Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 24. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 24. fejezet ~

Tycho a haját törölgetve lépett be közös szobájukba aznap este. Biggs már a lefekvéshez készülődött, Hobbie pedig unottan ücsörgött a szoba közepén álló holonetes terminál előtt, melynek videofelvételén egy rózsaszín bőrű theelin táncosnő csókolózott hol egy zöld, hol egy kék bőrű twi’lek rabszolgalánnyal. Az alderáninak felszaladt a szemöldöke, de Darklighter lemondóan megcsóválta a fejét, és csak legyintett egyet.

– Kadét, vi-gyázz! – rikkantotta egy határozott, mély, öblös hang a kinyíló ajtó felől, amire azonban mind haptákba vágták magukat.

Hobbie botladozva igyekezte kikapcsolni a felvételt, majd ahogy ez hirtelen nem sikerült, idétlenül próbálta eltakarni a belépő szemei elől, mit nézett épp az imént. Meglepetésére azonban csak Tank vigyorgott rájuk az ajtóból.

– Tank! A francba…! – sóhajtotta Klivian. – Azt hittem, Tavers az…

– A szar is keresztbe állt benned, mi? – kacsintott rá a friss bajnok.

Barátai lelkesen megropogtatták a vállait, és segítettek neki lepakolni.

– Hoztam egy kis csempészárut is – tette hozzá Tank huncut hangon, ahogy a táskájából elővarázsolt négy sörös dobozt.

– Alkohol az Akadémián? – mérte őt végig Tycho kicsit aggódva, de azért elfogadta az italt.

– Majd bedobjuk valamelyik közös hulladékgyűjtőbe, aztán derítsék ki, kié volt! – vonta meg a vállait Hobbie, és lelkesen koccintott mindegyikükkel.

Másnap reggel, első órájuk előtt Tank kivételével mind kocogni indultak, hogy visszarázódjanak az akadémiai mindennapokba. Zónalabdás társuk ekkor még az igazak álmát aludta, és meg se rezzent motoszkálásukra, öltözködésükre. Hagyták pihenni, ők pedig az intézmény sivár parkjában kezdték meg az ütemes, jól megszokott gyakorlatot. Meglepetésükre az utánuk érkező, GBI17/2.-es osztály már odakinn poroszkált, görnyedten és lihegve vonszolták magukat Tavers folyamatos üvöltözésének közepette.

– Skander kadét! Hogy lehet valaki még 3 hét kiképzés után is ilyen alaki toprongy? – mennydörögte a hadnagy, aminek hallatán Biggs, Hobbie és Tycho prüszkölő nevetésben törtek ki, de a pillanat törtrésze alatt újra faarcot erőltettek magukra, ahogy a kiképzőtiszt a hang irányába fordult.

– Egy szót se! – sziszegte Darklighter derülten, figyelmeztetve társait. – Mintha itt se lennénk!

– Szerencsétlenek… – sóhajtotta Tycho, ahogy később biztonságos távolságba értek tőlük. – Azért nincs könnyű dolguk…

– Nekünk se volt, minket se sajnált senki – vonta meg a vállát Hobbie, ahogy leültek egy rövidke pihenőre.

Az alderáni türelmes pillantást vetett rá. Tudta, hogy ő és Klivian teljesen másképp álltak az élet nagy kérdéseihez, de barátságuk dinamikájának mégis talán ez volt a legfőbb mozgatórugója.

– Gyertek…! – intett a fejével Biggs, akinek mindig volt egy békítő szava hozzájuk. – Lassan ébredezik az Akadémia.

Nyújtó gyakorlatokkal vezették le a reggeli kocogást, az épületbe visszaérve pedig egyre több hallgatót, folyosón tovasuhanó droidot vagy személyzeti tagot láthattak. A biztonsági szolgálatot ellátó rohamosztagosok fegyelmezetten masíroztak, a lassan kialakuló kavalkádban pedig egy női cipő ritmusos kopogására is felfigyeltek.

– Srácok, én… – szabadkozott Hobbie, ahogy a szemeivel követte a tovahaladó Tillows doktornőt, amint az lebegő, fehér köpenyében távolodott tőlük -… megnézetem ezt az allergiát a gyengélkedőn! – bökött a részleg felé.

– Rendben, de ne késs el! – figyelmeztette Biggs, ahogy Tychóval a hálószobájuk felé indult tovább.

Klivian arcára elégedett vigyor ült ki, ahogy a nőt figyelte. Csinos bokáit, formás vádlijait leste, és átkozta a köpenyét és alatta viselt szoknyáját, amiért nem látott az alakjából többet. Mire a doktornő odaért az űrorvosi tanszékhez és gyengélkedőhöz, a kadét beérte őt, és magabiztosan mögéje lépett. Hozzásimult a hátához, amitől a nő összerezzent és riadtan hátranézett, de amikor észrevette őt, meglágyultak a vonásai. A fürtjeivel babrálva kinyitotta irodájának ajtaját és beengedte rajta magukat.

– Jó reggelt, doktornő! – búgta Hobbie, ahogy mohón gyönyörködött a vonásaiban.

– Kivian kadét… – hebegte a nő. – Mi járatban van?

Rebegő pillái alól kíváncsian nézett fel a fiatalemberre.

Hobbie nem felelt, csak elkapta a derekát, és magához húzta őt egy szenvedélyes csókra. Tillows nem ellenkezett, és nem riasztotta el különösebben izzadt, poros ruházata, amit az az edzés során viselt. Hagyta, hogy a kezei bekússzanak köpenye alá, és halk sóhaj röppent tova az ajkairól, ahogy Klivian a nyakába fúrta az arcát, és csókolgatni kezdte. Felkapta és felültette őt az íróasztalára, majd gyakorlott ügyességgel kezdte kigombolni blúzát és feltűrni a szoknyáját.

A lebukás veszélye csak fokozta az alkalmi légyott izgalmát, szenvedélyességét. Mindketten tudták, hogy csak perceik lehetnek hátra, a kadétnak is lassan indulnia kellett, hogy első óráira felkészülhessen, mégis alig akarták elengedni egymást.

– Kivian kadét! – lihegte Tillows kéjesen az ölelésében. – Bármelyik percben… jöhetnek a kollégáim…! Vagy egy… droid… valami utasítássa-…!

Reszketve felsóhajtott, és remegő kezeivel be is tapasztotta a száját, mielőtt a gyönyörtől hangosat kiáltott volna. Kifulladva rámosolygott a kadétra, ahogy szétváltak, és rendbe szedték öltözéküket.

– Nem láttam, hogy hazament volna a szünetben – mondta végül a nő, ahogy felpillantott rá, miközben a kézfején látható, allergiás kiütéseket vizsgálta.

Tapaszokat illesztett a vöröslő, kivakart felületekre, és mintát vett a fiatalember véréből, hogy meg tudja határozni a jelenség okait.

– Nem vár otthon senki – felelte magabiztosan vigyorogva Hobbie. – Inkább itt maradtam, és a szobatársammal felfedeztük kicsit az Akadémián kívüli várost.

– Attól tartok, bánni fogja – mondta végül a nő, ahogy a kötözéssel elkészült.

– Hogyhogy?

– A két kadét eltűnése miatt felmerült a vezetőségben, hogy mindenkitől megvonják az eltávozás lehetőségét – felelte a doktornő. – Mintha nem lenne így is elég gondunk…!

– Azt hiszem, nem értem.

– A Szenátusban egyre több az elégedetlenkedő képviselő, folyamatosak a zúgolódások és ha lehet hinni a pletykáknak, egyik-másik rendszerben már a lakosság is a helyi védelmi erők ellen fordult – felelte Tillows, ahogy a vérmintákat a berendezésbe illesztette, és az dolgozni kezdett annak elemzésén. – Ilyen körülmények között nem engedhetjük meg, hogy a növendékeink csak úgy elszökdössenek! A hadseregnek minden jól képzett katonára szüksége van.

Hobbie nem felelt, gondolataiba merülve búcsúzott el a nőtől, és indult meg a fürdők felé egy gyors zuhanyzásra. Bizonytalanságérzettel töltötte el a fennálló rendben esetlegesen bekövetkező változás. A szülei generációjától még hallott olykor-olykor a Birodalmat megelőző állapotokról, a Galaktikus Köztársaságról és annak végnapjairól, a több éven át kegyetlenül tomboló Klónháborúkról, de ő már beleszületett a béke időszakába, ebben nőtt fel és csak ezt ismerte. Nemzedékének fiataljai akaratlanul is keserű szembenállással találkoztak az idősebb korosztály részéről, mely a régi, elmúlt, szép időket hangoztatta, a demokráciát szemben a diktatúrával. A fiatalság azonban nehezen értette meg a korrupcióba fulladt, háborútól elgyötört Köztársaság idilljét a Birodalom katonai fennhatósága keltette békével szemben, és ez a különös ellentmondás átszőtte mindennapjaikat.

Még nedves volt a haja vége, ahogy futtában megérkezett az új oktatási periódus első órájára, meglepetésére a teremben viszont az előadók már a pult körül szorgoskodtak, és több kivetítő és hologram lebegett a tanári asztal mellett és mögött, melyek a TIE-sorozat különböző elemeit ábrázolták hol egészben, hol darabokban. Osztálytársai ámuldozva gyönyörködtek a jellegzetes vadászgépek alakjában, felépítésében, pilótafülkéik kialakításában, és tompán morajló duruzsolással ecsetelték egymásnak a látottakat, míg Laark százados magára nem invitálta a figyelmüket, ahogy megköszörülte a torkát.

– Köszöntöm a GBI17/1.-es osztályt a 4. szakasz első előadásán, melyen hadseregünk ikonikus vadászgépeivel, későbbi járműveikkel fogunk részletesebben megismerkedni. Ebben segítségünkre lesznek a Sienar által delegált mai vendégeink, akik liannai anyavállalat Raxus Prime-on üzemelő gyárából érkeztek – mutatott a büszkén felsorakozó mérnökökre a professzor.

– Merre van az a Lianna? – súgta oda Hobbie barátainak, ahol leült melléjük.

– Perlemiai útvonal, Tion csillaghalmaz… – köhintette Windtide, oda sem pillantva, csak hogy ismét fitogtassa asztrokartográfiai ismereteit.

– Már bánom, hogy megkérdeztem…

– Barátom, ezt a legtöbben azért tudjuk – mosolyodott el Biggs. – Elvégre a későbbi hajóinkról van szó. Ennek szerintem már mind utánanéztünk.

– Buzgómócsingok – zsörtölődött Hobbie, és undok pillantásokat küldött a fővárosi kadétok felé.

Észrevette, hogy a korábban gyakran velük együtt időző Rikki Palchetti most egészen távol ült tőlük, élesen elkülönülve a többiektől. Tatham hadnagy helyet foglalt nem messze tőle, mintha a felügyelete alatt tartaná és nem engedné szabadon járni az Akadémia területén.

– Én is köszöntöm e jeles intézmény következő osztályának hallgatóit! – lépett elő az egyik vezető mérnők. – Dr. Yunus Noji vagyok, és a Raxus Prime-on kialakított üzemünkben az én felügyeletem alatt zajlik a vadászgépek fejlesztése és gyártása.

A kivetítőkön megjelent a Sienar két legnagyobb telephelyét jelképező bolygó, és azok holdjai. Rövid videós bemutatót láthattak a planéták földfelszíni gyártósorairól és laboratóriumi részlegeikről, ahol a készülő hajók darabjai közt mérnökök vizsgálódtak.

– Látom a tekintetükben – nézett végig az osztályon a doktor elégedetten vigyorogva -, hogy már alig várják, hogy kívülről-belülről megismerkedhessenek későbbi munkaeszközeikkel, melyek mára ugyanúgy a Galaktikus Birodalom tekintélyének szimbólumaivá váltak, akárcsak nagyobb testvéreik, a csillagrombolók. De mit is kell tudni ezekről a csodálatos szerkezetekről? – intett a kezével büszkén a kivetített hologramon lassan forgó TIE-vadász felé. – A fejlesztésének gondolata már a Klónháborúk idején megfogant akkori mérnökeink elméjében. Olyan tömeggyártásra alkalmas, sajátos kialakítású, jelképes eszközre volt szükség, mely ötvözte magában elődei gyorsaságát, mozgékonyságát és tűzerejét. Inspirációként hatottak rá a Klónháborúk idején oly gyakran alkalmazott Actis-osztályú elfogóvadászok és a Nimbus-osztályú V-szárnyú vadászgépek, Kuat hajógyárainak kiválóságai – nyomott le egy gombot a kezében szorongatott távirányítón, mellyel változott a kivetített kép, és megpillanthatták megnevezett elődöket.

Biggs feszülten hátradőlt a padban, és óvatosan Tychóra nézett. A szőke tudta, miért.

Az Actis-osztályú elfogóvadászt mindketten tanulmányozták már korábban felkészülésük során, és jól tudták, hogy a Klónháborúk végnapjaiban jedi tábornokok és parancsnokok repültek főként ilyenekkel. Mindkettejüket meglepte, hogy az előadó egyáltalán szóba merte hozni e típust, ismerve, miként viszonyult a fennálló rend a jedikhez.

– De a Birodalom valami mást akart, valami forradalmian újat, így született meg gondos tervezés és precíziós mérnöki munka eredményeként az első prototípus! – folytatódott tovább az előadás. – Ez a ma már muzeális darab – mutatott büszkén egy kecses, jóval vékonyabb összekötő elemekkel rendelkező gépre – eredetileg kizárólag űrbéli működésre volt képes, atmoszferikus közegben nem lehetett egyelőre használni. Hadseregünknek azonban az a célja, hogy mind az űrben, mind a fennhatóságaink alá tartozó bolygók légterében is támogatást és védelmet nyújtson a lakosság számára, ezért a fejlesztés nem állhatott meg.

Újabb képes és videóbejátszások következtek, ahol különböző kutatók látszólag nagyon számolgattak, méregettek valamit.

– Ez a kistestű, mindössze 7,24 méter hosszú, 6,7 méter széles és 8,83 méter magas vadászgép volt, ami forradalmasította a Birodalmi Csillagflotta számára az együléses vadászgépek gyártásának folyamatát. Nevét a kettős ionrendszerű hajtóművéről kapta, melyhez a szükséges üzemanyagot a pilótafülke alatt elhelyezett, magas nyomású, radioaktív gáztartályok biztosítják – emelte ki az említett részt a szerkezeti ábrán Noji. – Ezek működésére segítenek rá a pilótafülke mentén függőlegesen kialakított, stabilizátorként működő szárnyakra szerelt napelemes panelek, melyek a zavartalan energiaellátásban segédkeznek – mutatta a hatszögletű szárnyakat. – Sebességéről, mely atmoszferikus közegben akár 1200 kilométer per órára is képes, mozgékonyságáról, sebes irányváltásáról ionrendszerű segédhajtóművek gondoskodnak, melyeket az évek során folyamatosan csiszolgattunk, javítgattunk, míg jelen, kifinomult formájukat el nem érték.

A kadétok lelkesen hallgatták a beszámolóját, mely sokkal érdekesebbnek tűnt számukra, mint professzoruk, Rhys Laark korábbi, száraz monológjai a birodalmi gépparkról.

– Precíziós, T-s8 célzórendszerével kiválóan segíti pilótájának munkáját bevetés közben – folytatta a doktor -, N-s6 Navcom navigációs rendszere a tájékozódásban, jeladója a helymeghatározásban, hangszórója a parancsok közvetítésében, leválasztható ülése pedig katapultálásban válik irányítójának hasznára. Akár 2 napnyi élelmet is képes a tárolórekeszeiben magával vinni, könnyű szerkezetű létfenntartó berendezései pedig elegendő oxigénnel látják el pilótáját az üzemelés során.

Tycho nagyot sóhajtott. Tudta jól, hogy az előadás ezen része nem teljesen fedi a valóságot. A prezentációból nagylelkűen kihagyott védőpajzs hiánya nemcsak ütközetben vált a vadászgép és pilótája kárára, de az űrbéli háttérsugárzástól sem nyújtott így különösebb védelmet semmi, melynek élettani hatásairól gondosan hallgattak az előttük álló mérnökök.

– A gépből ügyesen kispóroltak mindent, ami igazán hasznára vált volna a későbbi pilótáknak – gondolta, majd feltette a kezét.

Noji doktornak felszaladt a szemöldöke, hogy máris kérdés merült fel, de intett, hogy hallgatja.

– Milyen megfontolásból döntöttek úgy a tervezés és gyártás folyamata során, hogy a vadászgépeket nem látják el hiperűrugrásra alkalmas hajtóművekkel és az ehhez szükséges navigációs rendszerrel?

A meghívott vendégek csodálkozva összenéztek, majd az osztály vezető tanárára pillantottak, Tatham hadnagy azonban összefonta maga előtt a karjait, mint aki maga is kíváncsi a válaszra. Felpillantott a kadétra, mert sejtette, hogy Tycho képtelen lesz nyugton maradni a technikai részletek hallatán, és megengedett magának egy aprócska mosolyt.

Nori megköszörülte a torkát.

– Nos… a TIE-vadászgép tervezésekor egy olyan gyorsan bevethető, univerzálisan használható gépet akartunk létrehozni, mely nem egyéni akciókban vagy küldetésekben, hanem mindig rajokban és osztagokban közlekedne, szállítóhajó kíséretében, mely méreténél fogva alkalmasabb a fénysebességen való utazásra.

– Ez érthető, és valószínűleg nagyobb biztonságot is jelent a pilóta számára, ha nem egyedül, hanem az osztagával együtt, egy nagyobb tűzerejű anyahajó támogatásával repülhet – értett egyet Tycho, és egyre több osztálytársa kezdte furcsán nézni őt. – De a gépek jellegzetes, visító hangja, az elhárítópajzs és a hiperhajtómű hiánya egyfajta hátrányt is jelent a pilótára nézve, ha olyan… teszem azt, felderítői helyzetbe kerül, ahol csendesen üzemelő elektronikával kellene lopakodói tevékenységet végeznie, és esetleg sebesen kereket oldani, ha lelepleződött. Egy fejlett hangmodulátor, mely szabályozni tudná a hajtóművek által kibocsátott zajszintet, hasznos eleme lehetne a gép felszereltségének.

Noji mérnök kihúzta magát, és olyan arcot vágott, mintha vérig sértették volna.

– „Visító hang”? – kérdezte különös hangsúllyal. – „Kereket oldani…?”

– Lehet, hogy nem a legszakszerűbben fogalmaztam, de… – szabadkozott Tycho.

– A Birodalmi Csillagflotta kötelékében repülő pilóták nem menekülnek csak úgy el egy harci helyzetből! – fakadt ki a férfi, meglepve ezzel a hallgatóságát.

Hobbie lopva oldalra pillantott a barátaira, és nehezen állta meg, hogy elnevesse magát.

– A maguk feladata az Első Galaktikus Birodalom békéjének, ellenőrzésének és fennhatóságának fenntartása, a konfliktusok megelőzése és az ellenségesen fellépő elemek megsemmisítése! – hadarta különös szigorral és harci retorikával Noji. – Csillagflotta pilótához méltatlan annak még a gondolata is, hogy vadászgépével bármilyen oknál fogva menekülnie kellene! Maguk mind az életükkel tartoznak a dicsőséges Galaktikus Birodalomnak! Ajánlom, hogy ehhez tartsák magukat!

Tycho zavarba jött a fejmosás hallatán, és érezte társai bökdösése és halk suttogása alapján is, hogy többen nehezteltek rá a kérdései miatt. Meghúzta magát padja rejtekében az óra hátralevő részében, melyben jóval szárazabb, kevésbé lelkes, statisztikai adatokkal tarkított előadást hallhattak a vadászgépekről. A mérnökök közül többen is neheztelő pillantásokat küldtek feléje, ahogy távoztak, és Laark professzor szokásos, jéghideg tekintete se melegedett fel az óra végére.

Tatham hadnagy biccentéssel búcsúzott minden növendékétől, ahogy azok elhagyták az előadótermet, majd fél fenékkel felült az egyik padra és keresztbe fonta maga előtt a karjait, ahogy a közeledő barátokat nézte. Hobbie és Biggs bizonytalanul összepillantott, Tycho pedig nagyot sóhajtott.

– Sajnálom, uram – vallotta be. – Nem akartam gondot okozni a kérdéseimmel, csak…

Meglepetésére a férfi arcán nyoma sem volt haragnak.

– Lehet, hogy a vendégeink közül kevesen értékelték a szakmai észrevételeit, Celchu kadét – felelte a hadnagy, és látta, hogy kollégája, Laark fel-felpillant beszélgetésükre, miközben a holmiját pakolgatta a táskájába -, de örülök, hogy legalább ténylegesen figyelt és próbálta nyitottan megközelíteni a kérdést. Százados…? – pillantott hátra a professzorra, aki a jelek szerint igyekezte visszatartani a mérgét.

Laark megadta magát és katonás lépteivel odaballagott hozzájuk.

– Tudom az aktájából, hogy vannak ismeretei ilyen téren, de másképp is megfogalmazhatta volna a kérdéseit, Celchu kadét! – torkolta le őt. – „Visító hang?” – sziszegte szinte halkan, mintha még attól is félt volna, hogy valaki meghallja.

Tatham azonban elvigyorodott.

– Vegye tudomásul, hogy ez a hang, ami maga szerint „visít”, tudatos fejlesztés eredményeképp vált elválaszthatatlan részévé egy TIE-vadászgép működésének! A galaxis minden pontján tudják, hogy egy ilyen gép közeledik, amikor csak felzúg diadalittas süvítése!

– Értettem, uram – bólintott aprót Tycho. – Már csak egy kérdés, tényleg! – mondta váratlanul, aminek hallatán Biggs és Hobbie akaratlanul is elnevették magukat. – Miért pont a pilótafülke alatt van az üzemanyagtartály? Stratégiailag egy ilyen veszélyes helyen, ami oly sérülékennyé teszi a pilótát…! Hiszen ha azt eltalálja az ellenfél egy ügyesen bevitt lövéssel…! Százados…? Laark százados! – nyúlt volna a professzor után, de az felpaprikázva kiviharzott a teremből, szóra sem méltatva a kérdést.

Tatham hadnagy jókedvűen megcsóválta a fejét.

– Na, menjenek a következő órára, gyerünk!

 

~ Következő fejezet ~