Sziasztok!
Hol is kezdjem? 🙂
Az adósotok voltam néhány felirattal, melyek a DA-ra és az Ázsia Ékköveire, valamint az A-pop.hu-ra azért folyamatosan felkerültek, csak ide nem. Ennek több oka is volt, leginkább az előzőleg használt sablon nem túl felhasználóbarát szerkeszthetősége, ami miatt egy ideje terveztem annak lecserélését. Úgy döntöttem, hogy innen-onnan történő összevásárolgatás helyett végre megpróbálok teljesen a nulláról magamnak összerakni egy oldalt, ami mobilon is elfogadható nézettel rendelkezik, és bár nem kevés meló, meglepően könnyebb, mint más előre gyártott sablonját a saját igényeimre szabni. A mostani nincs még teljesen készen, de már így is több munkaóra van benne, mint amit rá akartam szánni, így innen már csak egy kis csiszolgatás és CSS-bűvészkedés vár rá, sokban nem fog változni. Egy dolgot sajnálok, az pedig az, hogy nem tudom megosztani az oldalsávban a mostanában gyakran hallgatott, kedvelt dalaimat/videóimat, mert azt a bővítményt úgy tűnik, már nem fejlesztik, de majd kitalálok valamit rá. Tudom, hogy a honlap szerkezete összességében olyan maradt, mint általában, és agyaltam is rajta, hogy nem kellene ezen is újítani, esetleg aloldalra, almenüpontokra szedni a különböző nemzetek sorozatait… De aztán rájöttem, hogy így tiszta és átlátható a látogatók számára: ha ránéznek, rögtön megtalálnak rajta mindent, és emiatt felesleges lenne módosítani ezen. A fejlécből a sármos Ji Changwook tekint vissza ránk, akit személy szerint nagyon kedvelek, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. 🙂
A megújult külső mellett felkerült természetesen a Let’s Shake it! 21. része, valamint a My Country 10-11-12. epizódjának felirata.
Továbbá már elkezdtem nézelődni jövőbeli projekteket illetően, és szerencsére azt kell mondjam, megtaláltam mind koreai, mínd kínai fronton azt, ami szimpatikus. Ha a mostani sorozatokkal végeztem (mert ugye mindkettőből hátra van még 4-4 rész), akkor némi pihenést követően be is jelentem majd az új tervezetteket, és el is kezdek majd dolgozni rajtuk. Nem akarom, hogy már most azon pörögjön mindenki, meg az én agyam is, hogy a tervezettek mikor jönnek, és túlvállalni sem akarom magam, nehogy kiégjek, és teljesen elmenjen a kedvem az egésztől. A 2 cím maradjon egyelőre titok, annyit azonban elmondhatok, hogy a kínai szintén kosztümös sorozat lesz, a koreai pedig modern, de egyik sem idei vagy jövő évi (azoknak még utána se néztem, hogy mik jönnek jövőre), hanem korábbiak, amikhez eddig senki sem nyúlt – így bátorkodtam kiszemelni őket. Természetesen ha addig valaki mégis elkezdené őket, akkor én is keresek majd magamnak mást.
Hajtás után elolvashatjátok a My Country-hoz írt gondolataimat, melyeket a DA-n posztoltam az epizódok elkészültekor. Nem különösebben magyarázatok, inkább csak fejtegetések, mert a 7-12. részhez nem nagyon kellett semmit külön megmagyarázni. Jó szórakozást kívánok!
A 7. részhez készült kiegészítések:
Meghoztam nektek a 7. részt, melynek láttán egyre inkább az az érzésem, hogy a sorozat és a cselekmény olyan, akár egy szép nagy hagyma, melyről lassan fejtjük csak le a rétegeket. Ahol minden dialógusnak vagy jelenetnek jelentősége van, ahol a hőseink kicsit virágnyelven beszélnek ugyan, mégis megértik, mire gondol a másik (és remélem, hogy ezt sikerül olyanra is fordítani, hogy a néző is tudja, miről van szó). Tetszik, ahogy minden pillanat váratlan, és a karakterekkel együtt áll meg bennünk az ütő, hogy na itt most hogyan tovább.
A 8. részhez készült kiegészítések:
Sok magyarázatra nem szorul ez a rész sem.
Mégis érdekes megfigyelni a szereplőket, mennyire árnyaltan sikerül őket megformálni, hogy 1-1 rezzenés is milyen jelentőséggel bír. Nam Jeont egyre jobban gyűlölhetjük, hisz a jóság legapróbb szikrája sem mutatkozik benne. Ritka az olyan gonosz a történetekben, akiknek nincs valami előtörténete, ami olyanná tette. Úgy tűnik, hogy Nam Jeon egyszerűen “csak” gonosz, irigy és nagyravágyó. A 7. részben a királytól való távozás után lehetett látni a mély megvetést a színész arcán, ahogy irigyen arról beszélt, hogy bezzeg Jeong Dojeonnak olyan fontos (és kitüntetett) szerep jut, hogy megalkothatja a királyság későbbi intézményrendszerét (és ezáltal bevonulhat a történelembe, mint kiváló államférfi), míg rá csak a mocskos munkát bízzák… Sokat elárul ez a jelleméről. Ő úgy érzi, többre hivatott, és bármire képes lenne, hogy ezt be is bizonyítsa.
Tetszik az is, hogy gyakorlatilag két fiatalembernek (Hwi, Seonho) sikerül két nagyhatalmú embert maga mellé állítania. Hwi olyan csavaros tervet eszelt ki, melybe végül némi veszély árán képes beleforgatni Bangwont, míg Seonhónak sikerül magával a királlyal is egyezkedni, amire valószínűleg kevesen lennének képesek.
A királyné megkapja, amire vágyott: a legkisebb fia lehet a trón örököse. Viszont azzal a szópárbajjal, melyet Bangwonnal utána az udvaron folytatott, szerintem egyben alá is írta a halálos ítéletét. Nyilván erősnek kell látszania, de én a helyében nem viselkedtem volna ilyen gőgösen egy olyan veszedelmes ellenséggel szemben, mint amilyen Bangwon…
Kicsit árnyalják Seo főnökasszony karakterét is: megtudjuk, hogy Hijae édesanyja az ő legjobb barátnője volt, és bár mindig ridegen és hűvösen bánt a lánnyal, valójában anyai féltés és gondoskodás volt az, amit iránta érzett.
És ahogy néhány bejegyzéssel korábban utaltam rá: megismerjük Jeong Beom szomorú élettötrénetét. Nem csoda, hogy ennyire fontosnak tartja a család összetartását és családtagok megmentését…
A 9. részhez készült kiegészítések:
Elérkeztünk a következő részhez, mely az összetettsége miatt nekem igazán tetszik. Rendkívül fordulatos a cselekménye, nem szenved hiányt akciódús hentelésből, romantikából, megható és humoros pillanatokból, ugyanakkor előre is vetít néhány apró dolgot, melyre érdemes lesz odafigyelnünk a későbbiekben.
Egyrész ismét feltűnik, Banggan, az idősebbik fivér, akinek a huncut mosolya mintha jelezné, hogy nevető harmadikként be fog szépen úszni a trónra.
Színészeink továbbra is csodálatos alakításokkal örvendeztetnek meg bennünket, és dramaturgiailag is több olyan mozzanat volt, mely igazán említésre méltó. Ahogy a kisherceget, de főként a királyt öltöztetik az ünnepségre, és ahogy a király két, kinyújtott karja két udvarhölgy vállán pihen, igazán szép szertartásosságot (és valahogy mégis némi lazaságot) közvetít. A király és a királyné párbeszédében a király megremeg, amikor a fejéhez vágják, hogy fél a tulajdon fiától, Bangwontól, de a királyné is összerezzen, mely emlékeztet minket arra, hogy titkol valamiféle súlyos betegséget. De a pillanat, ami igazán hatásos volt, és nekem a legjobban tetszett, az az volt, amikor Bangwon elegánsan belépett a kis trónörökös és az apja közé, teljesen eltakarva a kisfiút, mintha ezzel is jelezni akarná, hogy csak mögötte van a helye, a királynak pillantására se méltó.
Aztán két drámai fordulat is fogad minket az epizód végén, megpecsételve hőseink sorsát.
A 10. részhez készült kiegészítések:
Meghoztam nektek a 10. részt, melyben szomorú, ám méltó búcsút veszünk két (azaz inkább három) fontos, női szereplőtől, ami kicsit azért nagy érvágás, hiszen a férfi szereplők eddig is nagyobb arányban voltak felvonultatva. Ennyire későn új karaktereket már nem hinném, hogy bevezetnének, így jó eséllyel minden fontos teendő Hijae és Hwawol nyakába fog szakadni. Hwawol csacska leány ugyan, Hijae azonban ugyanolyan megfontolt és bátor, mint elődje volt, így kétség nem fér hozzá, hogy a szervezkedésnek fő eleme lesz.
Eltemetjük Yeont, amit nézni is szívbemarkoló érzés, mégis nagyon szépen, egyszerűen lett kivitelezve. A színészek arcára kiül az őszinte fájdalom, ami ismét csak tehetségüket dicséri. Ahogy Yang Sejeongnak vagy Woo Dohwannak is felszakad a torkából a sírás és gyötrelem, valami egészen hihetetlen.
Megható volt Seo főnökasszony távozása és végrendelete is, melyben Hijae-t nevezte ki utódjának. Furcsa kicsit, amilyen sorrendben megszólítja a körülötte ülőket:
– Hijae-nek átadja a helyét,
– Chasutól, mint rangban bizonyára közvetlenül alatta állótól bocsánatot kér, amiért nem őt nevezi ki vezetőnek,
– óva inti Hwawolt, hogy tartsa távol magát a bajtól és fecsegéstől,
– épp rátérne Gyeolra, aki egy mezei testőr…
Itt azonban drámaian félbeszakad a levele, mert meghal. Vajon Gyeol, mint 4. legfontosabb személy a végrendeletben, ki lehet? Talán a fia, akit titkolt? Ez a hallgatag harcos mindig engedelmesen teljesítette a parancsait, most is fájdalmas arccal nézte őt… Lehet, hogy van ebben valami.
Sokat ugrunk az időben, eltelik 6 év. Hijae egy beszélgetés során elejti, hogy meghalt a királyné is, bár ezt a képernyőn (egyelőre) nem látjuk. Az ő halála 1396-ban következett be, a 11. epizód fog erre reflektálni.
Bangwon és Seonho beszélgetése az udvaron érdekes, Bangwon szerint ők ketten végre hasonlítanak egymásra. Seonho megkérdezi tőle, képes lenne-e megölni a királyt, azaz a tulajdon apját. Bangwon azt feleli, nem, Seonho azonban azt válaszolja sejtelmesen, hogy ebben akkor mégis különböznek – utalva arra, hogy ő a saját apjával bizony képes lenne végezni. Szép visszacsatolás ez az 1. rész elejére, ahol azt láttuk, hogy Seonho meg akarja védeni az apját, azaz nem akarja hagyni Hwinek, hogy megölje őt. Vajon azért nem akarja hagyni, mert ő maga akarja megbüntetni a saját apját mindazért a sok gonoszságért, amit elkövetett? Máris jobban árnyalná ez Seonho karakterét, és sokkal többet csinálna belőle, mint apja elvakult védelmezőjét.
A lutriherceg, Banggan ismét színre lép, és utalás szintjén kiderül, hogy bár a király elrendelte, hogy mindenki szabaduljon meg a magánhadseregétől, ő ennek mégsem tett eleget. Bangwon figyelmezteti, hogy ennek nem lesz jó vége… mégis szövetséget ajánl neki.
Kicsit fura, hogy az eltelt évek alatt a karaktereinken sokat nem öregítenek, egyedül a kis trónörökös ül most ott, szinte felnőtt férfiként, ami szerintem kicsit nagy ugrás a szoknya mögé bújó kisherceg után… A sorozat indulása óta eltelt jó 11-12 év, azaz főbb hőseink a 30-as éveik elején, közepén lehetnek. Bármennyire is karakteres Jang Hyuk, az ő figurája 1398-ban még csak 31 éves kellene, hogy legyen, azaz a trónralépés idején alig 20 év körüli színésznek kellett volna alakítania őt… Azaz a készítők itt nagyvonalúan eltekintettek a történelmi hűségtől. Viszont szép, ahogy ábrázolják a közte és Seo Geom közt kialakult baráti, mentori kapcsolatot, és hogy emiatt miért érzi kötelességének, hogy segítse Hwit.
És nem marad el a cseppnyi humor sem, megspékelve némi beteg aláfestőzenével, amikor Hwawol és Munbok évekkel később, immár az új fővárosban, Hanyangban ismét találkozik…
A 11. részhez készült kiegészítések:
A hétvégén véget ért a sorozat, és megvolt az ilyenkor stábnak rendezett ünnepi vacsora, ahol lehetett látni, hogy Yang Sejong (és egyébként Jang Hyuk is) valóban hagyta, hogy megnőjön a haja, és nem csupán parókát viselt.
De fogjük még őt látni kiengedett hajjal.
Nagyon úgy tűnik, hogy Seonho a végére tényleg beleszeretett Yeonba, és nem csak fivérként tekintett rá. Ezt sugallhatja az a szalag is, amit azóta a kardjára kötve hord. A giszeng a 11. részben megjegyzi, hogy a hímzés egy darumadarat ábrázol, és mint tudjuk, Yeon halálával az befejezetlen maradt, pedig a szokások szerint a madár mellé felhőnek is kellett volna kerülnie. A darumadár számos, ázsiai kultúrkörben fontos szimbólum, és a szerencsén, a bőségen, boldogságon kívül gyakran a hűség és házasság jelképeként is emlegetik, mert életében csak egy párja van, és ahhoz végig hűséges marad. Szóval lehet, hogy Yeon a hímzés segítségével akarta tudatni Seonhóval az érzéseit, aki pedig – viselve a szalagot – elfogadta azt.
Seonhónak valóban nincs könnyű dolga, de úgy tűnik, ő már döntött, és hagyni akarja, hogy az apja megszerezzen mindent, amire csak vágyik, hogy aztán a legfájdalmasabb módon újra megfoszthassa őt mindentől – ahogy azt Hwi is tervezi. Ugyanolyan magányos a küzdelme, mint Hwié, de mint Bangwoné is. Ha megnézzük, Bangwon egész életében az apja elismeréséért küzött, mindent azért igyekezett megtenni, hogy azzal apjuk felfigyeljen rá. Védte anyját és fivéreit, harcolt a csatában, és bemocskolta a kezét, amikor kellett, de az apja mégis más nőt szeretett, két legkisebb fiát kedvelte a legjobban, őt pedig rendszeresen kigúnyolta és figyelmen kívül hagyta. Most érkezett el ahhoz a ponthoz, ahol döntenie kell, hogy hagyja-e ezt tovább folytatódni, vagy sem.
És a terv, amit kieszelt, és melyhez a környezete támogatását megnyerte, nagyon ötletes. Érjük el, hogy Nam Jeon titokban vérszerződést kössön és fogadalmat tegyen a trónörökös mellett. A magánhadseregekre vonatkozó tilalom ellenére hagyjuk, hogy megpróbáljon bérgyilkosokat felbérelni. Amikor értesíteni próbálja ezeket, akadályozzuk meg, hogy ne álljon rendelkezésére más, csak a palotaőrség. Ha pedig kivezényeli a palotaőrséget, hogy megölje a király tulajdon fiait, azzal saját magát keveri felségárulásba. Szóval minden szépen fel lett építve, amihez kellett a többiek segítsége is. Mégis látni a vívódást a tekintetében, ahogy Hwi a távozásról beszél, vagy ahogy Hijae aggódik Hwiért… Mert ő egyedül van, és egyedül is fog maradni, ha mindez véget ér.
Ott van Banggan, mint egy lutri a tarsolyban, akit első ránézésre komikus forrásnak tarthatunk, de a 11. (és majd 12.) részben nagyon is megmutatja, hogy ez nem így van. A dialógusból kiderül, hogy egykor ő is Seo Geom tanítványa volt, és a Hwivel való, rövid párbaj is megmutatja, hogy kiváló kardforgató. De Banggan furcsa mód realista: ő tudja, hogy csupán 4. egy király fiai közül (a történetünk idején már csak 3., mert a legidősebb fivérük ekkorra már elhunyt), és tisztában van vele, hogy nincs valódi esélye a trónra, ismerve a történelem korábbi alakulását. Hiszen a trón a legtöbb esetben a mindenkori legidősebb fiúra száll, míg a fiatalabbakat vagy puccsal akarják hatalomra juttatni a nem túl jó szándékú nemesek, vagy áldozatul esnek a testvéri ármánykodásnak. Azaz Banggan nyílt lapokkal játszik, amikor azt mondja, ő csak életben akar maradni.
Nam Jeon figurája nagyon érdekes. Többször is elmondja, hogy ő “a nép kezébe” akarja adni a hatalmat, ami jól hangzik ugyan, csak nem igaz. A nép kormányzása alatt Nam Jeon korántsem demokrácia megteremtésén gondolkozik. Ő továbbra is királyt akar a trónon látni, a tényleges hatalmat pedig a gazdag (és korrupt) nemesek és miniszterek kezébe akarja adni – olyan helyzet ez, melyet évszázadokkal később játszódó, számos történelmi sorozatban láttunk már. Szóval a szándéka minden, csak nem nemesi. Ha belegondolunk, Yi Seonggye annak idején ugyanígy kezdte. Elmozdította az addigi uralkodót, bábkirályt ültetett a helyére, majd azt is elűzte, és maga foglalta el a trónt. Nagyon is lehetséges, hogy hosszú távon Nam Jeon pont ugyanezt akarja megvalósítani.
Az epizódban szó esik egy bizonyos Wanwon hercegről (Wanwon buwongun), akit a király fogadott unokaöccseként emlegetnek, ami számomra… furcsa. Valóban elhangzik az unokaöccs-nagybácsi kapcsolat a koreaiban is, de a “buwongun” (부원군) szót jellemzően a királyné apjára szokták használni, aki maga ugye nem hercegi származású, hanem csupán adományként kapja ezt a kinevezést. Lehetséges volna, hogy a király unokaöccseként fogadta a halott királyné apját? Ez olyan furcsán hangzana… és felesleges is volna. Sindeok királyné apja olyan felmenők leszármazottja volt, aki a kínai Tang-uralkodóházhoz, de a korjói államalapító Wang Geonhoz is köthető volt. Szóval semmi szükség nem lett volna még egy “extra” kinevezésre…
Na mindegy, igazából ez a cselekmény szempontjából annyira nem lényeges. Viszont.. .Az epizód egy burkolt utalást is előrevetít:
Chido és Seo Geom korábbi egysége, a Fekete Kígyó Alakulat megmaradt tagjai is beálltak Bangwon mellé, és lesz még szerepük a terv megvalósításában.
A 12. részhez készült kiegészítések:
Meghoztam nektek a 12. részt, mellyel egy régóta nyitott kör bezárul, és visszakanyarodunk az 1. rész eseményeihez, melyek azóta függőben voltak. Bizonyos szempontból nézve néhány karakter és történetszál számára lezárásként szolgál ez a rész, hiszen pár szereplőtől elbúcsúzunk, de még korántsincs vége. Nagyszerűen megkoreografált harci jeleneteknek lehetünk szemtanúi, ezért remélem, kellemes kikapcsolódást tud majd biztosítani számotokra ez az epizód.
0 hozzászólás