Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 36. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 36. fejezet ~

Quinlan jó ideje várakozott már Yak Houri tanácsos irodájának fogadótermében. A helyiség hűvös volt és visszhangzott az összekötő folyosótól, melyen jöttek-mentek a kereskedelmi tanács különböző dolgozói, követei, lépteik zaját pedig úgy felerősítette az épület kupolás, üvegmennyezetes szerkezete, mintha csak egy rideg barlangban lettek volna. A férfi összefonta maga előtt a karjait köpenyének bő ujjában, amivel magát is próbálta némileg melegen tartani.

Csendben nézegette a dekorációt, mely minden bizonnyal magán viselte az iroda stílusjegyeit is, mert annyira élesen eltért a palota és a tanács más épületeitől, azok berendezéseitől. Húsos, sötétzöld levelű, buja cserepes növények álltak az ajtók mellett és a sarkokban, vagy lógtak alá a falakról, a faberakásokat a sötétbarna és az arany árnyalatai díszítették. Vitrinekben különféle vázák, tálak sorakoztak, az Alderaan kulturális szokásaitól eltérően az egyikben még egy embermagasságú lándzsa és több kisebb, csillogó szúrófegyver is ki volt állva. A galaktikus közös nyelven apró táblácskák jelezték, mely bolygóról származnak, akár csak egy múzeumban, Vost pedig különleges bizonytalanságérzet fogta el, minél tovább szemlélte őket.

Kisvártatva sietős cipőkopogásra és ruhasuhogásra lett figyelmes, ezért a folyosó felé pillantott, ahol hamar fel is bukkant Houri tanácsos, ahogy néhány kísérője bizalmasan próbált szót váltani vele, de ő idegesen pisszegve leintette őket. A férfi döbbenten megtorpant, ahogy látogatóját észrevette, és riadtan elkapta a tekintetét, mintha csak attól tartott volna, valamilyen titka máris lelepleződött előtte.

– Houri tanácsos – köszöntötte őt Quinlan egy igazán szerény biccentéssel. – A komon keresztül lehetetlen volt elérni az irodáját – intett a fejével az ajtó felé. – Reméltem, így végre beszélhetünk.

Tisztában volt vele, hogy a tanácsos nem tudott úgy belépni az irodájába, hogy mellette ne haladna el, és látszólag Houri is rájött, hogy nem kerülheti el a találkozást, még ha az nem is volt az ínyére. Egy apró, kínos vigyor villant az ajkain, majd kényszeredetten az ajtaja felé intett, melyet egyik kísérője kinyitott a falra szerelt kapcsolótáblával. Mindketten beléptek, de a tanácsos kísérete odakinn maradt.

– Miben állhatok a rendelkezésére? – kérdezte Houri, ahogy bizonytalanul megindult az asztala felé.

Quinlan körbenézett. Jól sejtette, a helyiség hasonlóképpen volt berendezve, mint fogadócsarnoka.

– Igazán elismerésre méltó ízlésre vall az irodájának képe – mondta végül kicsit álmatag hangon. – Ez a sok, gyönyörű növény azt a benyomást kelti a látogatókban, mintha valami dús dzsungelben lennénk…

Houri feszülten figyelte minden szavát, majd pislogás nélkül leült az asztala mögé, mely némi biztonságérzetet nyújtott számára.

– Valóban…

A jedi szórakozottnak tűnt számára, sápadtsága, arcának beesettsége pedig azt sugallta, könnyű célpontja lehetne bármilyen támadásnak. A férfi keze óvatosan megindult az asztal egyik fiókja felé, de mielőtt kihúzhatta volna azt, Quinlan folytatta, ami kizökkentette a koncentrációból.

– Organa főtanácsos úr segítségével lehetőségem nyílt áttekinteni az államapparátus működésére vonatkozó adatokat. A jelenlegi krízishelyzet megköveteli, hogy Alderaan népének biztonsága érdekében minél hamarabb helyreálljon a rend.

– Krízishelyzet, Vos mester? – kérdezte különös hangsúllyal Houri. – A kútba esett esküvő és trónutódlás kérdése, valamint az új szenátor kijelölése valóban kényes kérdés, de a bolygó mindennapjai nincsenek igazán veszélyben.

– Az ön kereskedőházain keresztül beáramló árucikkek visszatartása és lassú forgalomba hozatala nem ezt sugallja – jegyzete meg még mindig semleges hangon a jedi.

– Ugyan, tiszteletreméltó jedi mester! – tárta szét a karjait a tanácsos, és alattomos vigyor terült szét az arcán. – Visszatartás? Lassú forgalomba hozatal? Aligha! Ezek csupán… közbeiktatott biztonsági lépések. Meg kell győződnünk róla, hogy a neimoidiak által irányított, Galaktikus Kereskedelmi Szövetség termékei megfelelő minőségűek-e Alderaan polgárai számára!

– Furcsa – jegyezte meg Quinlan, sötét szemei pedig úgy meredtek Hourira, mint ragadozóé a prédájára.

Nem felejtette el, hogy a férfi milyen gyalázatos szavakkal illette korábban többször is a tanítványát.

– Eddig nem volt szükség az ilyen alapos ellenőrzésekre?

– Aki kereskedelemmel foglalkozik, tudja, hogy a piacon a helyzet folyamatosan mozgásban van – felelte Houri.

– Akárcsak az Erő… – pillantott ki mögötte a széles ablakon Quinlan fáradtan.

– Az Erő… Az ilyen mítoszok és homályos féligazságok az olyanoknak valók, mint amilyenek a jedik.

– Ön laikusként szokatlanul sokat tud rólunk, jedikről.

– Amikor ez az egész szomorú helyzet kialakult, sejtettük, hogy jedik útján akarnak majd minket más belátásra kényszeríteni – felelte a tanácsos, és hátradőlt a székében. – Megtettem a szükséges lépéseket, hogy ne érjen felkészületlenül az érkezésük.

Vos leszegte a fejét.

– Houri tanácsos, járt már ön a Shili nevű bolygón?

– Még csak nem is rémlik a neve – rázta meg lemondóan a fejét a férfi, majd lenyomott egy gombot az asztalának konzolján, mely aktivált egy halovány kéken derengő hologramot, ami tölcsérszerűen kiemelkedett az asztal lapjából.

Beütötte a planéta nevét, mintha kíváncsi lenne annak elhelyezkedésére.

– Néhány parszeknyire található az Ord Mantelltől… Szerény, kevéssé fejlett bolygó – folytatta a jedi monoton hangon. – A lakói egyszerű halászok, vadászok, gyűjtögetők… a galaktikus léptékű civilizációs ranglétrának egészen az alján helyezkednek… Természetközeli, békés lények – lépett oda lassan a szoba egyik sarkában álló, páncélos katona kiállított szobrához, melyen olyan ezüstösen fénylő páncélzat csillogott, akárcsak korábban az Antilles-ház tagjait védő katonaságon.

Hosszú, szinte embermagasságú lándzsát tartott az egyik markában és pajzsot a másikban, mindkettő tehetséges fegyverkovácsok munkájának tűnt.

– Számos beavatási szertartásuk van, melyek segítségével a fiatal egyedeik a felnőtté válás rögös útján elindulnak… akárcsak szent állatuk, melyek elejtése vagy elkészítése nagy dicsőség és ritka kincs számukra. Az egyik ilyen… a mabu hal – pillantott lopva a tanácsos felé Quinlan, de az mozdulatlanul ült, és némán bámulta a kivetülő hologramot, melyen a hat kis holddal körülvett bolygó forgását nézte. – Rendkívül ízletes húsú hal, mely csak az év egy bizonyos időszakában, a nyári évszak utolsó heteiben található meg a bolygó vizeiben. Kifejlődnek, elhintik saját magjaikat és rövidke életük véget ér… – simított végig az egyik szobanövény sima levelein. – A helybéliek nagy becsben tartják őket… Az elmúlás, a hideg évszak hírnökeinek tekintik ezeket a halakat, melyeket csak igazán leleményes módon lehet kifogni. Csak a legügyesebbeknek sikerül. Fontos, hogy úgy emeljék ki a vízből ezeket a halakat, hogy azok teste sértetlen legyen. Mindannyian tudják, hogy a halak feldolgozásakor különösen ügyelni kell arra, hogyan készítik elő a későbbi fogyasztásra. A mabu halakban van ugyanis egy különleges mirigy, melyet ha megsértünk, pillanatokon belül ható, halálos méreg áramlik ki az állat testébe vagy… fröccsenhet annak a szakácsnak a kezére, aki épp ételt próbál készíteni belőle.

– Bevallom, nehezen tudom követni az eszmefuttatását, Vos mester… – jegyezte meg gúnyos hangon Houri.

Quinlan azonban előhúzott egy aprócska kis adattároló lemezt köpenye bő ujjából.

– A toxikológiai elemzés kimutatta, hogy a méreg, melynek nyomaira bukkantak jómagam, a hercegnő és a tanítványom szervezetében, a mabu hal mérgének egy erősen hígított, kevésbé potens változata – felelte. – Vajon hogy kerülhetett egy ilyen szer a galaxisnak eme távoli pontjára egy olyan bolygóról, mely saját technológiai fejlettségében oly szerény szinten áll, hogy a hiperűr-utazás is csak néhány kiváltságos számára adatik meg?

– Bármilyen kereskedő járhatott ott és megvásárolhatta azt a helybéliektől – vonta meg a vállát a tanácsos, mintha csak találgatna.

Quinlan szeme diadalittasan villant egyet, aminek hallatán azonban elnémult.

– Valóban…

Houri ajkai vonalnyira szűkültek, és megmarkolta székének karfáját. A jedi meglobogtatta az adattárolót, letette az asztalára, majd biccentéssel távozott. Miután a falba csusszant mögötte az ajtó, a tanácsos dühösen meredt a lemezre, majd hangos mordulással rácsapott az öklével, szilánkokra törve azt.

***

– Báj és kellem, Aayla! – emlékeztette magát a lány, ahogy Liv Antilles lakosztályába bevezették a szolgálók. – Báj és kellem!

Kuncogás és gyöngyöző, női kacaj hallatszott odabentről, ahogy befelé haladt az Antilles-család egyik testőre mögött a sötétkékre festett, díszesen dekorált folyosókon. Kisasszonyok szaladtak el mellettük, lopva feléje pillantva, majd felnyalábolták hosszú, uszályos szoknyáikat, és előresiettek a hercegnő fogadóterme felé. Aayla el-elhajolt egy-egy magasra növő, dús levelű növény ága elől, melyek úgy szegélyezték az útját, mintha csak valami dzsungel ösvényén haladna. Kellemes virág- és édes süteményillat terjengett a levegőben, amitől mohó vigyor kúszott az ajkaira. Andalító, lágy muzsika szólt a helyiség hangszóróiból.

– Aayla Secura, jedi padawan! – csapta össze a bokáját a testőr, ahogy bejelentette őt.

Néhány kisasszony felnevetett a merev, katonás bemutatás hallatán, Aayla azonban biccentett a katonának és könnyedén elsuhant mellette. Tudta, hogy minden szempár rája, öltözékére, mozdulataira szegeződött, így nem engedhetett meg magának egy botlást sem.

– Úrnőm… – állt meg Liv Antilles és udvartartása előtt, és engedelmesen fejet hajtott.

A tőle valamelyest fiatalabb leány egy apró virágokkal díszített, puha kanapén pihent, és egy legyezővel legyezte magát lassú, kimért mozdulatokkal. Hosszú, világos haja gyönyörű loknikba fogva omlott alá a fejéről, melyeket szalagok, hajtűk és szépséges, drágaköves berakású csatok tartottak a helyükön. Aayla némileg irigykedve nézte a csodálatos hajkoronát, főleg annak tükrében, hogy neki nem nőhetett haja.

Úgy tűnt, a hercegnő közvetlen környezete hasonló dekadenciával múlatta a mindennapokat: mindegyik lányka gazdagon díszített, merevítős, fűzős ruhában ücsörgött, noha egyikük-másikuk néha fájóan feszengett azok kényelmetlensége miatt. Fodros, enyhén emelt sarkú cipőiket vagy lerúgták vagy a lábaik apró zsámolyokon pihentek maguk előtt. Aranylóan csillogó tálcákról aprósüteményeket falatoztak és finoman gőzölgő teát szürcsöltek. Mind az ismeretlen jövevényt bámulták, annak egyszerű, zsákszerű köpenyét, két látványos agynyúlványát, különleges, kék bőrszínét. Aayla enyhén megemelte a jobb lekkuját, mely az üdvözlés egyfajta jele volt népe körében, amit különös ámulattal fogadtak.

Eir Houri a hercegnőtől kissé távolabb helyezkedett el, az egyik pamlagon, az udvarhölgyekkel körülvéve. Legalább olyan drága kelmékből készült az ő ruházata is, szőke hajában ezüstös csatok csillantak, bár a félhomályban bájos szeplői egészen halványnak tűntek. Az arca feszültségről árulkodott, szinte már haragosan nézett fel a jövevényre.

– Hálás vagyok, amiért fogadott – címezte szavait Aayla a hercegnőnek, ahogy enyhén feléje fordult. – Így lehetőségem nyílt arra, hogy találkozhassak Houri tanácsos úr lányával.

Liv Antilles egy pillanatra abbahagyta önmaga legyezgetését, és lágyan intett a kezével, ahogy hellyel kínálta vendégét. Társalkodónői izgatottan összesúgtak, fel-felpattantak helyeikről, és odagyűltek a padawan köré. Aayla kíváncsian hátrahőkölt terebélyes ruhakölteményeik, hosszú hajtincseik láttán, és a testükből áradó, erőteljes parfüm illata szinte elbódította őt. Óvatosan megtapogatták durva szövésű köpenyét, szerény, fém fejékét, egyik-másik lány pedig finoman nyomkodni kezdte az ujjbegyeivel a lekkuit.

Aayla bizonytalanul pillantott hol egyikükre, hol a másikra, és nagyon mozdulni sem mert. Nem tudta, hogy az őszinte kíváncsiság ösztökélte-e őket ilyesmire, mert esetleg korábban sohasem találkoztak még a twi’lek faj képviselőivel a zömével emberek lakta Alderaanon, vagy gúnyt akartak űzni belőle, és csak játékszerként tekintettek rá csupán.

– Szólj rájuk, hogy ne legyenek udvariatlanok! – csattant egy kellemes férfihang a hátuk mögül, az ajtóból, aminek hallatán a lánykák szétrebbentek és sietősen visszaültek a helyeikre.

Ishkan Antilles herceg érkezett meg húga lakosztályába, testőrei társaságában, és szigorúan meredt Liv udvartartására. Aayla felpillantott rá, de érezte, hogy azonnal zavarba jött, orcája pedig látványosan elpirult. Felsejlettek előtte azok az intim jelenetek, képek és hangok, melyeket a szekrénybe rejtőzve korábban el-elkapott. Ránézésre semmi sem utalt arra, hogy a herceg és csinosabbik testőre között bármilyen vonzalom lenne. Őfensége délceg volt, és a helyiség legtöbb kisasszonya epekedve gyönyörködött benne, mit sem sejtve abból, hová húz valóban a szíve.

Aayla megköszörülte a torkát, szerényen elmosolyodott, és visszaterelte a figyelmét a Houri-lányra, Eir azonban, ha lehetséges volt, még dühösebben nézte őt. A padawan csodálkozva pislogott, és kinyúlt az Erővel, hátha az megsúgja neki a szoba hangulatát, a jelenlévők gondolatait, és rájön, mi okozhatta ezt a különös ábrázatot a lány arcán. Az Erő azonban csendben volt, csupán mélyről bugyogó gyűlöletet és megvetést sugárzott a szemben ülő Eir felől.

– Houri kisasszony – szólította meg végül célpontját. – Értesüléseim szerint ön ugyanabban a leányneveldében tanult, mint őfensége, Breha Organa hercegnő is és…

– Akár csak sok más nemes kisasszony – felelte Eir hűvösen.

– … és úgy tudom, korábban közeli barátságban állt a hercegnővel – próbálta folytatni Aayla -, viszont amióta a Szenátus és Jedi Főtanács követeiként a mesteremmel az Alderaanra érkeztem, nem volt alkalmam a hercegnő társaságában látni önt. Van ennek valami különösebb oka?

Houri nem felelt, csak lopva felpillantott Ishkan hercegre, aki kitartóan bámult kifelé az egyik impozáns ablakon, mintha odakint valami roppant érdekes dolog történne.

– Tényleg érdekes… – vallotta be magának Aayla, ahogy elpillantott Eir feje mellett, odakinn ugyanis békés pelyhekben hullott a hó, de viharos szélnek ezúttal nyoma sem volt.

Különös nyugalmat sugárzott a táj, ahogy szép lassan minden hegycsúcs és épület hófehérbe burkolózott.

– Coruscanton sosem esik a hó… – emlékeztette magát a lány, és igaza volt, a galaktikus fővárosban mérnöki precizitással, mesterségesen gondoskodtak arról, hogy egész évben mérsékelt, kellemes időjárás uralkodjon a bolygón.

Ahogy visszasiklott a tekintete a lányra, annak zavar és szinte féltékenység ült a vonásain. Aayla elgondolkozott.

– Ez most… azt hiszi, azért nézegetem a herceget, mert tetszik nekem? Pedig ha tudná…!

– Hogy van a hercegnő? – kérdezte Ishkan váratlanul, némi orrhangon, aminek hallatán látszólag kissé elszégyellte magát, de Aayla elfojtotta a késztetést, hogy nevessen rajta.

– Nos… a körülményekhez képest azt hiszem, jól – felelte illedelmesen. – Új udvarhölgyeket kapott, és talán… egy új jövendőbeli is felbukkant a láthatáron.

Ishkan csodálkozva feléje fordult, de a szobában ücsörgő, falatozó kisasszonyok is kíváncsian felpillantottak.

– Kicsoda? – kérdezte Liv döbbenten, aki először szólalt meg azóta, hogy a jedi megérkezett hozzá.

– Nem árulhatok el részleteket – vonta meg a vállát Aayla játékosan -, de ha a fiatalok döntésre jutottak, arról biztos hamarosan tudomást szerzünk. Visszakanyarodva az eredeti kérdésre, mi-…

– A jelek szerint őfensége elkeseredetten próbál férjet találni magának – szakította félbe Eir gúnyosan. – Ezúttal vajon melyik úri kisasszony kedvesét akarja kisajátítani?

A társalkodónők tekintete feszülten cikázott a beszélgetőpartnerek közt, de nem mertek megszólalni.

– Igazságtalannak érzem a kérdést, Houri kisasszony – jegyezte meg Aayla türelmesen -, hiszen őfensége, Ishkan herceg sem járt jegyben senkivel, mielőtt a két család össze nem akarta házasítani őket. Jól gondolom, fenség? – pillantott fel a férfira, aki rezzenéstelenül nézett le rá.

Mikor nem kapott választ, folytatta.

– Sokkal inkább kíváncsi volnék arra, hogy kívülállóként volt-e bármi jele annak, amit észlelt… vagy észleltek abból – nézett körbe a helyiség további tagjain -, ami a hercegnővel történt. Egy gyanús, oda nem illő személy vagy egy idegen által elejtett szó… Bármi, ami azt sugallta volna, hogy merénylet van készülőben.

A kisasszonyok nagy része együgyűen nézett vissza rá, mintha nem is értették volna a kérdést, egyedül Eir állta makacsul a tekintetét, az eddigi ellenszenvvel az arcán. Liv aggódva a fivérére pillantott, akinek ráncok futottak a homlokára.

– Padawan kisasszony, megtenné, hogy velem jön? – nyújtotta feléje a kezét, aminek láttán a Houri-lány elsápadt a döbbenettől.

Aayla kecsesen a férfi felé nyúlt, elfogadva a felkínált kezet, és könnyeden felkelt addigi helyéről. Fél szemmel célpontját figyelte, ahogy az követi őket a tekintetével. Eir szinte esdeklően nézett fel a hercegre, de az észre sem vette őt, ahogy a szépséges twi’leket vezette, aminek láttán izzó gyűlölet gyúlt a lány szemeiben.

Ishkan húga lakosztályának egy félreeső, kisebb szobájába vezette vendégüket, és gondterhelten megállt az ablak előtt.

– Maga! – intette Aayla Zurit, a testőrt, akivel korábban összetűzése volt. – Ott marad! – parancsolta vissza őt az ajtóba, amit az nem szívesen akart teljesíteni, gazdája intésére azonban engedelmeskedett. – Fenség…? – kérdezte a jedi, mert érezte, hogy a herceg keresi a szavakat.

– Bárminek is volt korábban fültanúja Breha hercegnő lakosztályában… – kezdte a férfi -, úgy érzem, valamilyen formában felelős vagyok a történtekért.

– Ez most egyfajta vallomás akar lenni?

– Korántsem – felelte Ishkan. – Csak úgy érzem… a merényletre nem került volna sor, ha… elkísértem volna őt Coruscantra.

Aayla arca elkomorodott.

– Miből gondolja ezt?

– Nemesi körökben… a különböző gazdasági érdekkörök tagjai részéről… sokan nem nézték jó szemmel a két, ősi uralkodócsalád egyesülését – felelte a herceg. – Társadalmunk erősen megosztott volt ebben a kérdésben, kik minket, kik az Organákat támogatták szavazatokkal, tanácsokkal… vagy épp anyagilag.

– Különös – töprengett Aayla. – A nagybátyjuk, Bail Antilles a jelek szerint egészen jó kapcsolatot ápol az Organa házzal, de főként Organa főtanácsos úrral… és a független tanácsadókkal is.

– Kegyvesztett is lett érte az élet számos terén…

Ishkan sokáig hallgatott, csak nézte, ahogy az óriási pelyhek békésen szállingóznak az ablakon túl. Aayla megbabonázva figyelte a hóesést, és legszívesebben kinyújtotta volna a kezét, hogy elkapja egyik vagy másik pelyhet.

– Sosem akartam, hogy Brehának baja essék… – mondta fájdalmas hangon a herceg. – Szinte kislány még… Olyan fiatal, hogy a húgom lehetne. Úgy érzem, ha ott lettem volna… ha elkísértem volna, nem mertek volna megtámadni bennünket, mert féltek volna, hogy azzal engem is megsebesítenek.

– Arra gondol, hogy valaki az Antilles-pártiak közül volt felelős a merényletért? – kérdezte Aayla, és érezte, hogy kiszárad a torka.

Tudta, hogy közelebb járt a megoldáshoz, mint korábban bármikor.

– Igen – felelte Ishkan.

– Van ötlete, hogy ki?

– Bele se merek gondolni – vallotta be a férfi. – Nyíltan… egyikük sem merné felvállalni, de burkoltan… zárt ajtók mögött… oly sokakról el tudnám képzelni. A hatalom megőrjíti az embereket, és képesek lennének bármit megtenni azért, hogy megtartsák az irányítást.

A padawan kíváncsian fürkészte a vonásait.

– Miért döntött úgy, hogy ezt elmondja nekem?

– Ha igaz, hogy Breha… új vőlegényt választott… – felelte némi hallgatás után Ishkan -, akkor könnyen lehet, hogy az fel fogja gyorsítani az eseményeket, és valaki ismét megpróbál az életére törni. Nemcsak neki… mindkettejüknek.

– Hogyhogy?

– Egy hercegi hitves kiválasztása és a trón elfoglalása még jobban megszilárdítaná Breha helyzetét, és a trón még távolabb kerülne az Antillesektől és pártfogóiktól. Mindent meg akarnak majd tenni annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák. Attól tartok, azzal, hogy egy eljegyzés gondolatát megemlítette ennyi ember előtt – intett a herceg a fejével húga társasága felé -, akaratlanul is veszélybe sodorta Brehát és a jövendőbelijét.

Aayla azonban magabiztosan elmosolyodott. Ishkan néhány pillanatig értetlenül nézte, és csak utána csapott le rá a felismerés.

– Szándékosan említette…! Miért?

– Hogy kiugrasszuk a bokorból, aki eddig olyan ügyesen meglapult ott. Minden más nyom kihűlt, csak ezen tudtunk elindulni.

– Ez nagyon veszélyes lépés volt!

– És mi komolyan is fogjuk venni – biztosította a padawan.

Ishkan kíváncsian vizsgálta őt sötét tekintetével.

– Azzal, hogy ennyi ember előtt most félrehívott, fenséged is az összeesküvők célpontjává válhat – emlékeztette őt Aayla.

– Véget akarok vetni ennek az egésznek – felelte a férfi keserűen. – Undorodom ettől a hatalmi játszmától… hogy minden testvérem szinte rettegésben él amiatt, mert valakit talán magunkra haragítunk, akit nem kellene… És Breha sem érdemli meg, hogy így bánjanak vele.

A padawan vonásai meglágyultak.

– Sajnálom, hogy betörtem az orrát.

Ishkan ajkai egy kételkedő félmosolyra húzódtak. Megtapogatta az orrát, de úgy tűnt, nem neheztelt rá.

~ Következő fejezet ~