Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 30. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 30. fejezet ~

Aayla magabiztosan haladt a palota impozáns folyosóin, friss köpenye úgy lobogott mögötte, mint a nemes urak és kisasszonyok uszályos ruhái vagy talárjai. A kezében egy kis fém dobozkát cipelt, ujjai rejtekében pedig a komlinkjét, melyen az útvonalat, az épület alaprajzát őrizte, arra az esetre, ha eltévedne. Amennyiben ismeretlen helyre keveredett, mindig igyekezte úgy megnézni a kis szerkezetet, hogy annak más ne legyen tanúja, és ne tűnjék nevetségesnek miatta. A Templomban, szimulátorokban sokszor gyakoroltak már a többi padawannal különféle útvesztős játékokat, melyekkel figyelmüket, tájékozódási képességeiket igyekezték fejleszteni. Itt különösen nagy hasznát vette ezeknek, és rátalált a megérkezésük napján meglátogatott folyosóra, mely a hercegnő lakosztályához vezette őt.

– Végre! – gondolta, és barátságos biccentéssel köszöntötte az őröket az ajtóban.

A két férfi végigmérte őt, majd beengedték.

A lány kíváncsian nézett körbe a félhomályban. Néhány ablak elől azóta elhúzták a függönyöket, hogy fényt engedjenek be a beteg szobájába, de odakinn heves hóvihar tombolt és borús volt az ég, így nem volt épp barátságos, ami beszűrődött belőle. Valamivel nyugodtabban jártak-keltek az ápolók a korábbiakhoz képest, és a rendetlenség is mérséklődött valamelyest, de még mindig a levegőben lehetett érezni az aggodalmukat.

Az egyik cselédlány, ahogy észrevette őt, odasietett elé.

– Jó napot, én… őfenségéhez jöttem látogatóba. Tegnap már itt jártam… – próbálkozott. – Aayla Secura vagyok, jedi padawan.

– Arra utasítottak, hogy önt bármikor beengedhessük őfenségéhez – felelte a szolgáló. – Ugyanakkor emlékeztetnem kell, hogy a hercegnő lábadozik. Nem szabad felzaklatnia vagy kifárasztania!

– Természetesen – értett egyet vele Aayla. – Köszönöm.

Bekísérte az elfüggönyözött részhez, és bejelentette őt.

– Aayla kisasszony! – nyögte Breha erőtlenül, ahogy kipillantott a párnái mélyéről. – Örülök, hogy újra eljött!

A padawan leült az ágya mellé, kíváncsian félrehúzta és kiakasztotta a lágy esésű függönyöket.

– Jó reggelt, fenség! – köszönt enyhe főhajtással. – Hogy érzi magát?

Breha keserű mosollyal megcsóválta a fejét.

– Voltam már jobban is…

– Ezt… a Templomból hoztam – mutatta fel a fém dobozkát Aayla. – Gyógyító teafű van benne. Nagyon jót tesz a beteg vagy legyengült szervezetnek. Eredetileg azért hoztam, mert tudtam, hogy téli időszak lesz ezen a földrészen, mikorra ideérünk, és arra számítottam, talán megfázunk. De lehet, hogy… fenséged nagyobb hasznát veszi.

A hercegnő szemeiben hála csillogott.

– Kérem, forraljanak nekünk vizet! – utasította az egyik cselédlányt. – Szeretném megkóstolni!

– Fenség! – tiltakozott az ágya mellett álló ápoló. – Nem ihat bele csak úgy egy ismeretlen főzetbe! Azok után, ami Coruscanton történt…!

– Csak nem gondolja, hogy egy jedi ártani akarna nekem? – kérdezte Breha, de a hangjában nem volt se szemrehányás, se csodálkozás.

Úgy tűnt, szerette volna, ha az ápoló magától rájön, milyen buta dolog volt ilyesmit egyáltalán feltételeznie.

– Kérem, ne féljenek! – akarta biztosítani őket Aayla. – Egy ismert gyógyszerrel se ütközik a hatóanyaga, és én is iszok belőle, ha ez megnyugtatja önöket! Látni fogják, hogy nem káros.

Amíg a szolgálólány engedelmeskedve félrevonult, Breha türelmesen vendége vonásait vizsgálgatta.

– Sajnálom, hogy eddig nem tudtam fogadni a mesterét. Remélem, nem neheztel rám…

– Dehogyis, fenség – rázta meg a fejét Aayla. – Vos mester nagyon türelmes, tudomásul veszi a szokásokat, és nagyon udvarias. Meg fogja várni, míg fenséged megerősödik. Azért küldött, hogy addig ne legyen egyedül.

– Akkor ezek szerint eszményi mentor lehet – jegyezte meg a hercegnő gyöngéden, Aayla pedig akaratlanul is elpirult.

– Nos… igen, az. Kisbaba korom óta ismerem őt, nincs senki, akit nála jobban szeretnék… vagy tisztelnék – tette hozzá gyorsan, Breha huncut pillantása azonban egyértelműen jelezte, hogy sejti, mire gondolhatott valójában.

– Alig várom, hogy megismerhessem.

– A mester, de az egész Tanács is nagyon aggódik fenségedért, és az Alderaanért – próbálta hivatalos dolgokra terelni a szót Aayla, mielőtt elkalandoznának. – Szenátusi képviselet hiányában félő, hogy az Alderaan érdekei súlyosan sérülni fognak egy-egy szavazás során.

A hercegnő arca elkomorodott.

– Fenség, úgy tűnik, Antilles szenátort nem lehet meggyőzni, hogy visszatérjen a posztjára. Önnek nincs esetleg jelöltje, aki alkalmas lenne átvenni a helyét?

– Hercegnőként az én feladatom a belügyekre korlátozódik. Külügyi kérdésekben a Tanács dönt, és a mindenkori szenátusi képviselőnkkel is főként ők egyeztetnek – felelte. – Sok tehetséges politikusunk van, de a bácsikám az, aki igazán meg tudná mondani, melyikük lenne arra is alkalmas, hogy a Köztársaság sokezer delegáltja előtt is hatékonyan tudjon képviselni minket és az érdekeinket…

Aayla kénytelen volt egyetérteni vele. Nem sokszor volt eddig alkalma megfordulni a Szenátus épületében, de amikor csak be tudott pillantani a jedik páholyából a tanácskozások színhelyére, félelemmel töltötte el a rengeteg, befolyásos szenátor látványa. A Köztársaság értelmes lényeinek milliárdjait képviselték, és néha heves szócsatákat vívtak egymással, ahol nem volt helye bizonytalanságnak.

– Remélem, hogy azok között, akiket különböző diplomáciai kiküldetésekről visszarendeltek, akad majd olyan, aki elvállalja ezt a hálátlan feladatot és alkalmas is lesz rá…

A cselédlány időközben meghozta a vizet a teának, Aayla pedig otthoni recept alapán egy kevés szirmot beleszórt, hadd ázzon.

– Beszéljünk akkor inkább az udvarhölgyek kérdéséről! Úgy tudom, hamarosan új udvarhölgyeket fognak kijelölni fenséged mellé.

A hercegnő, ha lehetséges volt, még jobban elsápadt, elkapta a tekintetét. Megtörölte a szeme sarkát, ahonnan apró könnycseppek buggyantak elő.

Aayla feszülten nézte őt.

– Valami rosszat mondtam? – gondolta. – Vagy… túlságosan tapintatlanul fogalmaztam?

– Bocsásson meg, Aayla kisasszony! – felelte Breha szomorúan. – Én csak… még mindig nehezen tudom elhinni, ami történt. Hogy minden bizalmasom és barátnőm… ilyen szenvedések közepette kellett, hogy meghaljon…

– Nagyon sajnálom…! – szabadkozott a twi’lek. – Én csak…

– Tudom – rázta meg a fejét a hercegnő. – Ez a kötelessége. És… nekem is… – pillantott letörten a teáskannára. – Tudom, hogy már rég össze kellett volna állítanom egy listát azon családokról, melyekben velem egykorú hajadonok élnek, és neveltetésük alapján alkalmasak lehetnének. De… egyelőre még nem tudok felkelni vagy az asztalhoz ülni…

– Semmi baj! – nyugtatgatta őt Aayla. – Amíg meg nem erősödik, segíteni fogok és fenséged mellett maradok!

Breha hálásan megszorította a kezét.

– Köszönöm…! – rebegte halkan.

Ahogy a tea eleget ázott, szisszenések kíséretében felkönyökölt, és próbált óvatosan, kortyokban inni belőle. Aayla, ahogy saját kis csészéjét szorongatta, észrevette, hogy mögöttük felállítottak egy paravánt, és a csobogó víz hallatán úgy sejtette, egy kádat igyekeznek megtölteni. A hercegnő keserűen nézte a szerkezetet, melybe egy medikai droid egy ampullányi baktát beleöntött, majd visszatette a fejét a párnára.

– Mi a baj, fenség?

– A hercegnőnek ideje gyógyfürdőt vennie – kommentálta a látottakat az egyik szolgálólány.

– Minden nap ugyanaz a kínszenvedés… – felelte Breha. – Tudom, hogy ez a gyógyulásomat szolgálja, és a lányok igyekeznek a lehető legóvatosabban kiszedni az ágy mélyéről, de… Minden mozdulat, amivel fel kell kelnem, olyan érzés, mintha darabokra akarna szakadni a testem… – csúszott a keze óvatosan a hasára.

– Azt hiszem, ebben talán segíthetek – húzta ki magát Aayla, és a tenyerére koncentrált, melyből óvatosan a levegőbe emelkedett a csészéje.

A cselédek csodálkozva bámulták a mutatványt.

– Át tudom lebegtetni fenségedet az ágyból a kádba – tette hozzá a padawan.

– Nem vagyok hozzá… túl nehéz? – kérdezte aggódva a hercegnő. – Egy ember mégiscsak más, mint egy csésze…

– Cseppet se féljen! Nem tudnék még például járművet megemelni, de egy felnőtt ember testét minden további nélkül tudom lebegtetni – mosolyodott el Aayla. – Már két évvel ezelőtt is képes voltam rá. Akkor… a mesterem csúnyán összetörte magát, és biztosíthatom fenségedet, ő jóval nehezebb önnél.

– Mit fogok érezni? – pislogott kíváncsian Breha. – Nem fog fájni?

– Nem tudom… Engem sose emelt még így fel senki… – döbbent rá Aayla. – De majd óvatos leszek.

A hercegnő végül bólintott, a szolgálólányai arcáról azonban le lehetett olvasni az aggodalmat. Szabaddá tették az utat az ágytól a kádig, Aayla pedig megállt a két bútor között, és magához hívta az Erőt. Megmerítkezett benne, és kinyúlt feléje. Átszellemülten a hercegnőre nézett, akit kitakartak, a teste pedig váratlanul elemelkedett az ágy matracától. A cselédlányai halkan sikkantottak döbbenetükben, de gyorsan igyekezték befogni egymás száját, nehogy a hangjukkal megzavarják a jedi növendék koncentrációját.

Úgy tűnt, Breha számára a művelet jóval kényelmesebb volt, mint amikor emberkezek cipelték őt. Az arca békés, egészen kíváncsi volt, ahogy lassan ellebegett a föld felett, közeledve a kádhoz, melyben halkan kavargott a víz. Lábujjai beleértek, és először megborzongott a melegtől, majd szép lassan a teste elmerült benne. Megkapaszkodott, majd hagyta, hogy lesegítsék róla fehér hálóingjét. Aayla illedelmesen a paraván túloldalára sétált, és onnan faggatta tovább.

– Beszéljünk inkább a Coruscanton történtekről! – kérte. – A mesteremmel átnéztünk minden ottani és itteni jelentést, megvizsgáltuk a helyszínt is, de az elkövetőknek nem sikerült a nyomára bukkanni. Fenséged… nem vett észre jeleket az út során, vagy akár azt megelőzően?

Breha gondolkodóba esett.

– Más az, amit egy testőr vagy biztonsági kamera lát, és más az, amit a védett személy – folytatta Aayla. – Gyakran egy árulkodó pillantás, egy-egy elejtett szó is felkelti a gyanakvásunkat, ami csak később nyer értelmet. Nem mondott vagy tett bármelyik udvarhölgye vagy testőre valamit, ami a merényletre utalt volna?

– Dehogy! – tiltakozott a hercegnő. – Egyikük sem! Mindannyian különösen boldogok voltunk, amiért sikerült az Antilles-házzal megegyezni az eljegyzés ügyében! Alig várták, hogy… nyoszolyólányok lehessenek az esküvőmön… – tette hozzá bánatosan.

– Hogyhogy Ishkan herceg nem kísérte el az útra? – kérdezte a padawan. – Hiszen akkor már jegyesek voltak…

A szolgálólányok gyanakodva összenéztek, mintha bennük is akkor tudatosult volna e furcsa részlet jelentősége.

– A családjuk képviselője értesített minket indulás előtt, hogy egy halaszthatatlan, családi ügy miatt itthon kell maradnia, és unokabátyjára, a szenátorra bízta a küldöttségünket.

– Mi volt ez a halaszthatatlan ügy? – furcsállta Aayla.

– Azt… nem tudom… – vallotta be Breha. – Azóta… nem volt alkalmam megkérdezni.

– Egyszer sem jött el fenségedhez látogatóba?

Amikor azonban nem érkezett válasz, az egyik cselédlány előlépett.

– Mialatt őfenségén különböző műtéteket és gyógykezeléseket végeztek, egyszer-kétszer eljött… – vallotta be, és aggódó pillantást váltott társaival. – De miután megtudta, milyen maradandó sérüléseket szenvedett a hercegnő, többször nem láttuk.

Aayla keze a talárja rejtekében ökölbe szorult.

– Ishkan igazán… sosem akarta ezt az esküvőt… de kötelességének érezte teljesíteni az Antilles-család akaratát – mondta végül Breha. – Így viszont… már nem volt miért mellettem maradnia…

– Ne mentegesse őt, fenség! – fakadt ki elkeseredetten az egyik cselédlány. – Szívtelen volt, ahogy önnel bánt!

– Rokna! – igyekezték csillapítani őt társai.

A hercegnő nem felelt, csak összehúzta magát, és átölelte a lábait. Hosszú, barna tincsei betakarták a vállait és karjait, és lebegtek körülötte a víz tetején, akár egyfajta palást.

– Szeretnék vele is beszélni a történtekről! – jelentette ki határozottan Aayla. – Ha nem is lehet megmenteni az esküvőt… hallani akarom, mit tudhat! Merre találom őt?

– Az Antilles-palota nem messze van innen – felelte az egyik szolgálólány. – Összeköttetésben áll a mindenkori uralkodóéval és a Tanács tornyával, ami megkönnyíti számukra a politikai kérdésekben való részvételt.

– Értem…

Mikor a hallgatag hercegnő az orvosdroid szerint eleget ült a baktafürdőben, segítettek neki felállni és megtörölközni, majd miután tiszta hálóingbe öltöztették, Aayla visszalebegtette őt az ágyba. Breha hálás pillantásokkal búcsúzott el tőle, amiért jóval kisebb szenvedéssel járt számára a folyamat, a lány pedig gondolataiba merülve indult meg kijelölt szálláshelyük felé.

Kopogás vagy egyéb hangjelzés nélkül nyitott be, és mikor az ajtó egy szisszenéssel a falba csusszant, látta, hogy mestere egy holografikus kivetítő segítségével épp a Tanács néhány tagjával egyeztetett. Ráeszmélt, hogy a szálláson ketten osztoznak, és akár egészen más helyzetben is találhatta volna a férfit. Apró mosoly kúszott az ajkaira a pajzán gondolattól, majd kihúzta magát, és közelebb lépett, ahogy észrevették őt.

– Jó napot, mesterek! – hajtott fejet illedelmesen.

– Secura padawan – remegtek meg Yoda mester lelapuló, szőrös fülei. – Merre jártál?

– Segítettem megfürdetni a hercegnőt – közölte a lány a legnagyobb lelki nyugalommal, ami némi megütközést okozott a férfi tanácstagok arcán, a hölgyek azonban kíváncsian összepillantottak.

Még Vos is elkapta a tekintetét, mintha még a gondolat is illetlen lett volna.

– A betegápolás a cselédek gondja, padawan – emlékeztette Ki-Adi-Mundi. – A te feladatod támogatni a mesteredet és segíteni helyreállítani az Alderaan belső békéjét.

– Ez így hirtelen elég nagy falat lenne, mester – felelte Aayla hűvösen, az arcára pedig kiült az a fajta, undok ábrázat, melyet Mundi mester állandó rendreutasításai szoktak nála okozni. – Gondoltam, kezdem kis lépésekben.

Quinlan ajkai vonallá szűkültek a megrökönyödéstől, ahogy oldalra siklott a pillantása a nem kimondottan udvarias válasz hallatán, de erőt vett magán és nem dorgálta meg a növendékét.

– Mik a benyomásaid a hercegnőről? – kérdezte diplomatikusan Adi Gallia, hogy oldja a kínos feszültséget a beálló csendben. – Úgy tudjuk, Vos mester még nem találkozhatott vele.

– Valóban, mester – felelte Aayla. – Sajnos a hercegnő még mindig olyan gyenge, hogy képtelen kikelni az ágyból. Őszintén szólva… ez aggaszt is egy kicsit. Elvittem neki Giedrius mester gyógyteáját, mester, remélem nem baj – fordult Quinlan felé. – Hátha attól kicsit megerősödik. Megleszel nélküle?

– M-meg… – felelte az meglepetten.

– A hercegnő nagyon jámbor és szeretetre méltó – folytatta a növendék. – Még ebben a helyzetben is mindenkivel türelmes és kedves. Nem is értem, mi kifogása lehet bárkinek a házassággal kapcsolatban… és… – ekkor azonban elhallgatott.

Oldalra pillantott, mesterére.

– Csináld csak! – mondta teljesen nyugodt hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. – Megvárunk!

Quinlan igyekezte nem sok jelét adni sértődöttségének, amiért a padawan a mesterek szeme láttára utasítja valamire.

– Mire gondolsz?

– Az Erőn keresztül érzem, hogy már vagy egy perce próbálod visszatartani a tüsszentést – felelte Aayla.

A hologram túlsó oldalán Adi Gallia halk kacajt hallatott és összemosolygott a mellette álló Depa Billabával, de azonnal megkomolyodtak, ahogy a Tanács vezetője, Mace Windu szigorúan feléjük pillantott.

Vos arcán kínos pír jelent meg, noha továbbra is igyekezett értetlenséget színlelni. Szúrós szemmel meredt tanítványára, aki ártatlanul felvonta a szemöldökét. A férfi végül sóhajtott egyet, és az égre emelte a tekintetét.

– Elnézést kérek! – fordult a tanácstagok felé, majd kilépett a felvevő lencséjének látóteréből, és olyan hatalmasat tüsszentett, hogy a vonal végén Yarael Poof aprócska feje megrezzent ijedtében hosszú nyaka tetején.

– Talán megbetegedtél, Vos mester? – kérdezte az aggodalom legapróbb szikrája nélkül Ki-Adi-Mundi.

– Semmiség, mester. Hamar kiheverem – lépett újra közelebb Quinlan az orrát törölgetve, majd észrevette, hogy tanítványa a kezeivel óvatosan betakarta népére jellemző, különleges fülkúpjait. – Mi van?

– Hangos volt… – mondta a lány szelíden.

– Sose mondtad eddig – jegyezte meg a férfi csodálkozva, és némileg aggódva pillantott a lány hallószerveire, mintha attól félt volna, hogy az évek során figyelmetlenségében akár árthatott is neki.

– Néha érzékenyebbek… – vallotta be Aayla, lekkui pedig fáradtan lekonyultak. – A hercegnőre visszatérve… Én csak egy twi’lek vagyok, így sose fogom tudni teljesen megérteni, mit találnak az emberek vonzónak egymáson, de… Objektíven, még női szemmel is egy nagyon bájos, elragadó teremtés… – jegyezte meg töprengve. – Ha férfi lennék, gondolkodás nélkül feleségül venném – tette hozzá, majd felpillantott a hologramra.

Döbbent csend telepedett a helyiségre, ahogy a Tanács tagjai csodálkozva, egyesek szúrós tekintettel méregették őt. Segélykérő pillantást küldött mestere felé, akinek a vonásai szintén meglepettségről árulkodtak.

– Valami… rosszat mondtam?

– Mindössze szokatlan jediként házasságról beszélgetni – jegyezte meg Adi Gallia félmosollyal az ajkain. – Hacsak nem rólad van szó, természetesen, Ki-Adi-Mundi mester – érintette meg a cereai férfi vállát előzékenyen, akinek fajfenntartási okokból több hitvese és gyermeke is volt.

– Aayla – mondta végül Vos. – Ezt már számtalanszor megbeszéltuk. Te nem „csak egy‟ twi’lek vagy. Te egy padawan vagy, akiből egy nap kiváló jedi lovag lesz. Sose becsüld alá a képességeidet, és ne beszélj úgy magadról, mintha kevesebbet érnél a galaxis többi fajánál!

A tanácstagok arca megenyhült a gyöngéd fejmosás hallatán.

– Talán csak… jó hallani, ha megdicsérsz… – pillantott fel rá némi csintalansággal a tekintetében a növendék.

– Jaj, te lány! – sóhajtotta a férfi, de nem tudta befejezni, mert félre kellett hajolnia egy újabb tüsszentésre.

Aayla játékos kuncogást hallatott.

– A lényeg… – fordult újra a tanácstagok felé -, hogy szerintem más oka kell, hogy legyen annak, hogy a herceg kihátrált az esküvő elől. Nem lennék meglepve, ha titokban már lenne valami lány, akit inkább szeretne elvenni helyette. A sérülés csak ürügynek tűnik.

– Ez új… – jegyezte meg Quinlan. – Az Antillesek tudják, hogy nemesi körökben ritkán házasodnak szerelemből.

– Szerelemből… – gondolta Aayla. – Milyen szép a hangod, ahogy kiejted ezt a szót…!

– A kötelesség fontosabb számukra, főleg egy olyan helyzetben lévő herceg számára, mint amilyen Ishkan.

– Úgy döntöttem, utánajárok ennek – felelte tanítványa.

Amikor Vos nem felelt, kérdőn felvonta a szemöldökét.

– Nincs ellenvetésem – felelte a férfi, és örült, hogy a lány magához ragadta a kezdeményezést, és elindult az önállóság rögös útján.

~ Következő fejezet ~