Ebben a bejegyzésben az “Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai” című, Star Wars témájú történetem 8. fejezetét fogjátok megtalálni. További információk itt: Aayla – Bevezető és információk.

~ 8. fejezet ~

Perzselő forróság uralkodott messze a városon kívül, a Dűnetengeren. A horizont elmosódni látszott a messzeségben, az ég alja összefolyt a homokkal, a hőség miatt hullámzó csillogás illúziójával kápráztatva el az ember szemét.

Quinlan egy sziklaszirten állt, és egy messzelátóval pásztázta a környéket. Kiszögellés, ahová Bane-nel felkapaszkodtak, tökéletesen alkalmas volt arra, hogy minden irányba messzire ellássanak. A társaság többi tagja, kiegészülve Nilrivel, akinek megkegyelmeztek, a szirt lábánál várta őket vagy a közös, nagyobb siklón, vagy saját robogóján. Aayla közöttük ült, immár nem kihívó jelmezben, hanem szűk, sötét kezeslábasban. A fejét és arcát kendővel igyekezte eltakarni a szálló homok és a tűző, kettős nap fénye elől. Mesterét nézte, aki gondterhelt arcot vágott.

– Mondd csak! – hajolt oda hozzá Tekla egy hamiskás mosoly kíséretében. – Mióta szolgálod a gazdádat?

Aayla azonban csak ült csendesen.

Ahogy a zygerriai nem kapott választ, csodálkozva az izzadó pantoraira pillantott.

– Lehet, hogy néma – vonta meg a vállát Shikoba.

– Tudok beszélni – felelte végül Aayla. – De a gazdám engedélye nélkül nem fogok.

Tekla hangosan felnevetett, de a kacagását szinte rögtön elnyomta néhány versenyfogat motorjának fülsiketítő süvítése.

– Látom, néhányan gyakorolni akarnak egy kicsit, mielőtt elkezdődik a verseny… – nézett az elrobogó gépszörnyek után hunyorogva a rodiai.

– Szabad nekik? Nem lesznek így előnyösebb helyzetben a többi versenyzőhöz képest?

– Ugyan ki tiltaná meg? A huttok? – kérdezte némi éllel a hangjában Aurra Sing. – Kész vagyonokat fognak megtenni egyikre vagy másikra…

– Felesleges az egész versengés – legyintett Risto. – Úgyis mindig Sebulba nyer…

– Amit Gardulla sosem felejt el Jabba orra alá dörgölni – tette hozzá Sing.

– Jabba évek óta várja, hogy 1-1 saját versenyzője majd megelőzi Sebulbát, amivel aztán visszavághatna neki, de sose sikerül…

– És nem is fog, amíg minden csalást elnéznek Sebulbának – legyintett Shikoba.

Quinlan közben leeresztette a messzelátót.

– A hajó ebben a szektorban lépett be a bolygó légkörébe, valahol Mos Eisley felett – mutatott a távolba Bane. – Elkerülve az ottani légi kikötőt, a Dűnetengert követve haladt Jabba palotája felé, amikor hirtelen eltűnt a radarról és megszakadt vele minden kapcsolat… nagyjából itt, ahol most vagyunk… – mutatott le a siklóik felé.

– Találtak bármit, akik először a helyszínre értek Jabba emberei közül? – kérdezte Vos.

– Semmit – morogta a duro. – Egyetlen rozsdás alkatrészt se. Napokig csak a homokot túrtuk, hátha rábukkanunk valamire, de a hajó egyszerűen szőrén-szálán eltűnt.

– A városokon kívül élnek értelmes lények ezen a bolygón?

– Kérdés az, mit nevezünk értelmesnek – vonta meg a vállát Bane. – Primitív, törzsekbe verődő buckalakók élnek kisebb-nagyobb falvakban, de azok dögevők és nem is beszélik a galaktikus közös nyelvet. Nomádok, technológia nélkül élnek.

– Akkor számukra aligha adottak a körülmények egy gépeltérítéshez… Vannak fegyvereik?

– Csak olyan puskák, amiket a telepesektől lopnak.

– Azokkal lehetetlen leszállásra kényszeríteni egy csillaghajót. Mi van még?

– Óriási homokfutóval jawák járják a végtelen kanyonokat, hulladékfémet, hasznosítható alkatrészeket gyűjtögetnek – felelte Bane.

– Na, ez már érdekesebbnek hangzik. Őket ellenőriztétek?

– Elvileg egy se járt a környéken, de három homokfutót is átkutattunk, ami elérhető közelségből jelzett. Semmit nem találtunk, ami Jabba hajójáról vagy annak legénységétől származott volna.

– Hány fős volt a legénység?

– 5.

A jedi hümmögve elmerengett.

– Mi volt a szállítmány?

– Fűszer a Zygerriáról.

– Ó…! – pillantott le Vos Teklára. – Szóval ő ezért van itt…

– Igen… – jegyezte meg fitymálóan Bane. – A rabszolgatartás mellett a fűszerpiacra is be akarnak törni…

– Majd letöri érte a szarvukat a Köztársaság… Sok száz éve már rájuk pirítottak egyszer…

– Gondolod, hogy valaki a Köztársaság oldaláról próbálta megtorpedózni az üzletet?

– Azt kétlem – rázta meg a fejét Quinlan. – Ez a hely a köztársasági fennhatóságon kívül esik, szerintem a Szenátusban se képviseli őket egy frakció sem. Történhet itt bármi, annak a híre jó eséllyel sose jut el Coruscantra. Inkább egy rivális bandára gondoltam…

– Más nekünk se jutott nagyon eszünkbe…

– Vannak Jabbának ellenségei?

– Jabbának? – harapott el egy kacajt Bane. – Mindenki az.

– Akkor inkább úgy fogalmazom a kérdést, hogy van-e olyan ellensége, akinek a technológiai adottságai is megvannak ahhoz, hogy egy ilyen szállítmányt így eltérítsen. Fekete Nap, Pyke Szindikátus… vagy hasonlók.

– Azokat rég kipaterolta a Tatooine-ról – legyintett a fejvadász.

– Pedig ez egy belső munka volt – sóhajtotta Quinlan.

– Belső munka? Hogyhogy?

– A fontosabb űrkikötőket és légi folyosókat elkerülve, semleges területen érkezik és halad egy csillagközi szállítóhajó, rajta, ha jól értem, egy elég fontos és értékes szállítmánnyal, ami aztán nyomtalanul eltűnik. Nincs segélykérés a komon keresztül, nincsenek összecsapásra utaló nyomok… Ez mind azt jelzi, hogy a legénység nyakig benne volt a hajó elkötésében. Ha csak egyikük lett volna beépített ember, az dulakodáshoz vezethetett volna a hídon, valaki akár vészjelzést is leadhatott volna valamelyik toronynak vagy közvetlenül Jabba palotájának, lehettek volna robbanások, maradt volna törmelék, de nem… Vagy a pillanat törtrésze alatt a hatalmukba kerítették a hidat, vagy mindenki benne volt. És minél nagyobb a hajó, annál több ember kell az irányításhoz is. Nem kockáztathattak meg egy lázadást, mellyel veszélyeztették volna a hajó irányíthatóságát.

Bane egy pillanatra hallgatott, és összeszűkölő szemeivel furcsán méregette a jedit.

– Tetszik a gondolkodásmódod, kiffar – mondta végül. – A szállítmányt egy csillagközi, koréliai szemétszállítóban álcázva készültek idehozni, melynek az üzemeltetéséhez legalább 2, de inkább 5 fő elengedhetetlen, ha figyelembe vesszük az esetleges útközbeni ellenőrzéseket. A gépet 3 préselő konténerrel szerelték fel, melyeknek külön irányítása és személyzete kell, hogy legyen.

– A tényleges szállítmány azonban nem szemét volt, így nem is kellett a présgépeket felügyelni – jegyezte meg Vos.

– Nyilvánvalóan…

– Szóval… egy kormányos, egy navigátor, és a három, látszólag feladat nélküli legénységi tag… Milyen fajúak voltak?

– Mind zygerriai, mint Tekla.

Quinlan lenézett a siklóra, melyben társaik ültek, és látta, hogy a nő újra és újra cseverészni próbál a tanítányával.

– Zygerriának vannak más érdekeltségei is Jabbán kívül?

– Azon túl, hogy ott is szoktak tartani fogatversenyeket, semmi különös. Olcsó munkaerővel és rabszolgákkal kereskednek. Ugyanilyen kietlen pusztaság az is – mutatott körbe a duro a barátságtalan, homokos bolygón.

– Teklának mi a szerepe a történetben?

– Az ő feladata jelenteni a kutatás állását az ottani királyi udvarnak – felelte Bane. – És eszkalálni a helyzetet, mielőtt még elmérgesedne a viszony a Zygerria és Jabba között.

– Szóval fűszer… – töprengett Quinlan. – Jabba terítette volna a bolygón, vagy ment volna tovább másfelé?

– Ennek a részleteit nem ismerjük, és állítólag Tekla se kapott több adatot a szállítmányról.

– Aki parancsot adott a gép eltérítésére, nyilvánvalóan tudta, mit fog az majd hozni. Az anyagi haszonszerzésen kívül mi lehet az indíték? Szándékos anyagi károkozás Jabbának? Presztízs-veszteség a Zygerriának? Vagy annak megakadályozása, hogy a fűszer elérje a valódi célpontját?

– A Zygerria nem engedhet meg magának olyan arcátlanságot, hogy egy potenciális üzlet helyett hátba szúrja Jabbát, és más vevőnek szállítsa le a már megrendelt és kifizetett a fűszert… A huttok tanácsa darabokra szedné a bolygó gazdaságát.

– Nem, ha a fűszer nem kerül ki a huttok kezéből… csak épp nem Jabba kezében landol – vigyorodott el Quinlan. – Indulás! – intett a fejével, hogy másszanak le.

Bane egy pillanatig gondolkozott az elhangzottakon, ahogy a lefelé ereszkedő kiffart nézte, majd aktiválta a bokáira szerelt, miniatűr hajtóműveket, és könnyedén a levegőbe emelkedett velük. Elegánsan szökkent le a homokba a sikló mellett, mire a jedi leért.

– Na és mondd csak, hány éves vagy? – próbált továbbra is információt kihúzni a zygerriai Aaylából.

A lány azonban makacsul hallgatott, lekkui feszülten megremegtek és a háta mögé húzódtak.

– Mondtam, hogy nem piszkáljuk a twi’lekemet – figyelmeztette Quinlan, és megfogta a nőstény kezét, elhúzva azt Aayla közeléből.

Tekla kísérője ekkor szempillantás alatt fajtársa mellett termett, és megmarkolta Quinlan csuklóját, hogy megvédelmezze úrnőjét. Vos hamar kicsavarta a karját, amitől az fájdalmasan felordított és térdre rogyott.

– Hékás! – figyelmeztette a nő.

A hím zygerriai érintésekor azonban képek és érzések tömkelege áramlott át Vos elméjébe. Tisztán látta, ahogy a férfi egy hologram előtt áll, és valakivel beszél, partnere pedig egyértelműen egy huttnak tűnt, de a méretei alapján nem Jabba volt.

– Na de Tekla…! – jegyezte meg Quinlan, ahogy felocsúdott. – Miféle kettős ügynök vagy te? Vagy csak a csicskásod üzletel a hátad mögött mindenféle huttokkal?

A nő először értetlenül bámulta őt, majd észrevette, hogy az még mindig szorítja addigi inasának karját, és vélhetően pszichometriát alkalmazott rajta.

– Mi?

– Mit láttál? – kérdezte Shikoba.

– Ki volt az a hutt, akivel beszéltél? – hajolt oda a hímhez Vos. – Nem Jabba, az biztos.

– Ezt a bolygót láttad, vagy mást? – kérdezte a rodiai.

– Itt lehettek… legalábbis az épület jellege alapján…

– Jelenleg a bolygón egy hutt tartózkodik Jabbán kívül, Gardulla – jegyezte meg Bane.

Az elhangzó név semmilyen reakciót nem váltott ki az inasból.

– Túlságosan magabiztos ez nekem holmi cselédnek… – sziszegte Aurra Sing.

– Majd megered a nyelve, ha megdolgozzuk egy kicsit – értett egyet Bossk.

Shikoba közelebb lépett, és egészen a bundájához hajolt, hogy mélyet szippantson annak szagából.

– Huttot érzek… – kommentálta a nem túl gusztusos tevékenységet – de mivel nemrég mindannyian Jabbánál jártunk, a szag ott is ráragadhatott.

– Meg tudod különböztetni hutt és hutt szagát? Jabba vagy Gardulla szagát érezni?

– Annyian voltak abban a teremben, hogy lehetetlen lenne megmondani – rázta meg a fejét a pantorai.

– Nem baj, majd rásegítünk egy kicsit – lőtt ki egy kötelet a csuklójából Bane, mely az inas testére tekeredett.

A fémhuzal mélyen belevágott a bőrébe.

– Ezt nem hiszem el…! – sóhajtotta Tekla, és már nyúlt is volna a komlinkjéért, hogy üzenetet küldjön a királyi udvarba, de a rodiai leintette.

– Várj még! Tudjunk meg előbb többet! Lehet, hogy az udvarban is besúgók vannak, akik onnan segítették a hajó eltérítését.

Telka bólintott, de továbbra is haragos tekintettel nézte addigi bizalmasát.

– Annak semmi értelme, hogy Jabba ellopassa a saját szállítmányát – mondta végül Quinlan. – Kizárásos alapon Gardulla lehet a felbujtó, akit keresünk. Ő milyen viszonyban áll Jabbával?

– Évszázadokon át rivalizáltak, de mostanra megkopott az ereje – felelte Bane. – A Tatooine-on egyértelműen Jabba az úr, nem veheti fel vele a versenyt…

– Talán a szállítmány elvesztésével akarja azt a látszatot kelteni, hogy Jabba nem alkalmas a hatalom megtartására… A huttok tanácsa mérlegelheti az elmozdítását… – száguldott a lehetőségek közt a jedi. – Van Gardullának bármilyen saját palotája vagy szórakozóhelye, ahová be lehet szivárogni? Körbetapogatóznék egy kicsit… – emelte fel a kezeit vigyorogva.

– Van – húzódott félmosolyra Bane szája. – A Krayt Sárkány Teaház, bár csak nevében az… A hátsó termekben folyamatosan mennek a fogadások. Gardulla a szerencsejáték megszállottja.

Quinlan kihívóan a növendékére nézett.

– Na, most tényleg kiöltözhetsz, Spikka! – mondta neki, a lány pedig kívánatosan nézett fel rá. – Remélem, van kedved teázni!

 

~ Következő fejezet ~