Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 37. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 37. fejezet ~

A csipkézett hegycsúcsokkal körülvett, völgyben hosszan elterülő fővárosban megült a hideg a talaj közelében. Az ég tiszta volt és felhőtlen, az égen tündöklő csillagok millióival, gyakorlott helybéliek azonban még teleszkópok nélkül is meg tudták volna mutatni az Alderaan-rendszer többi bolygójának helyzetét közöttük. Olykor-olykor libbent egyet az esti szél, ám a levegő már önmagában olyan kellemetlenül hideg volt, hogy az csontig hatolt mindenkiben, aki a kelleténél több időt töltött a szabadban.

Aayla hiába viselt több rétegnyi ruhát, harisnyát jedi köpenye alatt, még így is dideregve lépkedett a hóban, mely ropogott a csizmája alatt. Érezte, hogy köpenye egyre nehezebb és nehezebb, ahogy átnedvesedve húznia kell a földön maga után. A palota munkásai, droidjai igyekezték rendben tartani az épületeket körülvevő kerteket, eltakarítva a frissen hullott havat legalább a kövezett ösvényekről, de a hó ezúttal is sűrű pelyhekben hullott, újra és újra betakarva a már megtisztított útvonalakat. A lány felpillantott az égre, a palota őket körülvevő, alacsonyabb-magasabb épületeire, melyekben a sötétedés miatt itt-ott már fény gyúlt, és nagyot sóhajtott. Volt valami békés abban, hogy a nagyváros zaja odáig nem ért el, és csak lépteik zaja töltötte be a levegőt.

Nem volt egyedül. Testőrök egész hada kísérte a leendő királynőt, ahogy Bail Prestor tanácsosba karolva elsőként merészkedett ki a szabadba az ellene elkövetett merénylet óta, és tisztes távolságból kísérte őt két új udvarhölgye, Kimika és Bikki is. Mindannyian vastag, prémes kabátok alá bújtak, hosszú, uszályos szoknyáikat vonszolták maguk után. Prestor tanácsos jóval magasabb volt, mint a hercegnő, szinte szoborként tornyosult föléje, de finoman segítette őt és el-elkapta, ha Breha csizmája meg-megcsúszott a hóban. Zavartan nézték egymást egy-egy ilyen kínos pillanatban, a másik iránt érzett vonzalmuk azonban már külső szemlélő számára is tagadhatatlan volt. A férfi úriemberként támogatta, kísérte őt, ahová csak tudta, Breha pedig szemérmes pillantásokkal hálálta meg a jóságát.

Aayla mosolyogva nézte őket, de a szíve legbelül mégis fájt. Szeretett volna ő is így lépkedni a mesterével, kéz a kézben, egymáshoz simulva, melengetve a másikat a hidegben, de tudta, hogy hiába reménykedik. A férfi nem volt rideg vele, épp ellenkezőleg, nem vonta meg tőle a figyelmességet és kedvességet, de egyre kevésbé érezte úgy, hogy kislányként babusgatja, istápolja őt: Quinlan gyakran inkább tett egy lépést hátra, mintha hagyni akarta volna, hogy önállóságában kibontakozzon.

Vos most is ott sétált az udvarban, illendő távolságból követve a hercegnőt és kíséretét. A lehelete halovány, fehér felhőcskét vetett, de éberen figyelt, nem leselkedik-e bármilyen veszély. Aayla elvigyorodott, az Erőn keresztül ugyanis érezte, hogy a férfi borzasztóan fázik, de igyekezte semmi jelét nem adni ennek.

– Ymashena, ymashena’bou, ymashenaat, ymashena’irr… – mondogatta magában halkan.

– Hánynál jársz? 140-nél? – nevetett Aayla, ahogy odalépdelt mellé.

– Már harmadjára kezdem újra… – vallotta be Quinlan.

Bevett szokásuk volt testedzés vagy meditáció közben a közösen megtanult idegen nyelveken a számolást, különböző kifejezéseket ismételgetni, hogy az még jobban rögzüljön bennük. Mivel a Köztársaság fővárosában és a Jedi Templomban éltek, a galaktikus közös nyelv volt mindkettejük anyanyelve, a korábbi kalandjaik során tapasztalt kellemetlenségek miatt igyekezték azonban a főbb nyelveket legalább társalgási szinten elsajátítani. Együtt kezdték hát el tanulni a twi’lek faj saját nyelvét, a twi’lekit, melyet azóta mindketten elég jól értettek.

– Fázol… – jegyezte meg Aayla.

– Remélem, nem sokáig andalognak már – pillantott a férfi fáradtan a párocska felé. – Ez a hideg amúgy sem tesz jót a hercegnő legyengült szervezetének…

– Nem biztos – fonta össze maga előtt a karjait a lány a köpenyének bő ujjába rejtve. – Venkes doktor említette egyszer, hogy az Urthha bolygón a szülők gyakran kiteszik a téli időszakokban a csecsemőket a szabadba, mert a hideg levegő állítólag segít erősíteni a tüdejüket és az immunrendszerüket, és nyugodtabban is alszanak tőle.

– Micsoda barbár szokás…! – pillantott feléje megütközve Vos, tanítványa azonban csak nevetett. – De ha már a gyerekek így szóba kerültek…

Azzal köpenye mélyére nyúlt, és egy kis csomagot húzott elő.

– Bontsd ki! – biztatta.

Aayla csodálkozva forgatta a szerény kis ajándékot.

– Míg az Antillesekkel cseverésztél, elugrottam a főváros kereskedelmi negyedébe és űrkikötőjébe – folytatta Quinlan. – Látni akartam, a lakosság hogyan éli meg a helyzetet.

– Mire jutottál? – kezdte el bontogatni a csomagot a lány.

– A lakosok… nyugtalanok – vallotta be mestere. – Türelmesen állnak sorban a hidegben az import árukért, de sok kereskedőház így is zárva van. Aggódnak a bolygó sorsáért, és a hercegnőért, ahogy a beszélgetéseikből hallottam, de a saját boldogulásukért egyelőre nem…

– Az Alderaan fő exportcikke a bor, a luxus- és a kézműves termékek, valamint a kultúra… Ezekkel viszont nem lehet jól lakni – bólintott Aayla.

– Amíg egy-egy bolygó nem önellátó, mindig rá lesz szorulva az import árukra. Az Alderaan lakosai békében és jólétben éltek eddig, emiatt pedig nem nagyon ismerték az éhezés fogalmát. Nem lenne jó megvárni, míg eljön ennek az ideje…

– Úgy sejted, Houri tanácsosnak hátsó szándékai vannak?

Mielőtt azonban Vos válaszolhatott volna, a lány csodálkozó hangot hallatott. A férfi elmosolyodott. A csuklásszerű, meglepett hikkantás a twi’lek fajra jellemző, biológiai sajátosság volt, mely genetikailag kódolva volt az egyedekben még akkor is, ha azok saját kulturális közegüktől távol nevelkedtek. Aayla se nőtte ki sosem, és azon ritka alkalmakkor, amikor előtört belőle, egyszerűen bájosnak tűnt tőle.

– Mi ez? – forgatta a lány csodálkozva az ajándékot.

Széthajtogatva térdzokninak tűnt.

– A kereskedői negyedben találtam – vette ki a kezéből Quinlan, majd lehúzta növendéke fejéről a csuklyát, szabaddá téve a lekkuit. – Eredetileg kislány harisnya – vallotta be, ahogy ujjaival felgyűrte, majd óvatosan a lány fázó agynyúlványaira húzta őket. – Elég furán is nézett rám az eladó, hogy mit turkálok a női meg lányka harisnyák közt… De mikor azt mondtam, hogy a lányomnak kell, máris kedvesebb lett – vigyorodott el.

– Nem csodálkozott rajta, hogy jediként lányod van? – kérdezte Aayla, és fülkúpja végéig elpirult, ahogy a férfi a lekkukon igazgatta a harisnyákat.

A nyúlványok népének rendkívül érzékeny szervei voltak, gyöngéd érintésük, cirógatásuk pedig nyugtató, vagy akár izgató hatással is lehetett rájuk. Érezte, hogy hevesen ver a szíve, Vos pedig még kívánatosabbnak tűnt számára, mint általában.

– Ugyan! – legyintett Quinlan, ahogy elkészült. – Bárkin lehet ilyen egyszerű köpeny…!

– Ez nem egy egyszerű köpeny – igazgatta meg rajta a ruhát Aayla. – Ez a legcsinosabb köpenyed! – nézett fel rá mohón.

Hálásan megfogta a férfi kezét, és gyöngéden az arcához érintette. Népe nonverbális kommunikációját nehéz volt úgy elsajátítani, hogy nem köztük élt, de olykor felvillantak előtte pillanatok, képek a Jedi Templom előtti életéből, ahonnan emlékezett rá, hogy ezek a finom, kedves gesztusok mit is jelentettek.

– Köszönöm – mondta lágyan.

Csendben nézték egymást, míg gyöngyöző kacajra nem lettek figyelmesek. A hang irányába fordultak, és látták, hogy a hercegnő egy havas hintán üldögélt, Prestor tanácsos pedig óvatosan meg-meglökte őt. A hinta tartókeretéről mindkettejük fejére hullott a finom, porszerű hó, de úgy tűnt, remekül szórakoznak.

– Fel fog fázni…! – léptek oda a jedik az udvarhölgyek mellé, Bikki azonban megrázta a fejét.

– A tanácsos odaadta neki a sálját, azon ül – felelte.

A hercegnő nem erőltette meg magát, úgy tűnt, érezte kísérete aggodalmát, ezért egy idő után maga fékezett le a hintával. Prestor tanácsos odahajolt hozzá, és a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse, Breha azonban, miközben felállt, egy gyors csókot lehelt a férfi ajkaira.

A palota épületegyüttesének egyik erkélyéről, a félhomályból egy magas, délceg alak nézte őket. Amikor azonban valaki egy prémes takarót terített a hátára, meglepetten felpillantott.

– Bácsikám…! – nézett fel az érkezőre, Bail Antilles egykori szenátor azonban csak bólintott.

– Nem akartam, hogy megfázz, Ishkan…

Csendben nézték az ifjú párt, a herceg pedig némi hallgatás után megkérdezte.

– Szereti… őt?

– Úgy tűnik, igen – felelte nagybátyja. – Bail Prestor jó ember. Méltó társa lenne Brehának.

Unokaöccse leszegte a fejét.

– Te is az lettél volna – tette hozzá a férfi. – Sosem mondtad el, mi volt az oka annak, hogy aznap nem kísérted el őt Coruscantra – pillantott rá kíváncsian.

Ishkan herceg nem felelt, csak lopva fázó testőreire nézett, akik távolról ugyan, de most is ügyeltek a biztonságára. A tagbaszakadt Arsen idegesen topogott csak a hidegben, a szőke Zuri azonban többször is betegesen köhögött egyet.

– Zuri… rosszul lett… – mondta csendesen, és leszegte a fejét, a szemeiben pedig mintha a szégyen csillant volna meg.

Nagybátyja némán nézte őt, a tekintete pedig a testőrre vándorolt, majd együttérzően megszorította a vállát, és inkább beinvitálta őt a melegre.

Közben a hercegnő is engedett a kérésnek, és hagyta magát visszakísérni ideiglenes lakosztályába. A testőrök pironkodva mertek csak ránézni a csókot követően, a két udvarhölgy és jedi arcáról azonban udvarias derültség volt leolvasható.

– Jó éjt, fenség! – hajtott fejet Breha előtt a tanácsos, és búcsúzóul megcsókolta kezét.

– Jó éjt! – rebegte a hercegnő, és egészen addig nézte távolodó alakját, míg az el nem tűnt a folyosó félhomályában.

Sikítva, kalimpálva ugrált be a helyiségbe, és boldogan magához ölelte két udvarhölgyét, akik kacagva tűrték a szokatlan érzelemmegnyilvánulást. Kézen fogta őket és a számára kijelölt hálószobába futott velük, jedi vendégeik pedig magukra maradtak.

Aayla felpillantott a mesterére.

– Ki ne mondd! – figyelmeztette vigyorogva.

– Agyrém… – csóválta meg a fejét a férfi.

– Nem is igaz! – nevette el magát jóízűen tanítványa. – Olyan csodás lehet szerelmesnek lenni, és tudni, hogy viszont szeret minket valaki! – tette a szívére a kezét. – Ráadásul csókolózni…! – sóhajtotta.

Vos nem felelt, csak lehajította magáról a hóesésben elázott köpenyét és megborzongott, bár Aayla nem tudta, a csók gondolata vagy a hideg miatt.

– És te milyen jól csókolsz…! – gondolta pajzán vigyorral az ajkain.

Berakta a szárítóba nedves ruháikat, majd mindketten visszavonultak aludni.

***

– Nem rajongok az ötletért – jegyezte meg Organa főtanácsos. – Szerintem túl korai lenne.

Szerény létszámú hallgatósága a tanácsteremben bizonytalan pillantásokat váltott egymással.

– Ne értse félre, ifjú barátom! – lépett oda az idős férfi Bail Prestorhoz, és megverette a vállát. – Szívből örülök, hogy hajlik hivatalosan is elvállalni a bolygó galaktikus szenátorának tisztségét!

A fiatalember szerénykedve elmosolyodott.

– Egyszerűen csak attól tartok, kockázatos lenne egy ilyen komoly, társasági eseményt szervezni azok után, ami a hercegnővel történt.

– De ez jelezhetné, hogy az elsődleges krízishelyzet elhárult – érvelt az egyik titkár.

– Igen, a helyi és bolygóközi befektetők megbizonyosodhatnának róla, hogy az Alderaanon helyreállt a rend, és a pénzük immár újra biztonságban van – tette hozzá egy másik tanácsos.

– Egy fogadás, melyen bemutatják a bolygó leendő, új szenátorát, és amin a trónörökös hercegnő is támogatásáról biztosítja a jelentkezőt, azt sugallná támogatóink és ellenfeleink felé is, hogy a hatalom stabil lábakon áll – értett egyet az előző felszólalókkal Bail Antilles is. – Őfensége utána szeretne beszédet intézni a lakosság felé is.

– Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a biztonságáról gondoskodjunk!

– Sikerült már izolálni azoknak a nevét, akik a hercegnő környezetéből a mérgezésért felelősek lehettek? – kérdezte Riekan tanácsadó.

Paniz Celchu, a helyi Holonet-hálózat vezetője feszülten összenézett a fiával.

– A palota minden lakója és dolgozója átesett a biztonsági átvilágításon, és senki részéről nem merült fel ennek a gyanúja – felelte. – Most azt vizsgáljuk, hogy az inas és a szobalány, a jedi követek támadói kikkel állhattak kapcsolatban.

– Sajnos mindkettő megtagadta a vallomástételt – sóhajtotta Kev Rantis, az igazságügyi miniszter.

– Azt a szakértői elemzés kiderítette, honnan származott a méreg – jegyezte meg Quinlan Vos, aki tanítványával szintén jelen volt a tanácskozáson. – Olyan személyt kell keresnünk a környezetükben, akiknek bolygón kívül is lehettek kereskedelmi vagy alvilági kapcsolatai, és volt pénze és lehetősége egy ilyen ritka szert megvásárolni és behozni az Alderaanra.

Döbbent pusmogás kelt életre a helyiségben, a főtanácsos azonban leintette őket.

– Mit javasol, Vos mester? – kérdezte.

Aayla a mesterére pillantott. Látta, hogy gondterheltek a vonásai. Az új szenátusi képviselő kérdése a jelek szerint eldőlt, és a hercegnő is párt talált magának, így az esküvőt sem kellett teljesen lemondani, csupán elhalasztani. A merénylők személye és a felbujtók indoka azonban még mindig homályba burkolózott, amit sikertelenségként éltek meg mindketten. Rég volt, hogy a Tanáccsal egyeztettek, és Aayla sejtette, hogy az esetleges számonkérés vagy fejmosás elkerülése érdekében hanyagolták a rangidős mestereket. Tudták, hogy addig nem tekinthetik teljesítettnek a megbízást, míg a fenyegetést maradéktalanul meg nem szüntetik.

– Látva a nép aggodalmát a bolygó sorsát és a trónutódlást illetően… – kezdte Vos -, valóban sokat jelentene, ha a hercegnő szónoklatot idézhetne a nép felé. Egy nagy rendezvény azonban, melyre sok látogató érkezne, felesleges veszélynek tenné ki őt… és önöket is – nézett végig a teremben jelen lévő férfiakon és hölgyeken. – Hiába erősítették meg a palota testőrségét és vizsgáltak meg mindent és mindenkit, mostanra egyértelművé vált, hogy bárki is próbált ártani a hercegnőnek, semmibe veszi az Alderaan fegyverekhez való, kulturális hozzáállását, és játszi könnyedséggel ki tudná játszani a fegyvertelen testőrség tagjait. Még ha állandóan a sarkában járnánk is, a tanítványommal egyedül nem tudnánk elhárítani egy esetleges, fegyveres támadást.

– Ebben az esetben van egy javaslatom – csendült fel egy kellemes férfihang a tanácsterem ajtajából, aminek hallatán mind megfordultak.

Ishkan Antilles herceg lépett be épp, két testőrének kíséretében. Quinlan kínosan megborzongott, Aayla arcára azonban mosoly kúszott.

– Bácsikám… – biccentett a fiatalember Bail Antilles egykori szenátor felé, majd a tekintetét határozottan Prestor tanácsosra szegezte, aki szigorúan nézte őt. – Ignas bácsi – hajtott fejet Organa főtanácsos előtt. – Bárki is próbált ártani a hercegnőnek, azért tette, hogy engem juttasson hatalomra – kezdte. – Ha azonban én is megjelenek az eseményen, nem lesz bátorságuk támadást intézni ellene, mert azzal azt kockáztatnák, hogy engem is megsebesítenek.

A teremben jelen lévők meglepetten összenéztek, és kíváncsian méregették a herceget. Maga Prestor tanácsos ábrázata is megenyhült valamelyest a javaslata hallatán.

– Apád utasítása ellen cselekednél és veszélynek tennéd ki magadat egy ilyen húzással – mondta végül nagybátyja, némileg aggódva.

– Breha eddig egyedül viselte a korábbi támadás és fenyegetettség terhét – felelte Ishkan. – Ideje, hogy az Antilles-ház legidősebb hercegeként osztozzak vele ebben.

Organa főtanácsos helyeslően bólintott, és bizakodó mosoly kúszott a többi képviselő ajkaira is.

*Ymashena, ymashena’bou, ymashenaat, ymashena’irr: 140, 141, 142, 143 (twi’leki)

~ Következő fejezet ~