Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 42. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.
~ 42. fejezet ~
Az első éjszaka, melyet Aayla a gyengélkedőn kívül töltött, nem volt számára kellemes. A kórteremben lévő ágyat már átrendezte úgy, hogy sérült vállát alá tudja támasztani, és a lekkuit se feküdje el, hiszen forgolódni ilyen állapotban nem igazán tudott. Így jobbára csak bezuhant az ágyba, és ugyanabban a pózban ébredt fel. Ugyanezt a műveletet kellett ezúttal a szállásukon is megismételnie, ám szerencséjére a puha matrac és megannyi párna segítségével sikerült a megfelelő pózban elszenderednie. Sajnálta, hogy hamarosan búcsút kell majd vennie a helytől, hiszen soha ilyen kényelmes ágyban nem volt még szerencséje aludni, és már előre rettegett attól, hogy a Templomban ismét milyen puritán körülmények várnak rá.
– A Templom… – villant egy pillanatnyi kép a magasztos épületről a szemei előtt, és máris feszülten markolászni kezdte a takaróját.
A hely, ahova nem akart egyhamar visszatérni. Ahol akarata ellenére megcsókolta és megtapogatta őt Kit. Ahol különböző, szexuális együttlétekről fantáziálnak róla. Ahol nem érzi magát biztonságban.
Csak feküdt az ágyban, és elkeseredetten bámulta a mennyezetet. Nem tudta, hány óra lehet, nem aludt-e el mestere, és kellene-e már készülődniük. Kinyúlt az Erőn keresztül, mely mint valami láthatatlan szellem, röppent tova a férfi szobája felé. Meglepetésére Quinlan nem volt egyedül, fiatal, női jelenlétet érzett körülötte.
Aayla azonnal felült, de meg is bánta a hirtelen mozdulatot. Kínlódva odalopakodott az ajtóhoz, és hozzálapult, hátha meghall valamit odakintről. Az váratlanul a falba csusszant, a férfi pedig egyik jobb állapotban lévő felöltőjében épp két cselédlánnyal egyeztetett.
– Hát fenn vagy! – pillantott feléje derülten. – A két kisasszony segít majd megfürdeni és felöltözni – mutatott a szolgálókra, akik engedelmesen fejet hajtottak.
– Ó…! – nyögte Aayla segélykérő pillantásokkal, ahogy a fürdő felé terelgették őt, és szinte kérés nélkül öltöztetni kezdték.
Quinlan azonban jó kedvében volt, és addig elhelyezkedett a kanapén, és meditálni kezdett.
Aayla hitetlenkedve meredt maga elé, ahogy a két cselédlány körülötte sündörgött. Ő csendben üldögélt a kádban, a két kisasszony pedig gyöngéden mosta a hátát, hosszú lekkuit, kedvesen fel-felkacagva, ha megmozgatta őket. Nem érezte zavarban magát, mert mostanáig medikai droidok fürdették a gyengélkedőn, hiszen fél kézzel még öltözködnie is nehéz volt, így lassan már hozzászokott a meztelenséghez. A két szolgáló minden kényelméről gondoskodott, és miután megtörölték, úgy tűnt, ők szinte még izgatottabbak volt, mikor adhatják végre rá a szépséges, új öltözéket.
Puha alsóneműt készítettek elő neki, mely láthatatlanul elbújt, akárcsak a jedik réteges, egymásra hajtogatható tunikája alatt szokott, majd felsegítették rá a ruhát. Míg az egyik lányka a háta mögött a szoknya esését igazgatta, a másik a derekán igyekezte bekapcsolni azt az ezüstös övet, melyhez hasonló az Organa-ház tagjainak öltözékén is meg-megcsillant. Aayla felpillantott a saját fejére, és egyelőre nem tudta elképzelni, hogyan fog majd ilyen különleges, fém fejdíszt viselni, nem lesz-e nehéz, nem fogja-e kikezdeni fejének vagy lekkuinak érzékeny bőrét. Az egyik szolgáló ekkor azonban egy leheletvékony, fátyolszerű kendőt terített a fejére, és csak ezután illesztette rá fém fejdíszt.
– Kipárnázták… – gondolta Aayla, és kíváncsian felpillantott a fejére.
A két kisasszony lelkesen összenézett, ahogy elkészült a munkájuk.
– Mintha úrnőm is egy menyasszony lenne! – nyögte boldogan az egyikük.
– Igen!
Felkötötték a karját, az pedig teljesen eltűnt a vállára kanyarított, prémes köpeny alatt, így teljesen felöltözve léphetett ki a nappaliba. Mestere végzett a meditációval, és vigyorogva felpillantott.
– Nos, hogy sikerült a-…? – kezdte vidám, szinte csipkelődő hangon, ahogy azonban megpillantotta tanítványát, elkerekedtek a szemei.
Aayla úgy állt előtte, mintha maga is valami szépséges nemes hölgy lenne, az udvar része. Kérdőn felvonta a szemöldökét, hogy mit gondol róla, de a férfi szemmel láthatóan zavarban volt. Az arca szinte elszomorodott.
– Ó, Aayla…! – mondta keserűen.
– Nem jó? – kérdezte a lány csalódottan.
A két cselédlány azonban felnevetett.
– Vos mester úr biztos csak szomorú, amiért nem láthatja úrnőmet egy ilyen szép ruhában férjhez menni!
A lány a tükör felé fordult, hogy szemügyre vegye magát.
– Sosem volt még rajtam ilyen szép ruha… – motyogta. – Nem lesz nagyon feltűnő? – kérdezte a szolgálókat. – Hiszen… ma a hercegnőnek kell a legszebbnek lennie. Nem akarom, hogy mindenki inkább rám figyeljen…
A cselédek azonban legyintettek.
– El se tudja képzelni, micsoda ruhakölteményben lesz őfensége! Alig várom, hogy mi is láthassuk a ceremóniát! Siessenek, nehogy lemaradjanak róla! – sürgették őket.
– Igazuk van – mondta végül Vos, ahogy ő is magára öltötte legelegánsabb köpenyét. – A Tanács többi tagja is bizonyosan már vár bennünket. Gyere! – nyújtotta feléje a kezét, Aayla pedig elpirult, ahogy azt elfogadta.
Csendben haladtak a folyosókon, melyek azóta, ha lehet, még több élő virággal és szalaggal lettek feldíszítve. Jóval nagyobb volt azonban a jövés-menés, mint korábban: a galaxis minden pontjáról érkező vendégek, az ő kíséretük, testőrségük megtöltötte a palotát. Uralkodók és diplomaták haladtak a ceremónia helyszíne, a hatalmas bálterem és annak udvara felé, melynek hatalmas, üveges ajtajait tágra nyitották, hogy a kertekből beáramolhasson a friss levegő, és mindenki elférjen.
Hűvös volt, de Aayla már nem fázott úgy, mint megérkezésükkor. Mélyet szippantott a tiszta levegőből, és igyekezte megnyugtatni magát. Itt-ott észrevette egy-egy jedi talárjának libbenését, így sejtette, hogy a Tanács tagjai már elvegyültek a tömegben. Tudta, hogy a legtöbbjüknek voltak személyes érdekeltségei, ismeretségei politikai körökben, hiszen bejáratosak voltak a Szenátusba is, ő így kicsit kívülállónak érezte magát. Óvatosan felpillantott mesterére.
– Milyen csinos…! – állapította meg, és elvörösödött már annak gondolatára is, amit a cselédlányok sugalltak. – Úgy megyünk egymás mellett… mint valami jegyespár…
– Vos mester! – hallottak meg egy ismerős hangot maguk mellett. – Ide! Jöjjenek csak!
Bail Antilles leköszönő szenátor intette őket közelebb, egy olyan helyre, ahonnan jól láthatnak majd. Windu mester és Yoda, valamint Ki-Adi-Mundi beszélgetett eddig vele, és egy kissé lámpalázas Organa főtanácsossal. A jedi hölgyek kedélyesen cseverésztek mellettük, majd közelebb léptek, ahogy lassan mind megérkeztek.
– Gyermekem, elragadóan nézel ki! – állapította meg Adi Gallia kedvesen, és összemosolygott unokatestvérével, Stass Allie-val.
– Csodálatos ez a ruha! – bólintott a nő.
Aayla szerénykedve végignézett magán.
– Vajon megtarthatom majd a szertartás után… emlékbe? – kérdezte óvatosan. – Mondjuk nem mintha bármikor is felvehetném otthon valahova… Tudom, hogy mi nem hordunk ilyen ruhákat a Templomban…
– Ó, ugyan! – legyintett a tholothi mester. – Természetesen ez a tiéd! Igazán bájos vagy benne!
Aayla észrevette, hogy Lene Floy is a Tanácstagok körül ácsorgott, és savanyú képpel mérte végig az öltözékét, majd tüntetőleg elfordult.
– Nagyon szép vagy benne – felelte Vos lágy, mély hangján, Aayla pedig érezte, hogy hevesen dobogni kezd a szíve. – Igazán büszke vagyok rád, megérdemled a hercegnő kitüntetését.
– A tanításod nélkül mindez nem sikerülhetett volna – pillantott fel rá hálásan a lány.
Quinlan arcán egyfajta megmagyarázhatatlan melankólia ült, de igyekezte azt palástolni, hogy ne rontsa el vele a lány kedvét. Aayla próbálta megfejteni, mi okozhatta ezt, de nem volt ideje sokat töprengeni ezen, mert kisvártatva muzsikaszó csendült fel, melynek hallatán a vendégek az előre megbeszélt helyekre rendeződtek, hogy elkezdődhessen a ceremónia. Organa főtanácsos izgatottan kiszaladt a folyosóra, a jelek szerint apja helyett ő készült majd felvezetni a menyasszonyt.
Kellemes, szinte játékos hangulatú, vonós és pengetős hangszerek keltette zene kíséretében megjelent az ajtóban a hercegnő fátyolozott alakja. Egyik kezében egy apró csokrot szorongatott, a másikkal nagybátyjának kezét fogta, aki büszke lépésekkel kísérte őt előre, a ceremónia mesteréhez, aki már várta őket. Breha arca még a fátyol takarásában is ragyogott a boldogságtól. Gyönyörű, hosszú uszályos, könnyű esésű, gyöngyökkel kivarrt csipkeruhát viselt, hosszú haja pedig bájos kontyokba, fonatokba volt feltűzve. Fátylát egy élő virágokból font koszorú tartotta a fején. A korábbi sérüléseinek már nyoma sem volt, magabiztosan haladt az oltár felé, ahol egy helybéli szerzetes és annak segédjei már várták őt.
A vendégsereg a ceremónia helyszínét körbeállva várta a vőlegény megjelenését. A szikrázó napsütésben kellemesen sütkéreztek, noha akadtak, akik a hűvösebb levegő miatt kicsit összébb húzták magukon a talárjaikat, és meg-megborzongtak néha. Aayla körbenézett. Jobbára mindenki kíváncsi és lelkes volt az ünnepély kapcsán, a palota kiszolgáló személyzete, mely nem vett részt közvetlenül a szertartás lebonyolításában, az ablakokból bámészkodott. Cselédek, szolgálólányok nyomultak egymásnak, hogy jobban lássanak, míg mások kosaraikból folyamatosan virágszirmokat szórtak a levegőbe, melyet a szél lágyan kavarogtatott körülöttük. A levegőben holonetes közvetítődroidok lebegtek, melyek nemcsak a helybéli lakosság, hanem a galaxis más pontján élő érdeklődői számára is rögzítették és továbbították az eseményeket.
A gyönyörű menyasszony mellett néhány prominens vendég jelenléte is halk pusmogásra adott okot. Palpatine főkancellár és küldöttsége egészen elől állt, az oltár közelében, egy pazar, világoskék ruhát viselő fiatal nő és udvarhölgyei társaságában, de a korábban megismert szenátorok nagy része is visszatért a jeles eseményre. Aayla észrevette a tömegben Ishkan Antilles herceget is, aki szótlanul és méltóságteljesen állta az olykor rosszalló vagy gúnyos pillantásokat. Öltözéke most is magán viselte családjának elegáns, sötétkék és vajszínű árnyalatait, meglepetésükre azonban aranyló ékszerek és kiegészítők helyett inkább az Organákra jellemző, ezüstös színeket és ötvözeteket választotta. Egyetlen testőre állt csak mellette, apja vagy családjának többi tagja nem mutatkozott a társaságában. Az arca békés volt, mégis szomorú, Aayla pedig akaratlanul is némi szánalmat érzett iránta.
Változott a zene üteme, ezért minden fej újra a folyosó felé fordult. Prestor szenátor jelent meg az ajtóban, és a körülmények ellenére higgadtnak és boldognak tűnt. Úgy indult meg leendő arája felé, hogy egy pillanatra se vette le róla a szemeit. Ahogy melléje ért, a szokásokhoz hűen meghajoltak egymás, majd a pap előtt is. A szenátor óvatosan hátrahajtotta a hercegnő fátylát, és egymásra mosolyogtak. A pap egyik segédje egy selymes szalaggal finoman összekötötte a pár 1-1 kezét egymással.
– Ez jelképezi, hogy összekötik az életüket – súgta oda halkan Stass Allie a padawannak, aki egy aprót bólintott.
Ezt követően a pap egy számukra idegen nyelven kezdett el imádkozni, melynek néhány szavát vagy rövidke mondatát az alderáni vendégek a megfelelő helyeken maguk is hangosan elismételtek. Az egyik segéd egy díszes serlegbe töltött egy keveset a bolygó egyik népszerű exportcikkének számító, zamatos vörösborból, mellyel a házasulandók óvatosan megkínálták egymást, és ittak 1-1 kortyot.
A pap ismét a helybéli vallás nyelvén beszélt, a tömeg pedig ezúttal a jegyespárral együtt mondta a szöveget a galaktikus, közös nyelven.
– Veyari toruun ka’thesh, doraan’kai ven tol.
– Két szív összeköttetik, és a fény ösvényére lép.
– Sha’riin varo esseth, jeyar taluun or.
– Egységben szárnyal, harmóniában kitart.
– Thalai ven’riss, moruun dara’kai.
– Legyenek a csillagok a tanúi, örökké figyelőn!
– Eshaan vey tor, shara’thul ai.
– Szent a kötelék, megtörhetetlen és igaz.
– Tovaari sha’ren, tovaari kai’thesh.
– Együtt lélekben, együtt erőben.
– Alariin tovaari, alariin shaal.
– Örökké együtt, örökké egymáséi.
– Alariin… – gondolta Aayla, ahogy kihallotta a szövegből, melyik szó nagyjából milyen kifejezésnek felelhet meg a Köztársaság közös nyelvén. – Milyen szép hangzású szó…! – pillantott fel mesterére, aki békésen nézte a ceremóniát.
– Breha Miluri Talebian, az Organa-ház leánya, elfogadod-e törvényes hitvesedül az itt megjelent Bail Prestort? – kérdezte végül a pap.
– Fogadom, hogy egészségben, betegségben, örömben és bánatban hűséges házastársa leszek, és holtomig vagy holtáig el nem hagyom őt – felelte a hercegnő.
– És te, Bail Prestor, elfogadod-e törvényes hitvesedül az itt megjelent Breha Miluri Talebian Organát?
– Fogadom, hogy egészségben, betegségben, örömben és bánatban hűséges házastársa leszek, és holtomig vagy holtáig el nem hagyom őt – mondta lágy, kellemes hangon a fiatalember is.
– Az Alderaan egyháza által rám ruházott hatalomnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket! – jelentette ki fennhangon a pap. – Megcsókolhatod a menyasszonyt! – bólintott a vőlegénynek.
A szenátor közelebb lépett és óvatos, illendő csókot lehelt Breha ajkaira. A vendégek közül sokan lábujjhegyre emelkedtek, hogy láthassák a különleges pillanatot, míg mások saját törvényeik vagy szokásaik értelmében szemérmesen eltakarták a szemeiket.
Aayla az ifjú pár csókja láttán megremegett, akaratlanul is előbuggyantak a könnyek. Szomorúan nézte őket, boldog egymásra találásukat, életük hivatalos összekötését, és úgy érezte, menten megszakad a szíve.
– Ezt akarom…! – motyogta néma ajkakkal. – Ezt akarom…! – gördültek le a könnycseppek az orcáján.
Mivel diszkréten félrehúzódva álltak, senkinek nem tűnt fel a sírdogáló twi’lek leány, mégis gyorsan megtörölte a szemét. Összetéveszthetetlen mozdulata azonban felkeltette mestere figyelmét, aki mellette állt.
– Miért sírsz, padawan? – kérdezte váratlanul Adi Gallia halkan.
– Nem sírok – hazudta Aayla. – Csak… csípi a hideg levegő az arcomat…
A nő nem faggatta tovább, a tekintete pedig visszasiklott a ceremónia felé. A pap helyét ezúttal Organa főtanácsos vette át, akinek biccentésére a folyosó felől megindult négy testőr az uralkodói jelvényekkel. Egy látványos, bordó, gyönyörűen hímzett palástot hoztak kimért, szertartásos lépésekkel, mögöttük pedig egy-egy párnán a királynői korona és jogar közeledett. Breha fejéről óvatosan lesegítették az addig viselt fátylat és virágkoszorút, a hercegnő pedig izgatottan, kipirult arccal figyelte a közeledő kíséretet. Az aranyló koronát maga nagybátyja illesztette a fejére, a vállára pedig felsegítették a palástot is. Csokrát a jogarra cserélte, és bizakodva felpillantott újdonsült hitvesére. Organa főtanácsos is elmondott egy rövid imát, majd fennhangon bejelentette:
– Éljen I. Breha királynő és Bail Prestor, Organa hercege!
A vendégek lelkesen elismételték, és üdvrivalgásban törtek ki, de Aldera utcáiról is felmorajlott a tömeg, ahogy a közvetítést kivetítőkön nézve ők is meghallották a bejelentést.
– Felvette a hitvese nevét! – suttogta egy női hang lelkesen a jedik mellett, miközben mindenki tapsolt.
Aayla körbenézett, és megpillantotta Mina Bonterit, aki korábban a fogadáson már bemutatkozott leendő kollégájának.
– Én mondom, ez igazán haladó gondolkodásmódra vall! – helyeselt mellette egy másik vendég.
– Kíváncsi vagyok, a Szenátusban milyen álláspontot fog képviselni – fontolgatták már az ifjú herceg későbbi munkáját, ahogy a házaspárral együtt a tömeg visszaindult a bálterembe.
A királynő és férje elfoglalta a helyét a számukra kialakított, bordó bársonnyal borított emelvényen, a vendégek pedig egyenként, sorban tiszteletüket tették előttük, és átadták jókívánságaikat. A kísérőik az arra kijelölt helyre helyezték a saját bolygójukat vagy kultúrájukat képviselő nászajándékokat, majd félreálltak, hogy teret adjanak az utánuk következőknek. A teremben hosszú asztalok kínáltak helybéli finomságokat és italkülönlegességeket, az állófogadás pedig jó alkalmat biztosított arra, hogy a vendégek megismerkedjenek egymással.
– Őméltósága, Sheev Palpatine főkancellár és őfelsége, Amidala királynő a Naboo bolygóról! – olvasta a következő neveket a trón mellett álló testőr, és a Köztársaság fejének neve hallatán mindenki egy pillanatra elnémult.
Köztudott volt, hogy a főkancellár is a Naboo bolygóról származott, nem volt hát szokatlan, hogy annak uralkodója társaságában mutatkozott. A királynő arca azonban fiatal volt, alkata törékeny, és nem lehetett idősebb Alderaan ifjú királynőjénél sem. Breha és Bail illendő főhajtással köszöntötte mindkettejüket.
– Satine Kryze, Kalevala hercegnője, a Mandalore-ról!
– Nocsak! – jegyezte meg Ki-Adi-Mundi csodálkozva a gyönyörű, szőke ifjú hölgy láttán, és maga Quinlan is kíváncsian kiemelkedett a tömegből, hogy szemügyre vehesse a jövevényt.
Aayla figyelmét nem kerülte el a közjáték, és kicsit aggódott, hogy a férfinek talán tetszettek a hozzá hasonló kisasszonyok.
– A Mandalore hallatán nem egy ilyen békés, pacifista teremtés az, akire számítottam volna… – jegyezte meg Windu mester.
– A Mandalore népe épp eleget szenvedett, hogy végre új alapokra helyezzék a kormányzásukat és elindulhassanak a béke, a fejlődés és gyarapodás útján – állapította meg Depa Billaba.
Kryze hercegnő visszafogottan üdvözölte az új királynőt, majd félrehúzódott, úgy tűnt, ő nem sokakat ismert még a társaságban. Az utána következő szenátorok és nemesek azonban sorra köszöntötték őt is, és igyekezték bevonni a társalgásba.
– Szólítjuk Aayla Secura jedi padawant! – harsant fel a testőr hangja, ahogy a hosszú vendégsereg végére értek, és ritkulni kezdett a tömeg.
Aayla összerezzent, már szinte el is felejtette, hogy az eseményen az ő neve is felmerülhet majd. A jedik szétnyíltak körülötte, hogy utat engedjenek neki. Igyekezte összeszedni minden bátorságát, ahogy megindult a friss pár felé, Breha királynő pedig széles mosollyal igyekezte biztatni őt. A tömeg kíváncsian nézte az elegáns, megszokottól eltérő színű, mégis ismerős szabású ruhát rajta. A növendék megállt az emelvény előtt, és amennyire sérülése engedte, meghajolt. Breha felállt és az egyik testőre kíséretében óvatosan lesétált hozzá a lépcsőkön.
– Drága padawan! – kezdte. – Szavakkal nehéz lenne kifejezni, mennyire hálásak vagyunk a hősies, önfeláldozó magatartásáért és minden segítségéért, mellyel bennünket támogatott azóta, hogy megérkezett szeretett bolygónkra. Nemcsak a hitvesem és az én életemet mentette meg, de az udvar számos más tagjáét, köztük olyanokét is, akik most is itt vannak közöttünk – utalt vissza az előző támadásra Breha. – Hálás vagyok az isteneinknek, hogy közénk vezérelte önt, és a legnagyobb büszkeséggel nyújthatom át ezt a szerény kitüntetést – fordult a testőr felé, aki egy bársonypárnán egy fémes, korong alakú medaliont őrzött. – Aayla Secura, Alderaan úrnője, köszönünk mindent! – tette hozzá, ahogy a nyakába akasztotta a medált.
Aayla igyekezte úgy mozgatni a lekkuit, hogy megkönnyítse a dolgát, majd köszönetképpen ismét meghajolt és félreállt.
Breha ezúttal a tömeg felé fordult.
– Hálásan köszönjük még egyszer, hogy velünk voltak ezen a csodálatos napon! Kérem, érezzék jól magukat! – mondta, majd ahogy Bail melléje lépett, elfogadta annak karját, és a halkan felcsendülő zenére eljártak egy elegáns táncot.
Aayla meghatódva nézte őket, a forgatagban pedig lassan az időérzékét is elvesztette. A teste eddig kitartott, most azonban kezdte érezni, hogy eluralkodik rajta a bágyadtság. Úgy gondolta, jobb, ha kilép kicsit a szabadba, hátha a friss levegőtől jobban érzi majd magát. Sokan követték a példáját, a vendégek kisebb-nagyobb csoportokban sétálgattak a kertekben, ismerkedve, új kapcsolatokat építgetve.
Meglepetésére a korlátnál megpillantotta Ishkan herceget, ahogy az utcán ünneplő tömeget figyelte.
– Fenség… – köszöntötte, ahogy odaballagott hozzá.
A fiatalember biccentett, ahogy észrevette őt, és aggódva végigmérte. Látta rajta, hogy sápadt, és felkötött karja sem kerülte el a figyelmét.
– Meghalhatott volna – mondta végül, hosszú hallgatás után.
– Talán…
– Miért tette?
Aayla tekintete félre siklott és a távolba pillantott mellette, ahogy erőtlenül megmarkolta a korlátot.
– Számunkra azt tanítják, hogy a halál csak a létezés egy újabb állomása… Az Erő örök körforgásának egy része.
– Nem is gyászolják a halottaikat?
– De igen… És nehezebb is feldolgozni az elvesztésüket, főleg, ha az értelmetlenül történik – vallotta be a padawan, és újra eszébe jutott Qui-Gon mester halála.
– Fordított helyzetben… megtette volna értem is?
– Azt hiszem… igen – felelte némi töprengés után Aayla.
A herceg megmaradt testőre, Arsen utazóköpenyben kilépett az épületből, és találkozott a tekintetük.
– Elmegy?
– Nincs maradásom… – felelte Ishkan. – Nincs már semmi, ami idekötne.
– Mihez fog kezdeni?
A férfi szobormereven bámult a messzeségbe.
– Annyi hasznosat kezdhetne az életével! – mondta végül a lány. – Szolgálhatná ezt a népet… – mutatott végig az Aldera utcáin hömpölygő tömegen. – Vagy bármelyik másikat.
– Túl sokat feltételez rólam. Nem vagyok jó ember.
– Talán… de azt hiszem, senki sem az igazán.
A herceg arca fakó volt, ahogy feléje fordult, de mintha némi megnyugvás tükröződött volna rajta.
– Ég önnel, kisasszony! – mondta végül. – Vigyázzon magára!
– Ka’ta… – búgta a lány népének sajátos akcentusával, és megemelte a bal lekkuját, ami az elköszönés jele volt a köreikben.
A herceg szája szegleteiben mintha aprócska mosoly kelt volna életre, de nem szólt, csak udvariasan fejet hajtott előtte, majd méltóságteljesen távozott.
*Ka’ta (twi’lekki): Viszontlátásra! / Ég veled!
0 hozzászólás