleg. Időutazós, történelem-megmásítós, rejtélyes, titokzatos akció-romantika. Ez a történet egyszerűen leírhatatlanul fantasztikus. Hogyan válik egy profi hírbemondóból időutazó? Mi az, amit az ember megtehet, megváltoztathat a múltban? Vajon helyrehozhatóak a jelen hibái a múltban egy helyes döntéssel? Vagy az csak újabb bonyodalmakat teremt? Szabad-e egyáltalán istent játszani, és életről-halálról dönteni a saját kedvünkért?

Nem volt jelenet, mely unalmas és tartalom nélküli lett volna. A sorozat tökéletesen építkezett önmagából, lehetett érezni, hogy az újabb és újabb, kiderülő titkok egy jó előre felépített, kiváló forgatókönyv részletei, és nem futtában, a nézői visszajelzések kedvéért lettek kitalálva. A néző szurkol a főszereplőnek (Lee Jinwook), aki egyébként szintén szakít a megszokott archetípussal, és nem hisztizik, nem hoz irracionális döntéseket, hanem okos, határozott, gondolkozó főhős, aki a kezébe veszi a sorsa és a történet irányítását. Szeretnénk, hogy sikerüljön neki, de minél jobban igyekszik, annál jobban szembesül ő maga is azokkal a rémségekkel, melyeket inkább nem is lett volna szabad megbolygatnia. Egészen az utolsó pillanatig reménykedünk egy feloldásban, egy befejezésben, mely lezárja a történetet. Ehelyett azonban vége, az utolsó képsorok pedig legalább akkorát ütnek, mint az egész széria legizgalmasabb akció-jelenetei. Csak pislogunk, hogy “mi? hogyan? miért? ez most… hogy?” És sosem tudjuk meg. A szabad interpretáció viszont adott…

 

2. Moon Lovers (2016)

Nagy volt a verseny az első helyért, de végül a Moon Lovers maradt alul. Közrejátszik ebben az is, hogy a történettel nagyon mostohán bánt a csatorna, ami sugározta, össze-vissza vagdosták a DramaFever-változathoz, aztán kiadtak belőle rendezői változatot, más hangkeverésű részeket, csak hogy menjen már a szekér… de nem ment. A koreai közönség körében nagyon gyenge fogadtatásban részesült, a nemzetközi közönség azonban az idei év egyik, ha nem legjobb sorozataként tartja számon, mely Ázsia több országában elképesztő nézettségeket produkál.

Pedig a sikerhez minden adott volt. Időutazás a jelenkorból 1000 évvel korábbra, egy okos és határozott női karakter, számos gyönyörű férfi fő- és mellékszereplő, melyeknek mind eltérő a motivációja, háttértörténete. Csodálatos, első osztályú az operatőri munka, melynek láttán az az érzésünk, hogy valami fantasztikus hollywoodi szuperprodukciót nézünk. Idilli szépségű díszletek és ámulatba ejtő jelmezek, melyeket teljesen egyedi hangzásvilágú háttérzene és gyönyörű betétdalok tesznek teljessé. Még a történelmi eseményekhez való ragaszkodás is egészen pontos volt. Ha félretesszük a felháborítóan kezelt befejezést, érhetetlen, miért nem aratott otthon sikereket, és döntött rekordokat nézettség terén. Sokunk számára viszont örökké egy olyan sorozat marad, melyen sokat nevettünk, rengeteget izgultunk, fájdalmától pedig a szívünk szakadt meg. És melynek filmzenei albumát rongyosra hallgattuk.

1. Signal (2016)

Egy olyan sorozat, amit mindenkinek látnia kellene. És nem azért, mert félpucér, szexi énekeskék vagy félmeztelen idolok rohangálnak benne. Hanem azért, mert ez a történet az ember lelkét szólítja meg.

Mikor az év elején először olvastam az ajánlóját, és láttam az előzeteseit, tudtam, hogy ez érdekelni fog. Talán az eddigi listából kiderül, hogy az általam megtekintett sorozatok közt arányaiban több a rendőrsztori, a nyomozós történet, ami annak tudható be, hogy érdekel a kriminalisztika (és valaha, gyerekként nagy álmom volt, hogy jómagam is rendőr lehessek). A Signal esetében azonban nem csupán ennyiről van szó. Nem hétköznapi a nyomozás, amit láthatunk.

A kiváló profilozó Park Haeyeong valamint a rendíthetetlen nyomozónő, Cha Suhyeon együtt kezd el nyomozni olyan döglött akták ügyében, melyek vagy már vagy elévültek, vagy eltűntek a rendőrségi archívumok süllyesztőiben, megoldatlanul. Rejtélyes segítőtársuk akad Lee Jaehan személyében, aki tőlük térben és időben nagyon távol, a múltban foglalkozik ugyanazokkal a bűnügyekkel. A két idősík közt egy titokzatos rendőri walkie talkie biztosítja a kapcsolatot, melynek segítségével Park Haeyeong segíteni tudja Lee Jaehan nyomozását, hogy a lezáratlan ügyeket még elévülés előtt meg lehessen oldani, az elkövetők pedig igenis kapják meg a nekik járó büntetésüket.

Akárcsak a “Nine” esetében, itt is sok erkölcsi kérdés merül fel. Vajon milyen joga van beleavatkozni a jelenben Park Haeyeongnak a múlt eseményeibe? Szabad-e segítenie olyan információkkal Lee Jaehan nyomozását, melyeket annak nem biztos, hogy szabad volna tudnia? De vajon megérdemlik-e a későbbi áldozatok, hogy a gyilkosokat elkapják még az előtt, hogy velük végeznének? Ha Lee Jaehan valamit megváltoztat a múltban, az vajon milyen kihatással lesz a jövőre, Park Haeyeong és Cha Suhyeon munkájára? Az ő családjaikat személyesen sújtó tragédiák vajon feloldhatóak lesznek ezáltal? Vagy ami eleve elrendeltetett, azt képtelenség megváltoztatni?

Egy utolsó percig izgalmas, lebilincselő történetet kapunk, melyben nincs pillanat, amikor ne szurkolnánk a hőseinknek, hogy sikerüljön nekik valami, érjenek oda időben, legyen mód megakadályozniuk a tragédiát. És ez nem mindig sikerül, ahogy az életben sem lehet mindig minden tökéletes. De pont attól olyan rettentően emberi a sorozat, hogy a szemünk előtt kell megtalálniuk szereplőinknek az erőt a talpra álláshoz és folytatáshoz. Mert menni kell, tenni kell, a gonosznak igenis meg kell bűnhődnie, nem számít, hány korrupt zsaru és gengszter áll velünk szemben. És ez az, ami számomra a valaha látott, legjobb sorozattá teszi a Signalt.

Sokunkat, akik a széria kedvelői vagyunk, mind-mind másképp szólított meg a történet. Én nem az ifjú profilozó Park Haeyeonggal, vagy Cha nyomozónővel azonosultam, sokkal inkább Lee Jaehan volt az, aki kiemelkedett mind közül. Az elszánt, megvesztegethetetlen rendőr, aki ellen saját, korrupt kollégái áskálódnak, és próbálnak az életére törni. A kitartó, nyughatatlan nyomozó, aki nem akarja hagyni, hogy akár egy bűnöző is szabadlábon maradjon. Ő nem az eszéért vagy a csinos vonásaiért “szexi”. Ő az abszolút eltökéltsége, őszintesége és kitartása miatt vonzó.

Szerencsére a koreai közönség is nyitott volt a sorozatra, mely elképesztően jó visszhangot kapott. A koreai nyomozati szervek nem győzték dicsérni a megjelenített elhivatottságot, nem véletlenül: a sorozat 16 epizódja során számos olyan, máig megoldatlan és immár elévült bűnesetet igyekeztek feldolgozni, mely azóta is fájó pont a koreai társadalom életében. A Signal a valaha volt 3. legnézettebb kábelcsatornás sorozat az idei Goblin és a Reply 1998 mögött, és már év közben számos rangos kitüntetést bezsebelt, és hol vagyunk még az év végi díjátadóktól. Ha lehet hinni a pletykáknak, lassan készül a forgatókönyv a második évadhoz, és ha így lesz, én bizony újra felülök a hype-vonatra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..