Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 34. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 34. fejezet ~

Quinlan Vos hirtelen ébredt, a tudata először nem is fogta fel, hol van. Teljesen világos volt a helyiségben, ahol feküdt, élőlények halk motoszkálása, gépek csendes berregése hallatszott a háttérben, a levegőben pedig finom illatok terjengtek. Idegen anyaggal volt betakarva, és kényelmetlen volt a helyzet, amiben elhelyezkedett.

– Hogy kerültem ide? – gondolta, és csodálkozva felült. – Mi történt?

– Ó, Vos mester! – köszöntötte némi meglepettséggel Breha hercegnő, ahogy észrevette.

Épp levette magáról a kötényt, és készenléti üzemmódba kapcsolta a háztartási droidod.

– Fenség…?

– Elnyomta az álom fenn a szellőzőcsatornában – mutatott a mennyezetre a lány. – Aayla kisasszony szedte ki onnan.

Vos kínosan végignézett magán. Semmi emléke nem volt a történtekről.

– Ezen a küldetésen tényleg semmi nem úgy alakul, ahogy terveztem… – gondolta. – Hol a szerkezet? – próbált felállni, és kócos haját kicsit rendbe szedni.

– Ó, amiatt ne aggódjon, Aayla kisasszony már befejezte ön helyett! – legyintett a hercegnő. – Épp most zuhanyzik, tiszta por lett a nagy munkában.

Quinlan a lakosztály fürdője felé pillantott, ahonnan nem sokkal később előballagott tanítványa. Hosszú agynyúlványait törölgette, és kényelmes szabású, ujjatlan, combig érő kezeslábast viselt hálóruhaként. Úgy tűnt, a hosszú, többrétegű, alsószoknyás ruhába öltözött hercegnőt nem zavarta különösebben lenge öltözéke, és megmosolyogta a lány lelkesedése, hogy az elkészült vacsora illatára egészen felderült az arca.

– Mester! Hát felébredtél!

– Épp időben – bólintott Breha. – Kész a vacsora. Jöjjön, Vos mester! – intette őt is közelebb.

– Juhú!

– Juhú… – dorgálta meg Aaylát mestere. – Öltözz fel jobban! Most már nem csak ketten vagyunk!

Helyet foglaltak az étkezőasztalnál, a droid pedig felszolgálta nekik az ételt.

– Engem nem zavar, Vos mester – rázta meg a fejét Breha.

– Akkor sem illik – jegyezte meg a férfi rosszallóan, az első kanál leves után azonban elfanyalodott az arca.

– Nem jó? – kérdezte csalódottan a hercegnő.

Quinlan hátradőlt a székében, és keserűen nézte a tányérját.

– Több mint 20 éve élek a Jedi Templomban, de ott soha nem ettem ilyen finomat… – mondta kedveszegetten.

A két lány összenézett, és elnevették magukat. Jóízűen megvacsoráztak, utána pedig Breha is visszavonult fürdeni. Ő jóval visszafogottabban tért vissza hozzájuk, hosszú, fodros, fehér hálóinge felett a testét bordó köntös fedte. Vos inkább elfordult, és úgy tett, mintha a sarokban vagy a szobájában valami rettentően érdekes dolgot vizsgálna meg épp, Aayla azonban nem zavartatta magát, vidáman csacsogott házigazdájukkal. A hercegnőnek meggyűlt a baja hosszú hajával, hiába bontogatta a fésűivel, nem sikerült szépen összefognia azt éjszakára.

– Majd én megcsinálom! – ajánlotta lelkesen Aayla, és odatelepedett a hercegnő mögé, a kanapé háttámlájára. – A Templomban vannak bizonyos előírások a hajviseletre, ezért a fiú növendékek haját jellemzően rövidre nyírják, a kislányok viszont megtarthatják a hosszú hajukat, ha befonva hordják azt. Van egy barátnőm, aki állandóan mások hajával babrál, és egy csomó hajfonatot megtanított már nekünk!

Breha kedvesen bólintott, és odaadta neki a fésűit.

– Legalább gyakorolok egy kicsit. Nekem ugye nincs hajam, a mester pedig sose engedi befonni a saját haját…

Quinlan rosszallóan feléjük nézett.

– A felnőtt férfiak nem szokták.

– Vannak olyan kultúrák, ahol szokták! Jártunk is már ilyenek közt! – erősködött a padawan.

– Nem is a férfiasságukról voltak híresek… – motyogta Vos.

A két lány összepillantott, és elnevette magát.

– Mintha most már két éretlen fruskára kellene vigyáznom… – sóhajtotta a férfi, ugyanakkor megnyugvással töltötte el a tény, hogy Aayla látszólag félre tudta tenni a rémálmát és letargiáját, és nem volt már olyan bánatos, mint korábban.

Felbúgott a helyiség kommunikációs berendezése, a droid pedig a hercegnő utasítására ellenőrizte, ki keresheti.

– A szenátori irodából érkezik a hívás – kommentálta.

Breha kihúzta magát, megigazította a köntösét, melyből a mellkasán előtüremkedett néhány fodor a hálóingéből, majd bólintott, mire a droid megnyitotta a kommunikációs csatornát. Bail Prestor tanácsos pillantott fel az előtte tornyosuló jegyzetekből, ahogy jelezte számára is a rendszer, hogy a kapcsolat létrejött.

– Fenség, jó estét, Pre-… – itt azonban döbbenetében elnémult, ahogy meglátta a hercegnőt hálóruhában, kibontott hajjal.

Breha nem adta jelét annak, hogy szégyellős lenne, vagy hogy felháborítaná, amiért a fiatalember ebben az öltözékben látja. A beálló csendre, úgy tűnt, a tanácsossal együtt időző Bail Antilles is felfigyelt, mert csodálkozva hátradőlt a székében, hogy belógjon a feje a felvevő lencséjébe, és láthassa, mi lepte meg ennyire fiatal kollégáját.

– Jó estét, Prestor tanácsos, és önnek is, Antilles szenátor! – köszöntötte őket a hercegnő. – Kérem, ne jöjjenek zavarba, amiért leengedett hajjal látnak! Udvarhölgyek és cselédlányok hiányában egyedül nem boldogulok vele, Aayla kisasszony segít befonni.

Aayla huncutul vigyorogva intett egyet a háttérből.

– É-értem – köszörülte meg a torkát Prestor, és mindenhova próbált nézni, csak a két lányra nem. – Elnézést, hogy ebben az esti órában zavarom, de Coruscantról, a Főkancellár irodájából kaptunk nemrég értesítést, hogy a Szenátusban fontos szavazást tartottak a távollétünkben.

– Érint minket valamilyen formában?

– Szerencsére nem közvetlenül. Az Uuqus-rendszerben lévő telepeseknek nyújtandó támogatásról volt szó, melyből prominens magvilágbeli bolygók vállaltak kötelezettséget, ki-ki erőforrásai szerint. A közhangulat állítólag nem volt kellemes, amiért mi nem vettünk részt a szavazáson, de a Főkancellár úr tisztában van a helyzetünkkel, és nem neheztel ránk egy cseppet sem. Viszont egy másik, kereskedelmi utak és zónák adózására vonatkozó szavazásban mindenképpen számít ránk. Igyekszik halogatni a kérdést, és különböző testületeket megbízni ilyen-olyan tanulmányokkal, vizsgálatokkal, hogy azzal is időt nyerjen nekünk, de…

– Nem csinálhatja a végtelenségig, értem – bólintott gondterhelten a hercegnő. – Az adótörvények és kereskedelemre vonatkozó szabályozások nagy hatással lehetnek az Alderaan gazdaságára, ezért nem halogathatjuk tovább a dolgot. Antilles szenátor, tudom, hogy nem akar visszatérni korábbi posztjára, ezért megkérem, hogy segítsen kiválasztani saját utódját!

A férfi bólintott, és sejtelmesen kollégájára nézett.

– Az igazat megvallva… már vannak elképzeléseim.

– Helyes! Holnap szeretném meghallgatni őket! Kérem, keressenek majd fel itt, a lakosztályunkban!

– Én is? – kérdezte Prestor csodálkozva, Antilles azonban mosolyogva bólintott.

– Jó éjt, uraim! – köszönt el tőlük Breha, és intett a droidnak, hogy kapcsolja szét őket.

Egy pillanatig mozdulatlanul ült, majd hatalmasat sóhajtott, és a kanapé párnái közé hanyatlott.

– Jaj, majd kiugrik a szívem! – dadogta.

– Pedig nagyon magabiztosnak tűnt – kuncogott Aayla, és addig letette a fésűt. – Szegény Prestor tanácsos azt se tudta, hova nézzen. Az a néhány fodor megtette a hatását.

Breha felnevetett.

– Sokkal csinosabb, mint Ishkan… – mondta álmatag hangon, a mennyezetet bámulva.

– Nagyon szemrevaló fiatalember – helyeselt a padawan.. – Magas, jó kiállású… és nagyon figyelmes és kedves.

Quinlan felvonta a szemöldökét.

– Aayla kisasszony, hagyjuk most a hajamat! – fogta meg a hercegnő a lány kezét. – Menjünk aludni! – húzta magával a szobája felé, Aayla pedig nem ellenkezett, mestere meglepetésére vidáman követte a leendő királynőt annak hálójába.

– Agyrém – gondolta Vos, és meg sem próbálta elképzelni, miről is akartak beszélgetni.

***

Aayla kényelmesen elhelyezkedett a hercegnő széles, puha ágyában, és elgondolkozott azon, milyen új tapasztalat ez számára. Rövid élete során soha nem feküdt még ilyen hívogató ágyban, a Jedi Templombeli szállása egészen puritánnak és kezdetlegesnek tűnt ehhez képest. A matrac és az ágynemű gyöngéden körülölelte őt, akár egy puha felhő. Érzete, hogy a tudata lassan távolodik az ébrenléttől, és elmerül az Erő végtelen hullámai között.

Breha bevackolta magát mellé, és csendben nézte őt.

– Aludjon, fenség! Hosszú volt ez a nap… – mondta neki halkan, csukott szemmel.

– Aayla kisasszony… – kezdte a hercegnő. – Jediként… lehet valaki szerelmes?

A padawan sóhajtott egyet. Az álom nyújtotta csábító érzés elillanni látszott. Oldalra pillantott, a sötétben pedig megcsillantak Breha kíváncsi szemei.

– Számunkra az ilyen világi dolgok… nem engedélyezettek… – vallotta be, és nem vette ugyan észre, de hangjába szokatlan szomorúság vegyült.

– Tilos? Teljesen?

– Nem tehetünk… különbséget. Mindenkivel egyformán könyörületesnek kell lennünk. Ez is a szeretet egyik formája, de… nem lehet részünk olyasmiben, amire fenséged gondol.

Breha aggódva rágcsálta körmét.

– Aayla kisasszony… Én nem tudtam nem észrevenni, ahogy… Vos mesterre néz. Amilyen gyöngédséggel viseltetnek egymás iránt… – vallotta be, Aayla pedig feszülten megmarkolta a paplant. – A Jedi Templomban… mindenki így viszonyul a másikhoz, vagy…?

A padawan arca elszomorodott.

– Ő… nagyon különleges számomra – vallotta be. – Gyerekkorunk óta összeköt minket valami láthatatlan Erő, amitől… nem tudok betelni a közelségével… Az egész lénye megnyugtat, és vele minden szó és érintés… természetesnek tűnik…

– Azt hiszem, kimondatlanul is értem, mire gondol… – felelte Breha együttérző hangon. – Szeretnék egy nap én is így szeretni valakit…! – dőlt hátra a párnáján, meghitt mosollyal az ajkain. – Aki viszont szeret engem… minden tökéletlenségemmel együtt… – csúszott óvatosan a tenyere az alhasára. – Titkon szerintem minden lány arról álmodik, hogy szíve választottjához mehet feleségül – mondta távolba révedő tekintettel. – Még… uralkodói körökben is. A valóság azonban… gyakran kiábrándító.

Aayla megértően feléje pillantott.

– Kész voltam házasságra lépni Ishkannal annak ellenére, hogy alig ismerjük egymást. Nem találkoztunk, csak politikai eseményeken… Egy-két fogadáson, családjaink vitatkozásaikor… Azt reméltem, ez a frigy majd megbékíti a rokonainkat, de…

Elkomorodott az arca.

– Úgy érzem, én vagyok a hibás azért, hogy így alakultak a dolgok. Hogy… nem szülhetek utódot se neki, se senki másnak többé…

– Nem szabad ezt gondolnia, fenség! – igyekezte elhessegetni a kellemetlen gondolatait Aayla. – Ez egy olyan állapot, amiről nem ön tehet. Nőként, királynőként oly sok mindennel szolgálhatja még a népét azon kívül, hogy gyermeket szül!

Breha megremegett, és ijedten feléje pillantott.

– Bocsásson meg, kisasszony! – mondta sietve. – Tapintatlan voltam! Hiszen jediként önöknek nem is lehet…!

Aayla azonban kedvesen elmosolyodott és megrázta a fejét, hogy nem szükséges aggódnia.

– Annyira félek, hogy egyetlen embernek sem fogok kelleni így – vallotta be a hercegnő. – Nemcsak a ránk leselkedő veszély miatt… hanem azért is, mert nem tudom majd abban az örömben részesíteni őt, hogy megajándékozzam egy gyermekkel. Félek kinyitni a szívemet bárki előtt, mert rettegek az újabb csalódástól…

– Mi a helyzet ezzel a Prestor tanácsossal? – próbálta kellemesebb témára terelni a szót Aayla.

– Bevallom… nagyon tetszik… – ismerte el Breha. – És politikai szempontból is ideális lenne. Független, a családja nem kötődik egyik uralkodóházhoz sem. Nemesi származású, jó a neveltetése és nőtlen…

– Látom, fenséged alaposan utánanézett – kuncogott a padawan.

– Igazán jólelkű férfinak tűnik – motyogta a hercegnő zavarában. – Eddig különböző segélyszervezeteknek dolgozott, és aktívan próbált tenni népünk boldogulásáért… De vajon nem rémítené-e meg őt egy királyi esküvő gondolata?

– Hogyan házasodik egy alderáni trónörökös?

– Nos – felelte Breha -, először is az uralkodócsalád képviseletében a szülők megkeresik a jelölt családját… Az apám állapotára való tekintettel valószínűleg ez a feladat a bácsikámra hárul majd. Tájékoztatják őket az ajánlatról, aztán ha nem zárkóznak el előle teljesen, megszerveznek egy találkozót a trónörökös és annak leendő hitvese között, hogy megismerkedhessenek, és megtapasztalják, összeillenek-e vagy sem. Hogy megvan-e…

– A szikra. Akkor holnap nagyon finomat kell főznie és nagyon szépnek kell lennie, amikor Antilles szenátorral eljönnek látogatóba!

A hercegnő megengedett magának egy huncut mosolyt, majd belefúrta a fejét a párnájába.

– Aayla kisasszony… a népének nyelvén hogy mondják, hogy „hercegnő‟? – kérdezte némi hallgatást követően.

– Az az igazság, hogy a twi’lekek népét nem irányítják királyok vagy hercegek… Különböző klánok kezében van a hatalom. De… vannak jövevényszavaink az ilyen fogalmakra. A hercegnőt például úgy mondjuk, hogy dirouhi.

– Dirouhi… – motyogta álmatag hangon Breha. – Jó éjt, Aayla dirouhi…!

Azzal szép lassan mindketten álomra szenderültek.

***

Aayla másnap a nappali padlóján ült, a fenekét alulról melegítette a fűtés, ami kellemes bizsergéssel töltötte el. Mesterével meditáltak, míg a hercegnő a vendégeivel beszélgetett, ezért előzékenyen félrevonultak, hogy a jelenlétükkel ne zavarják őket. Apró használati tárgyak vagy dekorációs elemek lebegtek körülöttük, melyek láttán a politikusok olykor-olykor kíváncsian feléjük pillantottak.

Quinlan törökülésben ült mellette, és kényelmesen ellazult, ahogy megmerítkezett az erőben. Aayla igyekezte követni a példáját, de nem tudta levetkőzni a kíváncsiságát, amit Bail Antilles egykori szenátor és Bail Prestor tanácsos érkezése okozott. Néha fél szemmel feléjük lesett, hogy felmérje a társalgás dinamikáját. Az Erőn keresztül érezte a hercegnő izgatottságát, melyet tárgyilagos hangnemével próbált palástolni, akárcsak Prestor tanácsos feszült feszengését, amit a szépséges trónörökös láttán érzett. Egyedül Antilles tűnt teljesen nyugodtnak, szinte huncut szórakozottságot sugárzott egész lénye, ahogy a két fiatal óvatos ismerkedését figyelte.

– Padawan… – szólalt meg halkan Vos. – Ne feledd, mi nem vagyunk itt! Belesimulunk a környezetünkbe, mint valami szobanövény!

– Bocsánat, mester! – hunyta le a szemeit Aayla gyorsan a fejmosás hallatán. – De még a lekkuim is szinte zizegnek az izgatottságtól!

– Zizegnek – sandított feléje mestere kételkedve, és semmi különöset nem vett észre a lány hosszú agynyúlványain.

– Mi van, ha szerelmet vallanak egymásnak és lemaradunk róla?

– Ne légy nevetséges! – dorgálta meg Quinlan. – Társaságban vannak.

– Nem, nem, nem is lenne illendő kettesben maradniuk felügyelet nélkül!

– Ne ez foglalkoztasson, hanem a probléma, amit meg kell oldanunk!

– Az új hitves kérdése is része a küldetésnek! – erősködött a lány.

– De nem a miénknek!

– Ne már, mester! Ennyire nem vagy romantikus alkat?

Vos úgy érezte, tanítványa makacskodása végérvényesen kizökkentette őket korábbi meditációs gyakorlatukból. A körülöttük lebegő tárgyakat óvatosan letette a helyükre.

– Mi jedik vagyunk, nem romantikázunk! – rótta meg.

– Kár! – sutyorogta Aayla, és nagyot szimatolt a levegőből, mert finoman gőzölgő tea, frissen sült sütemények és kekszek aromája lengte be az egész helyiséget.

Twi’lek gyomra képtelen volt ellenállni a kísértésnek.

– Megint nem tudsz viselkedni – csóválta meg a fejét Quinlan, és a törölközőjéért nyúlt.

Felállt és izmos, izzadt vállait törölgette, növendéke pedig követte a példáját, ahogy ráeszmélt, hogy vége a meditációnak. Már indult is volna meg a hercegnő felé, amikor mestere határozottan az ellenkező irányba fordította őt.

– Nem fogod megzavarni őket! Befelé! – intett saját szobája felé, mely épp ott volt a közelükben.

– De mester…!

– Indulás! – csapott játékosan a fenekére a kendővel, amitől a lány feljajdult, és sértődött pillantások közepette bemasírozott a szobájába.

Rávetette magát az ágyára, és duzzogva bevackolta magát az ágynemű közé. Ahogy azonban megérezte rajta a férfi tiszta, kellemes illatát, nyomban elvigyorodott, és minden párnáját magához ölelte, majd elbújt velük a takarója alá.

Odakinn Vos csendben törölgette izzadt nyakát és arcát, a tevékenység pedig nem kerülte el Prestor tanácsos figyelmét, aki furcsán méregette őt ujjatlan edzőruháiban.

– Féltékeny…? – gondolta Vos, ahogy az Erő rezdülésein keresztül próbálta felmérni, milyen érzések uralkodhatnak a tanácsos lelkében.

Végignézett magán, formás, izmos karjain.

– Talán attól fél, hogy konkurenciát jelentek számára a hercegnő esetében? – merengett csodálkozva.

Breha azonban mintha tudomást sem vett volna a jedikről, a látogatás alatt végig csak vendégeivel foglalkozott, és igéző szemeit le sem vette az ifjú tanácsosról.

– … szóval ezért is gondoltunk Organa főtanácsos úrral önre, barátom – fejezte be a gondolatmenetét Bail Antilles.

Prestor úgy ocsúdott fel a jedi méregetéséből és a szépséges hercegnő közelsége okozta bódulatól, mint akit kóbor áram csapott meg. Döbbenten fordult vissza beszélgetőpartnerei felé.

– Hogyan? Rám?

Breha belemosolygott a poharába.

– Tagadhatatlan, hogy ideális jelölt lenne – vonta meg a vállát Antilles. – Amíg én láttam el ezeket a teendőket, a szenátori iroda munkáját itthon gyakorlatilag ön egyengette. Teljes rálátása volt a szolgálata ideje alatt, mivel jár ez a megbízatás, és mindig kiválóan helyt állt. Miért ne próbálná meg ugyanezt Coruscanton?

Prestor tanácsos tekintete kettejük között cikázott, és mintha csalódottnak tűnt volna.

– Még csak most tértem vissza… – mondta szomorkásan. – És máris elküldenének…?

– Dehogyis! – húzta ki magát a hercegnő szinte azonnal. – Mi csak… a legrátermettebb embert akarjuk erre a feladatra!

A fiatalember nem felelt azonnal, csak szerénykedve elmosolyodott, és lepillantott kezében szorongatott csészéjére. A hercegnő szíve hevesen vert, szinte már túl hevesen is, gondolta Vos, ahogy a beszélgetés alakulását figyelte. Egyértelműnek tűnt a ki nem mondott vonzalom a két fél között, és továbbra is idegességet érzett a hercegnő felől.

– Nem tudja, mennyire legyen rámenős, mennyire merje győzködni – állapította meg. – Mindenképp tudatni akarja vele, hogy alkalmasnak találja a feladatra. De fél attól, hogy kényszernek fogja érezni a kinevezést, vagy úgy értelmezi, hogy meg akar szabadulni tőle, mert semmit sem érez iránta. De nyíltan kifejezni se meri az érzéseit, mert akkor meg félő, hogy ha frigyre lépnek, nem akarná majd itt hagyni őt, és Coruscantra költözni, ahol szenátorként, tőle távol kellene dolgoznia…

Az égre emelte a tekintetét.

– Agyrém… – gondolta sokadjára, és inkább visszavonult a szobájába.

Odabenn az ágyán egy gömböccé dudorodó paplant látott, és az Erőn keresztül megérezte alatta tanítványát. A lánynak csak az agynyúlványai lógtak ki alóla. Akaratlanul is elvigyorodott a látványtól.

– Ne lustálkodj! – dorgálta meg, azonban csak artikulálatlan motyogás és mocorgás érkezett válaszként. – Kilóg a lekkud, mint valami periszkóp!

Aayla egy halk horkantást hallatott. Quinlan megcsóválta a fejét.

– Akarom tudni, mit csinálsz a paplanom alatt?

– Mester! – rántotta le magáról az ágyneműt a padawan, és szemmel láthatóan elvörösödött már az illetlen feltételezés hallatán is. – Micsoda kérdés ez?

Elnémult azonban, amint megpillantotta mesterét, ahogy az a szekrénye előtt áll, félmeztelenül, és azon tanakodik, mit vegyen fel. Kíváncsian gyönyörködött izmos alkatában.

– Nagyon tetszenek a tetoválásaid… – motyogta az orra alatt.

– Hm? Ezek? – mutatott a karján keresztbe futó, sárga szimbólumokra Vos.

– Meg… ami az arcodon van. Olyan a fejed tőle, mint egy ajándékdoboz, átkötve egy sárga szalaggal.

Quinlan lemondóan sóhajtott egyet.

– Egyszer… én is szeretnék valami hasonlót!

– Milyet? – telepedett oda mellé a férfi.

– Ide… – húzta fel a lány a hasán a ruhát, és a köldökére mutatott. – Egyszer láttam… és nagyon megtetszett. Olyan kis ékszer volt.

– Ha egyszer lovaggá avatnak… lehet róla szó – töprengett Vos, Aayla pedig szinte kicsattanó örömmel vetette magát a nyakába.

– Most már kimehetünk? – pillantott a nappali felé, ahonnan megérezték, hogy a két vendég távozott. – A hercegnő szomorú…

– Padawan, ne feledd, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt! – figyelmeztette őt Quinlan. – Tudom, hogy érzelmileg most… labilis vagy a történtek miatt. És próbálod elterelni a gondolataidat. De… nem szabad hiú ábrándokba ringatnod magad. A hercegnő… egy hercegnő, akiből egy nap királynő lesz. Látom, hogy barátkozni próbálsz, de… nem akarom, hogy végül csalódnod kelljen. Tárgyilagosnak… pártatlannak kell maradnunk, és nem elköteleződni.

– Szerinted rosszul tettem, hogy barátkozni próbáltam vele? – kérdezte Aayla szomorkásan.

– Nem, kedvesem, de nem szabad többet beleképzelned kettőtök kapcsolatába, mint ami az valójában. Az ő élete menni fog tovább nélkülünk is, egy hitvessel vagy anélkül, és annyi munkája lesz, amitől nem lesz lehetősége később kettőtök barátságán elmélkedni.

– Miért érzem úgy, hogy nem kedveled a politikusokat?

– Magad is meg fogod majd tapasztalni – simogatta meg a lány kezét -, hogy a politikusok mindig bizonyos érdekek mentén cselekednek vagy hoznak döntéseket, és azok nem mindig lesznek mindenki számára kedvezőek. Mindig lesznek olyan csoportok vagy helyzetek, melyek befolyásolni próbálják őket. Prestor tanácsos jó embernek tűnik… egyelőre. De könnyen lehet, hogy ha elvállalja a szenátori kinevezést, idővel őt is megmérgezi a coruscanti politikai élet. A hercegnő is szinte gyermek még… Légy mindig óvatos és éber, ha a politikáról van szó, és ne hagyd, hogy téged is megpróbáljanak félrevezetni!

– Értettem, mester… – bólintott Aayla engedelmesen.

~ Következő fejezet ~

*dirouhi: (örmény) “hercegnő”