Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 10. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 10. fejezet ~

Aayla hirtelen ébredt tudatára, egy erős rándulással megremegett a bal karja, amivel meg kellett kapaszkodnia az ágyban, annyira szédült. Nyomorultul érezte magát, mert kétségkívül egész éjjel egy pózban feküdt, a hátán, több párnával a feje alatt, és ettől teljesen elgémberedett a nyaka, és elnyomta az egyik lekkuját is. Nem volt betakarózva sem, és bár a helyiségben működött hőmérséklet-kiegyenlítő berendezés, amely ellensúlyozni tudta a nappali forróságot és az éjszakára lehűlő levegőt, úgy érezte, kicsit fázik. Megtapogatta magát, és észrevette, hogy a szállásadó pizsamája nem volt összekötve rajta teljesen, hanem egy tenyérnyi vastag csíkban szét volt nyílva a mellkasán. Rémülten a melleihez kapott, attól félve, hogy a mestere esetleg meglátott belőlük valamit, ha már ébren van.

– Mester… – nyögte. – Vagyis… Gazdám…? Mi történt? – kérdezte, amikor hirtelen megrohanták az emlékek.

Fűszer… Kábulat… Tánc… Csók… Azután nem emlékezett semmire.

– Mi… csókolóztunk? – kapott az ajkaihoz döbbenten.

Megpróbált felülni, de váratlan súly nehezedett a hasára. Quinlan borzas feje a csípőjén pihent, arccal a bőréhez tapadva, nedves hajából pedig egész éjjel folyt rá a víz, amitől olyan lett körülötte az ágynemű, mintha összevizelte volna magát. A férfi félmeztelenül feküdt az ágyon, csupasz, izmos karjai szinte kifordultak alóla, olyan természetellenes pózban hevertek.

– M-mester…? – dadogta a lány, egyre növekvő rémülettel a hangjában.

Óvatosan megbökdöste a lekkujával, de a férfi nem reagált rá. Lassan felült, összehúzva magán a felsőrészt, és próbálta óvatosan arrébb tenni a férfi fejét. Ekkor azonban észrevette, hogy a nadrágjának nagy részén hatalmas, sötétvörös vérfolt éktelenkedik, míg a hasán, a köldökében is már megalvadt vér csillog.

– Mi… történt…? – dadogta értetlenül.

Kibújt a férfi feje alól, és reszketve végigmérte magát, de nem mert belenézni a saját nadrágjába. Érezte, hogy nem visel alsóneműt, de nem tudta felidézni magában, mikor kerülhetett le róla a ruha. Vacogva nézte az ágyon mozdulatlanul fekvő férfit.

– Ugye… te… nem…? – kérdezte tőle holtra váltan.

Ekkor azonban észrevette, hogy mindkét tenyere véres lett attól, ahogy arrébb tette mestere fejét. Gyorsan odatérdelt az ágy mellé, felemelte az arcát, és látta, hogy az is csupa vér, és az orrából most is szivárog egy kicsit. Azonnal rájött, mi okozhatta rajtuk a szennyeződést, és minden erejét megfeszítve igyekezte felültetni a férfit, és nekitámasztani az ágy támlájának.

– Mester…! Mester, mi van veled? – tördelte a kezet idegesen.

Tudta, hogy bármi is történt, egyedül nem fog boldogulni. A derekához kapott, ahol normál esetben az övén hordja az adóvevőjét, mellyel szükség eseten fel tudja venni a kapcsolatot a Templommal. Most azonban hálóruhát viselt, így nem volt kéznél a szerkezet. A nappali részbe rohant és már nyúlt volna a táskáikba, mikor látta, hogy az étkezőasztalon mindenfelé kendők, orvosi eszközök és komlinkek hevernek. A holotábla kijelzőjéről leolvasta az utolsó, kimenő hívás irányát: „Coruscant, Jedi Templom, Orvosi részleg – Venkes“.

Magával vitte a hálórészbe, majd lenyomta az újrahívást elindító gombot, és keserves arcot vágva várta, hogy a doktor bejelentkezzen.

– Quinlan, végr-…! – kiáltotta a mandalori orvos, ám ekkor megpillantotta a sápadt növendéket. – Aayla, mi…?

Elnémult azonban, ahogy meglátta, hogy néz ki a lány ruhája, és mögötte milyen felfordulás van a szobában és az ágyon. Jeges, csontig hatoló félelem töltötte el a testét.

– Kérem, segítsen! – könyörögte a lány zaklatottan. – A mester…! Valami…!

– Aayla, mit művelt veled? – követelte a férfi ellentmondást nem tűrő hangon.

– Hogy… mi…?

– Tudni akarom, mi történt az éjjel!

Aayla még összébb húzta magán a felsőt, és szégyenkezve lesütötte a szemét.

– Aayla, bántott téged?

– Nem! Nem, ő sose…!

– Aayla, véres a ruhád! – túrt a hajába a doktor idegesen. – Tiszta vér az ágyatok, és egy félig meztelen férfi fekszik benne!

– A mester sose tenne ilyet!

– Elég volt, nem hallgatom ezt tovább, most azonnal odaküldök valakit! Hiba volt megbíznom benne! Azonnal értesítenem kellett volna a Tanácsot!

A lány kétségbeesésében zokogni kezdett.

– Menj és most azonnal nézd meg magad! – utasította.

– Nem történt semmi…!

– Keress magadon sérülést, bántalmazás nyomait…!

Aayla kilépett a hologram látószögéből, és félrevonult a fürdőhelyiségbe, ahol reszkető kezekkel levetkőzött és megvizsgálta a testét. Néhány horzsoláson kívül, amit meg a fővárosból, vívásedzésről hozott magával, semmit sem talált.

– Nincs semmi…! – lépett vissza újra a felvevő elé. – Én mondtam…!

– Aayla – sóhajtotta Venkes, de továbbra sem volt nyugodt. – A fűszer alattomos dolog. Kepes a legjámborabb emberből is szörnyeteget csinálni. Most keresd meg a baktás dobozt, nézd meg, hány van még benne, és ha úgy érzed, rosszul vagy, adj be magadnak még egyet!

A lány elkezdett turkálni az asztalon heverő lomok közt, majd meg is találta a dobozkát.

– Még… van benne 7.

– Hogyhogy 7? – kérdezte döbbenten Venkes. – Ezt nem hiszem el…! – mondta, és elmormolt egy szitkot. – Egyet se adott be magának…!

– Mi a baj, doktor?

– Este, mikor a mestered hazahozott, nem voltál magadnál. Mondtam neki, hogy a tünetek súlyosságára való tekintettel adjon be neked 3-at, magának meg legalább 4-et. De ezek szerint…

– Nem lehet normális, hogy ennyire vérzik! – mondta Aayla aggódva, és nyomban beadott neki egy ampullával.

Egy tiszta kendővel megtörölgette az arcát, így már kevésbé volt annyira ijesztő.

– Ellenőrizd a légzését és a…!

Quinlan, mintha csak megérezte volna, hogy róla beszélnek, reszketve megmozdult, majd vadul hörögve felpattantak a szemei. A mellkasa azonnal zihálni kezdett, és rémülten nézett körbe.

– Mester!

– Quinlan! – hallatszott a komlinken keresztül Venkes hangja.

– Mester! Mester! Itt vagyok! – hallotta maga mellől Aayla hangját, ezért zavartan kereste annak forrását.

A lány az ágyon térdelt, és próbálta ellenőrizni a doktor által kért életfunkciókat. Ahogy kitisztult valamelyest a látása, Quinlan körbenézett, majd végigmérte őt. Ahogy meglátta a véres ruházatát és alattuk az ágyat, elborzadva nézett fel a növendék arcára, és tétova mozdulatokkal igyekezett hátrálni tőle, mígnem leesett az ágyról.

– Mester! – kapott volna utána Aayla, de nem érte el.

A férfi őrjöngve a helyiség faláig hátrált, majd kinyújtotta a kezét a táskáik felé, melyben fénykardjaik pihentek. A markába röppent a sajátja, és a mellkasának fordította annak pengéjét.

– Mester! – sikoltotta Aayla kétségbeesetten.

– Quinlan, mit művel?

– Mit csináltam veled? – kiabálta Vos szinte önkívületi állapotban. – Tiszta vér a ruhád! Mit műveltem veled? – követelte, és a keserűségről könnyek csorogtak végig az arcán.

Aayla végignézett magán, és rájött, hogy ugyanaz járhatott mestere fejében, mint korábban az orvoséban, amikor megpillantotta őt.

– Semmit! Semmit!

– Mit tettem veled…? – zokogta a férfi, és remegő ujjaival kész volt aktiválni a fénykard pengéjét, hogy végezzen magával.

– Mester! Kérlek, ne! – könyörgött Aayla, és életében először sírni kezdett előtte, ami, ha lehet, még jobban megrémítette őt. – Nem történt semmi! Semmi! Csak vérzett az orrod!

Quinlan az egyik kezével az orrához kapott, és elég volt megérintenie, hogy a fűszer miatt érzékennyé vált nyálkahártya ismét vérezni kezdjen.

– Vérzett az orrod és elájultál! Rajtam feküdt a fejed, és csak odafolyt a véred! Semmi több! Kérlek…! – nyújtotta felé a kezét kétségbeesetten a növendéke.

– M-megnézted magad? – kérdezte rekedten.

– Meg… – suttogta a lány megsemmisülten, továbbra is kérlelve nyújtva felé a karjait.

Quinlan, amennyire ereje engedte, visszamászott az ágyra, és megkönnyebbülten magához ölelte a lányt. Eltakarta a szemeit, mert még mindig nem tudott megálljt parancsolni a könnyeinek.

A vonal túlsó végén Venkes megmasszírozta a halántékát.

– Kicsi twi’lekem…! – motyogta erőtlenül Vos.

– Bocsáss meg, mester…! – mondta Aayla elérzékenyülve. – Sajnálom, hogy nem voltam óvatosabb! Minden olyan gyorsan történt…!

– Mi történt pontosan? – fogta a kezébe a lány kicsi fejét aggódva a férfi.

– Amíg az italodra vártam, az egyik felnőtt, twi’lek nő, az a kék, akit a hangárban láttunk, odajött hozzám! – kezdte Aayla. – Mondott valamit a nyelvünkön, amit nem értettem, aztán rám fújt valamit, ami azonnal csípni kezdte a szememet, és először nem láttam semmit! Aztán… éreztem, hogy megcsókol… – folytatta a lány, és lesütötte a szemeit szégyenében. – Elharapott valamit a szájában, és én azt hiszem, lenyeltem… Utána… nem emlékszem semmire.

– Egész biztos, hogy szájon át nyelted le? – hajolt közel Venkes a holografikus felvevőhöz.

– Nem sok fűszerről hallottam, ami szájon át fogyasztandó… – töprengett Vos.

– A véreredményei egy teljesen szintetikus vegyületről árulkodnak – küldte át az adatokat az orvos. – Nem kétlem, hogy a Jedi Adatbank anyagában vannak hiányosságok, lehetetlenség is volna a feltérképezett galaxis minden kábító hatású szeréről nyilvántartást vezetnünk. De ez… Egészen különös.

– Mit lát benne, doktor?

– Megkímélem a tudományos részletektől – köhintett a férfi. – A legszembetűnőbb sajátosság, hogy az összetétele alapján nem tűnik különösebben addiktív szernek. Tapasztalnak sóvárgást újabb adag után?

A két jedi azonban megrázta a fejét.

– Sejtettem… Úgy tűnik, hogy egy rendkívül potens, hirtelen hatást kifejtő szerről van szó, melytől azonnal öntudatlan állapotba kerül a fogyasztója. A lecsengési ideje kérdéses, mert nem tudom, mikor nyerték vissza újra a kontrollt a testük és az elméjük felett, de… Ezek alapján felettébb veszélyes szerről lehet szó.

– Kinek állhat érdekében egy olyan szert létrehozni, mely nem okoz függőséget? Gazdasági szempontból nézve ez teljesen ellentmond a jelenlegi, piaci körülményeknek – töprengett Vos.

– Hacsak nem teljesen más a felhasználás célja – felelte Venkes. – Ha ez a szer szemcsés és cseppfolyós állapotban egyaránt képes kifejteni a hatását… akkor egy ilyen… – sóhajtotta a doktor – képes lehet tömegeket azonnal megfosztani az önálló gondolkodás képességétől. Az pedig, hogy ilyen állapotban mit akarnának kezdeni az áldozataikkal… már igazából csak részletkérdés. Tömeges kitelepítés, rabszolgasorba hajtás, szexuális kizsákmányolás, kényszeres besorozás és háborúba vezérlés, terrorizmus… Egész bolygókat fertőzhetnek meg ilyesmivel.

– Syfo-Dias mester mindent elsöprő szélvészről beszélt… Úgy véli, a huttok, vagy valamilyen más szervezet itt a Tatooine-on ilyesmire készül? Egyfajta biológiai hadviselésre a Köztársaság ellen?

– Ehhez, attól tartok, nem sokat értek – csóválta meg a fejét a férfi. – A Huttok vagy a Pyke Szindikátus bűnszervezet ugyan, de galaktikus léptékkel mérve jelentéktelen a szerepük a Köztársaságéhoz képest. A kereslet azonban mindig hatással van a kínálatra. Ha akad potenciális vevő, aki így akarná feldúlni a Köztársaság békéjét… Azt hiszem, az súlyos hatással lehetne a jövőnkre nézve. Talán nem véletlen, hogy a minap Qui-Gon Jinn mester is épp egy olyan bolygóra indult útnak a Tanács megbízásából, melynek egyik holdján szintén fűszerkitermelés zajlik…

– Qui-Gon és Obi-Wan? – kérdezte csodálkozva Quinlan.

– Hová mentek?

– A Naboo-ra.

Az orvos hátradőlt a székében, majd folytatta.

– Az állapotuk alapján mondanám, hogy haladéktalanul térjenek vissza Coruscantra, de ha a félelmeink beigazolódnak, jobb lenne, ha kézzel fogható bizonyítékunk is lenne, amit aztán a Szenátus elé tudnak terjeszteni. Maradt 5-6 ampulla baktájuk, Quinlan, takarékoskodjanak vele! Nem tudni, mikor lesz rá újra szükség.

A jedi határozottan bólintott.

– Dokumentálják részletesen, ha bármilyen tünetük jelentkezne! Én addig tovább vizsgálom a mintát, amit eddig küldtek.

– Köszönjük, doktor!

Miután az orvos kilépett, Quinlan elküldte megmosakodni tanítványát, mert képtelen volt ránézni véres ruhákban. Ő addig szédelegve próbált rendet teremteni a szobában: a véres ágyneműt, kendőket és ruhákat egy halomba készítette össze a szervizdroidnak, helyettük frisset vett elő a fali rekeszekből. Már markolta is saját párnáját és takaróját, hogy valahova a földre leheveredjen velük, mikor Aayla megfogta a kezét.

– Eszedbe ne jusson, mester! – rázta meg a fejét. – Vissza az ágyba!

Vos rettenetesen zavarban volt, ahogy tanítványa az ágy felé húzta őt. Mielőtt azonban leülhettek volna, határozottan megállt.

– Aayla, én… – sóhajtotta, és ismét megremegett a keze. – Szerintem ez nem jó ötlet… – nézett rá kétségbeesetten. – Én… majdnem valami kimondhatatlan szörnyűséget tettem veled…

– De nem tettél, mester – próbált lelket ölteni belé a lány. – Képes voltál ellenállni a szernek még úgy is, hogy egy ampulla baktát se adtál be magadnak.

– Nagyon nagy baj lehetett volna ebből – húzódott volna el tőle Quinlan, de Aayla nem engedte. – Nem vigyáztam rád eléggé, és…

– Én nem voltam eléggé elővigyázatos! – erősködött a tanítvány. – Te voltál az, aki megmentett engem. Vigyáztál rám és ápoltál, míg jobban nem lettem. Úgyhogy most ezt fogom tenni én is. Gyere! – húzta magával ellentmondást nem tűrően.

Betakargatta a még mindig kába férfit, megtörölgette egy nedves kendővel az orrát, melyből néha újra elkezdett szivárogni a vér. Az ágyra ült mellé, és nagy, igéző szemeivel nézte őt, óvatosan, egyesével szárítgatva a hajtincseit, melyek még mindig nedvesek voltak az előző esti, jeges fürdőtől. Az Erőn keresztül érezte az iszonyatot, ami még mindig ott tombolt a férfi lelkében, ahogy elképzelte lelki szemei előtt, miféle szörnyeteggé tette őt a fűszer.

– Aayla… nekem… tudnom kell… – mondta az bizonytalanul. – Látnom kell…! – emelte fel a kezét.

A tanítványa rájött, hogy addig nem fogja tudni teljesen megnyugtatni, míg bepillantást nem nyer az elméjébe, ha már a saját emlékei teljesen homályosak voltak számára. Odanyújtotta a kezét, és összekulcsolta az ujjaikat.

– N-nem fogok turkálni az elmédben, csak…

– Remélem is, mert sok zavarba ejtő dolgot találnál – pirult el a lány, majd bólintott.

Vos lehunyta a szemeit, és népének képességére koncentrált. Egyfajta testen kívüli érzés lett úrrá rajta, ahogy látta az előző este eseményeit, újra átélte a szenvedélyes csókolózást, majd látta magát kétségbeesetten gondoskodni a lányról, ahogy törölközőbe csavarva dideregnek a hideg víz alatt, míg az el nem fogyott. Esetlenül próbálta megtörölgetni és felöltöztetni őt, de a feje meg-megbicsaklott és a látása teljesen elhomályosult. Épp betakarni készült növendékét, amikor az orrából gyors cseppekben ömleni kezdett a vér. Megszédült és végül elveszítve az eszméletét elterült az ágyon. Megszakította kettejük elméjének kapcsolatát, és újra felnézett a lányra.

– És most pihenj… gazdám! – dorgálta az meg kedvesen.

– Még sose láttalak sírni – motyogta némi hallgatás után Vos.

– Nem szoktunk… – felelte Aayla megnyugtató hangon. – Csak akkor, ha a bánatunk itt már nem fér el – mutatott a lekkuira. – Ha már nagyon fáj…

Érezte, hogy az önvád újabb keserű hulláma száguld végig Quinlan testén.

– Nem szabad félned, mester! Egyetlen dolog van, amiben még az Erőnél is jobban bízok. És az te vagy.