Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 47. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.
~ 47. fejezet ~
Quinlan aggodalomtól lüktető szívvel várt a Jedi Főtanács tornyába vezető turbolift előtt. A szertartás véget érhetett, ezt tudta, hiszen kijöhetett abból a meditációs helyiségből, ahol a rejtélyes hang vele beszélgetett, de az semmilyen további instrukciót nem adott neki. A Tanácstagok időközben jöttek-mentek, mestertársak is fel-felutaztak hozzájuk a lifttel és vissza, hogy padawanjaikkal újabb megbízásokat vállaljanak el. Aayla azonban nem jött.
– Talán jobb lenne, ha elkezdeném keresni… – meredt sápadtan maga elé.
– Vos mester, kérlek, ne csüggedj! – igyekezte vigasztalni Yureeh, aki az előző este eseményeiről csak aznap hajnalban, ébredés után értesült.
A lány, immár megszokott, jedi öltözékében csatlakozott hozzá, Kenobihoz és Anakinhoz, hogy együtt várják a történtek végkifejletét. Haját újra szépen befonta, nyoma sem volt a korábban felszabadultan táncoló, mulatozó jedi lovagnak. Méltóságteljesnek, mégis alázatosnak tűnt világos, krémszínű ruháiban.
A férfi nem akart beszámolni neki a Galittal történt összezördülés minden, kínos részletéről, mert még mindig kellemetlenül érintette, ha mások előtt beszélnie kellett erről. Yureeh nem faggatózott, bár mintha sejtette volna a kalamajka valódi jellegét.
– Megkezdted már a munkát az ifjoncok között? – kérdezte Obi-Wan, hogy másra terelje a szót, és ne álldogáljanak csak úgy ott, csendben és feszengve.
– Már bemutattak a személyzetnek, mester – bólintott a lány. – Hamarosan kezdem a tanulást Venkes doktor és segítői mellett, hogy a kicsikkel való bánásmódot, etetésüket, altatásukat, általános ápolásukat elsajátíthassam – tette hozzá tündöklő szemekkel. – Annyira várom, hogy azt el sem tudom mondani!
– Nem gyakori, hogy egy friss jedi lovag ilyen elhivatottságot érez munkák egy speciális területe iránt – mérte őt végig Quinlan elismerő pillantással. – Az ilyen kezekben sokkal jobb helyen lesznek az utánunk következő jedi gyermekek, mint azon rideg nevelőékében, akik nem igazán értenek a kicsik nyelvén…
Yureeh szerénykedve elmosolyodott.
– Sose szerettem, mikor Aaylát komor, mosolyogni sem tudó mesterek utasítgatták kisgyermekként… – vallotta be a férfi, a tekintete pedig a távolba révedt. – Azért volt olyan engedetlen… Sosem érezte magát jól velük, így mindig kiszökött, hogy átjöjjön hozzánk játszani – emlékeztette Obi-Want, aki előtt szintén megelevenedtek a sok-sok éve történtek.
– Tudom, Vos mester – felelte a lány. – Aayla sosem felejtett el mesélni nekünk ezekről. Benne is kellemes emlékként élnek ezek a kedves kis pillanatok.
Anakin felkapta a fejét, és a folyosó túlsó vége felé pillantott. A felnőttek követték a tekintetét, és észrevették, hogy Aayla határozott, mégis kissé rezignált lépésekkel közeledik feléjük, de nem a turbolift felől.
– Aayla…! -nyögte Vos. – Mi történhetett…?
Megindultak felé, a férfi pedig megszaporázta a lépteit. Növendéke is megpillantotta őket, az arcán azonban inkább fáradtság mutatkozott, semmit csalódottság.
– El ne sírd magad! – figyelmeztette egykori mesterét. – El ne sírd magad!
Majd nevetve a karjaiba vetette magát.
Obi-Wan, pelyhedző bajusza és szakálla alatt elvigyorodott, és megpaskolta barátja vállát. Összenézett saját növendékével, aki lelkesen figyelte őket. Végre fellélegezhettek.
– Minden rendben? – kérdezte mosolyogva Yureeh is.
– Igen. Sikerült! Elfogadtak! – nézett körbe barátnője az egybegyűlteken.
– Úgy érzem magam, mint valami vén szar… – motyogta Quinlan, és azért csak meg-megtörölte a szeme sarkát. – Olyan büszke vagyok rád! – mérte végig volt tanítványát.
– Gratulálok – biccentett Kenobi.
– Gratulálok, Aayla! – mondta Anakin is, a fiatal nő pedig őt is megölelte.
Kit Fisto a távolból figyelte őket, boldog csevegésüket, és továbbra is rosszallással méregette a kiffar mestert. Az megérezte a jelenlétét, és védelmezőn Aayla karján tartotta a kezét. Szerencsére a lány oda se figyelt nautolira.
– Most akkor neked is lesz tanítványod? – kérdezte a fiú izgatottan.
– Hát… – kuncogott Aayla – … egyelőre még biztos nem. Kétlem, hogy a mesterek rám mernének bízni egy ilyen fontos feladatot… – pillantott a liftből olykor előlépő Tanácstagokra.
– Végül is Quinlanra is rá mertek bízni téged… – ugratta őket Obi-Wan, Vos pedig feléje kapott, mintha adni akart volna neki egy tockost.
– Nem gondoltam volna, hogy egy nap eljön ez a pillanat… – vallotta be. – Azaz sejtettem, csak… Azt nem, hogy mihez fogok kezdeni ebben az új helyzetben.
Aayla szelíden megsimogatta az arcát. Elővette az övének kis táskájában őrizgetett padawan-láncát, és átnyújtotta neki.
– Mindent csakis neked köszönhetek – fogta meg a férfi mindkét kezét. – Rám találtál és a Templomba hoztál engem, majd a tanítványoddá fogadtál és szíved minden szeretetével felneveltél. Számomra te vagy a legfontosabb ember ezen a világon – mondta, majd elmosolyodott, ahogy a Quinlan szeme sarkában megbúvó könnycseppeket a lekkuja óvatosan letörölte. – Szeretlek, mester! – ölelte meg őt.
– Most már csak Quinlan – felelte az meghatódva.
Anakin idegesen fészkelődött, arca sápadttá vált, és akaratlanul is a fogadócsarnok és a turboliftek felé pillantott. Női és gyermeki sikoly csattant fel és visszhangzott a hatalmas folyosókon, amire mind felkapták a fejüket.
Az egyik liftből egy koszos, véres, több helyen is égéstől megperzselődött ruhákat viselő, idős mester lépett elő. Hosszú, ősz haja csapzottan, hajfonatából félig kibomolva omlott a vállaira, arcát vágások és egy tenyérnyi, vöröslő, felhólyagosodott égésnyom torzította el. Hajlott hátára egy fiatal, tinédzserkorú padawan volt erősítve, akit szalagokkal kötözött magára, mert szemlátomást se neki, se a növendéknek nem lett volna önmagától ereje ahhoz, hogy megtartsák egymást ebben a helyzetben. A tanítvány nem volt eszméleténél, két karja erőtlenül csüngött alá a mester arcának két oldalán.
– Hol… a lába…? – dadogta Yureeh, ahogy elszörnyedve a padawan csonkolt combjait megpillantották.
A sérült mindkét lába le volt vágva, a sebet látszólag egy fénykard pengéje kauterizálta, így nem ömlött belőle a vére.
Anakin remegve megmarkolja saját mestere talárját, és szinte megbénította a látvány. Aayla érezte, hogy az iszonyattól hevesen dobogni kezd a szíve, amikor pedig a döbbent bámészkodók által körülállt, sérült mester lába összecsuklott és előreesett, többen felkiáltottak és feléjük rohantak. Obi-Wan és Quinlan az elsőként vetődtek oda melléje, és próbálták óvatosan szétválasztani a két sebesültet.
– Yureeh! Riaszd gyorsan az orvosi részleget! – adta ki az utasítást Vos. – Anakin, azonnal szólj fel a toronyba a Tanácsnak!
– Igenis, mester!
– Aayla, gyere, segíts te is! – kérte Kenobi is, míg növendéke visszaszaladt a Tanács liftjéhez, az a melletti kommunikációs berendezéshez.
A lány odatérdelt melléjük, és próbálta a hátára fektetni az ájult tanítványt.
– Lélegzik? Van pulzusa? – kérdezte Quinlan.
Aayla a képzése során Venkes doktortól tanult módszerekkel ellenőrizte az életfunkcióit, és a sérült szerencséjére gyengén, de még szuszogott. Gyorsan megtapogatta a mellkasát, kibontotta rajta a ruhát, további sérüléseket keresve, de ahogy a keze becsusszant az anyag alá, rémülten visszahúzta azt.
– Mesterek… ez egy lány! – pillantott elszörnyedve annak elgyötört, megkínzott ábrázatára.
Addigi, vélhetően hosszabb haját szinte teljesen levágták, még a padawan-fonata is hiányzott. Arcának bőrét sem kímélhették a lelketlen folyamat során, így pedig szinte felismerhetetlenné vált, első ránézésre észre sem lehetett volna venni rajta, hogy nem fiú. Ahogy a testét elválasztották mesteréétől, mellkasán az öltözéke véráztatta volt, de nehéz lett volna megállapítani, az ő teste vagy mestere háta miatt szennyezte vér a ruháikat.
Ahogy Aayla kihúzta a kezét, az véres maradt. Lekapta magáról saját köpenyét, gyorsan ráterítette, hogy illetlen szemek ne láthassák fedetlen mellkasát, ahogy megvizsgálja, majd alábújt, hogy jobban szemügyre vehesse a feltételezett sérüléseket. A leány testét véres csíkok borították.
– Mint akit megkorbácsoltak… – dadogta Aayla.
– Mi? – nyögte Vos, aki eddig az ájult mestert próbálta újraéleszteni barátjával.
Obi-Wan folyamatos mellkaskompressziókat végzett, igyekezetük azonban nem akart sikerrel járni.
– Teljesen összeomlott…! – morogta. – Hol van már az orvosi személyzet?
Aayla közben feltűrte a ruhát a szerencsétlenül járt padawan karján is, annak sebei pedig ott is hasonlóan borzalmasnak tűntek. Vágások, körkörös égésnyomok mind hosszan tartó, könyörtelen kínzás nyomaira utaltak. Ahogy az ujjaival az egyik, hólyagos, gennyedző sebet véletlenül megérintette, a lány szemei felpattantak, mellkasából pedig rekedt, halálhörgésre emlékeztető, fájdalmas kiáltás kelt életre.
– Nyugalom…! Nyugalom! – hajolt oda hozzá Aayla rögtön. – A Templomban vagy…! Ne félj…!
– Sokkos állapotban van… – motyogták azok, akik tehetetlenül körbeállták őket.
Több ifjonc is igyekezett megbújni a felnőttek szoknyája, köpenye mögött.
– Vigyétek innen a gyerekeket! – rivallt rájuk Vos. – Ne lássák ezt!
Több felnőtt szó nélkül engedelmeskedett a kérésének, és próbálták arrébb tessékelni a kicsiket. A férfi türelmetlenül a folyosó felé pillantott, ahonnan végre meglátta futva közeledni az orvosi részleg személyzetét. Fehér köpenyük lobogott mögöttük, akárcsak Yureeh mögött sajátja, segédjeik pedig antigravitációs hordágyakat lebegtettek feléjük.
– Doktor! Ide! – intett Kenobi gyorsan.
Jair Venkes határozott utasításokkal igazgatta csapata munkáját, a két hordágyat pedig a sérültek mellé kormányozták.
– Ne! Ne fogják meg! – rázta meg a fejét. – Ne érjenek többet hozzájuk szabad kézzel! – figyelmeztette a két férfit, akik megpróbálták megemelni a sérült mestert. – Lebegtessék!
Quinlan és Obi-Wan az Erő segítségével felfektették az idős mestert az egyik hordágyra, a maszkos, kesztyűt viselő Lamascolo pedig szabaddá tette a férfi mellkasát. Egy szerkezet tappancsait illesztette rá, mely átvette a mellkaskompresszió szimulációját, arcára pedig lélegeztető maszkot helyezett, hogy az újjáélesztés folyamata ne szakadjon meg.
– Indulás, Bryon! – parancsolt rá Venkes, a fiatalember pedig száguldott is vissza a gyengélkedő felé.
A sérült padawan még mindig kiáltozott, de hangja egyre gyengébb lett. A doktor egy oltópisztolyból nyugtató hatású készítményt adott be a nyakába, ami a zaklatottságát csillapította ugyan, fájdalmas vonaglását azonban még így is borzasztó volt nézni.
– A hordágyra őt is! Gyorsan!
Miközben a lányt lebegtették, végre a Jedi Tanács néhány tagja is futva megérkezett, követve Anakin útmutatását.
– Mi történt, doktor? – kérdezte Mace Windu, ahogy indulás előtt vetett egy döbbent pillantást a sérült padawanra.
– Egyelőre nem tudom – rázta meg a fejét a férfi. – De mindenki, aki hozzájuk ért, azonnal jöjjön utánunk az orvosi részlegre!
Azzal mozgásba lendítette a hordágyat, és futva megindult mellette. A többiek sápadtan követték.
***
Venkes és Lamascolo a gyengélkedőre érve azonnal megkezdte a két sebesült műtétjét. Ápolók és droid-személyzet egész sora sürgött-forgott körülöttük, arcaik azonban a műtő hatalmas ablakain keresztül egyáltalán nem tűntek bizakodónak. A fiatal orvos a mester életéért küzdött, Venkes a padawant igyekezte megmenteni, de azt képtelenek voltak megnyugtatni, ezért berendelte hozzá Naena nevű segédjét, hogy egy nő is jelen legyen, hátha az használ. A növendék szívét rendkívül megterhelte a folyamatos hánykolódás, az újra és újra előtörő kiáltozás és sikoltozás, ahogy ruháit igyekezték lefejteni, az anyagot a sebeiből óvatosan kitépkedni. Venkes igyekezte feloldani a megalvadt vért, ami a durva szövésű, jedi öltözéket a sebbe tapasztotta, annak reményében, hogy így valamelyest kíméletesebb lehet azok eltávolítása, de minden egyes ruhadarab levétele után egyre komorabb lett az arca a sérülések láttán. Amikor Naena a lány feltáruló mellkasát és az azon megmutatkozó sebeket észrevette, maga is felsikoltott, és ajkait eltakarva a falhoz hátrált. Venkes, megőrizve lélekjelenlétét, gyorsan a fal melletti panelhez ugrott, és azonnal elhomályosíttatta azt, hogy kintről senki se láthasson be hozzájuk.
A falon túl, a folyosón, de még a gyengélkedő előtti csarnokban is egyre többen és többen gyűltek össze, az élet pedig mintha megállt volna egy pillanatra a Templomban. A Tanács tagjai tehetetlenül, suttogva egyeztettek egymás közt, míg mások az újonnan érkezőknek próbálták fojtott hangon elmagyarázni azt a keveset, aminek szemtanúi voltak.
Quinlan, Obi-Wan és Aayla eközben odabenn egy dekontamináló hengerben átesett egyfajta fertőtlenítésen, ruháikat mind le kellett venniük, nehogy a két sérült vére vagy az azokban esetlegesen hordozott, idegen baktériumok vagy vírusok valamilyen fertőzést jelentsenek rájuk nézve. A személyzettől fehér, egyszerű kezeslábast kaptak, és ahogy végeztek, kiléptek a többiekhez.
– Hozzak nektek tiszta ruhát, mester? – kérdezte Anakin, aki még mindig falfehér volt a történtektől, és próbálta valahogy hasznossá tenni magát, amivel látszólag elterelhette a gondolatait.
– Nem szükséges – rázta meg a fejét Kenobi, aki keserűen meredt maga elé.
– Nem hiszem, hogy a mester túléli… – motyogta Vos, ahogy megmasszírozta az orrnyergét.
A Tanács tagjai aggódó kérdésekkel fordultak hozzájuk, ezért kénytelenek voltak körülírni a tapasztaltakat. Aayla kimerülten támaszkodott Yureeh-ra, akivel igyekezték tartani egymásban a lelket. A zeloszi lány nagyon sápadt volt, romlatlan, örökké optimista lelkét nagyon megrázták a látottak.
– Hol van már a lovaggá avatás izgalma…? – töprengett Aayla.
Minden olyan távolinak tűnt számára, és úgy érezte, nem is nyílt igazán alkalma arra, hogy az eredményt egyáltalán megünnepeljék. Csak a sérült padawan járt a fejében.
– Ó! – nyögtek néhányan a csendes tömegben, ahogy kívülről meglátták kijönni Venkes doktort és Naena segédjét a műtőhelyiségből.
Mindkettejük ruhája véres volt. Venkes letépte magáról és a földre hajította a haját fedő sapkát, arcáról a maszkot, kezeiről pedig a kesztyűket, és a jelek szerint tehetetlenül üvöltött egyet, de az üvegfalon túl nem lehetett hallani a hangját. Székeket borogatott, tálakat söpört le pultokról. Naena reszkető vállakkal az egyik falnak dőlt, és a földre csusszant. Átölelte a lábait és zokogni kezdett.
A kinn bámészkodó jediket egyszerre érte el az Erőn keresztül a gyász érzése, és tudatosult bennük, hogy a padawan életét bizonyára nem sikerült megmenteniük.
– Sose láttam még ilyennek… – jegyezte meg fájdalmas hangon Adi Gallia.
Yoda mester leszegte a fejét, és elfordult.
Nem sokkal később Bryon is eljött a szomszédos műtőből, és ahogy maga is levetkőzött, az ő ábrázata is elcsigázottnak tűnt. Egyeztetett valamit a doktorral, de enyhén megrázta a fejét, ami szintén a legrosszabbra engedett következtetni. Venkes az egyik pultra támaszkodott, és beletúrt szőke, általában jól fésült, ezúttal azonban csapzott hajába. Bryon újra és újra kipillantott a várakozó jedikre, és mintha sürgetni próbálta volna mentorát, hogy fogytán az idejük. Nem hallották ugyan, de Venkes bosszúsan mondott neki valamit, majd megindult kifelé a tömeghez.
Az egybegyűltek aggódva léptek közelebb az önműködő ajtóhoz.
– Mesterek… – nézett végig rajtuk a doktor keserűen. – Sajnos Shani Cort padawan szervezete… feladta a küzdelmet.
Döbbent pusmogás kelt életre a társaikért aggódó jedik körében.
– Bibin mester sérülései… visszafordíthatatlan károkat okoztak, így jelenleg a fájdalmait igyekszünk csillapítani, de… – bicsaklott el Venkes hangja. – Az állapota válságos…
– Magánál van a mester? – kérdezte elszoruló hangon Depa Billaba. – Tudni lehet, mi történt velük?
– Miért nem értesítettek minket már a Templom felé vezető úton, hogy baj van? Akkor orvosi személyzet várhatta volna őket már a hangárban…! – kérdezte a Tanács elnöke.
– Nem tudom, Windu mester – szabadkozott a doktor. – Már az is hihetetlen, hogy ilyen állapotban a mester képes volt a hajójukat egymaga elvezetni, és aztán a növendékét magára erősítve feljönni a hangárból. Egyfajta delírium uralkodott el az elméje felett, és mindenáron a Tanács elé akart járulni, mielőtt…
Venkes leszegte a fejét.
– Azt hiszem, mindvégig tisztában volt vele, hogy nem fogja túlélni, és amennyit lehet, el akart mondani a megbízatásának részleteiről, mielőtt még túl késő lenne. A növendékét azonban nem akarta hátrahagyni. Kérem…! Várja önöket!
A Tanács jelen lévő tagjai bólintottak és követték az orvost. A többiek hosszan várakoztak, sokan közben saját teendőik után indultak, Aayla, Yureeh, Obi-Wan, Quinlan és Anakin így szinte magára maradt.
– Menjünk…! – csóválta meg a fejét Vos. – Öltözzünk át!
– Nem maradhatunk ebben a kezeslábasban… – értett egyet vele barátja.
Aayla a padawan-szállások felé vette az irányt, és amikor megállt addigi szobája előtt, tudatosult csak benne, hogy nem sokára el kell költöznie onnan. Üresnek és erőtlennek érezte magát a történtek után, és nem akart mesterétől távol lenni. Úgy vélte, támaszra van szüksége mindkettejüknek, ezért amilyen gyorsan csak lehetett, felöltözködött, és a férfi szállása felé indult.
Meglepetésére minden folyosón sietve közlekedő, egy irányba futó lovagokkal és mesterekkel találkozott, akik mind egy nagyobb csarnok felé tartottak. Vos is, ahogy kilépett az ajtaján, nekilódult.
– Mester! Várj! – kiáltott utána a lány, és megszaporázta a lépteit.
– Aalya…
– Hová megy mindenki?
– Minden mestert és lovagot várnak eligazításra – felelte a férfi, és felmutatta kommunikátorát, melyre az értesítés érkezett.
– Én… nem kaptam – motyogta egykori tanítványa, ahogy saját eszközét ellenőrizte.
– Talán még nem véglegesítették az adatbázisban a lovaggá avatásodat. Gyere!
Sietve csatlakoztak a többiekhez, meglepetésükre a kért helyszín bejáratánál Templomőrök állták az útjukat.
– Már én is átestem az avatáson! – erősködött Aayla, amikor megtagadták tőle a belépést. – Ma éjjel volt!
– Aayla Secura dezignációja még lezáratlan – jegyezte meg a maszk mögül tompa hangon az őr, ahogy a kezében lévő adattáblát ellenőrizte. – Addig nem léphetsz be az eligazításra!
– Na de…!
– Semmi baj! – intette le türelmetlenül Vos. – Várj meg itt kinn! Várj meg minket Anakinnal! – intett a fiú felé, akinek a többi padawanhoz hasonlóan kinn kellett várakoznia.
– Mi ez…? – pusmogták a tinédzserkorú tanítványok.
– Sose volt még ilyen, hogy ne kísérhettük volna el a mestereinket… – méltatlankodtak.
– Aayla… vagyis Secura mester – javította ki magát Anakin gyorsan -, te tudod, mi folyik itt?
– Szólíts továbbra is Aaylának! – nyugtatta meg a fiút a twi’lek. – Nem tudom, mi ez az egész… De szerettem volna én is bemenni…
A tanítványok türelmetlenül sétálgattak fel-alá, míg néhányan közülük leültek a fal vagy az oszlopok mellé, és csendes meditációba kezdtek, hogy azzal üssék el az időt. Az elhunyt Shanihoz közelebb álló növendékek sírva vigasztalták egymást, társaik pedig őket faggatták a részletekért, mindhiába. Aayla próbált koncentrálni, az Erő segítségével megállapítani, az ajtón túl mi történhet, de csak fájdalmat és döbbenetet érzett.
Próbálta összeilleszteni magában az információmorzsákat.
– Nem tudom, a mesterrel mit csinálhattak, de szerencsétlen lány borzasztó kínokat állhatott ki… – gondolta. – A testét szinte biztosan megkorbácsolták, több helyen megégették, a haját levágták, elcsúfítva őt… És a lábával is csinálhattak valamit, ami miatt Bibin mester úgy érezte, nem maradt más választása, mint levágni azokat… Jellemzően fertőzés, üszkösödés vagy élettel és gyógyulással összeegyeztethetetlen sebesülés miatt dönthetnek így…
Felkapta a fejét, amikor hosszú idő után ismét kinyílt az ajtó, ami azonban ekkor történt, mindannyiukat megrendítette. Több női mester és fiatal lovag is elborzadva rontott ki a helyiségből: voltak, akik az egyik közeli mosdóba rohantak, öklendezve, Yureeh ájult testét pedig Kolar mester cipelte ki, és indult meg vele a gyengélkedő felé.
– Yureeh! – kiáltotta Aayla kétségbeesetten, ahogy ide-oda kapta a fejét, és próbálta megérteni, mi történik.
– 15 egységen belül minden harcképes férfi lovag és mester legyen a hangárban! – adta ki a parancsot szigorúan Windu mester, és lobogó talárral távozott.
A férfiak és nem-emberi hím jedik követték példáját. Quinlan sápadtan jött ki a tömeggel, és amikor találkozott a tekintete volt tanítványáéval, elkapta a pillantását.
– Mest-…! Quinlan! Mi történt…? – dadogta Aayla, ahogy látta, hogy a megmaradt női lovagok és mesterek tétován álldogálnak odabenn, vagy épp a folyosón.
– Mindenkinek… minden férfi lovagnak és mesternek azonnal indulnia kell… a Pyrrhon Prime-ra – felelte az.
0 hozzászólás