Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!

Az oldal jövőjéről

Információk

Cím : Yi San Projekt


Verzió : v31 – After School


URL : www.yisanprojekt.hu


Tulajdonos : Brigi


Indult : 2009. február 2.


Host : Dotroll


Credits : Pledis


Stat :

Free site counter


Aktív film- és sorozatfordítások

*hamarosan*

Folyamatban lévő mangafordítás

Captain Tsubasa

Írta és rajzolta: Takahashi Yoichi
Származás: Japán
Megjelenés éve: 1981-1988
Fordítás státusza: 37/1-5. kötet
Folyamatban: 6. kötet
Mangadex / Animeaddicts

Tervezett filmek és sorozatok

 On the Edge

Befejezett animációs sorozatok

Befejezett japán sorozatok

Befejezett kínai sorozatok

Befejezett koreai sorozatok

Elkészült filmek

Sorozatkritikák, ismertetők

A 2015-ös év toplistája
A 2016-os év toplistája
A 2017-es év visszatekintője
A 2018-as év visszatekintője
2019 – az 1.2. félév sorozatai
2020 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2021 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2022 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2023 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2024 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai

Cikkek

Fan fiction és original t￶örténetek

Írások, történetek (gyűjtőoldal)

Szerepjátékos történet #1 (Legend of Grimrock alapján)

1-23. fejezet

Szerepjátékos történet #2 (M.A.G.U.S. alapján)

1-29. fejezet

Star Wars történetek

Az univerzum hercegei
Bevezető információk
1. rész: A Birodalom szolgálatában

Bevezető: Valahol, egy messzi-messzi galaxisban sok-sok éve ismét béke honol. 17 éve már, hogy a Klónháborúkat követően Palpatine főkancellár, a későbbi uralkodó irányításával a Galaktikus Köztársaság átalakult az Első Galaktikus Birodalommá. A fennhatósága alá tartozó csillagrendszerek azonban nem is sejtik, milyen démoni erők uralkodnak felettük valójában. Néhány kalandvágyó fiatalember útnak indul, hogy próbára tegye magát, és egy nap talán a galaxis legjobb pilótájává válhasson. Ám ki tudja, a sors végül merre veti majd őket…

1-23. fejezet

Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai
Bevezető információk

Bevezető: A Galaktikus Köztársaság fénykorát éli. A fennhatósága alá tartozó csillagszendszerekben évszázadok óta bőség és jólét honol, a Jedi Rend lovagjai pedig a béke követeiként járják a galaxist. Az ifjú padawan, a twi’lek lány, Aayla Secura mestere, Quinlan Vos mellé szegődve igyekszik elsajátítani a tudást, mely a jedi lovaggá váláshoz elengedhetetlen. A férfi azonban nem tudja, hogy a cserfes növendék a mester-tanítvány kapcsolatnál jóval többet érez iránta…

0-34. fejezet

Rendezvények, élménybeszámolók

Mostanában hallgatom

Chat

Társoldalak

Admin

Legutóbbi hozzászólások

Szerepjátékos történet (M.A.G.U.S. alapján) – 26. fejezet

Szerző: | jan 13, 2025 | fan fiction | 0 hozzászólás

Ebben a bejegyzésben baráti társaságunk M.A.G.U.S. világában játszódó szerepjátékának kalandjait olvashatjátok a karakterem szemszögéből. Fogadjátok szeretettel az 26. fejezetet! További információk itt: Irások, történetek.

~ 26. fejezet ~

Éla fáradtan sóhajtott, ahogy hátradőlt a városőrség hideg pincéjében. A börtöncella kőfala koszos volt és nyirkos. Keserűen megtörölte az ajkát, melynek sarkában már szinte megalvadt korábban kicsattanó vére.

– Ezt a felfordulást…! – gondolta, és remélte, hogy a hideg kő segít majd csillapítani fejének lüktető fájdalmát.

Végignézett társain, akik kedveszegetten meredtek maguk elé. Nem voltak jó állapotban, különösen Aria és Akia nem.

Leóra és Ashata, amint meghallották, hogy Riquill a légyott után szökni próbált, rájuk törte az ajtót. A paplovagnak szüksége volt néhány suhintásra, míg a masszív tölgyfa ajtó megadta magát a csatabárdnak és beroppant, a lány pedig berontott a szobába. A két cserfes kalandort kába, szinte magatehetetlen állapotban találta meg az ágyon, meztelenül, és nem is emlékeztek arra, hogy miért kellett volna figyelniük vagy ott marasztalniuk a férfit. Riquill a ruháit gyorsan magára kapva, gitárjával és kardjával együtt kiszökkent az ablakon, le az utcaszintre, és menekülőre fogta a dolgot. Ashatával és Tírával utánaeredtek, Leóra pedig az ablakból próbálta megállásra kényszeríteni, sikertelenül. A városőrség volt az egyetlen reménységük, akik döbbenten szemlélték az események alakulását. Riquill olyan lendülettel futott, hogy az egyiküket fel is döntötte. Se ő, se a kalandorok nem tudták kimagyarázni magukat, hiába került szóba a Ditrok név: Riquill a Fáklya kisasszonyhoz fűződő rokonságára hivatkozott, a lányok pedig a nőtől kapott megbízásukkal érveltek.

Balszerencséjükre egyik őr sem ismerte fel őket, hiába fordultak már meg többször is a lovagkisasszonynál. Annyiban kiegyeztek, hogy mindannyiukat elkísérik a kaszárnyába, míg nem tisztázódik az ügy. Leóra felöltöztette és lesegítette a kába kéjelgőket, a páncéljaikat és fegyvereiket pedig a szobában kényszerültek hagyni. A fogadós akadékoskodott a betört ajtó miatt és először nem igazán volt hajlandó őrt állítani elé, nehogy bármi eltűnjön onnan. 1 aranyat követelt a kárért, de a paplovagnak végül sikerült meggyőznie, és talán a kába kisasszonyok látványa is rásegített erre.

Riquill végtelenül dölyfösen bámulta őket, míg haladtak, és igyekezte különböző ajánlatokkal lekenyerezni az őrséget, és már arra is hajlandó lett volna, hogy katonai segítség nélkül lerendezi a hat lánnyal a kérdést, csak szabaduljon tőlük. Az osztag parancsnoka azonban rendíthetetlen volt, és a nemesnegyedben álló kaszárnyába vitetett mindenkit, ahol a páncélokat és fegyvereket levetették velük és rabosították őket. Egy nagy légterű, közös cellába zártak mindenkit. Leóra megkérte az őröket, hogy hozassák el a fogadóban maradt felszerelést, nehogy Fáklya kisasszony emiatt később dühös legyen.

Riquill duzzogva bevette magát az egyik sarokba, és rájuk se volt hajlandó nézni. Egy idő után Tíra furcsa pillantással kezdte méregetni a két áldozatot, mert azok szája körül rejtélyes, mágikus derengést vett észre. A többiek undorodva a férfira pillantottak, és inkább igyekezték nem kitalálni, mi okozhatta a jelenséget.

Eleinte elégedettek voltak a dolgok alakulásával, hiszen elérték azt, hogy Riquill ne tudjon elszökni és szabadon kószálni a városban felügyelet nélkül, és börtönben ült, ahogy azt Fáklya kisasszony is szerette volna. Aria, miután kitisztult a tudata és a többiek beavatták a történtekbe, telepatikusan üzent a lovagkisasszonynak a történtekről. Riquill azonban 2-3 óra után megunta a várakozást, és magához akarta édesgetni az egyik őrt. A lányok azonnal talpra szökkentek, hogy lefogják és betapasszák a száját, míg Ashata az őr józan eszére hatva figyelmeztette őt a potenciális veszélyre. Lelkesítő beszédet tartott neki az erkölcsről, feddhetetlenségről, a város védelmében játszott szerepéről, melyre a katona átszellemültem bólintott. Nem tudták azonban, nem fog-e Riquill másnál is megpróbálkozni, ezért Leóra is üzent Fáklya kisasszonynak, és kérte, hogy siessen, ellenkező esetben kilátásba helyezte, hogy eszméletlenre veri annak fivérét, hogy ott marasztalhassa.

Riquill azonban rejtélyes módon a szavaival megbűvölte az egyik őrt, hogy engedje ki őt, mire Aria azonnal egy „Pusztulj!” felszólítással ráparancsolt, amitől a férfi összerogyott a földön. A lányok rávetették magukat, az őrök azonban ki akarták vonszolni őt a cellából. A rendbontásra több katona rontott be hozzájuk, és míg kettő kicibálta az ájult Riquillt, hogy felvigyék a gyengélkedőre, a többiek a náluk lévő husángokkal jó alaposan megverték a kalandorokat. Riquillel ellentétben azonban őket nem vitték fel, hogy ellátásban részesülhessenek, a terv így teljes kudarcba fulladt.

Mégis inkább jobb lett volna hagyni őt énekelni, és míg minket megbolondít, Tírára nem hatott volna a varázsereje az elmevédelme miatt, és beleállíthatta volna a kést ennek a rohadéknak a hátába… – gondolta Éla kimerülten, ahogy a sajgó hurkákat tapogatta saját testén. – Akkor legalább mindkét keze a gitáron lett volna, és nem tudott volna mivel védekezni…

Előkotorta az inge alól a láncát, rajta apja medáljával, és keserűen nézte, ahogy az meg-megcsillan a lámpások fényében.

– Miért csinálod ezt velem? – kérdezte a kis ékszertől. – Eddig csakis balszerencsét hoztál rám… Lehet, hogy anya is emiatt betegedett és halt meg…

Kelletlenül emlékezett vissza az utolsó pillanatokra, ahogy anyja még a halálos ágyán is abban reménykedett, hogy a szeretett elf férfi majd visszatér hozzá. Éla mást sem érzett, csak haragot, ahogy a nő gyenge ujjai közt a láncot szorongatta.

– Egy világban, ahol mindenki gonosz… legyél te továbbra is jó! – mondta akkor neki.

Bár ilyen könnyű lenne, anya…! – sóhajtotta a félelf. – Mindig is túlságosan naiv voltál…

Észrevette, hogy az egyik idegen rab mohó ábrázattal lesi a különleges medált, ezért küldött feléje egy undok pillantást, és inkább újra elrejtette a ruhái alatt.

Akia, aki a verés óta ájulást színlelt, annak reményében, hátha őt is felviszik a gyengélkedőre, fellélegezhetett, mert az őrök végül felnyalábolták őt, és magukkal vitték. Éla odacsusszant a többiek közelébe, hátha ez mozgásba lendíti majd számukra a dolgot. Csalódottan kellett azonban tudomásul venniük, hogy a félelfet nem sokkal később visszakísérték. A sérüléseiről hellyel-közzel gondoskodtak, az arca pedig feldúlt volt.

– Na? – súgták oda a többiek.

– Nem volt ott a gyengélkedőn – morogta Akia. – Az orvos azt mondta, nem is vittek hozzá ilyen nevű embert.

Akkor vagy más nevet mondhatott, vagy már előtte kereket oldott… – gondolta Éla.

– Most mitévők legyünk?

– Ezt jól elszúrtuk… Fáklya kisasszony nem fog örülni.

– Valamelyikőtök, aki tud varázsolni – vette át a szót Ashata, ahogy a két paplovagra nézett –, nem tudja innen kiengedtetni magát? Mondjuk valamilyen parancsszóval?

– És mégis mire mennénk vele? – kérdezte csalódottan Aria. – Hallhattad, nincs fenn ez a semmirekellő!

– Elmehetnél például a kikötőbe a hajóhoz! Biztos, hogy még nem indult újra el! Riquill megmondta, hogy a csomagjait majd utánaviszik. Megkérdezheted, hogy hova vitték, és úgy megtudhatnánk, melyik fogadóban szállt meg! Tudom, hogy elég körülményes, és mászkálni kell miatta, de ez az egyetlen nyom, amin elindulhatunk.

– Hát legyen… – egyezett bele végül a paplovag, majd az egyik őr felé fordult, és ráparancsolt képességeinek segítségével. – „Engedj ki, mert nekem nincs semmilyen bűnöm!

A kulcsot őrző katona gondolkodás nélkül nyitotta a cella ajtaját, és társát is meggyőzte, hogy nincs okuk ott marasztalni a lányt.

– Igazából… kiengedhetnénk a többieket is – mondta végül a férfi. – Nem csináltak ezek semmi rosszat.

A lányok szeme felcsillant, és gyorsan összekapták magukat, valamit fegyvereiket, mielőtt bármelyikük meggondolta volna magát. Ahogy kiléptek az épületből a szabadba, azonnal érzékelhető volt a hangulatváltozás, a teret ugyanis Fáklya kisasszony üvöltése zengte be. Válogatott szidalmakkal dobálózva akarta tudni, hogy voltak képesek az emberei szabadon engedni Riquillt.

– Van igazság…! – jegyezte meg elégedetten Tíra.

Ahogy az őrök megsemmisülten arrébb somfordáltak, a lovagkisasszony a lányok felé fordult, akik először félve néztek fel rá, nem kezd-e majd el velük is kiabálni. Meglepetésükre a nő teljesen nyugodt hangon szólította meg őket.

– Ti meg hová készültök?

– A kikötőbe – felelte Aria. – A fivére a hajón hagyta a holmiját, és majd utána viszik a szállására.

– És ezt ki mondta? – kérdezte a nő fintorogva.

– Ő maga – felelte a paplovag, de azonnal rájött, hol hibáztak. – A fenébe, ez is hazugság volt! – csapott a homlokára. – Rászedett bennünket!

– Az a fő, hogy mindannyian éltek.

– Pedig mi tényleg mindent megpróbáltunk! – győzködték a kalandorok.

– Így van!

– Hiába ellenkeztünk, nem hittek nekünk – tette hozzá Éla.

– Megbűvölte azt a katonát!

– Valamit csak tudunk tenni, hogy megtaláljuk – próbálkozott Ashata. – Jó, egy kicsit meglógott, de nem hagyhatjuk, hogy eltűnjön!

– Nekem erre van varázslatom! Megtalálom! – erősködött Aria.

Fáklya kisasszony meredt szemmel nézte az elhivatottságukat.

– Rendben, de majd csak holnap… A hallottak alapján rátok fér a pihenés, és ha jól tudom, ma éjfélkor vár rátok bizonyos feladat.

– Igen, de…

– Csak 5 percet adjon, úrnőm!

Míg a két paplovag erősen kutatott az elméjében a szükséges varázslatok után, Éla kedvetlenül megjegyezte.

– Le kellett volna lőni, mikor szaladt…

– Le bizony! – helyeseltek a többiek.

A varázslat azonban nem sikerült, Aria pedig végtelenül szégyellte magát az úrnő előtt.

– Nem hibáztatlak titeket – mondta a kisasszony.

– Azt megkérdezhetem, tudja-e, mi a jó eget művelhetett velük? Még mindig elég nyomorultul néznek ki… – kérdezte Tíra.

– Ha mindenen túl vagyunk, holnap megbeszéljük.

A lányok csalódottan összenéztek.

– Figyeljetek! – húzta ki magát Aria. – Én tudom, hogy mindig hazudik, de itt vagyunk, nem messze a kikötőtől! Semmibe nem telik megkérdezni a hajó személyzetét, tudnak-e valamit!

– Egy ilyen nemes ember csak nem utazik poggyász nélkül – helyeselt Éla is. – Hosszú, vélhetően több napos hajóút volt…

– Ha már ezt így elszúrtuk, tudunk még valamiben segíteni? – kérdezte Leóra, indulás előtt.

– Legyetek ott este a Theodore-ral megbeszélt helyen! – felelte a lovagkisasszony. – Az érintett család tagjairól már gondoskodtam, hogy semmi bajuk ne eshessen. A támadókra vár majd egy kis meglepetés, ti azonban csináljatok mindent úgy, ahogy azt a lázadók parancsolják!

– A kendő és a szalag rajtunk lesz – biztosította Aria.

A lányok megindultak a hajó felé, melyen Riquill aznap reggel érkezett, és megkérdezték a kapitányt, hova küldették a férfi csomagját.

– Üzenetet szeretnénk vinni neki! – tette hozzá Aria, hogy nyomatékot adjon mondanivalójának.

A kapitány ellenőrizte a hajókönyvet.

– Az úrnak nem volt csomagja.

– Elérhetőséget sem hagyott meg? – kérdezte a paplovag, de a férfi megrázta a fejét.

– Emlékszik rá, melyik volt az ő személyes kabinja? – hozakodott elő a kérdéssel Éla. – Ha igen, megengedi, hogy ott szétnézzünk? Hátha ott felejtett valamit…

– Maguk… miért is keresik ezt az urat? – kérdezett vissza a férfi gyanakodva.

– A méltóságos úr húga, Arianne Ditrok lovagkisasszony megbízásából érkeztünk, és az ő kérésére kell megtalálnunk ezt az utast. Hasznos volna, ha megnézhetnénk a kabinját, hátha találunk valami iratot vagy feljegyzést, amiből kiderül, mi volt az utazásának a célja, és így talán könnyebben boldogulnánk, és Ditrok kisasszony is örülne.

A kapitány elégedett volt a válasszal, és elvezette őket Riquill kabinjához.

Odabenn az ágyon mindenféle hajszálakat találtak, vöröset, szőkét, barnát, feketét, ami azt sugallta, Riquill a hajóutat sem töltötte teljes magányban. Éla úgy döntött, körbetapogatózik, hátha a képessége segítségével kiderít valamit. Megérintette az ágyat, melytől azonnal vad, buja szeretkezések pillanatai villantak fel a szemei előtt, amitől megborzongott. Az egyik utolsó kisasszonnyal való hempergés után Riquill odafordult a nőhöz, és meglepetésére átharapta annak torkát. Éla rémülten hátrahőkölt a borzasztó látványtól, ahogy a nyakán keresztül minden vérét kiszívta, majd meztelenül kituszkolta a kabin egyetlen ablakán, ahol az áldozat halk toccsanással a vízbe esett.

Mi ez… valami kannibál? – remegett a félelf. – Hiszen az tiltott és halálbüntetés jár érte Tilemaerben!

Öklendezve fordult oda a társaihoz, hogy elmondja nekik, mit látott.

– Lányok! Ez valami… elmebeteg, aberrált állat…! Kannibál, gyilkos, vérszívó…!

– Az nagyon nagy baj! Mekkora szerencse, hogy élünk! – sóhajtotta Aria.

– Fáklya szerintetek tudja? – kérdezte Éla.

– Ő ne tudná? – jegyezte meg Ashata. – Lányok, ezt a mocskot meg kell ölnünk! Hiszen hallottátok, hogy el fogja pusztítani a várost! Mit láttál? Előjött a foga, miközben…?

– Igen…

– És karma is volt?

– Az is volt neki…

– Akkor ez egy vámpír! – vágta rá Aria.

– De nappal sétáltunk vele…!

– Soha nem hallottam még ilyen lényről… – vallotta be Ashata.

– A könyvtárban utánanézhetünk – ajánlotta a paplovag.

– Megyek én is! Én szeretek olvasni! – ajánlkozott Tíra.

– Én megyek haza – vonta meg a vállát Éla, és igyekezett kioldalazni a gyilkosság helyszínéről. – Úgyse tudok olvasni.

– Kérlek, etesd meg a csibéket!

– Rendben.

Ahogy szétváltak, és a kettős megindult a könyvtár felé, a többiek visszatértek a Vidám Sírásóba, ahol meglepetésükre Utherbe botlottak. Éla kíváncsian nézte annak díszes, paplovag páncélját, de nem látta rajta, hogy főzetüknek köszönhetően elkapta volna a szapora.

Leóra, annak ellenére, hogy csalódott rendtársa segítőkészségében és jóindulatában, megkörnyékezte a férfit, és a kabinban fellelt hajszálak segítségével próbálta rávenni őt arra, hogy egy általuk használt varázslat segítségével kíséreljék meg megkeresni Riquillt.

– Miért nem te csinálod? – kérdezte Uther gúnyosan. – Talán nem tudod, hogy kell?

– Még nem… – vallotta be Leóra, de látszott rajta, hogy nagy erőfeszítésbe került számára, hogy ne üsse meg.

– Van még bármi, ami segíthet a varázslat elvégzésében?

– Az egyik társunk itt… együtt hált vele… – mutatott Akiára.

– És mit kezdjek ezzel az információval? – pislogott a férfi.

– Azt mondta az egyik barátunk, akinek van szeme a mágia észleléséhez, hogy… a szája körben… mágikusan világít…

Uther arcán azonban egyre nagyobb derültség terült szét.

– Nézd, lehet, hogy ez nagyon hülyén hangzik, de ennek a fickónak a kabinjában Éla látta, hogy nagy metszőfoga volt, meg karmai, és elharapta egy nő torkát, és kiitta az összes vérét! – erősködött Leóra.

A paplovag arca azonnal elkomorodott, a szemei döbbenetről árulkodtak.

– Hallottam már az ilyenekről… de nem gondoltam volna, hogy errefelé is megfordulnak… Ez egyfajta átok, ami átváltoztatja az embereket. Jellemzően a tinédzserkorban kezdődik. Úgy tudom, a személyiségük nem változik, de megnő az igényük az emberi vér után. Wiernek hívják őket, és tulajdonképpen emberek, de van bennük egy szerv, ami miatt a vérre szomjaznak. Az ebben elraktározott vérből tudják magukat gyógyítani, varázsolni, bizonyos boszorkányok akár boszorkánymágiát is űzni… Nem kellene hagyni, hogy egy ilyen szabadon kószáljon…!

– Csak pár óránk van – bólintott Leóra. – Kérlek, segíts nekünk begyűjteni őt!

– Ebben a helyzetben bármilyen nyom hasznos lehet – tette hozzá Éla.

Uther megérintette a szent szimbólumát és átszellemülten koncentrált.

– Annyit látok, hogy keletre van a városban – mondta végül.

– Köszönjük a segítséget!

– Nem akarsz eljönni velünk az éjféli küzdelemre? – kérdezte váratlanul Ashata.

Uther kíváncsian végignézett rajtuk, Leóra pedig megragadta az alkalmat, és felvázolta előtte a tervet.

– Végül is… nem ígérkeztem még el ma estére sehova… – vonta meg vállait a férfi.

A lányok azonnal kendőt kötöttek a derekára, és fehér szalagot a hajába. Megüzenték Ariának és Tírának, mit keressenek, így mire visszatértek a könyvtárból, hogy együtt megvacsorázhassanak, már mindenre kiterjedő ismeretekkel rendelkeztek a wierekről. A paplovagok imádkozással igyekeztek felkészülni az esti összecsapásra.

Sötét éjszaka volt, amikor útnak indultak, és a megbeszélt helyen várakoztak. Theodore időben megérkezett, egy karddal az oldalán, és 15 fő kísérte őt. Uther kíváncsian szemlélte az eseményeket.

– A városőrség tudni fogja, hogy te hozzánk tartozol, de most úgy teszünk, mintha velük harcolnánk! – súgta oda neki Leóra.

Egy másik irányból egy nagyjából 12 fős társaság közeledett feléjük, akik viszonylag komolyabb fegyverzettel érkeztek, és már messziről felismerhetőek voltak sötét bőrszínükről.

– Dzsadok! – suttogta Tíra.

Egy köpcös, megtermett, számos ékszert viselő férfi vezette őket.

– Ha már beszéled a nyelvüket, hallgatózz, hátha megértesz valamit! – biztatta Ashata.

– Theodore, ő kicsoda? – kérdezte Aria.

– Hát a barátunk, Yazil!

A lányok összenéztek.

– Legalább a dzsad negyedbe már nem kell elmennünk megölni őt… – motyogta halkan a paplovag a többieknek.

Egy újabb dzsad különítmény közeledett feléjük, mellyel kiegészülve a támadók együtt már több mint ötvenen lehettek. Egy csapatba tömörültek, Yazil pedig két kísérőjével odalépett Theodore-hoz, és barátságosan üdvözölte őt.

– Megjött mindenki?

– Meg.

– Remek. Akkor kezdhetjük is!

Erre a két szárnysegédje előrántott 1-1 tőrt a ruhája alól, és halálra szurkálták Theodore-t, a társaik pedig ugyanerre készültek mindenki mással is. A lányok és a Theodore-ral érkezők döbbenten néztek farkasszemet velük, majd előrántották a fegyvereiket.

~ Következő fejezet ~

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Share This