Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 21. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 21. fejezet ~

A Templom gyakorlóterme kiáltásoktól, recsegéstől és a fénykardok jellegzetes, berregő-zizegő hangjától volt hangos. Mint mindig, a csarnok ajtajai ezúttal is nyitva álltak, az épp arra haladó, teendő nélküli lovagok és növendékek meg-megálltak bekukkantani, kik is gyakorlatozhattak éppen. A két párbajozó lendületes összecsapása már így is kész tömeget vonzott a bejárathoz, sokan már csak lábujjhegyen állva tudtak bepillantani.

Aayla egy látványos szaltó segítségével felugrott a küzdőteret a nézőtértől elválasztó, keskeny, derékig érő fal szélére, és azon végigfutva próbálta megkerülni mesterét. Quinlan azonban egy fürge pördüléssel a földön máris ott termett, ahol lemászni készült róla, tanítványa így egy hangos csatakiáltással, fej felől indított suhintással próbált fölébe kerekedni.

– Ügyes! – dicsérte kimelegedve a férfi. – De így a lábaid szabad támadási pontot jelentenek az ellenfelednek! – suhintott volna Aayla hosszú, kecses lábai felé, de az egy szökkenéssel már tova is repült.

Jó 2 éve már, hogy a twi’lek jedik öltözékének vitája felmerült, és azóta szép lassan sikerült teljesen lecserélnie az addig kötelezően viselt, homokszínű felöltőket és talárokat, melyek – utólag visszagondolva – rendkívül akadályozták a mozgásban vívás közben. A gyengélkedő orvosa, Venkes javaslatára könnyebb, jobban szellőző, természetes és szintetikus anyagból készült ruhákat kezdett el viselni, tartós nerfbőr csizmát, melyek mind-mind segítették mozgékonyságában, hajlékonyságában. Amikor a Jedi Tanács elé kellett járulnia, természetesen mindig magára öltött egy sötétbarna, csuklyás köpenyt, ahogy korábban, de minden más esetben igyekezett dacolni addigi, szigorú szabályrendszerükkel. A mesterek meglepetésére egyre több lovagjuk és padawanjuk igényelt saját fiziológiájához vagy népi hagyományához jobban illeszkedő öltözéket a Jedi Varrodától, így lassan egészen megszínesedett a Templom tagjainak általános ruházata. A koréliai jedik kezdtek visszatérni a régi, zöldes árnyalatú felöltőkhöz, mely bolygójuk büszkén viselt, nemzeti színe volt, Aayla és Quinlan pedig kellemes diadalként élte meg a kiharcolt lehetőséget.

A mostani küzdelemben is nagy hasznára váltak újszerű ruhái, bár sokkal inkább az élvezet és az izgalom volt az, ami meghatározta számára az aznapi összecsapást. Továbbra is imádta, ha mestere közelében lehet, egy-egy ilyen párbaj pedig szinte felért számára egy szeretkezéssel. Fújtatva feszült egymásnak a testük, ahogy gyakorló fénykardjaikkal egymást kaszabolták, testük illata, izzadt végtagjaik pillanatnyi érintkezése pedig eufórikus állapotba hozta őt. Amikor olyan közel kerültek egymáshoz, hogy magán érezte a férfi leheletét is, néha kedve lett volna kikapcsolni a fénykardját, és a férfi nyakába vetni magát, hogy szenvedélyesen megcsókolhassa. Szerette volna magához ölelni őt, beletúrni a hajába a kezeivel vagy lekkuival, és lefejteni róla az átizzadt edzőruhákat. Mestere továbbra se adta jelét annak, hogy bármennyit is viszonozna az érzéseiből, ami fájdalommal töltötte el a szívét, az iránta érzett vonzalma azonban azóta se csillapodott.

Heves csapásokkal hátrálásra késztette a férfit, akinek vad tekintete olyan volt, akár egy zabolátlan állaté, mosolya azonban elégedettséget, biztatást sugárzott növendéke felé, tovább hajtva őt a küzdelemben, fokozva a kihívásokat, minél jobb eredményre sarkallva őt. Quinlan háta nekiszorult az egyik falnál álló tárolószekrénynek, pengéik pedig egészen a mellkasa előtt feszültek egymásnak. Aayla mohó vigyorral taszított egyet rajta, de a férfi máris félreugrott a következő csapás elől, ami leborította a tárolóban őrzött gyakorló kardokat, melyek szanaszét gurultak a földön a lábaik körül. A két párbajozó azonban már folytatta is tovább a küzdelmet, mintha mi sem történt volna.

– Gyere! Gyere! – suttogta Aayla szinte kiéhezett tekintettel, ahogy hagyta, hogy a férfi egyre jobban megközelítse.

Egészen a válaszfalig hátrált, és érezte, hogy Vos testének teljes súlyával ránehezedik a pengéjére. Ekkor azonban váratlanul kinyújtotta a szabad bal kezét a szétgurult gyakorlókardok felé, és az Erő segítségével egy szempillantás alatt magához rántotta az egyiket. Felkattintotta, és meglepve mesterét bal oldalára csapott vele.

– Baszki! – jajdult fel Quinlan, és rögtön deaktiválta saját kardját.

Nevetve masszírozta lezsibbadó bal oldalát, és játékosan fenyíteni próbálta tanítványát.

– Nem csalunk!

– Ez nem volt csalás mester – kacagott Aayla. – Csupán figyeltem a környezetemre és hasznosítottam azt.

– Szemtelen tanítvány… – motyogta a férfi, de azért büszkén végigmérte őt.

– Miért van az, hogy ha ti ketten gyakoroltok, mindig romokban hever a fél csarnok? – nevetett egy ismerős, mély hang a bejárat felől.

– Obi-Wan! – rikkantotta Vos, ahogy megpillantotta az érkezőket az ajtóban feltorlódó bámészkodók közt.

A lovagok és padawanok széjjelváltak, hogy utat engedjenek Kenobinak és tanítványának, noha többen is furcsa, távolságtartó pillantással méregették Anakint.

A két mester megölelte egymást.

– Mikor érkeztetek? – kérdezte Quinlan.

– Nemrég – felelte fáradtan Obi-Wan. – Hogy nézel ki? – mérte végig barátját, annak torzonborz külsejét.

– Belefutottunk valami savköpő bestiába a Tanaabon – felelte Aayla, mestere pedig az arcán lévő horzsolást fedő tapaszra bökött.

– Néhány tincsem bánta – mondta szomorkásan, ahogy dús, hosszú hajának néhány fonata jóval rövidebbnek tűnt, és hátul kontyba lett kötve.

Anakin csendesen figyelte őket, majd illedelmesen meghajolt előttük.

– Nagyon szép vagy, Aayla – vallotta be, aminek hallatán a lány gyöngéden elmosolyodott. – Úgy értem… Remekül küzdöttetek – mondta zavartan.

– Figyeled, hogy udvarol? – bökött feléje Quinlan. – Vajon kitől tanulta? Tőled biztos nem! – jegyezte meg viccelődve.

– Gyere csak ide, te…! – kapott hajfonatai után Kenobi, a két mester pedig csipkelődve kioldalazott a teremből.

– Remélem, egy nap én is ilyen jó vívó leszek, mint te, Aayla – mondta Anakin szomorkásan.

– Szerintem már most is nagyon ügyes vagy, Anakin – paskolta meg a vállait a lány. – Ahhoz képest, hogy csak 2 éve kerültél a Templomba, nagyon sokat fejlődtél.

– Itt senki se akar gyakorolni velem… Úgy érzem, nem kedvelnek engem. Te vagy az egyetlen barátom itt, Aayla.

A lány türelmesen elmosolyodott.

– Tudod, a legtöbben kisbaba koruk óta ismerik egymást. Együtt nőttek fel, együtt kezdték meg a tanulmányaikat, míg te… csak úgy belecsöppentél a dolgok sűrűjébe, és mégis nagyon hamar felzárkóztál hozzájuk. Nem kizárt, hogy kicsit talán irigylik is a képességeidet, de emiatt nem szabad úgy érezned, hogy egyedül vagy! Idővel el fogod nyerni az elismerésüket.

Úgy tűnt, egy pillanatra gondolkodóba esett.

– Mit szólnál, ha indulnál valamelyik házi versenyen? – javasolta. – Hamarosan kezdetét veszi az idei fénykard-párbaj torna mindkét korosztály számára. Nagyon fiatal vagy még, de remek lehetőség lenne a tapasztalatszerzésre. Én is indulok a 16 év feletti korosztályban, te jelentkezhetnél a 11-15 évesek között.

– Szeretnék! – csillant fel a fiú szeme. – De Kenobi mester nem akarja… – mondta csüggedten.

– Hát akkor majd megpróbáljuk meggyőzni! – kacsintott Aayla, és intett, hogy keressék meg mestereiket.

***

– Hová megyünk, mester? – kérdezte Aayla, ahogy kiszálltak a coruscanti közlekedési vállalatok egyik utasszállító szerelvényéből.

A kormányzati negyedtől kicsit távolabb, egy sűrűn lakott és forgalmas körzetbe érkeztek meg, ahol nemcsak a levegőben, de az utcaszinten is hömpölygött a forgalom. A hatalmas toronyházak között olykor-olykor egy-egy kisebb épület is emelkedett, Obi-Wan pedig az egyik ilyen felé intett a fejével.

– Egy régi, jó barátom étkezőt nyitott nemrég, de azóta se volt alkalmam meglátogatni őt.

A lány felpillantott a cégérre, és a „Dex Büféje‟ nevet olvasta le róla a galaktikus közös nyelven. A szürkéspiros, ovális építmény aprócskának tűnt a kereskedelmi negyed többi épületéhez képest, melyek szinte fenyegetően emelkedtek körülötte. Népszerűnek tűnt, többen becsomagolt zacskókkal és élénk színű, italos poharakkal jöttek kifelé, míg mások azon igyekeztek, hogy odabent ülőhelyet találjanak.

A sokaságban két rikító színű, ledér ruhákat viselő, emberi nő próbálta meg integetéssel, huncut kacarászással magához édesgetni a vendégeket, némi pásztoróra reményében. A két fiatal mester felé is kéjes pillantásokat küldtek, melyeket Anakin nem igazán tudott értelmezni, Aaylából azonban azonnal fortyogó féltékenységet váltottak ki. Duzzogva nézte őket, ahogy csókokat reptetve integettek feléjük, ekkor azonban Quinlan széthúzta magán a barna jedi talárt, kivillantva alóla a fénykardját, hogy jelezze számukra, ilyen örömökre tőlük aligha számíthatnak. A férfi játékosan megvonta a vállát, mintha sajnálná, hogy a légyottra nem kerülhet sor, tanítványa pedig sértődötten elfordult.

– Jobb, ha megyünk! – kacagott Obi-Wan is az ajánlat láttán, és betessékelte magukat az étkezdébe. – Dex! – köszönt rá hangosan a konyhapultnál szorgoskodó besalisk tulajdonosra.

– Obi-Wan! – csodálkozott rá a teremtmény újdonsült vendégére, és mind a négy karja megállt és letette késeket, amikkel épp a zöldséget aprította. – A bantha rúgja meg, hát tényleg te vagy az? – törölte meg a mancsait enyhén koszos kötényében.

– Én bizony – felelte az mosolyogva, és már viszonozta is az ölelést, melyet a szakács erős karjaival felkínált.

Anakin csodálkozva nézte kettejüket, a barátságos, kedélyes hangot, melyen társalogtak. Nem emlékezett rá, látta-e valaha mesterét úgy mosolyogni, ahogy most. Amikor kettesben voltak, esküdni mert volna, hogy még sohasem.

– Hogy megnőttél! – állapította meg Dex. – Hol van már az a csenevész, szökevény fiúcska…! – idézte fel első találkozásuk emlékét. – Mi lett a mestereddel? Visszafogadott? Mellette maradhattál?

– Élete utolsó pillanatáig… – biccentett Kenobi meghatódva.

– Helyes – nyugtázta a besalisk. – Sajnálom, de azért örülök. De kiket hoztál ma el hozzám?

Obi-Wan úgy fordult, hogy mindenkit láthasson.

– Quinlan, Aayla, Anakin, bemutatom nektek Dexet! Egy régi, közös kaland során ismerkedtünk meg. Ő most ennek a helynek a tulajdonosa.

– Dexter Jettster, szolgálatotokra! – hajolt meg a besalisk, hogy viszonozza a jedik köszöntését.

– Quinlan Vos. Ő itt a tanítványom, Aayla Secura.

A lány kihúzta magát, és barátságosan rávigyorgott a szakácsra, mert a konyha felől feléjük szálló illatok máris megbolondították az érzékeit, és szinte csak az evésre volt képes koncentrálni. Dex alaposan végigmérte a csinos, ifjú twi’leket, ami nem kerülte el mestere figyelmét.

– Ő pedig itt az én tanítványom, Anakin Skywalker.

– Jó napot… – pillantott fel a fiúcska a megtermett besaliskra, aki csodálkozva nézte őt.

– Nahát, Obi-Wan, hát már tanítványod is lett? – kérdezte hitetlenkedve. – Örvendek, kislegény! – rázta meg a fiú kezét. – Gyertek! A legjobb helyre foglak leültetni benneteket! – kalauzolta őket beljebb az étkezdében.

A két növendék becsusszant az ülésen az ablakhoz, mestereik pedig beültek melléjük.

– Mi járatban vagytok? – folytatta a beszélgetést Dex. – Szolgálatban, vagy…?

– Csak egy finom ebédre vágytunk – ismerte el Kenobi.

– A legjobb helyre jöttetek! – csapta össze a tenyereit boldogan barátja.

Lenyomott egy gombot az asztal szélén, melyből függőlegesen kiemelkedett négy holografikus panel, melyen érintéssel lehetett böngészgetni az étlap tartalmát. Közben odagurult melléjük egy pincérdroid is.

– Sültektől kezdve szendvicseken át tortáig rengeteg mindent tartunk – újságolta némi büszkeséggel. – Mit szeretnétek?

– Húst hússal! – vágta rá a lány lelkesen.

Mestere azonban rosszallóan rásandított és gyengéden a homlokára ütött az egyik kanállal.

– Ne zabálj! A falánkság, mohóság bűn!

– Nem zabálok! Elfelejted, hogy nekem két gyomrom van! – bökdöste meg őt Aayla a lekkuival. – Mindkettőnek jól kell laknia!

– Nem felejtettem el, csak… vigyázok a vonalaidra! – vigyorgott a férfi.

– Mi? – hördült fel a tanítványa, és kihúzta magát, amitől megfeszült dús keblein a jedi öltözék. – Ezzel azt akarod mondani, hogy kövér vagyok?

– Nem vagy kövér, csak… – mentegetőzött Vos hirtelen zavarában.

– Bezzeg, amikor ti faltok fel egy fél kantint a templomban a többi, férfi mesterrel, meg lecsusszan pár sör is…!

– Jut eszembe! – fordult Kenobi Dex fele, tudomást sem véve barátaik marakodásáról. – Két koréliai sör is jöhet!

– Mi az, hogy kettő? – kérdezte döbbenten Aayla és Quinlan egyszerre.

A pincérdroid kifejezéstelen arccal figyelte a közjátékot.

– Legyen inkább négy! – javasolta barátjának Vos.

– Mi az, hogy négy? Na és nekem?

– Te még csak padawan vagy! – dorgálta meg a férfi.

– Na, nekem te ne…! – csattant fel Aayla játékosan, ekkor azonban Anakin, akinek a tekintete eddig kettejük közt cikázott, jóízűen felnevetett.

Dex látta, hogy eltart egy kis ideig, míg választanak, ezért magukra hagyta őket, a pincérdroiddal pedig addig kivitette nekik a sört, a növendékeknek pedig a pult melletti tartályból a rejtélyesen pezsgő Foton Fizlit. A magas, keskeny pohárban zöld, szénsavval dúsított üdítő pattogott, az alján pedig ehető bogyók kerülgették a szívószálakat.

– Ú, ez jó! – szippantott egyet belőle Aayla, majd elropogtatta az egyik bogyót.

Anakin sosem kóstolt még hasonlót, és a templomban se szolgáltak fel ilyen italokat, így kicsit megszédült annak pezsgésétől. A két mester koccintott a sörrel, és elégedetten böngészték az étlapot. Aayla ízletesnek ígérkező, vastag szelethúst rendelt némi salátával, míg a két mester bőségesen megpakolt szendvicseket. Anakin kicsit tanácstalan volt, így a szakács segített neki választani egy fehérjedús, tápláló fogást.

Míg az ételek elkészültére vártak, Aayla pillantása az ablakra siklott, az égen folyamatosan haladó forgalom pedig kicsit szinte tompa kábulatba ejtette. A gondolataiból a korábbi kéjhölgyek kopogása rántotta ki, akik odakintről, az üvegen keresztül próbáltak még egyszer jó benyomást tenni a két mesterre, míg az egyik droid ki nem gurult hozzájuk és el nem hessegette őket.

– Szégyentelenek – jegyezte meg a lány, szigorú ábrázattal.

– Nem szabad ítélkeznünk felettük, padawan – emlékeztette Quinlan békítő hangon. – Sosem tudhatod, hogy őket épp mi késztette arra, hogy ezt a… hivatást válasszák. Az is lehet, hogy élvezik.

– Hogy lehetne az ilyesmit élvezni? – kérdezte a lány döbbenten.

– Micsodát? – kérdezte Anakin ártatlanul, Obi-Wan pedig vetett rájuk egy megrovó pillantást, amiért egy kiskorú előtt ilyesmiről beszélgettek.

– Lehet, hogy jó pénzt keresnek vele… vagy muszáj az utcákat járniuk.

– Én egy ilyen helyzetben, ha engem mondjuk valaki kényszerítene erre, azonnal megpróbálnék kiszabadulni! – erősködött a lány. – Az első megbízhatónak tűnő emberhez odamennék, hogy bajban vagyok és segítséget kérnék!

– Mert talpraesett vagy és feltalálod magad – jegyezte meg mestere. – És erre rendkívül büszke vagyok.

– Senkinek sem lenne szabad ilyen életet élnie… – felelte csalódottan a lány, ahogy kitekintett a bisztró ablakán.

Quinlan arca megenyhült.

– Padawan… örülök neki, hogy nyitott szemmel jársz, meglátod a problémákat, és ég benned a vágy, hogy megpróbáld őket mind orvosolni, de… Nem szabad elfeledned, hogy jedik vagyunk, és nem erőltethetjük rá a véleményünket vagy akaratunkat másokra. Nem szabad tolakodónak érezniük a jelenlétünket.

A lány bánatos arca jelezte, hogy nem volt elégedett a válasszal, de nem töprenghettek többet a történteket, mert megérkezett a rendelésük. Míg a mesterek nagyokat harapva falatoztak, Anakin óvatosan szemlélte a szokatlan ételt. Meglepetésére Aayla felszeletelte a saját tányérján a különböző húsokat, és gondoskodó ábrázattal átpakolt az övére több ízletesnek tűnő falatkát is. A fiú csodálkozva pillantott fel rá.

– Kóstold csak meg! – bíztatta a lány, ahogy maga is ráharapott a szeletekre és a salátalevelekre.

– Jobb, ha tudod, hogy ez igencsak nagy megtiszteltetés – jegyezte meg mosolyogva Vos. – Egy twi’lek jellemzően nem osztozik az ételén, hanem gyorsan megeszik mindent.

Anakin arca azonban elkomorodott.

– Otthon… anya is mindig ezt csinálta – mondta bánatosan. – Mindig kiválogatta a legjobb falatokat és az én tányéromra tette…

A felnőttek összepillantottak, Obi-Wan arca pedig szigorúságról árulkodott, semmint együttérzésről. Aayla azonban kedvesen rámosolygott a gyermekre.

– Épp ezért nem szabad hagynod, hogy kihűljön! Jó étvágyat, Anakin!

~ Következő fejezet ~