Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!

Az oldal jövőjéről

Információk

Cím : Yi San Projekt


Verzió : v31 – After School


URL : www.yisanprojekt.hu


Tulajdonos : Brigi


Indult : 2009. február 2.


Host : Dotroll


Credits : Pledis


Stat :

Free site counter


Aktív film- és sorozatfordítások

*hamarosan*

Folyamatban lévő mangafordítás

Captain Tsubasa

Írta és rajzolta: Takahashi Yoichi
Származás: Japán
Megjelenés éve: 1981-1988
Fordítás státusza: 37/1-5. kötet
Folyamatban: 6. kötet
Mangadex / Animeaddicts

Tervezett filmek és sorozatok

 On the Edge

Befejezett animációs sorozatok

Befejezett japán sorozatok

Befejezett kínai sorozatok

Befejezett koreai sorozatok

Elkészült filmek

Sorozatkritikák, ismertetők

A 2015-ös év toplistája
A 2016-os év toplistája
A 2017-es év visszatekintője
A 2018-as év visszatekintője
2019 – az 1.2. félév sorozatai
2020 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2021 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2022 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2023 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2024 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai

Cikkek

Fan fiction és original t￶örténetek

Írások, történetek (gyűjtőoldal)

Szerepjátékos történet #1 (Legend of Grimrock alapján)

1-23. fejezet

Szerepjátékos történet #2 (M.A.G.U.S. alapján)

1-28. fejezet

Star Wars történetek

Az univerzum hercegei
Bevezető információk
1. rész: A Birodalom szolgálatában

Bevezető: Valahol, egy messzi-messzi galaxisban sok-sok éve ismét béke honol. 17 éve már, hogy a Klónháborúkat követően Palpatine főkancellár, a későbbi uralkodó irányításával a Galaktikus Köztársaság átalakult az Első Galaktikus Birodalommá. A fennhatósága alá tartozó csillagrendszerek azonban nem is sejtik, milyen démoni erők uralkodnak felettük valójában. Néhány kalandvágyó fiatalember útnak indul, hogy próbára tegye magát, és egy nap talán a galaxis legjobb pilótájává válhasson. Ám ki tudja, a sors végül merre veti majd őket…

1-23. fejezet

Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai
Bevezető információk

Bevezető: A Galaktikus Köztársaság fénykorát éli. A fennhatósága alá tartozó csillagszendszerekben évszázadok óta bőség és jólét honol, a Jedi Rend lovagjai pedig a béke követeiként járják a galaxist. Az ifjú padawan, a twi’lek lány, Aayla Secura mestere, Quinlan Vos mellé szegődve igyekszik elsajátítani a tudást, mely a jedi lovaggá váláshoz elengedhetetlen. A férfi azonban nem tudja, hogy a cserfes növendék a mester-tanítvány kapcsolatnál jóval többet érez iránta…

0-33. fejezet

Rendezvények, élménybeszámolók

Mostanában hallgatom

Chat

Társoldalak

Admin

Legutóbbi hozzászólások

Szerepjátékos történet (Legend of Grimrock alapján) – 19. fejezet

Szerző: | okt 21, 2024 | fan fiction | 0 hozzászólás

Ebben a bejegyzésben olvashatjátok a baráti társaságunkkal szerepjáték során átélt kalandokat a karakterem szemszögéből. Fogadjátok szeretettel az 19. fejezetet! További információk itt: Irások, történetek.

~ 19. fejezet ~

Lowri hunyorogva nézett fel a föléjük magasodó, erődítményszerű kolostor zárt kapujára és azt körülölelő őrtornyaira, ahonnan távcsövekkel kémlelték az utazókat. Nyálkás, páradús, esőt sugalló idő volt, az égen fenyegetően sorakoztak a szürkés felhők, így szeretett volna már biztonságos fedél alá húzódni, megtisztálkodni és ruháit is megszárítani.

– Hogy fogunk ide bejutni? – kérdezte Evelyn, és összébb húzta magán a köpenyt.

A kocsis oldalra pillantott, és látta, hogy Viktória már ügetett is előre Kárin anyával.

– Remélem, ők elintézik – intett feléjük.

A két boszorkány leszállt a lováról, és közelebb lépett az ajtóhoz, illetve annak kinyitható, őrök által használt kémlelőréséhez, és miután bekopogtak, türelmesen várták, hogy valaki kipillantson rajta. Olim is a kapu környékén ólálkodott, mintha szeretett volna az elsők között megismerkedni leendő házigazdáikkal, egy-egy jobb üzlet reményében. Feszülten füleltek, hátha meghallanak valamit a beszélgetésükből.

– … Viktória vagyok, a patkányemberek tisztelője és jó barátja, ő pedig itt Kárin anya, és a Nex szigetén működő, Fehér Füst boszorkányrend megbízásából észak felé tartunk, a szerencsétlen sorsú lakosság megsegítése érdekében! – szavalta fennhangon a nagyasszony.

A rácson keresztül látták, hogy az őrpatkány hevesen bólogatott, majd nem sokkal később recsegve, nyikorogva nyílni kezdett az ajtó, és méltóságteljesen kivonult egy rozsdaszínű köpenyt viselő patkány, rendtársai kántálása közepette.

– Ede apát! Ede apát! Ede apát! Ede apát! – harsogták, majd ahogy abbahagyták, halkan cincogtak egymás közt.

– Te mennyire ismered a patkányemberek szokásait… a tanulmányaidból? – kérdezte Lowri, ahogy a tűzmágus leányra sandított.

Úgy tűnt, az is nem kevés megütközéssel szemlélte a közjátékot.

– Nem tudom, annak bármi hasznát vesszük-e majd itt… – jegyezte meg. – Alapvetően tudósok és kutatók, gépek és szerkezetek megszállottai.

– Messze földön híres Viktória nagyasszony! Micsoda megtiszteltetés, hogy meglátogatta apátságunkat! – hajtott fejet előtte az Edének szólított patkány.

A két boszorkány viszonozta a főhajtást.

– Jól értettük, Ede apátot tisztelhetjük a személyében? – kérdezte Kárin anya. – Ön lenne a kolostor vezetője?

– Ede vagyok, az bizonyos – felelte az apát. – De már lemondtam a tisztségemről, manapság csupán a tanácsaimmal igyekszem hasznos tagja lenni a közösségünknek.

– Ede apát túlságosan szerény! – húzta ki magát az egyik követője mellette. – A bátorsága nem ismer határokat! Egyszer még egy gonosz boszorkánytól is megmentett bennünket!

Ede szerénykedve bólogatott, majd bemutatkozott Kárin anyának is.

– Utazók vagyunk, és hosszú, nehéz út áll mögöttünk – vette át a szót ismét Viktória. – Megengedik, hogy az önök apátságában menedékre leljünk, rendezzük sorainkat és készleteinket, és megszárítkozhassunk?

Ede végignézett a karaván tagjain, azok sáros, nyirkos öltözékén és koszos állataikon.

– Viktória nagyasszony barátait mindig szívesen látjuk – felelte.

Szélesebbre tárták a kapu ajtajait, hogy azon minden kocsi és szekér be tudjon gördülni. Egy pázsittal benőtt, belső udvaron találták magukat, ahol a kalandorok végre leszállhattak lovaikról.

– Használjuk ki a lehetőséget, és maradjunk itt egy kis ideig… míg az időjárás kicsit jobbra nem fordul! – nézett fel az égre Sige. – Ha így továbbmennénk, nemcsak a ruháink, de a készleteink is egyhamar megromlanának és megpenészednének.

Kárin anya bólintott, és az apáthoz fordult.

– Van lehetőség arra, hogy ellátmányt vásároljunk önöktől, és feltöltsük a készleteinket? Kevesebb, mint 5 napra elegendő, amit jelenleg magunkkal viszünk, és félő, hogy nem érünk annyi idő alatt olyan településre, mely elég nagy piaccal rendelkezik ahhoz, hogy karavánunkat ki tudja szolgálni.

Az apát idegesen tördelte a kezeit.

– Nagyon szívesen kisegítenénk önöket, kedves asszonyom, de az apátságunk is csak naponta kap ellátmányt, így nincsenek nagyobb tartalékaink.

– És nem lehetne a következő rendeléskor nagyobb tételben vásárolni?

– Nos… lehetne… – motyogta a patkány.

– Tiszteletreméltó Ede apát! Ne szabadkozzék! Pusztán a barátságunkra való tekintettel ne akarjon segíteni! Természetesen minden költséget állunk, kérje meg jól az árát! – jelentette ki Viktória, melynek hallatán Kárin anya idegesen összerezzent, társaik pedig derülten összepillantottak.

Ede immár lelkesebben bólogatott, és kiadta a szükséges utasításokat a követőinek.

– Mondja csak, apát uram! – lépett közelebb Lowri is, és csak remélni tudta, hogy helyesen szólította meg őt. – Van az önök kolostorában térkép a környékről, az útvonalakról és vízlelőhelyekről?

– Van, kedvesem – felelte az.

– Meg lehet vásárolni? Nagy hasznunkra válna a további utunkon.

– Sajnos attól tartok, nem adhatjuk el, mindenből egy példány áll a rendelkezésünkre nekünk is.

– Akkor… van lehetőség arra, hogy lemásoljam?

Az apát bólintott.

– Viktória nagyasszony barátainak örömmel segítünk ebben.

Intett az egyik követőjének, aki bekísérte a kocsist a könyvtárterembe.

– Evelynnek biztos tetszene – jegyezte meg magában a lány. – Ha nem akarna mindent rögtön felgyújtani…

Egy olvasóasztalhoz vezette őt, majd kisvártatva visszatért egy tartóhengerbe zárt, tekercs formájú térképpel, melynek megsárgult papírját bőrborítás igyekezte valamelyest védeni az idő múlásától.

A lány kiterítette maga elé, majd kért egy hasonló méretű, nagy ív papírt, melyre szénnel és tintával átrajzolta a térkép tartalmát, saját jegyzetkönyvébe pedig felírt minden olyan különleges megjegyzést, amit a térképre, annak széleire, sarkaiba firkáltak. Gondosan bejelölte az útvonalakat, az azok mentén elhelyezkedő településeket, a folyókat, erdőket és hegyvonulatokat.

– „Nyálas-tó”… „Szeneserdő”… „Kutyaláp”… Nem kimondottan bizalomgerjesztőek – gondolta, ahogy rajzolgatott. – „Merfogton”… az vajon mi lehet?

Messzebbre, észak felé pillantva akaratlanul is megakadt a szeme Malan Tael városának jelzésén, a Malániai Birodalom fővárosán.

– A démonok pöcegödre… – gondolta undorodva.

Ahogy végzett, megköszönte a segítséget és gondosan összehajtogatta, eltette újdonsült szerzeményét. Visszakocogott az udvarra, és meglepve tapasztalta, hogy a karaván kocsijai, hordozó állatai még mindig ott állnak, ahol megérkezésük után hagyták őket, a patkányok pedig furcsa, távolságtartó pillantásokkal méregették a jószágokat.

– Senki nem segített leszerelni, lepakolni őket? – kérdezte furcsállva. – Jó, nyilván nem a cselédeink, de gondoltam, az apát legalább ad majd nekik valamiféle instrukciókat…

Odalépett saját kocsijához, pónijai pedig bánatosan néztek rá. Különösen Pitypang tűnt kimerültnek.

– Mondja, patkány… uram… – szólította meg az egyik bámészkodót. – Hova állhatunk be a kocsikkal és az állatokkal? Van istállójuk, ugye?

– Van… – bólogatott bizonytalanul a szerzetes. – Arra, ott! – mutatott két fal találkozása felé, melynek sarkában egy fából eszkábált épület állt. – De mi nem használjuk!

– Hogyhogy? – kérdezte a lány csodálkozva.

– A ló… koszos állat! – lépett egyet hátra a patkány. – Mi nem tartunk ilyet!

– És ezt épp ti mondjátok? – nézett vissza rá a kocsis kételkedve. – Semmi baj, patkány uram, majd én gondoskodok róluk – simogatta meg a pónik orrát.

Nem ült fel a kocsijára, gyalogosan vezette őket oda az istálló épületéhez, de mielőtt kifogta volna őket, szeretett volna körülnézni odabenn. Elhanyagolt, poros, de korántsem mocskos hely fogadta őt. A lámpásokban se olaj, se gyertya nem volt már, az itatók üresen álltak, és a jelek szerint csak a szalma tárolására használták az emeleti raktárrészeit.

A lány nagyot sóhajtott.

– Túl kevés pénzt kapok én ezért… – jegyezte meg, majd visszapillantott az állatokra. – Mindjárt csinálok nektek egy kis helyet, drágáim! – igyekezte megnyugtatni őket.

Ellesett mellettük, a karaván többi állatára, melyek ugyanúgy elanyátlanodva álldogáltak az udvaron.

– Megértem, hogy Heztep még sérült, és nem tud gondoskodni az állatokról… de akkor miért nem vállalja át a feladatot valamelyik utastársa? Lowri, hülye vagy, itt most azokról a semmirekellő gyíkokról beszélünk! – rótta meg magát. – Azokra ilyesmiben úgyse lehet számítani…

Megcsóválta a fejét, majd kettesével odavezette a teherhordó lovakat is pónijai mellé, és felült Heztep szekerére is, hogy Dínárt és Datolyát is odakormányozza. Kárin anya új, ökrös szekerével némileg bajban volt, de makrancos hátasai mellett volt alkalma beletanulni a kocsihajtás tudományába, így még ha nehézkesen is, de az utolsó járművet is sikerült odairányítania.

– Nos, idehallgasson mindenki! – állt meg előttük. – Ez lesz itt a szállásotok! – mutatott az istálló felé. – Amint kitakarítottam és lakhatóvá tettem, mindenkit beviszek és pihenhettek! – magyarázta nekik, és elvigyorodott, hogy a patkányok a távolból és a kocsijaik mögé lopózva csodálkozva őt nézték. – Addig mindenki viselkedjen rendesen, mert ha meglátom, hogy valaki elkóborol vagy bajt csinál, az ma vacsora nélkül fekszik le! Megértettétek?

Lóhere helyeslően felnyerített.

– Ez rád is igaz! – figyelmeztette Lowri. – Jól van! Máris jövök!

Ledobta magáról utazóköpenyét és kabátját, feltűrte a karján az inget, és nekilátott a munkának. Vizet mert a kolostor kútjából, melyekkel először kiöblítette az itatót, majd feltöltötte, az állatok pedig lassan, kíváncsian maguktól odasompolyogtak, hogy csillapíthassák belőle szomjukat. Lapáttal és gereblyével egyesével kitakarította a karámokat, letörölgette azok ajtaját, tartókarjait, melyekre lószerszámot és nyerget lehetett akasztani, a szemetet pedig kikapirgálta az udvarra egy jókora halomba. Az emeletről legurított két bála szalmát, megbontotta, majd szép egyenletesen elosztotta a döngölt agyag padlón, hogy az állatoknak legyen hova lepihenniük.

– Jöhettek! – ment ki hozzájuk lelkesen, ahogy végzett.

Kifogta a kocsija elől Pitypangot és Lóherét, és az egyik nagyobb karámba vezette őket.

– Igazi úri lakosztályt kaptok! – simogatta meg őket, Pitypang pedig rögtön le is heveredett.

Dínár és Datolya is olyan kicsi volt, hogy elfértek egy nagyobb, harci lónak szánt bokszban, a teherhordó állatokat pedig külön-külön helyezte el. Elfáradt, mire a végére ért, a dereka és karjának izmai fájdalmasan sajogtak a sok hajolgatástól és a nehéz terhek pakolásától. Elégedetten nézett végig az eddigi teljesítményén, hogyan sikerült úgy elrendezgetni az állatok hátán addig cipelt szállítmányt a raktárban, hogy minden elférjen, majd kifordult újra az istálló elé, ahol meglepetésére Szirénbe botlott, aki saját lovait keresve jutott el az épületig.

– Mit csinálsz? – kérdezte.

– Senki se foglalkozott az állatokkal, ezért… gondoltam, nem hagyom őket magukra – vonta meg a vállait Lowri, majd Heztep kocsijához lépett, mert az azon utazó őzike, Galagonya keservesen sírt az éhségtől. – Szegényke…! – emelte ki onnan a sérült állatot, és az egyik kisebb bokszba vitte, ahová Kárin kecskéjét korábban bevezette.

Fejt egy tálba némi tejet a kecske tőgyéből, majd megitatta a szomorú jószágot.

– Meglátod, egy nap mindegyik a tenyeredből fog enni – könyökölt a karám falára Szirén. – Még ez a dölyfös Dínár és Datolya is – intett Heztep békésen falatozó pónijai felé.

Lowri fáradtan elvigyorodott.

A nő gondoskodott a saját lovairól, és hangos, határozott kiáltással odahívta Ragant és Godirt, hogy az ökröket ők vezessék be az istállóba, nehogy Lowrit bármelyik megtámadja. A kocsikat és azok szállítmányát biztonságba helyezték, és ponyvát feszítettek ki föléjük arra az esetre, ha esni támadna az eső.

– Mi lesz végül? Elszállásolnak bennünket? – ballagott vissza a zsoldosokkal és Szirénnel az épületek felé.

A nő bólintott.

– Viktória elvonult beszélgetni Ede apáttal, szerintem ő biztos, hogy gondoskodik majd erről nekünk.

– Nem bánnám, mert tiszta mocsok vagyok – nézett végig magán Lowri. – Muszáj lenne megfürdenem.

– Hidd el, mindannyiunknak…

***

A szerzetesek szerény, kásás állagú vacsoráját kavargatva csendben telt az esti étkezés. A patkányok egy egész asztalt szabaddá tettek az utazóknak, bár a kalandorok úgy érezték, inkább koszos öltözékük és elcsigázott ábrázatuk volt az, ami miatt inkább nem akartak egy asztalhoz ülni velük. Evelyn keserűen szemezett az újabb húsmentes étellel, és úgy tűnt, a többiek is szívesebben fogyasztottak volna valami táplálóbb vacsorát.

– El kell mennünk vadászni, vagy nem tudom, mert ha ezek minden nap ilyesmit esznek, egyhamar éhen halunk… – csóválta meg a fejét Godir.

– Benne vagyok – értett egyet Lowri.

– Jön Viktória! – bökött izgatottan Szirén a feléjük közeledő nagyasszonyra, akinek az arca gondterheltnek tűnt.

– Ide! – próbált jelezni neki hangtalanul Sige, nehogy megzavarja házigazdáikat.

A nő odatelepedett hozzájuk, és szedett magának egy tányérral a kásából.

– Sikerült megtudni valamit? – kérdezte.

– Egész sok mindent – sóhajtotta a nő, ahogy fojtott hangon mesélni kezdett. – Az apát szerencsére igencsak beszédes volt, és némi bókolás, hízelgés hallatán rögtön megeredt a nyelve. Állítólag… – kóstolta meg az ételt, majd igyekezett nem túl látványosan fanyalogni – … két héttel ezelőtt különös csapások sorozata vette kezdetét az apátságban.

– Nocsak! – jegyezte meg Ragan. – Mi történt?

– Először is a rend dékánja szőrén-szálán eltűnt. Aztán a kolostorban állítólag két gyártósor is üzemel, az egyik fogaskerekeket és szövőszékeket készít Uxargarvába, másik ágyúkat önt Baccara márkinak.

– Az apámnak? – kérdezte Mia döbbenten. – Minek az neki?

– Jó kérdés – értett egyet vele Viktória. – Mindkét gyártósoron üzemelő gőzgépjük felrobbant, annak ellenére, hogy a legjobb szakembereik felügyelték a termelést. Az elmúlt napokban sorozatosak voltak a balesetek, és már több, mint 10 rendtársuk elszenvedett valamiféle sérülést.

– Arra gyanakszanak, hogy valaki szabotálja a munkájukat? – töprengett Olim. – Mégis kinek állna ez érdekében?

– Én is ezt kérdeztem – bólintott Viktória. – Állítólag nincs konkurenciájuk a környéken, és mindenki hozzájuk fordul a megrendeléseivel, így ezt az eshetőséget Ede apát elvetette.

– Talán valakinek nem tetszik, hogy az apám fegyverkezni próbál… – jegyezte meg Mia.

– Ha másik megrendelő állna elő ilyen kéréssel, őt is ugyanúgy kiszolgálnák – felelte a boszorkány. – Az apát szerint ők pártatlanok kívánnak maradni ebben a kérdésben.

– Kényelmes elképzelés… – jegyezte meg Olim.

– Akkor az egész talán maga a rend ellen irányul – morfondírozott Sige. – Talán őket akarja valaki tönkretenni?

– Vagy konkrétan elfoglalni a kolostort és elűzni őket?

– Ede szerint 7 éve, a háborúk idején az orkok egyszer már megpróbáltak betörni az erődítménybe, hogy kifosszák őket, de nem jártak sikerrel – mesélt tovább Viktória. – A szerzetesek állítólag meg akarták akadályozni az „anyag szenvedését”… bármit jelentsen is az.

– Nem akarták, hogy a tárgyakban negatív érzelmek legyenek – magyarázta Evelyn. – Számukra a gépeknek, eszközöknek, szerszámoknak lelke van.

– Fura egy népség… – nézett végig a falatozó patkányokon Lowri.

– Az biztos, hogy Ede apát is ilyen spirituális vonalon sejti a történtek okát – bólintott a nagyasszony. – A környéken tárnákban élő inszektoidokról sem feltételezi, hogy közük lenne a balesetekhez, ahogy az emberi értelemben vett szellemekről sem gondolná, hogy hatással lehetnének ezekre a gépezetekre. Szerinte maguk a tárgyak azok, melyek elégedetlenek a patkányok munkájával. Ha engem kérdeztek… ez az egész hülyeség.

– Szerinted akkor mi történhetett? – kérdezte Mia.

– Úgy gondolom, hogy valaki, valahogy behozhatott ide egy elátkozott tárgyat, szerszámot, javításra váró gépezetet, bármit, amit megszállhatott egy ártó lélek.

– Mint a kalapácsot – jegyezte meg Evelyn.

– Akár. Körül kellene néznünk, méghozzá mágialátó képességgel is – pillantott Evelynre és Miára –, mert a patkányok nem rendelkeznek ilyen tudással. Mi viszont így megláthatnánk azt, ami az ő szemük számára láthatatlan.

– Előttünk nem próbáltak segítséget kérni senkitől? – kérdezte Szirén.

– Az apát levélben próbálta értesíteni a Téli Püspökséget, hogy küldjenek ide paplovagot vizsgálódni, de ahogy a postagalambjuk felröppent, az egyik ágyújuk magától tüzet nyitott rá, az állat pedig érthető módon nem ért célba az üzenettel.

Olim furcsállva vakarászta a fejét.

– De ne aggódjatok, biztosítottam Edét, hogy minket a jó sors vezérelt ide, Sajgószegre, és igyekezni fogunk segíteni nekik! – tette hozzá Viktória. – Hajlandóak elszállásolni bennünket – nézett körbe a társaságon, és többen megkönnyebbülten fellélegeztek. – Megbíztam az apátot, hogy győzze meg Kárint arról, hogy napokba telhet, mire egy ekkora karaván számára több napnyi útravalót meg tudnak rendelni és ide tudnak szállíttatni. Ami azt jelenti, hogy ez ad majd nekünk lehetőséget arra, hogy alaposan körülnézzünk, és kinyomozzuk, mi történhetett.

– Akkor meg is van a holnapi elfoglaltságunk – helyeselt Ragan. – Míg ti, varázslónépek, bejárjátok az apátságot, mi a többiekkel elmegyünk vadászni, hogy tisztességesebb ételeket tudjunk enni.

– Megegyeztünk! – bólintott a nagyasszony.

~ Következő fejezet ~

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This