Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 26. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 26. fejezet ~

Vos némán ballagott a folyosókon. A szállásán már kereste tanítványát, de annak szobája régóta üresen állt. Követte az aurájának nyomát, mely továbbra is csalódottságról, de szokatlan feszültségről is árulkodott. Ujjbegyeit itt-ott a folyosó falához érintette, és elméje szinte rögtön látta az errefelé korábban elhaladó jedik emlékét. A nyom egy szélesre tárt ajtó előtt szűnt meg. Vos felnézett annak homlokzatára, és elmosolyodott. Bedugta a fejét az Állatházba, és kíváncsian kereste növendékét.

Aayla a sarokban üldögélt, krémszínű, hagyományos jedi tunikájában és barna köpenyében, és a kisemlősök egyik ketrecében matatott.

– Gondoltam, hogy itt leszel – köszönt rá, mire a lány összerezzent, és némileg ijedten pillantott feléje.

– Mester… – motyogta bágyadtan.

Quinlan odaballagott hozzá, és látta, hogy a tanaabi pocok-tenyészet szép kis szaporulattal gyarapodott.

– Mi járatban vagy?

– Pock nemrég lefialt… – felelte Aayla erőtlen hangon, ahogy régi kis kedvencének fejét simogatta.

Az állat békésen csócsálta az eléje rakott tápot, körülötte pedig apró, fehér kis szőrgombócok nyüszörögtek.

– Milyen kis édesek…! – vette a tenyerébe az egyiket, és az ujjaival óvatosan simogatta őket.

A csepp kis jószág reszketve kapaszkodott a lábaival, kicsi fülei pedig ide-oda forogtak, és még nem voltak olyan hosszúak, mint egy felnőtt, kifejlett példánynak. Aayla a szájához emelte a kis szőrmókot, és óvatosan megcsókolta.

– Ne edd meg! – ugratta Vos.

– Dehogy eszem…! Csak sajnálom őket.

– Hogyhogy?

– A mesterek szerint – pillantott a lány az Állatház mélye felé – már két tanaabi rezervátum is bejelentkezett értük. Amint elválaszthatóak az alomtól, viszik is el őket, hogy tovább tenyésszék.

– És miért baj ez?

Aayla bánatosan nézte az anyaállatot.

– Elszakítják tőle a kicsinyeit – simogatta meg újra Pockot, ahogy a picit visszatette mellé. – Ő pedig még csak nem is tudja…

Mestere tudta ugyan, hogy a lány kicsi kora óta mindig szívesen időzött a Templom állatai közt, de szokatlan volt számára az a melankólia, amivel aznap szemlélte őket. Odatelepedett mellé a földre, és óvatosan cirógatni kezdte az állat fejét, nehogy az megijedjen tőle és kezének idegen szagától.

– Pock a maga módján tudja, hogy számára ez a feladat rendeltetett – felelte türelmesen. – Szerintem ő is érzi, hogy fajából már csak kevesen vannak. Ez a dolga, hogy segítsen fenntartani és gyarapítani azt. Az Erő számára… ezt az utat jelölte ki.

Aayla némán meredt az állatra, mely hálásan megnyalta az ujjait.

– Semmi baj, Pock – mondta neki lágy hangon. – A kisbabáid jó helyre fognak kerülni. Legalábbis… remélem.

– Ő teljesíti, amit neki szánt a sors… ahogy mi is engedelmeskedünk a kötelesség hívó szavának – jegyezte meg békítő hangon Quinlan, ahogy felállt, és feléje nyújtotta a kezét. – Gyere, padawan, várnak minket a Tanácsteremben!

Aayla kíváncsian felpillantott.

– Megbízást fogunk kapni.

***

Ahogy egy szisszenéssel bezárult a Tanácsterem tornya felé vivő felvonó, Aayla megborzongott. Mindössze előző nap történt, hogy Kit Fistóval összezördültek ugyanebben a kis helyiségben, és most ugyanaz az iszonyat töltötte el egész lényét, mint amikor kettejük csókja elcsattant. Úgy érezte, hogy az amúgy tágas, hatalmas ablakokkal rendelkező lift szép lassan összezár körülötte, és megfojtja őt. Összehúzta a köpenyét, és szánalmasan érezte magát. Nyoma sem volt annak a magabiztosságnak és pimaszságnak, amivel a torna alatti, szűk, alakjára simuló ruhákat viselte. Szégyellte magát, és egy hatalmas zsáknak vagy takarónak tűnt a jedik hagyományos, bő ujjú, csuklyás köpenyében. Keserűen leszegte a fejét, és alig várta, hogy szabaduljanak onnan.

A Tanács tagjai már várták őket. A terem előterében beszélgettek az információs termináljuk előtt, melyen a különböző felkérések és megbízások listája lebegett előttük, galaktikus csillagtérképpel, mely elhelyezte azokat az ismert világ különböző pontjain, majd ahogy látták, hogy Quinlan és tanítványa megérkezett, aggodalmas képet vágra visszaballagtak a terembe, és elfoglalták helyeiket.

– Jó reggelt, mesterek! – hajolt meg illedelmesen a férfi, tanítványa pedig egy pillanattal később ugyancsak biccentett.

– Köszöntünk benneteket, Vos mester! – bólintott Adi Gallia. – Egy aggasztó ügyben kérték ma a Rend segítségét – pillantott körbe a társain. – A Köztársaság és Szenátus egyik kiemelkedően fontos tagját, az Alderaant súlyos csapás érte.

Quinlan meglepetten hallgatta a nőt, és látta, hogy a többi tanácstagnak is gondterhelt volt az ábrázata.

– Szerettük volna Floy mestert megkérni a közvetítésre, hiszen rendkívüli diplomáciai érzékkel és sokévnyi tapasztalattal bír az ilyen kérdésekben, de sajnos már a torna után visszaindult a Corelliára, és míg hiperűrben utazik, nem tudjuk elérni. Úgy döntöttünk, téged és tanítványodat bízzuk hát meg ezzel a feladattal. Ez jó tapasztalatszerzési lehetőség lesz számotokra, hiszen maga az alderáni királyi udvar és főtanácsuk vezetője keresett meg bennünket, nektek pedig eddig még nem volt alkalmatok ilyen környezetben kipróbálnotok magatokat.

– Együtt valóban nem, mester – felelte Vos, ahogy tanítványára pillantott. – Tholme mesterrel gyerekként megfordultunk már más uralkodói körökben.

– Helyes! – bólintott elismerően Depa Billaba. – Tudom, hogy a bajnokság izgalmai az elmúlt napokban minden pillanatotokat lefoglalták – siklott a tekintete a twi’lek lányra -, a jelenlegi megbízás viszont nem tűr halasztást. Mindkettőtök jelenlétére és képességeire szükség lesz – villant meg a nő tekintete, ahogy Vos köpenyéből kilógó kezeire nézett.

– De mester… – szólalt meg álmatag hangon Aayla -, nekem nincs olyan különleges képességem, mint Vos mesternek…

– Nemsokára megérted, mire gondoltunk, kedvesem – nyugtatta meg Gallia anyai gondoskodással a hangjában, de ahogy tanítójára pillantott megkeményedtek a vonásai. – Vos mester, amennyiben figyelemmel követted a Szenátusban zajló eseményeket, bizonyára emlékszel, hogy az Alderáni Királyi Család trónutódlásra készül, a leendő örökös, Breha Organa hercegnő pedig emiatt a napokban meglátogatta Coruscantot.

– Valóban, mester – helyeselt Quinlan, noha nem fedte fel előtte, hogy nem tanúsított különösebb érdeklődést a jövevény iránt.

– A hercegnő Bail Antilles szenátor meghívására érkezett, aki, mint bizonyára emlékeztek – figyelmeztette őket Mace Windu -, 2 évvel ezelőtt a főkancellári cím egyik várományosa volt Palpatine akkori szenátor mellett.

Aayla tekintete a szenátus hatalmas, jellegzetes, gombaszerű építményére siklott. Jól emlékezett arra a galaktikus felfordulásra, ami átitatta a mindennapjaikat. Qui-Gon mester halála, Obi-Wan lovaggá avatása, Anakin érkezése, Valorum főkancellár szégyenteljes leváltása egy bizalmatlansági indítvánnyal, valamint a jelenlegi Palpatine főkancellár megválasztása alapjaiban változtatta meg mindannyiuk életét. A Naboo bolygóról származó képviselő az otthonát ért kegyetlen támadás miatt élvezett népszerűséget a számára bizalmat szavazó szenátorok körében, melyről akkoriban is egy fiatal uralkodó rántotta le a leplet. Azzal, hogy ismét egy prominens bolygó leendő, ifjú királynője került a politikai érdeklődés kereszttüzébe, a Tanács joggal aggódhatott az események kimenetelét illetően.

– Sajnos azonban a hercegnő ellen merényletet hajtottak végre aznap, amikor a Szenátus épületét készülte megtekinteni a kíséretével. Több szolgálólánya és udvarhölgye meghalt, és maga a hercegnő is súlyos sérüléseket szenvedett – vette át a szót Kolar mester. – Azonnal a szenátusi épületben lévő orvosi részlegre szállították, ahol meg is műtötték. A belső sérülései miatt azonban… – fordult el keserűen.

Adi Gallia nagyot sóhajtott.

– A hercegnő a sérülései következtében képtelen lesz valaha gyermeket szülni – mondta végül szomorúan.

Aayla nem ismerte ugyan a lányt, mégis összeszorult a gyomra ennek már a gondolatától is. Az anyaság fogalma ismeretlen volt egy jedi nő számára, de tudták, hogy a templomon kívüli asszonyok jó része ebben tudott igazán kiteljesedni, így különös volt most hallania arról, hogy egyikük önhibáján kívül elvesztette ezt a képességét.

– Ez borzasztó – komorodott el Quinlan arca. – Mennyi idős a hercegnő?

– Alig 16 éves – felelte Depa Billaba mester.

– Szinte még gyerek… – mondta keserves hangon a férfi. – Hogyan tudunk segíteni neki és az udvarnak?

– Ez még csak nem is a legszomorúbb része az ügynek – emelte fel a kezét Kolar mester, türelemre intve őket. – Breha hercegnő épp egy királyi esküvő előtt állt, a bolygó másik uralkodói családjának, az Antilles-dinasztiának egyik örökösével, Ishkan herceggel. Mindkét család részéről óriási erőfeszítésekbe telt megállapodni egy ilyen frigyben, ugyanis az Organák és Antillesek évszázadok óta rivalizálnak Alderaan trónjáért. A két fiatal összeházasításával szerettek volna békét kötni egymással, és egy, közös dinasztiaként tovább uralkodni. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a hercegnő nem lesz képes utódot szülni, az Antilles-herceg kihátrált az eskővő elől, mondván, az uralkodói ház vérvonala így véget érne, a családja pedig azóta elzárkózik mindennemű egyeztetéstől. Követelik Breha hercegnő azonnali leváltását, és más trónörökös hercegnő kijelölését, de az Organáknak jelenleg nincs más jelöltjük, aki korban és rangban alkalmas lenne átvállalni ezt helyette.

– Micsoda kegyetlenség…! – suttogta Aayla döbbenten.

– Bail Antilles szenátor saját magát tartja felelősnek a történtekért, ezért lemondott szenátusi tisztségéről, így jelenleg a bolygó tényleges képviselettel sem rendelkezik a Köztársaságban – vette át a szót Mace Windu. – A jedik közvetítését kérték fel a krízishelyzet elhárítására és a két uralkodócsalád megbékítésére.

Csend telepedett a teremre, ahogy a tanácstagok elhallgattak, és minden szempár rájuk szegeződött. Quinlan a csípőjére tette a kezeit, és határozottan meredt maga elé, mint akinek egymást kergetik a gondolatok a fejében.

– Azt hiszem, már értem, miért Lenét akartátok küldeni erre az útra… – mondta végül, Aayla pedig, ha az őt ért megrázkódtatás nem lett volna, alighanem elmosolyodott volna.

Mestere nem tűnt tanácstalannak, de kétségkívül érezte, hogy a megbízásnak súlya van. Váratlanul feléje nézett, és kérdőn felvonta a szemöldökét. A lány igyekezett biztató arcot vágni, már amennyire a lelkiállapota engedte.

– Menjünk akkor, csedi bébi! – bólintott végül, ahogy tudomásul vette növendéke jelzését, majd újra a Tanács tagjai felé fordult. – Az Aldeeraan emberek lakta bolygó. Nem fog problémát jelenteni, ha twi’lekként és kiffarként megjelenünk közvetíteni? Nagyon ki fogunk tűnni köztük.

– Nagyobb figyelmet kap így a jelenlétetek, ez egészen biztos – értett egyet vele Ki-Adi-Mundi. – És meg is fogja nehezíteni számodra a nyomozást, annak kiderítését, ki állhatott a merénylet hátterében – mutatott a férfi kezére, utalva annak pszichometrikus képességére. – De az Alderaan békés, demokratikus berendezkedésű planéta. A galaktikus, közös nyelvet beszélik, így semmiben nem kell majd megkülönböztetett bánásmódra számítanotok.

– A padawanod számára is fontos lesz ez az út, mert nemcsak neked kell segítséget nyújtania a felek megbékítésében, de nőként fontos támasza lehet majd a jelenleg is lábadozó hercegnőnek – pillantotak Aayla felé.

– Értettem, mester – felelte a lány.

– Breha hercegnőt azóta hazaszállították, és a fővárosban, Alderában igyekszik megerősödni – folytatta Depa Billaba. – Ott várja az érkezéseteket.

– Szeretnék először szétnézni a merénylet helyszínén, ha megoldható! – javasolta Quinlan. – Hátha kitapintok valamit, amit a szenátusi gárdának vagy rendfenntartóknak nem sikerült.

– Nyugodtan – helyeselt Kolar mester. – A támadás helyszínén elég nagy károk keletkeztek, így egyelőre az el van zárva látogatók elől, míg a helyreállítási munkálatok be nem fejeződnek. Be fognak engedni titeket.

– Köszönöm, mester – hajolt meg Vos, és már fordult is volna ki a teremből, növendéke azonban mintha némileg tanácstalanul meredt volna maga elé.

– Valamit mondani szeretnél, padawan? – kérdezte Adi Gallia.

– Mesterek… – próbálta összeszedni a bátorságát a lány, és még mindig szokatlanul be volt gubózódva a köpenyébe. – Van valami, amiről szerintem… tudnotok kellene… – markolászta köpenyének ujjait.

Quinlan kíváncsian összefonta maga előtt a karjait.

– Az utóbbi időben… megszaporodtak a lopások a padawan-szállásokon… – kezdte Aayla, és amikor felpillantott, látta, hogy meglepettség telepedett a tanácstagok arcára.

– Lopások? – kérdezte különös hangsúllyal Windu mester.

– Igen… Mivel a szállásaink napközben nyitva állnak, vannak, akik ezzel visszaélnek, és bántanak másokat… javarészt a náluk kisebbeket…

– Ilyen panaszok még nem jutottak el hozzánk – jelentette ki határozottan Ki-Adi-Mundi, de azért összenézett Yoda mesterrel, akinek csalódottan lekonyultak a fülei.

– Nem mindnekinek van lehetősége vagy… bátorsága hallatni a hangját – felelte a lány. – Úgy vélem, nagyobb autonómiára volna szükség a padawanok lakhatását illetően. Ha folyamatosan zárhatnánk a szobáinkat, az a tanulásunkban, meditációban is hasznunkra válhatna. Ki tudnánk zárni azokat a zavaró tényezőket, melyek visszatartanak bennünket. Szeretném hivatalosan is javasolni ezt… – fordult határozottan Adi Gallia felé -, a női padawanok védelme érdekében is!

Mundi mester szóra nyitotta száját, Gallia azonban ellentmondást nem tűrően megelőzte.

– Megértettük az aggodalmadat, Secura padawan – felelte, és alig észrevehetően végigmérte őt, az előző napi magabiztosságától, szabadabb öltözékétől most oly eltérő viselkedését, feszült bezárkózását. – A távollétetekben fontolóra vesszük a javaslatodat.

– Köszönöm, mester – felelte erőtlenül Aayla, majd követte mentorát a lift felé.

Még egyszer hátrapillantott, hogy nyomatékot adjon mondanivalójának, majd mindketten újra eltűntek a felvonóban.

***

A szenátusi képviselők és egyéb, közjogi méltóságok által használt, szolgálati parkoló kiszakított falán keresztül hevesen süvített be a coruscanti, magaslati levegőben tomboló szél. A biztonsági szolgálat és a helyi hatóságok kordont vontak a helyszín köré, mely a még el nem takaríott törmelékével éles kontrasztot képezett a paroklóház többi részével szemben, ahol elegáns, drága járművek pihentek, utasaikra várva. A falból hiányzó részt elektronikus védőháló pótolta, hogy a lyukon se droid, se jármű, se lövedék ne tudjon az épületbe hatolni, és hogy bármilyen arra járót megóvjon attól, hogy a peremhez túl közel merészkedve kizuhanjon és szörnyet haljon.

Aayla meredten nézte az elkerített részleg közepén, a padlón megfeketedő vérfoltokat. Akkora kiterjedésűek voltak, hogy nem is igazán lehetett volna megállapítani, hány sérülttől származtak. A holttestek helyzetét kéken derengő, holografikus körvonalak jelezték, Quinlan pedig óvatosan lépkedett közöttük. Le-lehajolt, megtapintott néhány követ, de igyekezett távol maradni az áldozatok által érintett területektől. Aayla tudta jól, miért. Ha bármit megérintene, mely az elhunytakhoz kapcsolódik, pszichometrikus képességével átélné haláltusájuk pillanatait, félelmeiket, szenvedésüket, mely gyerekkori traumájára emlékeztetné őt.

– Jól vagy, mester?

– Tetszik vagy sem, a munkát el kell végezni – jegyezte meg Vos keserű arccal.

– Kétlem, hogy Floy mester a helyünkben lejött volna ide vizsgálódni…

– Lene más téren tudja kidomborítani a képességeit. Mi innen közelítjük meg a dolgot. Mit tudunk a hivatalos jelentésből?

Aayla elővette az adattáblát, melyen átfutotta az adatokat.

– A hercegnő és kísérete egy Mermaid nevű hajón érkezett Coruscantra, mely az alderáni királyi ház tulajdonában áll. Három cselédlány és két, korban hozzá illő udvarhölgy utazott vele, a biztonságért pedig hét katona felelt. A hajót háromfős személyzet kormányozta, valamint több asztromechanikai droid. Ők a géppel maradtak, miután az a leszállóplatformon leparkolt, a vendégeket pedig Antilles szenátor és annak titkára fogadta, majd két nyitott terű, diplomata Hyrotii-légitaxiba ültek. A hercegnő Antilles szenátor mellett ült, egy udvarhölgye és két testőre fért bele az ő járművűkbe, a többiek a másikkal utaztak. Ahogy megközelítették a szenátusi épületet és berepültek annak hangárajtaján, megkezdték a leszállást itt – pillantott fel a magasba, mintha képzeletben most is látta volna a leszálló siklókat. – Leszálláskor a második légitaxi oldalát egy feléjük lőtt rakéta miatt robbanás rázta meg, amitől hirtelen és gyorsan ereszkedni kezdett, letérve addigi röppályájáról, és nekiütközött a szenátor és a hercegnő gépének, mely egy oszlopnak csapódott, majd felborult. A szenátor és annak titkára zuhant ki belőle először, de mivel ők a szélén ültek, nem estek nagyot. Az egyiküknek a könyöke tört csupán, míg a másik némi agyrázkódást szenvedett. A hercegnő az oszlopnak csapódott esés közben, ráadásul a kigyulladó járműből ráesett az udvarhölgye holtteste is.

Vos megállt azon a ponton, ahová Aayla a részletek ismertetése közben mutatott.

– A testőrökkel megfordult a tengelye körül a gép, ezért magasabbról estek ki, bár a felrobbanó taxi az élettel össze nem egyeztethető sérüléseket okozott rajtuk… atya ég…! – tette hozzá halkabban, szörnyülködve, ahogy megjelent előtte a halottvizsgáló jelentése.

Iszonyodva elfordította a fejét.

– A második jármű, ami eredetileg a bajt okozta, kidöntötte a tartóoszlopot, melyet ideiglenesen pótolni kellett, hogy a hangár statikai szerkezete ne bomoljon meg – mutatott a felhúzott építményre. – A gép fejjel lefelé ért földet, és uah…! – kapta a szája elé a lány a kezét, mert elfogta a rosszullét.

Öklendezésére a férfi is felfigyelt.

– Gyakorlatilag szörnyet halt benne mindenki – kapcsolta ki a táblát Aayla undorodva.

– Nem szép történet – jegyezte meg Quinlan. – Minden rendben? Olyan furcsa vagy ma…

Tanítványa azonban keserűen elfordult. Másra sem tudott gondolni, csak ami előző nap a liftben és a versenyen történt. Jeges rettegés fogta el, amikor csak a felvonó közelébe ment, de még inkább félt attól, mi lesz, ha Kit Fisto elmondja valakinek, mit látott.

– Nem, nem mondhatja el, mert akkor azt is be kellene vallania, hogy rólam fantáziál, és hogy… – próbálta győzködni magát, de amikor csak eszébe jutott a jelenet, elöntötte a sav a torkát, és nehezére esett leküzdeni az öklendezést.

Végtelenül csalódott a férfiban, aki eddig olyan kedves és barátságos volt mind vele, mind mesterével.

– Most már tudom, miért… – gondolta sötéten.

Nem tudta azonban levetkőzni az érzést, hogy amit mondott, abban lehet valami igazság. Akaratlanul is mestere felé pillantott, aki tovább vizsgálódott a helyszínen.

– Vajon ő is ugyanígy undorodna tőlem, ha megtudná, hogy miről ábrándozok…? – tette fel magának a kérdést rettegve.

Vágyakozva nézte őt, mintha csak attól félne, hogy az igazság bármelyik pillanatban kiderül, ők pedig örökre elszakadnak egymástól. Úgy érezte, képtelen lenne elviselni a hiányát. A hangja, az érintése, az illata mind-mind életének részévé vált, akár a levegő, amit beszívott, az étel, amit megevett, vagy ital, amit megivott.

– Nélküled… semmi volnék… – szegezte a romokra a tekintetét megtörten.

Egészen sápadt volt az ábrázata, lekkui pedig erőtlenül csüngtek alá a hátán.

Egy apró nyögésre és szisszenésre eszmélt fel. Vos megszédült, ahogy guggolva épp a roncsok darabkáit tapogatta, ezért szélsebesen odaugrott mögé, és hátulról próbált támaszt jelenteni számára. Finoman ölelte őt, Quinlan arca azonban feldúlt volt, és a tekintetében ott ült az iszonyat.

– Mi történt? – kérdezte tőle halkan. – Hozzáértél valamihez, ami…?

Vos keserűen elengedte magát, és leült a földre, tanítványa így követte példáját. Nem látta még őt ilyen megtörtnek, ezért rögtön tudta, hogy olyasmihez érhetett hozzá, mely közvetlenül az egyik elhunyttal is érintkezett. Csendben ült mellette, és gyöngéden nézte őt.

– Még így is, hogy a lelkünket teljesen más dolgok nyomasztják… úgy érzem, még mindig elválaszthatatlanul hozzád láncol valami – gondolta.

Jobb lekkujával óvatosan a férfi feje felé közelített, arcába hulló hajszálait lágyan a füle mögé igazgatta, amire Vos akaratlanul is felpillantott. A lány nyomorultul nézett ki, de még ilyen állapotban is gondoskodott róla. Hálásan gyönyörködött benne, és megsimogatta az arcát.

– Menjünk inkább…! – javasolta. – Vár a hajónk.

– Ezúttal nem hajléktalankodunk a turistaosztályon? – kérdezte Aayla, hogy valamelyest oldja mindkettejük rosszkedvét.

– Ezúttal nem, kedvesem. Most kényelmesen fogunk utazni – nyújtotta feléje a kezét a ferfi, hogy felsegítse őt a földről.

~ Következő fejezet ~