Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 30. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.
~ 30. fejezet ~
– A testület megadja a szót az Alderaan újonnan kinevezett szenátornőjének, Leia Organa hercegnőnek! – hallatszott a kisasszony kelletlen bemutatása a Szenátus impozáns tanácskozó csarnokában.
A holonetes közvetítés az említett bolygó páholyára fókuszált, ahonnan annak libegője lassú mozdulattal elemelkedett a tér közepe felé, hogy minden irányból jól láthassák. Egy alacsony, fiatal nő állt a mikrofonnál hófehér köpenyben, melynek csuklyáját ezüstös pánt szorította a fejére. Hosszú, barna haja elegáns fonatban bújt meg alatta. Határozott, szigorú tekintete először gyorsan végigsiklott hallgatóságán. A Szenátus ülésterme aznap korántsem tűnt teljesnek, rengeteg páholy üresen kongott, vagy csak egyszerű adminisztrátorok, titkárok vagy kisebb rangú képviselők üldögéltek a libegőkben, de ők döntési jogkörrel nem rendelkeztek. A szenátorok közül többen már egyszerűen maguktól távoztak, miután előadták saját problémáikat, meg sem várva az ülés berekesztését.
Tycho nagyot sóhajtott, és a tenyerére támasztotta az állát. Hosszú, felesleges értekezéseket kellett végighallgatnia, míg a közvetítés elért bolygójának új szenátornőjéhez, és úgy tűnt, a hercegnő is szeretett volna hamarabb felszólalni, mikor még nagyobb volt a hallgatósága, ám mintha mindig valaki mást eléje soroltak volna.
– Az Alderaan-szektor és minden, területe alá tartozó rendszer képviseletében köszönöm a szót, Amedda főtitkár úr! – szólalt meg a nő először kicsit rekedt hangon, majd egyre magabiztosabban.
A Császár távollétében a tanácsterem rendjéért felelő chagriai Mas Amedda szigorú tekintettel nézett le rá.
– Szerettem volna hamarabb e tiszteletreméltó testület elé tárni népünkben megfogalmazódott aggodalmainkat, és tekintettel arra, hogy sokan már most is pakolásznak – pillantott szigorúan távozni készülő szenátorokra és azok kíséreteire, melyek egy pillanatra mozdulatlanná dermedtek, mint akiket tetten értek valami csínytevéssel -, nem is húzom tovább az időt, inkább a tárgyra térnék! Ez a testület néhány órával ezelőtt több, egyszerű többséggel elfogadott kérdésben szavazott, melyek miatt súlyosan sérülnek a jogai számos olyan bolygórendszernek, melynek képviselete a mai üléstől távol maradt. Különböző adózási kérdések és előnytelen szankciók egész gazdaságokat tehetnek tönkre, a galaktikus közös nyelv kötelező érvényűvé tétele az Első Galaktikus Birodalom fennhatósága alá tartozó összes planétán az egyes népek saját anyanyelvével szemben gyakorlatilag kulturális öngyilkosságra sarkallja polgártársainkat, nem is beszélve arról, hogy a galaxis értelmes lényeinek milliárdjai fiziológiailag nem is képesek azon a nyelven megszólalni, vagy egyáltalán olyan hangokat képezni, mint amilyeneket az ember tud.
Elégedetlen zúgolódás morajlott fel a különböző páholyokból, úgy tűnt, nem mindenki osztotta a szenátornő nézeteit.
– Mindemellett egyre több szektort képvisel külön császári megbízott vagy kormányzó ahelyett, hogy az adott bolygók őslakosai vagy uralkodó fajai dönthetnének az őket érintő kérdésekben – folytatta a hercegnő. – Szerettem volna feltenni a kérdést a tiszteletreméltó képviselőknek, hogy vajon mi ennek az oka? Mennyivel tudja eredményesebben képviselni egy közösség érdekeit egy olyan kívülálló, aki sok esetben soha nem is járt még az érintett szektorokban, nem is abból a fajból származik, így vajmi kevés ismerete van az őket érintő nehézségekről és szükségekről? Úgy érzem azonban, felesleges feltennem ezt a kérdést, mert mind tudjuk rá a választ. Amióta napvilágot látott az a förtelmes, minden tudományos alapot nélkülöző, uszító iromány, az „Intelligens élet galaktikus kalauza”, a nem emberi fajba tartozó polgártársaink pozitív megítélése folyamatosan csökken! Egyre többen szorulnak ki közülük a politikai, gazdasági és kulturális életből, és még itt, a Szenátus épületében is durva, sértő atrocitásokat kell elszenvedniük azon kollégáiktól, akikkel korábban éveken át együtt dolgoztak! Tisztelt képviselőtársaim, mi változott? – nézett körbe. – Miért tudná kevésbé eredményesen képviselni népe érdekeit egy ithori vagy szulluszti, csak mert másképp képezik a hangokat az emberekhez képest? A tolmács- és protokolldroidok korában mi indokol egy ilyen bánásmódot? Miért kellene hagynunk, hogy további tisztogatások és kizsákmányolás folytatódjon a Kashyyykon vagy épp a Rylothon, ahonnan újabb és újabb szállítóhajónyi wuki rabszolgát hoznak a Galaktikus Mag többi világa felé? És miért ülnek még ma is twi’lek és theelin rabszolgák és szeretők egyes képviselők mellett itt, a Szenátus legszentebb csarnokában, ahol a galaxis sorsáról születnek döntések? – emelte fel a hangját, mert mondanivalója végére több szenátor talpra pattant sértettségében, és goromba szitokszavakkal fejezte ki nemtetszését, majd cselédeit felnyalábolva tüntetőleg távozott.
A hercegnőről a közvetítés az Alderaan páholyára siklott, ahol a félhomályban karba tett kézzel a bolygó korábbi szenátora, Organa herceg állt, az arcán pedig hamiskás vigyor ült, ahogy lánya szavait hallgatta, és a többiek reakcióját figyelte.
– Csendet! Csendet! – mennydörögte Mas Amedda.
– A Chommel-szektor képviseletében, a Naboo bolygó küldöttjeként szót kérek! – lebegett oda egy másik jármű az alderáni mellé.
Egy magas, karcsú, igazán nemesi külsejű szenátornő állt a mikrofonjánál. Hosszú, hullámos világosbarna haja elegáns loknikban omlott vállaira, és lila bársonyruhát viselt. Bájos, kíváncsi szemeivel új kollégáját figyelte, majd amikor a főtitkár engedélyt adott neki, biccentéssel köszöntötte.
– A testület megadja a szót Pooja Naberrié szenátornőnek!
– Köszönöm, főtitkár úr! Az általam képviselt lakosság nevében megerősíthetem Organa szenátornő aggodalmait, és szeretném kifejezni egyetértésemet ebben a kérdésben! Jómagam is… – szegte le a fejét szinte szégyenkezve – … úgy kerülhettem csupán ebbe a megtisztelő szerepbe, hogy az elődömet, bolygónk másik, őslakos fajának képviselőjét távozásra szólították fel, mert gungaként nem tudta magát olyan artikuláltan kifejezni, ahogy azt az említett jogszabályok megkívánták! Népeink között azóta is szüntelen a konfrontáció a nyilvánvaló diszkrimináció miatt, ami súlyos ökológiai következményekkel járt a Naboo számára! Támogatom Organa szenátornő azon nézeteit, miszerint az ilyen hátrányos megkülönböztetés nemhogy előnyére, hanem egyenesen kárára válik e testületnek, és idővel teljesen ellehetetlenítődik majd a munkája!
A hercegnő meghatódva nézte az ismeretlenül is melléje szegődő Naberrié szenátort, aki biztatása jeléül rámosolygott és biccentett egyet.
– A Sujimis-szektor és a Pantora bolygó küldöttjeként csakis megerősíteni tudom az előttem felszólalók aggodalmát! – lebegett oda melléjük egy harmadik libegő is, benne egy kék bőrű, sárga szemű és rózsaszín hajú, gyönyörű szenátornővel. – Pantora lányait és asszonyait egyre több atrocitás éri mind szülőbolygónkon, mind a galaxis többi pontján, de legfőképp a fővárosban! Egzotikus külsejük miatt egyre többüket rabolják el és adják el rabszolgának, és hiába szólalunk fel az ügy érdekében, ez a testület látszólag nem akar foglalkozni a kérdéssel! A szektor élén álló kormányzó, aki Őfelsége megbízásában teljesít szolgálatot, soha még csak nem is járt a Pantorán, hogy a saját szemeivel győződhessen meg a súlyos jogsértésekről!
– Riyo, kedvesem! – mosolygott rá Naberrié szenátornő pantorai társukra, ahogy üdvözölte őt, míg a tanácsteremben ismét zúgolódás szakította félbe őket.
– A Japrael-szektor népei képviseletében javaslom, hogy a testület érvénytelenítse a korábbi referendum eredményeit és bocsájtsa újra szavazásra a mai kérdéseket egy olyan alkalommal, amikor minden szenátor számára kötelezővé teszi a megjelenést! – lebegett oda hozzájuk egy középkorú, elegáns talárt viselő, barna hajú férfi, és előzékenyen fejet hajtott mindhárom hölgy előtt.
– Lux! – suttogta a pantorai szenátornő lelkesen, amiért újabb szövetségesre találtak.
– Bonteri szenátor nem kapott szót…! – méltatlankodtak egyesek a félhomályból, Mas Amedda pedig nem győzte fegyelmezni a lázongó képviselőket.
Lux Bonteri azonban magabiztosan mosolygott, mert tudta, hogy felszólalásaikkal jókora lavinát indítottak el.
– Csendet! Csendet! Amennyiben képtelenek viselkedni… – nyögte a főtitkár -, … Elég! Ezennel az ülést mára berekesztem!
Tycho kimerevítette a hercegnő arcképét, és még sokáig nézte őt, emésztgetve az elhangzottakat. Eddig nem sokat feltételezett a fiatal kisasszonyról, annak kora és látszólagos tapasztalatlansága miatt aligha tartotta volna alkalmasnak arra, hogy a galaktikus porondon is képes legyen helyt állni.
– Most azonban… – gondolta, és csak arra eszmélt fel, hogy szobatársai megérkeztek mögötte, és a falba csusszant az ajtajuk.
– Ki ez? – hajolt át a válla felett Klivian. – Mert szúrnám!
– Te amúgy kit nem? – fanyalodott el az alderáni arca, és próbált taslit adni barátjának.
– Basszus, Hobbie! – fintorgott Biggs is. – Nagykorú ez már egyáltalán?
– Viselkedj! Ő a trónörökösünk!
– Nem erről beszélt a minap Lamascolo? – vette jobban szemügyre a fiatal szenátornő arcképét barátjuk. – Nem csúnya…
Tycho a gondolataiba merülve hátradőlt a székben, úgy méregette a hercegnőt. Jól emlékezett a közéleti, politikai kérdésekkel propagandaszerűen foglalkozó előadásokra, melyeket Bryon R. Lamascolo professzoruk tartott képzésük ezen szakaszában is. A korosodó férfi az Akadémiára kiterjesztett szükségállapot óta gyűlölte őket, és undok pillantással fogadta, amikor csak beléptek egy-egy következő előadására. A fiatal hercegnő szenátorrá történő kinevezését megfelelő pillanatnak tartotta arra, hogy megszégyenülésének szemtanúit, de köztük az alderáni Tychót kellemetlen helyzetbe hozza. Hosszasan ecsetelte a kifogásait a hercegnő személyével szemben, és hogy az általános, coruscanti közvélekedés szerint nem volna szabad politikai döntéshozói jogot a kezébe adni olyasvalakinek, aki ennyire fiatal. Tycho a háborúkat megelőző időszakokról szóló olvasmányaiból jól emlékezett azonban, hogy a 17-18 éves teremtésnél jóval fiatalabbak is szolgáltak már a Szenátusban, illetve töltöttek be uralkodói szerepet a Köztársaság fennhatósága alá tartozó bolygórendszerekben.
Lamascolo ezt követően nem felejtette el gúnyosan megjegyezni, szerinte milyen kétes származású maga a hercegnő is, aki vélhetően az apja „valamelyik szeretőjének fattyaként” kerülhetett oly sok évvel korábban az udvarba, és kaphatta meg a trónörökösi címet. Tycho keze akkor ökölbe szorult: Bail Organa herceget emberemlékezet óta csakis megbecsülés és csodálat vette körül mind az egykori Köztársaság, mind az Első Galaktikus Birodalom Szenátusában, és soha nem merült fel annak még csak a gyanúja sem, hogy szerető királynéja mellett esetleg más asszonnyal is viszonya lett volna. Még így is, hogy a férfi 7-8 éve özvegyként ült Alderaan helytartójának székében, sem házasodott meg újra: minden idejét a kormányzásnak, szenátori teendőinek és lánya nevelésének szentelte.
– Nagyon másképp néz ki most, mint pár héttel ezelőtt, mikor találkoztam vele… – mondta végül.
– Te ismered? – kérdezte döbbenten Biggs.
– A közjogi méltóságok gyakran megfordulnak nálunk – vonta meg a vállát a fiatalember. – Legutóbb őfensége, Organa herceg őt is magával hozta. Nem tudtam, hogy arra készül, hogy átadja neki a helyét a Szenátusban… Bár mondjuk ez várható volt, hogy ő is nagykorú lett.
– Most megnyugodtam – sóhajtotta színpadiasan Klivian, amivel kiérdemelt néhány baráti fülest társaitól.
– Egészen kislánynak tűnt, mikor láttam… Aprónak és törékenynek… Olyan pici, hogy a vállamig se ér szerintem. Így viszont… kész felnőtt.
Biggs meredten nézte a fehér ruhát és csuklyát viselő, bájos teremtés kimerevített holoképét.
– Valahogy… olyan ismerősnek tűnik a nézése… A tekintete… nem is tudom… – motyogta furcsállva.
– Csak képzelődsz! – legyintett Hobbie. – Gyertek, ne késsünk el! – kapta fel a vállára táskáját, és az ajtó felé intett.
Együtt indultak meg évfolyamvezető tanáruk, Tatham főhadnagy repülésmeteorológiai és kódolt légiirányítási üzenetekkel foglalkozó órájára, meglepetésükre azonban nemcsak osztályuk tagjai gyülekeztek a terem bejáratánál, hanem egy jókora tömegnyi, civil öltözéket viselő fiatalember is, néhány egyenruhás tiszt és rohamosztagos őr kíséretében.
– Hát itt meg mi történt?
Meglepetésükre több, jelenleg órát nem tartó tanár közeledett feléjük egy elegánsan öltözött, palástot viselő alak kíséretében, aki apró biccentésekkel nyugtázta, amit épp neki mondtak. Az idegen egy világosbarna hajú, középkorú férfi volt, fehér kesztyűs kezével olykor-olykor meg-megigazgatta a füle mögött visszafogott, kunkori tincseit, melyek minden igyekezete ellenére újra és újra előmerészkedtek. Alacsonyabb volt, mint társai, de ez látszólag nem hozta zavarba, magabiztos vigyorral pillantott egyik vagy másik oktatóra, akárcsak a civil ruhás tömeg tagjaira.
A másik irányból meghallották osztályfőnökük közeledését, aki épp komlinkjébe beszélve egyeztetett valakivel, majd nyugtázta a kapott információt, és katonás tempóban sietett az érkezők elé.
– Vane kormányzó úr! – hajtott előtte fejet, ahogy találkozott a tekintetük, a palástos férfi pedig kíváncsian végigmérte őt és rangjelzését. – Köszöntöm a GBI17/1.-es osztály következő óráján! Rogen Tatham vagyok.
– Köszönöm! – felelte kedélyes, bár kissé modoroskodó hangon a kormányzó. – A kedves kollégáival már volt alkalmam megismerkedni – mutatott körbe a kíséretén, és ekkor előlépett mögüle Lamascolo professzor, Rhys Laark, Gry Fensell és Len Royce, akinek már elballagott legutóbbi osztálya.
Meglepetésükre Lubo Narek is mögöttük állt, noha úgy tűnt, ő korántsem volt olyan fontos tagja a küldöttségnek.
Hobbie és Tycho némán összepillantott a felhozatal láttán, de jobbnak látták lenyelni, amit gondolnak.
– Arról tájékoztattak, hogy Reu Lai tábornok is jelen lesz, amikor körbevezetnek az Akadémia épületében – folytatta Vane.
– Lai tábornok halaszthatatlan kérdésben a szektorparancsnokságra kellett, hogy utazzon, ezért nem tudja ma elkísérni önt – felelte Tatham. – Estére várjuk az érkezését, ha addig…
– Semmi baj… – szakította félbe a kormányzó, mintha nem is lenne igazán fontos a téma, amiről eddig beszéltek. – Jól látom, hogy ma az újabb kadétjelöltek is csatlakozni fognak hozzánk?
– Igen, kormányzó úr – búgta Lamascolo különösen előzékeny hangon, amitől Tychónak felállt a szőr a hátán. – A hamarosan induló GBI18/2. és 3. osztályának leendő tagjai ma érkeztek az Akadémiára, és a körbevezetés részeként különböző órákat is meglátogathatnak.
– Nos… akkor lássuk, mi vár majd ezekre a derék fiatalokra! – biccentett vigyorogva Vane, és belépett a tanterembe.
A kísérete követte őt, a GBI17/1. tagjai pedig Tatham hadnagy után szintén benyomultak az ajtón. A vendégek a tanári asztal pultja körül foglaltak helyet, igaz, Narek számára nem maradt szék, így ő a sarokba húzódva álldogált asztromechanikai droidjával, a tekintetével pedig a tömeget pásztázta. A hallgatók szorosan egy helyre tömörültek, hogy a leendő kadéttársaiknak is jusson hely, és lehetőleg mindenki le tudjon ülni, de még így is maradtak, akik a falak mentén állni kényszerültek.
– Hogyhogy egyszerre két új osztályt is indítanak? – súgta oda gyorsan Tycho a barátainak, de senki se tudta rá a választ.
– Hol tart az évfolyama a tanulmányaival? – kérdezte Vane, és pakolászás és terminálokba való bejelentkezés közepette mindenki feléje pillantott.
Tatham főhadnagy szóra nyitotta a száját, de Laark megelőzte.
– A negyedik periódusnál tartanak, kormányzó úr – felelte. – Az ezután következő, két utolsó szakaszban már a gyakorlati repülésre való felkészítés és tényleges repülés következik számukra.
Vane elismerően hümmögött, a kadétjelöltek pedig kíváncsian méregették az osztály tagjait.
– Akik már idáig eljutottak, azok bizonyára kivételesen jó képességekkel rendelkeznek – mondta a kormányzó, és végigfutott a tekintete a padsorokon, bár egyik-másik szokatlan hajszínű vagy törzsi tetoválást viselő kadét láttán enyhén elfintorodott.
Lamascolo és Laark nem tudott egyetérteni vele, egyikük sem szívlelte különösebben a kadétokat.
– Az évfolyam eddig kiválóan teljesítette az akadályokat, kormányzó úr – szólalt meg a gyakran szótlan Fensell, és kollégájára, Len Royce-ra nézett, aki a tragikus sorsú, előző osztálya, a szükségállapotot kiváltó GBI15/6.-os miatt szinte mindig elcsüggedve bámult maga elé.
A férfi felpillantott, mintha most ocsúdott volna csak fel, és a katedrán álló kollégájára nézett.
– Objektíven megítélve, az osztály minden téren bizonyította elhivatottságát és rátermettségét, így nem fér hozzá kétség, hogy egy nap akár elit vadászpilóta-osztagainkat erősítik majd – felelte, aminek hallatán Lamascolo megforgatta a szemeit. – Tatham főhadnagy kiválóan felügyeli és irányítja tanulmányaik minden szakaszát.
A figyelem ezúttal Tathamre irányult, aki nem mutatta jelét annak, hogy lámpalázas lenne a dicséret vagy a nagy létszámú vendégsereg miatt. Az elismerést hallva udvariasan biccentett.
– Nos… a kíváncsiságomat sikerült felkelteniük – dőlt hátra a székében Vane. – Mi is lesz az óra témája?
– Kódolt légiirányítási üzenetek tanulmányozása és értelmezése a feladat, mely létfontosságú a pilótaszakma szempontjából – felelte a főhadnagy, majd az osztálya felé fordult, ahogy a társalgás véget ért. – Köszöntöm az osztályt a következő órán, akárcsak vendégeinket, köztük a tiszteletreméltó Raimus Vane kormányzó urat, és leendő hallgatóinkat! Képzésük mostani szakaszára mindannyian sikeresen elsajátították annak a rendszernek a használatát, mely az adott légtér területileg illetékes, rangidős tornyától kapott üzenetek dekódolásához szükséges – vetítette ki emlékeztetőül azt a szabályrendszert, mellyel eddig az óráin dolgoztak. – Beszéltünk róla, hogy az Egységes Hiperűrutazási Irányelvek értelmében minden, az Első Galaktikus Birodalom fennhatósága alá tartozó planétán kötelező jelleggel ugyanazon kódrendszerrel dolgozunk, melyet mindig kizárólag a galaktikus, közös nyelven használunk. Ezek az üzenetek azonban… – fordult a holografikusan előttük lebegő táblázatok felé – … mindig csak egy adott pillanatban tapasztalható, időjárási körülményeket írták le. Miként járjon el egy magukfajta pilóta, ha hirtelen változás áll be a légtérben, mely hatással lehet a repülésükre?
Tanítványaira pillantott, és felvonta a szemöldökét. A kadétok lopva egymásra pillantottak, de mintha egyikük sem akart volna jelentkezni, nehogy butaságot mondjanak, és azzal kellemetlen helyzetbe hozzák őt. Tatham ajkaira félmosoly kúszott.
– Nos, természetesen kinézhetnek gépük szélvédőjén, az máris sokat segít – folytatta, aminek hallatán halk nevetés kelt életre a vendégeik soraiból, mely oldotta kicsit a feszült hangulatot. – De szerencséjükre nem maradnak odafent teljesen magukra ilyen helyzetben sem. Minden egyes, lokális szerv az egységes, Birodalmi Meteorológiai Távirati Iroda által megküldött üzenetek alapján tudja módosítani a korábban kiadott, légiirányítási jelentéseket, előrejelezni a várható, potenciálisan veszélyes körülményeket, legyen szó jegesedésről, turbulenciáról, hirtelen felerősödő szélről vagy a várható csapadék bármilyen formájáról – vetített ki egy újabb, legalább ugyanannyi jelzést és rövidítést tartalmazó rendszert, aminek láttán egyik-másik kadét halkan felnyögött.
– Most módosíthatom a véletlen-generátoromat, amivel eddig gyakoroltam… – bosszankodott némileg Tycho, de egyben örült is az újabb kihívásnak.
– Próbáljuk közösen megfejteni az új rendszer szerint létrehozott üzeneteket! A gyakorlat kétségkívül hasznos lesz leendő kadéttársaik számára is – pillantott vendégeikre Tatham, akik közül sokan szörnyülködve nézték a bonyolult rövidítéseket.
Megjelenítette az első példafeladatot.
– „PREFIV BMTI 02 ÉRV 250835/251025 PREFIV01 ALK ZIV(J) FOK JEG ENYH TURB HS TAK VIZ! 41°23′35″ É 73°57′29″ NY HAL D 20KT NV” – fordult az osztály felé, akik sápadtan nézték a minden addiginál hosszabb üzenetet.
Még Biggsnek is felszaladt a szemöldöke, pedig az addigi gyakorlatokban ő is rendre jeleskedett.
– Nem lehet ez olyan nehéz – bátorkodott szót kérni Hobbie, és huncut pillantást vetett a társaira. – A „ PPREFIV” minden bizonnyal a Prefsbelt IV-re utal.
– Köszönöm, Klivian kadét, valóban, ügyesen megoldotta a kódsor vélhetően legegyszerűbb részét – mosolyodott el elégedetten Tatham, hogy osztályának tagjai merték aktivizálni magukat. – Ha már felszólalt, mi lehet a „BMTI”?
Hobbie zavarba jött, de Rasha a segítségére sietett.
– Talán a „Birodalmi Meteorológiai Távirati Iroda”?
– Így van. Menjünk is tovább! Segítek, a sorban következő szám a kiadott jelentés sorszáma, tehát jelen példánk száma a 02-es. Az „ÉRV” pedig jelzi számunkra, hogy még mindig érvényben van. Mi jön ezután?
A kadétok hunyorogva morfondíroztak.
– Ha az eddig tanultakból indulunk ki, vélhetően ez a jelentés közzétételének napját és időpontját jelenti – jegyezte meg Tycho.
– A következtetése, mint mindig, ezúttal is helyes, Celchu kadét – dicsérte meg őt a főhadnagy, Lamascolo pedig újra elfintorodott. – Nem bonyolult, hiszen tudjuk, hogy a jelentések mindig adott napra szólnak, így jelen példánk szerint „adott hónap 25. napján, helyi idő szerint 08:30 és 10:25 közötti” időszakra szól az üzenet. Mi lesz a „ PREFIV01”?
– A bolygó elsődleges, légiirányításért felelős tornyának azonosítója – vágta rá Jazz.
– Pontosan. A Prefsbelt IV különleges helyzetben van, hiszen rendszerének bolygóit csillagáról nevezték el, távolodva tőle növekvő sorrendben, és asztrokartográfiai rendszerekben is mindig így hivatkoznak rájuk. Akadnak még bőven példák hasonló rendszerekre, biztos vagyok benne, hogy Birch professzor úrnál több ilyenről tanultak már. Ilyenkor a megszokott, első négy betűkarakter után a számot is fel fogjuk tüntetni.
Növendékei bólogatva szívták magukba az információt.
– Most következnek a jelentés tényleges, veszélyforrást jelölő elemei. Kezdjük ezzel! „ALK ZIV(J)”? Lessenek nyugodtan! – csatolta le a válláról karjának szorítóját Tatham, és megmozgatta azt kicsit, ahogy a táblázatok felé intett.
– „Helyileg jól körülírható, jéggel kísért csapadék” – olvasta le a megoldást Windtide.
– Így van – intett a fejével tanáruk az előadóterem hatalmas ablakai felé, odakint pedig valóban zord, télies időjárás uralkodott.
– A jelentés az Akadémia térségére szól? – kérdezte csodálkozva Maik Tentin. – A koordináta ezt fogja majd jelenteni?
– Valóban, de ne szaladjunk annyira előre! – mosolyodott el a főhadnagy.
– Elnézést, uram! – szabadkozott a kadét, de látta rajta, hogy nem haragszik rá különösebben.
– A „FOK JEG ” szerintem jegesedésre utal… ha már a kinti időjárást nézzük – mondta végül Biggs.
– Így van, Darklighter kadét. A „FOK” a fokozott jegesedést, az „ENYH” jelölés az enyhe jegesedést fogja majd jelenteni.
– Akkor ezek alapján a „ENYH TURB” enyhe turbulenciára enged következtetni – állapította meg Liridon.
– Helyes! Hogy érzi magát, Hames kadét?
– Köszönöm, uram, soha jobban – felelte a fiatalember, és hálásnak tűnt a kérdéséért.
– A „HS TAK ” következik. Van valakinek ötlete? Segítek, ez nem állandó része a jelentésnek, befolyásolják a domborzati viszonyok. Senki? Semmi gond, a rövidítések nem mindig egyértelműek. Ez jelen esetben azt jelenti majd, hogy „hegység takarásban”. Ha kipillantanak az ablakon, láthatják, hogy az Akadémia környékén húzódó hegyvonulatokat egyáltalán nem látjuk. Az ilyen körülmények nagy veszéllyel járhatnak. Erre hívja fel a figyelmünket a jelentés következő eleme, a „VIZ!” is, mely felkiáltójellel jelzi annak fontosságát, azaz a látási viszonyok erős romlását. A koordinátát már megbeszéltük, nem sok van hátra – biztatta őket, és lopva vendégeikre pillantott.
A professzorok és a kormányzó érdeklődve figyelte az interaktív órát és közös feladatmegoldást, a leendő kadétok azonban rettegő arcot vágtak a bonyolult feladat láttán.
– A jelentés további része pontosan arra fog reflektálni, amivel az órát elkezdtük. A változásra. A jelenség várható változásaira, esetleges mozgására. Figyelembe véve ezt, mi lehet a „ HAL D 20KT NV”?
– A „KT” biztos, hogy sebességet jelöl csomóban – felelte Yu-Sien. – Talán déli haladási irányt?
– Valóban – bólintott Tatham. – A jelentés utolsó eleme, az „NV” a „nincs változás” rövidítése, azaz a jelenség változatlan formában halad egy bizonyos irányba. Ha esetleg fokozódna, itt is a „FOK” rövidítést használnánk, ha mérséklődne, a „GYEN”-t. Ki foglalná akkor össze nekünk, egyben mit jelent az üzenet? Lavigne kadét?
Minden szempár Race-re irányult, aki nagy levegőt vett.
– Megpróbálhatom, uram, de nem ígérek semmit – állt fel és nézett elszántan farkasszemet a kódsorral, ami mosolyt csalt barátai arcára. – „A Prefsbelt IV bolygó első számú, fővárosi irányítótornya a Birodalmi Meteorológiai Távirati Iroda információi alapján adott hónap 25. napján, standardidő szerinti 8:30 és 10:25 közötti időszakra kiadott előrejelzése szerint a 41°23′35″ É 73°57′29″ NY koordinátáknak megfelelő helyszínen és annak környezetében jól körülírható, jéggel kísért csapadék várható, fokozott jegesedés és enyhe turbulencia tapasztalható, nagy területre kiterjedően korlátozottak a látási viszonyok, ezért a környező hegyvonulatok felhőtakaró miatt nem láthatóak. A jelenség változatlan intenzitással déli irányba halad tovább, 20 csomós sebességgel”.
– Kiváló, Lavigne kadét – mosolyodott el Tatham, de ekkor a kormányzó is felhorkant.
– És valóban! – csapott az asztalra. – Pontosan, ahogy a kadét elmondta! Az ideérkezésemkor szóról szóra ezek a körülmények uralkodtak! Még a hajó rázkódása is…! Bravó! – állt fel, és látványosan megtapsolta a megilletődött Race-t.
A fiatalember illedelmesen fejet hajtott és visszaült a helyére.
Az óra hátralevő részét hasonló példák gyakorlásával töltötték, a sikeres megfejtésekkel pedig kiérdemelték vendégeik elismerését, még ha Lamascolo és Fensell arcán nem tűnt olyan őszintének az öröm.
0 hozzászólás