Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 14. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 14. fejezet ~

Tycho sóhajtva a hajába túrt, ahogy kilépett a könyvtárból. Két órányi intenzív tanulás után zsongott a feje, és semmire se vágyott jobban, mint egy kis pihenésre. Megropogtatta nyakának ízületeit, amikor észrevette, hogy Hobbie integetve szalad feléje, keresztül az aulán.

– Hát te meg merre jártál? Mindenfelé kerestelek!

– Mily meglepő egy akadémiai hallgatótól, tanulni voltam…

– És ugyan mit, ha szabad tudnom? – karolt belé barátja szórakozottan. – Egy vizsgánk se lesz mostanában.

– Átnéztem a légiirányítási szakkönyveinket…

– Légiirányítás? Te beteg vagy! Hisz csak holnap lesz belőle az első óránk!

– Nézted már, mi mindent meg kell majd tanulnunk hozzá? – vetett rá egy hitetlenkedő pillantást az alderáni. – Vagy ezek szerint az Icol-bázison tett kirándulásunk csak nekem volt tanulságos?

– Tudom én, mi jár a fejedben! Csak be akarsz vágódni a hadnagynál! De mára elég a stréberkedésből! Gyere a zónalabda-csarnokba! A többiek már mind ott várnak ránk!

– A zónalabda-csarnokba? – nyögte Tycho, akinek a népszerű, galaktikus sportág egyáltalán nem számított vonzó időtöltésnek. – Minek?

– Az Akadémiánk a héten barátságos mérkőzést játszik a Corulaggal! – kiabálta Hobbie, ahogy beléptek a lelátóra, ahol már az edzés láttán borzasztó hangzavar uralkodott.

Kadéttársaik lelkesen biztatták a helyi csapatot, akik különböző színű trikókban jelenleg épp egymás ellen gyakoroltak, bár minden mozdulatuk olyan volt, mintha vadállatokkal birkóznának egy arénában.

– Meccsünk lesz kivel? – fogta be a fülét a szőke, olyan hangosat sípoltak mellette a felsőbb évesek.

– A Corulagi Birodalmi Katonai Akadémiával – hajolt oda hozzájuk Biggs. – Gyertek, foglaltunk nektek helyet!

Ahogy leültek, Tycho igyekezte biztonságba helyezni adattábláját az ugráló, egymással olykor birokra kelő, italaikat össze-vissza lötykölő kadétok elől.

– Corulag… Valahonnan ismerős nekem ez a bolygó. Merrefelé van?

– Bormea-szektor, Magvilágok… – köhintette a mögöttük ülő sorból Yu-Sien fölényesen, és vetett rájuk egy kihívó pillantást.

Race elnevette magát.

– Megint kezdi!

Hobbie azonban legyintett, és még csak hátra sem fordult hozzá.

– Onnan lehet ismerős, hogy a szektor szenátusi képviselője mostanában elég sokat szerepelt a holonetes hírekben – vette elő saját adattábláját Biggs, bár mielőtt bekapcsolta volna, megtörölgette kabátjának ujjával, mert ráfröccsent a lelkesen szurkoló Tank itala. – Nézd!

A kijelzőn Tycho egy középkorú nőt pillantott meg. Rövid, rozsdavörös haja volt, és hosszú, hófehér ruhát és köpenyt viselt. Biggs egy felvételt játszott le róla, ahogy a Szenátusban szónokol a többi képviselő előtt, de a szavait egyáltalán nem lehetett hallani a hangzavar miatt.

– Mon Mothmának hívják – magyarázta röviden Biggs, látva az értetlenséget barátja arcán. – Eredetileg chandrillai, de az egész Bormea-szektort ő képviselte a Szenátusban.

– Képviselte? – kérdezte Tycho, majd a szívéhez kapott, mert épp előttük ütközött neki a védőfalnak két levegőben kapálózó zónalabdás.

– Pár hónapja menesztették a pozíciójáról, állítólag legfőbb vezetői döntésre – jegyezte meg Yu-Sien, ahogy közelebb hajolt az ugráló többiek között. – Úgy hírlik, maga az uralkodó kérte a kirúgását!

– Várjunk csak, ez az a szenátor, akiről Lamascolo is beszélt a minap az előadáson? – eszmélt fel végre Tycho. – Akit államellenes összeesküvéssel száműztek, és most bujdosni kényszerül?

– Az bizony! – biccentett Biggs.

Az alderáni ismét az adattáblára pillantott, és gyorsan átfutotta a szenátornő publikusan elérhető, életrajzi adatait.

– Te jó ég, mióta szolgált ez a Szenátusban! – mondta döbbenten. – Még bőven azelőtt odakerült, hogy én megszülettem volna. Pont most jutott eszébe konspirálni?

– Vénségükre hülyülnek meg az ilyenek… – vonta meg a vállát fitymálóan Windtide, ahogy visszaült Palchettivel Yu-Sien mellé. – Egyébként országos cimborák voltak a te bolygód szenátorával – tette az hozzá sejtelmes hangon.

– Hogyan? Őfenségével, Organa herceggel?

– Hát!

Biggs olykor-olykor a pályára pillantott, amikor hirtelen füttykoncert vagy reklamáló üvöltözés kelt életre, Tycho azonban végig az adatok közt böngészgetett. Nagyon különösnek találta, hogy a nő, miután annyi éven át a Főkancellár, majd később az Uralkodó bizalmát élvezte, sőt, annak személyes kérésére több fontos frakcióba is beválasztatott, hirtelen csak úgy hátat fordít az elveinek és a fennálló hatalom ellenségévé válik.

– Az emberek nem csinálnak csak úgy hirtelen ilyet… – motyogta. – Lojalista Bizottság – olvasta az egyik kép aláírását, melyen több, elegánsan öltözött emberi és ember-közeli szenátor állt.

Felismerte köztük saját bolygója, az Alderaan özvegy helytartóját, Bail Organa herceget, igaz, annak egykori, csinos arca a kép rögzítése óta jó két évtizedet is öregedhetett.

– Mon Mothma… Lexi Dio… Bana Bremu… Padmé Naberrié… – nézte a küldöttség szépséges, fiatal nőkből álló tagjait. – Furcsa…

Hangjára Hobbie megfordult, és megcsóválta a fejét.

– Srácok, srácok, ne már! – rakatta el Biggs adattábláját. – Szórakozni jöttünk, vagy nem? Na! Gyerünk, élvezzétek a meccset! – állította fel az addig üldögélő barátait, hogy immár együtt szurkolhassanak.

***

– Csak tudnám, mi jár néha abban a zseni agyadban… – ugratta Hobbie barátját, ahogy a többiekkel együtt a következő órájukra mentek.

Tycho vetett rá egy huncut pillantást, de hallgatott.

– Világuralomra törő terveit szövögeti – kacagta el magát Biggs, ahogy játékosan átkarolta az alderáni nyakát. – Barátom, meddig tanultál te tegnap este? Úgy nézel ki, mint Rasha a rosszabb napjain…

Az énekes, aki előttük haladt szobatársaival, tettetett sértődöttséggel hátrapillantott rájuk.

– Majd meglátjátok, mi vár még rátok. A bantha rúgjon meg, ha nem fogtok a ciklus végén mind siránkozni, mert képtelenek lesztek mindent akkor a fejetekbe verni!

– Kihívás elfogadva – búgta Hobbie rosszat sejtetően. – E, mi lesz már, ki akarjátok inni azt a kutat? – dörrent rá osztálytársaikra, akik egymást félrelökve próbáltak inni pár kortyot a folyosón álló kis kútból, mielőtt beléptek volna a tanterembe.

Ahogy az előttük tolongók szétrebbentek, a négy jó barát is ivott egy keveset.

– Ej, mennyivel finomabb itt a víz, mint otthon, ugye, Tank? – veregette meg Janek hátát Biggs.

– És mennyivel jobb érzés, hogy annyit ihatsz belőle, amennyit csak akarsz, nincs kiszámolva előre mindenki fejadagja…! – sóhajtotta az, miközben megtörölte a száját.

– Nem lehet könnyű dolgotok egy ilyen sivatagos bolygón… – jegyezte meg együttérzően Maik.

Míg társai vidáman csacsogtak, Tycho kíváncsian körbenézett az új helyiségben. Jóval kisebb terem volt ez a többinél, ahol eddig neves professzorok előadásait volt szerencséjük végighallgatni. Méretei egyértelműen arra utaltak, hogy oktatójuk itt már közös feladatmegoldást vár majd tőlük ahelyett, hogy pusztán feljegyeznék szavait. A tanári asztalnál Tatham hadnagy már megérkezésükkor ott szorgoskodott, holografikus kivetítőjén épp olvasott valamit.

Látva, hogy az első sor szokás szerint üres maradt, Tycho fogta magát, és beült középre, barátai megrökönyödésére. Hobbie tétován integetett neki a hátsóbb sorokból, mindhiába.

– Ülj már ide! – intett a fejével a szintén kicsit tanácstalan Rashának, aki végül megvonta a vállát, és elhelyezkedett mellette.

Ahogy a kadétok pakolászása és termináljaikba való bejelentkezésük nesze lassan elhalt, a hadnagy felpillantott az osztályára, majd szerény mosoly költözött az ajkaira, ahogy találkozott a tekintete az alderániéval.

– Köszöntöm a GBI17/1.-es osztályt a légiirányítással kapcsolatos tanulmányaik első óráján! – mondta végül, hangjából pedig némi lelkesedést lehetett kihallani. – Képzésük ezen szakaszában számos olyan elméleti ismeretre tesznek majd szert, melyek elengedhetetlenül fontosak lesznek későbbi hivatásuk gyakorlásában.

– Mind ezt mondják a saját óráikról… – sziszegte a fogai közt Rikki Palchetti a mellette ülőnek.

– Ahogy előmenetelüket áttekintettem, láttam, hogy volt már alkalmuk megismerkedni Thora Birch professzorral, aki az asztrokartográfia rejtelmeibe kalauzolja majd be önöket – folytatta Tatham. – A fedélzeti navigációs berendezésekről és magáról az asztronavigációról Gry Fensell professzor fog önöknek hamarosan előadásokat tartani, jelen foglalkozások során pedig a repülési körülményekkel, annak irányításával fogunk megismerkedni. Az idő előrehaladtával látni fogják, hogy e három szakterület igazából rokonságban áll egymással, értékes ismereteiket így eredményesen alkalmazhatják a másik két előadáson. Kérem, készítsék elő az adattábláikat!

Míg hallgatósága a táskájában matatott vagy kis szerkezeteit aktiválta, a férfi ivott egy kortyot az asztalon álló palackjából, majd lenyomott a konzolon néhány billentyűt, mire a kadétok előtt statisztikák, rövidítések és különféle táblázatok jelentek meg a kivetítőn.

– Repülési szempontból az alábbi kategória-rendszert építhetjük fel – mutatott Tatham a felvillanó ábrákra. – Két alapvető repülési módot különböztetünk meg: a légiirányítás segítségével történő repülést, és vizuális vonatkoztatási pontok szerint történő repülést. Ez utóbbi pontok lehetnek hegyek, folyók, síkságok, bármilyen természeti képződmény, amivel csak találkoznak és szabad szemmel észlelhető. Önök, mint a Galaktikus Birodalom leendő TIE-vadászpilótái mindig csak légiirányítás segítségével fognak repülni, hisz gépeik nem rendelkeznek sem fedélzeti irányító droidokkal, se hiperhajtóművekkel. Ezért is fontos, hogy az irányítási alapelveket magas fokon elsajátítsák, hisz odafenn – pillantott a mennyezetre, mintha az égre vagy az űrre utalna -, semmilyen más támpontjuk nem lesz enélkül.

Míg Rasha bőszen pötyögött, Tycho az ábrákat igyekezte megérteni, amik előttük lebegtek.

– Ahogy azt az Icol-bázison is megfigyelhették, egy gép vagy pilóta sem repül magányosan. Rajokba, majd osztagokba tömörülten közlekednek. Minden raj saját hívójellel rendelkezik, mellyel a birodalmi katonai frekvenciákon pilótáit azonosítja – folytatta a hadnagy. – Ellenőrzött légtérben mindig kizárólag ezzel jelentkezhetnek be. Az űrben megszűnnek a nevek vagy a rangok – meredt egy röpke pillanatra maga elé. – Ellenőrizetlen légtérben kötelező a közös birodalmi frekvencia, az UNIKOM használata, melyen gépeik és repülésük paramétereit sugározhatják minden olyan űrjármű felé, mely szintén ugyanabban a légtérben tartózkodik és ugyanazt a hálózatot használja. Ezzel koordinálható a járművek mozgása és elkerülhetőek az esetleges ütközések, balesetek. Vészhelyzetben a vészfrekvencia használata engedélyezett segélykérés céljából.

– Eddig ésszerűnek hangzik – hümmögte Hobbie, ahogy odahajolt Biggshez.

– Na ja, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez csak a kezdet…

– Amikor egy raj vagy egy egész osztag tagjaként megközelítenek egy objektumot, akár mondjuk egy bolygót, mindig a kötelező, Birodalmi Azonosítási Protokoll szerint kell eljárniuk – köhintett Tatham. – Először is hívójelük segítségével kapcsolatot létesítenek a bolygó körüli műholdas hálózattal, hogy információkhoz jussanak az adott objektumról… Hogy emberi életkörülményeknek megfelelőek-e a paraméterei, belélegezhető-e a levegője… vagy akár olyan adatok birtokába is juthatnak, miszerint háborús övezetről van-e szó, esetleg zárlat alatt áll-e az egész planéta járvány vagy sugárzás miatt, fennáll-e valamilyen fertőzésveszély…

Tycho apró bólintással nyugtázta a gondolatmenetet.

– Az atmoszférába lépéskor a fővárosi, vagy ha több űrkikötő is található a bolygón, akkor az adott landolási térségben rangidős torony irányítójától kapják meg a leszállási engedélyt – folytatta a hadnagy. – Amennyiben az engedélyt megkapták, ereszkedésük és landolásuk utolsó szakaszában már az irányítószemélyzet szolgál önöknek megfelelő paraméterekkel a platformokat vagy hangárokat illetően. Egy bolygó vagy objektum elhagyása, mint bizonyára sejtik, ennek a folyamatnak tökéletes ellentéte. Felszálláskor a fedélzeti tiszt és az irányítószemélyzet előkészíti önöket, a toronytól megkapják a megfelelő utasításokat, majd a bolygó sikeres elhagyását a műholdas rendszerek felé sugárzott üzenettel jelezhetik.

Oktatójuk új ábrákat jelenített meg előttük, és hagyta, hogy növendékei utolérjék őt a tananyagban.

– Nagyon fontos, hogy amikor egy-egy létesítmény irányítószemélyzetével beszélnek, mindig is kizárólagosan a protokollban foglaltak szerint, tárgyilagosan és tiszteletteljesen kommunikáljanak. Az ehhez szükséges ismereteket képzésük következő szakaszában fogják ugyan elsajátítani, nem árt azonban már most elkezdeniük gyakorolni…

Liridon elégedetten pillantott oldalra Hobbie-ra, hisz többször megrótta már őt és társaságuk többi tagját, amiért a szimulátoros repülések során nem éppen udvarias modorban társalogtak egymással.

– Ahogy a pilótáknak és rajoknak, úgy minden egyes bolygónak és irányítótoronynak is van egyedi hívójele – mutatott a felsorolásokra Tatham. – Ne ijedjenek meg, nem kell minden egyes bolygó összes irányítótornyának azonosítóját megtanulniuk! – tette hozzá egy félmosoly kíséretében, látva néhány kadét szörnyülködő arckifejezését. – Roppant egyszerű a kategorizálásuk és felismerésük. Minden torony a bolygójának nevét, és az illetékességi sorrendben elfoglalt sorszámát viseli. Így a főváros, Coruscant első számú, legfontosabb űrkikötőjének hívójele Coruscant1-es, ezt követi a Coruscant2-es, Alderaan1-es, és így tovább. Amikor pedig kódolt üzenetben repülésükkel kapcsolatos instrukciót kapnak tőlük, mindig a Galaktikus Közös Nyelv betűi szerinti, első négy karakterrel rövidíthetőek, például CORU1, RALT2, ALDE1. És ezzel el is érkeztünk a kurzus lényegéhez: a kódolt légiirányítási üzenetekhez.

Azzal megjelenítette az aznapi foglalkozás utolsó táblázatát, egy rettentő sok kódot és rövidítést tartalmazó rendszert, melynek láttán a kadétok többsége elborzadva pislogott.

– A bolygóközi közlekedési lehetőségek, kereskedelmi és katonai útvonalak ma már lehetővé teszik, hogy irdatlan mennyiségű jármű közlekedjen egy-egy légtérben. Minden egyes jármű jogosult ugyanolyan naprakész és teljes körű tájékoztatásban részesülni, bizonyára azonban belátják, hogy ez emberi erőforrásbeli akadályokba ütközhet. Ennek egyszerűsítése érdekében az Egységes Hiperűrutazási Irányelvek megfelelő kódrendszert fektettek le, melyek pontos és szakszerű elsajátítása lesz mindannyiuk feladata az elkövetkezendő óráimon – kulcsolta össze a kezeit Tatham a háta mögött

Elszántan osztályára emelte a tekintetét.

– Nézzünk talán egy egyszerű példát! Értelmezzük közösen az alábbi üzenet jelentését! – nyomott le egy gombot a konzolon, mire a többi szöveg közül kiemelkedett egy bonyolultnak látszó kódsor.

– „CORU2 220800 24510KT 9999 -ES FT030 16 Q1013”? – nézett Janek értetlenül a mellette ülő Biggsre.

Hobbie hasonló megrökönyödéssel próbálta értelmezni a látottakat.

– Ez neki egyszerű? – morogta.

– Többen ülnek az önök soraiban olyanok, akik korábban már valamilyen repülőintézet növendékei voltak – folytatta a hadnagy. – Van esetleg ötletük?

Race aprót köhintett, mire többen kíváncsian Windtide és Yu-Sien felé pillantottak. A két fővárosi fiatalember azonban némán tátogott.

– A CORU2 bizonyára azt jelenti, hogy Coruscant 2-es számú állomása hozta létre az üzenetet – jegyezte meg diplomatikusan Liridon.

– Nagyon jó észrevétel, Hames kadét – dicsérte meg őt a hadnagy. – Használják nyugodtan a jegyzeteiket és a táblázatokat, amiket eddig kivetítettem! Annyiban segítek, hogy a következő egység annak időpontját jelöli meg, amikor az üzenet keletkezett.

– Helyi idő szerinti 22 óra 8 perc? – próbálkozott az egyik nubiai fiatalember.

– Igen? – kérdezte a mellette ülő epésen. – Mutass már egy bolygót, melyen 00-val jelölnek bármilyen napot!

– Akkor talán helyi idő szerinti hónap 22.-én, reggel 8 órakor? – próbálkozott Maik.

– Nagyon helyes, Tentin – bólintott Tatham. – Szélirány és sebesség következik!

– Ez könnyű – jegyezte meg Biggs magabiztosan. – 245 fokos irányból 10 csomós szél?

– Na jó, de a 9999 mit jelent? – vakarta a tarkóját Race. – Valami végtelenséget?

– Jó irányba tapogatózik, Lavigne kadét – mosolyodott el a hadnagy. – Ebben segítek. Az alábbi jelzés – mutatott a kódsorra – azt jelenti, hogy a látótávolság több mint 10000 méter.

– Jó vicc… – füstölgött magában Windtide. – Látom, jó régen járhatott Coruscanton. Mikor volt utoljára annyira tiszta az ég, hogy 10000 méternyire szabadon el lehetett látni?

Míg társai felnevettek, Tatham szelíden elmosolyodott.

– Valóban, kadét… Rég volt már a napja…

– A táblázat szerint az ES azt jelenti, eső – mondta kissé bátortalanul Rasha. – De mit jelent előtte az a jel?

– Annak intenzitását. A helyes értelmezés szerint tehát enyhe eső tapasztalható. Lássuk tovább!

– Az FT-nek a jelmagyarázat szerint azt kell jelentenie, hogy „foltokban”, de a második értéket nem értem… – vallotta be Liridon.

– Jó irányba halad, Hames kadét. Kódunk ezen része az esetleges felhőzetre vonatkozik. A számérték lábban fejezi ki az űrkikötő feletti látási viszonyokat. A kód szerint 3000 láb magasságban elszórt felhőzet mutatkozik.

– Mi az ami még kimaradt? Mit jelölhet az utolsó kettő? – gondolkozott hangosan Tank.

– A „16” mellett nincs mértékegység, talán valami egyszerű dolgot jelent, mint mondjuk, a hőmérsékletet. Milyen az időjárás a Coruscanton, Windtide? – vetette oda Hobbie.

A megszólított dühösen hátrafordult feléje, a tekintete pedig mintha villámokat szórt volna.

– Igaza van, Klivian kadét, valóban az aktuális hőmérsékletet jelzi a 16-os – bólintott a hadnagy, Hobbie pedig dölyfösen kihúzta magát, annyira elégedett volt következtetésével. – Van valakinek ötlete, mit jelenthet az utolsó? Senki? Rendben, akkor ezt elárulom. Ez mindig a légnyomást jelzi.

Az osztály halkan duruzsolva fejezte ki nemtetszését, ahogy a feladat összetettségét panaszolták egymásnak.

– Összefoglalná akkor valaki, csak a rend kedvéért, hogy pontosan mit is jelent egyben a kódunk? – fonta össze a karjait mellkasán a hadnagy. – Celchu kadét?

Tycho nyelt egyet és biccentett.

– „A coruscanti 2-es torony e hónap 22. napján helyi idő szerint reggel 8-kor adta ki az alábbi előrejelzést: délnyugati irányból, 245 fok felől 10 csomós szél uralkodik, a látótávolság több mint 10000 méter, gyenge eső tapasztalható, 3000 lábbal a leszállópálya felett foltokban felhők észlelhetőek, az akkori hőmérséklet 16 fok, a normál tengerszinten mért nyomás 1013 egység”.

Csendes ámulat fogadta szavait, még Tatham arcán is meglepetés és elégedettség tükröződött.

– Helyes, kadét.

A férfi lepillantott az asztal kijelzőjére, és azon a kronométerre.

– A következő órára tanulják meg a most megismert alapfogalmakat, rövidítéseket és egységeket, mert hasonló gyakorló feladatokkal innen folytatjuk. Az órának vége!

Míg a hallgatósága elkeseredetten távozott, Tycho megállt a még mindig kivetített táblázat és jelmagyarázat előtt, és némán emésztgette a látottakat.

– Látom, készült, Celchu kadét – jegyezte meg a hadnagy, ahogy adattárolóit és komlinkjét táskájába rendezte, majd deaktiválta a kivetítőt.

– Óh, én csak… – ocsúdott fel a fiatalember. – Tudja, mély benyomást tett rám, amit az Icol-bázison láttunk. Ahogy végignéztük annak az évfolyamnak a gyakorlórepülését… Rettentő bonyolultnak tűnt az a sok adat, amivel koordinálták őket. Így rendszerbe szedve – mutatott arra a részre a levegőben, ahol addig a táblázat lebegett – minden sokkal könnyebben átlátható.

– Kétlem, hogy ezen észrevételben a barátai is osztoznának – nevette el magát Tatham. – De ha valakinek, akkor magának biztos nem lesz gondja a gyakorlófeladatok és kódsorok értelmezésével.

Tycho szerénykedve elmosolyodott.

– Na jöjjön, induljunk!

Azzal kikalauzolta őt a teremből, és megindultak a kantin felé.