Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 33. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 33. fejezet ~

Ishkan Antilles sápadtan, de nem kevésbé dühösen szemlélte annak a lakosztálynak a romjait, mely a két jedi követnek adott otthont. Az arca fel volt dagadva, és mindkét orrlyukába tampont tömtek az orvosdroidok, hogy elállíthassák a vérzést. Két testőre olyan mérges volt a vele történtek miatt, hogy azt lehetett volna hinni, elpattan az ér a halántékukon. Szúrós szemmel nézték a szépséges twi’lek padawant, aki a kanapé karfáján ült, egy 21-B orvosdroid épp a sebeit fertőtlenítgette. Aayla néha fel-felpillantott a hercegre és annak kíséretére: húga és annak társalkodónői odakinn várakoztak a folyosón, míg Houri tanácsos és lánya, Eir az ajtóban toporogtak, és kezeiket tördelve nézték Ishkan egyre inkább duzzadó arcát.

– Ezt igya meg, és próbálja meg nem kihányni! – nyújtott át egy méretes fémhengert egy másik droid a lány mesterének, melynek tartalmát előtte alaposan felrázta.

– Kellene neked meginni ezt a förtelmes baktás oldatot… – morogta Vos. – Akkor másként beszélnél…

Nagy kortyokkal próbálta leküzdeni az italt a torkán, de többször is öklendezni kezdett tőle.

Egy holografikus, fali kivetítőn keresztül a Jedi Tanács tagjai aggodalmas arcot vágva nézték és hallgatták a történtekről szóló beszámolót, és igyekeztek segítséget nyújtani a jelenlevőknek. A főtanácsos és számos, hozzájuk hű politikus döbbenten lépkedett a felborogatott bútorok és széttört tálak, edények szilánkjai között, és szigorúan méregették a két megkötözött támadót, akik még mindig a földön hevertek. A férfi továbbra sem volt eszméleténél, a cselédlány azonban szótlanul meredt maga elé, a jelek szerint nem ilyen eredményre számított. A biztonsági kamera felvételét többször is visszajátszották, mely egyértelműen bizonyította a bűnösségüket.

– Ez borzasztó…! – csóválta meg a fejét Organa főtanácsos. – Merénylet… a palota szívében! Ez felfoghatatlan!

– Ezt képtelen vagyok elhinni… – meredt maga elé a hercegnő, aki maga is a kanapén ült, az egyik droid pedig az ujját megbökve vért vett tőle.

A minta néhány másodpercre eltűnt a gép testében, hogy az kielemezhesse annak tartalmát.

– Az őfenségétől származó vérminta alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ugyanaz a méreg került a szervezetébe, ami Quinlan Vos jedi mester és Aayla Secura jedi padawan esetében is kimutatható – összegezte végül az eredményt a droid. – Az anyag cseppfolyós állapotban, az emésztőrendszeren át juthatott be mindegyikük szervezetébe.

– Le kell cserélniük a hercegnő teljes személyzetét! – figyelmeztette őket Vos. – Nem tudhatjuk, melyikük volt felelős a történtekért, ezért mindenkit gyanúsként kell kezelnünk!

– Vajon hány bűntársuk lehet…? – töprengett Carlist Riekan miniszter. – Nem akarok pánikot kelteni, de hogy fogjuk tudni megkülönböztetni a tisztességes és bűnös elemeket a palota személyzetében? Honnan tudjuk, kiben bízhatunk? Szolgálók, testőrség, karbantartók, kertészek… A palotát több mint száz főnyi ember szolgálja ki nap mint nap, és legalább kétszer ennyi droid gondoskodik a berendezések működéséről, a hajók, siklók vezetéséről… Tucatnyi módon árthatnak őfenségének, akár olyan módszerekkel is, amelyekre nem is gondolnánk!

– A palota digitális hálózatának elemzésével már végeztünk – sietett be a lakosztály nyitva álló ajtaján Paniz Celchu, a fia, Leos pedig szorosan a nyomában haladt, és még ebben a pillanatban is adattáblájával babrált. – A teljes informatikai rendszert átvizsgáltuk egy biztonsági algoritmussal, és abban nem találtuk nyomát külső beavatkozásnak vagy alvó parancsoknak. Az élő személyzet átvizsgálása már sajnos ennél bonyolultabb… – tette hozzá keserűen. – A csapatunk megkezdte a személyazonosságok ellenőrzését, és kiszűrni a potenciális merénylőket.

– Kérem, kezeljék az eredményeket a legnagyobb körültekintéssel! – intette őket Kev Rantis, az igazságügyi miniszter. – Nem szabad alaptalan vádakkal illetnünk azokat, akik eddig is kitartottak mellettünk!

– És gondoskodnunk kell arról is, hogy a lakosság számára ne tudódjon ki, ami történt! Meg kell akadályozni, hogy kitörjön a pánik! – tette hozzá Riekan.

– Félő, hogy amíg az átvilágítás le nem zajlik, a hercegnő nincs biztonságban… – jegyezte meg aggódva a védelmi miniszter, Zen Sture. – Attól tartok, nem várhatunk tovább, a hercegnő mellé kell rendelnünk néhány új udvarhölgyet. A mi lányaink, Kimika és Bikki már be lettek vezetve az udvarba – pillantott Rantis felé. – Kalda miniszter, ön hogy látja? – fordult az oktatásügyi miniszterhez. – A neveltetésük és jártasságaik alkalmassá tennék őket arra, hogy a hercegnő mellett szolgáljanak?

– Ehhez nem fér kétség, bár két udvarhölgy igencsak kevés lesz – felelte a tanácsadó aggodalmas arccal.

– Amíg meg nem győződünk arról, kikben bízhatunk, javaslom, helyezzük a hercegnőt jedi barátaink oltalma alá – ajánlotta Bail Prestor békítő hangon. – Ők semlegesek és kívülállók, és gondoskodni tudnak majd őfensége védelméről.

– Még hogy semlegesek! – rikácsolta váratlanul Houri tanácsos. – Ez a vad némber másodjára támadt rá őfenségére, Ishkan hercegre, és ezúttal súlyos sérülést is okozott neki! – mutatott Aaylára. – Egy ilyen lényre akarják bízni a hercegnő védelmét?

– Nem támadtam rá – felelte a lány bosszúsan. – Nem tehetek róla, ha az orra nekiszaladt a könyökömnek… – tette hozzá némileg szarkasztikusabb hangon annál, ami megengedett lett volna.

Ishkan nem felelt, csak a törött orrát tapogatta, az egyik orrlyukából pedig ismét szivárogni kezdett a vér, ezért a szőke testőre, Zuri odaugrott, és óvatosan kendőt tartott az arca elé.

– Ennyire gyűlölsz engem? – kérdezte Breha hercegnő váratlanul, halk és félelmetes hangon, amitől mind feléje fordultak.

Meredten nézte a kezét, melyből nemrét a vérmintát vették, és azt a pontszerű kis sebet, melyen a vére kibuggyant. Ishkan szemei résnyire szűkültek, tudta, hogy a kérdés feléje irányult.

– Hiszen házasság útján szegről-végről minden Organa és Antilles rokonságban áll… – folytatta Breha. – Ennyire nem számít neked az életem, hogy képesek vagytok inkább megölni, csak hogy megkaparintsátok a trónt? – pillantott fel, dühös szemeiben pedig könnyek csillogtak.

– Ezek alaptalan vádak! – jelentette ki határozottan Houri tanácsos.

– Hallgasson! – rivallt rá a hercegnő. – Nem magával beszéltem!

A férfi összerezzent, a lánya, Eir azonban őszinte megvetéssel nézte a beteges, gyenge Brehát.

– Olyan mohón áhítoztál a trónra, hogy képes lettél volna megölni engem? – folytatta a hercegnő. – Elértétek, hogy egy életre megnyomorítsanak, és így már biztos, hogy vér szerinti örökös nélkül kell meghalnom, de nektek még ez sem volt elég! – pattant talpra, és azt lehetett volna hinni, hogy nekiront a hercegnek. – Annyira vágytatok a trónra, hogy képesek voltatok megmérgezni a Köztársaság hivatalos követeit, és engem is, hogy hamarabb eltakarítsatok az útból?

– Ebből egy szó sem igaz! – jelentette ki határozottan Ishkan tompa orrhangon, ahogy továbbra is a vérzést próbálta csillapítani.

– Nem akartátok megvárni, míg természetes úton meghalok, ezért meg akartatok ölni! Pedig… – rázta meg a fejét Breha -, nem kellett volna sokáig várnod! Ebben az állapotban… úgysem fogok már sokáig élni! – mutatott végig magán. – Megvárhattad volna, míg az a kevés, ami az életemből még hátravan, békében letelik, hogy addig is hadd szolgálhassam a népünket! De nem…! Nektek most kell a trón, azonnal! A mohóságotoknak nincs határa!

Aayla testét hideg borzongás járta át a hercegnő szavai hallatán. Szörnyű érzés lehetett számára szembesülni azzal, hogy sérülései, állapota miatt valószínűleg nem tud már olyan teljes életet élni, mint más, korabeli leány, és még így is inkább az Alderaan sorsa miatt aggódott.

– Milyen bátor teremtés… – gondolta együttérzően.

Ishkan hercegre pillantott, aki egészen sápadt volt a dühtől és a fejéhez vágott vádaktól.

– Te is tudod, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy az Antilles-ház áll a történtek mögött! – felelte. – Nem kell se a koronád, se az alamizsnád, amivel a családod a házasságot és a hercegi hitves címét felajánlotta nekem! Köztudott, hogy saját rangomból kifolyólag ugyanolyan méltó vagyok Alderaan trónjára, ahogy te! Beletörődtünk abba, hogy te örökölted a trónörökösi címet, de abba nem, hogy ilyen vádakkal illess minket! Az Antilles-ház a feltérképezett világok egyik legősibb dinasztiája, és mi nem folyamodunk ilyen alantas módszerekhez! Nőj fel végre a feladathoz, amit magadhoz ragadtál, és elég legyen ebből a gyerekes hisztériából!

Azzal mindenki meglepetésére sarkon fordult, és kiviharzott a lakosztályból. Testőrei és Houri tanácsos szinte azonnal követték, bár Eir vetett még egy lesújtó pillantást a trónörökösre. Breha falfehér volt az idegességtől, és erőtlenül visszahanyatlott a kanapéra, és a tenyerébe temette az arcát.

A hologram túlsó végén Yoda mester nagyot sóhajtott. Aayla felpillantott rájuk, szinte már el is felejtette, hogy ott vannak. Látta, hogy Ki-Adi-Mundi nem egyszer rosszallóan végigmérte őt lenge hálóruhája miatt, de már rég túltette magát azon, hogy szégyenkezzen.

– Amíg Kimika és Bikki be nem tud költözni a palotába, és a szükséges, biztonsági átvilágításon át nem esnek, valóban úgy volna helyes, ha a hercegnő a két jedi követ közelében maradna – mondta végül Riekan miniszter, hogy másra terelje a szót. – Őfensége lakosztálya jelen formában nem biztonságos annak elhelyezkedése és mérete alapján. Jobb volna egy jóval kisebb lakrészbe ideiglenesen átköltöztetni, ami könnyebben védhető, és addig otthont adhat Vos mesternek és padawanjának is.

– Vos mester, ön mit gondol? Nem okozna nehézséget vigyázni a hercegnőre? – kérdezte Organa főtanácsos. – Jelen állapotukban…

– Én szívesen vigyázok rá – jelentette ki Aayla, és minden szempár feléje fordult. – És közben felgyógyítom a mesteremet is.

– A táplálkozásról viszont magunknak kell gondoskodnunk – jegyezte meg Vos. – Amíg nem tisztázódik minden körülmény, nem fogadhatunk el kész ételeket idegen kézből.

– Biztosítunk droidod, ami majd elkészíti a fogásokat, és gondoskodik a takarításról is – bólintott Bail Antilles.

– Az jó, mert főzni nem nagyon tudunk – kuncogott Aayla, amivel mosolyt csalt több politikus arcára is.

***

A hercegnő lakosztályából teherhordó, lebegő szánokon droidok szállították át a ruháit abba az új lakrészbe, melybe ideiglenesen átköltöztették. Brehát nagybátyja kísérte, aki a karját nyújtotta neki, hogy támaszként szolgáljon számára. A lány falfehér volt a korábbi veszekedéstől és a mérgezés felfedezésétől, és elkeseredés ült ki a vonásaira. Úgy tűnt, teljesen elárvult és senkije sem maradt, akiben maradéktalanul megbízhatott volna. Aayla és Quinlan is összepakolt, és az ajtóban várták a hercegnőt és annak közvetlen kíséretét.

Az új lakosztály stílusjegyeiben nem különbözött korábbi vendégszállásuktól, mindössze a nappalijából 4 külön hálószoba nyílt, mely több fő számára is helyet biztosított. Lepakoltak a helyiség közepén, Vos pedig kíváncsian körbenézett.

– Gyere, kedvesem! – ültette le az egyik fotelbe a hercegnőt Organa főtanácsos.

– Bácsikám, én… – kezdte volna Breha megtörten, de képtelen volt folytatni.

Aayla közben a falhoz lépett, és rácsatlakoztatta az addig tenyerében cipelt holokomlinket, melyen a Jedi Tanács kicsinyített képe figyelte őket. Az alakjuk megnyúlt, és jobban kivehetővé vált.

– Jedi barátaink itt vigyázni fognak rád – próbálta nyugtatgatni unokahúgát a főtanácsos. – Mi pedig hamar végzünk a személyzet átvilágításával. Meglátod, nemsokára visszatérhetsz a saját szobáidba, és minden megy tovább úgy, ahogy eddig!

– Ahogy eddig… – meredt maga elé Breha, ami nem sok megkönnyebbülésről árulkodott.

– Ha szeretné… és nem érzi tolakodásnak… ahogy időnk és teendőink megengedik, meglátogathatjuk fenségedet… – mondta váratlanul Bail Prestor, a küldöttség tagjai pedig csodálkozva feléje pillantottak, aminek láttán érezhetően zavarba jött. – Nem igaz, Riekan miniszter úr? – tette hozzá, mintha csak segítséget remélt volna a politikustól.

Breha felpillantott, és szemmel láthatóan elpirult. Aprót bólintott, ami megnyugtatta kicsit a nagybátyját, a férfi így kitessékelt mindenkit.

– Elkezdek pakolni – ajánlotta Aayla, de mestere leintette.

– Nem padawan, először átnézünk mindent – nyúlt a táskájába Vos, és egy kis masinát húzott elő belőle, mely univerzális csatlakozóval rendelkezett a legtöbb droidhoz.

– Mindent, mester?

– Mindent… – indította be a férfi a szerkezetet, majd a lakosztály sarkában álló háztartási droidhoz lépett, ellenőrizte rajta a biztonsági rögzítőt, és csatlakoztatta rá a kis eszközt.

Annak kijelzőjén különböző adatok jelentek meg, a rövidke folyamat vége pedig jelezte, hogy kémprogramot, idegen utasítást nem talált a droid programjai közt.

– Át kell néznünk minden helyiséget, minden ruhát és használati tárgyat! – fordult feléjük Vos. – Nem megijeszteni akarom, fenség – mondta végül kicsit lágyabb arckifejezéssel. – De kétszer kétféleképpen próbáltak már végezni önnel… Ki kell zárnunk minden ártó tényezőt!

– Köszönöm, Vos mester – mondta fáradt hangon a hercegnő. – Kérem, mondja, mire van szüksége, és segítek!

– Vannak igencsak finom, szabad szemmel szinte láthatatlan szerkezetek… Hálószerű, nanoszerkezetű vagy akár miniatűr kémeszközök, melyek lehallgatásra, tűz okozására, de akár robbantásra is alkalmasak. Meg fogunk nézni minden egyes ruhadarabot, nincs-e belevarrva, beleszőve bármelyikbe ilyesmi, mely távoli vezérléssel felmelegedhet, megégetheti, vagy mérgező anyagot kibocsátva megmérgezheti fenségedet.

Breha ösztönösen megmarkolta az éppen viselt ruháját, és riadnak tűnt.

– Talán jobb, ha ezt majd Aayla csinálja… – köhintett végül Vos, ahogy rájött, nem feltétlenül volna illendő egy tinédzserlány alsóneműi között tapogatóznia.

– Lehet egy javaslatom, mester? – kérdezte Aayla.

– Bármikor, kedvesem – felelte a férfi, ahogy elektronikus szerszámaik között turkált, a padawan pedig ösztönösen elvigyorodott, szerette, ha így szólította őt.

– Amíg én a ruhákat ellenőrzöm, kezdhetnéd a szobák átvizsgálását a hercegnőével. Így azzal készülnénk el a leghamarabb, ő pedig visszavonulhat, ha úgy érzi, pihennie kell.

– Remek meglátás. Fenség, ez lesz az ön szobája – jelentette ki Quinlan határozottan az egyik helyiség felé mutatva, a választás lehetőségét fel sem kínálva a hercegnőnek. – Elhelyezkedése alapján ez a legbiztonságosabb, és ennek van a legkisebb ablaka is.

– Annak is van jelentősége? – kérdezte csodálkozva Breha.

– Egy erkély vagy nagyobb felületű ablak mindig nagyobb támadási pontot jelent.

– Sokat kell még tanulnom az ilyesmikről… – vallotta be a hercegnő csalódottan.

– Mindent a maga idejében – mosolyodott el biztatóan Vos. – Mesterek, engedelmetekkel mi most kilépünk – fordult a tanácstagok hologramja felé. – Van még esetleg bármilyen utasításotok számunkra előtte?

Mace Windu összepillantott társaival a vonal túlsó végén.

– Egyelőre nincs, Vos mester. Coruscant kilép!

– Munkára! – adta ki a parancsot Quinlan, és növendékével mindketten bekapcsolták tenyérnyi kis vizsgáló eszközeiket.

Aayla lefertőtlenítette a kezeit, mielőtt a hercegnő első ruhás ládáját kinyitotta volna, és egyesével behúzott mindent annak leendő szobájába. Vos addig kibújt csizmájából és nehéz köpenyéből, felsőruháiból, hogy mozgékonyságát visszanyerje, és könnyen beférjen olyan helyekre is, melyek szűkösek. Az ágy átvizsgálásával kezdte, a bugyborékoló, pulzáló hangot kiadó kis eszköz azonban sehonnan nem riasztott. A matrac, párnák, takarók, huzatok, ágyat körülölelő függönyök és állványzat mind tisztának bizonyultak, így tanítványa arra pakolhatta azokat a ruhadarabokat, melyek ellenőrzésével már végzett. Utána a tárolószekrényeket tapogatta le, szisztematikusan haladva bútorról bútorra.

– Nem is gondoltam volna, hogy a jedik ilyen fejlett technológiával rendelkeznek… – vallotta be Breha ámuldozva.

– Gyakran azt hiszik, naphosszat csak sötét szobákban ülve kántálunk meg fura varázsigéket motyogva imádkozunk – felelte Aayla, és elvigyorodott, ahogy mestere bemászott az ágy alá. – Azt hiszem, sokakban ez a tévképzet élhet szerte a galaxisban…

– Miket szoktak még csinálni, Aayla kisasszony? – kérdezte Breha, majd, hogy hasznossá tegye magát, az ágyra helyezett ruhákat elkezdte behajtogatni a szekrénybe.

– Nos… tény, hogy gyakran meditálunk – vallotta be a padawan, és összemosolyogtak, ahogy meglátták Quinlant kimászni az ágy túloldalán.

A férfi igyekezte a porcicákat kiszedni hosszú hajából.

– De nap mint nap tanulunk is… diplomáciát, történelmet, nyelveket, etikettet… és persze folyamatosan edzünk is, hogy formában maradjunk.

– Milyen izgalmas! – suttogta lelkesen Breha. – És szokott lenni… szabadidejük is? Lehet egy jedinek egyáltalán szabadideje?

– Nem sok, de azt mindenki igyekszik azzal tölteni, amihez affinitása van – felelte Aayla némi töprengést követően. – Nem tudom, a fiúk miket szoktak csinálni… Én sokat vagyok az állatházban, mert imádom a kisállatainkat – tette hozzá vigyorogva. – Mások varrnak… vagy a kisebbekre vigyáznak… de van egy padawan barátnőm, akit a mestere még a coruscanti operaházba is elvitt egyszer!

– Melyiket? – kérdezte csodálkozva Vos, miközben felmászott a halmokban álló ládák tetejére, és leemelte a mennyezeti szellőző rácsát.

– Galitot – felelte tanítványa. – Csak nem akarsz oda bemászni? – kérdezte döbbenten, ahogy a férfi felkapaszkodott.

– Ez is a munka része… – hallatszott a járatból tompán a férfi hangja.

– Be fogsz szorulni!

– Hát az elég csúnya lenne…

Aayla elharapott egy nevetést, és kitolta a nappaliba azokat a ládákat, amikkel végzett. Kellemesen elbeszélgetett a hercegnővel, közben pedig hallották a férfi motoszkálását az ide-oda kanyargó járatokban a fejük felett. Ahogy Breha szobájával végeztek, Aayla a közös használatú helyiségek, a konyhasarok, étkező és nappali átvizsgálásával folytatta. Meglepetésére a hercegnő kötényt öltött, és először teát főzött, majd utasította a szervizdroidot, hogy kezdje el előkészíteni egy többfogásos kora esti vacsora alapanyagait. Míg a droid a zöldséget pucolta, ő épp a húst szeletelte, amikor Aayla leizzadva megállt a pultnál egy korty frissítőért.

– Nem is tudtam, hogy fenséged tud főzni.

– A lányneveldében, ahol a hozzám hasonló, nemes kisasszonyokat oktatják, ennek az alapjait is megtanítják nekünk… nem mintha bármikor is alkalmunk lenne használni – vonta meg a vállát Breha. – Szolgálók és droid személyzet hada vesz körül bennünket… Így szép lassan mind elkényelmesedünk…

– Ha ez megnyugtatja fenségedet, az én főzőtudományom annyiban kimerül, hogyan ejtsek el egy apróvadat és süssem meg nyárson egy tűz felett – vigyorgott Aayla, majd felpillantott a mennyezetre. – Egy ideje csend van – állapította meg. – Mester, minden rendben? – kérdezte. – Beszorultál?

Breha letette a kést és kíváncsian hallgatózott. Először tompa, majd egyre erősödő horkolás csapta meg a fülüket. A két lány elnevette magát, de a hercegnő az ajkai elé kapott, mintha félt volna, hogy illetlenség kinevetni egy jedi mestert.

Aayla követte a hang forrását, és lenyitotta a legközelebb eső szellőzőt. Felkapaszkodott, és látta, hogy a férfi a hasán fekve alszik, a kezében szorongatott eszköz pedig továbbra is nyugodt ritmusban pulzált.

– Mester, mester… – csóválta meg a fejét a lány.

– A baktának van ilyen mellékhatása… A kezelésem elején én is folyamatosan bágyadt voltam tőle. Hogy fogjuk lehozni onnan? – kérdezte aggódva Breha.

– Semmiség – legyintett Aayla.

Leadta a szerkezetet, majd megfogta Vos kezeit, és kinyúlt az Erővel feléje. Az, mintha csak rákulcsolódott volna a kezeikre, megkönnyítette számára kihúzni a férfit a szűk járatból, és izmos, megtermett alkata ellenére Aayla könnyen lesegítette onnan.

– Milyen erős, Aayla kisasszony! – jegyezte meg a hercegnő ámuldozva.

– Az Erő segít nekünk cipelni ezt a terhet – jegyzete meg a lány titokzatosan, majd az ágyra fektette a férfit, és betakarta őt.

Gyöngéden igazgatta hajszálait, és törölgette az arcát, ahol esetleg poros lett a szellőző járatban. A hercegnő figyelmét pedig nem kerülte el a kedves közjáték. Sejtelmesen mosolyogva tért vissza a főzéshez.

~ Következő fejezet ~