Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 38. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.
~ 38. fejezet ~
Síri csend uralkodott a tanteremben, a berendezések halk zümmögése és a vizsgafeladatokon dolgozó diákok ujjainak tompa, érintőfelületen való koppanása volt az egyedüli, ami megtörte azt. Tatham főhadnagy a tanári asztalnál üldögélt ahelyett, hogy kollégái mintáját követve fel-alá járkált volna a teremben. A jelek szerint növendékei hálásak voltak ezért, mert így könnyebben koncentrálhattak a bonyolult, kódolt szöveges üzenetek megfejtésére, nem feszélyezte őket egy körülöttük elsuhanó tanár jelenléte. Békésen figyelte őket, csak néha szaladtak ráncok a homlokára, amikor egyik vagy másik kadétja arcán aggodalom jelent meg.
Tycho megropogtatta a nyakát, és ahogy megtapogatta hajának tövét, meglepetésére az nedves volt.
– Miért izzadok…? – gondolta. – Hiszen kimondottan hűvös van a helyiségben…
A levegőszűrő berendezés fali lamelláira pillantott, ahonnan folyamatosan áradt be a friss levegő, megtisztítva azt a Prefsbelt IV minden ipari szennyezettségétől.
– Beteg leszek…? – töprengett tovább, de már ennek a gondolatától is azonnal gyengébbnek érezte magát.
Megmasszírozta a halántékát, és hátradőlt a székében. A főhadnagy elméleti kérdéseire már válaszolt, és bár bőven volt még ideje a gyakorlati kódfejtésre, nem akart mindent az utolsó pillanatra hagyni. Csak egy gyors pillantást vetett körben a teremben, de elég volt Tankra néznie, rögtön látta barátjukon, annak egész tartásán a feszültséget. A fiatalember ingerülten nézte a terminál által kijelzett feladatokat, és jó ideje nem mozdult a keze.
– Jaj, ne csináld már, Tank! A főhadnagy órája az egyik legkönnyebb, ha figyelembe vesszük, mennyi új tárgyunk volt ebben a periódusban! – gondolta Tycho keserűen. – Ezerszer begyakoroltuk a rövidítéseket…!
Egy halk köhintés hallatszott a katedra felől, amire többen is felpillantottak. Tatham a kivetített visszaszámlálóra mutatott.
– Még 20 percnyi egység áll a rendelkezésükre – emlékeztette őket.
Az alderáni tekintete találkozott a férfiéval, aki mintha észrevette volna arcának sápadtságát, és kérdőn intett egyet, Tycho azonban lemondóan megrázta a fejét, és inkább visszatért a feladathoz.
– Nos, akkor lássuk az elsőt…! – biztatta magát, de amint megpillantotta az első kódsort, elkerekedtek a szemei. – „DORI BMTI 05 ÉRV 211905/211935 DOR’SHAN01 +ALK ZIV(E) R TURB 51°23’18” É 30°6’5″ K NHAL NV”? Ó, mi a bánat ez…? Szedd össze magad, Tycho, lassan úgy beszélsz, mint Hobbie! – rótta meg magát. – „Dori”… „Dori”… mi lehet az? Tanultunk már róla Birch professzornál?
Hiába kutatott azonban az emlékeiben, nem jutott eszébe, mely bolygónak lehetett a négy karakter a rövidítése.
– Nézzük, hátha a kódból rájövök…! – gondolta kedveszegetten. – „Érvényes”… „esős zivatar”… „R”? Mint „radioaktív”? Ez valamelyik szennyezett bolygó lehet… Nem Nubia, nem Duros… Ó! A Dorin! Ó, hát persze! – emlékezett végül a kel dori nép súlyosan szennyezett, gázoktól terhes légkörére.
Lelkesen gépelni kezdte a megoldást.
– „A Dorin első számú, fővárosi, dor’shani irányítótornya a Birodalmi Meteorológiai Távirati Iroda információi alapján adott hónap 21. napján, standardidő szerinti 19:05 és 19:35 közötti időszakra kiadott előrejelzése szerint a 51°23’18” É és 30°6’5″ K koordinátáknak megfelelő helyszínen és annak környezetében helyileg jól körülírható, heves esős zivatarral kísért radioaktív vihar várható, melynek során turbulenciára is kell számítani. A jelenség csak a helyszínen tapasztalható, nem halad tovább más irányba…” – írta. – „Radioaktív vihar”… Miféle hely lehet ez…?
A két másik bolygóhoz köthető feladat láttán azonban fellélegzett.
– „KUAT BMTI 01 NRV 190715/190845 KUAT01 IZOL GF 3000 FT 48°17’71” É 11°55’95” VIZ! K HAL ÉK NV”… Ó, a Kuat! Megannyi lenyűgöző hajó szülőbolygója…! – gondolta, ahogy álmatag ábrázattal elképzelte a lelki szemei előtt a gyűrűszerű, orbitális gyártósorokat a planéta körül. – „A Kuat első számú, fővárosi irányítótornya a Birodalmi Meteorológiai Távirati Iroda információi alapján adott hónap 19. napján, standardidő szerinti 7:15 és 8:45 közötti időszakra kiadott és jelenleg már érvényességét vesztett előrejelzése szerint a 48°17’71” É és 11°55’95” K koordinátáknak megfelelő helyszínen és annak környezetében 3000 láb magasságban kiterjedt gomolyfelhő volt tapasztalható, mely befolyásolta a látási viszonyokat. A jelenség változatlan intenzitással haladt tovább északkeleti irányba.” Ilyet mondjuk ritkábban néztünk, ami már nem érvényes… – tette hozzá elégedetten. – De hát ezt is tudni kell értelmezni.
Már csak egy példa volt hátra, és úgy érezte, a vizsga eredménye miatt nem lesz szükséges aggódnia. A főhadnagy ismerte szorgalmát és lelkesedését a tantárgy iránt, a saját fejlesztésű, véletlen kódgenerátorral pedig sikerült minden időjárási körülményt begyakorolnia.
Aggódva ismét tatuini barátjukra pillantott, Tank azonban egyre megviseltebbnek tűnt, mint aki beletörődött a megváltoztathatatlanba.
– Fel a fejjel, Janek! Menni fog! – próbálta biztatni. – Nézzük az utolsót! Ó…! – mosolyodott el, és egy cinkos pillantást vetett oktatójukra. – „CORE BMTI 03 ÉRV 130930/131000 CORONET1 ALK ZIV(E) TC TURB 36°10’72” É 115°17’58” NY HAL K 30KT GYEN”?
Sejtette, hogy a férfi nem véletlenül választotta a másik, legendás hajógyár-bolygót a feladathoz. A leendő pilóták mind a repülés szerelmesei voltak, és szabadidejükben gyakorta gyönyörködtek a koréliai gyártósorok bámulatos járműveiben.
– „A Corellia első számú, fővárosi, Coronet-beli irányítótornya a Birodalmi Meteorológiai Távirati Iroda információi alapján adott hónap 13. napján, standardidő szerinti 9:30 és 10:00 közötti időszakra kiadott előrejelzése szerint a 36°10’72” É 115°17’58” NY koordinátáknak megfelelő helyszínen és annak környezetében jól körülírható, esőzéssel kísért trópusi ciklon és turbulencia várható, mely keleti irányba 30 csomós sebességgel halad tovább és gyengülő tendenciát mutat.” Egy kellemesen meleg, trópusi vihar most ránk férne…! – sóhajtotta, ahogy kipillantott a terem ablakain.
Odakinn ismét sűrű pelyhekben hullott a hó.
Átfutotta a válaszait, majd véglegesítette azokat a terminálon, és kilépett. Hatalmasat nyújtózott, amire több társa is felfigyelt. Tatham is feléje pillantott, az ajkai szegletében aprócska mosoly bujkált.
Ahogy lejárt az idő, többen is szedelőzködtek, Biggs pedig odaballagott barátjukhoz, és együttérzően megveregette a vállát. Tank üres tekintettel meredt a mennyezetre, az arca teljes csüggedtségről árulkodott.
– … a következő úgyis Tillows doktornő vizsgája lesz – próbálta vigasztalni őt Darklighter. – Az ő feladatait eddig minden gond nélkül meg tudtad csinálni, most is menni fog!
– Menjünk? – kérdezte Tycho bizonytalanul, mert nem akarta megzavarni kettejük beszélgetését.
Mind tudták azonban, hogy nem tanakodhatnak sokáig, az űrorvosi tanszékre kiírt vizsga még előttük állt arra a napra.
– Mehetünk – bólintott Biggs, és felsegítette barátjukat, volt azonban egyfajta határozottság is a mozdulataiban, mintha jelezni akarta volna, hogy nem fogad el más választ vagy önsajnálatot.
– Levezetésnek jó lesz ez – nyújtózkodott Hobbie a turbolifteknél, míg társaikkal várakoztak. – Úgy érzem, olyan az agyam, mint egy szita, és csak folyik át rajta minden információ… Ez legalább gyakorlat.
– Vajon megint művérben fogunk tocsogni, mint legutóbb? – igyekezte oldani a keserű hangulatot Maik.
Biggs elvigyorodott, de a szeme sarkából észrevette, hogy Yu-Sien elsápadt és megborzongott, ahogy barátjuk kérdését meghallotta. Fakó arccal meredt maga elé, a tatuini pedig ráeszmélt, hogy hosszabb ideje nem is foglalkozott a fővárosi ügyének bizarr kérdésével.
A doktornő már várta őket az asszisztenseivel, akik a vizsgafeladatokat koordinálták. Úgy tűnt, a periódusban tanult, különböző elsősegélynyújtó és életmentő módszerek mindegyike szerepelt a lehetséges feladatok között, a kadétokra pedig véletlenszerűen osztotta rá a rendszer a próbatételeket.
– Párokban fognak dolgozni! – igyekezte túlharsogni a nő a sok fiatalember méltatlankodását, hogy ismét magukra kellett ölteniük a védőruhákat, nehogy összekenjék egyenruháikat. – Így mindkét fél számára kölcsönösen fontos az együttműködés a jó érdemjegy érdekében! Gyerünk, ne toporogjanak már csak úgy ott! – szólt rá egy nagyobb csoport kadétra, akik egyelőre várták a beosztás kisorsolását.
Tycho is a leolvasóhoz érintette akadémiai csipjét, mely Race mellé sorolta őt.
– Aztán ne hányj le, jó? – viccelődött Hobbie koréliai barátjukkal, amikor megtudta, hogy az énekes lesz a párja a vizsga során.
– Nagyon vicces… – motyogta Rasha, ahogy sértődötten követte.
– Darklighter kadét! – szólította Biggset az egyik asszisztens. – A vizsga idejére a párja Aren Yu-Sien lesz! – olvasta le a kijelzőt, ahogy a fővárosi épp elrejtette a csipjét.
A tatuini arca megmerevedett, és amikor Yu-Sien megindult a feladatuk helyszíne felé, megforgatta a szemeit.
– Már csak ez hiányzott… – morogta.
Furcsa szorítás költözött a gyomrába, amiért pont vele sorsolta őt össze az adatbázis.
Tycho észrevette az arcán, hogy megváltozott az ábrázata, ezért kíváncsian követte kettejüket a tekintetével. Míg ő és Race az újjáélesztés gyakorlatát kapták vizsgafeladatként, Darklighter és Yu-Sien egy földön fekvő, vérző sérültet helyettesítő bábu felé haladt.
– A teendőket már ismerik – emlékeztette őket az asszisztens. – Szakszerűen kitisztítani és ellátni a vérző sebet, majd elállítani a vérzést! A feladatot mindkettejüknek be kell mutatnia ahhoz, hogy osztályozható legyen a teljesítményük! Melyikük kezdi?
Biggs kérdőn a fővárosi fiatalemberre pillantott, mivel Aren nem válaszolt, csak viszolyogva nézte a bábuba bekötött művéres palackot.
– Mindegy, kezdem akkor én! – mondta végül ingerülten.
A torzó mellé térdelt, és mikor az őket felügyelő asszisztens elindította az órát, a kikészített felszerelésből gyorsan előkapkodta, amire szüksége volt. Nyúlt volna a sérüléshez, de Yu-Sien megkövülten térdelt mellettük.
– Mire vársz? – rivallt rá a tatuini. – Segítenél? Nem akarok megbukni miattad a vizsgán!
A kadét keze akadozó mozdulatokkal nyúlt a bábu felé, de ahogy annak sebéből előbuggyant a vér, öklendezni kezdett.
– Ne szórakozz már! – ragadta meg a csuklóját Biggs, és a sebhez húzta, majd a kezébe nyomott egy nagyobb pólyát. – Csak csináld, ahogy az órán is csin-…!
Társa azonban zihálás közepette a mellkasához kapott, és hörögve, köhögve kínlódott.
– A-Aren…? – kérdezte Biggs döbbenten, és észre sem vette, hogy még mindig a kezét szorongatja.
Yu-Sien azonban hevesen rángatózni kezdett, az ujjai megnyúltak, a bőre fémesen csillogó pikkelyeket öltött, a körmei pedig meghosszabbodtak fenyegetően megvillantak. Ijedtében mély karmolásnyomot hagyott a tatuini alkarján, amitől az felordított és elengedte őt.
– Mi… a…? – dadogta Biggs döbbenten, az őket felügyelő asszisztens pedig mozdulatlanná dermedt, és szürke nadrágja ülepén egyre nagyobb folt kezdett terjengeni, egyértelműen jelezve, hogy összevizelte magát a félelemtől.
A férfi felordított, és botladozva próbált elszaladni a közelükből.
Yu-Sien metamorfózisa ezúttal nem csak pillanatnyi ideig tartott, a közjátékra a körülöttük állók is mind felfigyeltek. A fiatalember védőruhából kilógó nyakán és fején is pikkelyek jelentek meg, a szemgolyója elfeketedett, pupillája pedig sárgásan, természetellenesen tündökölt.
– Mi a franc…? – nyögte Hobbie.
– Mi ez? – dadogta Rasha. – Én még ilyet… sohasem láttam!
– Olyan, mint valami… nem is tudom… hüllő… – motyogta Liridon sápadtan, ahogy Yu-Sien hártyaszerű szemhéjai nem vízszintesen, hanem függőlegesen nyíltak és zárultak, ahogy zavarában pislogott velük.
– Félre! Mindenki hátra! – kapta elő szolgálati fegyverét Tillows doktornő, és előrántotta komlinkjét is. – Biztonságiak! Biztonságiak…!
A kadétok azonnal távol húzódtak a furcsa változáson áteső társuktól, egyedül Biggs ült még mindig ott vele szemben, vérző karját szorongatva. Az ajkai nem tudtak értelmes szavakat formálni, hogy gyanúja beigazolódott, és Yu-Sien alakváltó mivolta lelepleződött előtte.
– Biggs, vigyázz! Gyere el onnan! – rivallt rá Tank döbbenten.
– Veszélyes lehet!
Aren arca azonban inkább sugallt pánikot, semmit ártó szándékot. Zavarodottan nézett körbe, mintha menekülőutat keresne, a helyiségbe azonban pillanatokon belül rohamosztagosok rontottak be és rá szegezték fegyvereiket.
– Állítsák a sugárvetőiket bénításra! – utasította őket Tillows doktornő. – Lehet, hogy valami alakváltó kém! Ha ellenségeink juttatták be ide, élve kell elkapnunk, hogy kihallgathassuk!
– Él-ve… – dadogta Tycho, ahogy megkövülten nézte az események alakulását.
– Mi? Nem! – lépett elő Windtide, hogy barátja védelmére keljen. – Ő nem kém! Aren! Mi történik veled? – kiáltotta, de a katonák mindenkit keményen félrelöktek az útból. – Ne bántsák! Ne…!
Yu-Sien nagyot szökkent, mint valami állat, és izmos, karmos végtagjaival könnyen meg tudott kapaszkodni a helyiség rácsos falaiban. Úgy mászott rajtuk, mintha fák ágáról, indáról indára ugrált volna.
– Ne hagyják megszökni! – kiáltotta a doktornő.
– Lőjék már le! Gyerünk! – nyitott tüzet a rohamosztagosok parancsnoka.
Az osztály többi tagja rémülten ugrott fedezékbe a körülöttük záporozó, bénító lövedékek elől.
– Elég! Hagyják abba! – kiáltotta Nivix. – Még a végén megsebesítenek valakit!
Ha azonban Trae Zoccor nem rántja fedezékbe, az egyik lövedék lábon találta volna őt is.
Mielőtt a szökevény elérte volna a szellőzőjáratot, a karján és a hátán is elkapta egy lövedék, aminek következtében ernyedten a földre hullott a teste, és ahogy elvesztette az eszméletét, ismét emberi külsőt öltött.
– Aren! – akart azonnal odarohanni hozzá Windtide. – Ne! – próbált áttörni a rohamosztagosok között, de azok erővel visszatartották. – Eresszenek! Ő a barátom! Nem tett semmi rosszat!
Mialatt Yu-Sient megbilincselték, a figyelem a tiltakozó kadétra irányult. Tillows doktornő szigorúan nézte őt, majd összepillantott az osztagparancsnokkal.
– Vigyék őt is! – adta ki az utasítást a férfi. – Ki tudja? Lehet, hogy a bűntársa!
– Mi? Ne! – próbált rémülten szabadulni a fővárosi fiatalember. – Hagyjanak!
– M-ayli…! – nyögte Lyas Heeg, de senki sem mert nyíltan a két elhurcolt kadét védelmére kelni.
A helyiségben hatalmas volt a felfordulás. A vizsgához előkészített felszerelést, a vérző bábukat össze-vissza taposták a kadétok, ahogy a lövedékek elől menekültek, ami miatt úgy festett minden, mintha valóban vérontás történt volna az elmúlt másodpercekben. Rasha az egyik berendezés tövében ült befogott fülekkel, és remegve dülöngélt, mint aki sokkot kapott. Akadtak azonban, akik nem voltak ilyen szerencsések, nem tudtak elbújni a kábító lövedékek elől, és a földön hevertek körülöttük. Tycho térden csúszva odamászott énekes mellé, és próbálta megnyugtatni őt, de az úgy kapaszkodott a karjaiba, mint valami rémült gyermek.
– Biggs! – szaladt oda Tank barátjukhoz, hogy a fenyegetés látszólag megszűnt. – Nem esett bajod?
A tatuini üresen meredt maga elé, annyira elborzasztotta, ami körülöttük történt.
– Senki… nem hagyhatja el a helyiséget! – mondta végül a doktornő, ahogy visszanyerte a lélekjelenlétét. – Segítsenek a sérülteknek! – utasította a segédeit, akik azonnal riasztották az orvosi személyzetet.
~ Következő fejezet ~
0 hozzászólás