Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 35. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 35. fejezet ~

Quinlan kétkedve kortyolgatta a droid által számára kavart gyógyfőzetet. A lakosztályukba ismét vendégek érkeztek, ezúttal a két miniszter udvarhölgynek delegált lánya, Bikki és Kimika. A fekete hajú előbbi szigorúan felmérte a helyiséget, és közben szerény kis csomagját szorongatta, a hercegnőnél is fiatalabb, szőkésbarna Kimika azonban lelkesen bámészkodott, és a jelek szerint izgatottan várta későbbi feladatait. Nem kerülte el a figyelmüket a két félrehúzódó jedi, akiket alaposan szemügyre vettek. Bikki bizalmatlanul méregette a férfi vonásait, pelyhedző borostáját, hosszú, szabadjára engedett haját és tetoválásait, és úgy tűnt, nem helyesli a jelenlétét. Kimika azonban huncut pillantásokat küldött a csinos fiatalember felé.

A kisasszonyokat szüleik is elkísérték, és hosszasan ecsetelték számukra a rájuk váró teendőket, a felelősség súlyát, és legfőképpen a hercegnő odaadó szolgálatát. Breha kedvesen fogadta őket, de nem tudta elrejteni az aggodalmat az ábrázatáról, hogy miatta esetleg ezek a lányok is veszélybe kerülhetnek. A hercegnő néha, bizakodva fel-felpillantott Prestor tanácsosra, aki elkísérte az aznapi delegációt, a férfi pedig szomorkásan mosolyogva nézett le rá.

Aayla az Erőn keresztül próbálta kitalálni, mi történhetett kettejük között, de mivel Breha aznap egyedül vonult vissza a hálószobájába, nem volt alkalma kifaggatni róla. Mesterére pillantott, aki felől egyre növekvő iszonyt érzett, és elvigyorodott.

– Nem lesz ez olyan rossz… – mondta neki halkan.

Quinlan hitetlenkedve rásandított.

– Most már négyen vagytok… Négy fruskát kell elviselnem!

– Hogyhogy négyet? Ugyan, mester…! – dörgölőzött neki Aayla jókedvűen. – Hiszen tudod, hogy én engedelmes vagyok…

– Többnyire – egyezett ki a válasszal a férfi.

Az idősebbik udvarhölgy, Sture miniszter lánya a többiek távozásával határozottan odalépett hozzájuk, és felnézett rá.

– Vos mester! Őfensége udvarhölgyeként kötelességem figyelmeztetni néhány fontos, udvari szabályra, melyet mostantól be kell tartania annak érdekében, hogy se a hercegnő, se az ön jó hírén ne essen csorba!

Aayla csodálkozva nézte a lányt, Vos azonban csak felvonta a szemöldökét.

– Nem mutatkozhat kíséret nélkül őfensége jelenlétében, és tartózkodnia kell attól, hogy illetlen öltözékben jelenjen meg előtte! – folytatta Bikki. – Ugyanígy nem láthatja a hercegnőt hálóruhában vagy köntösben, kiengedett hajjal, és smink nélkül!

Vos szóra nyitotta a száját, de tanítványa megelőzte.

– Mester! – fogta meg gyorsan a férfi kezét Aayla. – Engedd…! – kezdte volna, de azonnal érezte, hogy a bőre forróbb a megszokottnál. – Engedd, hogy én válaszoljak a kisasszony felvetéseire!

Vos bólintott.

– Sture udvarhölgy! – fordult tanítvány a lányok felé. – Biztosíthatom, hogy a mesterem a legnagyobb tisztelettel adózik a női nem iránt, és soha szándékosan nem mondana vagy tenne olyasmit, amivel kellemetlen helyzetbe akarna hozni bennünket. Megértjük az aggodalmát, de feleslegesnek érezzük, a jelenlétünkkel nem fogjuk terhelni önöket – nézett végig rajtuk, Breha pedig mintha kicsit csalódott lett volna ennek hallatán. – Észre se fogják venni, hogy itt vagyunk.

Az udvarhölgy tekintete kettejük közt cikázott, majd határozottan bólintott és visszaballagott társaihoz.

– Akkor lássunk is neki ennek az észrevétlenségnek! – javasolta Vos, majd a mennyezet felé fordult, és az Erő segítségével lepattintotta az egyik szellőzőjárat fedelét.

– Mire készülnek? – kérdezte Kimika.

– Mivel a hercegnő most már nincs egyedül, folytathatjuk a nyomozást odakinn – felelte a férfi. – Amíg azt hiszik, idebenn vagyunk önökkel, tovább szervezkedhet az, aki az eddigi támadásokat kitervelte. De ha a szellőzőjáratokon át haladunk, senki sem fogja azt észrevenni, és talán óvatlanabb lesz, mint a jelenlétünkben.

– De a maguk feladata megvédeni a hercegnőt!

– És az is, hogy kiderítsük, ki akarta megölni – zárta le a vitát Quinlan. – Készülődj, padawan! – fordult növendéke felé. – Vegyél fel valami kényelmeset, amiben könnyen mászhatunk!

– Értelek, mester, de… – intette le őt Aayla, és közelebb lépett, majd óvatosan megérintette a homlokát. – Lázasnak tűnsz – állapította meg.

– Csak dolgozik a szervezetem a betegség és mérgezés utóhatásaival – felelte Vos.

– Tüzelsz, mint én – kuncogott Aayla.

– El sem akarom képzelni, hogy az mit jelent… Munkára, padawan!

***

– Hihetetlen, hogy egyszer volt rajtunk ujjatlan edzőruha, és most már ezek szerint a fél palota arról beszél, hogy illetlenül viselkedtünk a hercegnő előtt! – morogta Vos, ahogy a járatban mászott.

A homlokára fejlámpa volt erősítve, a derekán egy kicsi szerelőtáskát viselt, melyben különböző kéziszerszámok lapultak arra az esetre, ha egy-egy szervizpanelt ki kellett pattintani a helyéről, esetleg kábeleket kellett elvágni.

– Én is hibás vagyok, mester – vallotta be Aayla. – Tényleg rendesebb hálóruhát kellett volna felvennem. Szerinted Prestor tanácsos adta le a drótot rólunk?

– „Adta le a drótot”? Miféle beszéd ez? – nevetett Vos. – De kétségkívül benne lehetett a keze…

– Azt hittem, a mi oldalunkon áll.

– Jedi növendékként viszonylag védve vagytok a világ borzalmaitól, ezért megértem, miért gondolod ezt – passzírozta át magát Quinlan két cső között, és átsegítette a tanítványát is. – De a kinti világban… a Templomon kívül egy ifjú hölgy erénye és jó híre a legtöbb kultúrában a legnagyobb érték. Kerülniük kell annak még a látszatát is, hogy ezen csorba esik.

– Mégse tetszik a feltételezés, hogy te bármilyen veszélyt jelentenél a hercegnőre… akár fizikailag, akár képletesen.

– Az univerzum mocskos és tele van borzalmakkal – kanyarodott el a csatornában Vos. – Nem hibáztatom, hogy az udvarhölgy vagy Prestor tanácsos meg akarja védeni az uralkodóját attól, hogy kompromittáló helyzetbe kerüljön. Az igazat megvallva… ez a dolguk.

– Floy mesternek igaza volt… – vallotta be Aayla. – Mennyi mindenre oda kell figyelnünk…!

– Igen… – sóhajtotta mestere, ahogy egy kicsit nagyobb belmagasságú járathoz értek, és felülhetett.

Fáradtan nekitámasztotta a hátát a falnak.

– Lene szinte már maga is egyfajta közjogi méltóság…

– Nagyon fura, hogy alig jár vissza a Templomba, és ideje nagy részét bolygón kívül tölti. Gyakori az ilyen? – mászott oda mellé a lány, és megvizsgálta a testhőmérsékletét.

– Nem ritka. Sok jedi teljesít állandó szolgálatot más bolygókon.

– Ilyenkor a tanítványaikat is magukkal viszik?

– Előfordul. Sokan közülük nem fogadnak tanítványokat.

– Ilyet szabad? – kérdezte Aayla csodálkozva, és felbontott maguknak egy energiaszeletet, melyet kettétörtek és elrágcsáltak.

– Persze. Nem mindenki érez elhivatottságot magában ahhoz, hogy növendéket tanítson. És őszintén szólva nem is mindenki alkalmas arra, hogy kineveljen egy padawant… Nincs annál rosszabb, mikor valaki kényszerből vállal el egy ilyen feladatot, rááldoz az életéből egy jó évtizedet, és utána megkeseredve hagyja maga mögött a dolgot…

– Remélem, te nem bántad meg, hogy engem magad mellé fogadtál.

Quinlan bágyadtan végigmérte a lányt.

– Ha tehetném, újra és újra téged választanálak – felelte.

Aayla gyermekien elmosolyodott, és a vállára hajtotta a fejét.

– Merrefelé járunk?

Vos lenyomott egy gombot a csuklójára erősített szerkezeten, melyből egy apró hologram emelkedett ki, mutatva az épületegyüttes falaiban kavargó szellőzőjáratok kusza hálózatát.

– Már átjutottunk az Antillesek palotájába – felelte. – Szét akarok nézni Ishkan herceg lakosztályában! Ha tényleg köze volt valamilyen formában a merényletekhez, annak nála, esetleg az általa használt eszközökön valamilyen nyoma lesz. Bár… az igazat megvallva jobb szeretném őt kizárni a gyanúsítottak közül.

– Úgy érzed, ártatlan?

– Az Erő különös módon hallgatott, amikor a lakosztályunkban járt – pillantott hunyorogva maga elé Vos. – A megérzéseinkre nem hagyatkozhatunk mindig teljesen, de segítenek minket útba igazítani. Nagyon fontos, hogy megtanulj bízni az ösztöneidben, és a jelenre koncentrálni!

– Értelek, mester – bólintott Aayla.

– Menjünk tovább! – tápászkodott fel újra Quinlan, és követte a hologramon kijelölt útvonalat.

Megérkeztek a herceg lakosztályához, meglepetésükre pedig a szobái felett húzódó járatokban vörös lézernyalábok zárták le az alagutat.

– A hercegnő szobái miért nincsenek ilyesmivel védve? – motyogta rosszallóan Vos.

Megtapogatta a falat, ami mögött szerelőpanelt sejtett, lefejtette annak borítását, és elkezdte vizsgálni a kábeleket. Ahogy felismerte, melyek felelősek a biztonsági rendszerekért, szakszerűen elvágta őket, az energianyalábok pedig megszűntek működni, és a kamerarendszer is kikapcsolt. Aayla igyekezte elraktározni az elméjében az információt, és ismét elismeréssel gondolt mesterére, amiért ilyen érdekes, alvilági ismeretekkel is rendelkezik.

Odakúsztak a legközelebbi szellőzőhöz, és lélegzetvisszafojtva füleltek. A jelek szerint senki sem tartózkodott a lakosztályban. Óvatosan felfeszítették a fedelet, és hangtalanul lehuppantak a nappali padlóján.

Nagy, impozáns ablakain rengeteg fény áramlott a helyiségbe, mely az Antilles-család színeit, a sötétbarna, fekete és kék nyomait viselte. A bútorok aranyozott berakásokkal, virágmotívumokkal voltak díszítve, amik igazán uralkodói jellegűvé varázsolták a férfiasan berendezett lakrészt.

– Nézd meg a gépét! – utasította Vos a tanítványát, ahogy lehúzta a kesztyűjét, és odadobta a lánynak, hogy az ne hagyjon hátra ujjlenyomatokat maga után.

Aayla bólintott, és a herceg íróasztalához sietett. Egy kémcsatlakozó segítségével könnyen betört a rendszerbe, és próbálta ellenőrizni Ishkan üzenetváltásait, megrendeléseit, titkos fájljait. Quinlan eközben a helyiség különböző bútorait tapogatta annak reményében, hogy képességei segítségével valamilyen vízió majd elárulja a herceg szándékait.

Különös módon több helyszínen is feszültséget, szinte rettegést tapasztalt. A herceget látta, ahogy legidősebb gyermekként félve hallgatta apja, a főherceg fröcsögő kioktatásait. Minden testvére ilyenkor menedéket keresett mögötte, mintha mindannyian tartottak volna a szigorú családfőtől, annak hömpölygő haragjától. Még Liv hercegnő is, akit apjuk minden széppel és luxuscikkel elkényeztetett, meghunyászkodva húzta össze magát. Houri tanácsos az emlékek szerint gyakran meglátogatta Ishkant, és legtöbbször magával hozta a lányát, Eirt, aki próbált szemérmes pillantásokat küldeni a herceg felé, de az szinte semmilyen figyelmet nem tanúsított iránta. A kampós orrú kereskedő-tanácsos igyekezte behálózni a fiatalembert.

– Látsz valamit? – kérdezte Aayla.

– Kétségkívül érdekes az Antillesek családi dinamikája… – vallotta be Vos. – De eddig semmit, ami egy általuk kitalált támadásra engedne következtetni. Nálad valami?

– Az ég világon semmi – felelte növendéke. – Maga a herceg is alig használja ezt a gépet, a legtöbb üzenetváltását a titkárai és testőrei intézik… A hátrahagyott nyomok pedig arról árulkodnak, hogy még ők maguk se nagyon tudják, hogyan rejtsék el saját titkaik nyomait…

– Mire gondolsz? – pillantott fel mestere.

– Amikor először találkoztam a hercegnővel… ahogy megérkeztünk ide, az Alderaanra, a szolgálói mondták, hogy egyszer meglátogatta őt a herceg, míg lábadozott, és bakta-fürdővel kezelték. Egy körlevél szerint Antilles főherceg korábban megtiltotta a család minden tagjának, hogy érintkezzenek a hercegnővel a merényletet követően, Ishkan mégis ellenszegült ennek a parancsnak. Az egyik üzenetváltásban azonban a herceg megkérte az egyik testőrét, hogy segítsen neki észrevétlenül átjutni a palota azon részlegébe, ahol Breha hercegnőt kezelték. A jelek szerint… bármi ellentét volt is köztük, aggódhatott kicsit érte. Ha ennyire tilos volt odamennie, ezt a levelezést is azonnal el kellett volna tüntetniük, de még ezt is elég ügyetlenül csinálták. Én se vagyok különösebben szakértője az ilyesminek, de ennél még én is jobban értek ehhez. Ha benne lenne a keze valami összeesküvésben, annak itt nyoma maradt volna.

– Körülnézek a hálószobájában… – haladt gyorsan a lakrész felé Vos, míg Aayla a fiókokban turkált.

Hatalmas, függönyökkel körülaggatott ágy állt a helyiség közepén, a falakban végig elegáns ruhákat tároló szekrények futottak. Igyekezte végigtapogatni őket, hátha azok elárulnak valamit, de a legtöbbjét a herceg még soha nem is viselte. Ahogy azonban hozzáért az ágyhoz, vad, kéjes jelenetek áramlottak az elméjébe: a herceg arcán szokatlan, gyönyörteli boldogság ült.

Ösztönösen elrántotta a kezét a takarótól, majd a lakosztály ajtaja felé pillantott.

– Aayla! – sziszegte.

– Tudom, én is érzem! – rebegte a lány.

Az Erőn keresztül élőlények közeledését érezték, az aurájuk alapján az egyik pedig a herceg volt.

– A francba! – nyögte Vos, és gyorsan körülnézett.

A szellőzőjárat, melyből kimásztak, árulkodóan nyitva volt, és nem lett volna ideje mindkettejüknek felkapaszkodni anélkül, hogy annak jeleit az érkező észre ne vegye.

– A szekrény! A szekrény! – pisszegett a herceg hatalmas, falba épített ruhásszekrényére mutatva.

Aayla bólintott, az Erő segítségével küldött egy finom lökést a szellőzőnyílás felé, ami a helyére pöccintette a lenyitott elemet. Szélsebesen a szekrények felé iszkoltak, és még időben magukra tudták húzni annak ajtaját.

Két férfialakot pillantottak meg a szekrényajtó lemezkéi között, melyeken át belátták az egész szobát. Meglepetésükre azonban a két érkező szenvedélyesen ölelkezve, csókolózva botladozott az ágy felé.

– Mi a…? – horkantotta volna Vos, de Aayla a szájára tapasztotta a kezét.

Ishkan herceg és hű testőre, a szőke Zuri vetkőztette egymást gyakorlott ügyességgel, és közben játékos csókokat loptak egymástól.

– Nincs sok időnk! – suttogta Ishkan, ahogy mohón birtokba vette Zuri ajkait. – Az apám hamarosan audienciára vár minket…!

– Fenség…! – sóhajtotta a testőr, ahogy elnyúlt alatta az ágyon, a herceg pedig, miután megszabadította az ingétől, a derekán megkötött nadrágjával bajlódott.

A két jedi megkövülten nézte őket, majd kétségbeesett pillantást váltottak. Aayla rettenetesen zavarban volt a meztelenre vetkőző férfiak, Vos pedig az előttük kibontakozó jelenet láttán. Ösztönösen eltakarta a lány szemeit.

– Inkább a fülemet fogd be! – motyogta az. – Ezt hallgatni is kínos!

– Te az enyémet, én a tiédet! A szemeinket meg becsukjuk! – suttogta a mestere, a padawan pedig bólintott.

Esetlenül összebújva, egymás füleit fogva kuporogtak a szekrény sarkában. Néha kilestek, de a heves szeretkezés csak nem akart véget érni. Zuri úgy ölelte a herceget, mintha soha nem akarná elengedni, Ishkan pedig csak akkor volt hajlandó észhez térni, mikor már az apja titkára hívta őt a komon keresztül. A két férfi elsietett megmosakodni a szobából nyíló fürdőhelyiségbe.

– Ha ezek onnan kijönnek, fel akarnak majd öltözni! – suttogta Vos. – Itt az alkalom, húzzunk innen!

Lenyitotta a szellőzőt és előbb felsegítette a lányt, majd ő maga is felkapaszkodott. Megvárták, míg a herceg és testőre végez a tisztálkodással, és elhagyják a szobát. Quinlan visszakötötte a biztonsági rendszer vezetékeit, majd némán elindultak vissza saját szobáik felé.

***

– Hát ez zavarba ejtő volt… – motyogta Aayla, ahogy később leereszkedtek a szellőzőjáratból saját szobájukba. – Soha ne csináljunk ilyet többet!

– Jobb, ha erről nem beszélünk őfenségének… – értett egyet vele Quinlan.

– Miről? – kérdezte a hátuk mögül a hercegnő, aminek hallatán mindketten döbbenten megpördültek.

Breha ártatlan kíváncsisággal nézte őket.

– Anélkül, hogy belemennénk a mocskos részletekbe… – vakarta meg a nyakát Vos zavarában.

– Rájöttünk, miért nem akart Ishkan herceg házasságra lépni fenségeddel – sietett a válasszal Aayla, és érezte, hogy már a látottak emlékétől is elvörösödött.

A hercegnő csodálkozva pillantott hol az egyikükre, hol a másikra.

– Na és miért?

– A jelek szerint… – nézett egymásra a két jedi.

– … mást szeret – felelte végül a twi’lek.

– Csodálkozom rajta, hogy szeret egyáltalán bárkit – vonta meg a vállát Breha. – Világéletében közömbös volt mindegyik nemes kisasszonnyal szemben, akivel együtt tanultam a lányneveldében. Pedig titokban sokan epekedtek érte… Különösen Eir, ő sokat sírt nekem miatta, de neki a családja származása miatt sose volt igazán esélye nála.

– Eir? – kapta fel a fejét a név hallatán Vos. – Eir Houri? Houri tanácsos lánya?

– Igen – kezdett el teríteni a hercegnő, de az udvarhölgyei kivették a kezéből a tányérokat, hogy befejezzék helyette.

– Hogyhogy? Hiszen bejáratos a palotába… – töprengett Aayla.

– Az édesanyja közrendű volt – felelte Breha. – Rég meghalt szegény, de sokan megbélyegezték őt emiatt. Ezért kevésbé volt előkelő a rangja a többiekhez képest. De nálam nem számított, mi jó barátnők voltunk.

– Hourival? – hitetlenkedett Quinlan. – Hogyhogy nincs most akkor fenséged mellett? Miért nem csináltak belőle rögtön udvarhölgyet, ha ennyire jól ismerték egymást?

A hercegnő arca elkomorodott.

– Eltávolodtunk egymástól, miután a családjaink az eljegyzésben megállapodtak. Úgy érezte, elárultam őt, mikor tudtam, mit érez Ishkan iránt. Bárhogy próbálkoztam, nem tudtam megértetni vele, hogy nem az enyém volt a végső szó ebben… Udvarhölgynek épp még alkalmas lett volna, de érthető okokból fel sem merült, hogy felkérjék…

A két jedi csodálkozva összenézett, Quinlan pedig összefonta maga előtt a karjait.

– Tudják, vannak olyan nemesi családok a politikai túloldalon, melyek méltóságukon alulinak tekintik az ilyesmit. Ilyen okokból nem lett például Ishkan húgából, Liv Antillesből sem udvarhölgy. Elvárják… hogy őket szolgálják ki, és az udvarhölgyi státuszra egyfajta cselédmunkaként tekintenek.

– Fenség, ezt el kellett volna mondania nekünk! – dorgálta meg őt óvatosan Aayla. – Ez fontos információ a merényletek hátterét illetően!

– Hogyhogy? – kérdezte döbbenten Breha. – Csak nem gondolják, hogy… Eir…?

– Minden eshetőségre nyitottnak kell lennünk…

– Nem! Eir soha! Ő… nem lenne képes ilyesmire!

– Egy nő összetört szíve olyan tettekre sarkallhatja az embert, melyeket korábban elképzelhetetlennek gondoltunk volna – felelte Vos. – Ha az eljegyzést árulásnak tekintette, könnyen lehet, hogy Eir maga is árulásra vetemedett miatta fenségeddel szemben.

– Ezek nagyon súlyos vádak, Vos mester! – jelentette ki szigorúan Breha, és lecsapta az evőeszközöket az asztalra. – Nincs rá semmilyen bizonyítéka!

– Ahogy fenséged Antilles-ház ellen felhozott vádjaira se, de ha logikusan végiggondoljuk, ennek legalább van értelme – vetette ellen a férfi.

– Akkor mivel indokolja a mérgezéses összeesküvést? Az már bőven az utánra tehető, hogy Ishkan felbontotta velem az eljegyzést! – vágott vissza a hercegnő, és szinte elsápadt a dühtől.

– Nem tudom, épp ezért fogunk utánajárni a kérdésnek! – felelte Quinlan ellentmondást nem tűrő hangon.

– Ezt nem hallgatom tovább! – mondta végül Breha remegve, majd sarkon fordult és bemasírozott a szobájába, udvarhölgyei pedig követték.

Aayla nagyot sóhajtott, ahogy a helyére csusszant mögöttük az ajtó.

– Utánamenjek? – kérdezte végül.

– Ne, hagyd csak! – legyintett a mestere. – Úgy érezné, győzködni akarod, és annak semmi értelme. Magától kell rájönnie, hogy lehet létjogosultsága annak a fenyegetésnek, amit Eir jelenthet…

– Hogy fogunk ennek utánajárni? Houri tanácsos szóba sem lesz hajlandó állni velünk… – töprengett a lány.

– Padawan, elfelejted, hogy a Köztársaság főkancellárjának és a Jedik Főtanácsának megbízásából vagyunk most itt. Tetszik vagy sem, a jogkörünk felhatalmaz minket arra, hogy megvizsgáljuk, kihallgassuk őket.

– „Őket”, mester? – kérdezte Aayla csodálkozva.

– Igen, kedvesem. Amíg én Houri tanácsossal foglalkozok, rád hárul a feladat, hogy minél többet megtudj Eirről!

A növendék töprengve meredt maga elé.

– Mikor kezdjük?

– Holnap – felelte Vos.

– Igenis, mester!

~ Következő fejezet ~