Nyakunkon az idei Comic Con, és eszembe jutott, hogy erről még csak nem is emlékeztem meg bejegyzés formájában.
Február végén került sor az idei év első Galaxy Fesztiváljára, és mivel idén már ők se számozták, kissé nehéz nyomon követni, ez már hanyadik, de ha nem csal az emlékezetem, az 5. lehet. Mivel azonban ez vasárnapra lett szervezve, és programjait, felsorakozó árusait, művészeit illetően jóval kisebb volumenűnek tűnt, mint eddigi, szombati testvérei, lehet, hogy nem ez lesz az utolsó az évben. A szervezőtársulat ugyanaz, mint a GeekConok meg egyéb testvérrendezvények esetében, így egész évre elosztva mindig lesz majd valami, ami valamelyik réteget kiszolgálja. Sajnos a legtöbb esemény rég kinőtte az FMK-t (Ferencvárosi Művelődési Központ), még ha ár-érték arányban talán azt éri meg nekik még mindig a legjobban kibérelni egy-egy fél napra. Még így is, hogy vasárnap voltunk, nagyon nagy volt a tömeg, nehézkes a közlekedés, a színházteremben pedig a fontosabb programok, bejelentések során mozdulni is alig lehet. Az FMK felett amúgy is eljárt már az idő, rég felújításra szorulna a kényelmetlen, szűk, kompott, koszos székeivel, fel-felszakadozó szőnyegével, mely sok helyen teljesen egyenetlenül van leterítve a lépcsőkre, ami miatt gyakran bukdácsolnak rajta az emberek. Míg ezeken a kisebb eseményeken meghúzza magát az az adott rétegcsoport, amelyet megcéloz, a GeekCon pl. már abszolút nem férne be, mert az animés közösség miatt ott jóval nagyobb látogatói létszámra lehet számítani, nem véletlen, hogy az májusban pl. már a Lurdyban lesz. Előbb-utóbb az összes többi ilyen rendezvény is át fog kényszerülni máshova. A folyamatosan emelkedő jegyárak is ezt sugallják.
De térjünk is vissza a Galaxy Fesztiválra! Ahogy a neve is sugallja, ez kimondottan a sci-fi rajongókat találta meg célközönségeként, Star Wars, Star Trek (és annak modern elfajzásai), ilyen tematikájú könyvek, képregények, videojátékok, minden, ami ehhez lazábban vagy szorosabban kapcsolódik. Valahogy most kevéssé érződött teljesnek a programkínálat, vagy lehet, hogy csak én voltam szokatlanul nyűgös aznap, de nem éreztem úgy, hogy megérte volna a Budapestre utazás minden költségét, a belépőjegy árát, és a tényt, hogy emiatt kihagytam egy íjászedzést.
Pedig Isten látja a lelkemet, úgy készültem, hogy kellemesen lesétálom a Keleti és az FMK közti távot, ahogy azt szoktam tenni máskor is, az a laza 40-45 perces gyaloglás nekem sosem derogált, főleg, hogy közben boltot is útba tud ejteni az ember, így nem a helyszíni, jóval drágább büfében kell elköltenünk a kis pénzünket. Na, hát ahogy leszálltam a vonatról, hidegebb volt, mint itthon, Miskolcon, a hajnali 6-os induláskor, úgyhogy sajnos ezen tervemről le kellett tennem, és inkább villamossal közelítettem meg a művelődési házat. Igen ám, de kiszúrtam magammal, mint kb. mindenki, aki korán érkezett (ismerve a sorakozást a korábbi rendezvényekről), mert így viszont a jeges szélben dideregve kellett várnunk a kapunyitásra. A VIP jegyesek ugyan fél órával hamarabb bebocsátást nyerhettek, de mindenki más csontig hatoló hidegben toporgott az épület előtt, mint valami pingvin. A sorakoztatás eleve nem ment zökkenőmentesen, hiába volt kitáblázva a “VIP jegyesek”, “online elővételesek” és “helyszíni vásárlók” sora, ide-oda rendezgettek minket. Ezért se nagyon szeretek télidőben ilyen eseményekre járni, mert sok helyen még ruhatár sincs (nem tudom, itt volt-e, de nem találtam meg, ha volt).
Belépbe az FMK-ba mindig nagyjából ugyanaz a látvány fogadja az embert: kassza, tombolaárus, popcornos, 2-3 kiváltságos artist (3D nyomatokkal, fénykardmarkolatokkal, szürkezónás fanart merch-csel, stb.), valami épített, tematikus fal, ami előtt fotózkodni lehet a jelen lévő jelmezesekkel, itt-ott kósza távirányított R2D2-k, lassan haladó tömeg, ami nem tudja eldönteni, a színházteremben üljön le, még a műsorok előtt inkább elmenjen-e vásárolni a tornateremben felállított vásártéren, vagy megnézze, ezúttal mi zajlik az udvarra vezető aulában álló kisszínpadon, elosonva a játékkonzolosok és újabb artist asztalok között. Jómagam mindig teszek 1-2 kört az árusok között, hogy ha valami ritkaság van, arra le tudjak csapni (két vintage japán kifesthető Obi-Wan és Quin-Gon figurára pl. így sikerült pár éve szert tennem).
Ezúttal kissé úgy éreztem, nem sok árus jelentkezhetett, mert a terem legnagyobb/leghosszabb asztalát kétségkívül egy szuper Star Wars figurakiállítás foglalta el, ami rettenetesen tetszett, egyre jobban beleszerelmesedek a Fekete Sorozat-kiadásaikba, nagyon tetszenek a figurák részletgazdag ruhái, arcai.
Nézelődtem a könyveseknél, mert idén rengeteg Star Wars könyvet ígért megjelentetni a Maxim Kiadó, mégse találtam semmit, ami még ne lenne meg, így végül hirtelen felindulásból vettem egy Bariss Offee-figurát. Nagyon különleges, de megjelenésekor inkább titokzatos és kevéssé ismert karakter volt, akire aztán a The Clone Wars sorozat egy egészen új történetszálat épített fel. Mindig is tetszett, hogy neki és mesterének, Luminara Undulinak nem a hagyományos, barna-bézs-fehér zsákvászon jedi ruhája volt, ahogy pl. Aaylának sem, ezzel mindig kitűntek a tömegből.
[Bariss és Aayla]
A műsorok aztán végül annyira nem kötöttek le. Volt egy kerekasztal beszélgetés a Galaxis Őrzői filmtrilógiáról, amit kb. a legkevésbé szeretek a Marvel filmes univerzumából, egyik karaktert se mondanám, hogy bármilyen formában megszólít vagy közel állna hozzám. Számomra szenvedés volt végighallgatni, nem értettem, mit lehet erről egyáltalán ennyit beszélni, de erről valószínű én tehetek. Volt egy videojáték-bajnokság egy régebbi Star Wars-játék segítségével, és mivel én a külső nézetes (“third person”) mászkálós-felfedezős játékokon kívül kevés címet tolerálok (és ebből kifolyólag kevés Star Wars-játékkal játszottam…), ez sem volt különösebben érdekfeszítő.
Volt egy meglepően színvonalas jelmezverseny, mármint ahhoz képest meglepő, hogy más rendezvényeken gyakran milyen igénytelenek főként az animés cosplay-ek (rossz smink, kócos, ápolatlan parókák, ami alól láthatóan kilóg az ember rendes haja, mert nem visel hajhálót a delikvens; felesleges trash és loli bait, céltalan magamutogatás, stb.). A jelmezek nagyon színvonalasnak tűntek, nekem az Avatar-karakter tetszett a legjobban, de örültem, hogy pl. Leia hercegnő Bespinen viselt ruháját is viselte az egyik induló, ami szerintem egy ritka, méltatlanul mellőzött öltözéke a karakternek. A versenyről a közönség webes szavazással élőben döntött, ami szerintem nagyon jó ötlet, hogy nem végre 3-4 cosplayes “bíró” dönt arról, kit is találnak ők maguk a legjobbnak. A megvalósítás már kevésbé volt szerencsés, mert míg a webes sorrend teljesen mást mutatott, a színpadra már fel is szólították valami alapján a győzteseket, köztük egy Darth Vadert, aki az online form alapján közelében sem volt a dobogónak. Ő eleve előnnyel indult, mert a szavazás során kézzel kellett feljebb vagy lejjebb húzni a telefon kijelzőjén az általunk jónak ítélt versenyzők neveit, és mivel Darth Vader volt az első színpadra lépő, eleve az ő neve állt legfelül – ami szerintem befolyásolhatta a végeredményt. Nem tudom, másnak feltűnt-e, de ez szerintem nem volt jól lebonyolítva.
Ha bármilyen kifogásom lehet a látottakkal kapcsolatban, az az, hogy sok indulónak nehezére esik bármilyen színpadi jelenlét, nem tudnak mit kezdeni magukkal, csak mászkálnak körbe céltalanul. Ez nyilván nem performance verseny volt (igaz nem is craftmanship, mert egyik se volt külön kiemelve a programfüzetben). De annyi utasítást kaphatnának valami színpadi koordinátortól, ha nincs külön mondjuk harci koreográfiájuk, hogy “tegyetek egy nagy kört, álljatok meg két oldalt elől, majd utána középen, hogy a közönség minden oldalról láthasson benneteket, aztán meghajlás, és kijössztök“. Vagy valami. Nyilván közrejátszik ilyenkor a lámpaláz, de ez sokat ront egy-egy induló összképén, főleg, ha egyébként a jelmez elkészítése tényleg jól sikerült.
A tombolahúzás volt egy másik, kifogásolható pont, ugyanis a győztes egy akkora ajándékhalmot vihetett haza, ami 4-5 további nyertes számára is elég lett volna. Nem sajnálom tőlük, mert biztos örültek neki, de szerintem teljesen aránytalan volt a végén ennek az elosztása.
A nap legérdekesebb programja kétségkívül a három szinkronszínésszel folytatott beszélgetés volt. Nárai Erika (Scully ügynök az X-Aktákból), Moser Károly (Anakin Skywalker) és Mikecz Estilla volt a vendég, és nagyon érdekes volt megfigyelni a dinamikát hármójuk között. Nárai, mint legszínesebb szakmai tapasztalattal rendelkező volt egyértelműen a főattrakció, és a legelevenebb is közülük, Moser Károly visszafogottabb, udvariasabb volt inkább, mint tolakodó, sokszor háttérbe is szorult a két hölgy mellett. Ez a Mikecz Estilla meg a tipikus késő-milleniál, idősebb GenZ féle fiatal, lelőhetetlen, nyafogós/affektálós és gyakran idegesítő típus volt. Nárai az elején meg is kérdezte tőle, hogy “Te amúgy ki vagy?“, ami nagyon furán és kínosan hatott, és nehezen lehetett eldönteni, hogy szakmai szemmel kérdezi, mert még soha nem dolgoztak együtt/nem találkoztak, vagy csak valami nevesebb sci-fi szerepére volt kíváncsi, hogy kit alakított. Lehetett érezni, hogy Nárai karrierje még a hőskorban, a 90-es években kezdett igazán fellendülni, és sokkal mélyebb rálátása volt a szakmára, annak nagy neveire, módszertanára, míg Moser már a 2000-es években volt fiatal, Mickez meg most, a 2020-as évek környékén. Szóval megvolt egyfajta fokozatosság közöttük, különbség a munka megközelítésében. Nagy volt a sor is, ami a beszélgetés után aláírást szeretett volna tőlük kérni, olyannyira, hogy egy bizonyos ponton túl a szervezők nem is engedtek fel többet hozzájuk, mert nagyon csúszott volna a program tőle, és ráfogták arra, hogy az egyik színésznek színházi kötelezettsége is van aznap, és nem tud tovább maradni.
Ha másért nem, miattuk érdemes volt elmenni, de remélem, a Comic Conon azért jobb kedvem lesz majd. Lesz viszont idén állítólag Debrecenben újra MifeCon is, aminek nagyon megörültünk, mikor megláttuk, úgyhogy oda biztos megyünk, gyertek el ti is minél többen! Támogassuk a vidéki rendezvényeket!
0 hozzászólás