Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!

Az oldal jövőjéről

Információk

Cím : Yi San Projekt


Verzió : v31 – After School


URL : www.yisanprojekt.hu


Tulajdonos : Brigi


Indult : 2009. február 2.


Host : Dotroll


Credits : Pledis


Stat :

Free site counter


Aktív film- és sorozatfordítások

*hamarosan*

Folyamatban lévő mangafordítás

Captain Tsubasa

Írta és rajzolta: Takahashi Yoichi
Származás: Japán
Megjelenés éve: 1981-1988
Fordítás státusza: 37/1-5. kötet
Folyamatban: 6. kötet
Mangadex / Animeaddicts

Tervezett filmek és sorozatok

 On the Edge

Befejezett animációs sorozatok

Befejezett japán sorozatok

Befejezett kínai sorozatok

Befejezett koreai sorozatok

Elkészült filmek

Sorozatkritikák, ismertetők

A 2015-ös év toplistája
A 2016-os év toplistája
A 2017-es év visszatekintője
A 2018-as év visszatekintője
2019 – az 1.2. félév sorozatai
2020 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2021 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2022 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2023 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2024 – az 1.2.3. – 4. negyedév sorozatai

Cikkek

Fan fiction és original t￶örténetek

Írások, történetek (gyűjtőoldal)

Szerepjátékos történet #1 (Legend of Grimrock alapján)

1-23. fejezet

Szerepjátékos történet #2 (M.A.G.U.S. alapján)

1-17. fejezet

Star Wars történetek

Az univerzum hercegei
Bevezető információk
1. rész: A Birodalom szolgálatában

Bevezető: Valahol, egy messzi-messzi galaxisban sok-sok éve ismét béke honol. 17 éve már, hogy a Klónháborúkat követően Palpatine főkancellár, a későbbi uralkodó irányításával a Galaktikus Köztársaság átalakult az Első Galaktikus Birodalommá. A fennhatósága alá tartozó csillagrendszerek azonban nem is sejtik, milyen démoni erők uralkodnak felettük valójában. Néhány kalandvágyó fiatalember útnak indul, hogy próbára tegye magát, és egy nap talán a galaxis legjobb pilótájává válhasson. Ám ki tudja, a sors végül merre veti majd őket…

1-22. fejezet

Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai
Bevezető információk

Bevezető: A Galaktikus Köztársaság fénykorát éli. A fennhatósága alá tartozó csillagszendszerekben évszázadok óta bőség és jólét honol, a Jedi Rend lovagjai pedig a béke követeiként járják a galaxist. Az ifjú padawan, a twi’lek lány, Aayla Secura mestere, Quinlan Vos mellé szegődve igyekszik elsajátítani a tudást, mely a jedi lovaggá váláshoz elengedhetetlen. A férfi azonban nem tudja, hogy a cserfes növendék a mester-tanítvány kapcsolatnál jóval többet érez iránta…

0-28. fejezet

Rendezvények, élménybeszámolók

Mostanában hallgatom

Chat

Társoldalak

Admin

Legutóbbi hozzászólások

Star Wars – The Acolyte… félidőben

Szerző: | jún 22, 2024 | ajánló, hírek, koreai | 0 hozzászólás

Soha nem látott népharag, parázs viták, kánon-törés, személyeskedés, rasszizmus, szexizmus, genderőrület… Felsorolni is nehéz, hogy a Disney és Lucasfilm legújabb Star Wars sorozata, a The Acolyte (Az Akolitus) mivel nem robbantotta még fel az internetet (jobb szó híján). Botrány kísér szinte minden epizódot, és még csak a felénél járunk.

Függetlenül attól, hogy a Star Wars gyakorlatilag romokban hever, dorama-rajongóként fel kell tennünk a kérdést: vajon milyen hatása lehet mindennek Lee Jungjae általános megítélésére, hollywoodi karrierjére a későbbiekben?

Mezei nézőként talán nehezen érthető az a szenvedély, mellyel a Star Wars rajongók szeretett franchise-ukat védeni próbálják. Belülről (rajongóként) személve a dolgot olyan a The Acolyte, akár egy vonatszerencsétlenség: látod rohanni a lángoló mozdonyt a szakadék széle felé, belezuhanni és felrobbanni, mégsem bírod levenni róla a szemed. Évek óta (talán a The Mandalorian 2. évadának fináléját kivéve) szinte minden újabb próbálkozásuk egy-egy újabb rúgás volt a rajongói bázis testébe, és amikor olyan volt a fogadjisten, amilyen az adjonisten, mást se láttunk, csak terelést, hárítást, mellébeszélést, vádaskodást, ami csak a bingó-kártyán elfért.

Pedig a sorozat premisszája akár még érdekesnek is tekinthető. Régóta él a vágy a közönségben, hogy vagy korábban, vagy jóval később, a jövőben játszódó Star Wars projekttel rukkoljanak elő a készítők, hogy elszakadjunk kicsit a Skywalker-szágától, mely eddig az összes történethez ilyen vagy olyan módon kapcsolódott. Ezzel kicsit szabadabb kezet kapnának az írók, rendezők és színészek is, és a rajongóknak sem kellene folyton attól rettegni, éppen mivel fogják felborítani az eddig megismert történetek kánonját. A The Acolyte pontosan ezt kísérelte meg: kb. 70 évvel az első film, a The Phantom Menace (Baljós Árnyak) elé helyezi az eseményeket. Ezzel nem is lenne különösebben gond, ha nem merítene érintőlegesen azoknak a katasztrofális fogadtatású regényeknek a világából, melyek ebben a korszakban, a “Köztársaság fénykorában” játszódnak.

De legyünk nagylelkűek, tegyük félre a kezdetleges aggályainkat és prekoncepcióinkat! Ne foglalkozzunk azzal, hogy ki a sorozatért felelős ún. showrunner, Leylie Headland, Harvey Weinstein egykori személyi asszisztense és jobbkeze, se azokkal a kijelentésekkel, melyekkel a sajtóban turnézott a stáb! Legyünk nyitottak és befogadóak, ha már a korszellem ezt kívánja!

A történet az első két részével debütált a Disney+-on, az utólagos közlemények szerint viszonylag magas nézettséggel: az első nap 4,8 millió háztartásban, 5 nap távlatában pedig 11,1 millióban tekintették meg, mely a streaming szolgáltató történetében a legsikeresebb sorozat-premiernek számít (már ha hihetünk a statisztikáknak).

A Köztársaság a fénykorát éli, évszázadok óta nyugalom és harmónia honol. A béke követeiként jedi lovagok járják a galaxist, illetve teljesítenek szolgálatot különböző bolygókon, városokban kialakított, kisebb rendházakban. Az Ueda bolygón Indara mester (Carrie-Anne Moss) tölti be ezt a szerepet, ám egy nap egy rejtélyes, álarcos idegen (Amandla Stenberg) rátámad egy étkezőben és halálos sebet ejt rajta. A tragikus eseményekkel párhuzamosan megismerkedünk Oshával (szintén Amandla Stenberg), aki szerelőként dolgozik egy neimoidiai kereskedőhajón. A nőt, meglepetésére, jedi lovagok készülnek letartóztatni, mert Indara mester halálának vizsgálata során kiderült, hogy a tettes szakasztott mása Oshának, ezért ő az első számú gyanúsított. Oshát Coruscantra, a Köztársaság fővárosába és a Jedi Templomba kívánják szállítani, hogy ott vizsgálhassák tovább a történteket. Amikor azonban a szállítóhajó lezuhan vele, Osha egykori mentorát, Sol mestert (Lee Jungjae) küldik érte, a lány ugyanis valaha maga is jedinek készült. Hamar kiderül azonban, hogy semmi sem az, aminek látszik, és hogy a gyilkosságért nem más felelős, mint Osha rég elveszettnek hitt ikertestvére, Mae. A két lány 16 évvel korábbi tragédiája azt sugallja, hogy további jedi áldozatokra lehet számítani, Sol mester és társai tehát igyekeznek Osha segítségével megakadályozni ezek bekövetkeztét, de egy nem várt, vörös fénykardos, sötét entitás felbukkanása mindannyiuk életét megváltoztatja…

 

Lehetett volna ebből valami jó is?

Naná, hogy lehetett volna! Nyiván a jó iker-rossz iker történet kissé sablonos, és a Star Wars világában is van már néhány ikerpár (LukeLeia, JainaJacen), de az ikerszületésre még a legtöbb földi kultúra is különlegesként, kuriózumként tekintett ősidőktől fogva. Így akár még el is fogadhattuk volna, hogy két ilyen hősnő áll a cselekmény középpontjában. Kellően sejtelmes a felvezetés, hogy vajon mi történhetett velük, miért hitték a gyerekek eddig egymást kölcsönösen halottnak, mi váltotta ki ezt a rettenetes gyűlöletet Mae-ből a jedik iránt, és hogy ha a jedik tényleg elkövettek valamit, vajon mi lehetett az, és jogos mértékű-e a büntetés, melyet Mae ki akar szabni rájuk.

 

Akkor mi rontja el?

Szinte minden.

Az előzetesek és képek egy látványos, nagy, nyílt világba helyezik el a cselekményt, mely az előzménytrilógia (1-2-3. rész) pazar látványvilágát idézik. Ezzel szemben minden helyszín, minden díszlet egyszerű, olcsó tákolmánynak tűnik csupán, mely nem tud elszakadni az eddigi filmek, rajzfilmek és sorozatok stílusjegyeitől: homokos, erdős, jeges bolygókat látunk, amikből láttunk már eleget eddig bőven, hiányzik a flóra és fauna diverzitása, a Földön megszokott életformáktól való bátor elrugaszkodás. De még ha hiányozna is bárminemű kreativitás a készítőkből (amit azért kétlek), nem kellene messzire menni az inspirációért: elég megnézni néhány olyan, egyedi pontot saját bolygónkon, ahol sehol máshol nem látható élővilággal szembesülünk, mint pl. Szokotra szigete és annak teljesen földönkívülihez hasonló növényvilága:

 

A nézőnek már-már az az érzése, hogy valami kisköltségvetésű, rajongói filmet néz a maga kezdetleges megvalósításaival, holott, ha lehet hinni a pletykáknak, közel 270-300 millió dollárt sikerült eltapsolni a sorozatra és annak marketingjére, ami kb. 1 Marvel-film, sőt majdnem egy Bosszúállók-film büdzséje.

A történetvezetés nem lineáris, az első 2 rész után visszaugrunk az időben 16 évet, hogy lássunk egy keveset abból, ami a gyerekekkel történt, aztán újra a jelenben találjuk magunkat, szinte még több megválaszolatlan kérdéssel, mint előzőleg. A karakterek gondolkodásmódja, döntései kiszámíthatatlanok, sőt, egyenesen ellentmondásosak, logikátlanok. A zenét észre sem veszed a háttérben, holott ha valami legendásan mindig kiegészített egy Star Wars-projektet, az a lenyűgöző zenei aláfestés volt. Az operatőri munka még átlagosnak sem mondható.

 

Vannak azért pozitívumok?

Néhány.

Nekem kimondottan tetszik, hogy mennyire élesen elkülönül a jedik viseletének színvilága az általunk eddig megszokottól. Míg az eddigi történetekben a barna és bézs ötven árnyala dominált, itt fehér, mustársárga és barna színekben látatjuk lovagjainkat és növendékeinket. És ez jó! Bátor lépés és segít abban, hogy el tudjunk vonatkoztatni. És botorság is lenne azt hinni, hogy a jedik viselete, a divat összességében ne változna 60-70 év távlatában, mire a Skywalker-szága korához érünk. Kiváló Indara mester öltözéke is, simán el tudnám képzelni cosplay-nek.

[Charlie Barnett, mint Yord Fandar]

[Carrie-Anne Moss, mint Indara mester]

Nagyon tetszik, hogy több, különleges és akár ritkán látott fajt is felvonultat a sorozat. Az első epizódban találkozunk egyik jedi mesterünk, Yord Fandar (Charlie Barnett) tanítványával, Tasi Lowával (Tara Shöön), aki egy rendkívül ritka, élőszereplős történetekben eddig soha nem látott fajt, a zygerriait képviseli. [más kérdés, hogy a kánon szerint a jedik és a zygerriaiak között évszázadokon át rossz volt a viszony, így nehéz elképzelni, hogy akár egy gyermeküket is odaadták volna nekik, hogy kitanítsák...] Sol mester tanítványa, Jecki Lon (Dafne Keen), egy Theelin-hibrid, akivel először a Jedi visszatérben találkozhattunk, Jabba palotájában, és azóta is csak animációs sorozatokban.

[Tara Shöön, mint Tasi Lowa]

[Dafne Keen, mint Jecki Lon]

A jedi tanácsot képviselő Vernestra Rwoh (Rebecca Henderson) a zöld bőrű, tetovált miriáli faj képviselője. De találkozunk egy vuki jedivel, Kelnaccával (Joonas Suotamo) is.

[Rebecca Henderson, mint Vernestra Rwoh]

Maga Yord is egy érdekes figura, aki bár ember férfit alakít, megmosolyogtat bennünket a pedánsságával, ahogy igyekszik komolynak látszani, de közben nevetségesen merev és modoroskodó, látjuk, hogy még a ruhájára is mennyire betegesen kényes, konkrétan gőzzel vasalja, és úgy ül, hogy az ne gyűrődhessen össze. Lehetne azt mondani, hogy mit keres egy ilyen piperkőc figura a történetben, de szerintem simán elfér a sok karót nyelt jedi között.

[Yord… vasal 😀 ]

Indara mester lenyűgöző, Carrie-Anne Moss kisugárzása egészen páratlan, és meg sem látszik rajta a kora. Kiváló az akciójelenete, amivel bemutatkozik a nézőknek, a fegyver nélküli harc, amivel a konfrontációt próbálja kezelni. [más kérdés, hogy 5 perc után el is búcsúzunk tőle…]

Hasonlóan csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni Lee Jungjae-ről és az általa megformált Sol mesterről is (igen, végre rátérek erre is, hisz dorama-rajongóként nyilván mi másért olvasnátok el ezt a terjengős bejegyzést? 🙂 ). Ha minden negatívum és botrány mellett valakiről univerzálisan csakis jó benyomással vannak a nézők, azon belül a Star Wars rajongók, az Lee Jungjae és karaktere. Egy nagyon szimpatikus, kedves, szerethető jedi mestert alakít, melyről sokaknak egy nagyon hasonló jedi, a Liam Neeson által megformált Qui-Gon Jinn jutott eszébe, nem is véletlenül: Lee Jungjae saját bevallása szerint maga is egész életében Star Wars rajongó volt, és sok ihletet merített Qui-Gon figurájából Sol mester életre keltésekor. Kicsit aggódtam, mit fognak szólni az akcentusához, mely minden igyekezete ellenére nyilvánvalóan kihallatszik az angol szinkronból, de nem láttam, hogy bárkinek problémája lett volna vele. A Star Wars világától amúgy sem idegen az ilyesmi, a neimoidiaiak jellemzően mindig ázsiai akcentussal szólaltak meg eddig, a twi’lekek franciával, sőt, a Gendy Tartakowsky-féle Clone Wars minisorozatban (bármilyen hihetetlen) az egyik népcsoport, a nevlaanok magyarul szólalnak meg.

 

Mik az alapvető, objektív kritikák, melyek általánosságban felmerültek?

1. A készítők.

Leslyie Headland botrányos múltja és kapcsolata az elítélt erőszaktevővel, Harvey Weinsteinnal nagyon súlyos stigma, mely megbélyegzi a sorozatot. Headland (sajnos) tökéletesen illeszkedik abba a vízióba, mellyel Kathleen Kennedy a Disney-felvásárlás óta irányítja, igazgatja a Star Wars sorsát: leszbikus, nonbináris, és ezt ahol lehet, fennen hangoztatja is. Abban is megnyilvánul mindez, hogy a tulajdon feleségét, Rebecca Hendersont tette oda az egyik jedi mester, Vernestra Rwoh szerepébe. Nepotizmus felsőfokon. A 4. részben ráadásul az egyik karakter kapcsán felmerül, hogy nem a hímneműekre használt személyes névmás (he/him) segítségével szólítják meg, hanem a gender-semlegesként használt (alapértelmezettként többes szám harmadik személyt kifejező) “ők” (they/them) segítségével, aminek magyarban semmi értelme, és természetesen a szinkron kedvéért le se fordították. De az angolul beszélő közönség számára ez is kiverte a biztosítékot.

A színészek között továbbá nem találni felnőtt, fehér bőrű férfit, csak Torbin (Dean-Charles Chapman) személyében, aki természetesen a bűnös szerepében tetszeleg, és egy kétsoros dialóguson kívül belőle sem látunk semmit, csak hogy bocsánatot kér és öngyilkos lesz Mae láttán – ami nyilván szimbolikus, semmint véletlen, ha figyelembe vesszük a korszellemet, az amerikai közvéleményben a népesség töredékét kivető színesbőrűek és többségben lévő fehérbőrüek közötti vélt vagy valós ellentéteket, a koloniális rabszolgakereskedelem miatt felhánytorgatott sérelmeket, jóvátételi törekvéseket, BLM-et, stb. Éppen ezért a nagyszámű színesbőrű stábtag is arra enged következtetni, hogy ők inkább a “diverzitás-kvóta” teljesítéséért, semmit érdemeikért kerültek oda, ahol vannak. A Yordot alakító Charlie Barnett is Star Wars rajongónak vallja magát, de azt se tudja, ki robbantotta fel a Halálcsillagot (többször is Anakinnak tulajdonítja), azaz látszólag fogalma sincs az alapvető történetről (ahogy a legtöbb forgatókönyv-írónak se).

[meg kell jegyezni, hogy sok nyilatkozat ki lett ragadva a kontextusból, mely kicsit más kilátásba helyezi a történteket. Star Wars körökben népszerű, magyar tartalomgyártó, Rixon készített erről egy összefoglalót, amit érdemes megnézni.]

 

Épp a napokban robbant ki ezzel kapcsolatban egy újabb botrány: James O’Keefe amerikai oknyomozó újságíró, a Project Veritas egykori vezetője a csapatával a Disney alelnökét, Michael Giordanót buktatta le egy rejtett kamerás honeytrap-randevú során, aki azzal dicsekedett, hogy fel sem merül bennük a heteroszexuális, fehér férfiak szerződtetése (vagy a meglévők előléptetése) a cégbeli pozíciókra, valamint film- vagy sorozatszerepekre.

 

Egy kis kivonat:

Giordano: Biztosan állíthatom, hogy voltak alkalmak, amikor kizárt volt, hogy egy fehér férfit vegyünk fel [erre a szerepre/feladatra].
Újságírónő: Szinte kimondatlanul…
G: Néha szó szerint kimondtuk.
Ú: Hogy fogalmaztatok?
G: Kizárt, hogy erre egy fehér férfit vegyünk fel.
Ú: Mármint így, szemtől szemben?
G: Nagyon óvatosan kellett ezt kommunikálnunk a [színészek] ügynökeinek.
G: Azt hiszem, jól felkészültem rá. Jól helyezkedtem hozzá. A Disney számára én egy fehér férfi vagyok. Jelenleg nem ilyen dolgozót keresnek, akit előléptetnének. […] Tudod, már 11 éve vagyok a cégnél, szóval vannak ismeretségeim a HR-nél, és vannak barátaim ezeken a részlegeken. Ők mondták, hogy “Nézd, ezt senki nem fogja a szemedbe mondani, Mike, de nem gondolkoznak fehérbőrű férfiben ennél a munkakörnél. Egyszerűen nem. Nem ilyet akarnak.” […] Néhány éve fel akartunk venni valakit a részlegre, akinek az egyik szülője színesbőrű volt, de nem látszott félvérnek. És volt egy kreatív igazgató, aki azt mondta, “Mi nem… mi nem ilyen embert keresünk.” Olyat akartak, aki majd az értekezleteken egy bizonyos módon fog kinézni, ő pedig nem ezt hozta volna magával ezekre a meetingekre. Kicsit úgy érzi az ember, hogy… emiatt valamikor be fognak perelni minket. Ezt súgja a megérzésem. […] Azt hiszem, vannak megfelelő, burkolt kifejezések, melyet használnak, hogy kifejezzék, mit is keresnek. Úgy fogalmazhatnak, hogy “Nem a megszokott arcokat keressük a feladatra.” Tudod? Hogy ne legyen jogilag támadható a dolog. De mindenki tudja, mit jelent. Tudod, az írók és a színészek… Folyton ezt hallani. “Olyan írókat és színészeket keresek, akik sokszínűséget hoznak [a projektbe]. Nem keresek olyan klienseket többé, akik fehérek.

Ennek ellenére a Disney, Headland és Kennedy, valamint az általuk pénzelt sajtóorgánumok egyöntetűen a szeximus, a rasszizmis, a homofóbia és fanatizmus számlájára írnak minden kritikát, ami felmerült a produktumukkal kapcsolatban, ami jellemzően álszent taktika manapság Hollywood részéről.

 

2. Leszbikus boszorkányok és a szűznemzés

Mae és Osha eredettörténetét egy, a civilizációtól távol vonuló, egy Köztársaság fennhatóságán kívül eső bolygóra költöző boszorkány kovenhez kapcsolták: ahol a rend vezetője, Aniseya anya (Jodie Turner-Smith) és az egyik boszorkány, a zabrak Koril anya (Margarita Levieva) közösen teremtette a gyerekeket (az Erő, vagy ahogy ők hívják, “A Szál” segítségével), és szemmel láthatóan ezen túl is szexuális viszony van közöttük.

Ez az a pont, ahol én szögenyegest ellentétes álláspontot képviselek az általános vélekedéssel szemben. Szerintem ahhoz képest, milyen gyengén indult az első két rész, nekem kimondottan tetszett ez a 3. epizód. Számomra tökéletesen belefér egy olyan renegát boszorkánykoven létezése, mely esetleg a nézetei, vagy az Erő/Szál használatának sötét praktikái miatt kitaszítottá vált korábbi közösségéből, és máshova vándorolt szerény létszámú követőivel. Ennek megtestesülése az ikrek megteremtése, mely baljós, természetellenes folyamatnak tűnhet minden külső szemlélő számára, azaz nem is csoda, hogy a bolygójukra érkező jedikben azonnal gyanakvást ébreszt. Sokat emlegetik, hogy ezáltal Anakin fogantatása az Erő által veszít a jelentőségéből, és a jediknek Mae és Osha miatt tudnia kellene róla, hogy egyáltalán létezik ilyesmi. De ez nem feletétlenül igaz. Koril és Aniseya manipulálta az Erőt a maga boszorkánymágiájával, míg Anakint az Erő önmaga nemzette, hogy a Sithek gonoszságát ezzel ellensúlyozza. Nagy különbség.

Szintén vitatott pont a boszorkányok és a mágia létezése a Star Wars világában. A The Clone Wars és a Rebels c. sorozatok, valamint a Jedi: Fallen Order és Survivor játékok részletesen bemutatták nekünk a a dathomiri boszorkányokat, azok pusztulását, képességeiket, varázserejüket. Elfogadtuk, bedolgoztuk, annak ellenére, hogy nagyon mások voltak, mint az eredeti dathomiriek Dave Wolverton: Szökevények című 1994-es regényében, ahol Teneniel Djo és társai inkább amazonok voltak, semmit szakadt, ijesztő boszorkányok. Azaz kár úgy tenni, mintha ez most valami rettentő újkeletű dolog lenne: el kell fogadni, hogy ezek vélhetően kiszakadtak a dathomiri klánok közül, és önállósodtak.

És a tény, hogy a maguk módján ők is használják az Erőt…? A Star Wars világában mindent és mindenkit összeköt, ahogy a jedik fogalmaznak. Milliónyi különböző kultúra él a Köztársaság területén, hogy lenne elvárható, hogy mindegyik egy, univerzális módon hívja, érzékeli és használja azt? A jediken és sith-eken kívül voltak más frakciók, vallási közösségek is, melyek a maguk szabályai szerint éltek, irreális lenne azt hinni, hogy az Erő-érzékelésnek csak egy, konvencionálisan elfogadott módja van.

Az epizódban sokak szerint a jedik aljas, támadó szándékkal lépnek fel a számukra nem ártó boszorkányokkal szemben. Igen ám, de a boszorkányok megbélyegezni készülnek a gyerekeket, és hivatalosan boszorkánnyá avatni őket. Még ha mágiával kerül is a gyerekekre a “billog”, attól még az ugyanúgy lehet fájdalmas, főleg, ha az akaratuk ellenére történik (márpedig Osha nem akart boszorkány lenni), azaz a jedik joggal feltételezhettek kényszerítést, akár gyermekbántalmazást is emiatt.

Már csak hab volt a tortán a 3. rész záró jelenete, ahogy a boszorkányok sziklaszirtre épült otthona lángra kap, mert hogy milyen szilárd kő az, ami képes meggyulladni? Nem is tudom… mondjuk akár a szén? Nem értem, miért keresünk a kákán is csomót, és próbálunk földi fejjel gondolkozni ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy ez egyszerűen… csak más. Nem kell tudományos-fantasztikus módon teljesen mindenben engedelmeskednie a Földön megszokott, fizikai törvényszerűségeknek, mert a Star Wars sosem erről volt igazán híres. Tűz gyullad a űr vákuumában? Na és, eddig is robbantak már lángoló szikrává különböző csatákban űrhajók! Kínos, ahogy a boszorkányok kántálnak egy dalt és átszellemülten vonaglanak közben? Nem tudom, mit kellene várni egy boszorkánykoventől. Számomra ugyanolyan kínos volt a Rouge One c. film “Én egy vagyok az Erővel, és az Erő velem van” mantrája, amit Donnie Yen karaktere, Chirrut motyogott:

 

3. Ki-Adi-Mundi

[jobbra: Derek Arnold, mint Ki-Adi-Mundi]

A 4. részben, immár ismét a jelenben a Jedi Templomban járunk, ahol a lovagok tanácskoznak, és meglepetésünkre az előzménytrilógiából megismert cereai jedi lovag, Ki-Adi-Mundi is köztük van. Nos, ez azért problémás, mert ennek a figurának ebben a korban még életben sem kellene lennie. Az eddig hivatalos adatok szerint 70 év körüli volt, amikor a 3. részben kivégezték, a faja, népének életkora sem tenné lehetővé, hogy ennyire hosszú életű legyen.

[hivatalos karakterkártya a figuráról]

És a jelenléte azért is problémás, mert egyértelműen egy Sith ellenséggel van dolgunk, akit a vörös pengéjéről mostani hőseinknek fel kell ismernie. Tudnia kell Mae és Osha születésének körülményeiről, azaz hiteltelen az értetlenkedése, mikor Anakin szűznemzéses fogantatásáról és 1000 év óta az első Sith lovag felbukkanásáról hall. A készítők ezt vagy nem tudták vagy szándékosan rúgták fel a kánon eme fontos elemeit, a Disney-t vakon követő “woke” közösségek, mint amilyen pl. a Wookiepedia is, élőben, konkrétan az epizód sugárzása közben buktak le, hogy meg akarták hamisítani az addigi tényeket, utána pedig kígyót-békát kiáltottak azokra, akik leleplezték őket.

Az epizód egyik forgatókönyvírója, Claire Kiechel is nevetséges módon reagált a kánonhamisítás és ellentmondások vádjára, látszólag fel sem mérve a helyzet komolyságát.

 

4. Amandla Stenberg

A színésznő mind Oshát, mint Mae-t rendkívül ellenszenvesen, pimasz, arrogáns figuraként mutatja be, aki mindenkinél okosabb, mindenkit kioktat, és úgy általánosságban kiállhatatlan. A sorozat lejtmenetben döcögő reputációját, az őket ért sorozatos kritikákat képes volt egy saját készítésű, rendkívül kínos dallal és videóval visszatámadni, melyet nézve konkrét szekunder szégyenérzet fogja el az embert. Ennél talán Daniella Pineda színésznő videós reakciója volt gázosabb, aki a Cowboy Bebop élőszereplős sorozatát ért kritikákra reagált hasonló modorban.

 

5. A kritikai visszajelzések

Az olyan oldalakon, mint IMDB vagy Rotten Tomatoes, ahol a szakma mellett nézők is észrevételeket, kritikákat hagyhatnak, szabályos háború folyt. A Disney véleménye szerint szándékos támadás zajlik a vakbuzgó rajongók részéről a sorozat ellen, direkt hagynak rossz értékeléseket, hogy így rontsanak a sorozat renoméján. Arról azonban mindenki szépen hallgat, hogy sokkal nagyobb arányú azoknak az AI vagy bot-szerű kommenteknek és értékeléseknek a száma, akik 10/10-es pontozással bombázzák a sorozatot, jócskán javítva annak számait. Jelen bejegyzés megírásakor a sorozat a kritikusok által 85%-os, a közönség szerint 14%-os értékelésen áll – szerény véleményem szerint minden hibáját figyelembe véve se nem 10/10-es, se nem 1/10-es a sorozat, hanem valahol félúton helyezkedhet el, egy gyengécske 5-ös vagy 6-os tájékán.

 

5. A mémek

Ahogy arra számítani lehetett, beindult a mémgyár, a viccestől az ízléstelenenen át a sírva vígadósig mindenféle, humoros képet szülve a The Acolyte kapcsán.

[Amandla Stenberg, Kathleen Kennedy, Leslyie Headland és Dave Filoni]

[a vitatott túlsúlyos jedi lovag a 2. részből]

[súlyos maszkmesteri hiba Torbin parókájánál]

[Mae méregkeverő társa, Qimir (Manny Jacinto) akit sokan a főgonosznak sejtenek]

[a vörös fénykardos, titokzatos főgonosz, aki a 7-8-9. részben megismert, idétlen maszkot viselő Kylo Ren után megkapta a “Smilo Ren” nevet, hasonlóan hülye sisakja miatt]

 

De mit jelent ez hosszútávon Lee Jungjae számára?

Erre alighanem csak az idő tud majd válaszolni. Ahogy Park Seojun előtt se fogja Hollywood szélesre tárni a kapuit a katasztrofálisat bukó The Marvels c. mozifilm kapcsán, úgy a The Acolyte se lesz feltétlenül az az ugródeszka, amire Lee Jungjae számíthat, ha tovább gyűrűzik a sorozat körül a botrány. Félteni azonban felesleges, a Squid Game, illetve annak hamarosan érkező folytatása már így is elhelyezte őt a világ színpadán. Ettől függetlenül aki egyszer a Star Wars-család tagja lesz, az örökre az is marad, neki és az általa megformált Sol mesternek pedig (az eddig látottak alapján) méltó helye lesz annak történetében.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This