Tavaly a debreceni Korea-napról, mint utólag rájöttem, elmulasztottam összefoglalót írni, idén viszont ezt nem akartam kihagyni, még ha egy kicsit megkésve kerülnek is fel a benyomásaim.

A nyár, de talán az év legnagyobb popkulturális eseménye kétségkívül mindig a Comic Con. Negyedik éve, hogy sikerül megrendezi ezt nagyszabású eseményt, melynek külföldön évtizedes hagyománya alakult már ki, így valamilyen szinten elvárható volt, hogy itthon is sikerüljön megvetnie a lábát. Mikor az első ilyenre elmentem, 4 évvel ezelőtt, kicsit úgy éreztem magam, mikor a 2000-res évek elején-közepén, amikor az első Hungarocomix nevű eseményt tartották meg Darth Vader megformálójának, David Prowse-nak meghívásával, aki az esemény díszvendége volt, és egyben szerintem az első igazán nagy profilú hollywoodi személyiség, aki valaha egy ilyen geek rendezvényen megvetette a lábát. A sors iróniája, hogy pont egy ilyen félreeső helyen, Salgótarjánban tartották meg a rendezvényt, ma már ilyesmi szerintem elképzelhetetlen lenne. Minden (sajnos) a fővárosra korlátozódik, ami infrastruktúra szempontjából valamilyen szinten érthető, mégis bántja azért a (vidéki) ember szívét.

Ezúttal se volt ez másként. Jó előre, még tavaly év végén gondoskodtam a hétvégi bérlet megvásárlásáról. A szállás lefoglalását tavaszig halogattam, ami talán hiba volt, mert egyre fogytak a lehetőségek. A velencei szállásunk kapcsán először Airb’n’b-ztünk, így még az ilyen lehetőségekbe is belekukkantottam, de őszintén szólva egyik sem bizonyult olcsóbbnak (még az egyéni szobakiadások is, amiktől a hideg kiráz, nekem keringjen ott főbérlőként senki, míg meg akarok szállni valahol…), mint amit végül választottam. Az indulás egyetlen kellemetlen vonzata az volt, hogy még az indulás előtti napon is késő estig (hajnali fél 2-ig) dolgoztam, úgy, hogy másnap reggel a 6:30-as vonattal indulnom kellett, így az alvásnak sok értelme és haszna nem volt. Igen, lehetett volna előre gondolkozni, és kivenni egy szabadnapot, egy nappal korábban felmenni, plusz egy éjszakát ott tölteni, és kényelmesen gurulós bőrönd nélkül megközelíteni az első napot, de ez sajnos nem az a munkahely…

Nem mertem későbbi vonattal indulni, mert pont ekkortájt voltak azok a súlyos gondok a MÁV-val, hogy órákat késtek a vonatok, az emberek mindenféle programokról elkéstek miatta, én meg nem akartam megkockáztatni, hogy ilyesmi történjék. Nem volt drága a jegy, ha azt nézzük, hogy milyen kaliberű és milyen vendégekre lehetett számítani (és ha mondjuk összevetjük egy relatíve értéktelen Mondocon jeggyel…), de azért csak pénzbe került, nekem se a fán terem, ha már megvan a belépő, akkor tudjak is már elmenni azokra az eseményekre, amikre szeretnék. A fél hetes vonattal 9 előtt oda lehetett érni a fővárosba, a vonatutat pedig felhasználtam arra, hogy a kis füzetembe kijegyzeteljem mindazokat a programokat, amiken a tervezettekből szívesen részt vettem volna

Idén úgy éreztem, jóval kisebb volumenű volt a rendezvény. Tavaly ugye a Board Game Expótól kezdve E-sportos csarnokon át dél-koreai, kulturális szerveződések is betársultak, ami jóval nagyobb közönséget vonzott, mint most. Legalábbis ez volt az érzése az embernek, néha mozdulni nem lehetett, és ha mindent meg akartál nézni, gyakorlatilag rohannod kellett egyik helyről a másikra. Nem mondom, hogy ezúttal nem jártam le a lábam a nap végére mindkét alkalommal, és még így is lemaradtam számos beszélgetésről, meghívott vendéggel folytatott interjúról, de minden könnyebben bejárható volt. Idén a koreai/kulturális rész teljesen elmaradt, és, mint utólag kiderült, 1 héttel később egy teljesen önálló eseményként, egy pénteki (!!) és szombati napra szervezve lehetett meglátogatni, amire esélyem nem volt eljutni, így ezt kicsit sajnáltam.

A vonatozás után némi tömegközlekedéssel eljutottam a Hungexpo épületéhez, húzva magammal a már így is nehéz gurulós bőröndömet. Mint megtudtam, az a bérlettípus, amit vettem, korai belépésre is jogosított, így hamarabb bejutottam a normál jegyesekhez képest. Ennek örültem, mert le akartam rakni a táskát (amit az egész épületegyüttes legvégén, egy eldugott aulában berendezett ruhatárban tudtam megtenni, a jegyemnek köszönhetően díjmentesen), így utána rendbe szedtem magam, és elkezdtem bejárni az épületeket, mielőtt a nagy tömeg benyomulna.

[Watto életnagyságú modellje – Star Wars]

Nagy hangsúlyt kapott a Star Wars: óriási területen elterült a modellek, makettek, diorámák kiállítása, akárcsak a Lego-termékeik. Tele volt a csarnok Star Wars jelmezessel is, akik mindkét nap tartottak parádét, egyfajta felvonulást, ami mára szinte bevett gyakorlattá vált minden ilyen tematikus rendezvényen. Imádom a jelmezeiket, szeretem, hogy látni benne a beleölt munkát, az igényességet, szemben oly sok animés cosplay-jel, ahol gyűrött, csúnyán varrt, sokszor igénytelen ruhákban, kócos parókák alól kilógó saját hajjal vonulnak fel az emberek.

[Star Wars Lego kiállítás]

A Cinema City számára berendezett területen ezúttal is zömével inkább DC-karakterek, Superman, Batman, Wonder Woman és társaik sorakoztak, akikel és akikről fotót lehetett készíteni, ami valamilyen szinten érthető, hisz nyáron érkezett az új Superman film, amire ráfért a promóció: a döglődő franchise sokat remélt az univerzumának újra-bootálásától. Sokkal érdekesebb volt azonban, amikor megpillantottam olyan kiállított, legendás autómodelleket, amikkel a 80-as és 90-es években felnőttünk: a Deloriant a Vissza a jövőbe-szériából, KITT-et a Knight Riderből, vagy a Jurassic Park telepjáróját.

[a Delorean, a Vissza a jövőbe legendás autója]

[a Jurassic Park autója]

Az árusok közt a szokásos arcokkal lehetett ismét találkozni, és több könyvkiadó is képviseltette magát. Kellemes volt, hogy ha egyiküknél nem volt valami, akkor simán odamutattak a másik pultjához, hogy “ott keresd, ők jelentetik meg”, és nem (csak?) a rivalizálás ment a vásárlók pénzéért. Rengeteg képregényt átböngésztem a dobozokban, és összeszorult a szívem, mikor a teljes Star Wars Zsivány-osztag sorozat megvolt az egyik árusnak, de az ára láttán (85000 Ft) dobtam egy hátast. Nyilván igazi gyűjtőnek ez nem pénz érte, de úgy, hogy bizonyos kötetek már megvannak belőle, nem akartam, hogy valamiből így kettő legyen, ő meg nem nagyon hajlott arra, hogy megbontsa a csomagot (ami teljesen érthető egyébként). Szóval abból szívesen vásároltam volna. Mangákat vettem, vittem, mert kérték barátnők, hogy szerezzek be nekik ezt-azt. Itt-ott begyűjtöttem némi ingyenes holmit, amit vagy egy kérdőív kitöltésével, vagy némi interaktív programban való részvétellel lehetett kapni. De egy ingyen képregény-kötetet is kezembe nyomott az egyik kiadó képviselője, és hát miért utasítaná el az ilyesmit az ember? 🙂 Vettem egy szép Star Wars plakátot is, aminek helye lenne ugyan, de azóta se sikerült feltennem a falra. Majd egyszer…

[3D nyomtatott termékeket áruló pult]

Az artist alley rengeteg kézműves terméket rejtett, jobbára ugyanazokat, mint amiket eddig más rendezvényeken is láttam. A figurás árusoknál inkább csak nézelődtem, mert megint kinn voltak azok, akiknél már korábban is felmerült a hamisítványok forgalmazása, így ezeknél nem mernék venni semmit. Amúgy se nagyon tartanak olyan holmit, ami az én érdeklődésemnek megfelelne, a legtöbb mai anime-sorozatot ránézésre meg címre se ismerem, így szerencsére nekik nem én vagyok a célközönsége. Több fénykard-replikás is kint volt idén is, ahogy egyre több 3D-nyomtatással és figura-festéssel foglalkozó csoport is. Mivel jómagam is foglalkozok ilyesmivel, inkább ezek felé orientálódtam.

[Cad Bane – Star Wars – 3D nyomtatott figura]

Egy dioráma-készítő mesterrel is találkoztam, akinek megcsodáltam a munkáit, és mikor látta, hogy tetszenek, odajött hozzám beszélgetni. 🙂 Elmondta, hogyan szokta az egyedi figurákat csinálni, szétszedi a gyári darabokat, átfesti, átöltözteti, gyurmával átalakítja a testüket, nagyon érdekes volt. Elkerekedett a szeme, mikor mondtam neki, hogy én is foglalkozok figurafestéssel, rögtön megvolt a közös hang. 🙂

[egy Star Was dioráma a sok közül]

Átlátogattam a szomszédos csarnokba is, ahol szerepjátékkal, társas- és táblajátékokkal már nyitáskor rengetegen játszottak, és kicsit irigyeltem is őket: rég volt, hogy M.A.G.U.S-ozhattunk, amit nagyon szeretek, és az első szerepjátékunk világa és karakterei (Legend of Grimrock) is nagyon hiányoznak. Mostanában főként a Root-tal játszunk, ami nagyon cuki, érdekes módon azonban se annak a könyvét, se kártyajátékát nem találtam meg, pedig megjelentek Magyarországon is.

[szerepjátékosok és táblajátékosok szinte megtöltötték a csarnokot]

Ahogy mindent és mindenkit megnéztem, ellenőriztem a füzetkémet, mert lassan ott tartottunk, hogy kezdődtek a kiírt programok. A szervezés… nem volt mindig a helyzet magaslatán.

[Csillagkapu diorámák]

Annak ellenére, hogy idén teljesen távol maradt a koreai tematika az eseménytől, olyan sokféle programot sikerült belepasszírozni ebbe a két napba, hogy az embernek nagyon szelektálnia kellett, ha érdemben legalább a legtöbb, számára érdekes időpontra oda akart érni. És mondhatnánk, hogy tök jó, hogy mennyi minden közül lehetett válogatni, de mikor több fandomnak is a tagja/rajongója vagy, vagy alkotás szempontjából is több dolog érdekel (írás, rajzolás), akkor bizony nagyon sokszor valamelyik hobbid/érdeklődési köröd kárára kellett döntened. Volt, hogy konkrétan nemzetközi meghívott vendégről maradtam le, mert épp egyik csarnokból kutyagoltam át a másikba és vissza. A jelenlegi közismert filmes és képregényes geek kultúra mellett képviseltette magát a magyar filmipar és animáció, a fantasy/szerepjátékos és táblajátékos közösség, anime, cosplay, steampunk, Lego, űrkutatás, te meg találd ki, hogy melyiket hagynád ki a felsorolásból egy másik kedvéért… Ráadásul a programok még csak nem is ismétlődtek a con 2. napján, hogy ha valamiről lemaradtál, ott esetleg be tudd pótolni.

A nap végére nem fizikailag, hanem mentálisan fáradtam el az engem ért információbombától, és közel 10 km-t gyalogoltam, és mégis úgy éreztem, egész nap mást se csináltam, csak tespedtem mindegyik színpad előtti nézőtéren. Úgyhogy úgy voltam vele, nincs messze a szállás (< 4km), sétáljunk egyet, legalább megmozgatom magam egy kicsit a sok ücsörgés után. Nem volt jó ötlet. A google térkép elnavigált ugyan kietlen pusztaságoktól kezdve lakótelepeken át mindenfelé, és aki ismer, az tudja, hogy nekem aztán nem derogál a gyaloglás, de húzni a nyomorult gurulós bőröndöt magam után nem esett jól, mert ettől olyan volt, mintha kétszer olyan hosszú lett volna az út. A szállással baj nem volt, tiszta volt és légkondicionált, és a funkcióját betöltötte, bár a fürdőszobába úgy be volt zsúfolva minden, hogy nem tudom elképzelni, hogy ott életvitelszerűen lakjon valaki nap mint nap (valami egyetemi vagy főiskolai kollégium épülete volt). Osztottam-szoroztam magamban, mit is kellene kezdeni a másnappal, mert abban biztos voltam, hogy reggel nem fogok megint bőrönddel visszasétálni ugyanazon az úton, így inkább néztem magamnak egy buszt, ami kényelmesen letett a helyszínen. A bőrönd megvárt a ruhatárban délutánig, amikor indultam vissza a vasútállomásra, addig pedig igyekeztem minél több élményt magamba szívni, akár egy szivacs.

És hogy mi volt igazán kiemelkedő? Azt hiszem, kétségkívül Giancarlo Esposito és a közel egy órás beszélgetés vele, az egész embert körüllengte valami furcsa, lelkesítő aura, és ő még rá is tett erre egy lapáttal. Nem tudom, mennyire őszinte ez ilyenkor és mennyire performatív, mindenesetre kellemes volt végighallgatni őt. Több olyan színészt is meghívtak, akit azért nem ismertem, mert nem követtem a filmeket/sorozatokat melyekben szerepeltek (pl. Trónok Harca). Chris Claremont, mint képregényes legenda számomra csalódás volt, mintha ő ott se akart volna lenni, és ahogy válaszolgatott, abban is volt valami arrogancia, amit nem tudtam megmagyarázni magamnak. Pedig ha valamire, akkor a vendégek kísérgetésére és kiszolgálására szerintem nem lehetett panasz, a seggük ki volt nyalva és minden mondatukat szinkrontolmács fordította. Jó, volt egy nagyon kellemetlen alkalom, melyet később szóvá is tettem, tettünk többen is a szervezőknek: volt egy képregényes, külföldi vendég, akinek egy viszonylag kicsi színpadon volt a beszélgetése, egy olyan csarnokban, ahol a cosplay színpad is állt, és ha megdögöltél se tudtál figyelni rá. Mert amikor ment valami program a cosplay színpadon (táncverseny, cosplay versenyek), akkor azért visítoztak az emberek (pl. egymásnak a fellépők), ha épp nem volt semmi, akkor meg felkavartak hülye AMV-ket és azokkal üvöltött a zene az egész csarnokban. Lehetett látni, hogy szerencsétlen rajzoló és a műsorvezető/tolmács is folyamatosan a cosplay színpad felé néztek, hátha elkapnak valakit, akinek lehet jelezni, hogy csináljanak már valamit a helyzettel, de semmi se változott. Konkrétan levideózni nem tudtam az eseményt, mert hiába volt csak kb. 4-5 sornyi szék, és egész elől ültem, mikrofonnal együtt hallani nem lehetett, amiről beszéltek. Na neki biztos nem lesz kellemes emlék a budapesti Comic Con, és nem jön még egyszer, az tuti, és nem is lepne meg. [és természetesen, amikor ezt többen panaszoltuk a szervezőknek, jöttek a cosplay-esek, hogy szerintük ezzel nem volt semmi baj, nem volt az olyan hangos, “nem zavart az senkit”...]

Mindent összevetve, a nagybetűs élmény ezúttal számomra elmaradt, mert nem volt olyan vendég, akinek különösen nagy rajongója lettem volna, nem voltak olyan témák, melyekből sokat tanultam volna, vagy melyekkel fejleszthettem volna meglévő készségeimet. Nem tudom, mi várható jövőre, annak viszont örülök, hogy 2026-ban nem nyáron, hanem tavasszal fogják megrendezni a következőt, mert a hőség nagyon sokat ki tud venni az emberből egy ilyen rendezvényen, és ha kellemes az idő, jobb kedvvel fogok tudni menni. Nagyon jó lenne, ha ezúttal sikerülne valaki igazán ütős vendéget meghívni, a facebook közösségi csoportban nagyon kampányolnak Star Wars színészekért (és tudom, hogy Esposito is az volt a Mandalorianből, de… na…), Hayden Christensenért, Henry Cavillért, akiket bárhol és bármikor megnéznék, és hozzájuk szerintem be is állnék autogramért. Lassan, hogy kevesebb mint fél év van hátra, gondolom, elkezdenek majd szivárogni a bejelentések, kíváncsian fogom várni, mit alakítanak majd.

Néhány videóm a sztárvendégekkel folytatott beszélgetésekről:

1. Ian Beattie (Trónok Harca)

2. Dean-Charles Chapman (Trónok Harca)

3. Chris Claremont

4. Graham McTavish (Outlander, The Hobbit)

5. Giancarlo Esposito