Sziasztok!
Elérkeztünk az utolsó előtti, 13. epizódhoz, melyben aztán igazán felpörögnek az események! Ez a rész magasan kiemelkedik a többi közül, és remekül előkészíti a befejezést. Tetszik, hogy a készítők most sem fukarkodnak a fordulatokkal, és nincs az az érzése a nézőnek, hogy nincs igazán tétje az eseményeknek.
– a Kang Kwonjut másoló rendőrnőét
– Eom Seokguét, akit az őt elrabló törpéről másolt
– Shim Yeongseobot, az informatikus tanárt, aki meg akarta menteni őt
– és saját magának egy ártatlan, semmiről sem tudó mását, akinek a külvilág felé prezentálta magát.
2. Érdekes a sajtó tudósítása, miszerint ő egy “világhírű” maszkmesteri stúdióval rendelkezne. Ennek eddig aligha láttuk nyomát…
3. Nem tér ki ugyan rá a cselekmény, de Cho nyomozó lövései hatására, melyek ennyire közel csapódtak a füle mellett a földbe, Dong Bangmin súlyos halláskárosodást kellett volna, hogy szenvedjen, a visszapattanó, forró töltényhüvelyek okozta égési sérülésről nem is beszélve.
4. Gyakori tévhit, hogy a személyiségzavarral küszködő gyilkosok képtelenek sírni, és erről is felismerhetőek. Ez nem így van, ők is képesek könnyeket produkálni, vagy zaklatott állapotban ténylegesen sírni. A nonverbális testi jelek elemzői felhívják azonban a figyelmet arra, hogy azzal gyakran leleplezik hamis könnyeiket, hogy csak az egyik szemüket törlik meg, nem pedig mindkettőt (ahogy normális ember törli meg sírás után az arcát).
+ bónusz: folytatjuk a kamu márkaneveket a sorozatban, a Lexus autómárka helyett a Maxus-szal.
A befejezés a héten érkezik, addig is jó szórakozást kívánok!
0 hozzászólás