Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!

Információk

Cím : Yi San Projekt


Verzió : v31 – After School


URL : www.yisanprojekt.hu


Tulajdonos : Brigi


Indult : 2009. február 2.


Host : Dotroll


Credits : Pledis


Stat :

Free site counter


Aktív film- és sorozatfordítások

*hamarosan*

Folyamatban lévő mangafordítás

Captain Tsubasa

Írta és rajzolta: Takahashi Yoichi
Származás: Japán
Megjelenés éve: 1981-1988
Fordítás státusza: 37/1-5. kötet
Folyamatban: 6. kötet
Mangadex / Animeaddicts

Tervezett filmek és sorozatok

 On the Edge

Befejezett animációs sorozatok

Befejezett japán sorozatok

Befejezett k■nai sorozatok

Befejezett koreai sorozatok

Elkészült filmek

Sorozatkritikák, ismertetők

A 2015-ös év toplistája
A 2016-os év toplistája
A 2017-es év visszatekintője
A 2018-as év visszatekintője
2019 – az 1.2. félév sorozatai
2020 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2021 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2022 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai
2023 – az 1.2.3.4. negyedév sorozatai

Cikkek

Fan fiction és original t￶örténetek

Írások, történetek (gyűjtőoldal)

Szerepjátékos történet #1 (Legend of Grimrock alapján)

1-8. fejezet

Szerepjátékos történet #2 (M.A.G.U.S. alapján)

1-3. fejezet

Star Wars történetek

Az univerzum hercegei
Bevezető információk
1. rész: A Birodalom szolgálatában

Bevezető: Valahol, egy messzi-messzi galaxisban sok-sok éve ismét béke honol. 17 éve már, hogy a Klónháborúkat követően Palpatine főkancellár, a későbbi uralkodó irányításával a Galaktikus Köztársaság átalakult az Első Galaktikus Birodalommá. A fennhatósága alá tartozó csillagrendszerek azonban nem is sejtik, milyen démoni erők uralkodnak felettük valójában. Néhány kalandvágyó fiatalember útnak indul, hogy próbára tegye magát, és egy nap talán a galaxis legjobb pilótájává válhasson. Ám ki tudja, a sors végül merre veti majd őket…

1-19. fejezet

Aayla – Egy twi’lek lány vallomásai
Bevezető információk

Bevezető: A Galaktikus Köztársaság fénykorát éli. A fennhatósága alá tartozó csillagszendszerekben évszázadok óta bőség és jólét honol, a Jedi Rend lovagjai pedig a béke követeiként járják a galaxist. Az ifjú padawan, a twi’lek lány, Aayla Secura mestere, Quinlan Vos mellé szegődve igyekszik elsajátítani a tudást, mely a jedi lovaggá váláshoz elengedhetetlen. A férfi azonban nem tudja, hogy a cserfes növendék a mester-tanítvány kapcsolatnál jóval többet érez iránta…

0-18. fejezet

Rendezvények, élménybeszámolók

Mostanában hallgatom

Chat

Társoldalak

Admin

Legutóbbi hozzászólások

IV. GeekCon, Budapest (2023)

Szerző: | márc 20, 2023 | #lesétálom, ajánló, anime, élménybeszámoló, japán, koreai, kpop, manga | 0 hozzászólás

Sziasztok!

A tavaszi szezon első rendezvényeként kockakonon jártam.

Mivel a téli MondoConra nem tudtal elmenni a beosztásom miatt, a Debrecenbe tervezett tavaszi Mife animés-mangás-kpopos rendezvény pedig sajnos el fog maradni, nagyon vártam, hogy legalább a GeekCon következő eseményére elmehessek, mert a tavalyi évben ez volt az egyik legjobb rendezésű és legélvezetesebb con, amin szerencsém volt részt venni.

A forgatókönyv már ismert: késő estig dolgozás, minimális alvás, aztán kora reggeli vonatozás fel a fővárosba. Mindezt csak apró kellemetlenségek árnyékolták be. Elég hűvös, fagypont körüli volt a hőmérséklet reggel, de láttam, hogy napközben viszonylag jó idő lesz, így a téli kabátot bőrkabátra cseréltem, induláskor azért mégis dideregtem egy kicsit, hiába öltöztem alá. A vonatra felszállva láttam, hogy ülnek a helyemen, és ilyenkor mindig elbizonytalanodok, hogy most én vagyok a hülye, és én emlékszem rosszul a székszámra, de nem, ezúttal sem. Egy kisiskolásokból álló csoport ült egy kupacban pont ott, ahol én is. Nézek rájuk, hogy “gyerekek, ide szól a jegyetek?“, ezek meg csak néznek rám némán, hogy mit akarok. “Ezek most nem beszélnek magyarul?“, gondolom magamban, vagy miért nem válaszolnak. Mögöttem már torlódik fel a sor, jön egy négyfős, felnőtt férfiakból álló társaság is, akik valami autótuningos rendezvényre mentek épp, az ő helyükön is végig a gyerekek ültek. Jön oda végül az egyik tanárnő, látva az értetlen toporgásunkat, nézi, hogy mi van. Mondjuk neki, hogy mindegyikünk helyén ülnek a gyerekek. “Jó, hát majd akkor átülnek oda, ahova nem ül senki” mondja nagy kegyesen, mintha még ő tenne nekünk szívességet. Bazdmeg, mondom magamban, mi lenne, ha oda ülnének, ahova a jegyük szól? Akkor meg lehetne kímélni mindenkit az ilyen idegesítő szituációktól… Terveztem, hogy valami doramát nézek az odafelé vezető úton, de találtam egy szép zenét, ami kellemesen andalító volt, lenyugtatott, és segített még pihenni egy keveset a megérkezésig.

A cont ezúttal is a Ferencvárosi Művelődési Központban rendezték, melynél már az előző alkalommal is éreztem, hogy kezd kicsi lenni ekkora tömeg számára, de ezúttal teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a helyzet.

A szervezők már előre bejelentették, hogy számolni fogják a belépőket, és ha elérik a 900 főt, felfüggesztik a beléptetést biztonsági okokból. Emlékezve arra, mekkora volt a kígyózó tömeg az őszi eseményen, nem akartam sokat késni és azt kockáztatni, hogy esetleg nem fogok tudni bejutni, úgy döntöttem, ezúttal tömegközlekedéssel megyek. Azonban még így is az utcán állt a sor, bár a remek szervezésnek köszönhetően alig negyed óra alatt sikerült be is jutni. Már ekkor is rengetegen voltak odabenn. Ezúttal is a fogadócsarnokban voltak felállítva az artist alley művészeinek standjai, egy kisebb, üvegfalú előadóban volt a gamer terem, egy folyosóból nyíló kisebb és nagyobb termekben pedig a táblajátékos szoba, a büfé és a vásártér.

Ha a folyosón tömegnyomor volt, akkor a vásártérre egyenesen öngyilkosság volt belépni. Nem áltattam magam, nem reméltem különösebben, hogy találok olyasmit, ami nincs rettenetesen túlárazva, és meg is venném, de az asztalok kínálatát se lehetett rendesen megnézni, mert tyúklépésben haladtak az emberek, annyian voltunk. Később még vagy kétszer-háromszor vissza kellett mennem, hátha kevesebben vannak, ahogy telik az idő, de nem: hiába kezdődtek el a programok, előadások a különböző termekben, a vásártér mindig borzasztóan tele volt. Láttam nagyon szép Dragon Ball Z figurákat, és meglepő módon ezekek az ára volt talán a legkevésbé elszállva, de már így is annyi figurám van, hogy ezekre már igazán nem volt szükségem. Egy Amerika kapitány 2 – A Tél katonája moziposzteren gondolkoztam, ha már az az egyik abszolút kedvencem a Marvel filmes univerzumból, de 3-4000 Ft egy plakátért… nem is tudom. Lehet, hogy én engedem el mostanában a dolgokat, de ennyit már nem akarok kiadni valamiért, ami nélkül amúgy abszolút meg tudok élni. Kérdezte az eladó, mennyire gondoltam, de megmondtam neki őszintén, hogy “hagyjuk inkább, mert annyiért úgyse adnád…“.

[a tömeg…]

A terem egyik falánál remek gyűjtői dioráma állt különöző Star Wars dekorációs elemekből. Kicsit úgy éreztem magam, mintha megint a Traveling Galaxy Star Wars kiállításán lennék, amire néhány hete volt szerencsém ellátogatni. A Star Wars egyébként is felülreprezentálta magát ezen a rendezvényen, nagyságrendekkel több cosplayer is volt a filmekből, mint bármilyen más fandomból (a Genshin Impactet leszámítva). Amidala szenátornak a 2. részbeli jelmezeiből hármat is láttunk (a szigeten viselt pink lenge ruhás, a fekete fűzös dominajelmez és a geonózisi arénában viselt fehér szakadt ruhája), de volt Darth Vader, Endor-bolygóbeli Leia hercegnő, Clone Wars Anakin és Ahsoka (ők fel is léptek a cosplay versensen), plusz egy csomó jedi és birodalmi tiszt.

Furcsa volt, hogy más science fiction vagy fantasy fandom viszont mennyire látványosan távol maradt az eseménytől. Sehol semmi, ami pl. Star Trekhez, Gyűrűk Urához vagy akár Trónok harcához köthető. A Szellemirtókból láttam ugyan egy cosplayt, egy Misatót az Evangelionból, egy Master Chiefet a Haloból, Deadpoolt, Pókembert, Harley Quinnt, Linket, de az elmaradhatatlan Jinxek, Hatsune Mikuk és fétisszámba menő szolgálólányos (maid) jelmezes cosplayerek közt alig volt igazán különösebb változatosság. Szépek és igényesek voltak a jelmezeik, ezzel nem is volt a baj, csak… Nem tudom, na. Vagy a rendezvény túl kicsi ahhoz, hogy mindenki képviselhesse magát rajta, vagy egyszerűen nincs igénye a rajongói közösségnek arra a sokszínűségre, ami ennyire szerethetővé teszi számunkra ezt a szcénát. Az Alienből is csupán egy művész/eladó termékeit lehetett megcsodálni a gamer teremben: fémből készült csodákat kínált.

Beugrottam a büfébe egy finom hotdogra, ahogy azt ilyenkor szoktam, mert kezdtem éhes lenni, majd kerestem magamnak egy helyet a színházteremben, ahol a főbb programok kezdődtek lassan.

Ezúttal nem a képen látható szervező hölgy volt a fő konferanszié, hanem két jelmezes kollégája, amit sajnáltam, mert ő már az előző eseményen is rendkívül szimpatikus és vicces volt. A másik két hölggyel sem volt semmi probléma, csak néha kicsit szakmaiatlannak éreztem, ahogy haverkodós stílusban próbáltak pl. hatni a cosplay-verseny során a bírákra, vagy ahogy mindegyik versenyző után valamilyen személyes megjegyzést hozzátettek, hogy “de odatette magát” vagy “fú, de jó volt“. Szerintem ezt nyugodtan rá lehet bízni a zsűrire, ők majd eldöntik, hogy ki volt igazán jó, a közönség visszajelzése pedig úgyis egyértelmű volt, hogy tetszett-e a produkció.

A megnyitót követően egy Maresz nevű tartalomgyártó lány előadása következett, aki a Harry Potter világáról beszélt nekünk: hogy hol tart most a franchise, mik a rajongói elvárások és mik a jövőbeli kilátások. Látszott, hogy felkészült és a témában rendkívül jártas személyről van szó, de kicsit úgy érzem, hogy túl nagy hangsúly került a Hogwarts Legacy című, nemrég megjelent játékra, és az abban általa tapasztalt érdekességekre, anélkül, hogy bármi vizuális támpontot adott volna nekünk pl. egy kivetített prezentáció segítségével. Így, hogy gyakorlatilag a saját jegyzeteiből olvasott és magyarázott, mi csak ültünk és bológattunk, hogy “ja… biztos“. Sokat hozzátett volna a műsorához.

Őt egy Marvel-témájú beszélgetés követte, melynek az egyik résztvevője közlekedési okok miatt nem tudott megérkezni időben. A filmes univerzum 4. fázisának filmes és sorozatos terméséről és az azokkal kapcsolatos véleményekről társalogtak, illetve hogy miként képzelik el a folytatást. Az igazat megvallva sok ponton igazat adtam nekik (kivéve az Eternalst illetően, annak az ég világon semmi értelme vagy haszna nem volt), és szkeptikus vagyok a most induló 5. fázist illetően, mert a 3. Hangya-filmtől sokkal többet vártam.

Őket egy Star Wars rajongói filmekkel foglalkozó csapat, a Spéterfilms követte, akik 3 rövidfilmet be is mutattak eddigi munkáik közül, és megosztottak néhány anekdotát a filmjeik készítésének körülményeiről, inspirációkról, törekvéseikről. A filmek… kicsit gyermetegek voltak, nem mellőzték azért az öniróniát sem, de valahogy visszatérő eleme volt mindegyiknek, hogy a semmiből / szürkeségből kitörő, addig ismeretlen főhős hirtelen szupererőre tesz szert és gond nélkül lekaszabol nála képzettebb vagy erősebb figurákat. Kicsit önmaguk belehelyezésének, szakmai nyelven self-insertnek érzem ezt, amivel nincs is igazán baj, hisz mindannyian hősök akarunk lenni a saját történeteinkben, és látszott azért, hogy rengeteg munkájuk volt vele. Dramaturgiailag éreztem kicsit szegényesnek a megközelítést, de 4-5 perc alatt mégsem lehet mély, lelki drámát megjeleníteni egy-egy ilyen munkában.

Miután a Star Wars kvízen nem nyertem semmit, kimentem egy kicsit levegőzni, mert kezdett egyre jobban fogyni a levegő a teremben. A színpadon addig egy viking harcművészettel foglalkozó csapat bemutatóját lehetett megnézni (ősszel japán harcművészek voltak a vendégek), ami engem annyira nem vonzott most, így nem bántam, hogy egy kis szusszanásra szántam helyette az időt.

Mivel sejtettem, hogy a legnagyobb közönséget úgyis a cosplay-verseny fogja bevonzani, gondoltam, beülök az előtte érkező programra, hogy biztosan legyen helyem, és ne kelljen valahol hátul nyomorogni. Ezt az előadást egy Bennszülött Bálna nevű online tartalomgyártó tartotta gamer és streamer témakörben, akiről bevallom őszintén, most hallottam először, de ez biztos csak az én hiányosságom, hiszen láttam a közönség reakcióiból, hogy valaki ismert személyiség lehet.

A cosplay-verseny aztán… nem várt bonyodalmakat hozott.

Több alkalommal is előfordult, hogy egy indulóhoz rossz infóvideót vagy zenét játszottak le a gépteremből. Két kategória volt ezúttal is: craftmanship, ahol a jelmezkészítést díjazták, és a performance, ahol a színpadi jelenlét, előadásmód volt a döntő. Lehet, hogy csak én nem értem ezt az egész cosplay-t, de számomra sokszor elmosódott a határ a kettő közt, a craftmanshipes kategóriások is rendre igyekeztek különböző performanszokat, táncokat, monológokat előadni, pedig azt hittem, náluk inkább arra kell majd figyelnünk, milyen igényességgel készítették el a jelmezeiket. A legtöbb esetben a Tiktokról is ismert, abszolút kínos tátogós monológokkal próbálkoztak, és lehet, hogy ez a mai fiataloknak tök menő, és csak én vagyok dinoszaurusz, de sajnos semmi formabontót nem éreztem benne. Ellenben hiányoltam azt, hogy a tengés-lengés és ugrándozás-kapálózás helyett ténylegesen felvonultak volna a színpad egyik végétől a másikig, hogy mindenkinek megmutathassák a jelmezeiket, ha már gondolom nem kevés pénzt, időt és energiát beleöltek azok elkészítésébe. [Arról nem is beszélve, hogy többüknél a heves csápolás következtében a jelmez konkrétan szétjött/elmozdult a helyéről (a One Piece-es Buggy karakterének orra lerepült, egy másik lány folyton a ruhát igazgatta a karján, mert lecsúszott a válláról, vagy elmozdult 1-1 paróka…)] Konkrétan egy versenyzőtől tapasztaltam csak profi hozzáállást: a dominafűzős Amidala szenátor karakterét megjelenítő hölgytől, aki szépen körbesétált, megállt egy-egy Amidalára egyébként jellemző, közismert pózban, megmutatva magát, a ruhát és frizurát szinte minden oldalból, lehetőséget biztosítva arra, hogy fotó is tudjon róla készülni normális minőségben, majd szépen meghajolt és kiment. A közönségdíjas szavazásnál nem is volt kérdés, hogy rá szavazzak. Nála éreztem igazán, hogy képes volt megragadni az egésznek a jellegét. Az Éowynt alakító versenyző fellépése szintén nagyon tetszett: egyszerű volt, de hű a filmes jelmezhet, és gyönyörű, méltóságteljes összhatást keltett.

A performance-kategóriásoknál aztán teljesen elvesztettem a fonalat. Nem értem, hogyan kapcsolódik egy anime-karakter jelmezének bemutatása egy kpop dalra előadáott tánchoz, ami ráadásul nem is az animéből ismert zene és tánc, hanem maga a kpop banda klipjében látható koreográfia. Néha az volt az érzése az embernek, hogy az egész inkább népszerűségi verseny, hogy ki választ menőbb/felkapottabb kpop banda-dalt, amire aztán parádézhat a színpadon. Így történhetett, hogy a (G)-IDLE-ra 3 performanszot is láthattunk, abból kettőt egy az egyben ugyanarra a dalra és mozdulatokkal… Mindeközben a nézőter csordultig megtelt, és megérkeztek az ügyeletes hangulat-generátorok is, akiket a kpop cover dance-es fellépésekről már jól ismerhetünk. Igen, azok, akik visítozva üvöltöznek be mindent az indulóknak bíztatásképp, és akik kb. minden más látogatónak az idegeire mennek. Nem egy ember szörnyülködött körülöttem az ordítozás hallatán, és szerintem a nagy hájp nem feltétlenül tesz jót a fellépőknek sem. Jól demonstrálta ezt a tény, hogy az egyik versenyző lány konrkétan pánikrohamot kapott és kirohant a színpadról…

Mindent összevetve megint csak meg kellett állapítanom, hogy
(a) ennek nem én vagyok a demográfiája
(b) ha így néznek ki a Genshin Impact-karakterek, mint ahogy a jelmezek sugallják, soha nem fogom elkezdeni ezt a játékot, mert mindegyik olyan, mintha herbálra higítót szívó majmok tervezték volna őket
(c) ha valaha is cosplayelni akarnék valakit, tuti, hogy soha nem indulnék egy ilyen versenyen.

Őszinte leszek, miután ez mentálisan ennyire lefárasztott, csak azért maradtam tovább, hogy megtudjam, a tombolán nyertem-e valamit. Ráadásul megint két olyan előadó következett, akikről még semmit se hallottam, így sokat nem tudtam hazahozni belőlük. Először Alteron tartott előadást a DC képregényes és filmes univerzumának jelenlegi állapotáról (hasonlóan a korábbi Marvel-előadáshoz), aztán egy olyan animációs tartalomgyártó következett, akinek állítólag nagyon népszerű volt az Egy akatsukis élete című paródia-sorozata, de mivel erről se hallottam semmit, különösebben nem sokat értettem belőle.

A tombolát sajnos hiába vártam meg, mert itt sem sikerült nyernem semmit, ezért úgy döntöttem, elmegyek inkább a Dunapandába venni pár dolgot, mielőtt felszállnék a hazafelé tartó vonatra.

Összességében nem volt rossz ez a nap, kicsit talán nem úgy alakult, ahogy vártam, de kétségkívül jól éreztem magam. És nagyon kellemes volt látni, hogy sokan inkább a saját korosztályomból valók vagy még idősebbek voltak, és nem hatotta át az az óvodás visítozós hangulat teljesen, mint ami a “sima” anime-conokat szokta. Sokan jöttek családostul, kisgyermekeikkel, akik szintén be voltak öltözve valami szuperhősnek, ami igazán aranyos volt.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This