Légy üdvözölve a Yi San Projekt honlapján! Az oldalon japán, kínai és koreai filmsorozatok, mozifilmek, valamint klipek és dokumentumfilmek magyar feliratait fogod találni. A fájlok ingyenesen, kizárólag magáncélú, otthoni felhasználásra készültek, megtekintés után törlésük javasolt. Elkészítésükbõl anyagi haszon nem származik, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók! A feliratok a Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licenc feltételeinek megfelelõen szabadon felhasználhatók. Nézz szét az oldalon és válogass kedvedre az éppen futó vagy már elkészült sorozatok közül!

Információk

Cím : Yi San Projekt


Verzió: v29 – Jinwook


URL : www.yisanprojekt.hu


Tulajdonos : Brigi


Indult : 2009. február 2.


Host : Dotroll


Credits : 123Freevectors, Marie Claire


Stat :

Free site counter


Aktív fordítások

Anna

Származás: Dél-Korea (2022)
Fordítás státusza: 6/1
Mûfaj: családi, dráma, thriller

Lee Yumi (Bae Suzy) egy szegény családból származó, vidéki lány. Jó tanuló és engedelmes gyermek, a körülményei és a hozzáállása azonban újra és újra megakadályozza abban, hogy kiteljesedjen. A felnőttkorba lépve azonban folyamatos hazugságban él, hogy odaadó szüleit megkímélje a csalódástól. Elég azonban egy rossz döntés, ami mindent megváltoztat…

Adatlap   Előzetes

Tervezett filmek és sorozatok

Anna
Live – Season 2 (ha egyszer elkészül)
Voice (OCN/tvN) – Season 5 (ha egyszer elkészül)

Befejezett animációs sorozatok

Befejezett japán sorozatok

Befejezett kínai sorozatok

Befejezett koreai sorozatok

Elkészült filmek

Sorozatkritikák, ismertetők

Rendezvények, élménybeszámolók

Mostanában hallgatom

Chat

Társoldalak

Meta

Legutóbbi hozzászólások

1. Comic Con, Budapest (2022)

Szerző: | 2022. jún 16. | ajánló, élménybeszámoló, japán, koreai, kpop, manga | 2 hozzászólás

Végre elérkezett ennek is a napja, itt az első budapesti, nemzetközi Comic Con! Sajnos a szombati napra nem tudtam kimenni, mert dolgoztam, így a vasárnapi napra vettem meg a jegyet jó előre, remélve, hogy jókora kockulas lesz majd belőle.


Sokat tanakodtam azon, hogy miben is menjek. Valami semlegesben, mint egy filthy casual, mint aki a társadalmi nyomás miatt nem akarja külső jelét adni annak, hogy képregényes rendezvényre megy, vagy esetleg csajosban (szoknya, ruha) a várható hőseg miatt, talán sportosban, hogy könnyebb legyen a séta, vagy öltsünk magunkra valamit, amibol süt a Star Wars? Egy vidámkék Leia hercegnős, egy szürke Csubakkás és egy már eléggé viseltes Luke Skywalkeres póló közül tudtam volna választani. Aztán úgy voltam vele, hogy inkább legyünk kényelmesek, semhogy lépten nyomon megbámuljanak miatta, igy kedvenc bugyival, lazacszínű pamutpólóval csinosba’ vágtam magam, a kedvenc világos farmeremmel, aminek a zsebébe a telefont is bele tudom tömködni. Egy gyors reggeli zuhany után már haladtam is a villamoshoz, ami kellett is, mert 4 óra alvás után úgy fájt a fejem, mint amit ütvefúróval bontanak.

Míg várakoztam, egy zavart elméjű (de amúgy jó fizikai állapotban lévő), alsógatyára vetkőzött, erősen becuccozott pali üvöltözésére lettem figyelmes, amitől zengett az egész alvó lakópark. A nevét kiabálta, meg hogy adjon neki valaki tüzet. Még jó, hogy voltak rajtam kívűl a megállóban mások is, mert felénk jött, és úgy voltam vele, hogy ha ez most odajön hozzám, én kiakadok. Épp elég az ügyfelek üvöltözését meg kurvaanyázását hallgatni a vonal túlsó végéről, élőben nincs nekem ehhez türelmem. Szerencsére aztán jött a villamos, mobiljegy, hurrá, indul a móka! Piacra siető, koránkelő vásárlók és utazók, valamint jobb-rosszabban szituált hómleszek tömkelege. A villamos aztán nem közlekedett végig a pályaudvarig útépítés miatt, így az utolsó megállót lesétáltam, mondván, azért már épp elég világos van ahhoz, hogy a Selyemrét és a Tiszai PU közt ne akarják kivágni a vesémet. Legfeljebb elfutok, gondoltam, bár ennek a kivitelezésében azért voltak fenntartásaim, ugyanis 2 hete rapszódikusan hasogat a jobb térdem/lábam edzés közben, es már normál séta közben is érzem, szóval nem halogathatom tovább a dolgot és muszáj leszek vele elmenni orvoshoz.

Ájult a gyomrom, ezért arra készültem, hogy veszek egy kis frissen sült Fornettit a pályaudvaron, ma adunk a kilóknak. Hát nem zárva volt? 🙁 Kénytelen voltam venni egy sima Bake Rollst a büfében, de már a fele után megbántam, mert éreztem, hogy nem esik jól, úgyhogy el is tettem. Begurult aztán a vonat is, fülkés IC, remek… Ha lehet, még retkesebb, mint a nyitott kocsis. A helyemen az ablak mellett természetesen ültek, két fiatal nő, az egyik eldögölve a három ülésen a maga oldalán, és közben tableten néztek valamit… Mondom jó, maradjon ott, leülük az ajtónál, ha nem jön senki, nekem jó lesz igy…

Miután begurultunk a Keletibe, nem siettem, és jól is tettem, mert a lábam a metrózás utáni séta közben viszonylag hamar el kezdett fájni. Ezúttal jóval többet kellett gyalogolni, mint a tavaszi MondoCon esetében, mert bár ugyanúgy a Hungexpo területén volt a rendezvény, de más épületekben, és egészen távoli kapunál lehetett csak belépni. A beléptetés viszont nagyon gördülékenyen ment, pikk-pakk beolvasták az elővételben megváltott jegyek QR kódjait, és már csapták is fel mindenkinek a karszalagot, ami nagyon pozitív volt, hisz a MondoConon rengeteget kellett várakozni erre. Odabenn alig tudott hirtelen szétnézni az ember, máris a kezébe nyomtak egy Comic Con-plakátot és kitűzőt, meg mindenféle árengedményre jogosító szórólapot különféle gémer-cuccokat áruló standokhoz. Ugyanis a Comic Con és a PlayIt rendezvénye egymással párhuzamosan, egy nagy épületben volt megszervezve.

Izgatottan bámészkodtam. Egyrészt messze nem volt akkora tömeg, mint a MondoConon, ami üdítő volt. Igaz, hogy ez a rendezvénynek a második napja volt, tehát a szombat lehet, hogy zsúfoltabban nézett ki. De még így is rengetegen voltunk. Sokkal nagyobb volt ezúttal a férfiak, fiúk aránya, és nagyon sok család is érkezett kisgyermekekkel, amit örömteli volt látni: hogy egy ilyen könnyed geek-rendezvény képes családi programként is funkcionálni, és nem éri egyfajta stigma, hogy csak a kövér, pattanásos, antiszociális, lelkileg visszamaradott kockák látogatják. Rengeteg volt a cosplayer, mind nyugati, filmes és képregényes közegből, mind a japán mangás világból. Meg kell mondjam (és itt nem akarok senkit megbántani), hogy a Star Wars-, Marvel– és DC-világ ihlette beöltőzök jelmezei nagyságrendekkel jobbak, szebbek, igényesebbek voltak, mint az animés cosplayek, melyek mellettük úgy néztek ki, mint az ismert mémben: mintha a Wishről rendelte volna őket az ember. Emellett… nem is tudom. Valahogy az utóbbi pár rendezvényről, ahol voltam, egyszerűen hiányoztak nekem az igazán karakteres anime-cosplayek, mert akármelyikre is néztem, nem volt meg az az AHA!-effektus, hogy ez most melyik animéből van, milyen legendás szereplőt ábrázol, fúdemennyi munka lehetett vele. Velük ellentétben a Star Wars-jelmezesek valami hihetetlen igényességgel vonultak fel (jó, az 501-es légiónak nemzetközi követelményrendszere is van, hogy hogy szabad kinéznie a jelmezeiknek, holmi otthoni sufnituninggal be se lehet kerülni közéjük). Töménytelen rohamosztagos, méltóságteljes Vader (felnőtt és gyermek változatban, utóbbi übercuki volt), mindenféle egyéb, lázadó és birodalmi katona… Skarlát Boszorkány, Vörös Koponya, kicsi Harry Potter… Egyszerűen rendkívüli hangulatot teremtettek. Lefogyok még vagy 20 kilót és kajak beöltözök egyszer én is valaminek.


[az animés cosplayerek közös csoportképe]

Elkezdtem bejárni a hatalmas vásárterületet. Jobb kézre rögtön a Cinema City területe fogadott, ahol interaktív nyereményjátékban lehetett részt venni, posztereket lehetett szerezni, valamint életnagyságú szuperhős-figurák voltak kiállítva, ami állatira tetszett. A legtöbbjüket le is fotóztam.

Az HBO pultjánál ingyen popcorn volt, valamint kvízjáték és fotózkodás.

Szétnéztem a hivatalos termékeket árusító standok és az artist alley pultjai közt is, de ezúttal se vettem semmit. Egy Star Wars – The Clone Wars karakter-enciklopédián elgondolkoztam, de olyan sokba került, hogy végül letettem róla, úgyse forgatnám rendszeresen. Az esemény jellegéhez hűen arányaiban több volt a képregényes pult, köztük több, külföldi termékeket is árusító eladóval, ami nagyon jó volt. Manga jóval kevesebb volt, azok is főként olyanok, amik magyar kiadású kötetek voltak, külföldi import szerintem semmi. Figura, zsákbamacska most is rengeteg volt, bár ahogy elnéztem, jobbára ugyanazok, amik az eddigi rendezvényeken is voltak: főleg ezek a förtelmes Funko Pop-szarságok (fú, de gyűlölöm, ocsmány mindegyik), nagyon kevés animés (jobbára Pop up Parade-figurák, meg egy maroknyi Naruto), valamennyi Star Wars, az viszont rettentően túlárazva. A kézművesek közt sokan készültek saját termékekkel (saját rajzaikkal készített merchandise-cuccokal, mint póló, táska, pénztársa, lenyomatok, ékszerek, stb.), és megint kinn volt a steampunkos termékeket készítő csapat is.

Hatalmas Legó-kiállítás is volt, főként sci-fi témakörben, sőt, hosszú asztaloknál konkrétan le is lehetett ülni legózni (ez a kisgyerekes családok körében nagyon népszerű volt, ahogy láttam).

Külföldi gyűjtők/makettezők kiállítását is megcsodálhattuk, ahogy hatalmas Star Wars-építmények közt sétálgattunk. Fantasztikus munka volt mindegyik, és mint valaki, aki csak most bontogatja a szárnyait a modellezés, modellfestés terén, ez igencsak inspiráló volt. A legtöbb makettet a színészek is ellátták az aláírásaikkal, ami még nagyobb értéket kölcsönzött nekik.

Kint volt a Magyar Star Wars Klub, volt Csillagkapu-egyesület (?) standja, Gyűrűk Ura-jelmezes pult, de – meglepetésemre – képviselte magát az Amerikai Nagykövetség és a Magyar Honvédség is. Még pózolni is lehetett velük, meg fotózkodni, ami furcsa volt számomra, mert úgy tudom, náluk szigorú szabályok vannak a közösségi médiahasználatra. Átballagtam a PlayItre is, ahol színpadon folyt az élő e-sport, rengeteg beülős/leülös asztalnál lehetett mindenféle játékot kipróbálni (retrótól kezdve a legmodernebbekig), illetve több periféria-bolt is jelen volt, ahol gémer-holmit lehetett vásárolni.

Láttam újra a Wacomot is, aminek ezúttal is ki lehetett próbálni a digitális rajztábláit, és úgy tudom, nekik közük volt a rajzversenyhez is, melynek aznap később adták át a nyereményeit. A díjnyertes művek náluk voltak kiállítva.

Volt egy Star Trek-asztal is, de számomra nagyon furcsa volt, hogy ez a franchise alig képviseltette magát, holott azért meghatározó erejű a rajongói világban, és úgy tudom, Magyarországon is népes kis rajongótábora van.

Zsozéatyának is volt egy pult berendezve, meg lehetett venni az üdítő- és energia-italait, de magát Zsozét nem láttam, lehet, hogy csak az 1. napra ment ki. Megnéztem volna velük egy GTA RP-t élőben, de amennyi trágár és beteg poén egy-egy ilyen session alatt elhangzik, az nem biztos, hogy családbarát lett volna. 😀

Volt kpop-színpad, ahol ment a tánc.

Egy kisebb színpadon kaptak teret azok a beszélgetések és kvízek, amik inkább az ázsiai képregény- és animációs kultúrához kapcsolódtak. A MondoConhoz képes a közönség soraiban sokkal többen ültek az én korosztályomból (vagy még nálam idősebbekéből is), de meglepő módon most is inkább a kortárs, vagy az elmúlt 10-15 év meghatározó animéiről, mangáiról esett főként szó, az igazán fontos klasszikusokról aligha.

Egy panelnek csak a közepére-végére értem oda, az a képregény-adaptációk forráshűségéről, a mangák, manhwák és manhuák közti párhuzamokról, hasonlóságokról beszélt, és volt egy nagyon hasznos része is, ugyanis beszéltek arról, hogyan lehet legális forrásból fizikai és digitális termékekhez hozzájutni, ami szerintem nagyon fontos a mai, kalózkodást messzemenőkig támogató világban.

Mielőtt az engem érdeklő programok el nem kezdődtek volna, akartam kajálni valamit. Kinn, az épületek közti sétállós részeken több melegételt kínáló kifőzde is volt, de mindegyiknél olyan árakat és sorokat láttam, hogy attól elfogott az idegbaj. Az épületen belül is volt egy büfé, ahol főtt ételek mellett (pl. rántott hús körettel) gyorsételek is voltak, így megettem életem szerintem legdrágább hotdogját (1200 Ft).

Az első komolyabb, vendéggel folytatott beszélgetés, amire leültem, a műfordító Tóth Tamás Boldizsárral zajlott. Ő felelt a Harry Potter-regények és filmek fordításáért, illetve számos más, filmes alkotás magyar szövegéért is. Nagyon érdekes volt hallgatni a tapasztalatait rajongói, rajongói fordítói szemszögből és (valamelyest) szakmabeliként is, főként úgy, hogy sok-sok éve én magam is rengeteg Harry Potter-történetet írtam. Voltak a közönség soraiban egyértelműen ebből a közegből kikerülő nézők is, sőt, a neki feltett kérdések közt is volt szó rajongói írásokról és fan-fordításokról is. Nagyon szimpatikusnak, közvetlennek, barátságosnak tűnt, és még mindig rendkívül fiatal, hát még akkor milyen fiatal lehetett, amikor ezeknek a könyveknek a világába belecsöppent. Igazán megható volt látni egy kis családot, aminek az egyik kisfia Harry Potter-jelmezben hallgatta boldogan a beszélgetést. Biztos nagy élmény lehetett számára. 🙂

Utána nem sokkal következett a beszélgetés a V mint Vérbosszú-képregények szerzőjével, David Llyoddal. Sokat a képregényről jómagam nem tudok, a film viszont évek óta nagy kedvencem, szóval érdekes volt hallgatni, ahogy a munkafolyamatokról, rajzolásról, történetírásról beszélgettek. A konferanszié sajnos sokat makogott, nagyon lehetett érezni az angol tudásán, hogy magyar fejjel és szövegalkotási fordulatokkal gondolkozik, így sokszor idegen angolban a mondanivalója, a szinkrontolmács viszont, aki egész hétvégén a külföldi vendégeknek fordított, nagyon profin helyt állt.

Furcsa volt viszont számomra, hogy mikor véget ért az ő beszélgetése, simán egyedül kiültették őt az egyik folyosón felállított dedikáló asztalhoz, és nem volt vele egy kísérő, tolmács vagy koordinátor sem. Más rendezvényen a külföldi vendégeket mindig kíséri legalább egy szervező, hogy semmi kényelmetlenség, kellemetlenség ne érje őket. Lloyd meg olyan árvának tűnt, ahogy ott ült egyedül, nem is ment oda hozzá senki jó ideig, aztán jó fél óra múlva össze is pakolt, és elment. (később aztán visszaült)

Nem sokkal utána felvonult a színpadra Réz András, a magyar conszcéna egyik legnagyobb haknizója egy SZASZTOK!-rikkantással, ami megihletett bennem egy mémet.

Nem egy (képregényes, sci-fis, filmfesztiválos) rendezvényen találkoztam már az előadásaival, beszélgetéseivel, főként populáris kultúrát érintő témakörökben, esztétaként. Van, akinek bejön ez a haverkodós, kortalannak tűnő, ám mindinkább cringe manír, amivel mindenáron közel akar kerülni a fiatal hallgatósághoz, nekem egyre kevésbé, de hé, nem vagyunk egyformák. Viszont a káromkodás, a “szexuális perverziók” emlegetése szerintem nem való egy ilyen helyre, ahol rengeteg a kiskorú látogató. Ő egy filmes kvízt tartott, ami érdekes volt, a győztesek viszonylag szép jutalmakkal távozhattak.

Őt ismét egy képregényes panel követte: a külföldön is nagy sikereket elérő Futaki Attila és a francia író/forgatókönyvíró Alexis Nolent (Matz). Érdekes volt hallgatni az alkotói folyamatról szóló kérdéseket-válaszokat, bár igazándiból egyikük munkásságát sem ismerem különösebben.

Utána következett a nap egyértelmű fénypontja, John Rhys-Davies!

A staff szerint már a tegnapi beszélgetős műsora is hatalmas szenzáció volt, ezért úgy konferálták fel, hogy abszolút nem tudni, vasárnap mire lehet tőle számítani. Nagyon meglepett mindannyiunkat a közvetlensége, a humora, az életenergia, ami még így, 78 évesen is árad belőle. Nem ült le a színpadon tolmácsok és bemondók körében, hanem lejött hozzánk, a nézőkhöz, és mindenkihez ő maga ment oda a mikrofonjával, aki kérdezni szeretett volna tőle valamit. Egy igazi jelenség volt, rengeteg anekdotát megosztott velünk a filmes karrierjéről, sokat nevettünk a poénjain, és amikor hosszabb monológokba kezdett, mindenki csodálkozva, csendben, tiszteletteljesen hallgatta őt. Teljesen random elkezdett beszélni arról, hogy mind tinédzser anyák leszármazottai vagyunk, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom, hogy léciléci, nehogy elmenjen a dolog valami beteg groomingos irányba, de szerencsére erről szó sem volt. A gondolatmenete szerint a nőknek évezredeken át kevés szerep jutott az anyaságon, gyermekszülésen kívül, és hogy míg a férfiaknak megadatott a lehetőség, hogy gondolkodó felnőttkort érjenek meg, a fiatal nők a legtöbbször a sokadik gyermekszülésbe egyszerűen belehaltak, mégis nekik köszönhetjük, hogy a mai nemzedék ott tart, ahol. És hogy minderről hamarosan dokumentumfilmet fog készíteni. Az előadásának minden perce egy élmény volt, és ha addig volt is bármilyen fenntartásom, hogy megérte-e elmenni és kiadni azt a rengeteg pénzt a belépőre és a kajára, őt hallgatva minden kétségem elszállt.

Éljen még sok-sok évig, Gimli bácsi! And no camels, Sallah!

Lassan a nap a végéhez közeledett. Elvileg volt még betervezve egy beszélgetés Sean Biggerstaffal, aki a Harry Potter-filmekben Oliver Woodot alakította, de annyira meg volt kavarodva a program a honlapon olvashatóhoz képest, hogy az lassan követhetetlen volt. Egy színésznő talán betegség miatt le is mondta a részvételt, szóval szerintem az boríthatott meg mindent. Christopher Lambertről sajnos lemaradtam, mert ő a szombati programok része volt, de összességében még így is remekül szórakoztam. Annak ellenére, hogy ez volt az első ilyen Comic Con (a nemzetközi Comic Con programok hivatalos, magyar rendezése), a szervezés abszolút professzionális volt (leszámítva az olyan apróságokat, mint amit Lloydnál írtam). Kiváló volt a jegyellenőrzés, beléptetés, az ajtóban ülő/álló szervezők udvariasak voltak, köszöntek, jó szórakozást kívántak, ami olyan apró gesztus, mégis oly szokatlan ebben a bunkó, mai valóságban, hogy hihetetlenül jól esett. Az árusoknál csak bankkártyával lehetett fizetni, ami szerintem rendkívül pozitív, mert azért nem ritkán tizen-huszonezer forintba került 1-1 csecsebecse, és nem biztonságos ilyen tömegben ennyi pénzt magunknál tartani az esetleges zsebtolvajok miatt.

Ismerve a hazafelé tartó vonatok menetrendjét, még időben útnak indultam, számolva azzal, hogy a térdem megint bedurran és a megszokott gyalogló-tempómnak csak töredékével tudok haladni. Szerencsére a fájdalom minimálisra csökkent délutánra (megerősítve bennem a gyanút, hogy valami idegi probléma lehet, ami hol becsípődik, hol ki, ezzel okozva a fájdalmat). Az első vonatról viszont lemaradtam, mert akkora volt a sor a jegypénztárban, hogy indulásig nem tudtam megvenni a helyjegyet. Így maradt egy órám a következő indulásáig, ezért megkajáltam egy közeli gyorsétteremben. Mondanám, hogy kellemes gondolatok közepette, pihenéssel telt a hazaút, de akkor hazudnék. Amikor felszállt egy fiatal család 5 hangosan visító és randalírozó purgyéval, akikre egész úton hiába próbáltak rászólni (utána már ők is feladták), az egész kocsi tudta, hogy ebből nem lesz nyugalom. Az emberek szép lassan átszivárogtak más ülőhelyekre vagy az étkezőkocsiba, mert egyszerűen nem bírták ezt a viselkedést. Hiába bömböltettem a fülemben a zenét, még így se tudtam kizárni őket az elmémből, és megerősödött bennem a tudat, hogy nem véletlenül nem szültem gyereket erre a világra.

Ezen kívül kevés dolog volt, ami zavart, de az nagyon. Ahogy az ember megközelíti a Hungexpo épületét a Pillangó utcai metrómegállótól, végighaladunk a Kincsem Park mellett, aminek az utcaközeli épületei úgy néznek ki, mint valami olcsó, amerikai horrorfilm díszletei. Az utcát elborítja a szemét és a mocsok, olyan elképesztő lószarszag terjeng a levegőben, hogy a környéken lakók szerintem nyitott ablakkal nem tudnak megmaradni. Ez aztán országimázs a javából, főleg egy ilyen nemzetközi rendezvényen…

Egyedül a járdát szegélyező fasor virágzó fáinak illata tudta valamelyest tompítani a bűzt. Nagyon kellemes, szinte émelyítő illata volt a virágoknak, de az istennek se tudtam rájönni, hogy milyen növény lehet. Valaki?

Felkészül… a Nyári Fantasy Expo (2022.07.02.)! 🙂

2 hozzászólás

  1. Hársfa (lehet azóta már tudod). Nálunk a buszmegállóig vezető út mentén van egy sor ilyen fa, elég kellemetlen elhaladni alattuk, mikor virágzáskor tele van méhekkel, olyankor még az illatot sem veszem észre, csak kerülgetem a lelógó ágakat.

    Guszta az az utca valóban… Bár városokban bőven előfordul olyan látvány, amikor a részeg vagy éppen belőtt randalírozó rugdossa szét a kukákat. Kisebb településen valószínűleg jobban idefigyelnek ilyenekre, ott jobban magukénak érzik a közutakat is.
    De akkor most megnyugodtam, hogy az alattam lakók bagószaga sehol sincs pl a trágyáéhoz képest (csak hogy meglássuk a jót ugye).

    A “nagyöreg” valóban hatalmas forma lehet 🙂

    Válasz
    • Szia!

      Hársfa (lehet azóta már tudod). Nálunk a buszmegállóig vezető út mentén van egy sor ilyen fa, elég kellemetlen elhaladni alattuk, mikor virágzáskor tele van méhekkel, olyankor még az illatot sem veszem észre, csak kerülgetem a lelógó ágakat.

      Köszi! Mondjuk azt el tudom képzelni, hogy nem kellemes a közelükben lenni, a darazsaktól én is nagyon félek. :S

      A “nagyöreg” valóban hatalmas forma lehet 🙂

      Sokkal jobb volt, mint amire számítottam! Tudod, az ember azt hinné (korábbi, negatív tapasztalatok alapján), hogy ennyi év karrierjével a háta mögött beképzelt lesz, és majd “kitekint az elefántcsont-toronyból” a pórnépre, de nem is állhatott volna ettől távolabb a dolog. 🙂

      Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Share This