Az őszt igyekeztem kimaxolni, miután egész nyáron ott lebegett a fejem felett Damoklész kardjaként a hír, hogy valószínű műteni kell a térdemet, mint kiderült, egy ciszta miatt, amit a bal térdem MR-jekor találtak. Mondanom sem kell, hogy először elfogott a pánik, hogy már megint egy k.rva műtőasztalra kell feküdni, “nem hiszem el, hogy mindig van valami“, hónapokra ki fogok esni a testedzésből, mozgásból, és itthon fogok vele tespedni, vagy mi lesz, ha valami balul sül el és nagyobb baj van a lábammal, mint gondolták… Szóval szerettem volna még előtte néhány olyan élménnyel gazdagodni, melyekre visszagondolva esetleg kellemesebben telik majd a lábadozás időszaka.
A tavalyi évben több alkalommal is jártam Debrecenben különféle tematikájú rendezvényeken, és nagyon vártam, hogy újra visszatérhessek. Sokkal kellemesebb, nyugodtabb, családiasabb jellegűek voltak mindig, mint a fővárosi tömegrendezvények, így reméltem, hogy most is hasonlót tapasztalhatok majd. Az idei Mifecont elvileg tavaszra tervezték, ám akkor a szervezők kénytelenek voltak elhalasztani, mikor több közintézmény is a “rezsicsökkentés” jegyében bezárni kényszerült a kapuit, és nem tudták fedél alá hozni a dolgot. Most azonban a csillagok szerencsés együttállása úgy hozta, hogy a Csapókerti Közösségi Házban mégis sikerült megszervezni a dolgot.
Legutóbbi hozzászólások