Valahogy mindig esik az eső, amikor egy Star Wars rendezvényre megyek… Pedig nagy lelkesedéssel kerekedtem fel, mert a télvégi Galaxy Festivál (a szép Aayla Secura-loot ellenére) eléggé alulmúlta a várakozásaimat. Az egész csak egy kis kiállítás és vásár volt, de semmi több. Most jóval több programra lehetett számítani, így alig vártam, hogy újra hasonszőrűek között lehessek.

Épp elkészült a 3D nyomtatott fénykardom, ezért gondolkoztam azon, hogy kellene valami low-cost cosplay, amivel magammal vihetem, de aztán jobb is volt, hogy nem vittem, mert nagy volt a tömeg, elveszett vagy eltört volna a nagy nyomorgásban, vagy kirántották volna a kezemből/táskám zsebéből, így teljesen felesleges lett volna az egész igyekezet.

Szóval inkább kényelmesen indultam útnak, tanulva a MifeConon tapasztalt hőségből, de egyszer a beöltözésre is sor kerül majd.

Mivel szokás szerint 10-kor kezdődött az esemény, ahogy ezek mindenhol szoktak, ismét egy kora reggeli vonattal száguldottam Budapest felé. Ezúttal kicsit meredekebb volt a dolog, mert megint egy éjszakás műszakot követően kellett kevesebb mint 1 órán belül a pályaudvarra érnem, ezért két hívás közt öltözködtem meg mostam fogat, és fésülködve magyaráztam számlát a hajnalban megébredő telefonálóknak, mert miért is ne ez lenne a legfontosabb kérdés egy szombat reggel… Szerencsére nem csúsztam meg egy hívással se, így elértem a villamost és a vonatot is, és egy kis fornettis reggelire is volt időm.

Tekintettel arra, hogy lassan két és fél óra kell egy nyomorult IC-nek, hogy Miskolcról Budapestre felérjen, ezúttal le kellett mondanom a gyaloglásról, pedig nagyon szívesen lesétáltam volna az utat a Keletitől az FMK-ig (Ferencvárosi Művelődési Központ), de mivel közeledett a 10 óra, és nem akartam nagyon sokat késni és sorban állással várakozni, és az eső még mindig szemerkélt, így inkább a villamosra bíztam az utat. Nem mondom, hogy gyorsabbnak éreztem, mert volt, hogy perceken át gyalogos tempónál is lassabban döcögött ez a gépszörny, amit nem is igazán értek. Mire odaértem, már tetemes sor kígyózott a bejáratnál, aminek nem örültem, főleg nem egy várható, komolyabb eső tükrében, de szerencsére egy max. 15-20 perces várakozást követően sikerült is bejutni. Az első 500 felnőtt jegyvásárló ajándék postert is kapott, amiből nekem is jutott, szóval megvolt a nap első zsákmánya.

Ruhatár ezúttal sajnos nem volt, úgyhogy a kabátomat most is végig magammal kellett hurcolnom. Körbenéztem az előtérben, ahol az eddig megérkező cosplayerek fotózkodtak a lelkes látogatókkal, illetve volt egy életnagyságú díszlet is építve, mely a 6. részből ábrázolta a császár tróntermét, ahol konkrétan be lehetett ülni az uralkodó székébe egy fotó kedvéért. Nagyon menő volt. Egy rajongó kézműves termékeinek kiállítását is meg lehetett nézni: ő hulladékfém-szerű elemekből képes volt különböző, kultikus járműveket, kész mini-diorámákat kreálni. Fantasztikus volt!

Benéztem a szomszédos, összekötő helyiségként szolgáló kis nyitott térre, ahol kártya- és terepasztal-játékosok gyűlhettek össze, a konzolok szerelmesei pedig különböző Star Wars-játékokat próbálhattak ki.

Ezt követte a Lego-terem, ahol elképesztő Star Wars-diorámákat lehetett megcsodálni. Mindig is szerettem legózni, de olyan sokba kerül, hogy az ember csak fájdítja a szívét ezekkel a remekművekkel, és ha belegondolunk, nagyon “újrajátszhatósága” nincs a dolognak, hacsak nem szeded széjjel és kezded újra összerakni. De azért remek volt gyönyörködni bennük.

Utána beszabadultam a vásártérre, ami most is egy kb. kosárlabda-pálya méretű terem volt.

Rengeteg finomság volt: könyvek, regények, képregények, albumok, figurák (eredeti csomagolásban és turkálós kosarakban is), legók, replikák, minden. Célzottan 1-2 dolgot kerestem, köztük Quinlan Vos ultra ritka 20 évvel ezelőtti kiadású figuráinak egyikét legalább, melyet korábbi rendezvényeken soha nem tudtam megszerezni (és a netről iszonyat drágán lehetne csak megvenni). Na, itt meg is találtam, eredeti csomagolásban, egy másik figurával egybecsomagolva… 25000 Ft-ért. Úgy voltam vele, hogy bármennyire is a kedvencem, ennyit nincs szívem kiadni érte, inkább kinyomtatom magamnak és kifestem, with blackjack and hookers, ahogy mondani szokták.

Találtam viszont két nagyon érdekes figurát: a Baljós Árnyak idejében kiadott Obi-Wan Kenobit és Qui-Gon Jinnt, de KIFESTHETŐT. Sose láttam még ilyen hivatalos terméket, és az eladó szerint ez valami ritka, főként ázsiai régióra szánt dolog volt, amit neki is bizományiba adtak oda, mert a tulaj meg akart szabadulni tőle. Eleinte vonakodtam, mert 8000 Ft volt darabja, amit kicsit sokalltam, de hiperrealisztikus volt mindkét karakter, ennyire a mai, ultradrága figurák szoktak csak hasonlítani az eredeti színészeikhez. Tettem még egy kört, ittam rá egyet, és mikor visszamentem és még mindig ott volt, úgy voltam vele, hogy ez engem várt. Alkudtam belőlük egy keveset és elhoztam mindkettőt.

Miután a váráslást letudtam, beültem az előadóterembe, ahol a különböző programokra lehetett majd számítani. 1-1 előadás között filmes előzeteseket, “Így készült…” dokumentumfilmeket adtak, amikkel jó volt nosztalgiázni. Először egy hosszabb, engem nem annyira érdeklő előadás következett a Star Wars poszterek történetéről, fejlődéséről. Nyilván ennek is megvan a bája azok számára, akiket ez érdekel, én egyszerűen csak megnézem, megcsodálom őket, de sok jelentőséget nem tulajdonítok az elemzésüknek.

Utána egy kerekasztal-beszélgetés következett két podcast-hoszttal és számos, magyarul kiadott regény és képregény fordítójával, Szente Mihállyal. Fura volt személyesen látni a színpadon, mikor épp most is egy olyan regényt olvasok, amit ő fordított. Világéletemben műfordító szerettem volna lenni, ezért nagyon kíváncsi voltam a beszélgetésre, bár az sajnos nem ilyen szakmai irányból közelítette meg a témát, hanem hogy a DIsney felvásárlás óta hogyan alakult a Star Wars brand sorsa, kinek milyen a hozzáállása, és mit sugall mindez a jövő számára.

Őket követték a nap sztárvendégei, akikkel egy hosszabb beszélgetés (és később dedikálási lehetőség) következett: Luke Skywalker első szinkronhangja, aki a 4. rész első szinkronos kiadásában kölcsönözte a figurának a hangját, Kassai Károly, valamint fiatalabb kollégája, Moser Károly, aki a 2. rész (A Klónok Támadása) óta, azaz 22 éve adja Anakin Skywalkernek a magyar hangját. Érdekes volt látni őket, a lelkesedésüket, ahogy megélik a Star Wars világával járó rajongói érdeklődést és szeretetet. Beszéltek saját tapasztalatokról, műhelytitkokról, és arról is, amit a legtöbben, laikusok már tudunk: bár ők nagyra értékelik a rajongásunkat, a szakmabeliek számára a szinkron afféle lenézett műfaj, mert ha nem színházi vagy tévés színész vagy, kb. senki vagy a szemükben, és a szinkronszínészet minden színművészetnek a legalján áll hierarchiában. Ezt mindig elszomorító hallani, de amilyen belterjesség és arrogancia járja át a színész szakmát, nem is nagyon csodálkozik rajta az ember.

A programok végeztével indultam haza, mert alvás nélkül lenyomni a napot elképesztően kimerítő volt, és így is sötét volt, mire hazaértem. De az biztos, hogy feltöltődtem tőle, a magamba szívott lelkesedés pedig további alkotásra és rajongásra buzdít.

Felkészül a 3. Budapest Comic Con május közepén, amit már nagyon várok, hiszen az előző kettő és fantasztikus élmény volt.