Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 8. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 8. fejezet ~

– Köszöntöm önöket a fedélzeten, hölgyeim és uraim – tört elő a komból Hobbie recsegő hangja. – Kérem, kössék be magukat, és készülődjenek a felszálláshoz!

Míg ő maga is elhelyezkedett az ülésben, és magára húzta a védőhámot, észrevette, hogy több társa is nevetve fogadta köszöntőjét.

A szimulátor-teremben voltak, ahol nem először gyűltek már össze egy kis privát, éjszakai repülési gyakorlatra. Külön kabinokban ültek, de közös frekvenciára kapcsoltak – Tycho megtanította nekik, hogyan kell -, majd sorsoltak, hogy aznap éjjel ki legyen a rajparancsnok, aki a rendszerben szereplő küldetések egyikében a többieket irányítani fogja.

– Hogy lehet, hogy már megint te lettél a parancsnok? – igazította meg a fején a mikrofont és annak pántját Tidd, csipkelődő hangon. – Szerintem te csaltál!

– Irigykedj csak, sárgaszemű barátom! – felelte Hobbie derülten. – Ez is csak azt mutatja, hogy az égiek is engem akarnak vezetőnek!

– A legutóbb, mikor te voltál a vezető, néhány bothai csirkefogó pillanatok alatt levadászott minket az égről és nyársra húzta a seggünket – dörmögte Tank, ahogy a fülkében fészkelődött.

Borzasztóan kicsi volt számára.

– Hát igen, házhoz mentünk a banthafaszért, az biztos – értett egyet vele Biggs.

– Na de uraim, egy kicsit több tiszteletet! – kattintotta fel az irányítópanelen Hobbie a hajtóművek indítógombjait. – Én itt a lelkemet is kiteszem önökért!

Linus a fülke gyenge remegéséből ítélve érezte, hogy az ő gépének motorja is beindult. Elmosolyodott. Szeretett velük repülni. Liridon nem egyszer megrótta már őket, amiért ilyen nyersen beszélnek egymással a komon keresztül, és hogy később, a hivatalos oktatás alkalmával emiatt sokkal nehezebb dolguk lesz majd átszokni a megfelelő, tisztelettudó hangnemre, de egyelőre a legtöbben kezelhetetlenek voltak.

– Na és merre repülünk ma este, vezérem? – kérdezte Tycho, ahogy ő is a levegőbe emelkedett.

Különösnek tűnt számára, hogy a gépezet, bár a repülést már szimulálja, a kijelzőn egyelőre még csak rendszerüzeneteket és statisztikai adatokat jelenített meg.

– Mai újoncunknak sikerült a 13675-ös küldetést kiválasztania – felelte Hobbie. – „Nal-huttai kalózok rajtaütöttek egy utánpótlást szállító hajón, melynek a mi osztagunk siet a segítségére”. Köszönjük, Maik, üdv a köreinkben!

– Szép jó estét, Tentin kadét! – rikkantotta el magát Race Lavigne, aki már az első alkalomtól kezdve elkísérte őket az ilyen repülésekre.

– Helló, Maik! – üdvözölte őt Linus is.

– Üdv, Maik! – köszönt Tycho. – Jó, hogy te is itt vagy.

– Gyere máskor is!

– Jobb, ha tudod, hogy aki elsőnek kiesik, fizet mindenkinek egy sört a kantinban! – jegyezte meg Tidd vigyorogva.

– A kantinban nem is árulnak sört! – eszmélt fel Tentin.

– Helyes, ifjú tanítványom – búgta Hobbie sötét, baljós hangon. – Látom, éberen figyelsz! Felszálltunk mind végre? Liridon, barátom, mi a jó anyámat csinálsz még mindig? – kérdezte, mert látta a kijelzőn, hogy a férfi még mindig nem indította el gépe hajtóműveit.

Kisvártatva felvillantak Hames kadét jelzőfényei is.

– Bocs a késésért, de át kellett ülnöm egy másik golyóba, mert ez az első szar volt…

– Ejnye már, Hames kadét! Nem mondunk olyat a komba, hogy „szar”! – rótta meg incselkedő hangon Biggs.

Egyszerre többen is rázendítettek az egyik népszerű pilótaindulóra, melynek minden második szavát kicserélték a „szar” szóra, csak hogy Liridont hecceljék vele. Az megforgatta a szemeit éretlenségük hallatán, de nem bírta megállni vigyorgás nélkül.

– Jazz, te is kész vagy? – fordult végül tizedik, és egyben utolsó társukhoz Hobbie.

– Kész vagyok, mint a házi feladat, főnök – felelte Nivix.

– Helyes – biccentett Hobbie. – Hogy szuperál az új kezed?

– Nincs is új kezem! – nevetett az. – Csak összefoltozták a régit.

– Tudod, hogy értettem! Megy minden a régiek szerint, vagy át kellett szoknod a másik marokra?

– Bazdmeg… – nyögte Race, és az égre emelte a tekintetét, de nem ő volt az egyetlen, aki vinnyogva nevetett a vonal túlsó végéről.

– Te egy állat vagy, Hobbie – mondta végül Jazz.

– No, ha már így mindenki bemelegítette a markát – kezdte Klivian -, akkor kezdjük is el a formaságokkal! Ha minden igaz, mindenki most kapja meg a gyakorlat alatt használandó felségjelét és sorszámát, meg úgy általában, hogy kinek lesz ma a szárnyembere, úgyhogy ha megvan, menjünk is végig a bejelentkezésen! Üdv mindenkinek, a Tüzes Vezért hallották, jó repülést kívánok!

– Tüzes Kettes, jelen! – kezdte a sort Biggs.

– Tüzes Hármas készen! – követte Race.

– Tüzes Négyes várja a parancsot – köszönt be Liridon.

– Tüzes Ötös! – rikkantotta Jazz.

– Tüzes Hatos, jelen! – üdvözölt mindenkit szárnyembere, Maik.

– Tüzes Hetes is itt van! – dörmögte Tank.

– És a Tüzes Nyolcas is – felelte Lonnie Tidd.

– Tüzes Kilences készen – mondta Linus.

– Tüzes Tízes zárja a sort – erősítette meg Tycho.

– „Tüzes Tízes”… – kuncogott Hobbie. – Milyen dallamos… Vigyázz magadra, szőke, figyellek!

– Humorizálás helyett megadnád akkor a kódot, hogy elkezdhessük végre? – vágott vissza csípősen az alderáni.

– Mint már mondottam – köhintett parancsnokuk -, a 13675-ös küldetést csináljuk, töltsétek be ennek a forgatókönyvét a rendszerbe! Ha villog a piros… akkor toljátok! – azzal lenyomta a megfelelő gombot, mire a kijelzőről eltűntek a korábbi rendszeradatok, és lassan betöltődött előttük a végtelen űr a megszámlálhatatlan csillagával.

– Ej, milyen könnyűnek tűnik ez a gép! – mondta ámuldozva Maik.

– Na, milyen először TIE-vadászban ülni, Hatos?

– Én is így éreztem, mikor először szimulátoroztunk… – jegyezte meg a Nyolcas, kissé nosztalgikus hangon.

– Mégis… olyan védtelennek érzi magát az ember, hogy nincs pajzsunk… – töprengett a Kilences.

– Lárifári! – legyintett Hobbie. – Jól kell kormányozni, és akkor nem lesz baj!

– Uraim, a cél előttünk – terelte vissza a figyelmet a küldetésre Liridon. – Barloz-osztályú, közepes teherhajó, koréliai gyártmány.

– Manapság ilyennel járnak fosztogatni a kalózok? De jól megy…! – csóválta a fejét Tycho.

– Van itt több is – kezdte Linus, ahogy szenzoraival felmérte a helyzetet. – Egy YV-929-es, három tüzérrel, ionágyúval és erős pajzzsal… egy CR70-es korvett… meg négy Vanguard vadászgép…

– Könnyű préda – dörzsölte a markát Tank, és megszorongatta a kettős botkormányt.

– Végül is…

– Nos hát, Tüzes osztag, a feladat egyértelmű – foglalta össze Hobbie. – A mi szerencsétlen, utánpótlást szállító teherhajónk, a Narah sarokba szorítva vesztegel, a mi dolgunk tehát, hogy kiszabadítsuk őt az ellenséges csatahajók és vadászok össztüzéből, és vele együtt olyan gyorsan elpucoljunk, amilyen gyorsan csak lehet. Hetes, Nyolcas, Kilences és Tízes, a ti feladatotok lesz elcsalni a Vanguardokat a Narah közeléből, és nem volna rossz, ha sikerülne szét is lőni ezeket a geciket – adta ki az utasításokat. – Kettes, te velem jössz, mi megfingatjuk egy kicsit a Barlozt! Ha kész, segítünk a Hármasnak és a Négyesnek a 929-esnél. Ötös és Hatos, tiétek a korvett! Na, indulás!

A tíz TIE-vadász megjelenésére nem reagált különösebben a három nagyobb, ellenséges csatahajó, és négy kisebb kísérőjük. A korvett egyelőre a Narah-val volt elfoglalva, igyekezte azt sakkban tartani. A 929-es, mely a Barlozzal egyelőre a küldetés szerint egy közeli űrállomás felé próbálta eddig terelni a birodalmi szállítóhajót, ezúttal élesítette a tölteteit, és felvont pajzzsal várta a támadókat. A négy Vanguard lustán indult meg a kadétok felé, majd váratlanul olyan sebességre kapcsoltak, mely egy csapásra szétrebbentette az addig szabályos alakzatban repülő TIE-okat.

Race és Liridon levált a csapattól, és már száguldott is a 929-es felé, mely két lézerágyújának sortüzével köszöntötte őket. Amíg a pajzsuk biztonságában tudhatták magukat, nem tekintették támadóikat komoly ellenfélnek. A Hármas és a Négyes azonban nem adta meg magát könnyen: vészjóslóan keringtek a 929-es körül, némi előnyre szert téve amiatt, hogy annak lézerágyúi korántsem voltak olyan kialakításúak, hogy nagy szögben elforgathatóak legyenek, így ki tudták használni a holttér előnyeit. Olyan szögből bombázták őket, melyből egyelőre nem tudtak visszalőni rájuk.

Míg Jazz és az újonc Maik a korvett figyelmét igyekezték elterelni a Narah-tól, addig Hobbie és Biggs a Barlozt próbálták elszakítani a többi kalózhajótól: a gép hatalmas bendője miatt tökéletesen alkalmas volt a kifosztott hajók rakományának elraktározására, ám a többihez képest nagyságrendekkel kisebb tűzerővel volt megáldva. Mindössze egy lézerágyúja volt, azzal kissé kétségbeesetten vette célba hol az egyik, hol a másik pilótát.

– Tízeském, mondd, hogy álltok ti ott a hátsó fertályon? – kérdezte Hobbie, miközben blokkolta az ellenfél kommunikációs csatornáit. – Csak mert elkél némi segítség a 929-esnél…

– Nem megy az olyan könnyen… – felelte Tycho, és kirántotta a gépét abból az éles fordulóból, melybe üldözője kényszerítette.

– Ezeknek a kalóz-Vanguardoknak megbütykölte valaki a pajzsát, mert ennyitől már rég le kellett volna bontanunk őket… – morogta a Hetes.

A 929-es ionágyújából váratlanul termetes fénycsóva lövellt ki.

– A kurva anyját!

– Hát ez meg mi volt? – rikkantotta Biggs.

– Kilences, megvagy? – kérdezte némi aggodalommal a hangjában Tycho.

A komban Linus nyögése recsegett fel.

– Baszki… – motyogta vicsorogva.

A 929-es ágyúja szétcsapott a négy TIE-vadász között, akik eredetileg a Vanguardokat üldözték: Kane-t kis híján telibe találta az alattomos lövedék, az utolsó pillanatban sikerült csak félrerántania a kormányt.

– A bal napelemes panelt csak megpörkölte, de a finommechanikában kisütött valamit, mert alig bírom irányítani a gépet – kommentálta végül a történteket, és olyan erővel kapaszkodott a szimulátor irányítókarjaiba, hogy azok majd kitörtek a helyükről.

– Tudod, mit mondana erre Tavers? – ugratta Race. – „Nem baj, fiam, legalább megedződik a markod!” – mire a többiek is jókedvűen felnyerítettek.

– Kösz az együttérzést… – mordult rá a Kilences, és porfelhővé robbantotta azt a Vanguardot, mellyel Race-nek kellett volna végeznie.

– Félelmetes, mennyire élethűek ezek a küldetések… – ámuldozott Maik a vele hánykolódó fülke láttán.

– Lehet, hogy szunnyad még itt valaki a szimulátorteremben, és ő irányítja az ellenséges gépeket… – jegyezte meg sejtelmesen Tank.

– Milyen szimulátor? – dörrent rájuk Hobbie. – Ne öljük meg a hangulatot, uraim! Az űrben vagyunk! Az űrben!

– Inkább zűrben – helyesbített Biggs, és megsorozta a Barloz oldalát, de lövései sorra semlegesítődtek annak pajzsán. – Miből van ez…?

– A korvett mozgásba lendült… – jegyezte meg Tidd, aki a 929-es és egy másik Vanguard között elsuhanva próbálta lerázni a követőjét.

– Megfutamodnak?

– Szerintem inkább megcsáklyázzák a Narah-t…

Kisvártatva egy félelmetes robbanás rázta meg a birodalmi szállítóhajó hajtóműveit. Egy hatalmas darabnyi törmelék le is szakadt a hajótestből.

– Tank!

Janek azonban már nem tudta elkerülni az ütközést: a jobb oldali szolár panelje leszakadt, aminek kapcsán a gépe irányíthatatlanná vált. Pörögve száguldott a 929 felé, szétmorzsolva annak pajzsát, és becsapódott az egyik lézerágyúja mellett.

– Bassza meg! – zsörtölődött barátjuk, és mérgében a fülke falához vágta az addig fején viselt komlinket.

– Tiszta vagy, Nyolcas – szólt hosszabb hallgatást követően Tycho, miután sikerült végeznie a Tiddet üldöző Vanguarddal. – Menj és segíts Liridonéknak a 929-esnél, aztán húzzunk haza!

– Vettem, főnök!

– Mi az, hogy főnök? Mi folyik itt? – köhintett neheztelően Hobbie. – Lázadás?

– Ne konspirálj itt, Hobbie, inkább vágd pofán végre azt a lomha Barlozt! – pirított rá Biggs.

– Elmentek ti a picsába… – motyogta barátjuk tettetett sértődöttséggel.

A Kilences közben tovább viaskodott a gépével: már csak borzasztó erőfeszítések árán tudta egyenesben tartani, így korántsem volt olyan fürge, hogy felvegye a Vanguardok tempóját. Cselhez folyamodott: jókorát robbantott ki a 929-es veszteglő testéből, az őt üldöző gép pedig egyenesen belerohant a romhalmazba.

– Ez igazán elmés volt, barátom – dicsérte meg szárnyembere, Tycho.

– Jíhá! – visította diadalittasan a Nyolcas, aki útban a 929-es felé, eredeti feladatához híven legyűrte az utolsó ellenséges vadászgépet is.

– Uraim, szabad a pálya a többi gép felé – jegyezte meg Hobbie, ahogy egy pontos lövedéknek köszönhetően megszabadította a Barlozt a pajzsától.

Tycho, előzékenyen átengedve a terepet a sérült hajóval kínlódó Kilencesnek, inkább Maik és Jazz segítségére sietett, akik lassan kezdték unni a korvettel folytatott játszadozást. A gép, úgy tűnt, most mérte csak fel igazán a pusztítást, mely őket érte: a nagy tűzerejű 929-est belső robbanások rázták meg a becsapódó Tank miatt, a Barloznak Biggs és Hobbie könyörtelenül bombázta a hajtóművét, a támogató vadászgépeik pedig mind egy szálig elfogytak.

– Menekülőre fogja! – kiáltotta végül Jazz.

– Mi a parancs, Tüzes Vezér? – kérdezte Maik.

– A küldetés szerint prioritást élvez a Narah megmentése és biztonságos helyre kísérése… – kezdte Hobbie, a távolodó korvettet figyelve. – Ha hagyjuk, hogy elmenjen, a kalózok közeli űrállomásáról még nagyobb létszámban térhetnek vissza, és akkor szükségünk lesz minden emberünkre… A Narah még egy találatot nem bír ki, nekünk pedig nyolc ép és egy sérült gépünk maradt, amivel kíséretet biztosíthatnánk neki… Ha rátámadunk, túlerőben lennénk, és a Narah miatt amúgy is csak lassan tudnánk haladni… Most légy okos, Hobbie! – morfondírozott.

– Parancsnok? – sürgette Biggs.

– Adjatok neki! Kilences, te a Narah mellett maradsz, a többiek pedig azonnal tapadjanak rá! Nem hagyunk szemtanút magunk után!

Társai lelkesen ujjongva száguldottak a korvett felé, mely ugyan a farába összpontosította megmaradt pajzsának minden erejét, mégsem jutott biztonságos távolságba. Race kiiktatta a hiperhajtóművüket, Jazz és Liridon pedig néhány jól irányzott lövéssel lángba borította a pilótafülkét. A hajó menthetetlen volt.

Hobbie kijelzőjén egy, a környezettől eltérő szöveg jelent meg, miszerint a küldetést sikeresen teljesítették. Mosolyogva nyugtázta magában, hogy helyesen döntött, amikor nem fújt idejekorán visszavonulót, majd rögzítette a központi rendszerben a gyakorlatban aznap részt vevő kadétok adatait.

– Gratulálok, uraim! Irány haza!