Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 19. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 19. fejezet ~

Qui-Gon Jinn halála, a túlkorosnak tűnő Anakin Skywalker érkezése, és Obi-Wan Kenobi soron kívüli, minden ceremóniát mellőző lovaggá avatása fenekestül felforgatta a Templom mindennapjait. A Tanácstagok folyamatosan a történtekkel kapcsolatban értekeztek, és annak ellenére, hogy megbeszéléseik jellege bizalmas maradt, hamar elterjedt a szóbeszéd, hogy a szeretett mester halálát egy rejtélyes Sith-lovag okozta. Az idősebb, felnőtt korú lovagokat aggodalommal töltötte el, amit hallottak, a növendékek pedig suttogva mertek csak beszélni a történtekről, hiszen a Sith-ek mindannyiuk számára távoli, meseszerű lénynek tűntek csupán.

Mindezen teendők miatt egyre jobban elhúzódott Quinlan és Aayla meghallgatása, a lány pedig rettegett attól, milyen fejmosásban fognak majd részesülni. Azóta nem akart okot adni senkinek arra, hogy a megjelenése kapcsán kérdőre vonja, és a jedik több rétegű, durva szövésű, hivatalos egyenruháját viselte.

– Fú, meggyulladok… – fújtatott a szimulátorban ülve, időnként meg-megrázogatva vastag felöltőjét.

Anakin segítségével a repülést gyakorolták, hogy felkészülhessen belőle a vizsgáira és repülési engedélyeinek beszerzésére. Mestereik a szimulátorteremben időztek: Quinlan még napokkal később is a csak óvatosan terhelhette a lábát. A doktor az aznapi kirohanása után kénytelen volt újra megműteni, és miután felébredt, megfenyegette, hogy ha még egyszer hasonlót csinál, inkább tőből levágja az egészet. Quinlan azóta viszonylagos engedelmességgel végezte az előírt rehabilitációs feladatokat, pihenőidejében pedig a növendékeket felügyelte. Obi-Wannal most is egy kijelzőn figyelték tanítványaik repülési szimulációját.

– Hogyhogy meggyulladsz? – kérdezte a komon keresztül, ahogy a két férfi épp koccintott odakinn egy kis frissítővel.

– Úgy tüzelek, hogy a háborodás kerülget.

A két mester döbbenetében prüszkölve köpte ki az italát.

– Hogy mit csinálsz? – kérdezte Vos elképedve.

– Minden twi’lek nőstény szokott. Most megleptél, mester, azt hittem, mindent tudsz rólunk.

– Miért beszél úgy magáról, mintha állat lenne? – kérdezte Kenobi csodálkozva. – Aayla, te nem „nőstény” vagy, hanem nő. Vagyis… lány.

– Mivel a Köztársaság feltérképezett világaiban az ember az uralkodó faj, a tanulmányok és leírások így hivatkoznak ránk…

– Quinlan, miféle nevelés ez? – incselkedett Obi-Wan a barátjával.

– Mert te vagy már a nagy szaktekintély a padawan-nevelésben! – jegyezte meg Vos epésen. – Elolvastam rólatok mindent, ami a Templom könyvtárában volt, de abban semmit se írtak erről! – fordult vissza növendéke monitorja felé.

– Kétlem, hogy a jedik magasztos archívumában bármit is találnál egy ilyen tisztátalan fogalomról…

– Évek óta a tanítványom vagy! Miért nem szóltál erről sohasem?

– Nem értem, miért vagy így meglepve. Az emberi vagy kiffar nők nem szoktak tüzelni?

– Szerintem szoktak, de ők nem így hívják… – jegyezte meg sejtelmesen Obi-Wan, ami csak fokozta barátja zavarát.

– Nem tudom, miről van szó, de ha nem korrigálsz 3 fokot a röppályán, le fogsz zuhanni, Aayla – szólalt meg végül Anakin.

– Hupsz, köszi!

– És mi történik, amikor így… tüzelsz? – kérdezte óvatosan Quinlan, barátja pedig belevigyorgott az italába.

– Ezt komolyan most akarod megbeszélni, mester…?

– Nevess csak! – dörrent rá Quinlan elvörösödve Kenobira. – Megnézem majd a fejedet, amikor pár év múlva ezen a beszélgetésen nektek is át kell esni!

– Juhú, leszálltam! – rikkantotta a lány, mit sem törődve a két férfi marakodásával, és lelkesen felpattant az ülésből, kidugva a fejét a szimulátorkapszula tetején.

Anakin is kimászott, bár ő egyelőre alig ért fel a lyukból. A kisfiú feltartotta a tenyerét, a lány pedig az egyik lekkujával elégedetten belecsapott.

– Tudod mozgatni őket? – kérdezte Anakin csodálkozva. – De király!

Aayla azonban csak kuncogott.

***

Míg a legkisebb jedi gyermekeket maga Yoda mester oktatta kezdeti fénykard-használati foglalkozásokon, az idősebbeket már más mesterek tanították csoportos órákon. Anakinnak, akinek semmilyen korábbi ismeretei nem voltak, a korosztályához kellett csatlakoznia, míg saját mestere társaságában igyekezett felzárkózni az alapokból. Aayla rendszeresen részt vett ezeken az órákon, hiszen Quinlan sérülése miatt még nem tudtak feladatokat elvállalni és a galaxis különböző pontjaira utazni közvetítőként.

A lány aznap is a nála 4-5 évvel fiatalabb gyerekek között gyakorolt, az oktató ki is állította maga mellé, hogy az utasításokat elsőként ő demonstrálja, a többiek pedig az ő mozdulatait követhessék. Más esetben nem okozott volna neki különösebb gondot besegíteni oktatóinak, ezúttal azonban különösen melege volt, és a karjában is szokatlan, szúró fájdalmat érzett. Vastag, hagyományos jedi öltözéket viselt, és érezte, hogy az alsóbb rétegekből szinte csavarni lehetne az izzadtságot. Nem mert azonban ismét könnyebben öltözni, lengébb ruhákban mutatkozni Mundi mester korábbi fejmosása óta, mert attól félt, az egyben mestere felett is ítélkezést váltana ki másokból. Mindketten épp elég zűrzavar kellős közepén találták magukat, amiért elvállalták Syfo-Dias mester megbízását, akinek a távollétükben megüresedett a Jedi Főtanácsban elfoglalt széke, a férfi pedig azóta ismeretlen helyen tartózkodott, nem tudatva egykori társaival, mik is a későbbi szándékai.

Aayla nem szeretett volna még több bajt hozni mestere fejére, így semmilyen támadási pontot nem akart hagyni addigi kritikusaiknak. Füllesztően forró volt a megszokott egyenruhájuk, de úgy döntött, nem enged a kísértésnek, és nem öltözik át. Mikor azonban már majdnem egy órája gyakorlatoztak, úgy érezte, hogy a hatalmas ablakon beszűrődő, vakító napfény és a terem rossz szellőzése miatti, áporodott levegő csak rontott a helyzeten: már fedetlen lekkuin is izzadtságcseppek folytak végig, ő pedig szabályosan szédelgett. Két újabb mozdulat között megrázta kicsit a fejét, majd megtántorodott és gyakorlókardját elejtve összeroskadt a padlón. A kard markolatának fémes koppanására az addig nekik háttal álló instruktor is felfigyelt, a kisebb növendékek pedig aggódva állták körbe kába társukat.

– Aayla! – kiáltotta Quinlan is, aki a többi, gyerekeket figyelő mesterrel együtt üldögélt, és addig épp Tra mesterrel beszélgetett.

Bicegve odasietett hozzá, a nő pedig letérdelt a lányhoz, és látva a homlokán gyöngyöző verejtéket, megtapogatta bőrét.

– Szinte lángol a teste! – mondta döbbenten. – Vigyük gyorsan a gyengélkedőre!

***

Idegtépő volt a várakozás a folyosón, mire az orvosi részleg csendes, mandalori orvosa végül behívta őket abba a helyiségbe, ahol Aaylát vizsgálta. A férfi magán viselte a szőke, sundari mandaloriak jellemző vonásait: sápatag, halovány arca és liláskéken tündöklő szemei voltak, melyek azonban bizalmat sugároztak.

– Aayla… – lépett oda a lányhoz mestere.

Növendéke fehér, vékony anyagú köntöst viselt, akár csak ő korábban, amit jellemzően a sérült vagy beteg jedik hordanak lábadozásuk ideje alatt.

– Vos mester! – köszöntötte a doktor az érkezőket. – Hogy van a lába? – kérdezte némi éllel a hangjában, hiszen a makacs férfi lábának gyógyulását jó ideje figyelemmel követte már.

– Mit számít az most? – legyintett Quinlan. – Aayla hogy van?

– Komolyabb baja éppen nincsen – felelte az orvos, ahogy félretette az adatokat tartalmazó holotábláját. – A sok-sok rétegnyi ruha alatt szépen elbújt a karján ejtett seb, és nem vettük észre időben, hogy elfertőződött. Szerencsére egy kis bakta-kezelés elég, hogy rendbejöjjön. A kérdés már csak az, ifjú Aayla, hogy miért viseltél ennyi rétegnyi, vastag ruhát.

A lány beesett vállakkal, szomorkásan meredt maga elé. Nem beszélt senkinek arról, tatuini öltözéke milyen visszatetszést keltett a Főtanács tagjai körében.

– A twi’lekeknek az emberekénél vagy más, emberközeli fajokénál valamelyest magasabb a nyugalmi állapotú testhőmérséklete. Zaklatottság, félelem, sérülés ezt csak fokozza, ilyenkor fontos, hogy a test le is tudja adni ezt a hőt, és az ne rekedjen meg ilyen vastag ruházat alatt – mutatott az orvos a pulton összehajtogatott, korábbi öltözékére. – Ugyanígy fontos, hogy a twi’lek nőstényeknél ciklikusan visszatérő, úgynevezett tüzelési időszak alatt is fokozott hőérzettel kell számolni. Ha nem kontrollálod, attól a szíved is súlyosan károsodhat.

A lány nem felelt, csak felhúzta és átölelte a térdeit, és bánatosan rájuk hajtotta a fejét.

– Gyermekem, mi a baj? – kérdezte Tra gyöngéden, ahogy odalépett mellé.

– Miért történik ez velem…? – motyogta a lány elkeseredetten.

– Ha nem itt lennénk – nézett körbe a doktor -, azt mondanám, ez egy teljesen természetes folyamat. A szervezeted így jelzi, hogy készen áll a reprodukcióra.

Aayla felkapta a fejét, és arcán enyhe pír jelent meg. Lopva mesterére pillantott, és szörnyen zavarban volt.

– De mivel a jedik, néhány extrém kivételtől eltekintve, nem szaporodnak, így számodra mondhatni teljesen okafogyott a jelenség.

Quinlant egyre inkább bosszantotta a sok tudományos, lelketlennek tűnő kifejezés. Most már értette, miért hangzott Obi-Wan számára furcsán az, ahogy Aayla magáról vagy a népéről beszélt.

– Néhány extrém kivétel?

– Ki-Adi-Mundi mesternek például 5 felesége van és eddig 4 gyermeke született, de úgy tudom, úton van az 5. is – nézett bele a jegyzeteibe az orvos. – A bolygójukon, a Cereán annyira kevés hímnemű egyed születik, hogy a népe, ha így haladnak tovább a dolgok, lassan elöregszik és a kihalás szélére kerül. Ezért a mesternek megengedték, hogy a fajfenntartás érdekében megházasodjon, és hozzájáruljon a szaporulat gyarapításához.

Aayla keserűen félrenézett.

– Pont ő… – gondolta, ahogy visszaemlékezett az idősödő férfi rideg szavaira.

Szokatlan reakcióját mestere is észrevette, de nem volt alkalma rákérdezni, mert felbúgott az orvos komlinkje.

– Úgy tűnik, várnak minket a Főtanács termében – állt fel, és felmarkolta holotábláját. – Vos mester, indulhatunk?

– Engem is várnak? – kérdezte csodálkozva Quinlan.

– Elvégre Aayla az ön tanítványa. Nyilván kíváncsiak az állapotára.

***

Ahogy a Tanácsterem felé haladtak a gyorsan száguldó turbolifttel, Vos érezte, hogy az orvos kicsit zavartan feszeng. Úgy tűnt, ő nem gyakran került olyan helyzetbe, hogy a Templom életét irányító Főtanács elé járuljon. Nem sok ideje volt azonban eltöprengeni a férfi helyzetén, a lift ugyanis lassan megállt, ajtaja pedig szisszenéssel kinyílt. Kilépve egy dísztelen, egyszerű helyiség fogadta őket, csodás panorámával a fővárosra, a tanácstagok ülőalkalmatosságai pedig körkörös formában helyezkedtek el.

– Mesterek – hajolt meg Vos, Venkes pedig kíváncsian feléje pillantott, mintha nem tudná, ő hogyan köszöntse őket.

Végül maga is illedelmesen biccentett.

– Doktor, köszönjük, hogy idefáradt – köszöntötte Yaddle. – Kérem, mutatkozzon be Tanácsunk azon tagjai számára, akik esetleg még nem ismerik!

– Igenis, Yaddle mester – bólintott a férfi. – Jair Venkes vagyok, orvos és xenobiológus.

– Úgy tudjuk, maga kezelte Secura padawant. Be tudna számolni az állapotáról? – kérdezte Mace Windu.

– Igen, mester. Az ifjú Aayla jól van, mindössze felszökött a testhőmérséklete.

– És mi okozta ezt? – kérdezte Ki-Adi-Mundi.

– Főként az, hogy a twi’lek egyedek anyagcseréje másképp működik, a testhőmérsékletük pedig magasabb, mint az embereké. Emellett van a karján egy vágott seb, melyről kiderült, hogy nem lett megfelelően ellátva, és így elfertőződött.

– Egy seb?

– Igen – bólintott Quinlan. – Jabba palotájában foglyul ejtettek bennünket, őt pedig megcsippelték, mint a többi, helyi rabszolgát. Két twi’lek nő azonban megmentette őt, és kivágta a karjából a jeladót, hogy gond nélkül megszökhessen.

– Jabba… a Hutt palotájában? – dőlt előre a székében Mace Windu. – Hogyan keveredtetek oda?

Quinlan nagyot sóhajtott. Amióta csak magához tért lábának műtétjeiből, erre a beszélgetésre készült. Tudta, hogy nem lesz egyszerű dolga, amikor beszámol a velük történtekről, és elképzelése sem volt arról, miféle büntetés várhat rájuk az elkövetett hibák miatt, de jobbnak látta nyíltan és őszintén beszélni a tatuini kalandokról.

– Minden Syfo-Dias mester látomásaival kezdődött – kezdte. – Aggasztó jeleket észlelt az Erőn keresztül, melyek súlyos veszedelmet és pusztulást jósoltak jelenleg ismert, fennálló társadalmunk és Rendünk számára. Háborút, vért látott…

– Igen – fanyalodott el Windu mester. – Mi is hallottuk az… intelmeit.

– Úgy tűnt, minden veszély forrása a Tatooine nevű bolygó lehet, ezért önként vállaltam, hogy körülnézek a tanítványommal a bolygón. A mester azt kérte, álruhában utazzunk, és ne fedjük fel, hogy jedik vagyunk.

– Sikerült megőriznetek az álcátokat? – kérdezte aggódva Depa Billaba.

– Azon körök előtt, ahol megfordultunk, igen. Egyedül a bolygón tevékenykedő, különös vallási csoportosulás tagjai, a b’omarr szerteresek voltak azok, akik még jedi öltözék nélkül is ránézésre felismertek…

– B’omarr… – hümmögött Yoda.

– Miféle szerzetesek ők, Yoda mester? – kérdezte Adi Gallia. – Nem hallottam még róluk.

– Furcsa, ősi közösségnek tűntek – felelte a mester hallgatásának láttán Vos. – Szinte teljesen elhatárolódnak a civilizációtól, és önsanyargató, szinte aszkéta életet élnek. Nagyon keveset vagy szinte semmit sem ehettek, ihattak, mert mind rendkívül soványak voltak. Ápolatlan, koszos ruhákat viseltek, és kevés szót beszéltek a galaktikus, közös nyelven…

– A napjaik nagy része imádsággal telik – folytatta Oppo Rancisis, a thisspiasi mester. – Egyfajta… mentális megvilágosodásért fohászkodnak imáikban, és amint ezt a vélt vagy valós állapotot elérik, a testi korlátok már szükségtelenné is válnak számukra. Ilyenkor kioperálják az érintett hittársuk agyát, melyet arra alkalmas folyadékban és tartályban őriznek tovább.

A tanács többi tagja viszolygó, bizonytalan pillantást váltott egymással.

– Szóval ők voltak azok, akik megmentettek titeket? – kérdezte Ki-Adi-Mundi. – Miért? És miért volt szükségetek segítségre?

– Nem is igazán tudom, hogyan alakulhatott így a dolog – ismerte el Quinlan. – Alig érkeztünk meg, erőszakos helybéliek kezdtek kötekedni velünk, de sikerült visszavernem a támadásukat. Ők aztán más, kiffar fajú helybélieken töltötték ki a mérgüket, akik, mint kiderült, épp Jabba, a Hutt számára kellett volna, hogy egy megbízást teljesítsenek. Az ő helyüket kellett átvennem… – mutatta fel az egyik kezét, utalva népének pszichometrikus képességeire. – Furcsának tűnt, milyen igyekezettel próbált Jabba egy eltűnt fűszer-szállítmányt megtalálni. Eleinte nem sok jelentőséget tulajdonítottam a dolognak, és az Erő sem suggalta azt a veszélyt, amit Syfo-Dias mester is látott a vízióiban, hisz a Peremvidéken a hétköznapok részéve vált az illegalitás. Drogfogyasztás, rabszolgatartás, kizsákmányolás, prostitúció… Mikor azonban mindkettőnket megprobáltak megmérgezni vele, a hatása azonnal felkeltette a figyelmemet.

– Attól tartok, ezt a fűszert nem rekreációs céllal alkották meg – szólalt meg hosszú hallgatást követően Venkes. – A hatásának minden jellemzője erre enged következtetni.

– Nem alakult ki addikció a szer iránt, egyszerű bakta segítségével pár óra alatt kimosható a szervezetből. De amíg bennünk tombol… – bicsaklott meg Vos hangja. – Teljesen kiiktatja az áldozat elméjének ösztönös, védekező mechanizmusait. Megszűnik a tudatos kontroll, amitől teljesen védtelenné válik a test és az elme bármilyen külső hatásnak vagy parancsnak. Úgy érzem, valaki szörnyű, alávaló céllal hozta létre ezt a szert, és ha kikerül a piacra, tömegek válhatnak vele irányíthatóvá úgy, hogy nem is tudnak róla. Ez óriási veszélyt jelenthet a Köztársaság polgáraira nézve.

A tanácstagok aggodmas pillantást váltottak egymással.

– Na jó, de miért épp a Tatooine? És miért a huttok?

– Talán csak főpróba volt ez valami sokkal súlyosabb lépés előtt – folytatta Vos. – Jabba palotájában semmi sem utalt arra, hogy a helybéli udvartartása akarta volna elfogyasztani, főképp úgy, hogy Jabbának saját fűszerőrlő és csomagoló laboratóriuma is volt. Nem lennék meglepve, ha a Tatooine már amúgy is kiszolgáltatott lakosságán akarták volna tesztelni a hatást.

– Mi lett a fűszer sorsa? – kérdezte Mace Windu.

– Megsemmisítettük – felelte Quinlan.

– Így mintánk sincs belőle… – sóhajtotta csalódottan Ki-Adi-Mundi.

– Vos mester és az ifjú Aayla véréből tudtam izolálni a komponenseit, ez alapján jelezhetjük a Szenátus megfelelő testületeinek, hogy indítsanak vizsgálatot a Zygerria ellen, ahonnan ez a jelek szerint származott – jegyezte meg az orvos.

– Úgy tűnik, nagyon megviselt téged a fűszer hatása – jegyezte meg Yoda mester némi sejtelmes hümmögést követően, Quinlan pedig leszegte a fejét.

– Ez a szer… félelmetes hatást gyakorol az elmére – vallotta be, Venkes pedig együttérző pillantást vetett rá, ami nem kerülte el a tanácstagok figyelmét. – Megrémített, amit Aaylával csinált, és azt hittem, belőlem is… szörnyeteget varázsolt.

– Szörnyeteget? – futottak ráncok Depa Billaba homlokára.

– Én azt hittem… – felelte Vos remegő hangon -, hogy… bántottam őt – húnyta le a szemeit borzalmában.

Újra megelevenedtek előtte az ébredésük pillanatai, a lány véres öltözéke, aminek láttan képes lett volna a fénykardját a saját szívének fordítani.

A tanács tagjai, az Erőn keresztül megérezve a lelkének fájdalmát, iszonyodva pattantak fel a székeikből az emlékképek láttán.

– De nem tette – szorította meg a vállát Venkes vígasztalón. – Egészen elismerésre méltó, hogy az elméje a bakta nélkül is le tudta győzni a szer hatását.

– Ha nincs az Erő… – meredt maga elé a férfi. – Szörnyű dolgot tettem volna vele. Veszélybe sodortam Aayla életét – motyogta meggyötörten. – Nem lett volna szabad odavinnem őt. Egyedül kellett volna mennem…

– Hogy fordulhatott meg benned egy ilyen borzasztó gondolat, hogy végezz magaddal? – kerdezte Yaddle döbbenten.

– Aayla nekem… az életemnél is drágabb – vallotta be Quinlan. – Nem tudtam volna együtt élni a gondolattal, hogy ilyesmit tettem vele, fűszer ide vagy oda.

Stass Allie arca megenyhűlt és egyfajta anyai gondoskodás jelent meg rajta.

– A Tanács tagjaiként mind tudjuk, milyen tragikus körülmények közepette kerültél a templomba, Quinlan Vos. A kicsi Aayla volt az, akinek köszönhetően igazán újra kitártad a szíved a társaid és a világ felé. Láttunk titeket együtt játszani… Ahogy a magad kezdetleges módjan már gyerekként tanítgatni próbáltad őt… Tudjuk, hogy különleges az a kapocs, ami titeket összeköt.

– Én… megszerettem őt – vallotta be fájdalmas hangon Vos. – Olyan volt nekem, mint… egy kistestvér, akim otthon sose lehetett.

– Ez a kötődés azonban olyan mértékűve fajult, mely már-már sérti a kódexünk előírásait – figyelmeztette Ki-Adi-Mundi. – Előfordult már, hogy vér szerinti testvérek kerültek a Templomba, de a szabályok tőlük is megkövetelték a távolságtartást.

– Tudom, hogy ha innen nézzük, vétettem az előírásaink ellen… Talán valóban nem vagyok alkalmas arra, hogy tanítsam őt… Túl fiatal és tapasztalatlan vagyok ehhez, ahogy annak idején ti is figyelmeztettetek erre. De… Tholme mester egyszer régen azt mondta, az életünkben a két legfontosabb pillanat az, amikor megszületünk, és amikor rájövünk, hogy miért is jöttünk erre a világra. Én… amikor megismertem Aaylát, az Erőn keresztül éreztem, hogy számomra az a feladat rendeltetett, hogy amíg csak élek, vigyázzak rá.

A mesterek jelentőségteljes pillantást váltottak egymással.

– Az Erő mindenkinek maga mutatja meg az előtte álló utat – mondta végül Yaddle mester sejtelmes hangon.

– Milyen most az ifjú padawan állapota, Venkes doktor? – kérdezte Adi Gallia.

– Kielégítő. A fertőzés a szerveztéből napokon belül el fog tűnni, és a karját is minden gond nélkül tudja majd újra használni – felelte a férfi.

– Más oka nem volt a rosszullétnek? – kérdezte Windu mester.

Venkes csodálkozva a vele együtt érkező Vosra pillantott, majd vissza a Tanács elnökére.

– Attól tartok, nem teljesen értem, mester…

– Elnökünk mindössze arra kíváncsi, volt-e egyéb, biológiai oka Aayla rosszullétének – magyarázta Yaddle. -. Hogy nem történt-e… valami, ami…

– Mester, pontosan mire akarsz kilyukadni? – futottak ráncok Quinlan homlokára.

– Őszinte leszek, Vos mester – sóhajtotta Mundi. – Aayla olyan öltözékben tért vissza veled a Templomba, ami megbotránkoztató. Okkal feltételezhető, hogy…

– Megbocsássanak, jól értem, hogy most az a kérdés, hogy Aayla állapotos-e? – kérdezte Venkes döbbenten, ahogy felismerte, merrefelé terelgetik a témát.

– Hogy mi? – bukott elő a kérdés Quinlanból gorombábban, mint azt szerette volna, és érezte, hogy az arcát elönti a vér. – Mitől lenne terhes?

– Az ott tartózkodásotok ideje alatt számos alkalommal történhetett…

– De nem történt!

– Rövidre zárva a kérdést, doktor, meg tudja erősíteni, hogy nem kell ilyesmitől tartanunk?

– Már megbocsásson, mester…! – felelte Venkes, és mintha némi sértődöttség is vegyült volna a hangjába, amiért eddig kételkedtek a képességeiben. – A fajspecifikus orvoslás a szakterületem. Meg tudom állapítani, hogy egy általam vizsgált személy állapotos-e vagy sem. Aayla Secura egészséges, nemzőképes twi’lek, de nem terhes. Az állapotáért javarészt a súlyosan vastag ruházat volt felelős.

– Milyen megoldást javasol akkor, doktor? – kérdezte végül Windu.

– Nemcsak Aayla, hanem a Templomban rajta kívül szolgáló vagy épp tanuló twi’lek egyedek egészségének megőrzése érdekében mindenképp vagy a hagyományos jedi öltözék revízióját vagy annak viselése alóli teljes felmentést – felelte Venkes. – Xenobiológiai szempontból nézve más, nem emberi fajok is gyakran képeznek kivételt a Templomban eddig bevett szokások alól, ha azok fiziológiája jelentősen eltér az emberétől. Ha nem akarjuk, hogy twi’lek barátaink maradandó egészségkárosodást szenvedjenek, érdemes szintetikus, könnyebb, jobban szellőző anyagból gyártatni az önök ruházatát, vagy olyan öltözéket lehetővé tenni számukra, mely segíti a test természetes hőcseréjét.

– Például?

– Olyat, ami szabaddá teszi a végtagokat, esetleg a nyak és a mellkas egyes részeit is. Szoknya a hölgyeknek, rövid ujjú vagy teljesen ujjatlan felsőruházat.

A teremben halk pusmogás kelt életre a javaslat hallatán. A mesterek pillantásaiból érezni lehetett, hogy helytelenítik a javaslatot.

– A twi’lek nép galaxis-szerte elterjedt, általános megítélése miatt nem engedhetjük, hogy tagjainkról az a tévképzet alakuljon ki, hogy erkölcstelen, feslett lovagok – jegyezte meg Ki-Adi-Mundi, Quinlan pedig felkapta a fejét a jelző hallatán.

– A legnagyobb tisztelettel, mester – csóválta meg a fejét a doktor -, itt nem öncélú magamutogatásról lenne szó, hanem egészségügyileg indokolt változtatásokról. Ez ugyanolyan, mintha ruhát kényszerítenénk egy vukira, vagy csizmát egy besaliskra.

– Szerintem inkább a twi’lek gyermekeket és nőket sújtó, visszamaradott szemlélet az, ami miatt tiltakoztok a javaslat ellen – nézett körbe rajtuk Vos. – Egy köztársasági államformát szolgálunk, ennek ellenére nemcsak mi, de a jogalkotóink is bűnrészesek abban, hogy továbbra is szemet hunynak a rabszolgatartás és kizsákmányolás ezen formája felett. Mikor fogunk eljutni oda, hogy egy szabad, twi’lek nő azt viselhessen, amit akar, hogy társadalmunk ne bélyegezze meg rögtön, és ne feltételezze róla azonnal azt, hogy romlott erkölcsű, és prostitúcióból él? Miféle nőgyűlölő elképzelés az, hogy az egészségük kárára kötelezzük őket saját testük eltakarására?

– Úgy látom, rendkívül szíveden viseled ezt a kérdést, Vos mester – jegyezte meg hunyorogva Mundi, akinek nem kerülte el a figyelmét a burkolt sértés.

A mesterek kérdőn összepillantottak, majd Quinlant méregették.

– Ezt a fajta ragaszkodást tiltja a Jedi Kódex – erősködött a mester. – Ez egyenes út az Erő sötét oldala felé!

– Azt majd rábízom az Erőre, mester – felelte Quinlan hűvösen, mert nyilvánvalóvá vált számára, hogy a növendéke főként miatta érezhette olyan nyomorultul magát. – Tanítani fogom őt, és úgy egyengetni az útját, ahogy én látom jónak, ha kell, a jóváhagyásotok nélkül is.

Yoda lassú, mély hümmögést hallatott, a Tanács többi tagja ezért kérdőn feléje pillantott.

– Qui-Gon és Obi-Wan makacssága beszél belőled… – mondta végül, és előrebökött vastag, körmös ujjával. – Ami nem csoda, hisz együtt nevelkedtetek… Bár azt hittem, több ragadt rád Tholme megfontoltságából.

Quinlan nem felelt. Tholme rideg, hűvös modora, amivel a nevelést megközelítette, köszönőviszonyban sem volt azzal a barátságos, vidám kapcsolattal, ami őt és saját növendékét összekötötte.

– Te is tudod, hogy a tanítványodat felesleges, világi gondolatok foglalkoztatják. Ha megérinted, láthatod, hogy…

– Soha nem használom a pszichometrikus képességeimet egy hozzám közel álló személyen anélkül, hogy abba előzetesen beleegyezett volna! – emelte fel a hangját Quinlan. – Ez népem egyik legfontosabb, legszigorúbb szabálya!

Windu és Mundi mester némileg kétkedve összepillantott, majd inkább hátradőltek a székeikben.

– Köszönjük, doktor, a Tanács fontolóra veszi a javaslatait – biccentett Yaddle. – Mindenesetre, Vos mester… – nézett jelentőségteljesen a fiatalemberre -, a Naboo bolygón történtek után, Jinn mester sajnálatos halálával és a titokzatos Sith lovag felbukkanásával nyilvánvalóvá vált, hogy a Sötét Oldal fenyegetése nem csupán szájhagyomány útján terjedő mese, hanem igenis valós fenyegetés. Figyelmeztetnünk kell téged arra, hogy a tanítványodat szigorúan a Rend szabályai és irányelvei szerint kell nevelned, tartva azt a távolságot, amit egy mester és tanítvány kapcsolata megkövetel, mely önállóságra és felelősségre neveli majd a padawanodat, felkészítve őt az előtte álló életre és szolgálatra. Ez nem egyfajta gyermeki játék, mind növendékkorotokban, hanem egy felelősségteljes folyamat, melynek sikere vagy bukása javarészt a te képességeidtől és hozzáállásodtól is függ. Ezt ne feledd!

Quinlan lehunyta a szemeit, és érezte, hogy a fejmosás jogos volt.

– Igenis, mester – felelte végül engedelmesen. – A Tatooine-on mi is éreztünk egy sötét, idegen entitást, amivel még sohasem találkoztunk. Förtelmes volt és ijesztően erős… – vallotta be. – Ez lehetett… az a Sith lovag?

– Igen – bólintott Depa Billaba. – Kenobi mester és a néhai Jinn mester beszámolt nekünk róla, hogy megtámadta őket, míg a bolygón időztek. Nagy eséllyel ennek a lénynek a jelenlétét éreztétek meg ti is.

– Akárcsak a b’omarrok – bólintott Vos. – Ők is ugyanolyan pusztítást és szenvedést jósoltak, mint amit Syfo-Dias mester is.

– A Tanács meg fogja vizsgálni a történteket – zárta le a beszélgetést Windu mester. – Most pedig távozhattok. Viszontlátásra, doktor! – biccentett, elbocsátva mindkettejüket.