Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 12. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 12. fejezet ~

Órákkal később, mikorra a tervezett koncert véget ért, és a féktelen tombolást követően Astor Lencott és bandája is elbúcsúzott tőlük – tartva egy birodalmi ellenőrzéstől -, Biggs az egyik boksz asztalára bukva aludt a kimerültségtől. Tank a bárpultnál ült, és egy vörös hajú lánnyal beszélgetett italozás közben, Hobbie pedig huncut kacsintás kíséretében behúzódott egy félreeső helyiségbe egy rodiai és egy emberi nővel, zavartalan szórakozás reményében.

Linus az egyik holonetes zeneterminálnál állt, mely épp használaton kívül volt: a helyiség halk háttérzenéjét a pult mögül biztosították, bár már olyan kevesen voltak csak az épületben, hogy igazából felesleges is volt. Tycho fogta a sörét, és bizonytalan lépésekkel csatlakozott hozzá. Megdörzsölte a szemét: ő is borzasztó álmos volt már, az este eseményei azonban teljesen felvillanyozták. Odaült Linus mellé, egy bárszékre, és meghajtotta az italát, abban reménykedve, hogy az valamelyest ébren tartja majd.

Barátja ránézett, és sejtelmesen elmosolyodott.

– Ki a fene vagy? – kérdezte végül az alderáni, és fürkésző pillantásával végigmérte őt.

– Az vagyok, akinek ismersz, Linus Kane a polgári nevem… bár szerintem rajtatok kívül már senki sem szólít így… még a menedzserem sem.

– Mennyi volt igaz abból, amit magadról meséltél?

– Keveset meséltem, de az mindig igaz volt. Tényleg a Selonián születtem, de nem sokkal ezután a Corelliára kerültem, egy fővárosi lelencházba. Ott talált rám a mostani menedzserem, Vingo…

A mennyezetre emelte a tekintetét, ahogy megrohanták a régi emlékek.

– Ő világéletében a show-bizniszben utazott, sok-sok fiatal tehetséget fedezett már fel, és indította el karrierjüket. Általában még gyerekként vagy tinédzserként figyelt fel a képességeikre, vagy a szépségükre, és felkarolta őket. Sosem olyan volt, mint a többi, gátlástalan ügynök, akik kipréselik az embereikből még a szart is a pénz reményében, vagy letapizzák a kislányokat, kisfiúkat… Vingónak mi mindannyian a gyermekei voltunk…

Tychora pillantott, aki kíváncsian hallgatta.

– Statisztákat kerestek közelgő produkciókhoz, főként twi’lek, meg néhány emberi kölyköt. Twi’lek gyermekeket nehéz találni, mert a saját klánjaik felkarolják az árváikat, ha még időben érkeznek, és nem adják el őket rögtön rabszolgának vagy prostituáltnak… A mi intézetünkben volt egy sárga twi’lek fiú, őt jött megnézni. Tizenegy-tizenkét éves lehettem… már nem is emlékszem… Figyelte őt játék közben, mi meg a sarokból néztük… Aztán észrevett engem… – mondta szerénykedve. – Odajött hozzám, és azt mondta, soha nem látott még ilyen szép embergyermeket… Onnantól kezdve a twi’lek fiú nem is érdekelte többé.

– Magával vitt?

– Igen. Elintézte a dolog törvényes oldalát, és szerződtetett a protezsáltjai közé. Némelyik árva vagy hontalan volt, míg a többi valami elkényelmesedett család sarja, aki a gyerek sikerén akart meggazdagodni… De jó sorom volt. Modellt csinált belőlem, és először csak reklámokban, hirdetésekben szerepeltem. Tőle kaptam azt a nevet, amin ma Corellián mindenki ismer: Rasha Leed.

Barátja felpillantott a holonetes terminálra, és mutatott magáról néhány gyerekkori képet. Tycho csodálkozva nézegette őt csillogó ruhákba öltöztetve, kisminkelve, tökéletes felvételeken.

– Az éneklés hogy következett?

– Ahogy felfigyeltek rám és a nevemre a szakmában, egyre gyakrabban hívtak statisztaszerepre hírességek mellé rövidebb vagy hosszabb holodrámákhoz. Eleinte nem volt egy sor szövegem se vásznon, és csak szépen el voltam helyezve a háttérben, vagy látványosan meg kellett halnom… Egy alkalommal egy nagyon híres, koréliai színésznő, Wynssa Starflare kisasszony filmjét forgattuk. Csodaszép nő… minden fiú szerelmes volt belé, még a forgatási szünetekben is utána leskelődtünk, hogy mit csinál… Egy dalt dúdolgatott… Megbabonázott a látványa, és én is énekelni kezdtem… Az ő ügynöke volt az, aki észrevette, és odahívta Vingót. Egy mandalori énektanárt fogadott mellém, és hamar rájöttünk, hogy van tehetségem az ilyesmihez. Producerek és dalszövegírók egész hada igyekezte előkészíteni az énekesi karrieremet, és mire eljutottunk az első lemezem kiadásához, Vingónak már majdnem összejött két-három agyvérzés a sok aggodalom miatt.

A terminálon lehívott néhány képet magáról különböző koréliai adatbázisokból, ahol a színpadon énekel, vagy zenei klipekben szerepel. Tycho az ámulattól a száját is tátva felejtette. Hitetlenkedve nézte a felvételeket, aztán újra barátját: abban biztos volt, hogy ugyanazt a személyt látja, mégis megdöbbentette, mennyire különbözik mostani formájában a régi énjétől. Látni őt szikrázó fényárban, pazar jelmezekben, ahogy drágakőként ragyogó, zöld szemeivel szinte felfalja a színpad előtt tomboló közönséget…

– Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Corellia egyik leghíresebb előadója lett belőlem. Ennek is köszönhetem, hogy most itt vagyok… – nézett körbe keserűen.

– Hogy történt? Mondtad, hogy kötelező jelleggel soroztak be…

A szelóniai azonban megrázta a fejét.

– Azt mondtam, mert mondanom kellett valamit. Mondtam volna azt, hogy meghamisították a jelentkezésemet?

– Micsoda? – hördült fel Tycho.

– A hírességek minden világban valamilyen szinten védettséget élveznek az ilyen kötelezettségek alól, a Corellián sincs ez másképp. Nem, barátom, engem úgy hurcoltak el a saját házamból, hogy azt hitték, én magam adtam le a jelentkezésemet.

– Ezt nem értem…

– Akadtak, akiknek nem tetszett, hogy Vingóval a semmiből olyan karriert építettünk fel, melyről ők mindig is álmodoztak. Ott voltam a reklámokban, a legsikeresebb filmekben, én szóltam a zenelejátszókból… Ezt elégelte meg az egyik riválisom. Ez a mocsok itt, ne! – bökött a terminálra, ahol megjelent egy világosbarna hajú, markáns arcú fiatalember képe valamelyik filmjéből.

– Ki ez?

– A neve Afi Greene, vagy legalábbis a szórakoztatóiparban így ismerik. Hogy mi lehet a valódi neve, arról lövésem sincs. Egy ideje kerülgettük már egymást, lecsapva a zsíros filmszerepekre a másik orra előtt… Úgy látszik, nagyon keresztbe tehettem neki, mert csak így tudott néhány évre kivonni a forgalomból.

– Nem értem, hogy csinálhatta…

– Ezt pont neked kell magyaráznom, barátom, aki olyan jártas az információs adatbázisokban és technológiai felépítésükben? – vonta fel a szemöldökét Kane. – Ez a szemét leadott egy jelentkezést a Birodalmi Csillagflottába az én nevem alatt! Én meg az egészről semmit sem tudtam, és csak akkor jöttem rá, mikor a rohamosztagosok berontottak a házamba, amiért nem jelentem meg a kijelölt időben, a kompba való beszállásnál! Mulasztásként regisztrálták, és két napig vizsgálati fogságban tartottak. Vingo azt se tudta, hol keressen. Mikor a nyomomra bukkant, hiába próbálta elmagyarázni a sorozótiszteknek, hogy tévedés történt, meg se hallgatták…

– És nem lehetett visszavonni a jelentkezést? Vagy mittudomén…?

Linus azonban lemondóan megrázta a fejét.

– Aznap, amikor megérkeztünk… amikor két felsőbb éves kadét a ti szobátokban erőszakoskodott velem… Ők felismertek, tudták, hogy…

– Tudták, hogy híres vagy és gazdag… – morogta Tycho.

Gyűlölte, ha Varn és Connors eszébe jutott. Barátja azonban szelíden elmosolyodott.

– Eleinte rettegtem, hogy mi lesz velem… Hogy mi lesz, ha nem felelek meg, és egy ennél még szörnyűbb helyre hurcolnak. Jó tíz éve már, hogy ebben a közegben mozgok és kényelmesen élek. Sosem voltam rákényszerítve az erőszakra, a fizikai megerőltetésre, vagy a lövésre… De aztán megismertelek titeket, és úgy érzem, talán a sors akarta így, hogy az Akadémiára kerüljek. Enélkül… sose találkozhattam volna veletek…

– Na és mondd – tápászkodott fel a helyéről Tycho, átnyújtva üres üvegét az egyik takarító droidnak – milyen néven szeretnéd, hogy szólítsunk?

– Ha magunk között vagyunk, nyugodtan szólíthattok Rashának… azt már szinte hamarabb meghallom, mint az eredeti nevemet.

– Hát akkor drága barátom, Rasha Leed – karolta át a nyakát, és vezette őt vissza az asztalukhoz, ahol Biggs is aludt -, örvendek a szerencsének!

***

Tycho kényelmetlenül fészkelődött az utasszállító hajó kemény ülésében. Alig várta, hogy visszaérkezzenek a Prefsbelt IV-re, és végre lefekhessen. Társai hasonlóan fáradt kifejezéssel ülték körbe azt a kis asztalt, mely a helyjegyükhöz járt. Egy felszolgáló droid öt üvegnyi italt tett le eléjük, majd tovagurult.

– Ez egészen hihetetlen – rázta meg a fejét döbbenetében Biggs, amint végighallgatta Rasha meséjét besorozásának történetéről.

– A menedzsered próbált azóta egyeztetni a katonai erőkkel, hogy kiderüljön az igazság? – kérdezte Tank.

Barátjuk bólintott.

– Folyamatosan őket ostromolja, de eddig nem járt sikerrel. Fél, hogy megsérülök valahogy, és azzal örökre vége a karrieremnek…

– Nem hiszem el, hogy az a köcsög Greene képes volt ezt tenni veled! – csapott az öklével az asztalra Hobbie mérgében. – Ez olyan, mintha bérgyilkost küldött volna utánad!

Rasha azonban csak mosolygott.

– Csak kerüljek ki innen, ne félj, megemlegeti, amit tőlem kap!

– Nagyon helyes! – bólintott Klivian. – „Rasha Leed” – mondta töprengve. – Tetszik ez a név! A nők biztos sorban állnak az öltöződ előtt!

– Hát… ö… – motyogta zavarában az énekes.

– Meglátjátok, egyszer én is olyan híres leszek, hogy válogathatok a nőstények közül!

– Már most is ezt csinálod – jegyezte meg Biggs. – Kellemesen telt az idő azzal a két hölggyel, akikkel félrevonultál?

– Az egyik rodiai volt – tette hozzá Tank. – Nem volt furcsa? Úgy értem… az mégis más, mint egy emberrel csinálni…

– Bevallom, kicsit szűk volt a szája, bár a nyelve mindenért kárpótolt – kortyolt bele az italába sejtelmesen Hobbie, társai pedig megrökönyödve felsóhajtottak.

***

– Egy-két! Egy-két! – vezényelte Biggs kitartó, reggeli kocogásukat.

Ahogy rövidke kimenőjük véget ért, és az akadémiai élet visszatért a megszokott kerékvágásba, a 17/1. tagjai is újra a korábban kialakított, komoly edzéstervet tartó rutin szerint indították mindennapjaikat. Biggs, Tank, Hobbie és Tycho minden reggelt futással kezdett a komplexum udvarán, melyen egész évben kellemes idő volt ahhoz, hogy izzadtan még atlétára vetkőzve se fázzanak. Egyszerre léptek, egyszerre vették a levegőt, egy gépezetként mozogtak – ahogy azt leendő munkájuk is megkívánta.

Darklighter a bejárat felé kanyarodott velük az utolsó kör végén, ahol lassított a tempóján, majd lefékezett, ahogy osztálytársukat, Jazlyn Nivixet pillantotta meg, leszegett fejjel.

– Jazz – lihegte Hobbie. – Miért lógatod az orrod?

Nivix intett, hogy üljenek le a padra, arckifejezése azonban semmit sem változott. Hosszú hallgatás után tudott csak megszólalni.

– Nem tudjuk, hol van F’ang.

– Ő… az egyik szobatársad volt? – próbált arcot társítani a névhez Tycho, de az legnagyobb igyekezete ellenére sem sikerült.

– Az akadálypálya vizsgája óta nem láttuk – biccentett Jazlyn.

– Ő volt az, aki leesett az állványzatról, nem? – emlékezett vissza a történtekre Biggs. – Mi történt vele?

– Épp ez az! Senki sem tudja!

– Tillows doktornő igencsak izgatottnak tűnt, és amikor elszállították, elég súlyosnak látszottak a sérülései… – morfondírozott Tycho. – Nem lehet, hogy átszállították egy másik támaszpontra, kezelésre?

– Az én sérülésem is elég komoly volt – mutatta fel a kezét barátjuk. – Volt időm körbenézni. Az akadémiai orvosi részleg felszereltsége felér bármelyik fővárosi kórházéval. Képesek lettek volna F’angnek teljes körű ellátást nyújtani.

– Arra gondolsz, hogy megszökött? – kérdezte halkan Janek.

– Ugyan, Tank, olyan állapotban senki sem sétál ki az Akadémiáról a saját lábán – legyintett Biggs.

– Attól félsz, hogy a sikertelen vizsga miatt dezertált? – hajolt közelebb hozzájuk Hobbie.

– Inkább attól tartok, hogy elhurcolták kényszermunkára… – vallotta be keserűen Jazlyn.

A négy barát aggódva összepillantott.

– Nem saját akaratából volt itt? – kérdezte Biggs, és megmerevedett a tekintete.

Nivix megrázta a fejét, látva azonban Tycho hitetlenkedő arcát, hozzátette.

– Láthattátok jól, hogy ez az egész nem üres fenyegetés! Aznap, amikor az első szakasszal véget ért a sorozás… A jelentkezők közül többeket erővel távolítottak el! Azt mondom, F’anggel is ezt történt!

– Miért nem kérdezed meg Tatham hadnagytól? – mondta végül az alderáni. – Ő biztosan tudja, mi lett vele.

Négy társa azonban furcsállva nézett fel rá.

– Most miért? Ő azért van, hogy minket segítsen az előremenetelben… – tette hozzá csodálkozva Tycho.

– Hidd csak ezt! – kelt fel a padról sóhajtva Nivix. – Ne keveredjetek bajba…! Szar lenne titeket is elveszíteni… – mondta végül, ahogy végignézett rajtuk, majd inkább edzés nélkül visszasétált az épületbe.

***

Tycho jókorát kortyolt a folyosókon álló ivókútból, mielőtt besietett volna az első asztrokartográfiai órájukra. A víz hideg volt és pezsdítő, úgy érezte, máris sokkal tisztább a feje. Odabenn elhelyezkedett Biggs és Liridon között, osztálytársai közül szinte már mindenki megérkezett a sajátos kialakítású teremben. Székeik, melyek sokkal inkább hasonlítottak kényelmes, támla nélküli zsámolyokra, két sornyi körben helyezkedtek el, esélyt sem adva arra, hogy a hátrább ülők megbújjanak a többiek mögött, és elkalandozzon a figyelmük. Mindegyikük szem előtt volt, akadtak, akik emiatt kissé zsörtölődtek is.

Mire az alderáni leült, már kellemes félhomály derengett a helyiségben: az ablakok előtti holók mesterségesen tompították a kinti napfényt. Az ölébe tette az adattábláját, és körbenézett. Klasszikus értelemben vett előadói pultot nem talált. Az egyik falnál állt ugyan egy tanári asztal, mégsem gondolta, hogy oktatójuk onnan beszélne majd hozzájuk, míg néhányuk háttal ül neki. Úgy tűnt, társai is kíváncsian várják az új tananyagot – kivéve a két fővárosi kadétot, Windtide-ot és Yu-Sient. Utóbbi látványosan unatkozott, ahogy a tenyerével támasztotta a fejét.

– Azokba meg mi ütött? – súgta oda Liridonnak. – Megszűnt a kezdeti lelkesedés?

Hames kadét azonban elmosolyodott.

– Inkább csak bosszantja őket, hogy végig kell ülniük ezt az órát is. Coruscanton éveken át tanultunk asztrokartográfiát. A legtöbb magvilági rendszer, a lakható bolygók, vagy azok holdjai szerintem mind név szerint a kisujjukban van…

Mielőtt Tycho valami gorombaságot mondhatott volna mérgében, Biggs előzékenyen köhintett, felhívva a figyelmüket a tényre, hogy tanáruk megérkezett.

– Köszöntöm a 17/1. osztályt az első asztrokartográfiai oktatáson – pakolta le táskáját és adattárolóit az érkező férfi, majd megigazította magán fehér köpenyét. – Thora Birch professzor vagyok, és a mai naptól egészen elméleti tanulmányaik végéig az én előadásaimon keresztül fogják megismerni az Első Galaktikus Birodalom fennhatósága alá tartozó, a semleges, és más felügyelet alá eső csillagrendszerek felépítését.

A férfi megigazgatta a füle mögött vörösbarna, kunkori hajtincseit, majd asztala fiókjából elővett egy kis dobozkát, abból pedig egy tenyérnyi, titokzatosan tündöklő üveggolyóbist, és elevickélve a diákok székei között megállt középen. Fémes karperecén megnyomott egy gombot, mire a lábai előtt, a talajból halkan kiemelkedett egy tölcsérszerű kis foglalat, melybe belehelyezte az üveggömböt. Míg visszasétált asztalához, megérintett egy másik gombot a karpánton, mire egy csapásra sötét lett a teremben. A harmadik gombnyomásra a kör közepén hagyott kristálygömb pislákoló fénnyel életre kelt, beterítve felettük a termet milliónyi csillaggal. Ahogy diákjai halk ámulattal adóztak a látványnak, elégedett félmosolyra húzódtak ajkai.

– Ezeken az órákon megtanulják kategorizálni az ismert világegyetem égitestjeit, lakható és lakhatatlan planétáit, aszteroidaöveit, csillagjait és holdjait, valamint a legfontosabb galaktikus, kereskedelmi útvonalakat, melyek ezeket összekötik – folytatta a professzor. – Galaxisunk egy többé-kevésbé szabályos spirálgalaxis kategóriájába sorolható, melynek mértani közepén egy szupermasszív fekete lyuk helyezkedik el – nagyította ki az említett részt a kivetített hologramon.

A felvételen a mag vörösen derengő színnel vonzotta oda a kadétok tekintetét.

– Életkora a becslések szerint 13 milliárd évre tehető, legtávolabbi pontjai megközelítőleg 37000 parszek távolságra találhatóak egymástól. Feltérképezett területén összességében 400 milliárd csillag helyezkedik el, melyek közül átlagosan 180 milliárd csillag rendelkezik legalább egy olyan bolygóval, melyen az élet kialakulásának feltételei biztosítottak. 18 milliárd ilyen bolygón alakult ki ténylegesen az élet valamilyen formája, ám ezeknek csak töredéke tekinthető értelmesnek. Az ilyen bolygók száma megközelítően 20 milliót tesz ki.

Hobbie összepillantott a mellette ülő Rashával, aki őszinte csodálkozással hallgatta a professzor szavait. Hirtelen mindketten roppant kicsinek érezték magukat.

– A galaktikus nyilvántartási adatok szerint megközelítőleg egymilliárd csillagrendszer tekinthető ténylegesen lakottnak. Közel 70 millió rendszer tartozik az Első Galaktikus Birodalom fennhatósága alá, ám kevesebb mint kétmillió bolygó mondhatja el magáról, hogy teljes jogú tagja civilizációnknak. Velük együtt ma megközelítőleg 100 billiárd lélekszámával a Birodalom a galaxis legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb közigazgatási egysége.

– Nem is hittem volna, hogy ilyen sokan vagyunk… – motyogta Race a mellette ülőnek.

– Mint azt bizonyára tudják, galaxisunk égitestjei összetett kategória-rendszerbe foglalhatók. Osztályozásukat a galaktikus magtól eredő távolságuk alapján hajtjuk végre. Eszerint megkülönböztetjük a Mély Mag világait – emelte ki a csillagok sűrűjéből a hologram a galaxis közepét -, a Magvilágokat, a Kolóniák övét, a Belső Perem rendszereit, a Gyarmatvilágokat, a Középső Peremet, végül a Peremvidéket. Ezeken túl már csak vad, feltérképezetlen vidékek rejlenek, melyekkel külön foglalkozni nem fogunk.

Tycho beesett vállakkal felsóhajtott. 70 millió rendszer, 20 millió bolygó értelmes élettel. 100 emberöltő is kevés volna ahhoz, hogy valaki mindet bejárja.

– A mai előadás alkalmával a Mély Mag világaival ismerkedünk meg, már amelyikkel lehetőségünk lesz – folytatta Birch. – A fekete lyuk miatt a Mély Mag nagy része teljesen lakatlan. A kozmikus sugárzás következtében a fénysebességen történő utazás ebben a régióban lehetetlen, vagy oly mértékben eltorzul, hogy még pontos navigációs koordináták mellett is teljesen elhajlik egy-egy jármű pályájának görbéje. Pontosan az ilyen végzetes balesetek miatt a Birodalmi Csillagflotta szigorú ellenőrzés alatt tartja ezt a térséget, minden oda belépő vagy azt elhagyó űrjármű csak a Birodalmi Biztonsági Szolgálat különleges engedélyével közlekedhet. E térség jelenlegi központja az alig hatvan standardéve felfedezett Byss nevű bolygó, a Beshqek-rendszer ötödik planétája.

Tycho az adattáblájára nézett. Míg egyesek bőszen jegyzeteltek, addig ő előkereste az adatbázisból az elhangzottakat, és csodálkozva szemlélte ezt a titokzatos, friss bolygót.

– Érezzék szerencsésnek magukat! Csak igazán ritkán fordul elő, hogy még életünkben tanúi lehetünk egy teljesen új, addig érintetlen világ felfedezésének – mosolyodott el büszkén a professzor. – Mellette jelentőségben eltörpül a Khomm-rendszer tizenkettedik bolygója, a Khomm, illetve a Vulpter-rendszer harmadik bolygója, a Vulpter, melyeken a kialakult élet értelmesnek mondható ugyan, ám egyiken sem az emberi az uralkodó faj. Klónozók és dögevő ragadozók otthona ez a vidék… – mondta nem kevés megvetéssel a hangjában.

A kadétok eközben megtekinthették a két említett bolygó helyzetét rendszereikben. Tychót lenyűgözte a Vulpter szennyezett, ám mégis lélegzetelállító, lilás légköre: soha nem látott még egy planétát sem, mely ilyen jellegzetességgel bír volna.

– Mivel a mai előadás pillanatokon belül véget ér, felesleges volna belekezdeni a Magvilágok számtalan szektorának tanulmányozásába, így a következő órán elvárom, hogy azokból felkészülten érkezzenek. Leléphetnek! – mondta végül Birch, azzal a karperecen több gombot lenyomva kikapcsolta a csillagtérképet, és némi fényt varázsolt a terembe. Az álmossággal küszködő diákok a szemeiket dörzsölgetve vonszolták magukat a kijárat felé.

– Még szerencse, hogy a Mély Mag nagy része lakhatatlan – nyújtózkodott Palchetti kifelé menet. – Legalább a következő előadásra nem kell olyan sok rendszert megtanulni.

Windtide elnevette magát.

– Ugyan, Rikki! – legyintett Yu-Sien is. – Komolyan azt hiszed, hogy egy ekkora kiterjedésű vidéken csak három lakott bolygó van?

– Mi sokkal többről tanultunk – helyeselt Windtide is.

– Itt a fekete lyuk okozta anomáliákkal magyarázzák azt, ami miatt a Csillagflotta ellenőrzése alá vonta a térséget, de ebből egy szó sem igaz! – magyarázta tudálékos fintorral az arcán Yu-Sien. – Több tucat rendszer és számos lakott bolygó található még itt, ám az egész szigorúan titkos, katonai műveleti területnek lett minősítve vagy tíz éve, ezért van így szabályozva az ottani közlekedés.

Tycho gyanakodva figyelte a beszélgetést, sokadjára bosszankodva a két jól értesült fővárosi növendéket övező általános csodálat miatt. Biggs sóhajtva megveregette a vállát, majd intett, hogy menjenek inkább a kantin felé enni valamit.