Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 2. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.

~ 2. fejezet ~

A négy újonc csendesen pakolászott az addig makulátlan tisztasággal üresen álló szobában. Kiválasztották az ágyaikat, és az azok melletti szekrényekbe kezdték behajtogatni táskáik tartalmát.

Tycho kíváncsian méregette leendő osztálytársait, azt latolgatva, vajon milyen ügyes pilóták lehetnek. A lelkes Kliviantól, úgy vélte, lesz félnivalója, hisz fiatalabb volt tőle ugyan, fizikai erőnek azonban látszólag nem volt híján, és nem rettent meg attól sem, hogy két erőszakosabb felsőbb évessel szembeszálljon. Izmosabbnak, mozgékonyabbnak tűnt mindannyiuknál, mintha tudatosan készült volna az előtte álló katonai pályára.

A két tatuini meglehetősen hallgatagnak bizonyult. A nagyobb termetű Tank az ágyon ülve, békésen rendezgette a holmiját, miközben érdeklődve pásztázta sötét szemeivel a szobájukat. Társa, Biggs arcán észrevett valami furcsa szomorúságot, melyet egyelőre nem tudott mivel magyarázni. Nem az a fajta megtörtség mutatkozott rajta, mint ami a kényszeresen elhurcoltak ábrázatán, inkább csak…

– … honvágya volna? – kérdezte magától az alderáni.

Rájött, hogy semmit sem tudott három társa családi állapotáról.

– Talán feleséget, gyermekeket hagytak volna otthon?

– Mit szólnátok hozzá, ha…? – kezdte volna Hobbie lelkesen, ám ekkor mind a négy holokomlink, amit kaptak, egyszerre felbúgott.

Klivian arcáról lefagyott a mosoly, majd sóhajtva a sajátjáért nyúlt.

– Nektek is ezt írja? – kérdezte Tank.

– Azt, hogy várnak minket odakinn az előcsarnokban? – biccentett Biggs. – Aha.

– Akkor szerintem… induljunk!

Kiléptek szobájukból, melyet Hobbie lezárt le a külső beléptető panelen. Észrevették, hogy hozzájuk hasonlóan több újonc, ugyancsak civilben, szintén elhagyta szállását, és mindannyian kissé megszeppenten a kijelölt irányba haladtak.

– Talán valami csoportos eligazítás lesz… – próbált beszélgetést kezdeményezni Tycho, de látta, hogy a többiek mind inkább csak nézelődnek.

– Eligazítást csak azoknak tartanak, akik már állományba kerültek – szólalt meg mellette valaki gúnyos hangon. – Még ennyit sem tudsz?

Tycho döbbenten fordult a hang irányába, és látta, hogy két, szinte egyforma egyenruhát viselő újonc méregeti őt lenézően, majd sokat sejtetően összepillantottak. Elegáns, sötétszürke kezeslábasuk és fényesre pucolt, fekete csizmájuk jelezte, hogy egy helyről érkezhettek. Mellkasuk bal oldalán, az egyik zseb alatt fémes kis névtábla volt ruhájukra tűzve, az egyiken „A. Yu-Sien” állt, a másikon „M. Windtide”.

Tycho némán végigmérte őket, mire az előbbi folytatta a színpadias méltatlankodást.

– Szégyen ez a hely, hogy már mindenféle hírességeket meg kocka köcsögöket – bökött az állával Tycho felé – is beengednek ide…

– Biztos apuci bevásárolta neki a helyet – nevetett a Windtide táblácskát viselő alak.

Az alderáni érezte, hogy elvörösödik az arca a méregtől.

– Te most komolyan leköcsögöztél engem? – bukott ki belőle a kérdés nem túl elegánsan.

A szóváltásra többen is felfigyeltek a körülöttük állók közül, akik hozzájuk hasonlóan a komlink irányítására a csarnokban tolongtak. Maga Hobbie is észrevette a nem túl biztató hangvételű beszélgetést, és kíváncsian pillantott hol az egyik, hol a másik idegenre.

– Pont te beszélsz itt megvásárolt helyekről, Windtide? – csattant egy szórakozott férfihang mögöttük, amire mind megpördültek. – Te, akinek az anyja pénze nélkül a záróvizsgát se sikerült volna elvégezni?

– Te nyomorult! – lendült előre a megszólított férfi, de a társa visszatartotta. – Hogy merészeled az anyámat a szádra venni, te fattyú?

– Mit látnak szemeim? A derék Hames… – mérte őt végig Yu-Sien. – Sokat elmond a CRI-ről, hogy a végzőseitek közül egyedül téged tudtak felvenni ide, az akadémiára…! De ne aggódj, légiirányítónak még innen is el lehet menni! – ugratta megvetően.

Hogy lecsillapítsa társa haragját, arrébb taszigálta őt.

– Ne is foglalkozz velük! – sóhajtotta a Hames-nek szólított fiatalember némi hallgatás után, ahogy a szőkéhez fordult. – Csak azért ilyen nagy az arca, mert a CPI-re járt.

– CPI? – kérdezte Biggs.

– Coruscanti Pilóta Intézet. A legnevesebb vadászpilóta-képző szakiskola a fővárosban – felelte az kacsintva. – Liridon vagyok, Liridon Hames – rázott kezet velük.

– Ezek szerint te ismered őket? – kérdezte Tank.

– Hát hogyne ismerném! – nevette el magát Liridon. – Az iskolánk hat éven át versengett az ő intézményükkel! – mutatott saját kezeslábasára, mely a névtáblája mellett egy hímzett kis emblémát is tartalmazott.

Egy űrhajó és néhány tovasuhanó csillag miniatűrjét lehetett felismerni benne.

– Coruscanti Repülő Intézet, szintén a fővárosból – kommentálta. – Bár nálunk nem csak a vadászrepülők irányítására készítik fel a tanulókat, hanem kompok, galaxisjárók vezetésére is.

Tycho kíváncsian nézte őt, és a két tovahaladó figurát.

– Azt beszélik, hogy bármilyen eredménnyel záruljanak is majd a felvételi elbeszélgetések vagy pszichológiai tesztek, ők ketten automatikusan felvételt nyernek majd ide… – mondta Liridon, ahogy követte a szemeivel Tycho pillantását. – A Coruscanti Pilóta Intézet, azaz CPI végzőseinek nem hivatalosan mindig fenntartanak néhány közvetlen helyet a legnagyobb birodalmi akadémiákon… itt… – pillantott fel – a Caridán, meg…

Ekkor azonban egy lebegő droid úszott tova a levegőben felettük afelé az egyenruhás tiszt felé, akit lassan körülvettek az érdeklődők. Többen felismerték benne az aznapi sorozótisztek egyikét, Tatham hadnagyot. Kezében egy adattáblát tartott, és amint odaért hozzá kis robot, megnyomott rajta néhány gombot, mire megszűnt annak villogó, narancssárga fénye. Körbenézett az ifjakon, és elégedettség tükröződött az ábrázatán.

– Köszöntök mindenkit a Galaktikus Birodalmi Időszámítás 17. évében induló első, akadémiai vadászpilóta-képzésen! Rogen Tatham hadnagy vagyok, és a mai napon én leszek az, aki körbevezeti önöket a kiképzőközpontban. Engedjék meg, hogy…

– Még hogy hadnagy…! – beszélgetett Yu-Sien a társával néhány méterrel arrébb fojtott hangon, nehogy a tiszt meghallhassa.

Tycho tekintete óvatosan feléjük siklott, és igyekezte nem túl feltűnően figyelni őket.

– Nem sokra vitte… a végzősök is nem ritkán hadnagyként kerülnek ki innen… – helyeselt Windtide is. – Ez nevetséges…!

– Az előttük álló héten – vált erőteljesebbé Tatham hangja – számos teszten és alkalmassági vizsgán kell megfelelniük ahhoz, hogy végül felvételt nyerjenek az akadémiára, és megkezdhessék azt a közel két éves képzést, melynek lezárultával hivatásos katonaként sorállományba kerülnek.

Biggs és Hobbie reménykedve összepillantott.

– A tanulmányaik első szakaszában – indult meg a hadnagy, az újoncok pedig a nyomába szegődtek – egy általános katonai alapozó képzésben lesz részük, melyben nagy hangsúlyt kap majd a fizikai erőnlét tudatos fejlesztése. Megismerkednek a mostoha körülmények közötti túlélés szabályaival, a sebesülések esetén nélkülözhetetlen egészségügyi és elsősegélynyújtáshoz szükséges ismeretekkel, valamint azzal, hogyan legyenek képesek megvédeni magukat kézi- és lőfegyverek nélkül – folytatta Tatham, majd egy kis szünetet hagyott, ahogy elhaladtak a nyitott ajtajú tornatermek előtt.

Odabenn felsőbb évesek edzettek éppen különböző erősítő szerkezeteken, valamint középen egy négyzet alakú, matracokkal védett területen két kadét birkózott egymással, a többiek pedig lelkesen biztatták őket.

– Na ezt már szeretem… – dörzsölte a kezeit Hobbie szinte mohó arckifejezéssel, de amint felpillantott a robusztus termetű Tankra, inkább elhallgatott.

– Ezek mellett természetesen a humán tárgyakat sem kell nélkülözniük, hisz hadtörténeti és általános politikai ismereteket fognak hallgatni a Birodalom legnevesebb előadóitól. A ciklus végét záró vizsgaidőszak alatt ezek legalább ugyanolyan fontossággal bírnak majd, mint a fizikai ismeretek. Ha már az erőnlétnél járunk… – állt meg egy pillanatra egy másik, hatalmas tornaterem előtt. – Egy jelentkező sem léphet át a következő ciklusba, ha nem teljesítette az akadálypályát – lépett be a terem nyitott ajtaján, ahol legalább ugyanannyian gyakoroltak, mint az előzőben. – Kövessenek! – pillantott vissza rájuk.

Az újoncok kíváncsian nyújtogatták a nyakukat, ahogy beléptek a fényesen megvilágított, rácsokkal, rámpákkal, dobbantókkal, ugrószekrényekkel telezsúfolt terembe. Itt-ott hálók és kötelek lógtak alá a mennyezetről, meg-megfogva egy egyensúlyát vesztő kadétot.

Ahogy felfigyeltek az érkezőkre, a bent lévők mind tisztelegve kihúzták magukat, és abbahagyták a gyakorlatozást.

– Tatham hadnagy! – köszöntötte biccentéssel az egyik megtermett fiatalember.

– Pihenj, kadét! – mondta elégedett hangon a tiszt, és körbenézett. – Volnának olyan kedvesek összefoglalni, mit is jelent pontosan az akadálypálya?

– Igenis, uram! – felelte az katonás engedelmességgel, ahogy összekulcsolta a háta mögött karjait. – Az akadálypálya a Birodalmi Katonai Szabványok által hitelesített erőnléti vizsgaprogram, melyben az akadémiára jelentkezők komplex fizikai felkészültségét kívánjuk felmérni. Tökéletesen összefoglalja az első, nyolc hetes ciklus alapozó képzését, és azonos felkészültségi szintet követel meg minden jelentkezőtől.

– Köszönöm, kadét – mérte őt végig a hadnagy elismerően. – Kérem, mutasson be egy akadálypálya-vizsgakört a szabályok szerint rendelkezésére álló idő alatt!

– Igenis, uram! – húzta ki magát a férfi, majd intett a társainak, akik a tesztkör valamelyik szakaszán álltak meg éppen az újoncok érkezésekor, hogy hagyják szabadon a teljes pályát.

– A vizsgakör a rácsok alatti kúszással kezdődik – kommentálta Tatham, ahogy a kadét egy hüllőt megszégyenítő, sebes mozgással mászott az alig térdmagasságban lefektetett rácsozat alatt. – A vizsgázó hasa hozzáérhet ugyan a talajhoz, de nem csúszhat pusztán annak segítségével.

Miután kimászott alóla, a fiatalember sebesen kapkodta a térdét, hogy az előtte heverő, világító karikák mindegyikébe bele tudjon lépni anélkül, hogy hasra esne bennük. Végigszaladt egy vékonyka pallón, majd leérkezéskor egy elegáns bukfenccel máris talpra szökkent.

– A függőgyakorlat következik – folytatta a hadnagy, ahogy a kadét csimpaszkodva, testsúlyát egyik kezéről a másikra helyezve haladt előre a kapaszkodókon.

Az egyik lelógó, fonott kötél előtt huppant le, melyet elkapott, és ügyesen markolva azt pillanatokon belül felért a tetejére, a terem körbe futó galériás folyosójára. A sarkon befordulva felugrott a korlátra, és megmarkolta a felépített vasszerkezetet, mely leginkább egy építkezés állványzatára hasonlított. Tökéletes összhangban mozogva szökkent egyik csőről a másikra, kezeivel pedig pontosan tudta, hol kapaszkodjon meg.

A több méter magasságban, biztosító kötelek nélkül végzett gyakorlat láttán még a legbátrabb újoncok is tátott szájjal nézték őt.

Tatham hadnagy ajkaira különös mosoly kúszott. Akárhányszor kalauzolta már körbe a frissen érkezőket, mindig ugyanígy reagáltak a bemutatóra. Sosem akadt kivétel.

A kadét közben átszökkent néhány kisebb, derékmagasságú szekrényen, majd felkapaszkodott egy újabb emelvényre, melyet két hosszú, feszes kötél kötött össze egy másikkal a terem túlsó végén. Megmarkolta a feje felett futót, és rálépett a másikra. Oldalazva haladt rajtuk, folyamatosan figyelve lépéseit, nehogy elvétse azokat, és lezuhanjon a matracokra.

– Te, szerinted ez engem el fog majd bírni? – kérdezte Tank kínosan, ahogy barátjára pillantott, és Biggs nem bírta megállni vigyorgás nélkül.

Amint a férfi végzett a gyakorlattal, és egy elegáns huppanással megállt előttük, az újoncok sápadtan méregették őt, mert a fáradtság jelei is alig mutatkoztak rajta.

– Elég durván tolja… – morogta oda Hobbie az alderáninak.

– Jól érzem a hangodból, hogy berezeltél? – ugratta Tycho.

– Még hogy én? – húzta ki magát az nevetve.

– Köszönöm, kadét – biccentett feléje Tatham, majd újra a jelentkezőkre pillantott. – Aki a nyolc hetes képzés alatt nem lesz képes ugyanilyen precizitással elsajátítani a vizsgakört, az búcsút mondhat a további tanulmányainak.

Ahogy elégedetlen moraj kelt életre a tömegben, folytatta.

– A tornatermek természetesen éjjel-nappal nyitva állnak a hallgatók előtt, oktatóik engedélyével pedig bármikor bejöhetnek gyakorolni, ha épp nem tart benn órát senki. Javaslom, éljenek a lehetőséggel…! – folytatta, majd kivezette őket a teremből.

Tovább haladtak a hatalmas, arénaszerű előadók és laborok előtt, melyekbe azok üvegfalain egyszerűen be lehetett látni. Az odabenn tanulók vagy épp a jegyzeteiket bújták, vagy érdeklődve szemlélték oktatóik prezentációit a hatalmas kivetítőkön. Az egyik teremben azonban tökéletes sötétség uralkodott, a növendékek pedig egy középen elhelyezett, fénylő gömbből kiáramló csillagrendszereket vizsgálgattak.

– Átlépve tanulmányaik következő szakaszába, megismerkednek majd a pilótaszakma alapjaival, akárcsak a Birodalmi Csillagflotta szerkezeti felépítésével, annak speciális fegyverzetével, gépparkjával, későbbi harci eszközeikkel… – kalauzolta őket tovább a hadnagy. – Betekintést nyernek az asztrokartográfia tudományába, és mindenre kiterjedő képzést kapnak a legnépszerűbb navigációs, fedélzeti számítógépek felépítéséről, azok használatáról.

Látta, hogy jó néhányan lemaradtak a csillagászati oktatás terme mellett, ezért aprót köhintett, hogy mindenki felzárkózhasson hozzá.

– Az elmondottakat újabb vizsgaidőszak zárja, melyet a gyakorlati repülésre felkészítő szakasz követ majd. Ebben a két hónapig tartó, intenzív időszakban tovább mélyítik majd tudásukat kommunikációs ismeretekkel, és elsajátítják a galaktikus légjogi irányelveket, melyeket központi birodalmi törvények szabályoznak. Ne örüljenek, – törte meg némelyik jelölt lelkesedését -, szimulátoros oktatásban még ebben a szakaszban sem részesülnek! Fontos, hogy mielőtt gépbe ülnének, alaposan megismerkedjenek a repülési körülményekkel, a különböző meteorológiai viszonyokkal, leendő gépeik szerkezeti felépítésével, hogy később a lehető legnagyobb szaktudású pilótákká válhassanak.

Hangos kiabálásra, ütődésekre lettek figyelmesek, ahogy tovább haladtak a komplexum folyosóin. Tatham kivételével mind rémülten félreugrottak, mikor az egyik plasztikfalnak két felsőbb éves kadét csapódott neki, akik épp egy labdát kergettek. Odakintről fájdalmasnak tűnt az ütközésük, de azok meg se rettenve folytatták a hajszát.

– Ezek meg mit csinálnak? – tűnődött Biggs.

– Úgy hívják, zónalabda… – felelte Liridon. – Nagyon népszerű az akadémiák közötti sportversenyek során. Két csapat verseng egymással egy pontversenyben, ám egy gravitációtól teljesen mentes térben.

Tycho csodálkozva félrebillentette a fejét, úgy nézte a levegőben úszó, bizarr módon kapálózó és egymást fojtogató sportolókat. Mikor két újabb kadét kenődött szét a falon a nagy dulakodásban, Linus, aki eddig csendben szemlélte az olykor erőszakos megnyilvánulásokat, lehunyta a szemét borzalmában.

– Önöknek is lehetősége lesz majd arra, hogy kipróbálják a galaxis-szerte népszerű sportágat, a zónalabdát – folytatta a hadnagy. – Akadémiánk csapata az elmúlt két évben minden mérkőzésen alulmaradt ugyan a karidai válogatottal szemben, de bízunk benne, hogy ez az idén javunkra változik majd…

Sóhajtott, majd hozzátette.

– A zónalabda természetesen nem csak a szórakozást és kikapcsolódást szolgálja intézményünkben, hanem a mostoha körülmények közötti repülésre, az űrben történő utazásra is kiváló tréninget jelent. Speciális erősítésben lesz részük, hogy a szervezetük felkészüljön a pilótaszakmára.

Kiléptek a szabadba, az épület hatalmas parkjába, bár az sivár volt és barátságtalan. A fák koronája sárga volt a haldokló levelektől, fű is csak elvétve, foltokban nőtt. Egy tréningruhás csoport kocogott el mellettük, a lépéseik is szinte egyszerre toppantak a földön. A hadnagy egy külön épületbe vezette őket, ahol egy hatalmas csarnokba érkeztek. Egyforma, gömbszerű szerkezeteket láttak mindenfelé, melyekhez technikai panelek és kivetítők csatlakoztak. Fémes kattogások, robbanáshangok szűrődtek ki belsejükből.

– Ez a szimulátor-terem – mondta Tatham. – Képzésük utolsó két szakaszában rengeteg időt töltenek majd ezekben a kis gépekben – simította végig az egyik nyitott ajtajú, kapszulaszerű gépet. – Nemcsak óráikon gyakorolhatják majd a különböző műrepülő elemeket és manővereket. Az egyéni és kötelékrepülést is ezek segítségével fogják elsajátítani. Több ezer repülési körülmény szerepel az adatbázisainkban, melyek bármelyike felmerülhet vizsgafeladatként. Javaslom hát, hogy ha idejük engedi, és épp nem zajlik oktatás valamelyik korábbi csoportnak, éljenek a lehetőséggel, és kezdjenek megismerkedni a szimulátoros repülés alapjaival, mert amikorra tanulmányaiknak ehhez a szakaszához érnek, már nem lesz idejük arra, hogy az alap manőverektől kezdve sajátítsák el a repülés művészetét.

Ahogy visszakanyarodtak a csarnok felé, ahonnan a vezetés elindult, egy félhomályba burkolózó épületszárny mellett is elhaladtak.

– A tanulmányaikhoz szükséges segédanyagot, információt az akadémiai könyvtárban tudják beszerezni – mutatott annak bejárata felé Tatham. – Büszkeséggel tölt el a tény, hogy a mi akadémiánk rendelkezik a legnagyobb számú, legteljesebb gyűjteménnyel a felsőfokú birodalmi intézmények közül.

Tycho vetett egy mohó pillantást a könyvtár felé. Népére jellemző kíváncsisággal és tudásszomjjal próbált közelebb evickélni annak ajtajához, és már alig várta, hogy legyen egy kis szabad ideje, és körülnézhessen odabenn.

– A képzést egy minden korábbi tantárgyat magába foglaló szigorlat és záróvizsga elvégzésével abszolválhatják – fejezte be az idegenvezetést a hadnagy. – De még a sikeres záróvizsga sem garantálja, hogy TIE-pilótaként a Csillagflotta alkalmazásába állhatnak. Nem szépítek a dolgon: lesznek, akik képességeik vagy tanulási hajlandóságuk miatt nem fognak megfelelni az elvárásoknak, és navigációs szakemberként, légiirányítóként, operátorként találnak majd munkát kötelékeinkben.

Tycho meghallotta, hogy a két coruscanti gúnyosan horkant egyet. Liridon is észrevette őket, de legyintett, hogy ne törődjön velük.

– Azon kiváltságosok azonban, akik a legjobb jegyekkel diplomáznak, csillagrombolóinkra nyerhetnek felvételt. Áh, Morningstar…! – mondta váratlanul, és kezét nyújtotta egy fekete, TIE-pilóta jelmezbe bújt, magas, délceg katonának.

A húszas évei végén járó férfi magabiztosan elvigyorodott, és elfogadta a felkínált jobbot.

– Tatham hadnagy – üdvözölte. – Rég találkoztunk…

– Bizony rég, fiam…

– Ó, ez lenne a most induló csoport? – pillantott az idegen az összegyűlt újoncok felé.

– Így van, ma érkeztek – felelte a hadnagy. – Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Akadémiánk egyik kiválóságát, az elmúlt évek egyik legsikeresebb végzősét, Fley Morningstar őrnagyot.

A jelentkezők kíváncsian méregették, és néhányan izgatottan összesúgtak, amint megpillantották őt.

– Biztos vagyok benne, hogy sokan ismerik már a vonásait – folytatta Tatham. – Morningstar őrnagy részt vesz az akadémiai képzésünk népszerűsítésében. Számos intergalaktikus toborzóreklámban vagy holografikus plakáton találkozhattak már az arcképével.

Tycho végigmérte a büszke tartású férfit, ahogy az hetyke bajuszt viselve, elszántan megrázta számos újonc kezét, akik érdeklődve léptek oda hozzá, és különböző kérdésekkel bombázták őt. A pilóta türelemmel hallgatta őket, és egyfajta különös nyugalom áradt gesztusaiból. Fáradhatatlanul válaszolt mindannyiuknak, mintha mindegyiküket régóta ismerné, és semmi hamisság nem sugárzott lényéből. Az alderáni hirtelen úgy érezte, szívesen lenne a helyében, a csodálat középpontjában, és örülne, ha az újoncok őt faggatnák ugyanígy a kérdéseikkel. Nem tudta megmagyarázni magának az érzést. Arra vágyott, hogy egy nap őt is hasonló tisztelet vegye körül, és eldöntötte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt el is érje.

~ * ~

Megjegyzés: az akadálypálya ötletét a neves, amerikai West Point katonai akadémián meghonosított “Indoor Obsctacle Course Test“( IOCT) erőnléti vizsgaprogram adta.