Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 18. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 18. fejezet ~

Esős, fülledt évszak köszöntött be a Prefsbelt IV-en, szinte elviselhetetlenné téve a mindennapokat az Akadémián. A heves zivatarok miatt újra és újra el kellett halasztani a GBI17/1.-es évfolyam, de a többi osztály tervezett ejtőernyős ugrásait vagy katapultálást szimuláló gyakorlatait. Oktatóik egymással versengve csaptak le a ritkán beköszöntő, tiszta és felhőtlen időszakokra, vagy voltak kénytelenek az utolsó pillanatban lemondani a gyakorlatról a hirtelen rosszra forduló időjárás miatt.

A tragikus sorsú 15/6.-os osztály végzős búcsúztatója is hasonló körülmények között zajlott: az évfolyam életben maradt tagjai megrendülten álltak az eleredő esőben, a több száz másik diák társaságában, ahogy átvették kitüntetéseiket és okleveleiket, valamint ahogy különböző osztagokba és századokba besorozták őket, galaxisszerte mindenfelé. Míg a népes, magas rangú katonai hallgatóság és a holonetes tudósítók a fedett lelátón üldögéltek, addig az Akadémia felsorakoztatott kadétjai a tikkasztó levegőtől szédelegtek, vagy az esőtől teljesen átázó ruháikban vacogtak.

Maga Biggs és Tank teljes értetlenséggel állt e különös természeti jelenség előtt, amikor az első alkalommal szembesültek vele egyik reggeli, kötelező tornájuk során. Tavers az udvarra vezényelte társaikat, hogy a szabad ég alatt edzhessenek, de a két tatuini fiatalember először nem mert előjönni az épület fedett része alól. Tétován ki-kinyújtották a kezeiket, barátkozva az addig ismeretlen érzéssel, az esőcseppekkel a bőrükön, majd csodálkozva összenéztek. Mikor azonban Tavers káromkodva büntetőkört rendelt el tétlenkedésük miatt, kénytelen-kelletlen előmerészkedtek, és csatlakoztak a többiekhez.

Az élet szokatlan nyüzsgéssel folytatódott az akadémián. Vader nagyúr és különítményének megérkezése nem várt izgalmakat okozott a pilótajelöltekben, de oktatóikban is. A látogatás kijelölt napján a GBI17/1. épp asztrokartográfia órán ült a mindig lelkes Thora Birch professzorral, kellemes bódulattal a teremben uralkodó félhomálytól, ahogy a középre kivetített, újabb és újabb csillagrendszereket tanulmányozták.

– Továbbhaladva a Koréliai Kereskedelmi Útvonalon, ismét egy zsúfolt szektorhoz érkeztünk el – nagyította ki a csillagtérképen a professzor a következő térséget. – Jelenleg feltérképezett 43 bolygójával és 58 holdjával a Koréliai szektor a Magvilágok egyik legnépesebb vidéke. A 30 csillagrendszert magába foglaló szektorban legalább 22 planéta emberi életre, légzésre alkalmas, melynek köszönhetően ez az élettől pulzáló terület gazdasági és politikai szempontból kulcsfontosságú státuszt élvez.

Tycho óvatosan Rashára pillantott, aki vágyakozó tekintettel szemlélte oly távoli otthonát.

– Felsőbb hatalom hiányában a szektor akár teljesen önellátó is lehetne, köszönhetően a kiemelkedő agrárkultúrával rendelkező Sacorriai-rendszerbeli Sacorria bolygónak, és hozzá hasonló klímával rendelkező társainak – emelt ki Birch egy lilás-zöldes felszínű, pompázatos bolygót a többi közül. – Kézműves termékeknek vagy luxuscikkeknek sincs híján, köszönhetően például Aurea páratlan szépségű üvegtermékeinek – mutatott be egy másik planétát. – A klónháborúk persze ezen a vidéken is nyomot hagytak, ahogy azt a mára a szennyezettségtől lakhatatlanná vált Duro bolygón is láthatjuk – jelent meg előttük egy zavaros, sárga légkörű, lezártnak minősített bolygó -, vagy az egykor prémium kategóriás luxusjárműveiről híres Nubia példáján is érzékelhetjük, mely azóta teljesen eltűnt a piacról.

A szektor ekkor egy központi területére fókuszált, kiemelve egy fényes csillagóriást, és a körülötte drágakőként ragyogó bolygóit. A hologram olyan élethűen szimulálta a rendszer működését, hogy a planéták, holdjaik és űrállomásaik az ámuló kadétok között keringtek.

– A szektor névadója a legnépesebb rendszerének központi helyzetű bolygója, a Corellia – folytatta Birch professzor. – Közigazgatási centrumként, Kormányzóságként fogja össze a szektor rendszereit, élén az Uralkodó támogatásával kinevezett, mindenkori kormányzóval. Hajógyárai számos legendás járművet adtak már galaxisunknak – mutatott egy egész közeli képet a bolygókat szinte gyűrűként körbefutó gyártósorokról, melyek még a távoli űrből is láthatóak voltak.

A legtöbb kadét szája tátva maradt a csodálkozástól.

– A Koréliai-rendszer hét bolygóból áll ugyan, de közülük csak öt planétán alakultak ki az élethez szükséges feltételek – folytatta oktatójuk. – A Korélián, a Drallon, a Taluson és a Traluson, valamint utolsóként a Selonián. Őket az asztokartográfiai szakzsargon az Öt Testvérbolygóként szokta emlegetni. A rendszer másik érdekessége az ikerbolygóként egy pályán keringő Talus és Tralus, melyek között egyfajta liberációs pontban áll az ismert galaxis legrégebbi építménye, az úgynevezett Központi Űrállomás. Elméleti fizikai és asztrokartográfiai körökben a mai napig élénk vitákat eredményez ez a több mint egymillió éve létrehozott szerkezet, melyről képtelenség minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy az általa keltett gravitációs vonzás tartja-e egy pályán a Talust és a Tralust, vagy az ikerbolygók gravitációs mezeje köti-e röghöz az Űrállomást.

A különös, kapszulaszerű építmény megjelent a kadétok előtt is, mely ránézésre semmilyen korukbeli állomástól nem különbözött, ám ahogy a csillagtérkép a bolygók mozgását is modellezte, tűnt csak fel számukra, milyen hatalmas is valójában. Méretei alapján akár egy holdnál is nagyobb lehetett.

– Birodalmi Történészeink mára már elvetik az Űrállomás eredettörténetét, miszerint azt egy fejlettebb, előttünk egymillió évvel a galaxisba érkező civilizáció építette volna olyan célra, hogy azzal mesterségesen alkossanak csillagrendszereket. A legenda szerint az Űrállomás valójában egy hiperűr-vontató szerkezet, mely képes bolygókat hamuvá robbantani vagy a galaxis egyik pontjából a másikba vonszolni, mely elmélettel többek közt a Koréliai-rendszer létrejöttét is igyekeznek magyarázni.

Tycho megborzongott a fizikai képtelenség hallatán.

– Bolygókat a galaxis egyik pontjából a másikba vontatni? – töprengett. – Ugyan miért csinálna bárki is ilyet? Ha egy bolygó kibillen addigi röppályájáról, nemcsak saját ökológiai pusztulása következik be, de az anomália a vele egy rendszerben keringő, összes többi égitestet is érintené. Ki akarna egész csillagrendszereket a nullával egyenlővé tenni, csak azért, hogy egy bolygót elvontasson máshova…?

Ekkor azonban eszébe jutott az otthona, az Alderaan egyik régi legendája, mely a planéta egyik látványosságának, a Kastélyvidék nevezetű, sajátos formájú, mesterségesnek tűnő sziklatömbökkel tarkított sztyeppéinek létrejöttét igyekezett megmagyarázni. Jól emlékezett korai tanulmányaira, hogy megbabonázták akkor oktatói szavai gyermeki elméjét.

– Azt, ahogy a Kastélyvidék mai formájában fennmaradt, a galaxis Nagy Építkezőinek köszönhetjük… – mondta akkori mentoruk, végtelen síkságok képét eléjük vetítve, melyeken elszórtan meredtek az ég felé a különös építmények. – Még mielőtt az emberi faj felfedezte volna az Alderaant és az első coruscanti telepesek meg nem érkeztek bolygónkra, e mitikus lények formálták planétánk felszínét.

– „Nagy Építkezők”… – fintorodott el Tycho. – Bárkik is lehettek, olyan tudás és technológia birtokában voltak, melyekig a világaink egymillió év elteltével se jutottak el…

– Baromság az egész – legyintett Palchetti, ahogy a mellette ülő fővárosiakkal sutyorgott. – Ez jellemzően megint csak a szokásos, koréliai megalománia… Jó, hogy ki nem találják már, hogy az ő csillagrendszerük volt a legelső, ami létrejött a galaxisban…

Ekkor azonban mind arra eszméltek fel, hogy a terem ajtaja halk szisszenéssel feltárult, és megjelent évfolyamuk vezető oktatója, Tatham hadnagy.

– Bocsáss meg, Thora, – biccentett kollégája felé. – de itt az idő!

Halk pusmogás kelt életre a kadétok közt, ahogy gyorsan mindent elpakoltak táskáikba, majd katonás rendben felsorakoztak a hadnagy mögött.

Az alderáni rendkívül különösen érezte magát. Amióta csak tudta, hogy a birodalmi katonai erők egyik legfőbb parancsnoka látogatást tesz az intézményükben, gyakran a holonetet bújta, hogy információt szerezzen erről a rejtélyes pilótáról. Vader nagyúr képe, alkata, méltóságteljes vonulása a felvételeken félelemmel töltötte el, arcáról vagy a vele történtekről pedig sehol sem talált információt, pedig sejtette, hogy nem véletlenül visel állandóan sisakot és álarcot. Túl mélyre nem mert leásni a birodalmi adatbázisokban, mert tudta, hogy annak mindenképpen nyoma maradna, akármennyire is igyekezné bevetni minden tudományát.

Amit azonban a hivatalosan elérhető, birodalmi adatbázisokból megtudott, nem volt épp ínyére. A rejtélyes Erő-használó neve először 17 éve bukkant fel az archívumokban, mint az áruló jedik egyetlen, a Főkancellárnak hűséget esküdő tagja. Első, hivatalos feladata a jedik egykori templomának feldúlása volt, mely nemcsak érdemeinek katonai és politikai elismerését, hanem egyben a kegyetlenségéről szóló hírek elterjedését is eredményezte. Tycho jól emlékezett a megütközésre Biggs arcán, ahogy közösen az adatok közt böngésztek, amikor eljutottak ahhoz a részhez, mely a jedi gyermekek lemészárlását taglalta. Ez a szörnyűség megalapozta a nagyúr rettegett hírnevét, akármerre is járt később.

A felsőbb éves kadétok közt elterjedt a szóbeszéd, miszerint a nagyurat személyes testőrsége, a galaxis legismertebb elit rohamosztagos különítménye, az 501-es légió is el fogja kísérni, melybe katonai körök szerint a lehető legnagyobb dicsőség volt bekerülni. A különítmény tagjait Vader állítólag saját kezűleg válogatta össze a galaxis katonai akadémiáiról, érthető volt tehát, hogy számos kadét a lehető legmagasztosabb pózt magára öltve várta, hogy a látogatók elvonulhassanak előttük.

A jelenleg a Prefsbelt IV-en tanuló, 10 különböző időpontban elindított évfolyam minden hallgatója felsorakozott a fogadócsarnokban, ahová annak idején mind civilben megérkeztek. Osztályaik mellett ott álltak vezető tanáraik, a többiek pedig Lai tábornok köré csoportosulva várakoztak legelegánsabb öltözékeikben.

Tycho a 17/1.-es osztály tagjai közt a második sorban állt, így kiválóan látott mindent az előtte sorakozó, alacsonyabb kadétok feje felett elpillantva. Érezte a feszültséget a levegőben, ahogy körbenézett. Némely társa izgatottan lesett a főbejárat felé, kíváncsian várva a küldöttséget, míg mások igyekeztek meglapulni, nehogy bármivel kitűnjenek a tömegből. Rasha arca egészen borzasztóan festett: csinos vonásait eltorzította a félelem, a bőre egészen hamuszürke volt, és erősen verejtékezett.

– Jól vagy? – suttogta az alderáni alig hallhatóan, mert barátja úgy tűnt, bármelyik pillanatban összehányhatja magát.

Az énekes azonban alig észrevehetően csak megrázta a fejét, és beesett vállakkal meghúzódott a többiek közt. A közjátékra a hadnagy is felfigyelt, ám már nem volt lehetősége arra, hogy kiemelje hallgatóját a tömegből, megelőzvén egy kínos jelenetet, mert a fali hangszórókból felcsendült a birodalmi akadémiai képzés egyik legmagasztosabb indulója, mely az érkezők bevonulását kísérte.

A lobogóval feldíszített kapuban először szabályos meneteléssel fegyveres rohamosztagosok jelentek meg, majd sorfalat állva két oldalra húzódtak. Közöttük bukkant fel és lépett be a csarnokba a magas, titokzatos nagyúr, fekete köpenye pedig méltóságteljesen lebegett mögötte.

A csillogó, fekete sisak lassan körbenézett a csarnokban. Amint felfigyelt a fogadóbizottságra, élén Lai tábornokkal, megindult feléjük, ám a csarnok közepén váratlanul megtorpant. Feje lassan Tatham hadnagy és annak osztálya felé fordult. A többi hallgató kíváncsian nyújtogatta a nyakát, a 17/1.-es évfolyam azonban pisszenni sem mert a váratlan figyelem miatt. Amint a nagyúr megindult feléjük, óvatos rezzenésekkel próbálták még egyenesebbé rendezni soraikat.

– Csak nézd a falat a túloldalon! Csak nézd a falat a túloldalon! – mondogatta magának Tycho, és érezte, hogy olyan hevesen kezd el verni a szíve, akár korábbi vizsgái alkalmával.

– Ez az az osztály, melynek egykor a túszejtő is tagja volt… hadnagy? – kérdezte mindenféle üdvözlés nélkül a jövevény, szavait immár Tathamnek címezve.

– Nem, nagyuram – hajtott fejet engedelmesen tanáruk. – Ezek a hallgatók a legfrissebb évfolyam növendékei.

Az arctalan sisak mozdulatlanul meredt rájuk, Tycho pedig akaratlanul is magán érezte a benne lévő idegen tekintetét. Reszkető bizsergés futott végig a gerincén, a félelem pedig mintha méregként kúszott volna végtagjaiba erein keresztül. Hirtelen felrémlettek előtte az aznapi óráikon elhangzottak, előadóik képe, egészen reggeli, holonetes kutakodásaikig, mire mintha különös rezzenéssel felelt volna Vader feje. A nagyúr ezt követően a tábornok felé fordult, és szó nélkül magára hagyta a csodálkozó évfolyamot.

***

– Sajnálom, srácok – sóhajtotta Rasha később, este, ahogy a lassan megüresedő edzőteremben üldögéltek. – Nem tudom, mi volt ma velem…

Barátai, a megszokott társaság különböző sporteszközökön erősített. Janek roppant nehéznek tűnő súlyokat emelgetett, hogy lépést tarthasson zónalabdás társaival. Maik és Race különleges, antigravitációs szerkezetekkel a bokáikon lebegtek a föld felett, fejjel lefelé, felülésekkel erősítve hasizmaikat. Jazz és a szobatársai izzadtan hevertek az egyik matracon egy kimerítő futás után, míg Hobbie tovább ismételte mellettük a fekvőtámaszokat úgy, hogy Lonnie a hátán ült.

– Semmi gond – legyintett Biggs, aki épp a bokáját masszírozgatta.

– Így… van… – nyögte Hobbie. – Szerintem… mindenkiben… megfagyott… a szar…

– Ti is éreztétek, mintha… nem is tudom… a lelketek mélyére látna? – motyogta Tycho.

– Rémeket látsz… – hessegette el a baljós gondolatokat Lonnie. – Csak a sisak miatt van.

– Vajon miért viseli? – morfondírozott az énekes. – Az a szuszogás…

– Hasonlít a mi pilóta-sisakjainkhoz…

– De miért hordja állandóan? – mondta az alderáni. – A holonet szerint soha senki sem látta még a sisak nélkül!

– Talán olyan fiziológiájú, nem emberi származású, hogy szabad levegőn megfulladna – felelte Liridon.

– Az úgy túl egyszerű lenne – erősködött Tycho.

– Csak te akarod túlbonyolítani.

– Miért, ti nem érzitek, hogy valami nem stimmel vele? – suttogta Rasha.

– Nyilván nem lesz valakiből csak úgy a katonai erők főparancsnoka, persze, hogy nem stimmel valami – ült fel Hobbie, leborítva a hátáról Tiddet. – Miért agyalsz ezen ennyit?

A koréliai azonban elkapta a tekintetét.

– Nézzétek, nem kellene ezzel ennyit foglalkoznunk! – tápászkodott fel Lonnie. – Közelegnek a ciklus vizsgái, és biztos vagyok benne, hogy a vizsgálóbizottság jelenléte miatt a professzorok kétszer olyan szigorúan vesznek majd mindent, mint korábban. Inkább arra kellene koncentrálnunk, hogy…

Ekkor azonban szisszenéssel kinyílt az edzőterem ajtaja, és Liridon szobatársa, Lyas Heeg sápadtan szaladt oda hozzájuk.

– Liridon, ezt látnotok kell! – mutatott a folyosó felé.

– Mi történt? – kérdezte csodálkozva Hames.

Race és Maik kioldotta magát az antigravitációs csizmából, majd mind a bejárat felé indultak. Kilépni azonban már nem mertek, mert épp előttük haladt el az 501-es légió nyolc rohamosztagosa, akik három megbilincselt, fehér köpenyes dolgozót vezettek éppen kifelé.

– Mi történt, Lyas? – suttogta Liridon.

– A vizsgálóbizottság elkezdett utánajárni, kik lehettek a felelősek azért, hogy nem szúrták ki időben az ámokfutó hajlamait… – felelte Heeg. – Lefuttatták a történetét az adatbázisban, és kiderült, kik voltak azok, akik a felvételikor elmeállapot szempontjából alkalmasnak találták a néhai Dard kadétot.

– Hová viszik őket? – kérdezte Maik.

– Ha szerencséjük van, csak a Kesselre… – jegyezte meg Tank. – Rosszabb esetben kint agyonlövik őket…

– Vajon csak őket tartóztatták le? – töprengett Hobbie, némi aggodalommal gondolva az űrorvosi tanszék többi alkalmazottjára.

– Azt beszélik, épp most vallatják Tillows doktornőt.

– De hát ő nem csinált semmi rosszat!

– Nem aprózzák el a dolgot – jegyezte meg Lonnie. – Alig jöttek pár órája…

– Jobb lenne, ha nem álldogálnánk itt – morogta Biggs, ahogy az egyik rohamosztagos, amelyik elhaladt előttük, egy röpke pillanatra feléjük fordult. – Még a végén minket is elkísérnek valahova…

***

– Folytatva tanulmányainkat a Birodalmi Csillagflotta szerkezeti felépítését illetően, a mai előadáson jelenkorunk és a feltérképezett világok leghatalmasabb hordozó- és csatahajóival, a csillagrombolókkal ismerkednek majd meg – lépett a tanterem közepére a századosi rangjelzést viselő, rövid, szőke hajú Rhys Laark professzor.

Az általa kivetített hologramok szinte körbeölelték őt, méreteikkel, részleteikkel és statisztikáikkal szinte ámulatba ejtve hallgatóságát. A jellegzetes, ék alakú óriáshajók látványára az addig még unatkozó kadétok is kíváncsian felegyenesedtek székeikben, hogy jobban szemügyre vehessék őket.

– Az Első Galaktikus Birodalom fennhatósága alá tartozó, közel 70 millió csillagrendszerben több mint 50 ezer, különböző osztályú csillagromboló szolgál. E pompázatos gépezetek a húsz éve kezdődő és tizenhét éve lezáruló Klónháborúk örökségét képezik. Legnagyobb létszámban az Imperial-osztályú csillagrombolók képviseltetik magukat, melyekből közel 25 ezer hajó cirkál szerte a galaxisban. Kialakulásukat tekintve a Venator- és Tector-osztályú csillagrombolók tekinthetők a legelsőknek, míg a legújabb modell, a Victory-osztály hajói méretben a legkisebbnek. Haladjunk is hát fejlődéstörténeti sorrendben! – ösztönözte őket a professzor, hogy adattábláikon ugorjanak a megfelelő szakaszokhoz.

A hologramok közül kiemelkedett a többitől csak némileg különböző csatahajó.

– A Klónháborúk egyik első csillagromboló-szériáját a Tector-osztályú rombolók képviselték, melyek előnyei kimondottan a hajó-hajó típusú ütközetekben csillantak meg. Mivel belső hangárral nem rendelkeztek, így vadászrajok szállítására nem voltak alkalmasak, ezért erősebb páncélzattal és nagyobb tűzerővel felfegyverkezve biztosították a frontvonal védelmét.

A kivetítés megváltozott, és egy másik, jellegzetes kialakítású és karcsú testű gép jelent meg előttük.

– A Kuat-hajógyár következő remekműve a Venator-osztálybeli csillagromboló-sorozat volt, melyek könnyen felismerhetőek a többitől eltérő, keskenyebb hajótestről és a parancsnoki híd két oldalán elhelyezkedő, két kisebb szárnyról. Közel 500 méterrel rövidebb elődjénél, de még így is több mint 1 kilométernyi hossza tekintélyt parancsoló minden más űrjárművel szemben, emellett egyike azon kevés méretbeli társainak, melyek mind az űrben, mint planetáris atmoszférában aktívan manőverezni képesek. A hajótest mértani közepén futó, jellegzetes vörös festés fedi a gép hangárjait, melyek a hosszanti kialakítás következtében egyszerre nagyobb számú vadászgép felszállását teszik lehetővé. Megerősített pajzsrendszerével, valamint kettős lézerágyúval, protonágyúkkal és torpedóvetőkkel felszerelkezve a Galaktikus Birodalom legnagyobb tűzerejével rendelkező csatahajóiról beszélünk, ennek ellenére mára mégis eljárt felettük az idő, és manapság az űr mélyén gyakran találkozunk a Klónháborúk óta gazdátlanul sodródó, összeroncsolódott példányokkal.

– Ha ennyire hasznos, miért hagyják veszni őket? – kérdezte Maik a mellette ülő Biggstől, de az nem találta meg a választ az adattábláján, a tananyagban.

– Az Első Galaktikus Birodalom repülőintézetei azonban a mai napig nagy hasznát veszik ezen járműveknek oktatási és szállítmányozási szempontból. Akadémiánk is rendelkezik egy példánnyal, mely az Icol-bázison állomásozik, amennyiben nincs épp kiküldetésen. Talán már találkoztak is vele… Kettős kialakítású parancsnoki hídján nemcsak a csillagromboló általános üzemeltetése zajlott, de ütközetben vadászparancsnokságként is szolgált a légiirányítás számára. Üzemeltetéséhez közel 7400 fő szükséges, valamint további 2000 fő szállítására alkalmas. 20000 tonna befogadására alkalmas rakodótere akár két teljes évi ellátmány elraktározására is képes.

A professzor lenyomott a tanári emelvény konzolján egy gombot, mire egy harmadik, jóval közismertebb modell jelent meg, melynek lapos hajótestéből masszívan kiemelkedett annak óriási parancsnoki hídja.

– Elérkeztünk a legnépszerűbb és a legnagyobb számban gyártott kategóriához, az Imperial-osztályú csillagrombolókhoz. Ezek a méretben leghatalmasabb, másfél kilométer hosszú rombolók jelképezik mindazt a tekintélyt és dicsőséget, melyet az Első Galaktikus Birodalom alattvalóitól megkövetel. Pusztán egy ilyen hajó megépítése több száz millió birodalmi kreditbe kerül, mely akár több csillagrendszer évi költségvetését is jelentheti. Tűzerejét tekintve hasonló felszereltséggel rendelkezik a Venator-osztályú hajókhoz, melyet csak növel az általa maximálisan hordozható, 72 vadászgépből álló osztagok teljesítménye. Személyzete és az általa szállítható katonai létszám akár az 50000 főt is elérheti.

– Felér egy kisebb várossal… – dörmögte a tenyere takarásában Hobbie.

– 36000 tonna teherbírása akár hat évre elegendő muníció és élelem tárolására alkalmas – folytatta Laark professzor.

Mikor azonban csodálkozó hőbörgés kelt életre a kadétok soraiban, köhintett egyet, majd újabb gombok lenyomásával egy felvétel képét vetítette eléjük.

– Amennyiben vendégeink érkezése óta már jártak az Akadémia épületein kívül is, bizonyára láthatták, hogy Vader nagyúr és küldöttsége is egy ilyen csillagromboló fedélzetén érkezett a Prefsbelt IV-re.

A hologram egy méltóságteljesen ereszkedő, óriási hajó landolását mutatta. Ekkor azonban az előadóterem ajtaja váratlan szisszenéssel a falba csusszant, és bemasírozott rajta Lai tábornok és Lamascolo professzor kíséretében néhány számukra ismeretlen, parancsnoki és őrnagyi rangjelzésű tiszt, valamint kíséretként négy fehér egyenruhás rohamosztagos.

– GBI17/1., vigyázz! – kiáltotta Laark professzor, és maga is haptákba vágta magát.

A tábornok körbenézett a gyorsan felpattanó kadétokon, majd intett, hogy pihenjenek.

– Vader nagyúr küldöttsége, valamint Lamascolo professzor és jómagam meg kívánjuk tekinteni az óra hátralevő részét – jelentette ki a férfi. – Mindenki üljön vissza a helyére!

Laark a kendőjével megtörölgette izzadó homlokát, majd a kivetítők segítségével elkezdte bemutatni a legkisebb csillagromboló modelleket, a Victory-osztályú csatahajókat.