Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 18. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 18. fejezet ~

Quinlan mély sóhaj kíséretében tért magához. A kabinjukban félhomály honolt, a levegőt pedig párás, nedves érzés tette nehézzé. Hűvös volt, meg is borzongott a takaró alatt. Erőtlenül felnyitotta pilláit, és körbenézett.

A kicsiny helyiségben keresztbe-kasul mindenfelé ruhák voltak kiakasztva száradni, melyek szinte sátorként tornyosultak föléjük. Tanítványa az asztalnál ült, feltett lábakkal aludt, szemmel láthatóan kényelmetlen pozícióban. A férfi elmosolyodott, majd észrevette, hogy a lány az ő saját felöltőjét viseli, hosszú, meztelen lábait viszont nem fedte semmit. Vos csodálkozva végignézett magán, bepillantva a takaró alá, majd ismét a növendéke felé.

– Aayla, mit csináltál…? – kérdezte, ahogy visszatette a fejét a párnára. – Aayla! – nyúlt ki feléje az Erőn keresztül.

A lány megremegett, és mint aki hirtelen egyensúlyát vesztette, rémülten az asztal lapjában keresett fogódzkodót.

– Mester? – törölte meg a szemeit álmosan. – Mester! – pattant föl nyomban, és odatérdelt mellé. – Hogy vagy? Hogy van a lábad?

Vos gyöngéden megérintette az arcát.

– Padawan… miért van rajtad a ruhám…?

– Kimostam – vigyorodott el a lány büszkén. – De ne félj, tiszta vagyok, megfürödtem! – mutatott magára. – És valamit fel kellett vennem, mert azóta többször mostam, és minden más vizes volt még – tette hozzá egy huncut pillantás kíséretében. – A b’omarr köpenyek nem hiszem, hogy megszáradnak, mire Coruscantra érünk. Napok óta kiakasztottam őket. Olyan fura, vastag anyagból vannak…

Látta, hogy a férfi arcán további, kimondatlan kérdések ülnek.

– Téged is megmosdattalak – folytatta. – És megnézett egy orvosdroid is!

Segített neki felülni, és kitakarta a sérült lábát. Quinlan csodálkozva nézte az új rögzítést, és tucatnyi baktatapaszt, melynek köszönhetően a fájdalom és gyulladás jelentősen mérséklődött a sajgó végtagban.

– Honnan…?

– Dolgoztam egy kicsit a hajón, míg te aludtál – kacsintott a lány. – Tudtam venni a pénzen pár gyógyító tapaszt.

– Aayla, mondtam, hogy ne…! – ellenkezett a férfi, és azonnal aggodalom jelent meg az arcán.

– Hogy ne mászkáljak el, tudom – nézett rá bűnbánóan növendéke. – De nagy fájdalmaid voltak… és nagyon éhes voltam… – szegte le a fejét.

Quinlan szívét azonnal bűntudat töltötte el. Nem is gondolt rá, hogy milyen körülmények között hagyta a tanítványát, míg ő mély álomban töltötte az időt.

– Hoztam leveskét! – mondta végül Aayla békítő hangon, és az asztali tárolóhoz lépett.

Levette annak fedelét, a benne lévő ételből pedig gőz csapott fel.

– Még meleg! – ült oda a férfi mellé az ágyra, és egy kanállal mert belőle neki.

Megfújkálta és a mestere szája elé emelte. Az vonakodva elfogadta.

– Te is egyél! – kérte, mire a lány gyorsan hörpintett egyet a kanálból.

– Egy neked, egy nekem! – mondta vidáman, és szép lassan elfogyasztották a levest.

– Érkezés a Coruscant rendszerbe 10 standard percen belül – szólalt meg egy gépi hang a falba szerelt hangszóróból.

– Ó, mindjárt otthon vagyunk! – pattant fel Aayla lelkesen.

– Nem teljesen – rázta meg a fejét a férfi. – Az ilyen méretű hajók nem léphetnek ki a hipertérből a bolygó közvetlen közelében, különben elkerülhetetlen lenne az összeütközésük más, bolygó körül közlekedő járművekkel. Coruscant az ismert világ kereskedelmi és gazdasági központja, a nap minden pillanatában óriási rajta az érkező és induló forgalom.

Aayla bólintott.

– Nem baj, addig lesz időnk felöltözni és összekészülni… bár holmink különösebben nincs.

Felállt, és miután az asztalra tette az üres edényt, elkezdte lefejteni magáról a férfi ruháját. Quinlan rémülten kapta el a tekintetét, és a fel felé fordult, nehogy olyat lásson, amit nem volna szabad.

– Gyere, segítek rád adni! – hajolt oda hozzá a lány, és szerencséjére a rabszolga táncosruha melltartóját viselte ediggi öltözéke alatt.

– Inkább maradt volna rajtad… – motyogta a férfi megsemmisülten.

– Hogy rendezetlen öltözékben térj vissza a templomba? Jedi mesterként? Kizárt dolog! – dorgálta meg a lány. – A lábad egy része így is fedetlen lesz, mert a droid szétvágta a nadrágodat, amikor megvizsgált.

– Mindegy… – legyintett Vos.

A hajó érezhetően rándult egyet, ahogy kilépett a hipertérből, és fény alatti sebességgel folytatta a számára kijelölt utat, melyet Coruscant légi irányításától kapott. Az utasok szép lassan összegyűltek a kijárat előtti téren, ahogy a gép talpai pedig megállapodtak a leszállóplatformon, mindenki megkezdhette a kiszállást.

– Nem sok kreditem maradt… – sopánkodott Aayla. – Hogy jutunk el a templomig?

– Taxival… – mutatott a platform közelében sorakozó bérkocsik felé Vos. – Ha megérkeztünk, a templomból majd kifizeti valaki…

A lányra és Tatooine-ról hozott botjára támaszkodva, kínkeservesen odaballagtak a siklókig, ahol kiválasztották az egyiket. Quinlan befeküdt a hátsó ülésre, Aayla pedig beült a zöld bőrű sofőr mellé, de aggódva többször is hátrapillantott, hogy mestere jól van-e.

– Ne nagyon hánykolódjunk! – kérte a taxistól.

A központi, kormányzati negyedben álló, tekintélyt parancsoló Jedi Templom megközelítése nem volt egyszerű feladat a közlekedés résztvevői számára. A szabályos rendezettségben hömpölygő, fővárosi forgalom tagjai csak bizonyos, ellenőrzött útvonalakon haladhattak az épület felé, semmint légvonalban, így idegtépő volt a két jedi számára a várakozás.

Vos arca egyre sápadtabb volt, úgy tűnt, nem sokáig lesz képes tovább elviselni a fájdalmat. Aayla látta a fiatalember tekintetében a szenvedést, melyet az igyekezett nem kimutatni.

– Előttem nem kell szégyellned, hogy fáj – gondolta. – Tudom, hogy ordítani tudnál, annyira rossz. De én még így is szeretnélek...

Hevesen dobogni kezdett a szíve, ahogy a Temlom épülete lassan kiemelkedett előttük a horizontból, a taxis pedig a kijelölt parkolóhelyek felé kormányozta a járművet.

– Repüljön közelebb! – utasította a lány.

– Nem lehet – rázta meg a fejét gyíkszerű sofőrjük. – A nem kormányzati járművek számára…

– Egy sérült jedit szállít! – rivallt rá határozottan Aayla. – Úgyhogy ez most annak for számítani! A fizetségét is hamarabb meg tudja így kapni.

A fiatal twi’lek lány pimaszsága a jelek szerint bosszantotta a taxist, de végül némán engedelmeskedett. Letette a gépet a közvetlen bejárat előtti téren.

– Itt várjon! – segítette ki Aayla a mesterét. – Beviszem és mindjárt hozza valaki a pénzt! Addig tegye el ezt! – nyomta a markába megmaradt kreditjeit.

Quinlan a lányra támaszkodva bicegett a siklótaxiból a Templom főbejárata felé. Aayla érezte, hogy a férfi ereje az utolsókat járja, és hogy képtelen lesz felmászni a sok-sok lépcsőn.

– Mesterek! – kiáltotta, ahogy közelebb értek.

A kapunál biztonsági szolgálatot teljesítő őrök nyomban felfigyeltek a két szakadt ruházatú, viharvert külsejű érkezőre, és komlinkjeik segítségével már riadóztatták is az odabent lévőket. Kisvártatva orvosi személyzet szaladt le a lépcsőn egy antigravitációs hordággyal, melyre segítettek felfektetni Vost. Aggódó növendékek és idősebb padawanok nézték őket, ahogy besiettek a sérült mesterrel. A személyzet meg sem állt vele a műtőig, Aayla pedig gondterhelten nézte az előtte becsukódó helyiség ajtaját.

– Vedd ezt fel, gyermekem! – kanyarította a vállaira Tra a saját köpenyét.

Aayla még mindig rabszolgának volt öltözve, ebben a pillanatban viszont elszégyellte magát, amiért így mutatkozott jedi társai előtt. Hálásan pillantott fel a nőre, de ő maga is rettentően kimerült.

– Mi történt veletek? – kérdezte Tra. – Mikor az őrség beszólt, azt hittük, újabb tragédia történt…

– Újabb tragédia, mester? Hogy érted ezt?

Tra azonban elfordult, és könnyek csillogtak a szemeiben.

– Qui-Gon Jinn mester… meghalt a Naboo bolygón – mondta fájdalmas hangon, Aayla pedig rémülten az ajkai elé kapta a kezét. – Nem ismerek minden részletet, de a Tanács minden tagja azonnal a helyszínre utazott. Megölte őt… egy Sith lovag!

– Egy Sith… lovag? – dadogta a lány. – De hiszen… ez csak legenda, nem?

– Attól tartok nem, gyermekem! – rázta meg a fejét a nő.

– Na és… Obi-Wan? Obi-Wan jól van?

Tra bólintott.

– Obi-Wannak sikerült legyőznie Qui-Gon mester támadóját. De már nem segíthetett rajta… – zokogott.

Aayla közelebb lépett hozzá, és átölelte őt karjaival és lekkuival, hogy osztozzon bánatában.

***

Quinlan műtétje tovább tartott, mint arra a templombeli mesterek és növendékek számítottak, időközben a Tanács tagjai is visszatértek a Naboo-ról. Aayla még mindig ott ült a folyosón, néha elbóbiskolva, néha újra magához térve, ugyanolyan szakadt öltözékben, ahogy megérkeztek. Halk, ütemes kopogásra és csizmáik jellegzetes hangjára lett figyelmes, ezért kereste ezek forrását, és megpillantotta Yoda mestert és Mace Windut, mögöttük további Tanácstagokkal.

Az illem úgy kívánta, hogy meghajlással köszöntse őket, de szinte gyötrelmes volt felkelnie a sarokból, ahol üldögélt. A lelke végtelen szomorúsággal telt meg Qui-Gon Jinn halálhírének hallatán, mégis engedelmeskedett kötelességének.

– Ifjú Aayla! – kezdte Windu. – Megtudhatnánk, mit kerestetek ti egy ilyen távoli, veszélyes bolygón, mint a Tatooine?

– A mesteremmel önként jelentkeztünk egy felderítői feladatra, miután Syfo-Dias mester megosztotta vele a látomásait. Szerinte valami szörnyű dolog volt készülőben ezen a bolygón, ami hatalmas pusztítást…

– Ki hagyta jóvá ezt a küldetést? – követelte Mace. – Nekünk nincs tudomásunk róla.

Aayla meglepetten felpillantott rá.

– Syfo-Dias mester a Tanács tagja. Én azt hittem… mi azt hittük, hogy…

– Syfo-Dias mester már nem tagja a Jedi Főtanácsnak – lépett közelebb hozzájuk Ki-Adi-Mundi.

– Hogyhogy? – kérdezte csodálkozva Aayla, mert lassan már semmit sem értett.

– Úgy döntöttünk, hogy mindenki számára az lesz a legjobb, ha most elméjének és lelkének megnyugtatására és gyógyítására koncentrál – felelte Yaddle mester, aki ugyanabból a fajból származott, mint Yoda.

– De Syfo-Dias mester látomásai nagy veszélyt jósoltak! – erősködött a lány. – Ezért is akartunk ott körülnézni!

Windu mester azonban szigorúan végigmérte őt.

– Ilyen öltözékben?

Aayla elkapta a tekintetét, és érezte, hogy a megvető hangsúly miatt elvörösödik az arca a szégyentől.

– Igen, ilyen öltözékben. Népemnek tagjai galaxis-szerte ilyen ruhákat kénytelenek hordani a boldogulásuk érdekében. Úgy láttam helyesnek, ha rabszolganőnek adom ki magam, hogy azzal Vos mester álcáját segítsem – felelte konok hangon.

– Remélem, nem kell emlékeztetnem rá téged, ifjú Aayla, hogy te jedinek tanulsz – jegyezte meg Ki-Adi-Mundi. – A te helyzetedben méltatlan egy ilyen… feslett ruhát viselni.

– Feslett… – ismételte el a szörnyű szót a lány, és úgy érezte, a keserűségtől ordítani tudna. – Igen, mi, twi’lekek talán feslettnek látszunk mások számára – tette hozzá. – De ettől nem vagyunk kevesebbek senkinél.

Mundi csodálkozva összepillantott a Tanács hátrébb álló nőtagjaival, mert nem volt hozzászokva a feleseléshez.

Mielőtt azonban bármelyik fél folytathatta volna, kinyílt a műtő ajtaja, és egy lebegő hordágyon kitolták rajta a még mindig altatásban lévő Quinlant.

– Mester! – sikkantotta Aayla, és nyomban a hordágyhoz rohant.

– Még alszik, kedves padawan – intette őt nyugalomra Jair Venkes, azon orvosok egyike, aki az Erő képességeinek érzése nélkül élt és dolgozott közöttük. – Mesterek – hajolt meg a Tanács tagjai előtt ő is.

– Doktor, hogy sikerült a műtét? Milyen állapotban van Vos mester?

Az orvos megkönnyebbülten bólintott.

– Most már túl van a nehezén. Jobb lett volna, ha hamarabb ellátásban részesül, mert a folyamatos gyaloglás, ülés, és az űrutazás következtében erősen kimozdultak a helyükről a combcsont széttöredező darabjait. Altatásban szerencsére semmit sem érzett abból, ahogy mindent a helyére illesztettünk és megcsavaroztunk, de ha felébred, sokáig nagy fájdalmai lesznek.

Oldalra pillantott a kísérő személyzetre és droidokra.

– Gondoskodjanak róla, hogy folyamatosan kapja a baktát és fájdalomcsillapítókat!

– Igenis, doktor úr!

– Ha a növendék nincs, félek, nem lehetett volna megmenteni a lábát – pillantott a férfi újra Aayla felé, aki le se tudta venni a szemét az alvó mesterről.

Óvatosan megsimogatta annak dús haját, majd megszorította a kezét.

A Tanács tagjai sokat sejtetően összenéztek, majd szabaddá tették az utat a hordágy előtt, hogy Vost a szobájába kísérhessék.

***

Aayla a kórházi szoba padlóján ült törökülésben, és igyekezte kiüríteni az elméjét. Szüksége volt a meditációra, mert annyi gondolat és érzés tombolt bensőjében, hogy lassan képtelen volt az Erő segítsége nélkül rendet tenni köztük.

Megmosakodott és átöltözött, hogy ismét illő módon mutatkozhasson a Templom többi tagja előtt. Az ágy mellé készítette a kirendelt mankókat, melyekkel Vos majd a járást gyakorolhatja. Mesterének szállásáról hozott váltás ruhákat, törölközőket, amikkel majd megfürdethetik őt a gyógyítók, hisz a lába miatt egy ideig szüksége lesz a támogatásukra. Aayla életében először érezte úgy, hogy átok, amiért lánynak született, hiszen így nem lehet ilyen dolgokban mestere segítségére. A gyásztól háborgó lelke most képtelen volt szerelmes pajkossággal a lehetőségre gondolni. Nem tudta, mi lesz velük, hogy mi történt Syfo-Dias mesterrel: mindent borzasztó homály borított, és az Erőben való megmerítkezés sem szolgált válasszal a kérdéseire.

Az orvosi műszerek, melyek a férfi életjeleit felügyelték, pittyegéssel jelezték, hogy a páciens lassan ébredezik. Aayla felpillantott és már ugrott is oda mellé. Quinlan nyöszörgő hangot hallatva tért magához, és a tekintete kimerültségről és az altatás okozta bódulatról árulkodott.

– Mester – suttogta a lány, ahogy odahajolt hozzá. – Magadhoz tértél?

A lekkui óvatosan kúsztak a férfi feje felé, finoman meg-megbökve őt.

Vos kábán körbenézett a szobában, majd elmosolyodott az agynyúlványok láttán, és követve őket a tekintetével, megpillantotta tanítványát. Erőtlenül megemelte a kezét és megcirógatta vele az arcát.

– Féltél, hogy meghalok? – kérdezte.

– Hogyne féltem volna! – rebegte a lány, de kicsit megkönnyebbült, amiért mestere visszaemlékezett arra, hogy nemrég épp ellentétes helyzetben voltak, amikor ugyanez a párbeszéd elhangzott.

Leszegte a fejét, az ajkai pedig megremegtek, mint aki sírni készül.

– Mi a baj, padawan? – kérdezte Quinlan lágyan.

A lány gyötrelmes arca láttán azonban nyugtalanság költözött a szívébe.

– Mester… Qui-Gon mester… nincs többé…!

***

Quinlan Vos olyan erővel rontott ki a két mankó segítségével az orvosi részlegről, hogy a csattanásra még termekkel arrébb is összerezzentek.

– Mester! Feküdj vissza, az istenért! – rohant utána Aayla kétségbeesetten. – Hiszen most műtöttek!

Vos azonban hajthatatlan volt. Ahogy megtudta, mi történt Qui-Gon Jinnel, nem nyugodott, míg barátját meg nem találja. El sem tudta képzelni, Obi-Wan hogy érezheti most magát, és addig nem volt hajlandó ágyban fetrengeni, míg nem beszél vele. A növendékszállások felé bicegett a mankók segítségével, de minden mozdulat olyan volt, mintha vibrokést forgatnának a combjában. Összeszorított foggal megszaporázta a lépteit, ahogy bekanyarodott a mindannyiuk számára ismert folyosókra. Megtorpant azonban, ahogy észrevette Kenobit addigi szobája előtt, ahogy egy szőke kisfiúval beszélget éppen.

– Obi-Wan…! – kiáltotta, amire azok mindketten felfigyeltek az érkezésére.

Közelebb bicegett hozzájuk, és közben Aayla is beérte őt. Barátja odalépett a kisfiú mellé, és oltalmazón a vállára tette a kezét.

– Quinlan… – mondta lágyan, de annak feldúlt ábrázata láttán tudta, hogy miért jöhetett.

A férfi gondolkodás nélkül átölelte őt, és szorosan tartotta, amennyire ereje engedte. Kenobi a vállára tette az állát, de szinte rögtön megremegtek az ajkai, és könnyekben tört ki. Úgy tűnt, igyekezte tartani magát, mestere elvesztése azonban olyan friss és fájdalmas volt számára, hogy eltakarta a szemeit.

– Sajnálom! – suttogta barátja. – Nagyon sajnálom, Obi-Wan! Csak most tudtam meg…!

– Semmi baj… – felelte az, miután szétváltak, és igyekezte megtörölgetni az arcát.

– Mi történt…?

– Egy sötét lovag volt az… – felelte Kenobi baljós hangon. – Úgy harcolt, mint mi… vagyis nem… úgy, akár egy szörnyeteg – pillantott keserűen a padlóra. – Én… nem tudtam megmenteni őt, Quinlan! Végig kellett néznem, hogy…!

De nem tudta befejezni.

Amíg a két férfi elérzékenyülve, fojtott hangon beszélgetett, Aayla odatérdelt a szőke gyermekhez.

– Szervusz – köszöntötte a megszeppent fiúcskát. – Szóval te vagy az, akiről mindenki beszél… – próbált bíztatóan rámosolyogni. – Aayla vagyok, Aayla Secura, ő pedig itt a mesterem, Quinlan Vos – mutatott az orvosi köpenyes férfira.

– Az én nevem Anakin. Anakin Skywalker – rázott vele kezet a fiú.

– Igazán szép neved van, Anakin – bólintott a lány. – Tudod, mit jelent ez a népem nyelvén? Azt, hogy „ő, aki az égen jár”.

A gyermek szerényen elmosolyodott.

Quinlan kérdőn barátjára pillantott.

– Qui-Gon mester találta őt a Tatooine-on – kommentálta a történteket. – Átjárja őt az Erő, úgy, mint senki mást közülünk. Ő volt a mester utolsó gondolata… Arra kért, hogy fogadjam tanítványomnak.

Vos arca némileg felderült.

– Akkor… teljesíthetted a próbákat? Lovaggá avattak?

Kenobi bólintott.

– Gratulálok, barátom! – szorította meg a vállát. – Igazán megérdemelted. Te pedig, ifjú Anakin, a Templom legszorgalmasabb lovagjától tanulhatsz majd! – rázott ő is kezet az új jövevénnyel.