Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 20. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 20. fejezet ~

– Mutassa be a Ringali-köd vidékének feltérképezett rendszereit!

Tycho megvakarta a halántékát. Birch professzor nem éppen könnyű vizsgafeladatot adott nekik. Bármennyire furcsának tűnt is, asztrokartográfiai ismereteit sokkal nehezebben rendszerezte az agya, mint a légiirányítás kódolt megoldásait. Igyekezte hát emlékezetébe idézni a Ringali-térségben elhelyezkedő bolygókat, és Biggs tanácsa szerint a kereskedelmi útvonalon elfoglalt helyzetük alapján szektorokba sorolni őket.

– Ringali… Ringali…

Hallotta már ezt a kifejezést, mintha legutóbbi kiruccanásuk alkalmával, a Kitaros-köd űrállomásán tett látogatásakor merült volna fel.

– Hobbie! – csapott a homlokára az alderáni. – Hát persze, ő említette, hogy az otthonukat is körülveszi egy ilyen látványos ködjelenség!

Egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy visszagondolhasson arra az előadásra, ahol ezt a térséget taglalták. Erősen koncentrált, majd váratlanul, akár egy terminál kijelzőjén, felvillant elméjében a Perlemiai Kereskedelmi Útvonal és az azon sorban elhelyezkedő bolygók.

– Ralltiir, Rhinnal, Esseles, Brentaal, Chandrila, Corulag… Chandrila és Corulag… zónalabda… – remegett meg a keze azonnal.

Utoljára akkor beszéltek e bolygóról, mikor Tank az első mérkőzését játszotta a corulagi akadémia csapata ellen. A zónalabda viszont ösztönösen az elmúlt napok eseményeit juttatta eszébe.

Miután Vader nagyúr különítménye elvezette a rendbontókat, gyorsított fegyelmi tárgyalás eredményeképp Varn és Connors kadétot azonnali hatállyal elbocsátották az Akadémiáról. Társaik érdekében évfolyamuk vezetője, Royce hadnagy szólalt fel, aki a többieket fegyelmi megrovással az intézményben tudta ugyan tartani, a két főkolompost azonban nem, akkora volt már kihágásaik lajstroma. A GBI16/2. megmaradt tagjai, miután majd egy standard órás fejmosást kaptak Lai tábornok és Vader nagyúr, valamint az 501-es légió számos, fegyveres katonája jelenlétében, megrendülten hagyták el a célra kijelölt előadótermet.

– Férgek – mondta akkor Hobbie, ahogy a megsemmisülten tovaballagó kadétokat nézték a távolból.

Tycho korábban a háta közepére kívánta már a különleges küldöttséget, mely az Akadémiára látogatott, ezúttal azonban szívből hálás volt, amiért nem mentek még el. Bele se mert gondolni abba, mi lett volna, ha nem veszik észre a rendbontást, és nem sietnek a segítségükre. Mind súlyos sérüléseket szenvedhettek volna, így azonban horzsolásokkal és némi ijedtséggel megúszták. Mégis nehéz volt visszarázódniuk a hétköznapokba, és három hátralévő vizsgájukra előkészülni.

– A vizsga, Tycho… – próbálta visszaterelni a figyelmét a terminálra. – Darpa szektor, Ralltiir rendszer, öt bolygó… Orckbur; az egyetlen, élet létrejöttére alkalmas bolygó, a Ralltiir huszonnyolc holddal; majd Pauc’on két holddal; Clascvoria egy holddal és a fagyos Inwil három holddal…

Jól emlékezett rá, Hobbie mennyit bosszankodott mindig rendszerük holdjai miatt, és egy pillanat erejéig megpróbálta felidézni magában, miket mesélt még barátja az otthonáról. Pénzügyi világ, befektetések, sűrűn lakott…

Derek nem szerette, ha magáról vagy a múltjáról kellett beszélnie, így többet képtelen volt felidézni a Ralltiirról.

– Tovább, tovább… különben nem lesz elég idő befejezni…! – figyelmeztette magát. – Rhinnal-rendszer… Itt is csak egy civilizáció jött létre, a hét bolygó ellenére… Hern; Nensil… Seffi… a központ, a Rhinnal két holddal…

Itt azonban elakadt. Nem emlékezett az utolsó három bolygóra, csak arra, hogy olyan sok hold cikázott körülöttük a felvételeken, mintha aszteroidaöv vette volna körül őket.

– Mindegy – rázta meg a fejét. – A következő az Esseles… az egykori Esseli Birodalom utódja… a gázóriások rendszere… Shella, Danzer, Pocia, Ithona és Talleles élettelen gázóriások… fagyos Kodasta és Permeles… és mindennek a közepén az Esseles… a versenysiklók és fogatgyártás fellegvára…

Repülésért rajongó ifjúként sokat böngészgette a holonetet, különböző versenyjárművek után kutatva, az Esseles neve pedig többször is felbukkant a találatok közt. Szülei vagyona számtalan siklóra elegendő lett volna, apja azonban minden egyes, repüléssel töltött percét felesleges időpazarlásnak érezte, tudása elvesztegetésének, igyekezte hát féken tartani fia érdeklődését.

– Bormea-szektor, Tycho… Ne most szúrj ki magaddal… mert ha szégyenszemre egy ilyen vizsga miatt tesznek ki innen, az apádnak sose nézhetsz újra a szemébe…!

Megrázta a fejét.

– Bormea…

Akaratlanul is eszébe jutott a vörös hajú, száműzött szenátornő, akiről Lamascolo egyik korábbi órájukon oly szenvedélyes gyűlölettel beszélt. A holoneten még arról is volt felvétel, ahol a szenátusi gárda fegyveresei kivezetik a nőt a lebegőkkel teli, hatalmas csarnokból.

Tycho eltöprengett azon, vajon ki vehette át a helyét a szenátusban ennek a stratégiailag oly fontos rendszernek az élén. A Perlemiai és Hydiai Kereskedelmi Útvonal találkozásánál fekvő, négy csillagrendszer, a maga közel húsz bolygójával, majdnem száz holdjával és több mind nyolcvan milliárd lakosával nélkülözhetetlen szerepet töltött be a Galaktikus Birodalom gazdaságában. A kereskedelmi utak felügyelete, az árucsere biztonságos lebonyolítása, valamint megfelelő elvámoltatása mind-mind olyan tevékenység volt, mely elengedhetetlen volt a birodalmi főváros zökkenőmentes működéséhez, és egyúttal elégedett, sokszor pökhendi kufárokká tette a Bormea-szektorbeli lakosokat, de különösen a Brentaal IV népét.

Mindössze a Chandrila népe lógott ki különösebben a sorból, írta Tycho. Az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében a chandrilai kormány komoly születésszabályozást vezetett be az évszázadok során, mely azt eredményezte, hogy évente igencsak kevés gyermek született, és a bolygó népessége megállt körülbelül 1,2 milliárd főnél. A természetközeli kultúrát ápoló, erős politikai érzékkel megáldott chandrilaiak nagy része a közigazgatásban, követként vagy közvetítőként segítette a Galaktikus Birodalom gépezetének működését.

A fiatalember a terminál kijelzőjére pillantott. A kronométer szerint alig maradt már ideje befejezni munkáját.

A halovány karmazsin színű, galaktikus ködfolt utolsó, jelentőségteljes állomása a Corulag volt, melyet az főként a fővárosában működő, birodalmi katonai akadémiának köszönhetett. A mindenféle fegyvernemi képzést biztosító, óriási létesítményt össze sem lehetett hasonlítani saját, mindössze pilótaképzést nyújtó Akadémiájukkal. A fi-…

Hirtelen azonban elsötétült előtte a kijelző, és bármit is próbált beütni, nem jelent meg a kijelzőn.

– Lejárt az idő, uraim – szólalt meg hosszas hallgatás után Birch professzor, és elégedetten igazgatta vörösbarna tincseit, látva a fakó, megfáradt arcokat. – A vizsgaeredményeket személyes komlinkjeikre kapják meg, amint azokat kijavítottuk. Leléphetnek!

Tycho megsemmisülten vánszorgott ki a folyosóra, barátai azonban jókedvűen ugratták egymást odakinn.

– Ej, ne vágj már ilyen pofát, testvérem! – karolta át a nyakát Hobbie. – Gyere, menjünk lövöldözni egyet! – mutatott a padló felé, utalva az alsóbb szinteken elhelyezett gyakorlópályára.

Az alderáni lesújtó pillantást vetett rá.

– Mi nem szoktunk lövöldözni. Még akkor sem, ha muszáj.

– Tudom, ti pacifista népség! Na gyere! – húzta magával. – Ha akarod, megengedem, hogy lábon lőj a pisztollyal, ha ettől jobb kedvre tudlak deríteni!

Azzal a kis társaság megindult a lőtér felé.

***

Tycho megigazította magán az egyenruháját, ahogy a vendégprofesszor számára kijelölt, díszes előadóterem felé haladt. Ha valamihez semmi kedve nem volt, akkor az a politikatudománynak és történelemnek csúfolt rasszista, fajelméleti vizsga. Lamascolo professzor minden előadása fröcsögött a rosszindulattól és gyűlölettől, ami a nem emberi fajokat illette, de még az olyan emberközeli népek is, mint osztályának miriali tagja, Jazz Nivix is kivívta a rosszallását a testén és arcán viselt, kötelező törzsi tetoválásokkal és bőrének enyhe, hamuszerű színével. Sosem felejtette el azonban az arcát, amikor először meglátta a csapat többi tagját, Lonnie Tiddet a maga sárga, vagy Race Lavigne-t az ő vörös szemeivel, a mandalori Zoccor-fivérek a rájuk jellemző, sundari mandaloriak átható, lilás írisze pedig szabályos viszolygással töltötte el. Lyas Heeg szinte már sértően élénk, vörös haja, Liridon halovány, fehérbe hajló lilás haja láttán egyszerűen csak megforgatta a szemeit és lemondóan indult meg mindig a katedra felé. Úgy tűnt, az osztály legtöbb tagja a végtelen undorral töltötte el, de Tychónak és konvencionálisan kinéző társainak sikerült mindannyiuknál hevesebb haragot kiváltania belőle.

A professzor nem felejtette el azt a megaláztatást, melyben az ámokfutó miatti zárlat alatt részesült, mikor a hozzá képest alacsony rangú, helybéli oktatók nem engedélyezték a soron kívüli kimenekítését, annak ellenére, milyen fontosnak képzelte magát. Azóta amikor csak meglátta a folyosón Tatham hadnagyot, fújtatva inkább egy másik irányba indult el, de még az asztronavigációt oktató Fensellt is tüntetően kerülte. Jól megjegyezte magának azokat, akik aznap a műveleti teremben tartózkodtak, Tycho pedig mindig magán érezte a fürkésző, aljas tekintetét, amikor csak észrevette őt.

Ezúttal is, ahogy belépett a terembe, a férfi már katonásan az asztala mögött állt, két asszisztense rendezgette az adattábláit és iratait előtte, ő pedig gőgösen figyelte, ahogy lassan megtelik a terem. Aki csak belépett, rögtön megszaporázta a lépteit, mert azt hitte, hogy elkésett, holott az óra és a vizsga kezdetéig még bőven volt hátra néhány percük. Az előadásokat megelőző, könnyed beszélgetéseket a hallgatók közt így inkább feszült várakozás és tanácstalan pillantások váltották fel, és inkább nem is nagyon mertek egy kupacba tömörülve egymáshoz szólni, hanem igyekezték elfoglalni a helyeiket egymástól megfelelő távolságra, hogy majd a vizsgát megkezdhessék.

– Ritka, hogy hamarabb itt van, mint a növendékei… – súgta oda neki Biggs, ahogy megérkezett.

– Ja, általában utolsónak vonul be, mint valami közjogi méltóság… – értett egyet az alderáni.

– Miért érzem úgy, hogy készül valamire…? – töprengett Maik.

– Ja, olyan rossz előérzetem van… – jegyezte meg Tank is.

– Nem hinném… – legyintett Liridon. – Attól, hogy csak vendégelőadó, még ő is ugyanolyan ellenőrzés alatt áll, mint az összes többi.

– Hát, ennek éppen az ellenkezőjét érezteti… – felelte Darklighter, majd intett az ajtóban épp megjelenő Hobbie-nak és Rashának, hogy csipkedjék magukat, és keressenek szabad helyet.

– Honnan szalasztották amúgy ezt a bohócot? – kérdezte Race.

– Rákerestem, de sok mindent nem találtam róla a nyilvános adatbázisokban… – vallotta be Tycho. – Azt tudom, hogy az államforma megváltozása után 1-2 évvel bukkant fel a neve tudományos körökben, mint a xenobiológia szakértője, és ezzel kapcsolatosan mindenre kiterjedő ismereteket is szerzett a galaxis közismertebb fajainak politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedését illetően. De semmi sem szerepelt arról, hogy mikor és miért tanulmányozta őket ilyen behatóan, és hogy ez miért lett hirtelen ilyen fontos a Birodalom számára.

Liridon sóhajtott egyet, és közelebb intette őket.

– Nem is fogsz róla nyilvánosan bővebbet megtudni – kezdte. – Lamascolo fiatal korában a Jedi Templomban szolgált, és mint ilyen múltat, mindenki igyekszik gondosan eltüntetni az önéletrajzából.

A pilótajelöltek furcsa pillantást vetettek a professzorra. Rasha viszolyogva végigmérte a férfit.

– A Jedi Templomban? Miért, talán ő is az? – kérdezte csodálkozva Hobbie.

– Dehogy – rázta meg a fejét Maik. – Hogy lenne már az? Azokat mind egy szálig kiirtották.

– Amiben nem kevés szerepe volt neki is – bólintott Liridon. – Lamascolo xenobiológiai pályájának elején került a coruscanti jedikhez, és egészen a Köztársaság bukásáig szolgálta őket. Az ott eltöltött évek során rengeteget megtudott és megtanult a különböző fajú és nemű jedikről, azok szokásairól, viselkedéséről, erősségeiről és gyenge pontjairól, és volt, hogy különböző kiküldetésekre ő maga is elkísérte őket. Megfigyelte őket a saját bolygóikon, életközösségeikben, harc, diplomácia vagy gyógyítás közben, így gyarapítva a tudását. Mikor elrendelték a megsemmisítésüket… állítólag Lamascolo ismeretei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a rejtőzködő jediket könnyebben felkutathassák és kivégezhessék, de olyasmiről is hallani, hogy bizonyos, elfogott egyedek megkínzásában és felboncolásában is aktívan részt vett. Ennek köszönhető, hogy később segíteni tudott „Az intelligens élet galaktikus katalógusa” című tanulmány megírásában is.

– Az az írás egy halom szemét – rázta meg a fejét Tycho. – Sok olyan fajú tudós dolgozik nálunk, melyet abban barbár, erőszakos, állatszerű lénynek titulálnak csupán.

– Ami felveti a kérdést, hogy az árulónak bélyegzett jedik valóban olyan durva, megátalkodott lények voltak-e, mint amilyennek a propaganda, akarom mondani, a történelem lefesti őket… – pillantott rájuk sokat sejtetően Liridon, majd intett, hogy inkább foglalják el a helyeiket, mielőtt lejár a pihenőidő és a professzor rájuk nem förmed valamilyen vélt vagy valós mulasztás miatt.

Mindannyian leültek, és amikor a vizsgabiztos is megérkezett, aktiválták az azonosító csipjeikkel a termináljaikat, hogy hozzáférjenek a feladatokhoz. Az instrukciók ismertetésekor váratlan, késő érkezőként három magasabb, tiszti egyenruhát viselő férfi is megjelent a terem ajtajában, akiket Lamascolo elégedett biccentéssel üdvözölt: úgy tűnt, igyekezett jó kapcsolatot ápolni a vizsgálóbizottság átmenetileg Akadémián tartózkodó tagjaival.

– Moslék egy alak… – gondolta Tycho, és keserűen a terminál kijelzőjére pillantott.

A professzor vizsgája volt az utolsó, melyre képzésük jelenlegi szakaszában sor került, minden más tárgyból megírták már a zárófeladatokat. Bár jelenleg nem képezte a továbbjutás feltételét, a lövészetre és fegyverzetük ismeretére ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek, és némi megrovásban részesült az, aki nem gyakorolt rendszeresen, vagy akin észrevették a hanyagság, visszafejlődés jeleit. Amilyen szigorúnak remélték a záróvizsgákat a bizottság jelenléte miatt, annál meglepőbb volt, hogy eddig osztályuk minden tagjának maradéktalanul sikerült teljesíteni minden tantárgyukat, így némileg megkönnyebbülten érkeztek Lamascolo órájára. Az osztályukért felelő hadnagy óva intette őket a könnyelműségtől, de nem tudta levetkőzni a büszkeség apró jeleit az ábrázatáról, amiért a rá bízott hallgatók a történtek okozta nyomás ellenére ilyen jól teljesítettek.

Tycho megvizsgálta a feladatokat. Rabszolgatartó civilizációk összehasonlító értekezése volt a fő esszékérdés, de részleteznie kellett az emberközeli fajokkal szembeni, emberi felsőbbrendűség okait is. Háborgott a lelke már a gondolattól is, hogy bármelyik, nem emberi osztálytársától többnek kellene éreznie magát a professzor és a Birodalom elvei szerint, és bele se mert gondolni, hogy érezheti egyikük-másikuk magát egy-egy ilyen kérdés láttán.

***

– Okádni tudnék ettől az embertől… – jegyezte meg később Rasha a kantinban, ahogy a vacsorájukat majszolgatták. – Remélem, a képzés következő szakaszában már valaki mást hívnak helyette…

– Ne reménykedj! – csóválta meg a fejét Tank, aki egy hatalmas adaggal megpakolt tálca tartalmát igyekezte magába lapátolni.

– Te, meg fogod azt bírni enni? – kérdezte némileg aggódva Hobbie.

– Kénytelen leszek – felelte barátjuk. – A két képzési időszak közötti szünetben folyamatosan edzeni fogunk a csapattal, és egy visszavágónk is lesz a Corulagon. El tudjátok ezt hinni? Én, a Corulagon? Mikor a Tatooine-ról se tettem még ki a lábam sose? Sose jártam még ennyire közel a Magvilágokhoz!

Biggs meghitten elmosolyodott.

– Na és ti? – kérdezte. – Mit fogtok csinálni a szünetben? Hazamentek?

– Én nem hiszem – vonta meg a vállát Klivian. – Nem vár otthon senki. Inkább iszok és csajozok megállás nélkül – tette hozzá, amivel jobb kedvre derítette az asztaltársaságot.

– Minket úgyse engednek vissza a szülőbolygónkra – felelte Rasha, utalva azokra, akiket kényszeresen soroztak be. – Ilyenkor fennáll a szökés veszélye, ezt nem kockáztatják meg. Úgyhogy szerintem én itt fogok dekkolni a bolygón…

– És te? – fordult Darklighter az alderáni felé.

– Én biztos, hogy hazamegyek – jelentette ki Tycho. – Bármi is vár otthon… apával… látni akarom Nyiestrát és a testvéreimet! Na és te?

– Nekem túl sokáig tartana az út… – rázta meg a fejét Biggs. – És sokba is kerülne… – tette hozzá kicsit aggódva. – De szerintem a holoneten keresztül biztos, hogy hazaszólok. Hiányoznak az otthoni srácok… Luke, Camie… még az a semmirekellő Laze is.

– Most már csak azt kell kivárnunk, míg ez a rasszista vén segg-… Ó, Tatham hadnagy! – harapta el mondanivalóját Hobbie, ahogy zavarában talpra szökkent, és csak remélni tudta, hogy a férfi nem hallotta, mit készült épp mondani.

– Uraim… – mérte végig a fiatalembereket a hadnagy, és küldött egy furcsa, hamiskás pillantást Klivian felé.

Osztályának étkezőben tartózkodó tagjai kíváncsian odagyűltek köré.

– Ahogy bizonyára már láthatták a belső, adminisztrációs felületen, minden vizsgaeredményüket felvezették a rendszerbe – kezdte Tatham.

– Lamascolo professzor vizsgájáról még nem kaptunk visszajelzést, uram – jegyezte meg óvatosan Biggs.

A többi asztalnál, szétszórtan ülő évfolyamtársaik is odaballagtak hozzájuk, és mind a holokomlinkjeikkel kezdtek babrálni, mellyel hozzáférhettek a belső hálózathoz.

– Nem szükséges aggódniuk – emelte fel a kezét a hadnagy. – Még ha talán nem is a legjobb eredményekkel, de mind megfeleltek ezen a vizsgán is. Bár azt hiszem, erről aligha önök tehetnek…

A társaság fellelkesült, ami fáradt mosolyt csalt a férfi arcára.

– Tekintettel a történtekre… – pillantott a mellettük épp elhaladó rohamosztagosokra, akik az érkezésük óta szüntelenül járőröztek az épületekben – … akadtak változtatások a két képzési időszak közötti szünetre vonatkozólag.

Az osztálya csalódottan felhördült, és már-már méltatlankodni kezdtek, amikor folytatta.

– Egy standard héttel több pihenőidőt ítéltek meg azok számára, akik haza kívánnak térni a szeretteikhez – tette hozzá, amivel azonnal elejét vette minden további panaszáradatnak.

Tycho arca felragyogott, és hálásan biccentett a hadnagynak.

– Köszönjük, uram! – húzta ki magát katonásan Liridon is, és neki is fülig ért a szája.

– Magának pedig sok sikert a közelgő, Corulag elleni mérkőzésen, Sunber kadet! – veregette meg Tank vállát a férfi, majd derülten továbbállt.

– Még egy hét…! – ujjongott visszafogottan Lonnie, és képzeletben máris a családjánál járt.

– Be kell vallani, azért ez rendes tőlük… – jegyezte meg Hobbie, ahogy lassan befejezték az evést és mindenki megindult a szobája felé.

– Igen – értett egyet Race. – Megtehették volna, hogy bezárnak mindenkit, és senki nem kap eltávozást.

– Szerintem elejét akarták venni még egy ilyen ámokfutónak – vetette ellen Jazz. – Idővel mindenki megkattant volna, ha mindent megtiltanak…

– Lehet, hogy igazad van… – töprengett Tycho. – Akárhogy is… kicsit már most úgy érzem, hogy hiányozni fogtok, míg hazamegyek.

– Tökfej! – adott neki egy taslit Klivian. – Te csak a menyecskéddel foglalkozz! A helyedben ki se másznék mellőle az ágyból, míg ott vagyok!

– Hülye… – pisszegte az alderáni zavarában.

– Menj, csomagolj! – veregette meg a vállát Biggs. – Most látom az értesítést – mutatta fel a komlinkjüket –, hogy az első kompokkal holnap reggel már indulhat is, aki szeretne.

Barátjuk lelkesen megindult a szobájuk felé, hátrahagyva őket.

– Kicsit nekem is hiányozni fog…

– Ne aggódj! – karolta át a nyakát Hobbie. – Majd én gondoskodok róla, hogy ne unatkozz! – kacsintott rá, és rosszfiús vigyor ült ki mindkettejük arcára.

 

~ Következő fejezet ~