Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 4. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 4. fejezet ~

Quinlan egy kisebb rekesznyi, elektromos berendezéssel sietett a gyakorlótermek felé, ahol aznap tanítványa a többi padawannal edzett. Holografikus táblák, adathordozók, jeladók, lehallgatást megakadályozó ketyerék és azonosításra alkalmas, utazási engedélyek lapultak a ládikóban, melyeket az előttük álló útra készített össze.

Aayla több növendékkel együtt egy lapos, hosszan elnyúló tornateremben időzött, a javarészt lányokkal és emberközeli fajok korban hozzá illő nőstényeivel a testmozgásnak ezúttal egy sokkal lágyabb, finomabb módját választva. Pörgéseket, forgásokat, bukfenceket gyakoroltak, melyek a közelharcban és vívásban segítségükre voltak ugyan, de sokkal inkább rekreációs, pihentető szerepet töltött be számukra. A terem hangszóróiból lágy, pengetős hangszeres muzsika szólt, néhány művésziebb hajlamú társuk pedig szinte gyöngéd, akrobatikus táncot lejtett a megtanult mozdulatokból. Aayla maga is egy kóbor, foszladozó kendővel játszott, ide-oda lebegtetve a szalagot a különböző szökkenések és pörgések közepette. A fiú padawanokat nem kimondottan érdekelte a mozgás ezen formája, gyakran csak csipkelődni álltak meg az ajtóban, és éretlenül kuncogva mutogattak növendéktársaikra. Ahogy Quinlan odaért, vetett egy szigorú pillantást rájuk, mire a fiúk behúzott nyakkal inkább arrébb sompolyogtak.

Vos újra a terembe nézett, és elmosolyodott, ahogy észrevette tanítványát. Aayla átszellemülten mozgott a zene dallamára, szinte teljesen kizárva az elméjéből a külvilág zajait, az Erőn keresztül pedig érezni lehetett a koncentrációját, mellyel a megtanult mozdulatok szabályos kivitelezésén fáradozott. Több, vele egyidős társa meg is állt saját gyakorlása közben, és elismerően nézte őt. Quinlan büszkén gyönyörködött az előadásában, és furcsa, idegen érzés kelt életre a mellkasában. Ahogy a lány lassan felcseperedett, újra és újra meghatódott, ha megdicsérték vagy képességeit méltatták a tanítói vagy tanulótársai. A nehézkesen topogó gyermekből szép lassan egy kecses, ifjú hölgy lett, Vos pedig ennek láttán egyre öregebbnek érezte magát, mintha csak attól tartott volna, hogy kettejük mester-tanítvány-kapcsolatából egyre kevesebb van már hátra, és a lány egy nap, lovaggá avatását követően örökre elszakad tőle.

Ahogy a zene véget ért, és Aayla megpihent egy kicsit, hogy kifújja magát, próbált vidáman inteni neki az ajtóból.

– Padawan!

Aayla lelkesen felpillantott a hangjára.

– Itt van! – suttogta az egyik vele egykorú lányka, Yureeh.

– Olyan csinos…! – pirult el egy másik, és gyorsan igazgatni kezdte magán a tornaruhát, ahogy észrevette közeledni a mestert.

Azonban nem csak ő, még a terem női oktatója is zavarában a haját kezdte babrálni. Aayla elvigyorodott: ő látta jól, hogy a sármos Quinlan Vos megjelenése milyen hatással volt a Templom női tagjaira.

– Olyan szerencsés vagy, hogy ő a mestered! – mondta irigykedő arccal Galit, másik gyakorlótársa.

– Hát igen – vonta meg a vállait elégedetten Aayla. – Mester! – rikkantotta, ahogy a férfi odaért hozzájuk.

– V-vos mester! – rebegték a többiek elpirulva, ahogy a férfi dús, fekete hajfonatait, barna, izmos karjait és vonzó mosolyát nézték, majd meghajoltak.

– Hölgyeim – biccentett feléjük Quinlan barátságosan, és már fordult is tanítványa felé. – Aayla! – újságolta lelkesen. – Csomagolj! Megbízatást kaptunk!

A lány arca felderült.

– Tényleg? – kapaszkodott meg a férfi karjában. – Hová megyünk? Hová megyünk? – nyaggatta játékosan.

– Egy nem túl szép helyre, úgyhogy ezúttal különösen óvatosnak kell lennünk.

– Hová? Hová?

– A Tatooine-ra. Huttok, gengszterek, csempészek tanyája az a hely.

– Hú, és mit fogunk ott csinálni?

– Az titok – kacsintott rá Quinlan, utalva arra, hogy majd kettesben megbeszélik, amikor más már nem hallhatja az utazás részleteit.

Beletúrt a ládikába, és néhány kis szerkezetet markolt fel belőle.

– Ezeken rajta lesznek a küldetés részletei, valamint az álcánk, álneveink is. Tanulj meg mindent, mert amíg ott leszünk, így fogjuk szólítani egymást! Az utazáshoz a jegyeinket is így fogom megváltani.

– Juj, de izgalmas! – suttogta Galit, és irigykedve nézte őket.

– Igenis, mester! Mikor indulunk?

– 2 nap múlva. Addig próbálj beszerezni a Varrodában mindent, amire szükség lehet! Nagyon meleg, sivatagos bolygó lesz, így ilyen ruhákat hozz majd!

– Értettem!

Quinlan bólintott, majd elégedetten magára hagyta őket. Már kifelé haladt a teremből, mikor megütötte a fülét a tinédzser lányok lelkes sivalkodása és csivitelése, amivel őt és tanítványával való iménti interakcióját kommentálták. Lopva hátralesett, és elvigyorodott epekedő pillantásaik láttán. Látta, hogy Aayla magához öleli a tőle kapott kütyüket, mintha azok a világ legbecsesebb dolgai lennének. Megrázta a fejét, és magára hagyta őket.

***

– „Mirza Breen, a szinte jelentéktelen Breen-klán mogorva fia, és kísérője, Spikka” – olvasta a hamis személyazonosságaik részleteit Aayla a szállása felé menet.

Tudta, hogy mestere az arcán húzódó, jellegzetes kiffar festés miatt nem fogja tudni letagadni származását, ezért háttértörténeteiket is úgy alakította, hogy ez hihető része legyen, de csupán annyira, hogy senki ne akarjon utánajárni a valóságtartalmának.

– Szóval huttok, gengszterek, csempészek… – gondolta. – „A feladatunk az lesz, hogy kiderítsük, készül-e a hutt szindikátus olyasvalamire, ami alapjaiban rengetheti meg a Köztársaság békéjét” – folytatta az olvasmányt. – „Úgy teszünk majd, mintha a sok külhoni látogatóval együtt mi is az idei, Boonta Esti Fogatversenyre érkeznénk, ez lehetőséget fog adni számunkra, hogy elvegyüljünk a söpredék körében. Fogadásokkal, szerencsejátékkal, egymás elleni vetélkedéssel szokták múlatni az időt, így ilyen körökbe kell nekünk is valahogy beépülnünk.”

Hirtelen felcsillant a szeme, és azonnal tudta, hogyan tudna hasznára válni mesterének. Irányt változtatva a Varroda felé kanyarodott, mely folyamatosan ellátta őket hétköznapi viseletükkel, edzőruhákkal, olykor pedig elegánsabb darabokkal is, ha egy-egy jedi fontosabb helyre, például uralkodói körökbe, társasági rendezvényekre kapott meghívást. Mivel azonban fényűzést mellőzve éltek, a legtöbb, különlegesebb ruhadarab tárolórekeszekben vagy vállfákon lógva pihent a Varroda hatalmas raktárhelyiségeiben, készen arra, hogy később új viselőik magukkal vigyék. Aayla bevetette magát a női részleg soraiba, és hamar összeválogatta magának azokat a darabokat, amiket egymással kombinálva magával vihet a Tatooine-ra. A nyilvántartó droid vetett rá egy pillantást, amikor a leltárjegyzékbe felvezette az általa elvinni kívánt holmit, amiről mintha úgy érezte volna, hogy a droid a csodálkozását vagy rosszallását akarta kifejezni. Elvigyorodott, ahogy egy vászonzsákba beletuszkolt mindent, és a növendékszállások felé rohant vele.

***

Az utasszállító, melyre koréliai csatlakozással szálltak át, több száz utassal együtt lomhán repítette őket a Tatooine felé. Egy kétágyas kabint sikerült foglalniuk maguknak és csomagjaiknak. Jedi köpeny és láthatóan viselt fénykard nélkül szálltak fel rá, és úgy tervezték, álcájuknak megfelelő öltözékben fognak leszállni róla.

Aayla fogta az egyik takarót, kifeszítette, és leválasztott a szobából egy sarkot, ahol átöltözhetett, míg mestere a kabin hálórészében öltötte magára szürke és fekete ruházatát, melyet itt-ott megtört egy-egy sárga színű kapocs, övcsat vagy aranyló díszítés, kellemes kontrasztot képezve arcának sárga bőrfestésével.

– Na, milyen vagyok? – igazgatta meg magán tépett, kopott, marcona törvényen kívüliekre jellemző ruháját, ahogy végzett az öltözködéssel.

Aayla kidugta a fejét a rögtönzött függöny mögül.

– Szívdöglesztő – felelte szinte ösztönösen, majd ahogy ráeszmélt, mit is mondott, gyorsan visszabújt, és tanácstalanul toporzékolva próbálta kitalálni, hogyan mentse ki magát a bizarr helyzetből. – Úgy értem… a Peremvidék összes hölgye a lábaid előtt fog heverni.

Mestere először meglepődött, majd játékosan elvigyorodott a válasz hallatán.

– Na és te? Kész vagy már? Lassan megérkezünk a Tatooine-ra – pillantott a fülke ajtaja melletti, holografikus kijelzőre, mely a Mos Espáig hátralévő időt jelezte az utasoknak. – Ideje lesz átbeszélnünk az álcánkat és alteregóinkat…

Felmarkolt egy üveggel a falba épített hűtőben sorakozó sörből, és unottan szürcsölni kezdte, míg tanítványára várakozott. A lány váratlanul félrerántotta takarót, és egy twi’lek rabszolgalány teljes pompájában lejtett elő a szoba közepe felé. Quinlan prüszkölve köpte vissza a palackba az italt. Köhögve törölgette az arcát, Aayla pedig kuncogva nézte őt.

– Nem! – intett a kezével ellentmondást nem tűrően. – Így nem jöhetsz velem! – nézett végig rajta, és szemmel láthatóan zavarban volt.

A lány a Jedi Templomban megszokottakhoz képest erősen lengén volt csak felöltözve. Halovány rózsaszín, átlátszó táncosnői ruhát viselt, mely melleiből és csípőjéből takart ugyan valamicskét, mást azonban nem bízott a szemlélő képzeletére. A nyakában egy nyakörvet viselt, és kihívóan pörgette annak pórázát.

– Jaj már, mester! – erősködött. – Életemben először végre nem olyan ruha van rajtam, amiben úgy nézek ki, mint a falhoz vert szar! Hadd élvezzem ki a dolgot én is egy kicsit! – ült le a tükörhöz, és elkezdte óvatosan kifesteni a szemeit.

Quinlan továbbra is elborzadva nézte, ahogy a vékonyka kelmék alól a lány domborulatai elővillannak.

– Falhoz vert szar… – motyogta megsemmisülten. – Nem is nézel ki úgy! – jegyezte meg mérgesen, és inkább leült úgy, hogy rá se kelljen néznie.

Ahogy azonban a lány dudorászva pingálta magát, akaratlanul újra és újra feléje pillantott.

– Ne szégyenlősködj, mester! – jegyezte meg csipkelődve Aayla. – Te is tudod, hogy egy twi’lek rabszolga komoly státuszszimbólum. Főleg egy kék, mint amilyen én vagyok. Ha be akarunk épülni a söpredék közé, hogy szétnézzünk, hihetőbb lesz és könnyebben maguk közé fogadnak, ha melletted sétál majd egy példány! – próbált egy csábos pillantást feléje küldeni.

– Miért érzem úgy, hogy kimondottan örülsz ennek az álcának? – kérdezte Quinlan gyanakodva, a lány azonban játékosan elvigyorodott és nem válaszolt.

A férfi az égre emelte a tekintetét.

– Obi-Wan, tényleg egy fiút kellett volna választanom… – motyogta.

– Ugyan, egy fiúval csak unatkoznál – legyintett Aayla, és szinte magát is meglepte, milyen magabiztosan felesel mesterével. – Nálam odaadóbb tanítványt keresve sem találnál – búgta sejtelmesen.

– Ki vagy te, és mit csináltál a padawanommal? – kérdezte Quinlan. – Nemrég még… ilyen pici voltál! – mutatta a kezeivel egy kisbaba méreteit. – Most meg… kilátszik mindened!

A lány kéjes mozdulatokkal odasétált elé.

– Aayla… – sóhajtotta a férfi erőtlenül.

Megfogta a kezét, és letérdelt vele a helyiség padlójára.

– Tudom, hogy ez most még játéknak tűnik csupán, de szeretném, ha megértenéd, hogy itt most valami sokkal komolyabb dologról van szó! – nézett jelentőségteljesen növendéke szemébe. – Az, ahogy most kinézünk – mutatott magukra – nem számít. Emlékszel, mit tanultunk. A hiúság bűn! Jediként lemondtunk az ilyen világi dolgokról, és az életünket a jó szolgálatába állítottuk. A küldetésünk sokkal fontosabb ennél…

Gyöngéden megsimogatta a lány arcát.

– Az első pillanattól kezdve tüneményes kisbaba voltál – emlékezett vissza mosolyogva a találkozásukra. – És nem is hinnéd, mekkora büszkeséggel tölt el látnom, hogy milyen ügyes és tehetséges nagylány lett belőled. Jediként talán nem hordunk olyan szép ruhákat, mint mások, de emiatt nem szabad úgy érezned, hogy csúnya vagy! Gyönyörű twi’lek vagy, viseld büszkén az örökségedet! De szeretném, ha tisztában lennél a mostani küldetésünk veszélyeivel is! Nekem… te vagy a mindenem… – vallotta be kissé esetlenül -, és nem élném túl, ha valami bajod esne.

Aayla szíve hevesen vert a mellkasában, és örült, hogy az arcát némi festék fedi, különben a pír elárulta volna érzéseit a férfi számára. Quinlan karjaiba vetette magát, és boldogan megölelte.