1. A király felébredése megváltoztatja az erőviszonyokat, a rossz látszólag megkapja méltó büntetését, a jók pedig a lehetőséget arra, hogy újra nekifussanak ennek a bosszantóan hosszadalmas portréfestésnek és szertartásnak. Sajnos azonban mindennek számos eleme úgy tárul elénk, mintha a készítők már csak legyintenének azokra a történetvezetési szabályokra, amiket ők maguk állítottak fel korábban. 

– Ha a Ha-család tagjait átjárja a víz energiája, miért nem láttuk ennek különösebben semmilyen jelentőségét (az esőszertartáson kívül)? Ha a nagyapa és apa is szemmel láthatóan varázserővel rendelkezik, hogyhogy Ha Ram nem?
– Ha a gyűrű állítólag ilyen fontos, és még Juhyang hercegnek is sikerült hallania a róla szóló legendákat, és állítólag a viselője képes uralni a Lidérc erejét, miért kell most hirtelen összetörni? Nem is Ha Ram viselte, hanem Cheongi, akinek másodszor kérte meg vele a kezét, és másodjára húzza le az ujjáról…
– Ha Ram anyja hogy ragaszkodhatott hozzá a halála napjáig? Ezt Ha Ram honnan tudta? Hiszen ott sem volt már, amikor az anyja belehalt a katona rúgásába, és eltemették őt. Még mindig nem tisztázott, hogyan jutott hozzá a gyűrűhöz, mikor a katonák épp egy ketrecbe zárba indultak vele a fővárosba.
– Hasonlóképpen: hacsak nem teltek el napok az apa és az anya halála között, Ha Ram honnan tudhatta, hogy hol van az apja eltemetve, vagy hogy szórhatta szét maga a hamvait? Vakon hogyan talál oda kísérők nélkül? Valamint hogyan találja meg az utat szintén egyedül, amikor a palota felé botorkál?
– Ha a Lidérc akkora titok volt, amit elvileg csak a palotában ismertek, és ott is csak korlátozott számban, hogy lehetnek róla könyvek? Vagy ezek csak homályos, szájhagyomány útján terjedő meséket tartalmaznak róla? Ha igen, akkor miért akarná Ha Ram bármelyiket is komolyan venni?
– Hwacha eddig rosszfiúként volt beállítva, most viszont jóságos segítőként siet hőseink segítségére…?
– Maehyang húz egy váratlant, és csalódva addigi szövetségeseiben, Juhyang herceg mellé áll. Maga a herceg is úgy véli, hogy a nőnek lehet valamilyen háttértörtene. Vajon a befejező rész felfedi ezt előttünk?

2. Két vártatlan és teljesen túlzó családi kötelékre is fény derül ebben a részben. Az ősz hajú, varázserejű lény Ha Ram nagyapja, Ha Dam; a bambuszkalapos Shim Daeyu pedig nem más, mint Hwacha/Gan Yunguk fia. Igen, tényleg.

3. Hogy lehet kikötve a ló, és hogyhogy Ha Ram átmenetileg visszanyeri a látását a nagyapja felbukkanásakor? Hiszen épp vágtatott a lóval, majd leesett róla és elájult. Soma okos lónak tűnik ugyan, de saját magát azért mégse tudja kikötni egy fához.

Tény, hogy amikor a találkozásról Yangmyeong herceggel beszél, úgy fogalmaz, hogy “hyeonmong” történt: a kifejezést olyan jelenésre használják, ahol az embernek álmában megjelenik egy már korábban elhunyt személy, és valamilyen tanácsot, útmutatást ad neki. Ha innen nézzük, joggal láthatott a jelenés ideje alatt, ha az tényleg egy álomszerű vagy módosult tudatállapotú környezet. Lett volna. De a jelenet gyakorlatilag átmegy álomból a valóságba, nincs “felébredés”, amiben a ló nincs kikötve és Ha Ram ismét vak. Ez elég komoly dramaturgiai hiba, még ha nem is a legsúlyosabb az epizódban.

4. Nem leszek népszerű ezzel a véleménnyel, de a Juhyang herceg testét elárasztó, gusztustalan kelések inkább emlékeztetnek valami himlőre vagy csúnya, nemi úton terjedő betegségre, mint a Lidérc hatására. Ha rajta ez ilyen formában mutatkozik meg, Ha Ram testén miért “csak” sejtelmes fekete fürstölgést és elfeketedő hasat látunk?

5. De hogy valami pozitívat is mondjak, tetszett, hogy királyunk magához tért, és próbálta a történetével kitölteni a tátongó lyukakat a cselekményben. Szeretem, ha egy történetben igazságos, jó királyt látunk, még ha tökéletlen is. Cho Seongha pedig karizmatikus színész, és sokkal gyakrabban látjuk őt homályos vagy negatív szerepekben.

Jó szórakozást kívánok!