Star Wars – Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai – 41. fejezet

Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 41. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 41. fejezet ~

A Galaktikus Főkancellár érkezése, valamint a Jedi Főtanács tagjainak jelenléte felgyorsította az eseményeket a királyi udvarban. Egyre nagyobb nyomás nehezedett a kormányzat főként Antilles-párti vagy addig magát függetlennek valló tagjaira, hogy állást foglaljanak: vagy vissza kellett térniük az államapparátus megfelelő egységeibe, vagy fel kellett hagyniuk politikai aspirációikkal. Ignas Organa főtanácsos kellő határozottsággal, de az alderániakra jellemzően vajmi kevés szigorral igazgatta a munkájukat.

A hercegnő több alkalommal is felszólalt a tanács ülésein, és számos beszédet intézett népe felé is, hogy elejét vegye a bolygószintű pániknak, és eloszlasson minden kételyt. Megerősítette házasulási szándékát, és egyik bejelentkezésekor jegyese, Prestor szenátor is ott ült mellette. A férfi arca kezdte visszanyerni korábbi, egészségesen barnult színét, és bár a fiatal pár még mindig zavarban volt, ha kapcsolatukra terelődött a szó, elhatározásukban senki sem kételkedhetett.

Aayla a lábadozás miatt sokáig úgy érezte, kimarad a történésekből, és nem tudja hathatósan segíteni mestere munkáját. A férfi minden nap meglátogatta őt, ahogy feladatai engedték, de nem osztotta meg vele aggodalmait, vagy hogy éri-e majd őket valamilyen felelősségre vonás a dolgok alakulása miatt. A Jedi Főtanács tagjai idővel az ő véleményét is bekérték, ahol legjobb tudása szerint, illedelmesen előadta az Alderaanon töltött hetekről kialakult benyomásait, megfigyeléseinek eredményeit, vagy a küzdelem során tanúsított magatartására vonatkozó magyarázatát. Nem tudta, mennyit szabad elmondania, és mi az, amit jobb lett volna elhallgatnia, mert nem volt alkalma ezeket előzetesen megkérdezni mesterétől, jobbnak látta hát az őszinteség útját.

Már olvadozott a hó, és a palota kertjében előbújtak az első, korai virágok, amikor saját lábán elhagyhatta a gyengélkedőt. Néhány mester már így is rossz szemmel nézte, hogy továbbra is csak az ágyat nyomja, Aayla azonban túlságosan kínosnak érezte, hogy állapotának minden részletéről beszámoljon nekik.

A szintetikus vérre, amit kapott, nem reagált jól a szervezete. Hormonális háztartása teljesen felborult tőle, ami állandó gyengeséghez és szédüléshez vezetett, és folyamatos hőmérséklet-ingadozást és vérzési rendellenességeket okozott nála. Kék bőrszíne ellenére egyre sápadtabb lett, és mindössze napok leforgása alatt látványosan vesztett a súlyából a gyakori hányások és rosszullétek miatt. A Főtanács női tagjai voltak azok, akik szavak nélkül is megértették a problémát, és Aayla úgy érezte, a legtöbb helyzetben ütközőként szolgáltak közte és a szigorúbb, férfi mesterek között. Hálás volt az igyekezetükért, és nem akart sokáig visszaélni a jóindulatukkal.

Amikor immár újra padawan-öltözékben kilépett a gyengélkedőről, a palota teljesen más képet mutatott, mint ahogy az az emlékezetében élt az ütközet után. Friss virágok, csokrok és koszorúk díszítették a folyosókat, szalagokkal, függönyökkel, melyek mind-mind egy közelgő esküvőt sugalltak. A személyzet lelkesen csivitelve igyekezett munkája egyik helyszínéről a másikra, és nagyobb létszámú őrség strázsált a stratégiailag fontosabb pontokon, mint korábban. A Főkancellár kíséretében érkező testőrség is rendszeresen ellenőrizte a palota biztonságát, Aaylát azonban senki sem állította meg. A lány nem is igazán tudta, merre menjen, egyetlen irányba fordult hát: mesterével közös, korábbi szállása felé.

A lakosztály a hercegnő és udvarhölgyeinek kiköltözésével meglepően üresnek tűnt. Aayla sejtette, hogy semmi értelme nem lett volna továbbra is ott elszállásolni őket, mégis szokatlannak tűnt a hiányuk. A jelek szerint mestere továbbra is itt aludhatott, mert megtalálta a szekrényekben a holmiját. Az egyik köpenye az ágyára hajítva hevert, a lány pedig óvatosan magához ölelte azt, és még mindig érezte rajta a férfi testének kellemes illatát.

Összerezzent, mikor felbúgott a komlinkje, mintha csak lelepleződött volna e titkos tevékenység közepette. Visszarendezte a ruhadarabot az eredeti helyére, mintha hozzá sem ért volna, és válaszolt a hívásra.

– Mester… – pillantotta meg Vos arcát a hologramon.

– Eljöttél a gyengélkedőről – felelte a férfi, és tekintetével aggódva végigmérte a sápatag növendéket. – Épp hozzád indultam.

– Milyen kár…! – gondolta Aayla. – Visszajöttem a szállásra – mondta végül. – Megkereslek. Merre vagy?

– Sétáljunk egyet a kertben! Ott foglak várni.

– Rendben.

A lány ingatag lépésekkel indult meg a korábbi összecsapás helyszíne felé, időnként meg-megkapaszkodva a falakban. A folyosóról nyitott ajtó vezetett ki a pazar kertbe, mely hótakaró nélkül még csodálatosabbnak tűnt számára. Kellemesen hűvös, tavaszba hajló levegő áramlott be kintről az épületbe, az erőtlen napsugarak pedig gyöngéden cirógatták az orcáját, ahogy kilépett a szabadba.

Meglepte, hogy mennyire kimerítette még egy ilyen viszonylag rövid gyaloglás is, a fejében hamar lüktető fájdalom kelt életre. Megpillantotta azonban mesterét, ahogy a korlátnál álldogálva a város látképében gyönyörködik, ezért gyenge lépésekkel megindult feléje. Nem akart mást, csak mellette lenni, ha lehetséges, beléje kapaszkodni, úgy az őt sanyargató fájdalmat is könnyebb lett volna elviselni. Kitartóan menetelt feléje, és tudta, hogy az Erőn keresztül ő is megérezte a jelenlétét, mégis meg akarta lepni őt azzal, hogy már önállóan közlekedik. Az utolsó lépéseket szinte kínszenvedés volt számára megtenni, a látása egészen elhomályosult, mire odaért hozzá.

Vos mosolyogva megfordult, mintha csak léptei neszére figyelt volna fel. Arca nyugodt volt és kipihentnek tűnt, de azonnal riadalom költözött a vonásaira, ahogy kába növendékét megpillantotta. Feléje szökkent, és elkapta, mielőtt a lánynak összecsuklott volna a térde.

– Gyere, ülj le ide! – húzta őt az egyik pad felé.

Leültette, majd leguggolt elé.

– Menj arrébb! Nem akarlak lehányni…! – lihegte a lány, és kicsit félrehúzódott.

– Még mindig ennyire rosszul vagy? – kérdezte Vos aggódva. – Hiszen kaptál vért…

– Amit belém pumpáltak, az már szerintem mind kijött belőlem… – felelte Aayla, és csak utólag jött rá, hogy nyersebben fogalmazhatott, mint ahogy az illendő lett volna.

– Hogyhogy? Hol? – tapogatta meg a vállát mestere, mintha azt hitte volna, hogy a sebe vérzik.

– Ott, ahol emberi nőkből is szokott…! – tolta őt félre a lány, és a szája elé kapta a kezét, mert öklendezni kezdett.

Quinlan megütközve nézte őt, és a zavar kiülhetett a vonásaira, mert Aayla bűnbánóan hozzátette:

– Te kérted, hogy legyek őszinte – emlékeztette.

A férfi visszahúzta a kezét, és csendben nézte őt, várva, hogy a rosszullét elmúljon.

– Holnap lesz a ceremónia, és már ma kezdenek érkezni a meghívott vendégek… – mondta végül. – Királyok, királynők, mindenféle nagykövet… A Rendet képviselve Palpatine főkancellár mellett kell majd állnunk, a Tanács többi tagjával… De ha ennyire rosszul érzed magad, talán jobb, ha kihagynád az egészet.

– Eszetekbe se jusson! – csendült fel Lene Floy mester hangja, ahogy mankóinak ütemes koppanása közepette feléjük bicegett. – A leendő királynő hősies megmentőiként elengedhetetlen, hogy mindketten ott legyetek! – figyelmeztette őket mosolyogva. – Ez óriási publicitást jelent a Rend számára.

Aayla haragosan felnézett a nőre.

– Az az igazság, hogy a hátam közepére kívánom ezt a rettenetes publicitást, amit ez a Rend számára jelent – mondta végül, Quinlan pedig lassan leszegte a fejét, kezeivel pedig legyőzötten markolászta a haját.

– Ugyan, gyermek, miért mondod ezt? – trillázta a nő, de az arca a gyöngédség legapróbb szikrájáról sem árulkodott.

– Ha olyan fontos lenne, hogy ott legyek, nem kaptunk volna folyamatos fejmosást azóta, hogy mindenki megérkezett – jelentette ki Aayla. – Senki fog törődni azzal, hogy eggyel kevesebben lesztek. Nem fogok hiányozni senkinek.

– Hát ezzel a viselkedéssel nem is könnyíted meg azt, hogy mások elfogadjanak – sóhajtotta Floy mester színpadiasan. – Úgy látom, nagyon sokat kell még tanulnod arról, hogyan kell beilleszkedni és társaságban viselkedni, ifjú hölgy!

– Remélem, olyasvalaki fogja majd ezeket tanítani, akinek nem az a célja, hogy belibbenjen a társaságba drága selyemkelmékben, magassarkúban, ékszerekkel kicicomázva, mint valami dáma, mert mindenáron a gazdagok és befolyásosok közé akar tartozni! Engem meg már azért is megszólnak, ha nem vagyok nyakig begombolkozva! – fakadt ki Aayla. – De úgy látszik, még a Renden belül is vannak egyenlőbbek az egyenlőknél!

– Szemtelen padawan! – rikácsolta elsápadva a nő, majd a pillantása a fejét fogó férfira siklott. – Látod, mennyi aggodalmat okozol a saját mesterednek is?

– Ó, ne próbálj velem bűntudatot kelteni benne, Lene! – nézett fel Vos. – Azt kívánom, bár ő is teljesíthette volna már a próbákat és lovag lenne, mert akkor nem kellene miatta aggódnom, és hátradőlve nézhetném, hogy egymásnak ugrotok, és megtépitek egymás haját… – felelte vigyorogva. – Vagyis… ahogy ő megtépi a tiédet, mert neki ugye nincs haja – javította ki magát. – Micsoda látvány lenne! A félkarú a sánta ellen!

– Quinlan!

– Hárpia! – sziszegte Aayla, és rávicsorgott, de attól korántsem tűnt olyan ijesztőnek, mint azon fajtársai, akik ki szokták hegyezni a fogaikat, mint valami vadállatok.

– Mocskos szájú növendék…! – emelte volna fel a hangját, de léptekre, cipők, csizmák alatt megcsikorduló kavics csörrenésére lettek figyelmesek.

– Mi ez a rendbontás? – kérdezte különös hangsúllyal Windu mester, aki Organa főtanácsos, Antilles egykori szenátor, valamint az ifjú jegyespár, Breha hercegnő és Bail Pestor társaságában sétálgatott. A hercegnőt két udvarhölgye tisztes távolságból követte, Yoda mester pedig igyekezett lépést tartani emberi kísérőivel, de aprócska termete és botra görnyedő, gyenge alkata megnehezítette számára némileg a dolgot.

– Fenség… – lépett hátra Floy mestertől Aayla, és óvatosan meghajolt.

Quinlan is feltápászkodott a padról, amin eddig ült, és követte a példáját.

– Aayla kisasszony! – sietett oda hozzá derűs arccal a hercegnő, és gyorsan megfogta egészséges kezét. – De örülök, hogy látom! – ölelte magához óvatosan, Aayla pedig nem mert ellenkezni, mert mindenki őket nézte. – Milyen jó, hogy már jobban van és felkelhetett! – gyönyörködött kedvesen a lány bájos vonásaiban, de elkomorodott az arca annak sápadtsága láttán. – Aayla kisasszony… mi a baj? – kérdezte aggódva.

– Fenség… én csak…

– Hercegnőm, kérem, menjünk is inkább, ne raboljuk a drága idejét ezzel a szegény leánnyal! – váltott mézes-mázos hangnemre Lene, mintha az előző veszekedés meg sem történt volna. – Ő még nem forog otthonosan a társaságban, és…

– Miről beszél, Floy mester? – kérdezte Breha csodálkozva, ahogy még mindig a padawan kezét szorongatta. – Aayla kisasszony volt az egyik leghűségesebb bizalmasom és támaszom ezekben a nehéz hetekben. Semmilyen panasz nem érte őt vagy a viselkedését! – húzta ki magát határozottan. – Ő és én… igazi jó barátok lettünk!

Aayla szemei elégedetten megvillantak, ahogy oldalra lesett Floy mesterre, az ajkai szegletében pedig gúnyos mosoly bujkált, ami nem kerülte el mestere figyelmét. Quinlan azonban erőt vett magán és nem avatkozott közbe.

A padawan pillantása visszasiklott a hercegnőre.

– Fenség… az az igazság, hogy… ami történt… szóval én akaratlanul is megbántottam önt…

Breha azonban megrázta a fejét, gyönyörű, hosszú hajtincsei pedig vígan táncoltak körülötte.

– Nem, Aayla kisasszony! Rá kellett volna jönnöm, hogy van valóságalapja annak a teóriának, amit Vos mesterrel kikövetkeztettek. A büszkeségem nem engedte, hogy elfogadjam Eir meggyanúsítását, és ezzel rengeteg ember életét veszélybe sodortam. Ha hibáztam, nem szégyellem bevallani azt. Kérem, bocsásson meg, amiért bizalmatlannak tűntem! – nézett határozottan a twi’lek csodálkozó szemeibe. – Aayla dirouhi…!

– „D-dirouhi”? – dadogta Lene Floy döbbenten, aki látszólag ismerte a twi’lek kifejezés jelentését.

– Igen, kedves mester – mosolyodott el Breha. – Tudom, hogy önök szerény, egyszerű életet élnek – kezdte a hercegnő, és azért furcsálló pillantásokkal mérte végig a koréliai jedi szokatlanul elegáns, kirívó öltözékét -, és megvetik a fényűzést…

Aayla arcán elégedett mosoly terült el, ahogy az egyre vörösödő Floy mestert nézte, akinek a tekintete tehetetlenül cikázott közte, a hercegnő és a társaság többi tagja között. Breha udvarhölgyei halkan kuncogni kezdtek.

– És tudom, hogy bármennyire is szeretném, nem jutalmazhatom meg Aayla kisasszonyt földi javakkal… palotával vagy csecsebecsékkel… Ezért is szeretném őt Aldera jótevőjeként jelképesen Alderaan úrnőjévé kinevezni! – fordult a hercegnő újra a padawan felé. – Olyan cím ez, mely a bolygó nemes kisasszonyait szokta megilletni.

Jövendőbelije és nagybátyja helyeslően bólogatott, Bail Antilles pedig előzékenyen máris fejet hajtott Aayla előtt, jedi kísérőik azonban meg se tudtak szólalni a döbbenettől.

– Fenség… – rebegte Aayla csodálkozva, és illedelmesen biccentett.

A lekkui remegtek az izgatottságtól.

– Alderaan és a palotám mindig nyitva áll majd ön előtt! És természetesen Vos mester előtt is! – tette hozzá Breha nevetve. – Ígérje meg, hogy meglátogat majd!

– Csak ha fenségedék is meglátogatnak bennünket a Templomban, ha Coruscanton járnak – felelte könnyedén Aayla.

Az ifjú pár szerelmesen egymásra pillantott, Preston szenátor pedig bólintott.

– Bár kívánhatnék hasonló boldogságot önnek is! – szorította meg a kezét együttérzően Breha.

A padawan elpirult és lesütötte a szemeit. Lekkui óvatos táncot jártak maga előtt, összefonódva egymással, akár egy kalács, amitől különösen bájosnak tűnt.

Breha a jelek szerint sosem látott még ilyesmit, és boldogan felnevetett. Kíséretével lassan tovább sétált, magára hagyva a három jedit, akikre vissza-visszapillantott Windu mester és Yoda, ahogy haladtak. Lene Floy duzzogva végigmérte mestert és tanítványát, majd sarkon fordult, és sértődötten bebicegett az épületbe.

– Nos… ha már ilyen kinevezést kaptál, holnap igazán szépnek kell lenned, hiszen mindenki megnéz majd magának, amikor a hercegnő hivatalosan is bejelenti a címedet! – mondta végül Vos.

– Nincs semmilyen különleges ruhám, tudod jól – felelte Aayla.

– Ó, azt hiszem, erről a hercegnő és a Királyi Varroda már gondoskodott – felelte sejtelmesen mestere.

– Te tudtad előre? – kérdezte a lány csodálkozva.

Quinlan nem felelt, csak hamiskásan elvigyorodott.

– Azért a látvány Lene arcán minden kellemetlenségért kárpótolt – vallotta be elégedetten. – Gyere! – karolta át előzékenyen, ahogy visszaindultak közös szállásukra.

Amikor megérkeztek, meglepetésükre egy díszes ruhaállvány fogadta őket a nappali közepén, melyre egy hófehér, mégis egyszerű ruha volt odakészítve. Szabásában a jedi öltözékre emlékeztetett, a lovagok által viselt nadrág helyett azonban az alja szép esésű szoknyában végződött. Egy kellemesen vastag, prémes köpeny is járt hozzá, és egy pár fehér bőrcsizma. Egy kisebb asztalkán mellette egy különösebben dísztelen, de pompásan tündöklő, ezüstös twi’lek fejfedő pihent.

– Hát ez meg…? – pislogott Aayla döbbenten.

– A hercegnő készíttette – hajította le magáról a köpenyét Quinlan, és kibújt a bakancsából is, majd nagyot nyújtózott, hogy ismét kényelmesebb körülmények között lehetett. – Néhány ruhádat odaadtam nekik, hogy méretet vehessenek róla – tette hozzá, ahogy ledobta magát a kanapéra.

A padawan óvatosan körbejárta az állványt, óvatosan megtapogatta a ruha anyagát, csodálkozva még meg is szagolta, amivel mosolyt csalt mestere arcára.

– Ez az enyém? – kérdezte hitetlenkedve.

– Igen – biccentett a férfi. – A hercegnő megértette, hogy nem lehet hivalkodó, ezért a varrónői igyekezték olyanra alakítani, mintha a mi Varrodánkból jött volna ki… csak fehérben.

– Nem volt rajtam szoknyás jedi ruha… kislány korom óta… – ült le mellé a növendék ámuldozva.

– Tudom – vigyorgott Quinlan, ahogy a régi, szép emlékek felrémlettek előtte. – Olyan kis helyes voltál benne mindig! Holnap ez lesz rajtad a szertartás ideje alatt, mert ahogy a hercegnőt és a szenátort összeadták és megkoronázták, a szokásokhoz híven beszédet intéznek majd a nép felé. Ott fogja bejelenteni azt is, hogy egy ilyen jelképes kinevezést kaptál.

– Ha nem lennék így eltompulva és begyógyszerezve, lehet, hogy még izgulnék is – mondta végül Aayla rezignáltan. – Remélem, nem fogok elájulni vagy lehányni valakit… de ha már muszáj, remélem, Floy mester ott lesz a közelben…

Quinlan elharapott egy kacajt.

– Most pedig pihenj! Reggel ébresztelek, amikor ideje felkelnünk! Addigra én kész leszek a tisztálkodással, így a fürdő csak a tiéd lesz, és szabadon szépítkezhetsz.

– Azt se tudom nagyon, hogy kell… – vallotta be a lány.

– Lesz segítséged – tette hozzá Vos sejtelmesen, majd beballagott saját szobájába.

~ Következő fejezet ~

*dirouhi (twi’lekki): hercegnő