Majdnem két évtized kellett ahhoz, hogy az anime és manga, valamint popkultúra egy élettel teli, pezsgő rendezvény formájában térjen vissza Miskolc városába, ahol a 2000-es évek eleje-közepe óta nem volt hasonlóra példa. Az első anime rendezvények szervezésében annak idején még én is segítettem, mert akkor még a helyi közösség tagja voltam (a 90-es évek végén még középiskolás voltam, amikor az első anime klubot néhányan megalapítottuk). Azóta sokunkat másfelé sodort az élet tanulás vagy munka miatt, így szerintem aligha maradt bárki az eredeti társaságból. Valami azonban most mégis elkezdődött, szerveződött, mikor váratlanul egy Raymond Lichtenstein nevű személy bejelentette, hogy márpedig itt tavasszal, nyárindító eseményként újra anime con lesz.
Természetesen ma már nincs ilyen rendezvény anélkül, hogy más popkulturális rétegek be ne szivárogjanak, rá ne telepedjenek, ami nem feltétlenül baj, csak ha épp problémás az adott szubkultúra (lásd különböző kink-ek vagy furry-k, amikből volt most is egyébként nem kevés…). Szóval nem vegytiszta japán kultúrás rendezvényről beszélhettünk, ugyanúgy képviseltette magát a nyugati képregényes kultúra és annak filmes világa, ami az elmúlt években népszerűvé váló mozis és streaming tartalmaknak köszönhetően egyre jobban beleégett a köztudatba. Ehhez idomulnak azok a művészek, akik munkáikkal megjelennek egy-egy ilyen eseményen (“artist alley”), és az árusok is, akik könyvekkel, ázsiai és nyugati, de ritkaságszámba menően akár még európai képregényekkel, könyvekkel, antikvár és új darabokkal is készülnek. A fandomok közt mindig van átfedés, és mint mindig, a pénz beszél. NIncs is ezzel semmi baj, szeretem én is, ha egy ilyen rendezvényen sokféle programlehetőség, előadás vagy workshop közül lehet választani, és nem válik egyhangúvá az ott töltött idő.
Kiindulva viszont abból, hogy a debreceni animés rendezvények, a MifeConok is érdeklődés vagy lehetőség hiányában elhalni látszottak 1-2 évre (és idén fognak újra visszatérni), arra számítottam/számítottunk, hogy majd csak pár ember fog céltalanul lézengeni az épület előtti téren. Hiszen aznap tartották Budapesten a GeekCont is, így várható volt, hogy sokkal többen választják majd ezt az elmúlt években stabil közösséget kiépítő és látogatottságot elérő rendezvényt egy új, “bizonytalan” miskolcival szemben. Mindenki meglepetésére nem így történt.
Mi nyitásra akartunk érkezni, mert még a főbb előadások, beszélgetések előtt tervezték a program szerint kihirdetni a beküldős rajzverseny eredményét, amin én is indultam. Nem fűztem nagy reményeket hozzá, mert nem vagyok profi rajzos, ugyanakkor vidéki kisvárosként talán kisebb konkurenciára számítottam, mint egy országos méretű, fővárosi szervezésű rendezvényen. Meglepetésemre rengeteg pályamű érkezett, melyeket ki is ragasztottak a galérián. Talán ehhez kapcsolódik az egyetlen furcsa vagy negatívnak mondható élményem/élményünk a nap kapcsán: megérdeklődtem ugyanis, hogy haza lehet-e majd hozni a munkákat, vagy átvenni valahol, vagy kidobják… mi lesz a sorsa, meg ilyenek. Az ajtóban álló kolléga, aki beléptetésért felelt leginkább, nem tudott rá választ adni, ezért kihívatta a főszervezőt. Alig kezdtem el beszélni a rajzokról, közbevágott, és ledarált nekem egy hosszas szöveget arról, hogy melyik teremben ki a felelőse a helyben színezésért, őt kell keresni, épp most kezdenek, de menjek fel, ő nem tud többet mondani. Nézünk rá értetlenül (3-an mentünk a conra), mondom neki, hogy de nem most akarok rajzolni. Ő néz rám értetlenül vissza, hogy akkor mit akarok. Mondom beküldős rajzverseny. Megvolt az eredményhirdetés, mi lesz. Ja, hogy az. Miért, kell az nekem most? Mondom, ha amúgy kidobnák, akkor igen, hazavinném inkább. Jaj, kidobni nem fogják, csak még dolguk lenne vele, még be akarják szkennelni, meg mittudomén… (eddig nem szkennelték be őket…?). De ha akarom, akkor menjek fel és szedjem le. Nézek rá, hogy csak így? Szedjem le a kiragasztott képet? Két kísérőm is néz tanácstalanul, hogy ez komoly? Hogy odamegyek és leszedhetem bárki képét és senki meg se kérdezné? Eleve nem voltak a legjobb helyre kitéve a rajzok, a korlátra lettek kiragasztva, amiben az ember kapaszkodik, táskával, jelmezzel, mindennel simán le tudja szakítani… Oké, hogy az enyém nem képviselt különösebb értéket, és amúgy nem is nyert semmit, de simán el tudom képzelni, hogy másnak nagyobb érzelmi kötődése van a munkájához, főleg, ha még nyert is vele valamit.
Végül mondtam, hogy ha még van velük teendő, nem ragaszkodok hozzá, szívesen itt hagyom. De szerintem ezt le lehetett volna kommunikálni másképp is. A rajzolás folyamatáról készítettem videót is, aki kíváncsi rá, alant megtekintheti.
10:00-kor volt a megnyitó, előtte volt néhány köszöntő, egy nyugdíjas klub tai-chi előadást tartott, ami nagyon aranyos dolog volt, ahogy ott egy kis csoportban szépen, egyszerre csinálták a mozdulatokat, volt valami rendkívül megnyugtató az egészben. Beszéltük, hogy milyen jó, hogy van ilyen elfoglaltság számukra, ami egészséges, low-impact testmozgást kínál nekik, segít esetleg rehabilitációban is, és még közösséget is épít számukra. Szerintem ez egy szuper kezdeményezés, és tök jó, hogy eljöttek bemutatni, mit tudnak. Őket egy gyermekekből és tinédzserekből álló tánccsoport követte, akiket valami különös módon egy Mónika Show-s kommentár vezetett fel, amin felszaladt a szemöldökünk egy kicsit, de aztán jót nevettünk rajta.
A programokat a Tudomány és Technika Házába szervezték, az előtte lévő téren állították fel a pultjaikat a főbb kereskedők, bent csak szűkösen maradt hely azon keveseknek, akik befértek. Körbejártuk, nézelődtünk, vásárolgattunk, én Marcsi barátném kislányának vettem Naruto mangát, magamnak egy Star Wars regényt, az egyik fantasy-s pultnál pedig kidobtam kockán… egy szép új készlet RPG kockaszettet. 😀
Voltak szép Legó gyűjtemények, vagy olyan ritkaságok is, mint pl. a Star Wars sakk-készlet, aminek 100 000 Ft-ról indult az ára, de biztos az is hamar gazdára talált.
Eleinte kevesen voltak, de már a megnyitóra meglepően sokan összegyűltek, korunkbeliek, idősek, fiatalok, kisgyerekes családok, akiket a másnapi gyereknap miatt kabalafigurák is vártak (Bing nyuszi és társai). A hangulatról egy keverőpultban ülő emberke, DJ Pappszy gondoskodott, így folyamatosan kellemes, szabadtéri rendezvény-hangulata volt az egésznek, ami szerintem további csábító erővel hatott még akár a gyanútlan járókelőkre is. Nagy előnye volt a napnak, hogy minden program díjmentesen volt látogatható, bár voltak olyan előadások, melyek csak felnőttek számára és csak előzetes regisztrációval voltak megtekinthetőek.
Mikorra elkezdődhetett a beléptetés, már nagyon sokan voltunk. Odabenn csak lassan és lépésben lehetett haladni a szűk téren és folyosókon, mert az épület ruhatári része is vásárlópultként lett felhasználva, és emiatt értelemszerűen feltorlódott a vásárlók, nézelődők miatt a sor. Itt kapott helyet a nap egyik díszvendége, a képregényrajzoló legenda Fazekas Attila is, ami megint kicsit szürreális érzés volt, hogy egy ilyen tehetséges ember egy karnyújtásnyira ül tőled.
Több érdekes program volt, amire, ha egyedül mentem volna, maradtam volna, de mivel társasággal mentem, hozzájuk igazodtam. A délelőttöt szánták/szántuk rá az eseményre, ezért elsőként megnéztük Skatuya, egy miskolci származású rajzoló és kézműves előadását, akit már több conon láttam saját termékeit árulni. Ő a webképregény készítéséről tartott egy prezentációt, inkább gyakorlatias módon, számomra mindenképpen hasznos volt. Utána egy Vissza a jövőbe kulisszatitkokkal foglalkozó beszélgetésre ültünk be, az is nagyon érdekes volt, és hát ki ne szeretné ezt a filmtrilógiát?
Délben, ahogy írtam, eljöttünk ebédelni, sétálni a belvárosban és vásárolni, bár akik maradtak, azok további előadásokkal, cosplay jelmezes versennyel, szerepjátékos és táblajátékos kerekasztalokkal, írói workshoppal, Star Trek, Düne vagy épp Warhammer panelekkel találkozhattak. Volt rajzolás, színezés, figurafestés is a kreatív vénával rendelkezőknek, lehetett társasozni, kártyajátékokkal foglalatoskodni. Este az Aréna Gamer Bárban volt egy amonyan afterparty is, azaz összességében egy nagyon jól összerakott, tartalmas eseményről beszélhetünk. Még a polgi is eljött (de mindek 😀 ).
Minden apró kellemetlenség ellenére nekem nagyon tetszik annak a gondolata, hogy végre visszatérhet Miskolcra is az animés, mangás, geek kultúrás élet, és azt se bánom, ha a későbbi rendezvényeken már a belépőért is kell majd fizetni, mert ha akkor is ilyen változatos programok lesznek, bőven meg fogja érni. Gyertek el legközelebb ti is!
Felkészül: a debreceni MifeCon 2026 Tavasz.
0 hozzászólás