Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 23. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 23. fejezet ~

– Meg is vagyunk – mondta Jair Venkes, ahogy beadta az oltást a lány vállába.

Aayla már szinte ösztönösen nyúlt is a szúrás helyére, de a doktor figyelmeztetően feltartota a kezét, ahogy gyerekkorától kezdve oly sokszor. Az ujját mindig a tű helyére nyomta a szúrás után, hogy mérsékelje páciensei testében a fájdalmat, majd megtörölte és leragasztotta. Aayla elvigyorodott.

– Nem vagyok már gyerek, doktor – jegyezte meg kuncogva.

A férfi játékosan megvonta a vállát.

– A lényeg, hogy nincs több fülféreg. Legalább 5 évig biztos.

– De nekem nincs is fülem!

– Ne úgy képzeld el, hogy ténylegesen férgek mászkálnak a hallójáratban! – nevetett Venkes. – Nem is értem, miért így nevezték el ezt a betegséget… Na mindegy, a fülkúpjaiddal is elkaphatsz bizonyos fertőzéseket. Ami azt illeti, a mesterednek is szólhatnál, hogy adassa be végre magának. Ha megint elvisz valami erdős, dzsungeles bolygóra, és koszosabb vízben úsztok, ő is megbetegedhet.

– Hiszen tudja, milyen! – nevetett a lány.

– Pedig kölyökként milyen felelősségteljes volt! – sóhajtotta a doktor, ahogy odalépett a kézfertőtlenítőhöz. – Az az érzésem, minél idősebb, annál hóbortosabbá válik.

Aayla megigazgatta magán a felöltőjét, és menni készült. Az átlátszó falú helyiségből kipillantva azonban észrevett egy középkorú, női jedi lovagot, aki a gyengélkedő köpenyei egyikét viselte, a karjából infúzió állt ki, és egy orvosi droid kísérte őt lassú lépésekkel. A nő arca kifejezéstelennek tűnt, ahogy lassan, bizonytalanul sétálgatott fel-alá, egyik kezével pedig néha az alhasához kapott, ahogy fájdalmában összerezzent.

– Mi történt? – kérdezte Aayla, ahogy társát szemlélte.

Venkes odalépett mellé, az ő ábrázata azonban elkomorodott.

– Pagarra mester nemrég egy komolyabb műtéten esett át – felelte.

– Hogyhogy? Megsérült talán?

– Nem, csak… – bicsaklott meg Venkes hangja.

Végül sóhajtva folytatta, ahogy megkövülten a nőt nézte.

– Néha… olyan furcsák vagytok – pillantott a lányra.

– Furcsák? Kik? Mi?

– A jedik… Elnyomtok magatokban minden természetes ösztönt, ami emberré tesz bennünket… átvitt értelemben – pillantott a lány lekkuira. – Nem házasodtok, nem szaporodtok, de még csak nem is szerethettek. Betegesen irtóztok attól, hogy érzelmileg kötődjetek egymáshoz, néhányan pedig… – siklott a tekintete újra a lábadozó mesterre – akár arra is hajlamosak vagytok, hogy az egészséges testeteket megnyomorítsátok, hogy még a kísértés gyanúja se merülhessen fel.

Aayla rémülten nézett az ablakon túl sétálgató nőre.

– Mi történt? – kérdezte halkan, iszonyodva.

– Pagarra mester úgy érezte, jediként nagyobb elhivatottságról tenne tanúbizonyságot, ha eltávolíttatja a reproduktív szerveit – sóhajtotta a férfi. – Úgy vélte, ez elűzné a felesleges vágyakozást, gondolatokat vagy aggodalmakat, és könnyebben tudna kizárólag jedi lovagi teendőire koncentrálni. Jobban asszimilálódna a Rend uniformitásába, ha a biológiai vagy hormonális szükségletei nem bosszantanák többé.

A lány érezte, hogy elsápad.

– Az orvostudományt… sosem lenne szabad ilyesmire használni – folytatta Venkes, az arca pedig végtelen szomorúságról árulkodott. – A világ összes tudása a rendelkezésünkre áll, amit arra kellene használnunk, hogy minél több betegséget meggyógyítsunk, vagy akár megelőzzünk… Lassan ott tartunk, hogy sérült vagy elvesztett végtagokat is tudunk élethűen pótolni. Ezt kellene szorgalmaznunk, nem pedig… teljesen egészséges szerveket kioperálni egy páciens testéből…

Hosszú csend telepedett rájuk, és úgy érezték, egyikük sem tudna olyasvalamit mondani, amitől a másik jobban érezné magát. A droid újabb fordulóhoz ért a túloldalon, tovább támogatva a jedi lovagot.

– Vannak gyerekei, doktor? – kérdezte Aayla végül mélabús hangon, ahogy továbbra is Pagarra mestert nézte.

– Nincsenek.

– És nem is hiányoznak?

Venkes egy ideig hallgatott.

– Talán. Néha – felelte végül. – De mindig is úgy éreztem, hogy az én életem ebben tudott a leginkább kiteljesedni – nézett körbe az orvosi helyiségen. – Azt hiszem, a sors ezt tartogatta számomra.

– Ön jó ember, Jair Venkes… – pillantott fel rá Aayla. – Ha érezné az Erőt, remek jedi lehetne.

A férfi arca meglágyult, és meghitten elmosolyodott.

– Azt hiszem, tőletek ez a legnagyobb bók, amit csak kaphatok.

Aayla viszonozta a gesztust.

– Menj csak! – intett a doktor búcsúzóul az ajtó felé. – És ha mégis valamilyen mellékhatást tapasztalnál – emlékeztette az oltásra -, keress meg bátran!

– Köszönöm! Viszontlátásra!

– Viszlát, Aayla!

Miután a lány távozott, a férfi visszaült az asztalahoz, lenyomott annak billentyűzetén egy gombot, mely előhívta a tanulmányt, amin épp dolgozott.

– „Az intelligens élet galaktikus katalógusa‟…

Aayla még a folyosón is a ruháit igazgatta, ahogy kijött az orvosi részlegből, mert zsibbadt a válla az oltás helyén, így először nem is vette észre, hogy gyengélkedő egyik helyiségének ajtaján szintén kilépett valaki. Csak a szeme sarkából figyelt fel a folyosó fehérségétől élesen elütő, sötétbarna talár libbenésére, ezért kíváncsian az illető felé pillantott. Meglepetésére korábbi padawan-edzőtársát, Galitot látta vidáman tovaosonni, ahogy huncut pillantásokkal még egyszer visszapillantott a részleg egyik rezidensére, Lamascolo doktorra. A fiatal férfi megtörölte az ajkait, mert mintha rúzsfolt maszatolódot volna szét rajtuk, majd megigazította orvosi köpenyét, és csatlakozott Venkeshez odabenn.

Aayla homlokára ráncok futottak. Nem értette, mi történt, a megérzése azonban azt súgta, valami nincs rendjén. Ahogy Galit megszaporázta a lépteit, végül észrevette őt, és úgy oldalazott oda hozzá, mintha mi sem történt volna.

– Aayla! – rikkantotta vidáman.

– Galit… – kezdte volna a lány, de nem volt alkalma kérdőre vonni őt, mert barátnője megfogta a kezét, és magával rántotta.

– Gyere, keressük meg ezt a léhűtőt és meditáljunk egyet!

Nem sokkal később, ahogy Yureeh is csatlakozott hozzájuk, hármasban elfoglaltak egy meditációs kamrát. A helyiség a többitől eltérő módon áttetsző falakkal rendelkezett, de azok kívülről sötétített üveggel voltak ellátva, így csak az odabenn tartózkodók láthattak ki rajta. Voltak közülük, akik nem szerették az ilyen helyiségeket, mert gyakran elvonta a figyelmüket a folyosón tovahaladó társaik fel-felbukkanó alakja, és ez rontott a koncentrációjukon, így jobb szerettek a teljesen elsötétített, gyakran ablaktalan szobákban meditálni. Yoda mester azonban egyszer, még gyermekkorukban elmondta, hogy ezek a helyiségek azért lettek így kialakítva, mert akadtak a rendben olyan fajú társaik is, akiket épphogy a teljes izoláltság feszélyezett, így számukra kellemesebb volt így megmerítkezni az Erőben.

– Néha jó csak így eldögleni egy-egy meditációs szobában és élvezni a nagy büdös semmit – sóhajtotta Galit, ahogy elnyúltak a puritán egyszerűséggel berendezett helyiségben.

A szoba padlóján kellemesen puha párnák hevertek, a lányok pedig lustán elhelyezkedtek rajtuk ahelyett, hogy a szokásos, töröküléses vagy térdelős pózban megkezdték volna a meditációt.

– Néha úgy érzem, csalás, amit így csinálunk – sóhajtotta Yureeh.

– Ne légy ennyire merev! – dorgálta meg Galit. – Nem állhat a nap minden pillanata szigorú szabálykövetésből! Néha lazítanunk is kell. Mások is szoktak.

– Ha már szabálykövetés… – hozakodott elő a kérdéssel Aayla. – Mi volt ez az imént Lamascolo doktorral?

– Hogy? Bryonnal? – húzódtak hamiskás vigyorra Galit ajkai. – Mi csak… elszórakoztunk egy kicsit.

Yureeh szemei elkerekedtek.

– Megint? – suttogta, mintha valami bűnös dologról lett volna szó.

– Hogyhogy megint? – kérdezte Aayla megrökönyödve, ahogy tekintete a két lány között cikázott. – Van valami, amiről nem tudok? Gyerekek, mi folyik itt?

Galit végül felült, és sejtelmes pillantással közelebb intette őket magához.

– Bryon és én néha… össze szoktunk járni – felelte.

– Szabad ezt? – kúszott oda melléje Yureeh. – Érzel is valamit iránta?

– Ugyan! – legyintett Galit. – Nem többet, mint a Templom bármely másik beosztottja iránt. De meg kell hagyni… jól teszi a dolgát.

– Lefeküdtetek? – kérdezte Aayla döbbenten.

– Aha, egy párszor – vonta meg a vállait barátnőjük.

– De… hogy? – értetlenkedett a twi’lek rémülten. – Nem félsz, hogy… teherbe esel?

– Dehogy! – legyintett meglepetésére mindkét lány.

Yureeh kioldotta a felsőruházatát, és a jobb felkarjának belső falára mutatott, melyen Aayla meglepetésére a bőr alatt egy halványan pislákoló csip formája rajzolódott ki.

– Az meg mi?

– Gondoskodik a fogamzásgátlásról – magyarázta Galit. – Magától adagolja a szervezet számára az orvosságot, és évente kell csak cserélni. És kevésbé feltűnő helyen el lehet rejteni.

– Sose hallottam még ilyesmiről…!

– Ezért nem jó, hogy férfi mestered van! Kétlem, hogy Vos mester tudná egyáltalán, hogy létezik ilyesmi – felelte Yureeh.

– Van mindkettőtöknek? – csodálkozott továbbra is Aayla, ahogy Galit is megmutatta a sajátját. – De hogyhogy már neked is…? – fordult Yureeh felé. – Hiszen te is még csak padawan vagy!

– A megfelelő orvos megcsinálja, ha a coruscanti törvények vagy a néped szabályai szerint nagykorú vagy – felelte az.

A lány azonban elfanyalodott.

– Nem is tudom, olyan bizarr ez így…

– Pedig te is tudod, hogy hasznos lehet – emlékeztette Galit.

Keserűen elhallgattak. Kislánykoruk óta jól emlékeztek a rég elfeledett történetre, mellyel az akkor idősebbek egymás közt riogatták őket. Nem tudták, igaz volt-e, de mindannyiukat jeges borzongással töltötte el. Évtizedekkel, talán évszázadokkal korábban lehetett, amikor egy férfi mester és annak tinédzserkorú, ifjú tanítványa a béke követeként ellátogatott egy misszióra, ahol az egymással szembenálló felek közt polgárháborús helyzet alakult ki, és mindketten fogságba estek. A mestert elválasztották a tanítványától, és mindketten súlyos testi és lelki bántalmazásnak voltak kitéve, amivel nyomást próbáltak gyakorolni a Tanács akkori tagjaira. Miután hosszú túsztárgyalásokat követően végül sikerült kiszabadulniuk, elborzadva kellett megállapítaniuk, hogy a padawan gyermeket várt, fiatal szervezete pedig nem bírta elviselni történteket, és még azelőtt belehalt a sérüléseibe, hogy a Templomba visszaértek volna vele. A mestere nem tudta megbocsátani magának a történteket, és nem sokkal később önkezével vetett véget az életének. Tanulmányaik során soha nem beszéltek nekik hivatalosan a történtekről, és jó eséllyel Yoda mesteren kívül senki sem lehetett már életben azok közül, akik tanúi voltak az akkori eseményeknek, de őt nem merték annak igazságtartalmáról faggatni. A női padawanokban és lovagokban viszont kialakított egyfajta egészséges önvédelmi mechanizmust, melynek következtében a fizikai erő, a pusztakezes harc és az akrobatika segítségével akkor is ellenállóbbá váltak, ha esetleg lefegyverezték őket vagy használhatatlan lett a fénykardjuk.

– Na mindegy – mondta végül Galit. – Én nem aggódom. Nem szegek vele semmilyen szabályt. Nem kötődöm Bryonhoz különösebben… Ez csak szex. Biológia. Semmi több. Ne nézz így! – dorgálta meg a twi’leket. – Te is rá fogsz jönni, hogy ez ugyanolyan szükséglet, mint az evés vagy ivás.

Aayla hallgatott. Annak ellenére, hogy barátnői legtöbb titkukat megosztották vele, ő sosem vallotta be nekik, mi történt pontosan a Tatooine-on 2 évvel korábban, azaz hogy majdnem mik történtek vele. Kicsit bűntudata is volt emiatt, úgy érezte, nem viszonozta ezzel az őszinteségüket, de sosem volt bátorsága nyíltan beszélni a történtekről – talán mostanáig. Szóra nyitotta a száját, ekkor azonban kisebb padawanok egy csoportja szaladt el a helyiségük ajtaja előtt. Különféle apróságokat, ruhákat lobogtattak gúnyolódva valakinek, aki utánuk futott. Mikor az érintett beérte őket, a lány döbbenten állapította meg, hogy a kis Anakin áll odakinn előttük. A gyermek szemmel láthatóan dühös volt, és próbálta elvenni a vele incselkedőktől, amikkel azok cukkolták. Hiába kapott azonban a ruhák, apró szobrok, faragványok után, csak egy talárt sikerült megkaparintania, de az hangos reccsenéssel szétszakadt, ahogy a többiek ki próbálták rántani a kezéből. A földre hajították az így feleslegessé váló ruhadarabot, és kacagva tovafutottak. Anakin térdre borult a kimerültségtől, úgy tűnt, jó ideje üldözhette már őket, és elkeseredetten markolászta szétszakított ruháját.

Aayla gyorsan felpattant és kinyitotta a meditációs kamra ajtaját.

– Anakin! – kérdezte aggódva. – Mi történt?

A fiú sápadtan nézett fel rá, és a szemeiben a szégyen és tehetetlenség egyvelege tükröződött. Felsegítette őt, és beinvitálta magukhoz a helyiségbe. A fiú bizonytalanul biccentett a két lány felé, majd engedelmesen leült közéjük.

– Mondd el! – nógatta a lány, mert látta, hogy nehezére esik beszélni a történtekről.

– Mindig… felforgatják a szobámat… – mondta a fiú, és a padlóra szegezte remegő tekintetét. – Eleinte csak 1-1 dolog tűnt el… Egy ruha… egy fél pár csizma… egy köpeny… De ma szinte mindenemet ellopták, amit a Tatooine-ról magammal hoztam! – fakadt ki elkeseredetten. – Mindent, ami anyára és az otthonomra emlékeztet!

– A mesterednek szóltál már róla? – kérdezte Yureeh együttérzően.

A fiú keserűen megrázta a fejét.

– Úgyis csak azt mondta volna, hogy oldjam meg magam a konfliktusaimat. Ahogy ezt tanítják…

Aayla szomorúan nézte őt, ekkor azonban felbúgott Galit komlinkje.

– Vin-Yar lovag! Kérlek, keress meg minket a Tanácsteremben!

– Igenis, mester! – felelte az engedelmesen. – Nos, lányok, viszlát később, én most megyek!

Miután távozott, Aayla odaült a fiú mellé.

– Gyere, meditáljunk egyet, ha már itt vagyunk! Utána pedig ígérem, beszélek Obi-Wannal!

***

Aayla határozottan masírozott a mesterek által látogatott termek és étkező felé. Feltett szándéka volt beszélni Kenobival, mert igazságtalannak érezte, amit annak növendékével művelnek a többiek, és szívtelennek azt, hogy az elmúlt 2 év alatt a férfi látszólag semmit sem tett annak érdekében, hogy a padawanja valamelyest otthonosabban érezhesse magát a Templomban.

Észrevette, hogy Quinlan épp kilép az egyik helyiségből a hatalmas, esti félhomályba burkolózó folyosóra barátja társaságában, és jókedvűen beszélgetnek.

– Mester! – intett nekik a távolból.

– Aayla – mosolygott fáradtan a férfi. – Mi járatban?

– Valójában – fordult a lány Kenobi felé – hozzád jöttem.

Obi-Wan kíváncsian felvonta a szemöldökét, de az arca, mint általában, keveset árult el a gondolataiból.

– Igazából… Anakinról van szó – kezdte Aayla. – Úgy tűnik, komoly nehézségei támadtak…

– Hogyhogy? – kérdezte Vos csodálkozva.

– Folyamatosan bántják a többiek a korosztályából, de még az idősebbek is – felelte a lány aggódva. – Csúfolják, amiért rabszolga volt, és folyton ellopják a holmiját. Ma is láttuk, hogy el is szakították a talárját. És elvették mindenét, ami otthonról magával hozott. Nem maradt semmi, ami az édesanyjára emlékeztethetné…

– A gyerekek kegyetlenek tudnak ugyan lenni… – ismerte el Quinlan -, de ez azért nem szokott jellemző lenni. Évek óta nem lehetett hallani arról, hogy bárkitől bármit is elloptak volna. Ezért is vannak nyitva a szállások, mert fontos, hogy megbízzunk egymásban…

– Ez mit sem ér, ha ezek visszaélnek a helyzettel és bántják a kisebbeket! – erősködött a növendéke. – Obi-Wan, tenned kell valamit! – fordult a férfi felé határozottan.

Meglepetésére Kenobi arca megkeményedett.

– Anakinnak meg kell tanulnia, hogyan birkózzon meg a nehézségekkel! Nem lehet mindig ott mellette valaki, aki megoldja helyette a felmerülő problémákat.

– Na de…!

– Emellett – emelte meg a hangját Obi-Wan ellentmondást nem tűrően – felesleges haszontalan kacatokat őrizgetnie a szobájában. Jediként le kell mondanunk a birtoklásról és ragaszkodásról! El kell engednie ezeket az emlékeket, és megtanulnia, hogy neki most már ez az otthona, és a Templom többi tagja a családja!

– De hiszen ő még gyerek! – kérlelte Aayla.

– Épp ezért kell most hozzászoknia, különben sosem fog tudni beilleszkedni! Már így is le van maradva a korosztályához képest, a figyelmét jobb, ha a tanulásra és felzárkózásra összpontosítja, semhogy ócskaságokat hajkurásszon.

– Függetlenül attól, hogy ami történik, az a Templom szabályai ellen való, és mint lopást szigorúan büntetni kellene… – rázta meg a fejét a lány. – Ahelyett, hogy minden emléket ki akarnál ölni belőle, inkább arra kellene megtanítanod, hogyan hasznosítsa mindazon tapasztalatait, melyeket ezalatt a 9 év alatt szerzett! Ezeket az érzéseket nem lehet csak úgy levágni, mint egy elüszkösödött testrészt! Mégis hogy lehetsz ilyen szívtelen, Obi-Wan?

– Neked csak Kenobi mester! – figyelmeztette őt a férfi szigorúan. – Meg sem fordult a fejedben, hogy miért csinálják ezt vele? Mindenkiben, aki itt nevelkedett, mélyen ott gyökereznek azok az értékek, elvek és szabályok, melyek szerint élünk. A padawanok tudják, hogy a lopás bűn. Én kértem meg őket, hogy szedjék el tőle és dobják ki azokat a kacatokat! – húzta ki magát. – Anakinnak el kell szakadnia a múltjától, az anyjától és a Tatooine-tól! Különben sohasem fogja otthonának tekinteni a Templomot!

Aayla érezte, hogy kifut az arcából a vér.

– Te pedig tanuld meg, hol a helyed, ifjú padawan!

Azzal sarkon fordult, és magára hagyta barátját és annak döbbent növendékét.

~ Következő fejezet ~