Sziasztok!

Elkészült és felkerült időutazós kínai sorozatunk két következő epizódja, valamint a hozzájuk kapcsolódó, rövidebb-hosszabb kiegészítések.

Ezúttal is hoztam nektek képeket és immár teljesebb előzeteseket a Rugalhoz, melyre már csak valamivel több, mint egy hetet kell várnunk, és adásba kerül.

A 10. részhez készült kiegészítések:

Sok magyarázatra nem szorul az epizód, egy kellemes hangulatú, kedves részt kapunk a készítőktől. Tetszik az meghittség, amivel a császári családot bemutatják, a színészeknek sikerül egy szép, barátságos, családias légkört teremteniük a játékukkal.

1. A szerelmi vallomást és ünneplést Wei kancellár felbukkanása zavarja meg, aki bizonyára így áll bosszút azért, mert a császár megharagudott rá, és a városkapu őrzését bízta rá.

A tény azonban később Lu Shou úrral kapcsolatban bonyodalmakat szül majd… 

2. Az Anlan által felszolgált, krémes állagú édességnek nem biztos, hogy ez a magyar neve, de sajnos egy gasztro-oldalon se találtam róla infót (még angolul se), így az angol felirat magyarítása mellett döntöttem.

3. Kapunk egy csodálatos, táncos előadást az idős császár udvarán, melyet igazán öröm nézni!

 

A 11. részhez készült kiegészítések:

1. Korábban már találkoztunk ugyan e rész hangsúlyosabb szereplőivel, Qin Qiong tábornokkal és Qin Huaiyuval a császári trónteremben: a tábornok volt az, aki rosszul lett, és akin Yun Ye a vérátömlesztést demonstrálta. Az egyébként shandongi születésü férfi valóban létezett és e tisztségben tevékenykedett a korai Tang-dinasztia idején, 638-ban halt meg. Gyermekei is voltak, a wiki szerint az egyiket “Qin Huaidao”-nak hívták, melyre nagyon hasonlít a sorozatbeli “Huaiyu” név, így lehet, hogy a készítők némi művészi szabadsággal élve használták fel a róla szóló, történelmi forrásokat. Már csak abból is gondolom ezt, hogy a császár a “Jingde” néven emlegeti őt – Jingde azonban egy másik kortársuk volt, Yuchi Gong (585–658) tábornok, Zhongwu hercege. Érdekesség, hogy e két tábornokra a kínai folklór a kapuk és ajtók isteni őrzőiként tekint, akik az ártó lelkek ellen védelmezik az ember házát. Mivel a sorozatban már így is sok karakter megfordul, lehet, hogy összeolvasztották a készítők e két tábornokot eggyé.

Huaiyu, ha visszaemlékeztek, Cheng tábornok táborában szolgált, Yun Ye, Wei herceg és Li Deyu társaságában.

2. A császár és Lu Shou többször is úgy szólítja Wei Zheng kancellárt, hogy “Xuancheng“. Ez egy úgynevezett adott név (表 zi) (nem összetévesztendő a művésznévvel vagy írói álnévvel), melyben minden felcseperedő, kínai férfi részesült a 20. életévének betöltése után.

3. Yun Ye hajtogatni, origamizni tanítja a trónörököst. Vicces kikacsintás ez a korra, ugyanis a papírhajtogatás művészete szerzetesek közvetítésével nagyjából ekkortájt, kb. a 6. század körül jutott el Japánba, feltehetőleg Kínából, ahonnan ugye a papír is származik. Vicces feltételezés lenne, ha a készítők azt próbálnák sugallni, hogy esetleg az időutazó múltba érkezése hozta volna létre és terjesztette volna el később az origami művészetét.

4. A palotába való visszatéréskor egy bosszantó közjátéknak lehetünk szemtanúi, amikor is Shandong bölcse, Lu Shou úr és az ő követői/tanítványai el akarják állni a fogatok útját, hogy így tiltakozzanak Wei Zheng kancellár “száműzetése” ellen.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele (mindig szeretem olvasni, ha vannak észrevételeitek a sorozatról!), de Lu úr szörnyen ostoba és idegesítő karakter. Nyíltan ellenszegül az uralkodónak, mindenki lábujjhegyen meri csak körbeugrálni őt, nehogy magára haragítsa az öreget… Rendkívül bosszantó. Nem tudni, Lu úr miért örvend ilyen nagy köztiszteletnek, vagy inkább hogy miért tartja magát ennyire fontosnak, hogy még a császárnak is előtte kellene hajbókolnia, saját hibáit elismernie. Hacsak nem azért, mert ugyanonnan származik, ahonnan Konfuciusz, azaz a kelet-kínai Shandong tartományból. A térség virágzott a Tang-dinasztia uralma idején és fontos kulturális vidék volt.

Lu Shou valahogy senkire és semmire nincs tekintettel, és egy öszvér makacsságával megy a saját feje után, mit sem törődve a saját megítélésével és biztonságával, vagy mondjuk unokájának, Xinyuének boldogulásával.

5. A rész végén említett Yan Zhitui (531–591) kínai művész, kalligráfus és gondolkodó volt, a buddhizmus és konfucianizmus nagy támogatója. És az emberiség történelmében talán először ő hivatkozott először írásában a vécépapírra.

 

A Rugalhoz:

forrás: OCN