Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 15. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 15. fejezet ~

Amikor Biggs visszatért a szobába, társait ugyanúgy találta, mint ahogy ott hagyta őket, amikor mosakodni indult. Tycho az ágyán szundikált, kezével a feje alatt, Hobbie pedig kimerülten a közös asztalra borulva fetrengett. Álmos szemekkel nézte a holoneten közvetített, felnőtteknek szóló adást, melyen egy sárga és egy kék twi’lek nőstény kényeztette egymást és egy zöld nautolai hímet.

Biggs megállt egy pillanatra és vetett egy furcsa pillantást az előtte zajló jelenetekre, majd legyintett és inkább az ágya felé ballagott.

– Hamar visszajöttél… – jegyezte meg Derek monoton hangon.

– Remélem, nem zavartam meg vele semmit…

– Ugyan… ilyen órák meg tananyag mellett az embernek még kiverni sincs kedve…

Barátja lemondóan megcsóválta a fejét.

– Az igazat megvallva különös hangok szűrődtek ki a zuhanyzóhelyiség hátsó fertályából, ezért jobbnak láttam nem sokáig ott időzni…

Erre azonban Klivian felkapta a fejét.

– Nocsak! Csak nem ott akciózott valaki?

– Fogalmam sincs, nem vártam meg, míg befejezik…

– Mondtam én, hogy idővel ez lesz! – csapott az asztalra Hobbie. – Nő kellene ide! Elegem van már a pornóból!

A zajra Tycho összerezzent és mocorogni kezdett.

– Nekem itt egy kicsit sok a csáp meg az egyéb nyúlvány… – fanyalgott Biggs az egyre pikánsabb jelenetek láttán.

– Mi történt? – kérdezte az alderáni kótyagosan.

– Semmi különös, testvérem… – felelte Biggs. – Pihenj csak, szerintem mi is mindjárt fekszünk!

– Tank hol van? – nézett azonban körbe szőke barátjuk.

– Azt mondta, edzeni megy… – kezdte volna Hobbie, ám ekkor halk szisszenéssel ismét kinyílt szobájuk ajtaja, Janek pedig lelkesen szökkent be rajta.

– Sikerült! – kurjantotta.

– Micsoda?

– Bekerültem a tartalékos csapatba!

– Milyen csapatba? – nézett rá értetlenkedve Tycho.

– Hát a zónalabda-csapatunkba!

Három szobatársa döbbent pillantást váltott.

– Nem is mondtad, hogy… Nem tudtam, hogy be akarsz kerülni a csapatba… – motyogta Biggs.

– Mi lesz, ha játék közben megsérülsz? Megsérül a kezed, vagy a látásod… – mérte őt végig Tycho aggódva. – Örökre búcsút mondhatnál a repülésnek…

Tank azonban magabiztosan elhessegette magától a baljós gondolatokat.

– Megyünk fürdeni? – kérdezte izgatottan.

– Már mind voltunk… – mondta halkan Hobbie.

– Hát… akkor viszlát később – mondta, majd kioldalazott a szobában, odakint pedig mintha egy hangos társaság várt volna rá.

Biggs sokáig némán nézett utána, ám az arca kifürkészhetetlen maradt.

***

– Az Egységes Hiperűrutazási Irányelveknek megfelelően az általunk használt navigációs rendszereket két fő típusba sorolhatjuk – nézett fel a GBI17/1.-es osztályra kihívóan Gry Fensell professzor. – Kézi, azaz hordozható, valamint beépített navigációs rendszerek.

Körbepillantott a vele szemben ülő fiatalembereken, jéghideg, szürkés tekintete pedig szinte megfagyasztotta a levegőt.

– Utóbbit szintén két csoportra oszthatjuk: hajóba, űrjárműbe épített navigációs rendszer, és asztromechanikai droid által működtetett rendszer. Bármelyiket használjuk is, feladatuk egyértelmű és teljesen egyforma: meghatározni a kiindulás és az érkezés helyszínét, valamint a szükséges ugrások számát, továbbá kikalkulálni a fénysebességen történő utazás legrövidebb és legbiztonságosabb módját.

Merev, katonás testtartása csak még több feszültséggel töltötte meg a termet. Az osztály tagjai pisszenni, mocorogni se mertek, nemhogy egymással halkan beszélgetni, ahogy egyik-másik korábbi előadáson.

– A mai órán megismerkednek a különböző navigációs rendszerekkel, azok kialakulásával és gyártási történetével, az elkövetkezendő foglalkozások alkalmával pedig megtanulják a Birodalmi Navigációs Adatbázis használatát – folytatta a professzor, és végigsimított amúgy is gondosan hátrafésült, világosbarna haján. – Kezdjük is el…! Készítsék elő felszereléseiket! – parancsolt rájuk, mire hallgatósága előkotorta táskájából komlinkjét és adattábláját.

– Civil járművekben, kereskedelmi csillaghajókon vagy kisebb méretű, hiperhajtóművel rendelkező katonai gépekben gyakran találkozni kis tárolókapacitású berendezésekkel, mint a Microaxial LPM-549-ese vagy az LPL-449, kimondottan olyan célzattal, hogy a hajó összértékét féken tartsák. Prémium kategóriás civil csillaghajókon azonban sokkal inkább találkozni már a Microaxial HyD moduljával, vagy a Cybot Galactica NavMaster névre hallgató adatbázisával, bár ez utóbbi esetében azért erős minőségbeli ugrást tapasztalhatunk az előbbiekhez képest.

Egy pillanatnyi szünetet tartva lopva felpillantott a kadétokra, ellenőrizve, követik-e őt az anyagban. A Liridon mellett ülő nubiai fiatalember unottan lapozgatott digitális tankönyvükben, mire a professzor szemei szigorúan összeszűkültek.

– Mint azt bizonyára tudják, a Cybot Galactica mindig is inkább a személyi és kiszolgáló droidok gyártásában volt piacvezető, mint amilyenek a manapság a kormányzati és civil szférában egyaránt használatos protokolldroidok. A NavMasterrel sikerült ugyan betörniük a csillagközi személyszállító járművek piacára, a Galaktikus Birodalom gépparkja azonban már nem tőlük vásárolta meg navigációs berendezéseit, hanem a piac másik óriásától, az Industrial Automatontól, melyet rövidíthetünk akár IA-nek is – folytatta a férfi, majd ivott egy keveset palackozott italából, mert a terem száraz levegője érezhetően rekedté tette a hangját.

Hobbie óvatosan csalódott pillantást vetett a mellette ülő Tychóra, aki hasonlóan unalmasnak találta az órát.

– Persze, az IA-nek is voltak próbálkozásai protokolldroidok és pincérdroidok terén, de amelyikük már találkozott ilyennel, az joggal mondhatja, milyen lomha egy-egy ilyen termék, intelligens adatbázisa pedig messze elmarad a Cybot képességeitől – kezdett el fel-alá sétálgatni előttük Fensell. – Az IA-nek a csillagközi navigáció, közismertebb nevén az asztronavigáció terén sikerült maradandót alkotnia a méltán népszerű R-sorozat droidjaival, melyek a mai napig a galaxis legkeresettebb navigációs eszközei.

– Nekünk van otthon egy ilyen – suttogta Biggs, aki Tycho másik oldalán ült. – Apám ezzel szerelteti meg a meghibásodott párologtatókat – mutatott az egyik, vödörburájú kis szerkezetre.

– Nálunk ilyenek vannak – motyogta szinte mozdulatlan ajkakkal az alderáni, és a kis félgömb tetejű változatokra mutatott.

– Az R-sorozat kialakulását számos sikeres és kevésbé sikeres próbálkozás előzte meg – folytatta a professzor. – Kezdetben az IA mérnökei képtelenek voltak a navigációs adattárolókat és a kalkulációs műveleteket végző vezérlést egy kicsi házba építeni, és a prototípusok szobaméretű berendezéseket eredményeztek. Ma már az ilyesmi elképzelhetetlen volna számunkra, a technológiai fejlődés pedig elősegítette, hogy az R-sorozat forgalomba állására ezek az asztromechanikai droidok immár vállalható méreteket öltsenek. A terméksorozat első elemét az R1-es droidok jelentették – nyomta meg az eddig a markában szorongatott távirányítót, mely a tanári asztalból egy holografikus csóvát csalt elő.

A kékesen derengő képen egy masszív, ámde különösebben alaktalan, toronyszerű építmény állt előttük.

– Az embernél is magasabb R1-es egy akkoriban kevéssé mobilis eszköznek számított – jellemezte a látottakat Fensell. – Méreteinél fogva lassú mozgásra volt csak képes, mechanikája azonban gyakran lefulladt, olykor fontos áramköröket kisütve eközben.

– Hát nem egy szofisztikált jószág… – jegyezte meg Hobbie vigyorogva.

– Előnytelen kialakítása ellenére számos olyan újítást jelentett, mely ma már elengedhetetlen a humán-droid, vagy droid-droid kommunikációban. Bevezette a bináris nyelvet, melyen a Galaktikus Birodalom elektronikus berendezései azóta is kommunikálnak egymással. Az R1-es egység volt emellett az első olyan asztromechanikai droid, mely képes volt egy hiperűrugrás koordinátáit önállóan kikalkulálni – mondta a professzor, aki szerencsére nem vette észre Klivian epés megjegyzését. – Vezérlőegysége mintegy 500 különböző, galaktikus járművel volt kompatibilis, ennek köszönhetően előszeretettel alkalmazták hipergyűrűknél és dokkolóknál, azaz olyan járműveknél, melyekben külön hiperhajtómű nem volt.

Fensell ismét megnyomott egy gombot, mire a hologram egy jóval közismertebb droidot jelenített meg.

– Felismerve az R1-es egység korlátait, az IA merész döntést hozott, és egy sokkal kompaktabb házba költöztette továbbfejlesztett rendszerét, megalkotva vele az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő R2-es sorozatot. Egy jó állapotban lévő R2-es máig a kiváló tervezés, a prémium anyaghasználat és a remek marketing szimbóluma, piaci értékét pedig, mely megközelítőleg 4000 kreditet jelent, hosszú ideig megtartja. Ez immár 700 járművel kompatibilitis, univerzális csatlakozójával azonban bármilyen adatbázishoz képes kapcsolódni. Az R2-es az első droid, melyet nem a kormányzati, hanem a katonai szektor hasznosított igazán. Navigáció mellett széles spektrumú elektromágneses szenzorokkal, hő-, mozgás- és életformákat detektáló érzékelőkkel is ellátták, akár még az űr vákuumában is működőképes. Vadászgépbe integrálva figyelemmel követi a röppályát, képes azon korrekciókat elvégezni, optimalizálni a jármű működését. Szerszámkarjai javítási munkákban is hasznára válnak gazdájának – pillantott fel büszkén a hologramra.

– Ez a fazon szerintem nem százas… – súgta oda Race Hobbie-nak.

– Egyetértek… szinte már beteges – felelte az. – Annyira merev, hogy ez még egymagában is alakzatban menetel haza…

– Meglovagolva az R2-es sikereit, az IA megalkotta az ezzel külsőleg teljesen megegyező R3-ast, mely csupán annyiban különbözött elődjétől, hogy burája átlátszó anyagból készült – folytatta a professzor. – Különösen drága termékről van szó, melynek memóriájában minden létező csillaghajó technikai paramétere szerepel. Kimeríthetetlen tárolókapacitásának köszönhetően kormányzati szektorban és hadiiparban egyaránt használják, és emiatt minden kóbor példány veszedelmesen csábító kalózok és csempészek számára. Űrállomások, csillagrombolók és nagyobb hadihajók irányításában vesznek részt, de ugyanúgy el tudnak navigálni bármilyen, R2-es által elvezethető vadászgépet is.

Fensell kitartóan fürkészte egyik-másik hallgatóját. Tycho többször is magán érezte a tekintetét, ezért nem mert többet sutyorogni a mellette ülőkkel.

– Utazásaik és bevetéseik alkalmával e két típus, az R2-es és az R3-as lesz az az egység, mellyel a leggyakrabban találkoznak majd – mondta végül. – Szállítóhajóinkon vagy csillagrombolóinkon összefutnak majd az azóta piacra dobott R4-es és R5-ös modellekkel is, ám ezek minőségben és hasznosíthatóságban messze elmaradnak elődeiktől. E két olcsóbb modell afféle mindenes droidnak tekinthető, mely kimondottan szerelői munkákban, létfenntartó berendezések ellenőrzésében és karbantartásában tevékenykedik.

A professzor kikapcsolta a holografikus kivetítőt.

– A tankönyvükben megtalálják az órán taglalt rendszerek technikai paramétereit, elvárom, hogy a következő foglalkozásra megtanulják felépítésüket és kategorizálásukat, hogy megkezdhessük a navigációs gyakorlatokat. A mai órának vége. Leléphetnek!

Azzal kihúzta magát, mintha ő tisztelegne valakinek.

A kadétok összenéztek, majd miután látták, hogy a férfi nem mozdul, igyekeztek minél hamarabb elhagyni a termet.

***

– Faszér’ van nekünk ennyi holdunk… – dörmögte Hobbie utálkozva, ahogy a kantinban ücsörögve is az adattábláját bújta.

Úgy érezte azonban, agyának tárolókapacitása a végét járja, hasogató fejfájás jelezte ugyanis, hogy aznap este képtelen több információt magába erőszakolni.

– Ralltiir? Nem kispályás… – hajolt oda Rasha a szerkezethez, melyen Klivian szülőbolygójának mind a huszonnyolc holdja fel volt sorolva.

– Egy szektor egy rendszerének egy bolygója és annak holdjai! Na és a többi? – háborgott barátja. – Hogy lenne képes az emberi elme az összeset megjegyezni? Ez fizikai képtelenség! Aztán itt ez a sok kereskedelmi útvonal! Össze-vissza kanyarognak ahelyett, hogy mennének egyenesen!

– Azért kanyarognak, mert ezek kötik össze a bolygókat… – nézett fel rá Tycho, kissé furcsállva. – Vagy szerinted a bolygók próbálnak közelebb ugrálni hozzájuk?

– Nem ez a lényeg!

– Tanulj rendszerbe foglalva! – sóhajtotta a szőke. – Ha a szektorok fontosabb bolygóit már nagyjából tudod, tanuld meg a sorrendjüket, ahogy egymást követik a kereskedelmi útvonalakon!

– Így van. Az összesre úgysem lesz sose szükséged – legyintett Biggs. – Kétlem, hogy minden rendszer minden egyes bolygóját fejből kellene tudnunk… Végső soron az a lényeg, hogy a szektorokat ismerjük, és a gazdaságilag vagy politikailag jelentősebb bolygókat el tudjuk helyezni bennük.

Néhány székkel arrébb Windtide és Yu-Sien horkantva összenézett az abszurd feltételezés hallatán, és inkább elfordultak.

– Ti hallottatok valamit? – jegyezte meg Hobbie epésen. – Mert én nem!

– Nocsak, Derek – ült le hozzájuk tálcáján még gőzölgő vacsorával Liridon. – Csak nem tanulsz?

– Kezd Tycho-sodni! – bólogatott vigyorogva Race, csak hogy mindkettejüket bosszantsa.

A megnevezett csak vetett rá egy sértődött pillantást, majd tovább lapátolta befelé levesét.

– Átkozott droid szakácsok! – nyögte Liridon, ahogy megkóstolta az ételt. – Össze-vissza van ízesítve minden!

Már nyúlt is az asztalokra kihelyezett kancsóért, hogy töltsön magának némi vizet.

– Öntesz nekem is? – tolták elé szinte vagy hatan egyszerre poharaikat.

– Elnézést…! – szabadkozott Tidd.

– Én is megszomjaztam… – mosolyodott el Rasha.

– Hát még én! – kacagott Tank, és egy húzásra kiitta a poharát.

– Ez… fura… – nézett végig rajtuk Liridon csodálkozva, és kissé gyanakodva.

– Már hogy lenne az? – legyintett Maik. – A délutáni gyakorlatozás Tavers hadnaggyal mindannyiunkat kifárasztotta. Ez minden…

Hames-t mintha nem győzte volna meg a válasz, ám mielőtt megszólalhatott volna, éktelen kurjongatás és füttykoncert kelt életre az étkezde bejárata felől, így mindannyian a hangzavar irányába pillantottak; némelyikük fel is emelkedett az asztaltól, hogy jobban lásson.

Egy idősebb, náluk lényegesen izmosabb, kisportoltabb alkatú csoport lépett be éppen, diadalittasan integetve mindenkinek, aki éljenezve kísérte lépteiket. Látványosan hergelték őket, mint akik élvezik a figyelmet.

– Kik ezek? – kérdezte Rasha.

– A GBI15/6.-os osztály – jegyezte meg Liridon szobatársa, Lyas Heeg. – Úgy tudom, ma fejezték be a repülési gyakorlatukat. A héten lesz az avatásuk, és ekkor hirdetik ki, kiket választottak ki tényleges vadászpilótának közülük.

Tycho kíváncsian méregette a felsőbb éveseket. Nagynak, nyersnek, és igazából rettentő egyformának tűntek, mind alkatra, mind viselkedésben.

– Vajon mi is ilyenek leszünk, amikor eljutunk ide? – töprengett, ahogy végignézett csodálkozó barátain. – Bár igazából… Sisak és pilótaruha alatt egyforma, arctalan sereget alkotunk majd… – gondolta némileg elszomorodva.

A GBI15/6. tagjai vígan ünnepeltek, hisz a professzorok számára fenntartott, külön asztalnál senki sem ült, aki a ricsaj miatt felelősségre vonhatta volna őket. Csapkodtak, dörömböltek az asztalokon, poharak repkedtek mindenfelé és zúzódtak porrá a falakon, míg rájuk nem telepedett az éjszaka.

***

Biggs izgatottan szaladt le a lelátó lépcsőjén, hogy viszonylag jó helyet tudjon találni magának és barátaiknak. A hóna alatt, akárcsak társai, jókora italos palackot szorongatott, míg a többiek dobozos és zacskós rágcsálnivalót is hoztak magukkal a kantinból.

Az Akadémia zónalabda-pályája hatalmas volt, akár egy hangár: akár huszonöt TIE-vadászgép is elfért volna egymás mellett. Teljesen átlátszó plasztik fal választotta el a két oldalon hosszában kialakított nézőtértől, hogy mind a játékosok, mind a szurkolók biztonságban érezhessék magukat. A pálya két végén keskeny, emberi szemre emlékeztető nyílás volt kialakítva, melyekbe a gravitációtól mentes térben egymással versengő játékosok a labdát próbálták berepíteni.

A csapatok a lelátók alatt foglaltak helyet, ahonnan a tartalékosok és a vezetőedzők hangos üvöltözés közepette igyekezték biztatni társaikat. Maguk a játékosok súlytalan állapotban lebegtek és melegítettek a pálya két oldalán, testüket pedig akadémiáik sportegyenruhája és néhány térd- és könyökvédő óvta csupán. Szerszámövre hasonlító pántot viseltek derekuk körül, hogy ágyékaik védve legyenek az ütközéstől, valamint fejüket is masszív sisak borította. Míg a corulagi válogatott zöld és fekete színű trikót viselt, addig a hazai csapat a Prefsbelt IV felszínérere oly jellemző piros és sárgás szín kombinációjában feszített.

– Nézzétek, ott van Tank! – kiáltotta Race, amikor észrevette Janeket a tartalékosok között.

– Hajrá, Tank! – üvöltötte Hobbie, míg a körülöttük állók csodálkozó és nem kevésbé bosszankodó arccal fordultak feléjük.

– Hagyd, hisz úgyse hallja innen! – legyintett Tycho.

– Egész sokan eljöttek a másik akadémiáról – töprengett Rasha, ahogy a túloldalon üldögélő idegeneket nézte.

Mind katonásan, mereven üldögéltek dísztelen, fekete egyenruhában.

– A vendég csapat lelátóján szoktak ülni a meghívottak is – kapcsolódott be a beszélgetésbe Liridon, aki épp akkor ért a pályára szobatársaival. – Az akadémiai zónalabda liga fontosabb tisztségviselői, esetleg a menedzsereik, ha vannak, meg a holonet tudósítói…

– Holonet? – pillantott fel csodálkozva Hobbie. – Híresek leszünk! – kezdett el csápolni az egyelőre még nem is forgató tudósítók felé.

– Ez befűszerezte magát, vagy mi van? – nevette el magát Race, és összevigyorgott Biggs-szel.

– Már így is fenn vagyunk a holoneten, nem emlékszel? – jegyezte meg Lonnie Tidd. – A felvételikor is ott voltak a tudósítóik…

– Emellett ez a meccs nem is rólunk szól – értett egyet vele Tycho. – Hacsak nem kívánsz pucéran rohangálni a nézőtéren, aligha hiszem, hogy akár egy másodpercet is ránk pazarolnának…

– Megőrültél? – rikkantotta Maik. – Nehogy már ötleteket adj neki!

– Hogy működik ez a sportág egészen pontosan? – kérdezte Rasha. – Ha nincs gravitáció, és kapálózva küzdenek egymás ellen, nagyon sokáig is eltarthat, míg valaki elér a pálya túlsó oldalára, hogy gólt szerezzen…

– Minden játékosnak kis képességű repulzormotorok vannak a csizmáiba építve – kezdte Liridon.

– Mint a hajóknál?

– Mint a hajóknál. A megfelelő lábtartás esetén ellöki a játékost az addigi pozíciójáról, így a helyváltoztatás már nem tart időtlen időkig…

– Mennyi ideig tart egy mérkőzés? – kérdezte Tycho.

– Három harmadból áll, melyből legalább kettőt meg kell nyernie az egyik csapatnak ahhoz, hogy megnyerjék magát a mérkőzést is. Egy harmad akkor ér véget, ha az egyik csapat eléri a tizenöt találatot. Hat-hat versenyzővel játszanak, így egy jó mérkőzés olyan 2-3 órán át is eltarthat…

– Kezdődik! – jelezte Maik, ahogy a két csapat kezdőjátékosai és a két bíró belebegett a pályára.

– Miért viselnek fegyvert? – kérdezte csodálkozva Rasha.

– Csak bénítópisztoly – nyugtatta meg Liridon. – Verekedés esetén ezzel választják szét a rendbontókat.

– Igazuk is van – bólintott elismerően Hobbie. – Csak a hülye állna le birkózni velük a pályán…

Az első harmadban a friss és elszántságtól feltüzelt játékosok hevesen estek egymásnak. Hatalmas ütközések csattantak a biztonsági védőfalon, ahogy kíméletlenül igyekezték eltakarítani az útból a másik fél embereit. Tycho csodálkozva, olykor nem kis riadalommal figyelte, ahogy félelmet nem ismerve csapódnak egymásnak, mely mozzanatok normál gravitációs körülmények között fájdalmasak lettek volna és bizonyára sok sérüléssel jártak volna, a falak között azonban mintha meg se érezték volna őket. A hazai csapat játékosai közt egy ismerős arcot se látott, úgy sejtette, mind az előttük járó évfolyamokból származhatnak. Erős, szikár alkatú férfiak voltak, termetük pedig jócskán elmaradt a vendég csapat játékosainak külseje mögött: a corulagi akadémia növendékei izmos, tagbaszakadt férfiak voltak.

– Mit tanulnak ezek a Corulagon? – kérdezte Rasha.

– Mindenféle fegyvernemet képviselnek – vonta meg a vállát Liridon. – Szárazföldi és légi egységeket egyaránt. Vadászpilóta-képzés is van náluk, bár nincs akkora hagyománya és tekintélye, mint a mi iskolánk képesítésének.

– Talán ezért nem is szeretnek ide járni – jegyezte meg fitymálóan Windtide. – Tudják, hogy semmibe vesszük őket. A legtöbben tőlünk hozzájuk jelentkeztek, de tudták, hogy a Prefsbelt IV-hez képest csak játszótér az az iskola…

– Ahhoz azért megvolt az eszük, hogy szekrény méretű kadétokat válogassanak be a csapatba… – felelte Hobbie, és hátra se nézett a fővárosi ficsúrra. – Szemben a mi versenyzőinkkel…

– Vadászpilótaként egy bizonyos súlyt tartanunk kell, vagy nem ülhetünk gépbe – jegyezte meg Palchetti.

– De az erőviszonyok akkor sem egyenlőek… – mérgelődött tovább Klivian.

Úgy tűnt, a Windtide által felvázolt ellenérzés valóban ott buzgott a corulagi kadétokban, mert az első harmadot viszonylag könnyedén megnyerték. Rengeteg, kívülről sportszerűtlennek tűnő megmozdulásuk volt, melyet azonban a bírák nem ítéltek szabálytalanságnak. A prefsbelti kadétok kifulladva és savanyú képpel ereszkedtek le a padlóra és tértek vissza társaikhoz, akik az edzőkkel karöltve igyekeztek lelket ölteni beléjük.

A helyiek küzdelme a második harmadban hamar elkeseredetté vált, ahogy fizikai erejükkel visszaélve a corulagi csapat újra és újra megszerezte tőlük a labdát és célba talált vele. Egyre több alkalommal jeleztek a bírók, meg-megszakítva ezzel a játékmenetet, egy alkalommal pedig még a bénítópisztolyt is bevetették, mellyel mozdulatlanná dermesztették az egyik prefsbelti védőt, aki dühében visszaütött ellenfelének. A játékos végtagjai görcsösen megremegtek, amikor eltalálta őt a lövedék, majd ernyedt testtartásban levitált a pálya közepén.

– Vigyék le a pályáról! – utasította a hazai csapat edzőjét a bíró, az pedig azonnal mozgósított két tartalékost, hogy húzzák be szerencsétlenül járt társukat a pihenőfülkébe. – Sunber kadét! – rikkantotta, mire Tank izgatottan felpattant a helyéről. – Pályára!

– Odanézzetek! – kiáltott fel lelkesen Race. – Tank a pályára lép!

A kijelző hamar megerősítette a cserét, ahogy Janek Sunber neve megjelent az aktív játékosoké között. Barátjuk arcán az ellenséges csapat viselkedése okozta düh tükröződött, és amint elfoglalta a helyét, mindegyiküket jól megnézte magának.

– Na végre! – rázta az öklét az edző felé Hobbie. – Így talán lesz némi esélyünk!

Úgy tűnt, Tank nem osztozott csapattársaival a búskomorságon: minden alkalmat megragadott arra, hogy ellenségeinek odasózzon egyet, ha azzal elorrozhatta tőlük a labdát. Ütései oly félelmetesek voltak, hogy barátai szinte még a védőfalon túl is hallani vélték a velük járó csont- vagy porcsérülést az ellenséges játékosban. Köszönhetően annak, hogy nem merítette ki a korábbi játék, sokkal frissebb és mozgékonyabb volt a többieknél, melynek köszönhetően sikerült megfordítania a harmad pontbéli állását, és kiegyenlíteni a pontokat. A csapatkapitány, némileg újult erőre kapva megszerezte a győztes találatot, így maradt még némi reményük arra, hogy az utolsó harmadban győzedelmeskedjenek.

Ahogy a játékosok visszavonultak egy utolsó pihenőre, Janek felpillantott a lelátóra, ahonnan barátai lelkesen integettek feléje. Elmosolyodott, és csatlakozott csapattársaihoz.

– Meg kell hagyni, remekül beletanult a zónalabdába ilyen rövid idő alatt – jegyezte meg elismerően Liridon.

– Van hozzá tehetsége – helyeselt szobatársa, Lyas Heeg is. – Az alkata alapján sokkal inkább alkalmas az ilyen feladatokra, a közelharcra, semmint a pilótaszakmára…

Biggs szigorúan összevonta a szemöldökét, és végigmérte osztálytársukat. Egyáltalán nem kedvelte, ha azok Tank képességeit becsmérelték.

– Azt majd meglátjuk – mondta Maik, érezve a feszültséget a levegőben.

A harmadik harmadra a prefsbelti csapat immár kissé bizakodóbban jött ki, Tank pedig továbbra is a kezdő játékosok között szerepelt. Úgy tűnt, taktikájuk némileg változott, egyre több és több lehetőséget biztosítva újoncuknak, hogy megcsillanthassa tehetségét. Janek továbbra sem szerénykedett a pofonokkal, ha a corulagi kadétok rávetették magukat és megpróbálták elszedni tőle a labdát – mindezt azonban úgy vitte véghez, hogy az ne tűnjék szándékosnak.

– Nem tudom elhinni, hogy ez nem fáj nekik… – rezzent össze Rasha egy-egy újabb, durva ütközés láttán.

– Tanknak az ilyesmi meg se kottyan – legyintett Hobbie magabiztosan.

Egy újabb, sikeres hazai találatra mind felkapták a fejüket, az eredményjelző táblával egy vonalban pedig Tycho megpillantotta osztályuk mentorát, Tatham hadnagyot. A férfi csendesen álldogált a korlátnál, a helybéli kadétok lelátóján, nem pedig a túloldalon, ahol a többi tanár foglalt helyet. Az alderáni értetlenkedve bámulta őt, és azon töprengett, vajon friss végzősként elkövetett bűnei miatt akar-e még mindig vezekelni, és szándékosan különíti el magát a többiektől, vagy azok vetik ki maguk közül. Aztán eszébe jutott, hány alkalommal hallotta már professzoraik méltató szavait osztályuk felelős vezetőjét illetően.

– Vajon sokkal inkább közénk tartozónak érzi magát, semmit közéjük…? – morfondírozott.

– Ne most álmodozz, szőke! – rázta meg őt Hobbie. – Tank épp most nyeri meg nekünk a mérkőzést! – rángatta őt vissza a valóságba, ahol szinte mindenki körülöttük állva tapsolt és ujjongott.

Tycho tekintete visszasiklott a pályára, ahol bukfenceket hányó és vidáman kergetőző, sárgás-vörös trikóba bújt játékosokat pillantott meg, míg az ellenséges csapat kedveszegetten vonult el az öltözők felé. Tankot körülvették mind az aktív, mind a tartalékos társak, arcukon pedig a büszkeség és elégedettség euforikus érzése tündökölt.