Ebben a bejegyzésben “Az univerzum hercegei” regényfolyamként elkészülő, Star Wars témájú írásaim 1. részének, “A Birodalom szolgálatában” című történet 32. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Star Wars történetek – Bevezető.
~ 32. fejezet ~
– Tekintettel a kialakult, háborús helyzetre – emelte fel a hangját Tillows doktornő az űrorvosi tanszéken tartott foglalkozásán, hogy a nagy sürgés-forgás közepette mindenki hallhassa őt -, még inkább kiemelt fontosságú a túlélésre, sérülések ellátására, sebkötözésre vonatkozó ismereteik bővítése és gyakorlása!
– Vajon mostantól minden óra így fog kezdődni? – kérdezte Jazz, ahogy az évfolyam minden tagja fehér kezeslábas védőruhába igyekezett belebújni, hogy ne az egyenruhájukat szennyezzék be a gyakorlat során. – „Tekintettel a háborús helyzetre”…?
– Sok mindent rá lehet fogni… – értett egyet vele Maik.
– Ezúttal négyfős csoportokban fogják végezni a szimulációt, mely szerint pilótatársuk megsérült, nyílt sebéből ömlik a vér, az önök feladata pedig az, hogy ezt szakszerűen elállítsák, a sebet megfelelően bekössék, míg társuk tényleges orvosi segítséghez nem jut – folytatta a nő. – A gyakorlatot egyszerre két kadét végzi, a harmadik az emberi testet helyettesítő bábuba pumpálja a vért, a negyedik pedig méri az időt, amin belül a sérültet el kell látni, nehogy az belehaljon a vérveszteségbe! Nekem mindegy, kikkel állnak párba, felőlem csinálhatják szobatársaikkal is! Ne felejtsék az eddig tanultakat! Mindenki elkészült? – nézett körbe a fiatalembereken. – Akkor rajta! Aki összehányja a tantermet, az fog feltakarítani is! – figyelmeztette őket.
Tycho és Hobbie odatérdeltek a bábu mellé, melynek csonka lábán egy vágott vagy szúrt sérülés megsértette a verőeret. Biggs felettük állt, egy palack művérrel a kezében, amit a szív ritmusának megfelelően kellett pulzálva nyomkodnia, mely így folyadékot pumpált ki a sebből. Tank a másik oldalukon állt, kezében a mérővel.
– Készen álltok? – pillantott barátaira. – Akkor indítom az órát!
Az alderáni óvatosan megvizsgálta a sebet, ahogy abból elkezdett folyni a művér.
– Nyúlj be és szorítsd el! – emlékeztette a tanultakra Hobbie. – Tömd be ezzel! – nyomta a kezébe a szükséges eszközöket.
– De ez olyan gusztustalan… – viszolygott a szőke.
– Lehet, de élesben észnél kell majd lenni – jegyezte meg Tank. – Fogy az időtök!
Míg két barátjuk a vérzés csillapításával foglalatoskodott, Biggs körbenézett. Az évfolyam sok-sok kis csoportra osztva próbálta ugyanezt a gyakorlatot elvégezni, de mindenki bábuja kicsit másképp sérült: volt, amelyik a nyakán, volt, amelyik a karján, egyiknek-másiknak pedig a mellkasa volt szétnyílva.
Kíváncsi volt, társaik hogyan boldogulnak a feladattal. A tanterem könnyen mosható, rácsos vízelvezető lefolyókkal ellátott padlója hamar úgy festett, mint ahol egy kisebb mészárlást hajtottak végre. A kadétok a vértócsákban térdeltek, úgy igyekeztek demonstrálni a megoldást, de sokukban ez viszolygást keltett. Rasha időnként öklendezve elfordult, főleg, ahogy a sebbe kellett dugnia az ujjait, annak ellenére, hogy csak művérrel volt dolguk. Liridon határozott utasításokkal irányította csapata munkáját, Biggs meglepetésére azonban a másik két, fővárosi növendék nem haladt valami gyorsan a megoldással. Yu-Sien szinte átengedte társának a seb ellátását, hozzá se akart érni a testhez, és amikor csak beszennyeződött a keze, igyekezte azonnal megtörölni azt. Undorral eltelve nézett le a bábura, és a tekintetében megmagyarázhatatlan riadalom ült.
– Aren, segíts! – figyelmeztette Windtide, míg a kötszerért nyúlt. – Szorítsd el itt! – húzta oda a kezét. Yu-Sien azonban egész testében ellene feszült, és próbált elhatárolódni a feladattól.
Ahogy az ujjai a nedves, piros sebhez értek, megremegett és Biggs döbbenetére a tarkóján égnek meredő haja alatt szinte pikkelyszerű, zöldesen, lilásan csillogó, hüllőszerűre váltott a bőre. Minden csak egy pillanatig tartott, utána újra ismét emberinek tűnt a külseje, de Darklighter úgy megrémült a látványtól, hogy ijedtében összepréselte a művéres flakont, annak teljes tartalma pedig kilövellt a sebből.
– Bassza meg! – sziszegte Hobbie, ahogy az mindkettejük védőruháját összekente, bár az alderánira nagyságrendekkel több jutott belőle. – Hát… ez megdöglött… – mérte végig a művérben tocsogó bábut. – Úgy nézel ki, mint akit tökön lőttek… – vigyorodott el Tycho láttán, akinek a teljes ágyékát és hasának egy részét is hatalmas piros folt borította.
– Hülye… – fintorgott az alderáni, és próbálta az arcára fröccsent cseppeket letörölni anélkül, hogy még jobban szétmaszatolna magán mindent.
Kíváncsian pillantottak fel Biggsre, aki még mindig falfehér volt a döbbenettől.
– Uraim, mi ez? – tárta szét a karjait a doktornő elégedetlenül, ahogy meglátta a végeredményt. – Helycsere!
A két kadét kelletlenül feltápászkodott, átvették az órát és bekötöttek egy új, bontatlan flakon művért a testhez csatlakoztatott vezetékbe.
Darklighter homlokán verejték gyöngyözött, és mintha az idő is lelassult volna körülötte. A hozzá intézett szavakból tompa, távoli foszlányokat hallott csak meg, és összerezzent, amikor Tank megragadta a vállát, és felrázta egy kicsit.
– Biggs! Figyelsz? Kezdhetjük? – kérdezte tőle.
– I-igen… – felelte barátja, majd vetett még egy utolsó, gyors pillantást Yu-Sien felé, akin nyoma sem volt a korábbi, különös metamorfózisnak.
– Csak semmi pánik! Mint otthon, emlékszel?
– Bár ne emlékeznék… – motyogta Biggs.
Tank hamar magához ragadta a kezdeményezést, elszorítva az eret, tamponálva azt, és közben kommentálta, mit csinál.
– Otthon, a buckalakók támadásai miatt szinte minden farm igyekszik önellátó lenni – kezdte. – Ha valaki megsérül, nem mindig van azonnal mód arra, hogy siklóra pattanjunk, és orvoshoz vigyük, vagy hogy segítséget hívjunk… Meg kellett tanulnunk ellátni az ilyen és hasonló sérüléseket.
– Biztos nem lehetett könnyű… – töprengett együtt érző ábrázattal Tycho, de furcsállta, hogy határozott, tettre kész barátjuk ilyen különösen viselkedett a gyakorlat alatt.
– Így ni! – tekerte körbe a lábat a pólya rögzítése után Tank, amennyire a körülmények engedték.
– Sikerült! – bólintott boldogan Hobbie. – Még a célidő alatt vagytok!
– Így már mindjárt más… – mérte végig az eredményt a doktornő is, aki a kadétok között járt, ellenőrizve a feladat kivitelezését. – Ha az első páros szeretné, megpróbálhatják újra – intett a még rendelkezésre álló, művéres palackok felé, Tycho pedig, egy ügyesebb kivitelezés reményében, rávette barátját az ismétlésre.
***
Hobbie óvatosan fészkelődött a pad ülésén, remélve, hogy nem hívja fel magára túlságosan oktatójuk figyelmét. A soron következő, légjogi ismeretekkel foglalkozó óra még annál is feszültebben telt, mint amire számítottak. Lubo Narek ezúttal minden gúnyosságot vagy nyájasságot mellőzött, pattogós, szinte türelmetlen stílusban követelte a kadétoktól az elmúlt foglalkozásokon átbeszélt anyagot.
– Ugyanakkor – forgatta meg a szemeit a férfi bosszúsan -, bár hasznosak mindezek az ismeretek, az azóta kialakult politikai és katonai helyzet értelemszerűen felül fog írni mostantól minden protokollt – nyomott le egy gombot a kezében szorongatott kis panelen, mely frissítette a növendékek számára a hadiállapot során módosuló körülményeket. – A polgári és kereskedelmi repülési felügyeletek mintájára létrehozott, Galaktikus Katonai Repülési Felügyelet az, mely direktíváival az űrmélyi közlekedés minden formáját szabályozni fogja.
Hobbie barátjára pillantott, de Tycho arca nem árulta el, mi járhat a fejében. Aggódva figyelte közös szobatársukat, Tankot, akit igyekeztek minden lehetséges kérdésre felkészíteni, ha a professzor ígéretéhez híven szúrópróbaszerűen faggatni kezdi a zónalabda miatti távol maradása okán, de Janek nem rettent meg a kihívástól. Tömören, de szakszerűen válaszolgatott a tanár kérdéseire, szinte pedáns részletességgel sorolva az eddig megismert fogalmakat és procedúrákat, és látszólag nem is igazán zavarta azok invazív jellege a Birodalom polgárainak életére, mindennapjaira.
– Szinte még a szeme is vérben forog… – súgta oda Hobbie az alderáninak, akivel lassan elsajátították a hasbeszélés művészetét, mert gyakran sikerült ajkaik mozgása nélkül információt megosztaniuk egymással, nehogy a professzor észrevegye őket. – Én nem tudom, mi van vele ma… Meg amúgy veled is! Mindenki menstruál, vagy mi van?
Tycho mindössze egy lesújtó pillantással reagált a feltételezésre, és válaszra se méltatta a kérdést, így Klivian tovább bámészkodott a teremben. Biggs megszokott bőrszíne ellenére szinte falfehéren üldögélt, és a jelek szerint igyekezte ugyan követni az óra témáját, de a pad takarásában idegesen markolászta egyenruhájának anyagát, és meredten bámulta Yu-Sient, aki néhány kadéttal előtte ült. Hobbie különösnek találta a dolgot, hiszen Liridonon kívül a többi fővárosi társukkal nem kimondottan közösködtek, és elképzelni sem tudta, mit akarhatott barátjuk a rátarti Arentől. Rasha szinte egy ragadozó elszántságával figyelte a professzor minden szavát, zöld szemei olykor egészen fenyegetően megvillantak, amire szintén nem tudott magyarázatot adni magának. Narek bosszantó asztromechanikai droidja ezúttal is a teremben pihent, gömbszerű burája néha ide-oda fordult egyet, amitől Hobbie nem tudta levetkőzni azt az érzést, hogy a szerkezet figyeli őket.
– A szabad repülés helyét átvette az engedélykódokhoz kötött repülés – folytatta Narek a lelketlen előadást. – Ahogy azt Rouvin professzornál már talán tapasztalhatták, innentől kezdve nem az adott légtér irányítója és tornya fogja ténylegesen megadni a leszállási vagy felszállási engedélyt, ők csak jóváhagyják az engedélykódok szerinti repülést… vagy épp megtagadják, ha úgy tartják jónak.
– Coruscanton már eddig is érvényben volt valami hasonló – emelte balga módon a kezét a magasba Liridon Hames, társai pedig elszörnyedve meredtek rá, amiért külön felszólítás nélkül beszélni kezdett a tanár óráján. – A Szenátus épülete környékén… a közigazgatási negyedben a Klónháborúk óta légtérzár van, hiszen akkor hatalmas ütközet zajlott a bolygó felett. Néhány éve egy meghibásodott hajtóművű, civil járművet lőttek le az égről, mely irányíthatatlanul hatolt be ebbe a légtérbe, de nem volt engedélye arrafelé haladni, és ezért támadó szándékot feltételeztek róla. Ugyanígy tilos bármilyen járműnek megközelíteni az Árulók terét is…
– Az Árulók… terét? – kérdezte különös hangsúllyal Lubo Narek, a szemei pedig szinte villámokat szórtak.
– Igen, uram… – felelte Liridon, és kíváncsian nézett végig barátain, akik igyekezték néma pillantásokkal és halk pisszegéssel elcsendesíteni őt. – Ahol… korábban a Jedi Templom épülete emelkedett…
Csend telepedett a tanteremre, ahogy mindenki a professzor reakciójára várt, a férfi arca azonban rideg maradt.
– Úgy látom, vajmi kevés fogalma lehet arról, mi zajlott le valóban a… hogy is fogalmazott? Igen, az Árulók terén, Hames kadét – mondta végül. – Lamascolo professzor úr óráján aligha hallott a köztársasági klónhadtestek által végrehajtott háborús bűnökről és konkrét népirtásról, melynek során nőket és gyermekeket, harcképtelen ártatlanokat mészároltak le. Sötét szégyenfolt ez Coruscant történelmében. Mielőtt legközelebb tudálékoskodni kíván, előbb tájékozódjék otthonának múltjáról, Hames kadét!
Liridon sápadtan meredt maga elé, Rasha azonban megköszörülte a torkát.
– Mi lesz a protokoll azokon a bolygókon vagy azokban a rendszerekben, melyeknek vitatott a fennhatósága? – kérdezte, amivel azonnal magára terelte a figyelmet.
Barátai megrökönyödve figyelték a közjátékot. Az első alkalom óta jól ismerték tanáruk szokatlan habitusát, és hogy többi professzorukkal ellentétben kevésbé interaktívan vezeti le óráikat, ezért eszükbe sem jutott engedély nélkül felszólalni.
– Többen érkeztek az évfolyamról is olyan területről, mely bár hivatalosan a Birodalom közigazgatási területe alá tartozik, mégis inkább olyan bűnszervezetek kezében van a tényleges hatalom, mint például a huttok vagy a pike-ok – folytatta Rasha. – Ilyen esetekben ki felel az engedélykódok ellenőrzéséért és a repülés jóváhagyásáért vagy épp megtagadásáért?
Tycho tatuini barátaikra pillantott, és be kellett vallania magának, őszintén kíváncsi volt a válaszra.
Lubo Nareket felkészületlenül érte a kérdés, és először szigorúan végigmérte a fiatalembert.
– Természetesen minden olyan terület, mely közigazgatásilag az Első Galaktikus Birodalom politikai és gazdasági fennhatósága alá tartozik, birodalmi előírásokat követve felügyeli a légi forgalmat, legyen szó civil, kereskedelmi vagy épp katonai repülésről, felülírva ezzel a lokális légjogi szokásokat – felelte végül. – A Birodalmi Azonosítási Protokoll szerint ellenőrzik a kódokat, együttműködve a légiirányító személyzet tagjaival, és az ő válaszuk alapján folytatódhat tovább a repülés. Felhívom a figyelmét, Kane kadét, hogy a birodalmi jogrendszer nem ismeri a megosztott felügyelet fogalmát, és így nem is ismer el a magáén kívül egyetlen felügyeleti szervet sem az uralma alatt álló bolygókon vagy rendszereken! Ezért bármilyen bűnszervezet vesse is meg a lábát egy-egy ilyen kérdéses vidéken, annak nincs beleszólása a birodalmi légtérben zajló műveletekbe. Amennyiben mégis megkísérelnék, saját bőrükön fogják megtapasztalni a Birodalom totali-TÁRIUS hatalmát! – tette hozzá olyan különös hangsúllyal, mely még az alderáni számára is furcsának tűnt.
Rasha nem tűnt megszeppentnek, az arcán a diadal furcsa ragyogása tündökölt, de nem szólt semmit, csak egy aprót biccentett, mint aki nyugtázta a tanár válaszát.
***
Tycho meredten nézte a holografikus kivetítőt, melynek túloldalán családjának tagjai aggódó pillantásokkal méregették őt. A virtuális képernyő sarkában fenyegetően pörgött a visszaszámláló, jelezve, hogy az Akadémia vezetése által számára biztosított beszélgetésből hány perc van már csak hátra. A fiatalember látta jegyese és nővére arcán a ki nem mondott félelmet, édesanyja ábrázatán a teljes kétségbeesést, apja és leendő apósa, Pawk azonban határozottan nézett vele farkasszemet.
– Szinte sejtettem, hogy ez lesz… – sóhajtotta Leos Celchu, ahogy megmasszírozta orrnyergét, a hangjában azonban nyoma sem volt szemrehányásnak.
– Nem tudhattuk, hogy ez lesz – vetette ellen fia. – Amikor jelentkeztem, nyoma sem volt még ilyen atrocitásoknak.
– A nép egyre elégedetlenebb – próbált finoman fogalmazni Pawk. – Egyre hangosabb a propaganda, hogy enyhíteni kellene a katonai fennhatóságot, hisz lassan két évtizede már, hogy vége a háborúnak.
– Az erőszak sosem megoldás – csóválta meg a fejét Tycho, és csodálkozott rajta, hogy népük sajátos, pacifista hozzáállásának jeleit sem vélte felfedezni családja részéről. – Ártatlanok haltak meg azokban a támadásokban.
– Egészen pontosan katonák – javította ki apja.
– Köztük olyan növendékek, mint amilyenek mi is vagyunk. Mi sem ártottunk senkinek.
Nyiestra és Mia óvatosan összepillantott.
– Beszéljünk inkább arról, mi fog történni ezután! – javasolta a szóváltás helyett nővére. – Felgyorsítják a képzést, hogy minél hamarabb munkába álljatok?
– Lehet majd kérni, hogy az Alderaan rendszerében szolgálj? – próbálkozott óvatosan jegyese.
– Egyelőre még… megy minden tovább abban a tempóban, ahogy eltervezték – felelte Tycho. – És nem tudom, lehet-e majd kérvényezni, hova helyezzenek… De megpróbálom a közelbe kérni magamat – mosolyodott el, és szeretetteljesen gyönyörködött kedvese szépségében.
– Ti nem vagytok veszélyben? – kérdezte rekedten édesanyja. – Titeket… nem érhet támadás?
– Fokozták a biztonsági intézkedéseket – tért ki a konkrét válasz elől Tycho, mert a holonetről való lekapcsolásukon kívül fogalma sem volt róla, az Akadémián milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy a kadétoknak ne eshessen bántódása. – Most az a lényeg, hogy éberek legyünk, vigyázzunk egymásra, és ha valami gyanúsat észlelünk, azt azonnal jelentsük.
Apja vonásai megkeményedtek, és elkapta a tekintetét.
– Nem sok időm maradt… – pillantott a kijelző sarkába ismét a fiatalember. – Amennyiben lehetőségünk lesz még hazaszólni, mindenképpen jelentkezem. Addig is… szeretlek benneteket! – intett bizakodva, bár összeszorult a szíve, ahogy édesanyja a könnyeit törölgetve integetett vissza neki.
Ahogy a hologram szertefoszlott, egy ideig még bámulta az iménti kép helyét.
– Ez könnyebben ment, mint gondoltam… – vallotta be magának.
Kiabálásra, vádaskodásra, felelősségre vonásra számított, hogy apja a fejéhez vágja majd, hogy hátat fordított az alderáni értékeknek, az otthonának és legfőképpen a családjának, amiért most már háborúba is képes vonulni a karhatalom eszméiért, a férfi azonban csendben emésztgette csupán a hallottakat.
– Túlságosan csendben… – gondolta, ahogy felébredt a szívében a gyanakvás.
Biggs-szel ellentétben neki legalább sikerült kicsikarnia némi információt a külvilágról.
– „A nép elégedetlen”… „a katonai szigort csökkenteni kellene, nem fokozni”… – töprengett. – Vajon az tényleg megoldást jelentene…?
Felmarkolta egyenruhájának kabátját, és szobájuk ajtajához lépett, de ahogy az a falba csusszant előtte, észrevette, hogy addig kinn várakozó barátaihoz Tatham főhadnagy lépett oda.
– Uram… – nyögte rekedten, és kissé megilletődve méregette a férfit. – Mi ez az egész…? Vajon azért jön, mert valami rosszat mondtam…? Vagy mert olyasmiről beszélgettünk, amiről nem lett volna szabad?
– Uraim – biccentett a férfi köszöntése jeléül. – Sunber kadét! – fordult Tank felé. – Edzője kérésére kerestem meg önt. Pakolja össze a versenyfelszerelését, mert a zónalabda-csapat az esti, utolsó foglalkozás után nem sokkal indul Coruscantra.
Janek meglepetten pislogott.
– Ezt… nem is gondoltam volna – ismerte el. – Azt hittem, a kialakult helyzet és a közelgő vizsgák miatt már nem utazhatok majd el.
– Tudom, hogy már csak két hét van hátra a periódus zárásáig – felelte Tatham. – De mivel a párhuzamosan önök mellett futó évfolyamok teljesen más ütemtervvel dolgoznak, mindig lesz olyan, akinek épp vizsgái közelegnek majd. Arra viszont készüljön fel, hogy az egyik rangidős lesz a csapatban.
A szobatársak csodálkozva összenéztek.
– Az összes többi, felsőbb évfolyamból eddig játszó versenyzőt kivették a csapatból, hogy immár teljesen csak az elméleti és gyakorlati repülés képzésére koncentrálhassanak. Könnyen lehet, hogy csapatkapitánnyá is megteszik.
– Hogy engem? – kérdezte döbbenten Tank. – Csapatkapitánynak…?
A férfi bólintott, és megengedett magának egy büszke félmosolyt.
– Ez igen…! – veregette meg barátja vállát Hobbie. – Gratulálok!
– Ennyire azért ne szaladjunk előre! – figyelmeztette őket tanáruk. – Legyen nagyon körültekintő az úton! A Császári Katonai Akadémia a legnagyobb presztízsű, legszigorúbb birodalmi akadémia mind közül. A miénkkel össze se lehet majd hasonlítani azt a szigort és ellenőrzést, amivel ők operálnak. Biztos, hogy már megérkezés előtt a csapat minden tagja teljes körű, titkosszolgálati átvilágításon fog átesni, és minden lépésüket figyelni fogják.
– Ezen mondjuk nem csodálkozok… – komorodott el Biggs arca. – Onnan kerülnek ki a legfontosabb politikai és katonai vezetők kíséretének testőrei, személyes pilótái, sőt, a legjobbak a szenátus és Őfelsége védelméért felelnek közülük.
– Pontosan – bólintott Tatham. – Nem lesz könnyű dolguk, de emiatt ne rettenjenek meg! Hozzanak dicsőséget az Akadémiának!
– Igenis, uram! – húzta ki magát elszántan Tank.
0 hozzászólás