Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 45. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.
~ 45. fejezet ~
Vad elektronikus zene zengte be a gyárépületre emlékeztető szórakozóhelyet. Coruscant fiataljai lelkesen táncoltak az ütemére, körülöttük pedig sebesen villódzó fények fokozták az extázist. Civil ruhát viselő, ifjú jedi lovagok és mestereiket elkísérő, törvényileg nagykorúnak számító padawanok is fel-felbukkantak a tömegben, ki a táncparketten, ki pedig az italos pultoknál.
Aayla két barátnőjével tombolt a pezsdítő dallamokra, Yureeh-vel és Galittal egymásnak dörgölőzve táncoltak. Hármójuk közül már csak ő volt padawan, Yureeh nem sokkal korábban esett át a lovaggá avatás szertartásán, melyet így kívántak megünnepelni. A gyönyörű lány égnek emelt karokkal pörgött és forgott, hosszú, hullámos haja csak úgy lobogott, amerre csak mozdult, és teli torokból énekelt. Galit a rá jellemző testhezálló, csinos öltözékbe bújt, mely nem sokat bízott a képzeletre. Csupasz, izmos háta, bársonyosan csillogó bőre vonzotta a mulatóhely hímjeinek tekintetét: nem csak emberi, hanem emberközeli és más fajok is szívesen ajánlkoztak neki táncpartnerként. Aayla szűk nadrágban és egy hasat szabadon hagyó, rövid felsőrészben táncolt, mely jól láthatóvá tette friss szerzeményét, a köldökébe szúrt kis, köves ékszert. Mestere ugyan azt mondta neki, várnia kell vele saját lovaggá avatásáig, a lány azonban az elmúlt 2 év során jelek szerint újra összeszedte magát fizikailag és érzelmileg egyaránt, Vos ezért engedett és megajándékozta őt a kis ékszerrel.
A férfi az egyik pultot támasztotta barátjával, Kenobival, és egy lilásan kavargó, enyhe füstöt vető italt kortyolgattak éppen.
– Elhozhattad volna Anakint – jegyezte meg.
– Hülyéskedsz? – hüledezett Obi-Wan. – Még csak 13 éves! Ez a hely nem neki való…
– Az ilyen helyeket is látnia kell, nem zárhatod be őt a Templomba, amikor csak visszajössztök valami küldetésről!
– Te is tudod, hogy nincs bezárva. De ő még gyerek. Ott a helye – zárta le a vitát Kenobi. – Még csak az hiányozna, hogy ezeket lássa! – intett az állával az egyik asztal felé, melyről színes fűszert szippantottak fel éppen néhányan.
Quinlan megvonta a vállát, és inkább felhajtotta az italát. Ráncok szaladtak azonban a homlokára.
– Ej! – kiáltott a tánctérre, majd hangosat füttyentett.
Egy felnyírt hajú, pingált szemű fiatalember kéjenc ábrázattal közeledett a három jedi leány felé, és tolakodó táncba kezdett, szorosan odadörgölőzve hozzájuk. Ahogy azonban a füttyentést meghallotta, a hang irányába pillantott, Vos pedig, hogy nyomatékot adjon a figyelmeztetésnek, a pultra tette övéről leakasztott fénykardját. A fiatalember védekezőn felemelte a kezeit és inkább meghunyászkodva visszavonulót fújt.
– A faszodat levágom, te bájgúnár…! – sziszegte Quinlan, ahogy követte a szemeivel.
– Méretes egy fénykard… – jegyezte meg Obi-Wan csodálkozva. – Mindig is furcsa volt, hogy ilyen hosszú markolatot választottál hozzá. Tuti valamit kompenzálsz vele…
Vos azonban nevetve adott neki egy játékos taslit, és rendelt még két koréliai sört maguknak.
– Te is tudod, hogy semmi okom nincs a szégyenkezésre – vigyorodott el. – Mintha nem láttuk volna egymást már kölyökkorunkban is öltözködés vagy fürdés közben!
– Hiszed vagy sem, nem szoktam ilyen dolgokon morfondírozni…
– Pedig most kisegíthetnél vele – fészkelődött kényelmetlenül Quinlan, ahogy észrevette közeledni Galitot.
– Mi?
Vos nem felejtette el a lány korábbi kijelentéseit, milyen vonzónak találja őt, vagy hogy szívesen ágyba bújna vele, és hogy ez milyen törést okozott akkoriban a tanítványában. Galit kéjesen ringó csípővel, enyhe alkohol-mámortól kipirulva lépdelt feléjük, és csábosan elmosolyodott.
– Uraim… – nézett végig rajtuk. – Miért támasztjátok itt a pultot, mikor ennyi hajadon partner nélkül táncol?
– A tánc nem az erősségem… Obi-Want meg nem akarod látni tánc közben. Egy rancor kecsesebben mozog nála – felelte Quinlan.
– Mi? – prüszkölt bele az italába barátja köhögve.
– Talán csak… egy jó partner hiányzik – felelte Galit, ahogy kihívóan végigmérte a kiffart.
– Abból nem sok szaladgál errefelé – sóhajtotta lustán Vos, és nyújtózott egyet. – Tele van ez a hely nyálas képű ficsúrokkal! Pedig nekem a bajusz és a körszakáll a gyengém… – kacsintott mohón barátjára, akinek az állán pelyhedző szakáll serkent.
Obi-Wan megütközve nézett vissza rá.
– Mi van, rancor, nincs kedved megmozgatni a csülkeidet? – incselkedett vele barátja.
Galit arcáról lefagyott a mosoly, ahogy viszolyogva végigmérte őket, majd fintorogva odébbállt.
– Szerintem te szívtál valamit – állapította meg Kenobi némi döbbent csendet követően. – Nem létezik, hogy józanul ennyi hülyeséget összehordj!
Quinlan megforgatta a szemeit.
– Csak le akartam rázni ezt az ostoba fruskát…
– Látszólag rá akart bukni a fénykardodra…
– Kerülgeti egy ideje a témát… – vallotta be a kiffar. – Nagyon kellemetlen, főleg, hogy Aayla barátnője…
– Talán ez is egy jel, hogy ideje elszakadnod tőle. Mikor akarod felterjeszteni őt a lovaggá avatásra?
Vos csendben meredt maga elé.
– Bármi is volt az, ami 2 éve történt, látszólag rendbe jött tőle – folytatta Obi-Wan. – Neked is ideje továbblépned.
– Baj, hogy nem szeretnék? – pillantott fel rá Quinlan, és volt a tekintetében valami, amitől rendkívül sérülékenynek tűnt.
– Kötődtök egymáshoz, jobban is, mint szükséges lenne. Felnőtt, el kell végre engedned a kezét!
– Amikor csak ránézek, furcsa, nosztalgikus érzés tölt el – felelte távolba révedő tekintettel barátja. – Magam előtt látom őt kicsi korától kezdve… ahogy éveken át fejlődött, tanult és nőtt… míg végül idáig nem jutottunk.
– Az elméd jelzi, hogy egy korszak az életetekben lezárult. És jediként neked erre kell hallgatnod, nem a szívedre!
– A fiatal felnőttkorom jókora részét vele töltöttem. Nehezen fogom megtalálni a helyem a Rendben vagy a világban, ha már ő nem lesz állandóan mellettem…
– Utazz! Vállalj olyan küldetéseket, amiket eddig nem tudtál! Olyanokat, amik testhezállóbbak. Most már nem kell folyamatosan arra koncentrálnod, mit taníts neki egy-egy küldetés során – próbálta meggyőzni Kenobi. – Azt csinálhatsz, amit csak akarsz. És nélküle… szabadabban kikapcsolódhatsz – utalt burkoltan a távozó Galitra.
– Nem tudnám rávenni magam… – felelte némi hallgatás után a kiffar. – Kevés emlékem van otthonról… a népemről vagy a családomról… de ott nem volt jellemző az ilyesmi…
– Ugyan! – legyintett Obi-Wan. – Gyerek voltál még! Észre se nagyon vehetted ezeket a dolgokat. Vagy… azt akarod mondani, hogy… még nem voltál senkivel? – kérdezte hitetlenkedve.
– Minek? Hogy évekig ostorozzam magam miatta, mint te? Azután a mandalori grófnőcske után…?
– Hercegnő – sziszegte Kenobi és lopva körülnézett. – És megkértelek, hogy ezt ne hozd fel többet!
– Jól van, jól van! – szabadkozott barátja.
Kíváncsian fürkészte társa arcát.
– Tudod… két évvel ezelőtt, az Alderaanon mi… találkoztunk vele – mondta végül.
Obi-Wan felkapta a fejét.
– Tényleg olyan gyönyörű volt, mint amilyennek leírtad őt – paskolta meg a vállát Quinlan. – Amikor megjelent, minden szempár rá szegeződött. Egy nap bizonyosan kiváló vezető válik majd belőle.
Kenobi arca meglágyult, majd szusszant egyet.
– Azt megértem, hogy én ilyen téren magam vagyok a szerencsétlenség – felelte. – De azt nem értem, te hogy bírod…
– Elkötelezett vagyok a Kódex iránt…
– A népednek nincsenek… szükségletei?
– Hogyne lennének! – nevette el magát Vos. – De azokról hölgytársaság nélkül is tudok gondoskodni.
A két barát huncut pillantással összevigyorgott, majd észrevették, hogy egy megszeppent Aayla áll mellettük.
– Mi a baj, szépséges twi’lekem? – kérdezte csodálkozva mestere.
– Galit… az imént viharzott el dühösen… – pillantott a lány hol egyikükre, hol a másikra. – Fura dolgokat mondott…
Quinlan elvigyorodott.
– Azt hittem, örülni fogsz. Így legalább nem próbálkozik még egyszer ágyba bújni velem.
– Azt mondtad neki, hogy a férfiakat szereted, csak hogy megszabadulj tőle? – kérdezte Aayla döbbenten.
– Nos, végül is bevált… bár kicsit megrémít, hogy el is hitted…
A lány megkönnyebbülten sóhajtott.
– Fú, hát ennek örülök, mert ezt még elképzelni is zavarba ejtő volt!
Vos lelkesen felemelte a kezét, utalva saját képességeire.
– Mutasd! – kérte vigyorogva.
– Tudod, hogy szeretlek, meg tisztellek, mester, de néha úgy érzem, elment az eszed – nevetett Aayla, és elpirult, ahogy belekortyolt egy fiola italba.
– Csak néha? – motyogta vidáman Obi-Wan.
Derülten iszogattak, nevetgéltek, mígnem némi torzsalkodásra lettek figyelmesek. Néhány ittas fiatal a zene keveréséért felelős, sokkarú droiddal acsarkodott, szemmel láthatóan nem tetszett nekik a felhozatal, ezért egyik-másik még a biztonságért felelős robotokkal is összetűzésbe keveredett. Az italaikat a droidokra öntötték bosszúképp, az azonban nem okozott a működésükben fennakadást. A civakodásra több látogató is felfigyelt, és csatlakozott is, így egyre nagyobb lett a lökdösődés és szitkozódás.
– Azt hiszem, a bulinak vége – sóhajtotta Vos, és intett jedi társaiknak, hogy próbálják meg elsimítani a dolgokat.
A fiatal lovagok és mesterek az Erő segítségével igyekezték nyugtatgatni a háborgó feleket, az egyik bajkeverő azonban ütésre emelte az öklét, azzal pedig lavinát indított el. Nem kevés kiabálásba és lökdösődésbe került, míg sikerült szétválasztani a tömeget. Quinlan izmos karjaival épp az egyik részeg rodiait szorongatta, és Aayla is a földre került, amikor felbúgott az épületen kívül a rendfenntartó szervek szirénája.
– Jobb, ha megyünk – húzta fel őt Kenobi, a lány pedig lehorzsolt karját törölgette. – Indulás! – terelte a többieket a hátsó kijárat felé.
***
Miután visszatértek a Templomba, Vos ráparancsolt növendékére, hogy nézesse meg apró sérülését az ügyeletes orvossal, ő maga pedig lakosztálya felé tartott, hogy nyugovóra térjen. Meglepetésére a folyosót, melyből szobája nyílt, nem találta üresen. A félhomályban Galit várakozott a falnak dőlve, és felpillantott, amikor megérezte a közeledtét.
Quinlan megtorpant, és viszolyogva próbálta felmérni a lehetőségeit. Visszafordulni immár kínos lett volna.
– Sokáig maradtatok… – jegyezte meg halk, csábító hangon a fiatal nő.
– Fáradt is vagyok – felelte Vos. – Mit akarsz?
Galit odaandalgott elé, és kívánatosan végigmérte őt. Lábujjhegyre emelkedett, hogy megcsókolja, de Quinlan elfordította az arcát előle.
– Tetszik, hogy így kéreted magad – suttogta sejtelmes hangon, a tekintete pedig izgatottságról árulkodott. – De semmi szükség a szégyenlősködésre, Quinlan.
– Neked csak Vos mester – felelte a férfi hűvösen. – A barátnőd és padawan-társad mestere vagyok. Nem is értem, hogy juthat ilyesmi egyáltalán eszedbe.
– Én már teljesítettem a próbákat… Vos mester – búgta mohón az ifjú nő, és úgy tűnt, különösen kedvére való volt, hogy küzdenie kellett a számára oly vonzó férfi kegyeiért. – Aayla kislány még az ilyesmihez, ne is foglalkozzunk vele! – lépett közelebb hozzá, és megsimogatta a mester hasát a ruhán keresztül. – Biztosíthatlak, mindig is nagyon engedelmes voltam… és az ágyban sincs ez másként… – indult meg a keze lefelé, a férfi ágyéka irányába.
Vos azonban villámgyorsan megmarkolta a csuklóját, és fájdalmasan elrántotta magától a nő kezét. A magasba emelte és határozottan szorította, Galit pedig nyöszörögve próbálta kiszabadítani kecses kezét, ahogy botladozva igyekezett visszanyerni az egyensúlyát.
– Ez fáj! – nyögte. – Miért csinálod ezt?
– Világosan megmondtam neked, hogy hagyj békén! – jelentette ki Quinlan. – Melyik részét nem értetted annak, amiről beszéltünk?
– Felesleges ez az alakoskodás, a Templomban mindenki ezt csinálja! Én csak egy kis kikapcsolódási lehetőséget kínáltam neked!
– Tartsd tiszteletben a jedi társaid privátszféráját és faji, nemi vagy törzsi kötelezettségeit! De még ha semmilyen akadálya nem volna annak, hogy összefeküdjek veled… – pillantott le rá szigorú tekintettel -, akkor se tartanám erkölcsileg helyesnek lefeküdni egy olyan nővel, aki egyidős a saját tanítványommal!
– Aayla, Aayla, mindig csak Aayla! Felejtsd már el végre azt a koszos kis twi’leket! – fakadt ki Galit most már türelmetlenül. – Neki semmi köze kettőnkhöz!
Vos érezte, hogy az arcából kifut a vér.
– Arra sem vagy méltó, hogy a lába nyomát megcsókold! – sziszegte fenyegetően. – Undorodom tőled!
– Eressz el! – próbált segítséget kérni Galit, azt remélve, hogy a mesterek szállásai közül valamelyiknek kinyílik majd az ajtaja.
– Egyetlen szerencséd, hogy nő vagy, különben már megütöttelek volna! – folytatta Quinlan, és megemelte a hangját. – A mestered erre tanított téged? – a kiáltása pedig szinte visszhangzott az esti órára megüresedő, félhomályba burkolózó folyosón.
– Segítség! – sivalkodott a nő, ekkor azonban egy fabot koppanása hallatszott mögöttük a márványpadlón.
– Elég lesz, Galit Vin-Yar lovag! – szólalt meg egy halk, csalódott hang, amire mindketten megpördültek.
Meglepetésükre Yoda mester lépett a folyosóra Ki-Adi-Mundi és Mace Windu Tanácstagok társaságában, Tra Saa és Aayla pedig a szemmel láthatóan sápadt, betegeskedő togruta mestert, Shaak Tit támogatták saját szállása felé. Mindannyian döbbenten szemlélték az iménti közjáték résztvevőit, egyedül az apró Yoda nézett tőle szokatlan szigorral az ifjú lovagra. Aayla reszketve pillantott hol mesterére, hol Galitra, akit addig jó barátnőjének tartott, és megütközést keltett benne, ahogy az beszélt róla.
– Tra kedves! Kísérd Ti mestert a szobájába Secura padawannal, hogy lepihenhessen! – szólalt meg Yoda. – Vin-Yar lovag, te most velünk jössz a Tanácsterembe! – pillantott két kísérőjére, és meg sem várva a választ megfordult és elindult kifelé.
Galit kétségbeesetten pillantott hol rá, hol a két másik, rangidős mesterre, majd a beteg Shaak Tit támogató Trára, de az lemondóan megcsóválta a fejét, és intett Aaylának, hogy induljanak.
Quinlan elengedte a nő kezét, és a tekintetével sápadt tanítványát követte, aki megrendülten meredt maga elé. Jól emlékezett rá, hogy a lányt milyen undorral töltötte el a gondolat, hogy a saját barátnője akar ágyba bújni a mesterével, és sejtette, hogy annak rasszista kirohanása is rendkívül fájdalmas lehetett most számára. Némán nézte a három nőt, ahogy Shaak Ti mester szobájának ajtajáig sétáltak, majd látta, hogy Tra megköszöni a padawan támogatását, és egyedül kísérte be a helyiségbe a Tanácstagot.
Aayla beesett vállakkal meredt az előtte szisszenéssel bezáruló ajtóra, majd a tenyerébe temette az arcát. A folyosón azonban ismét halk talársuhogás volt hallható. Felpillantottak, és Adi Gallia közeledett feléjük, némileg zavartan, látva társainak bosszús, Galit kétségbeesett arckifejezését, Quinlan feldúltságát és tanítványának szomorúságát.
– Mi történt…? – nézett körbe értetlenül.
Tra mester eközben visszatért a gyengélkedő Shaak Ti szobájából, és gondterhelten tördelte a kezeit.
– Padawan, töröld meg az arcod! – mondta végül Gallia. – A Tanács elfogadta mestered ajánlását, és alkalmasnak talált arra, hogy szembenézz a próbákkal.
Aayla felkapta a fejét, és megtörten a férfira pillantott, aki elsápadt.
– Gallia mester…! – nyögte az rekedten. – Ne most…! A helyzet most nem alkalmas…!
– Te is tudod, hogy ez nem így működik, Vos mester – emlékeztette őt a nő. – Jöjj velem, padawan! – intett a folyosó felé, amerről jött.
0 hozzászólás